- Két lábbal áll a földön, határozott véleménye van az egész világról, és arról, ami abban zajlik. Tájékozott, szeret híreket olvasni, mert úgy gondolja, hogy jobb nyitott szemmel boldogtalannak lenni, mint boldog lelki szegénynek.
- Büszke, zárkózott és fegyelmezett. Ezek a tulajdonságai olykor negatív mércéket ütnek meg, mivel nehezen találja meg annak a módját, hogy kifejezze önmagát. Jobban szeret hallgatni és támogatni, mint beszélni.
- Ha dolgozik, akkor kint hagyja a magánéletét, ha hazatér, akkor nem viszi magával a munkát. Amikor valaki fájdalmat okoz neki, arról rendszerint nem beszél. Érzékenyebb, mint amilyennek mutatja magát, olykor lobbanékony, de könnyen megbocsájt másoknak.
- Őszinte, beszédmódja egyenes, lényegre törő. Nem szereti a felesleges köröket.

- Szociális, népszerű fiú, később férfi volt egész életében. Könnyen megtalálja másokkal a hangot, nem okoz benne szorongást, ha beszélgetni kell valakivel.
- Önzetlen, felelősségteljes. Érdekli az, hogy a körülötte levő emberekkel pontosan mi történik, emiatt általában akkor is kiszedi az emberekből azt, hogy mi jár a fejükben, ha nem kellene beleütnie az orrát a dologba. Kíváncsi a természete, gyönyörűnek látja az emberiséget.
- Szeret másokon segíteni, hasznosnak érezni magát a mindennapokban.
- Hűséges a párjához, a barátaihoz, tiszteli azokat az embereket, akik a hierarchiában felette vannak. Megalkuvó személyiség, egy idő után el tudja engedni a vitahelyzeteket. Ettől függetlenül még mindig úgy gondolja, hogy neki van igaza, szimplán csak nem gerjeszti a konfliktusokat feleslegesen.
- Vicces, szórakoztató. Szereti ha pezseg körülötte az élet, valójában a pörgés kapcsolja ki. Nem tud tíz percnél tovább ülni a fenekén.
- A közösségi életben szereti a rendet, amúgy hajlamos arra, hogy mindent elhányjon maga körül. Emiatt az összes szaktársa és kollégája tollai valahol a ceruzatartója körül vannak elkeverdve.

* Összesen 184 centi és 75-80 kiló között mozog
* Édesapja japán, édesanyja amerikai, a szülei származása jól látszik az ő vonásain is.
* A haja és a szemei is sötétbarnák, majdnem feketének számítana.
* A bőrének nincs meg a jellegzetes, sárgás alaptónusa, amivel sok ázsiai rendelkezik. Viszonylag könnyen barnul, de szinte mindig leég a napon az orra, amikor elfelejt fényvédőt használni.
* Sportos alkat, odafigyel mind az egészséges étkezésre, mind a megfelelő mennyiségű mozgásra, emellett igyekszik időt fordítani a dolgok spirituális oldalára. A lelki egészségét jógával, meditálással, illetve a rendszeres szakemberi látogatással próbálja megőrizni.
* A DISC-rendszerre vontakozóan a személyiségtípusa valahol a sárga, illetve a kék között van: ez annyit takar, hogy nagyon barátságos és közvetlen, ugyanakkor jó szervező, szabálykövető személyiség.
* Emberi kapcsolatait tekintve kissé felelőtlen, nem tanul a hibáiból, emiatt könnyű összetörni a szívét.
* Világ életében odáig volt a gyerekekért és az állatokért, házasodni a tanulmányai befejezése után szeretne.
* Nem szereti a tiszteletlen embereket, az ilyenekkel ő is ridegen bánik.
* Szeretne egyszer megtanulni japánul annak érdekében, hogy jobban megismerje az ázsiai gyökereit. Emellett angolul, illetve spanyolul és kínaiul is jól beszél.
* A zenei ízlése szerteágazó, általában ha van ideje a kórházban, akkor zenét hallgat. Emiatt már volt pár kellemetlen pillanata.
* Ha feltöltődésre vágyik, akkor mindig a természetbe menekül.

* Hétéves korában leukémiás volt, hosszú kezelések során épült fel a betegségből. Azóta is nagyon odafigyel a különböző szűrővizsgálatokra, ami az egészsége megőrzése érdekében elengedhetetlennek bizonyul. A betegsége miatt döntötte el, hogy ő is gyermekgyógyászattal, azon belül is daganatos megbetegedésekkel szeretne foglalkozni.
* Az orvos, aki kezelte, a legnagyobb példaképe.
