Amint végeztem a műhelyben már lőttem is magam hazafelé. Alig több, mint másfél órám maradt nyitásig és annak ellenére, hogy az Emperor már nem igényelné feltétlen a felügyeletemet szeretném kihasználni a maradék időt, amíg még belefér a menetrendbe néhány éjszaka igazgatása. Szinte padlógázzal repülök haza az új kocsimmal, amit alig egy hete kaptam meg, de azóta egyszerűen imádom. Eredetileg abban reménykedtem, hogy lesz majd időm aludni 1-2 órát az éjszaka előtt, de  ennek akkor buktam a lehetőségét, amikor leköszönés helyett még megcsináltam Lu kocsiját. Hiába nem volt nagy munka az időt elvitte , de nem bánom majd legurítok egy energiaitallal többet.
Zuhanyzás közben üvölt a zene a hordozható hangfalból, amit leginkább a fürdőszobában tartok, így legalább kicsit ráhangolódhatok az estére még akkor is ha dolgozni megyek és nem bulizni. Nincs is túl sok időm, így miután a hűvös víz kicsit rendbe rakott már öltözök is. Még út közben felhívom Kimyt, hogy rendeljen egy pizzát, mert nem volt időm enni dél óta és erősen kétlem, hogy így végig bírnám nyomni az egész estét.
A kocsit leparkolom a szokásos helyre, közvetlenül a bejárat elé, ahol a kidobók szemmel tudják tartani egész este és biztos nem lesz semmi baja mire végzek.
-Megjöttél, tékozló fiú?-vonogatja meg a szemöldökét Kimy amint átlépem a küszöböt.
-Ne baszogass.. hosszú napom volt.-forgatom meg a szemem.
-Akkor miért nem otthon döglesz?-fintorog rám válaszként.
-Mert már így is csesztetsz.-nevetek fel. Persze tudom, hogy csak viccel, ahogy én sem veszem magamra a piszkálódását. Most kihagyom a szokásos nagy kupaktanácsot csak csendben eszünk együtt a bandával mielőtt vészesen közel kerül a kapunyitás időpontja. Eltakarítva az üres dobozokat küldök mindenkit a helyére mielőtt a fényeket átállítom és jelzem a biztonságiaknak, hogy elkezdhetik engedni a sort. A DJ már játszani kezd és szépen lassan az első lelkes partyzók meg is érkeznek a ruhatár irányából. Mind a három terem nyitva van ma és minden pultba 2 embert raktam ennek ellenére a főteremben én is ott maradok kiszolgálni, mert mindig van az este elején egy hullám amikor még így is megszakadnak a csajok, hogy mindenkihez időben oda tudjanak érni.
A tánctér lassan telik meg és lassan egyre zsúfoltabbá válik a klub. Hozok még egy tálca poharat hátulról és mivel a kék szemeim már hozzászoktak a fényekhez, így hátrafordítom a sapkámat és gyorsan fut egy kört a tekintetem, hogy a pult melyik részénél várnak a legtöbben.
Ekkor akad meg a tekintetem Lu-n aki mögött áll néhány lány. Gondolom a barátnői. Egy széles mosoly jelenik meg az arcomon és már lépek is vele szembe.
-Ha most is megvárattalak akkor azt már tényleg nem mosom le magamról...-támaszkodok meg a pulton két kézzel.
-Üdv az Emperorban.-vigyorgok rá.
-HARLOW! Poharak?-szól oda Kimy én pedig a háta mögé mutatok. Ezek szerint nem vette észre, hogy már intézkedtem.
-Mit adhatok a hölgyeknek?-kérdezem visszafordulva Lu felé.

Caesar & Lu

A kocsi szervizelése után gyorsan hazamentem, mert már folyamatosan csörgött a telefonom, mert még mindig mindenki tanácstalanul várt, szerintem rám, hogy eldöntsem hova megyünk este bulizni. Mindenkinek szinte alapvető volt, hogy az én klubom a cél, de nem így volt. Én már untam, vagyis nem szó szerint untam, de vágytam valami változatosságra, ami úgy néz ki meg is adatott, hála Caesarnak, aki ma szépen rendbe tette a kocsim és most remélem az estémet is megalapoztaa tippjével.
- Lulu? - hallom a kérdő hangot az autóm kihangosítóján, mert már nem bírtam elviselni a csörgéseket és a parkolóban felvettem, de mentem volna már fel a lakásba, hogy elkészüljek.
- Emperor, kaptam egy fülest, hogy az a hely tartogat ma estére egy jó bulit G. - mosolygok a telefonba, bár ezt tudom ő nem látja, mégis remélem betalálok vele, és nem kezdenek el nyafogni miatta. A háttérben hallom a csacsogást, ami azt jelenti, hogy már nála alapoznak, de tudják, hogy nekem most nincs kedvem, így ezt szóba sem hozzák. Ma csak jól akarom magam érezni, nem akarok agyba főbe inni, bár meglátjuk milyen társaság mellé csapódunk az este.
- Imádom, helyes a DJ srác. - nem tudom kivenni melyik barátnőm hangja volt, de felnevetek és gyorsan elbúcsúzok, hogy haladni tudjak.

10 óra után kicsivel már a taxi kitett minket a hely előtt, nem csalódtam, már kívül is igen nagy a tömeg, szóval lesz társaságunk bőven, lesz mivel elterelni az agyamat az életemben nemsokára bekövetkező megmérettetésről.
- Honnan jött az ötlet Lulu? - kérdezi G, miközben már lövi a szelfiket.
- A szerelő srác ajánlotta, aki a kocsimat szerelte. - vonom meg a vállam, majd érzek egy rántást a kezemen és már a beléptetésnél vagyunk. A személyim mindig szuperál, a szettem nem enged arra következtetni, hogy még csak kiskorú vagyok és mindig van az a pénz, ha nem jön össze a kamu irat, amivel beengednek, de most nincs ezzel gond. G eltereli a srác figyelmét a nagy szájával és én szépen besurranok egy pillanatra felmutatva az iratomat, amit már csúsztatok is vissza a táskámba.
Igen lassan érünk a pulthoz, mert már most nagy a tömeg, de ezt szeretem, tudom, hogy jó helyen vagyunk, mert van érdeklődő a hely iránt, de most próbálok nem szakmai szemmel itt lenni, hanem mint vendég.
Egy ismerős arc lép velem szembe mire nekem is nagyobb vigyor jelenik meg az arcomon. Már épen üdvözölném, amikor a háttérből kiabálnak neki, Harlow, bár arcot nem tudtam volna kötni ehhez a névhez de pontosan tudom kik ők. Ő lenne a Harlow gyerek, akié ez a klub?
- Nem is szerelő vagy. - mondom neki köszönés nélkül keresztbe tett kezekkel. A klubok világában New York-ban otthon vagyok, otthon kell lennem, hogy tudjam irányítani a klubom, tudnom kellett kik a konkurenciák. - Az autóm azért egyben fog maradni? - nevetem el magam, majd nyomok két puszit az arcára, hogy ne legyek annyira megint mogorva, mint az első találkozásunkkor.
- A csajok a szokásos gin tonicot kérik, ne hallgass rájuk ha rövidet akarnak inni, már bőven van bennük. - nézek hátra a barátnőimre, akik közben már régen megbeszélték, hogy melyiküké lesz Caesar, mert mindig ezt csinálják ha részegek és már jócskán ittak otthon is. Ők ma vadászni jöttek és közel sem érdekli őket ki szabad préda.  
- Mondhattad volna, hogy a saját klubodba hívsz meg, akkor lehet el sem jövök, még jó, hogy nem kotyogtam ki titkokat. - nevetek fel, de igazából nem veszem ezt az egész versengést olyan véresen, mint a bátyám, bár Las Vegasban talán több az oka erre, mint itt.
- Te dolgozol napközben és éjszaka is? Miből vagy te? - kérdezem tőle, miközben a megfogom a karját, viccelve, utalva a kérdésemre, hogy nem e robot e, hogy ennyire jól bírja egész nap.

Az Emperorban elég szigorúan betartatom, hogy kiskorú ide nem teheti be a lábát. Nincs szükségem arra, hogy emiatt vágjanak meg a rendőrök és ugyan tisztában vagyok vele, hogy Lu nem múlt el 21 mégsem szólok a biztonságiaknak az érkezéséről. Ennyire nem akarom megkönnyíteni a dolgát, bár van egy olyan érzésem, hogy vannak neki erre praktikái, úgyhogy ha tippelnem kell úgy fog bejönni, hogy még csak egy másodpercig sem akad fent az embereimen. A gyanúm persze akkor igazolódik be csak igazán amikor kicsivel 10 óra után már ott is támasztja a pultot a kiszolgálásra várva a barátnői gyűrűjében, akik már kicsit sem tűnnek szomjasnak. Az emberek nagy része úgy érkezik, hogy otthon vagy egy bárban már megalapozta a hangulatot, így ezen egy kicsit sem lepődök meg. Még anno, amikor éltem az alkohol adta lehetőségekkel, akkor én is így adtam az estéknek. Sőt. Sőőőőőt. Mi veszettül durván toltuk az ipart pedig 20 évesek sem múltunk el.
Egy rövid pillanatig megfordul a fejemben, hogy majd biztosan neheztelni fog amiért nem fordítottam fel minden lapomat a műhelyben és hiába mondanám, hogy nem kérdezte, de az ember nem szokott csak úgy rákérdezni a másiknál, hogy egyébként nem vagy egy milliárdos cég örököse, vagy nincs véletlen egy saját klubod? A széles mosolyát látva azt tippelném, hogy nem vette a lelkére még akkor is ha kezeit szinte azonnal összefonja a mellkasa előtt. A vezetéknevem ismeretével valószínűleg sikerült teljes egészében összeraknia a képet rólam.
-Ez nem teljesen igaz. Szerelő IS vagyok többek között, úgyhogy pánikra semmi ok, a kocsid rendben lesz.-vele nevetek miközben azt a két puszit köszönés néven azért elfogadom. Ebben még nincs semmi ugye? Faszom. Régen rohadtul nem kellett agyalnom semmi ilyesmin és ugyan Savi a tudtomra adta, hogy a totális bizalmát élvezem és el tudja fogadni, hogy vannak lányok a közelemben mégsem tudom, hogy mi az ami már rosszul esne neki. Megbántani pedig semmiképp sem szeretném. Nem azért adtam fel a korábbi életstílusomat, hogy két hét alatt tönkre is tegyek mindent.
-Igenis!-húzom ki magam egy pillanatra.-Majd szólok a csajoknak is, hogy minden rövidet értsenek gin tonicnak.-pillantok hátra a Kimyék felé, aki éppen a többi vendéget szolgálják ki.
-És neked mit adhatok?-ő konkrétan teljesen józannak tűnik a barátnői mellett.
-Kérhetsz bármit.. nem kérem el a kamuszemélyid, majd úgy csinálok, mintha elhinném, hogy nagykorú vagy.-vigyorodok el szemtelenül. Igazából csak reménykedni tudok benne, hogy kamuszemélyivel jött be és nem lefizette az embereimet, mert akkor valakinek nagyon csúnyán szét kell rúgnom a seggét.
-Pont ezért nem szóltam.-kacsintok rá. Közben persze érzékelem, hogy a barátnői szépen lassan közelebb araszolnak, de inkább fel sem veszem velük a szemkontaktust. Lu tudja, hogy van valakim, a barátnőiről ezt nem biztos, hogy el lehet ezt mondani.... vagy azt, hogy ez érdekelné őket, így nem nehezíteném a saját életemet a kelleténél jobban.
Ahogy átnyúl a pult fölött és megfogja a karomat csak szélesebb lesz a vigyorom majd kicsit megingatva a fejemet kezdem el összerakni nekik az italokat, hogy a nagy beszélgetés közben el ne maradjon a kiszolgálás.
-Őszintén ez most elég új dolog. Apám készül betanítani, hogy beülhessek néhány éven belül az igazgatói székbe, úgyhogy tudnom kell, hogy mi folyik a szervízekben is. Hogy miből vagyok? Most főleg energiaitalból és kötelességtudatból.-nevetek egyet.
-Mert hát... csak hogy ne legyen több titok köztünk. Az Emperor csak egy homokozó, hogy üzleti felelősséget tanuljak. A Valentina's Garage hálózata és a Harlow Industries az én igazi örökségem.-nem tudom, hogy eddig ezzel tisztában volt-e vagy csak azt tudta, hogy Harlow irányítás alatt van a szórakozóhely.
Átnyújtom a lányoknak az elkészült italokat.
-Az estéteket én állom. Bocsánatkérésként, hogy nem mutatkoztam be egyből.

Caesar & Lu

A helyre belépve megcsap az a jellegzetes illat, ami ilyenkor mindig jelen van, az otthonom szinte, az estéim illata, így minden szórakozóhelyen otthon érezhetem magam. az azért túlzás lenne, hogy ilyen helyeken nőttem fel, de többet fordultam meg szórakozóhelyeken 10 éves korom után, mint a legtöbb ember egy év alatt. Nem mindig voltak bulik akkor, amikor ott voltam, de volt olyan alkalom, amikor a parti kellős közepén kellett megjelennie apunak és akkor bizony magával vitt. Én szerettem már akkor is a hangos zenét, bár a része emberek egy kicsit ijesztőek voltak, ma már én vagyok az, aki néha részegen randalírozik a színpadon ha olyan kedvem van.
Ma még nem tudom milyen kedvem legyen, kicsit leeresztettem már de bennem van, hogy kellene még engedni egy kis gőzt, mégis józanul estembe ide, ami a csajokról már nem elmondható.
- Nem éppen két közel álló szakmát nyomsz te sem, egy kicsit úgy érzem rokonlelkek vagyunk Caesar Harlow! - nyomom meg a vezetéknevét, miután a tudomásomra jutott a sumákolása. Nem nagyon hat megha dolog, csak nem értem egy ilyen örökös mégis mit keresett egy szerelőműhelyben, és miért csinálta meg a kocsim. De erre talán majd később választ is kapok.  
Annak tudatában adom a két puszit, neki, hogy szinte mindenkinek így köszönök, nem gondolok bele semmit, csak egy üdvözlési forma, ami amúgy lehet neki már túl sok lehet. Fogalmam sincs milyenek a hűséges pasik, nekem nem sok kapcsolatom volt és a barátnőim mindig valami vadbarmot fognak ki, így még csak mesékből hallottam a rendes csávókról. Ha nekem egyszer lesz időm pasizni azért remélem találok valami normálisat, de addig beérem laza flörttel és megpróbálok minél kevesebb egy éjszakába belebonyolódni, néha jók, de nem az én stílusom hosszútávon. Meg a nőknek amúgy is fárasztó egy ilyen nulla érzelmi dologba belemenni, gyors szex, persze néha kell, de nem olyan jó ha aztán azt érzed, hogy lelép a másik, és otthagy vagy éppen te őt, mint egy elhasznált kotongumit.
Hálásan nézek rá, amikor közvetíti a pultosok felé, hogy a csajaimnak nem kellene nagyon töményet inniuk, mert így is izgalmas lesz a buli velük, de gondolom nélkülük kell majd élveznem nemsokára.  
- Pedig elég hihetőre csináltattam, mint látod. - mutatok magamra, amint állok a saját szórakozóhelyén, kiskorúként, mert ő tisztában van vele és mégis elég gyorsan bejutottam. Van gyakorlatom, nem ma kezdtem, ami azért nem annyira dicsekedni való, de most mégis jónak érzem ezt a képességem. - Ha már ennyire nagylelkű vagy fürtöske, én egy tequilával indítok, aztán meglátjuk mennyire fogom bírni magammal a tempót. - könyökölök fel a pultra és azt hiszem már kényelembe is helyeztem magam itt, ameddig nem érzem, hogy valamennyire fejembe szállt már az alkohol.
- Ezek szerint ennyire mély benyomást hagytam, hogy el sem merted mondani, hogy hova hívsz el, mert féltél, hogy nem láthatsz újra ha megtudom ki vagy? - vontam le a következtetéseket, felhúzva az egyik szemöldököm, miközben olyan kérdést tettem fel neki, amire valószínűleg nem fog tudni értelmes választ adni, mert feldobta a labdát.
- Te Lulu, akkor őt most bestoppoltad? - támaszkodik mellém G, próbál suttogni, de elég hangosan mondja, szerintem mindenki hallja aki a közelünkben van, közben Caesart pásztázza a szemeivel és kétségbeesetten néz rám. Akarta őt, így a legjobb lesz ha lekoptatom róla, bármennyire is szeretem, ő sem akarna az a csaj lenni, aki tönkretesz egy kapcsolatot, vagyis józanon nem.
- Hát G, azt hiszem azok a kék szemek az este csak rajtam fognak pihenni. De nézd drágám ott azt a srácot, mexikóinak tűnik, igazi latin vér, forgasd meg. - indítom el egy srác felé, aki már amióta bejöttünk csak a barátnőmet lesi.
-  Így legalább eggyel kevesebb nő, akivel szemben keménynek kellene maradnod. - kacsintok rá, kicsit cinkosul, kicsit máshogy, de mindenképpen úgy, mint a garázsban, hogy ne legyek egyértelmű, abban nincsen szórakozás.
- Igen tudom, egész okos vagyok én ahhoz képest, ahogy kinézek, az üzleti világban is igyekszem felzárkózni, nem kis nevetek van ott sem. - akárcsak neki New York-ban, ismerem a munkásságukat, nem közelről, de elvétve már találkoztam a nevükkel.
- Ahha, bocsánatkérés, fürtöske. - mosolygok rá, majd hátat fordítok, és lehúzom az italom, közben még mosolyogva nézem a tömeget, kicsit önelégülten, hogy kezdem megint húzogatni a macska bajszát, pedig tudom, hogy nem lenne szabad.