* Több komoly - vagy éppen kevésbé - kapcsolata is volt, azonban az első szerelmének sosem vallotta be az érzéseit. Ennek nagyrészt a kettejük között húzódó korkülönbség volt az oka.
* Kedvenc édessége a banánkenyér, ételből a BBQ oldalast szereti a legjobban
* Túl sok szénsavas löttyöt iszik, olykor titokban dohányzik annak ellenére is, hogy tilos a kórház területén megtenni.

- …És ekkorák voltak neki – annak ellenére, hogy a lakótársam személye nagyjából azóta nem változott, hogy egyetemre mentem, még mindig voltak meglepő dolgok, amik az együttéléssel kapcsolatosak voltak. Nem zavart az, hogy az utóbbi időben a kistesója is hozzánk költözött, mivel elég régóta ismerem a kölyköt, talán mondhatom azt, hogy pár évvel ezelőtt még simán elfért volna a karjaimban – ez némiképp túlzás, mivel kilenc éve ez a gyerek bizony nyolcéves volt -, viszont voltak dolgok, amikre nem voltam vele kapcsolatban felkészülve. Ennek minden bizonnyal az is lehet az oka, hogy én egyke vagyok, és nem kellett keresztülmennem azon, hogy egy édes, nyáladzó babából, kedves arcú kisfiúvá cseperedik az öcsém, majd egy kanos tinédzser válik belőle, aki rendszerint élvezi a visszapofázást. Pont emiatt csak felvont szemöldökökkel figyeltem, ahogy a mellkasa előtt hadonászva próbálja demonstrálni nekem azt, hogy a barátnője mennyire lett megáldva minden jóval.
- Aha – nem igazán tudtam, hogy mit kellett volna válaszolnom erre, mivel egy tinédzser gyerek kiskorú barátnője melleinek elemzése nem szimplán ízléstelen, hanem illegális is – Akkor jól belenyúltál a jóba. És mondd csak…
Még mielőtt a társalgást folytatni tudtuk volna, láttam ahogy a fiú feje elindul az asztal felé, de az utolsó pillanatban megáll, így nem koppan neki a fának. Az amúgy alapvetően nyugodt lakótársam jött rendet tenni.
- Natthakhan – nem hangzott egyébként olyan szigorúnak, mint amennyire annak hitte magát – Mióta beszélsz állandóan csöcsökről és seggekről?
Ez a kérdés bennem is ott motoszkált, mivel pár évvel ezelőtt ez a kiskölyök még az ölembe ült és ölelgetett, miközben együtt horgásztunk a családjával. Szinte biztos voltam benne, hogy a barátom nem szigorú akar lenni vele, szimplán csak megsértődött, amiért a „csöcsös sztorit” én hallottam először. Mondjuk nem hiszem, hogy ugyanezt ne adta volna elő neki is, szimplán csak én tartózkodtam vele egyszerre a konyhában, amíg mikróztam a kajámat. Felettébb ironikus, hogy Sage-nek mind a két tenyere a bögréjére kulcsolódott, amiben forró csoki volt, pillecukorral és tejszínhabbal a tetején. Talán még mindig ugyanolyan kisfiú, aki nagynak próbál látszani.
- Próbáld megírni a házid és utána megnézzük a tesóddal, jó? – először az idősebb Sichantha srác simított végig a kisebb fején, aztán én is borzoltam valamennyit a fiú tincsein.
- Persze, persze. Csak le akartok rázni, hogy kettesben maradhassatok. Nem fogom elfelejteni ezt nektek.
Szinte azonnal nyúltunk a farzsebünkbe annak érdekében, hogy fejenként egy-egy százdollárost nyomjunk a kezébe. Ez a trükk mindig működött nála. Ilyenkor nem azt érezte, hogy meg akarunk tőle szabadulni és el tudta végezni a feladatait. Sage az egy ilyen kisfiú volt. Ha nem tartottuk fenn az érdeklődését, akkor összeomlott.
- Már megbeszéltük, hogy neked nem kell lefizetned – halkan sóhajtott fel, miután a fiúszövetségünk egyetlen húsz év alatti tagja elhagyta a konyha területét. Most pedig rajtam volt a sor, hogy tarkón vágjak egy komoly professzorurat – valójában még nem volt az, de jó volt ezzel cikizni – és visszatuszkoljam a pénztárcájába a bankjegyeket.
- Ha ideadod ketté fogom tépni – ez volt a trükk, ami a másik srácnál működött. Soha nem kockáztatta volna meg azt, hogy mennyi valóságalapja van annak, amit mondok – Te is tudod, hogy nem lehetsz vele mindig engedékeny, mert a bátyja vagy. Ha nem figyelünk oda rá, akkor megint be fog fordulni.