Mindig otthonosan mozogtam az éjszakai életben. Még azután is, hogy tiszta lettem Az elmúlt néhány évben jóformán nem is ittam. Sokan kérdezték, hogy így mégis hogyan bírom a hajtást vagy nem unatkozom-e, de igazából sokszor volt szükség egy józan barátra, aki hazacipelte a részeg seggüket, amikor már a világukat nem tudták, illetve elfoglaltam én magamat máshogyan. Így legalább tényleg nem kellett azon izgulnom, hogy nem tudok teljesíteni az ágyban, mert szétesek fejben.
-Nem... de pont ez benne a szép... Fura, amikor találsz valakit, aki tényleg megért.. nem igaz, Lu Machado?-nyomom meg én is a vezetéknevét vigyorogva ahogyan ő is tette. Talán a mi túlélésünk egyik kulcspontja, hogy ha az agyunk nem kell beleszoruljon ugyanabba a mókuskerékbe. Apám hisz a kétkezi munkában, mert szerinte formálja a jellemet. Egyébként nem feltétlen azért küldött ki a műhelybe, hogy autót szereljek, hanem azért, hogy jobban megismerjem a nagy rendszer elemi működését. Ő is így tanult bele és neki jót tett, így velem miért tett volna másként?
A puszikat elfogadom, hiszen nem érzem, hogy különösebb célja lenne vele, bár erről még nem nyilatkozhatok túl bátran, hiszen nem ismerem őt. Néhány héttel korábban biztosan bátrabban belefordultam volna az ajkai érintésébe, hogy egészen a szám széléig csússzanak azok a puszik, most viszont semmi ilyesmit nem teszek.
Sosem hazudtam a lányoknak. Mindig tudták, hogy mire számíthatnak tőlem. Most azonban tényleg ismeretlen vizeken evezek. Konkrétan nem voltak párkapcsolataim, így egyelőre csak a sötétben tapogatózva próbálok kiigazodni, hogy hol vannak azok a bizonyos határok, de így, hogy nincs itt Savi, hogy legalább a vonásairól tudjak olvasni, hogy mi az ami az ő lelkének még oké, így én sem tudom, hogy meddig mehetek el. Pedig valószínűleg bármit megtehetnék. Mert mindenki tartaná a száját. Kimy valószínűleg tarkón vágna... nem gyengén és nem is egyszer, de egy árva szóval nem szólná el magát.
-Igen, igen látom. Reméltem, hogy csak átverted a gorilláimat, mert ha egy kis borravalóért vagy ne adj isten a szép szemeidért beengedtek volna az sajnos a munkájukba került volna.-gondolom nem olyan személyivel mozog ami ezer helyen hibádzik, mert megmondtam az embereimnek... ha valami gyanús akkor meg lehet mondani, hogy keressenek más helyszínt a szórakozásnak... még az sem érdekel ha tévednek. Jobb, mint rizikózni egy esetleges razzián.
-Fürtöske? Ez új.-nevetem el magam, de végülis kézenfekvő nem is tudom, hogy eddig miért nem kaptam meg senkitől.
-Az nem is kifejezés. Nő ilyen vehemenciával még nem szólított le magának az biztos.-a további kérdésére inkább megpróbálom elkerülni a válaszadást, mert nem vagyok benne biztos, hogy túl okosan ki tudnám vágni magamat ebből úgy, hogy közben úriember maradjak és ne legyek egy pöcsfej bárki szempontjából.
Még szerencse, hogy a bartnője kicsit sem kifinomultan közbeszól, amire csak egy elégedett mosoly terül szét az arcomon, miközben a lehető legmagasabbra emelkednek a szemöldökeim a meglepettségtől. Lu válasza kicsit meglep, de egy másodpercig sem ellenkezem, hiszen így nem nekem kell megbírkóznom a barátnője lelkesedésével. Igen... pontosan az ilyen lányok miatt voltak nagyon jó estéim.
A kacsintása nem csak azt sugallja, hogy jófej akart lenni velem meg a státuszommal, de tényleg rohadt nehéz kiigazodni rajtam, hogy csak az agyamat akarja tornáztatni vagy tényleg van valami szándéka velem.
-Köszönöm.-bólintok végül, mintha el is hinném neki amit mond. Végülis egyébként így van.
-Szerinted te nem nézel ki okosnak?-kérdezek vissza. Bár nagyon sok ember úgy van vele, hogy valaki vagy szép vagy okos, de a kettő egyszerre nem működik. Gondolom ezzel az előítélettel már elég sokszor találkozhatott, pont mint azzal, hogy egy nő magának nem vehet jó autót. Vagy kapta vagy valaki másé. Az ő esetében az összes ilyen feltételezés megbukik.
Szórakozottan megingatom a fejemet a kis sértett jelenetére. Még hátat is fordít nekem. Jobban áthajolva a pulton hajolok a füle mellé.
-Ne duzzogj. Nem áll jól neked.-nem érek hozzá arra vigyázok. Lassan egyenesedek vissza.
-Kit kell itt leszopni, hogy valaki végre töltsön nekem egy vodkát?-szól át a pulton egy lány a másik irányból. Úgy tűnik ma minden nő méltatlankodós hangulatban van.
-Engem.-szólok vissza nevetve, mire persze fülig pirul, de közben Kimy már teszi is elé az italt, így nekem nem kell intézkednem és visszafordulhatok Lu irányába.
-Na milyen a konkurencia?-kérdezem kíváncsian.

Caesar & Lu

Pimaszul másolja a kis gúnyosan megnyomott nevét, akárcsak én ő is hasonlóan izlelgeti a vezetéknevem. Ha valaki ilyen világban él, mint mi akkor jobb ha tisztában van azzal kik a barátai és kik nem. Vannak rossz arc tulajok akiket jobb elkerülni, bár már minket is környékeztek meg, de nekünk sikerült elhajtani őket. Azokról van szó, mint például Caesar nem leszünk valószínűleg sosem üzlettársak de jó ha van egy olyan ismerőse vagy akár barátja át embernek aki csak félig megérti őt. A barátnőim szerint nekem mázlim van, ott van a klub ami állandó szórakozást biztosít nekem. Most. De ezzel munka is van, bár jelenleg igen nagy segítségemre vannak azok akik eddig is vitték, amikor apu nem volt itt, de mi lesz ha minden az én kezemben lesz egyedül?
Mosolyogva összehúzom a szememet a szavaira, de tetszik, hogy nem az a fajta srác, aki annak ellenére, hogy barátnője van már venné le a bugyimat, vagy ha így is van nem mutatja ki nyíltan egyenlőre.
- Nem fura, inkább sorsszerű, hogy mi találkoztunk. - vonom meg a vállam lazán. Ami a közeledésemet illeti sosem voltam finom ilyen téren. Közvetlen ember vagyok, mindig is az voltam és nem kell ismernem ahhoz a másikat, hogy ez ne így legyen. Ha pár szót beszélgetünk a következő találkozásnál ugyanolyan leszek, mint az ezer éves barátokkal.
- Nyugi, át lettek csúnyán verve, van már erre taktikánk szóval kérlek hagyd meg nekik a melót. - nevetek fel, isten ments, hogy miattunk legyenek kirúgva. Amúgy is elég jó a kis kártya, amin a kamu adataim szerepelnek, soha senki nem mondaná meg egy ilyen helyen, hogy nem igazi.
A beceneve igazából csak úgy zsigerből jön, látva a göndör haját,ami elég cuki. Feltámaszkodok a pultra és a hajába túrok, mint a testvérek szokták egymás között, amikor idegesíteni akarják a másikat, bár a korábbi huncut megszólalásom után ez megint csak elég kétértelmű.
- Pedig látod tökre illik rád. - nevetek fel, majd visszapattanok a helyemre, mert ezzel a mozdulattal valószínűleg elég sok mindenre nyílt rálátása, annak, aki mögöttem áll éppen.
- Megszoktad, hogy a kék szemeid, a cuki mosolyod és a sármod miatt mindenki elolvad azonnal mi? - kérdezem kicsit megint csak heccelve, bár ebben semmi hátsó szándék nincs, már inkább erősebb baráti csevely vagy huzavona az egész, egyenlőre a részemről.
A barátnőm így is elég gyorsan kattan rá, ami lehet ciki, de én már megszoktam az ilyenfajta kirohanásait, nagyon úgy akarja kezelni, hogy más ne hallja, de nem megy neki. Már ismerem, egy pasiról úgy lehet lekoptatni ha adunk neki egy, másikat aki után érdeklődhet, így ez most sem történik másként. A kit közjáték csupán neki szólt, és a köszönömöt hallva tudom, hogy Caesar sem vette magára, bár ki tudja a szemnek nem lehet parancsolni, da vándorol ahova szeretne és én nem fogom magam takargatni, sőt, azzal nem sértünk meg senkit, azt hiszem.
- Én egy meglepően intelligens embernek tartom magam, de sokan nem ezt gondolják, elég ha rám nézel, a kocsim, az életsítlusomból meg sem mondanád, hogy éppen egy leendő IT szakember áll előtted, bár ebben még én is igencsak hadilábon állok. - biggyesztem le az ajkaimat, mert ami az igaz az igaz, a jövőm megvan tervezve, csak még az agyam nem áll készen teljesen rá, de készen fog érzem.
Egy kicsit mintha durciba vágnám magam fordítok hátat neki, mosolyogva, mert semmi rossz érzés nincs benne, hogy is lenne, a hely tökéletes,a srác is az, egy bibi van, hogy nagyon foglalt, de még bármi kialakulhat, nem mindig a szexen jár az agyam, szerencsére elég kreatív vagyok.
A hangja közelről üti meg a fülem, mire hátra kapom a fejem és elég közel hajolva a pulton támaszkodva beszél hozzám. A tisztes távolságot ugyan megtartja de azért a szemembe néz ha csak egy pillanatig is,visszafordulok hozzá.
- Édesem, nekem minden jól áll, ezt te sem tagadhatod. - nyújtom ki a nyelvem a korábbi megjátszott durciból már semmi nincs az arcomon.
A kis mókás szóváltás engem is megnevettet, főleg, hogy a nagyszájú lány, hamar érzi magát kellemetlenül, amikor választ kap az igencsak kedves kérdésére. Tudom, hogy ezeknek csak a szája nagy, de erre is lehetett volna egy epés visszaszólása, de helyette nyusziként húzta vissza a karmait.
- Ha szexuális szolgáltatást is nyújtasz, akkor a közeledbe sem érünk. - nevettem fel, a korábbira utalva. - Már most szeretem a helyet, bár sokat segít, hogy ilyen csinos kis pultosokkal lehet itt kokettálni.- mutatok rá, miközben körözök a kezemmel.
- Gondolom te munkában nem szoktál inni. - inkább kérésnek hangzott a mondanivalóm, mint kérdésnek, mert titkon remélem, hogy iszik velem ha nem is sokat legalább egyet, de nem erőltetek semmit, soha. Előveszem boci szemeimet és úgy pillázok rá kettőt, megerősítve azt, hogy nehogy azt higgye, hogy ennyiben fogom hagyni.