- Mivel a mai betegünk egy hölgy, csak egyetlen fiú jöhet be. Ő majd elmeséli a többieknek, hogy milyen volt – értettem azt, hogy miért döntött így az orvos, és arra gondoltam, hogy valahol egyet is értek vele. A daganatos betegek érzékenyek, nem szeretik kiteregetni azt, hogy pontosan mi megy végbe bennük, miközben tisztában vannak a betegségükkel. Egyszer átestem rajta, ugyanakkor fogalmam sem volt róla, hogy pontosan mit jelent komolyan betegnek lenni. Túl kicsi voltam, hogy egyáltalán felfogjam az életem jelentőségét és azt, hogy akár el is múlhatok örökké. Most, ahogy felvettem a fiatal nővel a szemkontaktust, elfacsarodott a szívem, de ebből semmilyen érzelem nem ült ki az arcomra. A sajnálatnál rosszabb dolog nincs.
- Emma, mit szólna hozzá, ha Ön választaná ki azt, hogy melyik hallgató jöhet be? – azonnal elkaptam róla a pillantásom. Valószínűleg ijesztő lehetett számára maga a tény, hogy ilyen választás elé sodorják, ugyanakkor, ha senki sem képes ránézni, akkor minden bizonnyal a fiúk kint maradnak. Nyilvánvalóan hálásnak kellett lennünk a lehetőségért, hogy esélyünk van bejutni egy ilyen vizsgálatra, emiatt vettem egy mély levegőt és a lányra néztem. Igyekeztem rendezni a vonásaimat, az ajkaimon egy halvány mosoly játszott. Tanácstalannak tűnt, a helyzet nyilvánvalóan neki volt a legkényelmetlenebb.
- Lehetne, mondjuk… - tanácstalanul pillogott felém, amiből az orvos és én is tökéletesen értettük, hogy rám gondol. Halkan nevettem el magam, majd átszeltem a távolságot kettőnk között, de csak akkor szólaltam meg, mikor már befelé tartottak a szaktársam.
- Marcus. Egyszer majd Dr. Nakamura leszek – lassan hajoltam közelebb, így a következő mondatokat már valószínűleg senki más nem hallotta rajta kívül, amit nem bántam, mivel nem tartozott kettőnkön kívül másra, amit mondtam neki – Nagyon szép hajad van. Szerencse, hogy az arcod is az, így nem kell aggódnod amiatt, hogy elveszíted. Ha visszanő majd megtaníthatsz arra, hogy befonjam neked.
Finoman helyeztem a tenyerem a feje búbjára annak ellenére is, hogy valószínűleg egyidősek voltunk a lánnyal. A tenyerem még akkor is a vállán volt, amikor becsapódott mögöttünk az ajtó. Ezáltal én is egy kicsit megnyugodtam, mert elszomorított volna a helyzet, ha többé nem látom újra Emmát.

- Szóval, én menjek veled a végzős bálodba? – ahogy ledobtam magam az ismerős lakás ismerős kanapéjára, gyakorlatilag teljesen otthon éreztem magam. Még a dohányzóasztalra is feltettem a lábam, mivel Aree édesapja nem volt itthon, hogy csúnyán nézzen rám miatta. Tisztában voltam vele, hogy Ronnie is veszélyesen él, kettőnk között mindössze annyi a különbség, hogy én kaptam pár szúrós pillantást ezért, de a saját fiának már a lábfejére csapott miatta. Mivel én nem vagyok a gyereke, engem nem akar nevelni, ráadásul egy vagyok azon gyerekek közül, akit még fiatal orvosként kezelt. Valószínűleg meghatotta a gondolat, hogy erős felnőtt lett belőlem, meg egyáltalán túléltem a leukémiát.
- Igen, végül is erre gondoltam – látszott a lányon, hogy zavarban van, amiért megkér rá, ezen pedig nem voltam túlzottan meglepődve. Minden bizonnyal végig pörgette a fejében a legtöbb ismerősének a nevét, ugyanakkor az se lepett meg annyira, hogy engem választott maga mellé. Az apja már akkor kezelt, amikor még csak egyéves volt. A későbbiek során már néha megjelent a rendelőben, amikor a kontrollra jártam, vagy éppenséggel pont ezen a kanapén majszoltuk a gyümölcsöket, miközben magyaráztam neki a matekleckéjét. Most pedig ott tartunk, hogy a köztünk húzódó, masszív öt évnyi korkülönbség ellenére is barátok lettünk, én pedig próbáltam megfejteni azt, hogy egy olyan szép lány, mint Aree, miért velem akar elmenni a végzős báljára.