A világon minden a megfelelő kapcsolatokra épül. Minél több hasznos embert ismersz annál kevesebb helyzet képes kifogni rajtad. A mi világunk egy kölcsönös szívességeken alapuló érzékeny, összetett rendszer. Mi ebben nőttünk fel. A jótékonysági estéken amikor a szüleink üzleti kérdéseket vitattak meg mi már egymással fogócskáztunk a kertben majd miután mindenki visszatért a külföldi elit gimnáziumokból vagy egyetemekről, akkor már átvéve a szüleink helyét már közöttünk zajlanak a tárgyalások. Lu ugyan nem itt nőtt fel, de hasonló környezetben nevelkedett, így mi elég jól megértjük egymást abban, hogy mi is vár majd ránk a jövőben.
-Van benne valami.-bólintok egyetértve, bár igyekszem nem túlgondolni a dolgot. Lehet ez egy jó barátság kezdete is vagy egy kölcsönösen jövedelmező üzleti kapcsolaté, bár a kettő nem feltétlen zárja ki egymást, még akkor sem, ha mondás szerint az üzletben nincs barátság.
-Jó.. ezesetben megúszták a dolgot...-már meg is enyhülök kicsit az embereim felé, hiszen egyébként is gondoltam, hogy nem gyenge hamis papírral nyomul a kisasszony. Ebben pedig meg is erősít.
Miután meggyötri egyébként sem túl rendezett göndör tincseimet kicsit megingatom a fejemet majd a saját ujjaimat is végigfuttatom a hajamon néhányszor, hogy kicsit rendet tegyek utána.
-Nem is panaszkodtam.-vonom meg a vállamat. Ennél főleg rosszabb beceneveket kaptam a múltban az emberektől, bár azokat a szemembe nem nagyon mondta egyik sem mégis időről időre a fülembe jutott, hogy mit dumálnak a hátam mögött rólam a családom anyagi helyzete miatt.
-Erre most mit mondjak?-nevetek fel.
-Igen. Eddig nem volt panasz egyikre sem... és mint látod a saját barátnőiden, még csak nem is kellett nekik céloznom a még általad is "cuki"-nak titulált mosolyomat és mégis szinte előre eldöntötték, hogy melyikőjük akar majd az ágyamba keveredni.-mondanám, hogy egy egy ritka eset, de az estéim nagy része így telt az Emperorban. Igen ritkán kellett megmozdítanom magamat komolyabban nő miatt és akkor sem mindig mentem a nehezebb vadra. A könnyű szórakozás általában jobb döntés volt, hiszen azok a lányok hozzám hasonlóan egyetlen estére kerestek mulatságot. Amelyik már húzni akarta az agyamat az már abban reménykedett, hogy a kihívás majd tartósabban felkelti a figyelmem. Ez eddig egyetlen nőnek jött be... bár szerintem ő sem konkrétan arra hajtott, hogy valahogy becserkésszen. Egyszerűen így alakult köztünk és kész.
-Abszolút az vagy... én nem szeretek előítéletekbe bocsátkozni, de még így is sikerült bőven meglepned.-küldök felé egy bíztató mosolyt. Nem kicsi fába vágta a fejszéjét, de kétségem sincs afelől, hogy meg tudja majd oldani.
Ahogy hátat fordít tettetett sértettséggel már hajolok is közelebb a füléhez vigyázva arra, hogy ne érjek hozzá ezzel kellemetlenséget okozva bármelyikünknek. Hirtelen kapja rám a tekintetét és néhány másodpercig tartom vele a szemkontaktust vigyorogva mielőtt visszaegyenesedek.
-Ezt meg sem próbálnám tagadni.-kissé visszafogottan ugyan, de csak végigméri a tekintetem és valóban minden földi jóval megáldották, de ennek ennél jobban nem áll se módomban sem szándékomban hangot adni.
Még jó, hogy egy másik türelmetlenkedő néhány másodpercre kizökkent, így van időm rendet rakni kicsit a fejemben mielőtt túlzottam feloldódna a nyelvem. Szerintem leginkább csak azt kell kitalálnom, hogy fordított esetben mi lenne az ami nálam már kiverné a biztosítékot. De az az igazság, hogy erre sem tudom a választ..
-Semmi ilyesmi nincs a kínálatunkban... bár nem mondom, hogy soha nem éltem a kínálkozó lehetőségekkel..-pillantok még egyszer a lányra, aki közben már vonul el a felesével és a zavarával együtt, amit egyetlen szóval sikerült előhoznom belőle, majd visszahúzom a tekintetem Lu-ra.
-De örülök, hogy tetszik a hely. Szívesen látnálak itt máskor is... vagy legközelebb meglátogatlak én... ha beengeded a konkurenciát..-vigyorgok rá.
A kijelentésbe burkolt kérésére kicsit tanácstalanul megvakarom a tarkómat.
-Az az igazság Lu, hogy én egyáltalán nem szoktam inni.-billentem kicsit félre a fejemet. Bár ez nem teljesen igaz. Az elmúlt 1-2 hónapban 2x sikerült megtörnöm ezt a fogalmam és nem biztos, hogy jó ötlet megindulni ezen a lejtőn. Előveszek két tiszta feles poharat és mindkettőbe kitöltöm a tequilát. Gondolom nem tervezi ész nélkül keverni a töményeket. Az egyiket odaadom neki a másikat megfogom.
-Akkor egészségünkre.-koccintom a poharához az enyémet majd lehúzom a rövidet. Még csak nem is grimaszolok. Elég komoly rutin van a hátam mögött még akkor is ha volt egy kis kihagyásom.
-Mondcsak Lu... a kék szemeim vagy a cuki mosolyom tart itt a pultnál, hogy még nem léptél le a barátnőiddel táncolni?-kérdezem kíváncsian.

Caesar & Lu

Mindenkinek meg kell tanulnia azt a szakmat amiben brillírozni akar majd az élete során. Igaz, hogy nekem ebből egy kicsit több jutott már 19 évesen is, mint másnak de igyekszem beletanulni előbb az üzlet vezetésben bár ez sosem volt elvárt tőlem egyszerűen csak egy lehetőség volt, amivel én éltem. Tanulnom kell, hogy bánják az alkalmazottakkal velük nem lehetek olyan, mint a barátaimmal. Vannak olyan pultosaim akik imádják a helyet, jó a fizetés, szuper a hangulat, de amikor megjelenek a helyen a barátaimmal, hogy jól érezzem magam, akkor látom rajtuk, hogy nagyon nincs ínyükre a dolog. Szemforgatás és társai jönnek olyankor, azaz nulla tekintélyem van, amiből ahogy itt látom annyira Caesarnak nincs hiánya.
Jó fej ez a srác ezt meg kell vallanom, és jól is néz ki, vannak hibái, hiszen komoly kapcsolatba vágta magát, de ez legyen a legnagyobb baja, mégis a hajába túrok és vicces becenevet adok neki, ami igazából elég cuki és rá is illik.
-Erre nem is lehet, vagy ha akarsz is ez mar a tied. - félmosolyra húzódik a szám, ahogy probalja helyre rakni kócos tincseit. Azt hiszem ma nekem is össze kell szednem valakit, nem egy komolyabb dologra, csak annyira hogy csillapítsa egy kicsit a belső vad énemet, valószínűleg még haza sem megyek vele, de egy komolyabb flört is sokat tud már segíteni néha, meglátjuk most elég lesz e.
-Nekik már mindegy milyen cuki vagy ha ügyesen kevered a koktélt akkor viheted őket. - nem akarom lealacsonyítani a csajokat, de amikor már van bennük és céltudatosan pasizni jönnek, akkor nagyjából mindegy ki az aki hazaviszi őket, néha kell nekik egy fék valaki személyében, most én lettem volna, de úgy érzem akadt jobb társaságom, a gyertya tartás amúgy sem az én világom. - De kétség sem fér hozzá, hogy van benned valami ami megfogta őket. - mert talán nem csak a koktélkeverés miatt akartak rámászni, vagyis ebben egészen biztos vagyok, nekem is van szemem.
Szavaira amikkel igazából egy elég kedves bókot fogalmaz meg mosolygok, majd egy másik mondatára csak hátat fordítok neki, körbe kémlelem a dolgokat, a sok ember még mindig izgalomba tud hozni és egy pillanatig elgondolkozok, hogy ideje a tánctérbe vetni magam, ha már mindenki lelépett más társaságában, de egy hang hirtelen fordít vissza a pult felé.
Talán túlságosan is sokat időztem a szemeiben, mert azt is észrevettem, hogy egy kicsit többet időzik rajtam az övé, amivel konkrétan nincs baj ezzel nem sért meg senkit sem, engem meg sosem zavart ha megnéznek, más miatt garbót hordtam volna és hosszú nadrágot. Még jó, hogy egy kellemetlen társaság csapódik a pulthoz élén a nagyszájú bár igen hamar visszahúzódó lánnyal, így eltereli a gondolataimat és ahogy látom Caesart is enged vissza kattani az általam okozott kis feszültséggel, bár egy percig sem látszik rajta, lehetetlen, hogy én ne okozzák egy kis fejfájást egy pasinak.
-A pasiknak ilyen téren könnyű, az érzelemmentes szex olyan, mint másnak egy reggeli a mindennapokban. De lehet igazatok is van ám. - gondolkodok el egy percre, de közel sem vagyok olyan biztos abban, hogy nekem olyan könnyen menne hosszú távon az az élet.
- A felhozatalt nézve ma, nem lepődök meg, hogy engem látnál inkább. - egy kacsintás mellett nézek végig a helyen, hemzseg ma a pasiktól, sokkal többen vannak, mint a csajok. De hát lehet ez ma egy ilyen este. - Azt hiszem egy törzsvendéggel több lett ma itt. - mosolygok rá őszintén. - A konkurenciát nem engedem be, de egy barátot igen, ki nem hagynék egy bulit az újonnan szerzett szerelő, pultos, klub tulajdonos, mindenes fürtöskémtől. - nem tekintek rá konkurenciaként, pedig alapvetően az, de szerintem ez egy jó kezdet valaminek, ami még nem alakult ki, de folyamatban van.
Erre inni kell, és inni fogunk én biztos, őt egyenlőre csak puhatolom, hogy áll ezzel munka közben. Azért meglep, amit mond, de amikor a poharakért nyúl széles mosoly húzódik a számra és érdeklődve könyökölök a pultra. Okosan a tequila felé nyúl, ami az egész estém itala lesz, nem akarok csúnya fejfájással kelni és a WC-ben lefeküdni.
-Kivételesnek érzem magam fürtöske, hogy együtt iszol velem. - kapok az egyik kezemmel a mellkasomra szinte meghatódva, majd koccintás utan egy gyors mozdulattal húzom meg a poharat. - Akkor ezt mire ittuk egy új baratsag kezdetére?  - mosolygok rá talán egy kicsit túl csábosan is, de talán azért mert remélem nem ennyivel kell beérnem ma az ő társaságát. Lehet pár pohár után én leszek az aki majd kicsábitja a pult mögül, bár most is igencsak feltartom, de ameddig nincs rá panasz addig  nem tervezek máshogy tenni.
Kérdésére kacagok, de jobban belegondolva valóban nincs más okom csak ő, hogy még mindig itt vagyok, de nem vallom be sőt.
-Még nem ittam annyit, hogy kibírjam, hogy egyszerre négyen nyomulnak rám a parketten. - komoly arccal fogalmazok, de elég hamar elnevetem magam. - De egy kicsit azért tetszik az a mosoly. - mutatok az arca felé vigyorogva. Mintha megéreztem, vagy megjósoltam volna, lép mögém egy srác a derekamra téve a kezét, mire én csak hátra lépek egyet, mert nem akarok balhét és arra sincs szükség, hogy bárki hallja a beszélgetésünket, jobb a békesség.
-Figyeltelek már egy ideje. - vigyorog rám enyhén ittas állapotban, amúgy nem rossz a pasi, kreol bőr, zöld szemek, egy kis borosta, pont az esetem, de valamiért mégsem lépek le vele.
-Akkor még egy kicsit figyelned kell mert mással nem szolgálhatok. - nézek rá mintha szomorúan hatna rám a dolog. Ő közelebb hajolva súgja meg, hol találkozzunk pár perc múlva. Nevetve bólintok rá, pedig tudom, hogy úgysem fogom követni, de így legalább lelép én meg ezzel a lendülettel vissza Caesarral szemben.
-Na pont ezért nem megyek a tömegbe még. - szerintem minden nap láthat ilyen szar próbálkozást a pult előtt mert nem egyedi eset, hogy valami ennyire bénán próbálkozzon.
- Azt hiszem innom kell még, de ne aggódj nemsokára csatlakozok én a táncot, csak nem szeretek egyedül menni, meg hát nem kellene eltévednem lehet nem fog ártani egy idegenvezető. - az üres poharamat keresem, hogy visszaadjam utántöltés miatt, de már hűlt helye. - Még egy kör kedves Caesar? - túlfeszítem de mivel semmi sem kötelező így miért ne?

Én sosem vezettem be az Emperorba azt a bizonyos hierarchiát, ami minden munkahelyen megjelenik. Én jobban kedveltem ha csapatként dolgozunk együtt ezért sem lógok állandóan az irodában... iroda... lehet azt egyáltalán annak nevezni? Igazából kb raktárnak használom, tele van dobozokkal, poharakkal. Mondjuk van bent egy íróasztal és egy szék, hogy legalább a könyveléshez be tudjak oda ülni, ha éppen itt csinálom meg és nem hazaviszem éppen a munkát.
Ettől függetlenül pontosan tudják az embereim, hogy mikor tegyenek néhány lépést hátra, mert kilépek a csapatjátékos szerepből és főnökként kell helyet állnom. Egyébként az esetek többségében Kimy kezében van az irányítás, hiszen ő lesz az, aki majd viszi a helyet amikor nekem váltanom kell majd és már nem fogom tudni olyan lendülettel vinni a klubot, mint eddig.
Túl könnyen szorít sarokba a megjegyzéseivel... más esetben könnyen ki tudnám vágni magam ezekből, de most úgy érzem, hogy akkor túlzottan felforrósodna a talaj a talpam alatt és nem akarok olyan irányba tévedni, amitől később fájnia kellene a fejemnek.
-Néhány héttel ezelőtt nyugodt lélekkel éltem volna ezzel a lehetőséggel.-vonom meg a vállamat. Nekem ettől egy nő nem lesz kevesebb, hiszen ahogyan a férfiaknak, úgy nekik is szükségük van arra, hogy levezessék a feszültséget. Az a kedvencem, amikor a haverjaim menőznek, hogy milyen könnyen be tudnak fűzni bizonyos nőket. Általában ilyenkor egy kérdésem szokott lenni... összeillő fehérneműszett volt rajtuk? Ha a válasz igen, akkor az nem a férfi győzelme, hanem a nő tervének a része.
Ő is ügyesen játszik... épp csak finoman vezetgeti meg az agyamat, de pont nem annyira, hogy bármelyikünket kellemetlen helyzetbe hozzon és engem olyan helyzetbe kényszerítsen, amiből nem tudom hogyan tudnám kivágni magam okosan. Szerencsém van vele, hiszen éppen csak megborzolja a kedélyeket, de egyébként tiszteletben tartja, hogy az ágyam már foglalt. Szerintem egyébként is csak egy könnyed flörtre vágyik semmi többre.
-Ennyire ne általánosíts. Nem minden férfi alkalmas arra, hogy csak szexeljen.. nekem azért kellett, hogy ne bolonduljak meg teljesen... de mindig minden lánynak elmondtam, hogy egy éjszakáról van szó és egy percig se reménykedjenek még telefonhívásban sem..-ha ezek után még voltak velem kapcsolatban vágyálmaik, arról már legalább nem én tehettem.
-De ez a lányoknak mindig rizikósabb... egy vadidegennek hazamenni...-talán ezért kedveltek főleg engem. Én voltam a jófej pultos srác, a hely tulaja, a DJ... mikor éppen mi, de tudták, hogy ide tartozok, így biztonságosabb választás voltam, mint bármelyik másik férfi a tánctérről. No nem mintha a külsőm kevés lett volna önmagában...
Kacsintására és a megjegyzésére csak elvigyorodok. Úriember akarok maradni, így erre inkább nem mondok semmit.
-Oh? Szóval látlak még itt majd. Majd feliratlak a listára és akkor nem kell szenvednek a személyivel sem.-ha én azt mondom, hogy jöhet, akkor be fogják engedni. Bár ha tippelnem kellene, akkor ma sem ütközött túl sok nehézségbe.
-Szóval már Lu Machado barátságát élvezhetem. Köszönöm. Akkor legközelebb a Pandorában nyomjuk.-bólintok elismerően.
Tudom, hogy nem kellene innom. Soha nem volt jó vége és jobb lenne nem felbolygatni bizonyos dolgokat, de talán egy italból még nem lesz baj. Legalábbis remélem.
Felkönyököl a pultra én pedig ki is töltöm magunknak az italokat.
-Érezd is!-kacsintok rá majd koccintunk és mindketten gyorsan legurítjuk az italokat. Mosolya többről árulkodik, mint a szavai, de van egy olyan érzésem, hogy nem fogja túltolni a dolgot, amíg én észnél maradok.
-Egy új barátságra.-bólintok. Ennél többet nem ígérhetek neki. Hogy ebbe mi fér bele és mi nem azt még nem tudom. Savival mi teljesen őszinték vagyunk egymással, így szerintem nem árt majd leülnünk beszélgetni ilyenekről. Akármennyire is vagyok független felnőtt ember.. tudnom kell a játékszabályokat.
Nevetésére szélesebb lesz a mosolyom.
-Csak egy szavadba kerül és az egyik biztonságimat melléd állítom, hogy nyugodtan tudj szórakozni..-vonom meg a vállamat, ha már a barátnőire nem számíthat abban, hogy egymásnak biztosítsanak ilyen jellegű védelmet.
Mire válaszolnék neki a mosolyomat ért dicséretre már valaki közelebb is lép hozzá és mivel Lu hátrál egy lépést, így a tekintetem rajtuk tartom, de közben kiszolgálok néhány embert. Amíg nincs szüksége segítségre addig nem avatkozok közbe, hiszen semmi okom rá. Amikor a srác végül lelép és Lu visszalép a pulthoz én is visszafordulok az irányába.
-Ez később jobb lesz vagy eleget iszol ahhoz, hogy még ez a bénázás is elfogadható legyen?-kérdezem nevetve abba az irányba biccentve a fejemmel amerre eltűnt a pasi.
-Úgy érzem rossz házigazda lennék, ha nem lennék az idegenvezetőd.-pillantok rá kicsit elgondolkozva.
-Ez egy olyan lejtő, Lu, amin én nem indulhatok el. De szívesen leszek a testőröd az estére, amíg nem találsz az ízlésednek megfelelő szórakozást.-csak egy poharat veszek elő és már csak neki töltök tequilát majd lerakom elé a poharat.
-Kimy!-fordulok hátra.-Lépek egy kicsit.-biccentek a tánctér felé majd kisétálok a pult mögül miután ő rábólintott a dologra.
-Nos, Lu... elkísérjelek?-intek a táncolók felé.