- Mi a helyzet azzal a magas sráccal, akivel eddig randizgattál? – valószínűleg túl öreg vagyok, amiért a közel másfél éves kapcsolatukat így ítélem meg, de én a gimis szerelmeim nevét már fel se tudnám idézni. Talán masszív egyetemi éveken vagyok túl, vagy Emma túl emlékezetes volt a számomra, hiába maradtunk barátok.
- Ó, hát az… - láttam rajta, hogy nem igazán tudja megfogalmazni a dolgot, ezért csak megcsóváltam a fejem és intettem neki, hogy nem muszáj folytatnia. Nem hallottam a teljes sztorit, de a beszélgetésekből elkaptam a „meleg” és a „szakítás” szót korábban. Mivel egyik Saetang gyerek sem volt megnevezve és Ronnie is szétment a csajával, jogosan gondolhattam azt, hogy ő járt így.
- És táncolnom is kell majd? – mondjuk alapvetően nem állt távol a dolog tőlem, ha boldog voltam mindig táncikáltam, akár almahámozás közben is. Viszont évek óta – ami azt illeti, konkrétan a saját ballagásomra, majd a gólyabálamra gondolok – nem táncoltam úgy igazán. A bulikban történő veretés közel sem nevezhető annak, legalábbis az, amit én csinálok a tánc fogalom közelében se jár.
- Persze, hogy kell! – képtelen voltam nem elnevetni magam a felháborodott hangon, amit megengedett velem szemben. Ugyanakkor az is előttem volt, hogy nem szabad mindenbe belemennem csak azért, mert egy aranyos lány szépen néz rám. Nem élhetek vissza a családja kedvességével.
- Aroon ki fog nyírni. Nem gondoltál rá, hogy vele menj? – én is tudtam, hogy gyenge lábakon áll az érvem, mivel senki se akar a végzős báljára a bátyjával menni. Annak pedig nem most volt itt az ideje, hogy arról akarjam meggyőzni, hogy a feminizmus jelenleg milyen nagy erővel hódít és igazán menő kiscsaj lenne, ha egyedül menne. Mondván, hogy neki nincs szüksége férfiakra.
- Akkor nyírlak ki, ha nem viszed el – meglepetten kaptam hátra a fejem, hiszen nem is hallottam, hogy mikor érkezett meg az emlegetett szamár. Arról nem is beszélve, hogy az apjuk is felbukkant a fiú mögött, aki szintén szigorúan nézett rám – Utána pedig visszapofozlak az életbe azért, hogy én is kinyírjalak Marco. El kell vinned, ha már megkért.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Először is azzal kezdeném, hogy nagyon tetszett a jellemleírásod kreativitása és részletessége. Imádtam, hogy ennyire sok oldaláról ismerhettem meg, ezt a nem mindennapi fiatal férfit, akit megalkottál nekünk. Azt kell mondanom, hogy minden egyes sorát imádtam, öröm volt olvasni. Nagyon összeszedett és átgondolt karatker, látszik, hogy te magad is imádtad minden sorát amit leírtál.
Azt hiszem, hogy egy olyan komoly szakmában, mint amire elkötelezted magad elengedhetetlen, hogy valaki empatikus legyen, az orvos hozzáállása a betegek kezeléséhez szerintem nagyban hozzájárul a gyógyuláshoz. Talán az a tragédia, amin keresztül kellett menned egészen fiatalon tudat alatt is beégett az agyadba, a megszálottja lettél a rák elleni küzdelemnek és ez az ami igazán különleges orvossá tesz majd. Talán még a példaképed is sikerül túlszárnyalnod.
Megmosolyogtatott a lakótársad kisöccsével folytatott párbeszéded, valljuk be, ebben a korban valóban fontos, hogy az adott hölgy milyen külső tulajdonságokkal van megáldva. Ahogy te fogalmaztál, csöcsökről és seggekről beszélni egy kamasz fiúnak szinte kötelező, hozzájárul a fejlődéséhez )
Zárásként még annyit fűznék hozzá az elfogadó szövegemhez, hogy köszönöm az élményt amit az olvasása nyújtott nekem, nagyon különleges és igazán jó ember, későbbiekben orvos lesz belőled, aki biztos vagyok abban, hogy sok összetört szívű gyermeknek hoz majd megváltást.
Menj csak, vár rád egy ifjú hölgy akit mindenképp meg kell táncoltatnod azon a bizonyos bálon, de előtte foglald le a szép arcodat. Színt és rangot admintól kapsz majd.
Jó szórakozást!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!