Caesar & Lu

Fogalmam sincs miért ragadja meg a figyelmem az a kis információ, hogy csupán csak néhány hete foglalt az úr. Talán nem jelent semmit, de mégis furcsa, azelőtt valószínűleg elég mohó életet élhetett hallva a beszédét, legalábbis ahogyan a múltjáról ejt el egy kis morzsát. Ő tipikusan az a srác, akinek minden ujjára jut egy csaj egy este alatt és ki is használja, vagyis a múltban megtette, mert már gátolja a tény, hogy barátnője van. Hogyan tud valaki ilyen hamar átmenni egy ekkora változáson? Talán sehogy, vagy tényleg olyan lehet a csaj, hogy megérje, mindenesetre, nem fogok olyan szinten rányomulni, hogy neki kellemetlen legyen, mert lehet fontosabb lesz ez a barátság köztünk, mint egy kósza gondolat ami komolyabb felé terelné mindkettőnket. Persze ha szabad lenne is erősen el kellene gondolkodnom rajta, hogy bele menjek e, főleg, hogy magában egész jó társaság és ez enyhe kifejezés, ritkán élvezem valakinek ennyire a közeledését, mert bár közvetlen személyiség vagyok és egész barátságos, van egy modorom, ami mögé nem mindenkit engedek be. Ennek ellenére, ő már belát a pimasz lányhoz, aki igazán vagyok, mert engedtem neki. Azt hiszem megtartok néhány határt, de ugyanakkor olyan szinten fogom feszegetni, hogy azt én is szégyellni fogom néha, eddig állja, ami csak annyit jelent, hogy nekünk lesz közös jövőnk, együtt iszogatós vagy bulizós jövőnk, netán egy baráti videójátékozás, vagy kaja a tengerparton, mindenféle hátsó érzelem nélkül. Vagy ha el tudjuk határolni a barátságot és az üzletet még az is lehet, hogy a mellékállásunkat, a klubunkat tudjuk virágoztatni valamilyen közös erővel.
- Szóval te is ilyen rossz fiú voltál, akiért bolondultak a nők, de próbáltad egészen a helyén kezelni. - magyarázom vissza neki, hogy jobban megértsem a múltját. - Vagy még mindig olyan rossz fiú vagy? Csak már egy lányra fókuszál a rosszaságod? - méregetem mintha elemezni akarnám őt, de közben meg teljesen értem amit mond, és amit tesz vagy éppen nem tesz a helyzete miatt.
- Nekem ilyennel nincs gondom, bár verekedni nagyon nem tudok, de meg tudom magam védeni, ennek ellenére, én nem vagyok annyira az egyéjszakás híve, de persze azt sem várom el, hogy valaki vacsizni vigyen, vagy romantikázni, ahhoz nagyon jónak kell lennie valakinek, hogy idáig eljussak vele. - rizikós és amúgy meg teljesen felesleges, de vannak akik bevállalják.
- Szóval hivatalosan is VIP vendég lettem. - egy kis mosoly jelenik meg az arcomon, nem mintha nagyon nehéz lenne amúgy bejutnom ide, de ha nem kell a személyivel bíbelődni akkor nekem az már plusz pont. - Tudod, nem olyan könnyű a barátomnak lenni. Nekem van egy olyan stílusom, amit sokan nem szeretnek, vagy túlságosan szeretnek, főleg az nem bírja, akinek barátnője van, vagy a barátnő nem szereti. - gondolom végig, hiszen eddig mindig az volt a bajuk a csajoknak, hogy túlságosan közvetlen vagyok az urukkal. De ha egyszer ilyen a természetem, nem fogok azért megváltozni, hogy a barátaim megmaradjanak, és az asszony otthon boldog legyen. - Igazából nagy a szám, sokat mondok vele és a testbeszédem is egy kicsit túlságosan is kacér, de eddig egészen ügyesen kezelted, szóval kérlek ne add fel. - nézek rá könyörgő tekintettel miközben nevetésben török ki.
Gyorsan csúszik az az ital, majd vigyorogva teszem a pultra a poharat.
- Van egy titkos italom a klubban, ha eljössz, márpedig el fogsz, akkor innod kell velem belőle, igazi portugál ital, mert ha nem derült volna ki én portói vagyok, a gyökereim onnan valósiak, és apám mániákusan imádja az ősök italát. Nem árusítjuk, mert elvileg nem legális, de az sem, hogy én ott igyak, szóval ha jössz akkor mindenképpen meg kell kóstolnod. - már tiszta számomra, hogy nem szabad préda és az is, hogy nem nagy iszákos én sosem erőltetek senire olyat amit nem akar, de egy fél felesből még nem volt baja senkinek, azzal még simán vezetni is lehet, vagy többel is igazából ha nem kapnak el.
- Kemény lány vagyok én, klubokban nőttem fel, az lenne a szégyen ha nem tudnám rendezni ezeket a csávókat. - nevetek fel, amikor nagylelkűen felajánlja a szolgálatait az egyik emberének. Bár aki beengedett minket egész szép példány, mégsem nekem kellene ma pasit fogni, jobbnak érzem ha ma egyedül alszok el az ágyamban. Persze jelentkezők vannak, italos állapotban minden lány szép, szóval jön is az első jelölt, akit kedvesen passzolok le, bár szerinte nemsokára érkezem a megbeszélt helyre.
- Engem nehéz felszedni egy ilyen próbálkozás még nagyon ittas állapotban sem állja meg a helyét, amúgy randim van vele valahol a mosdóknál fog várni szerintem egész este. - mutatok arra amerre elindult és elröhögöm magam. Szegény naiv fiú.
- Nem nem, ne a testőröm legyél, inkább a társaságom, és csak akkor ha magad is akarod. Innod nem kell velem totál megértem, hogy nem vagy olyan fajta, de ha nem bánod én azért egy kicsit le akarom inni magam. Apám nemsokára meglátogat a bátyámmal együtt, hogy megnézzék hogyan halad a klub a kezem alatt. Elmondom neked, hogy nagyjából stagnál, mert túlságosan is el voltam foglalva minden mással, megyeget, de csak a szokásos számokat hozza, ami nem rossz, de apuék fellendülést várnak, ha már egy ember csak ezzel foglalkozik. - vallom be neki a szomorú igazságot, hogy bár igyekeznék, de van ami nekem sem megy annyira jól, mit szeretném. - Vidíts fel engem Caesar! - vigyorgok rá, mintha egy óriási kihívás elé állítanám, pedig igazából egész vidám vagyok jelenleg.
Amikor kilép a pult mögül egy kicsit végig mérem, már három feles után lehet kicsit túl szemtelenül is, de hozzá kell tennem, hogy ma nem nagyon csúszott szilárd a gyomromba, így lehet elegendő lesz egyenlőre ennyi ital, mielőtt olyat teszek, amit nagyon nem kellene.
- Nos, fürtöske, boldoggá tennél. - fogom meg a karját, hogy belekaroljak, félig azért, hogy a földön tartson, amíg beérünk a tömegbe. Már kicsit hangosabban szólok hozzá, mert egyre hangosabb a zene. - Azért valld be,hogy elég jó, hogy rád förmedtem a műhelyben. - nevetek miközben a tömeg egyre jobban záródik ránk.

Savi előtt ez estéim jóval könnyebbek voltak. Nem kellett azon agyalnom, hogy vajon bárkinek bántó lehet-e a viselkedésem főleg úgy , hogy rutintalanságomból adódóan fogalmam sincs, hogy meddig mehetek el. A barátnőm mérhetetlenül rugalmasan kezelte eddig is, hogy milyen életet éltem, ahogy azt is, hogy ennek az utóhullámai még vígan nyakon üthetnek. A múltkor is hiába díszelget ott az oldalamon ez mégsem tartotta vissza, hogy a korábbi hódításaim lelkesen jelentkezzenek egy repetára annak ellenére, hogy már akkor tisztáztam velük, hogy egyszeri dologról van szó amikor éppen még aktuális volt a téma. Nem azért nem járattam meg egy lányt többször az ágyamban, mert a lehető legnagyobb számú hódítást akartam megszerezni, hanem egyszerűen nem akartam, hogy valaki félreértse a szándékaimat. Nem fért bele, hogy valaki a nyakamon lógjon. Most azonban elköteleződtem. Egyetlen lány mellett.... és őszintén boldogabb nem is lehetnék, hiszen Savi tényleg tökéletesen illik hozzám és az életembe is.
-Fogalmazhatunk így is.. nem volt célom soha senkit megtéveszteni. Amíg mindenki elfogadta a játékszabályokat szerintem senki sem csalódott.-nevetek egyet.
-Ohh... megjavulni én sosem fogok.. de Savi tökéltesen leköti minden energiámat, figyelmemet és fantáziámat ahhoz, hogy ne is gondoljak másra.-vonom meg a vállamat szinte alig láthatóan. Arról nem is beszélve, hogy vele lenni számomra nem lemondás, sokkal inkább egy lehetőség, hogy olyan dolgokat tehessek meg, amik egy egyéjszakás kalandba kicsit sem férnek bele, hiszen az ember nem ismeri eléggé a partnerét hozzá, hogy bevállalja vagy akárcsak megkérje ilyenekre.
-Pedig azt kell mondanom, akármilyen idegen is a saját számból, hogy nem olyan rossz ez a vacsizós, romantikázós téma sem. Főleg, amikor az ember tudja már, hogy mi vár rá utána...-kacsintok rá egyet szórakozottan. Márpedig én már tudom, hogy mivel végződnek az ilyen esték és rohadtul semmi okom sincs panaszkodni, így nem is fogok. Ebben is egy rohadt nagy mázlistának kell neveznem magam, hiszen egyébként Savi nem kifejezetten igényli a folyamatos romantikázást. Örül, amikor gondolok ilyesmire de ha csak rendelünk valamit és filmezünk egy hosszú nap végén, akkor ő azzal is tökéletesen elégedett. Ez pedig nagy könnyebbséget jelent a számomra.
-Igen, azt hiszem neked kijár a VIP bánásmód.-bólintok egyet vigyorogva.-Ez fenyegetés vagy ígéret? A barátnőm egyébként nem egy féltékeny és sértődős típus... tudja, hogy milyen életet éltem, de azt is tudja, hogy bízhat bennem.-vagy inkább csak azt tudja, hogy hogyan kösse le a figyelmemet és egyszerűen nem kételkedik saját magában és a rám tett hatásában. Nincs oka félni.
-Nem vagyok az a típus aki csak úgy feladná a dolgokat. Egyébként szerintem még kedvelnétek is egymást.-Ha Lu-val ténylegesen barátságot kötünk talán az lesz a legegyszerűbb, ha bemutatom egymásnak a két lányt. Szerintem egyébként még kedvelnék is egymást. Két erős nő, aki a saját lábán áll meg ebben a világban.
-Igen, igen.. már a garázsban összeraktam a képet, hogy ki is vagy és a családodat kevesen nem ismerik ebben a városban.-mosolygok rá.-Jó legyen. De csak egy ital.-emelem fel szigorúan a mutatóujjam. Egyre többször sikerül megszegnem a saját magamnak tett ígéretemet. Ameddig nem vesztem el a kontrollt totálisan addig nincs baj. Csak a régi állapotomba nem szabad visszacsúsznom.
-Hát valahogy abban nem kételkedtem, hogy kemény vagy...-nevetek fel. A mai csajok már nem engedhetik meg maguknak, hogy kis hópihék legyenek. Ez egy rohadtul veszélyes világ a számukra. Ezért is igyekeztem mindig a lehető legnagyobb biztonságot nyújtani az Emperor falai között. Mindenki megérdemli a gondtalan kikapcsolódást.
Féloldalas mosolyba húzódnak az ajkaim és szinte a nyelvembe kell harapnom, hogy ne vegyem kihívásnak azt, hogy őt nehéz felszedni. Ezt már tényleg nem tehetem meg, de a régi szokásokat igencsak nehéz levetkőzni.
-Várjon csak...-bólintok egyet.
-Ne fogd vissza magad! Itt az idő, hogy kikapcsolódj egy kicsit szóval annyit igyál amennyi jól esik.-küldök felé egy bíztató mosolyt.
-Vezess be egy pár új italt, találj ki egy-két tematikus estét, szervezz le pár profi táncost.. azok mindig megpörgetik az estéket. Az UV festékes partykat például mindig nagyon szeretik.-általában nem kell nagy dolog az embereknek. Egy kicsi újdonság elég és máris ott az erősebb forgalom.
-Igenis, hölgyem.-vigyorgok rá és töltök neki még egy italt, hogy azt még le tudja húzni amíg én kimegyek a pult mögül.
A tekintete szinte levetkőztet és tudom, hogy most jön az a szakasz, hogy nagyon észnél kell majd lennem, hogy mit is teszek.
-Irány a tánctér Miss Machado.-és már tartom is a karom, hogy belém tudjon kapaszkodni miközben elindulunk a tánctér irányába.
Ahogy sűrűsödik körülöttünk a tömeg kicsit közelebb húzom magamhoz és félig hátrapillantok rá miközben tartom a korábbi irányt, de így legalább hallom amit mond.
-Ohh, de még mennyire. Úgy elkaptál, hogy még azt is elfelejtettem, hogy főnök vagyok és beálltam neked kocsit szerelni. De nem panaszkodom. Nyertem egy új barátot.-nevetek fel. Amikor beérünk nagyjából középre két társaság között találok egy lélegzetvételnyi helyet, így ott meg is állok és felé fordulok. Egyik kezemet a derekára csúsztatom, de figyelek, hogy ne csússzon lejjebb a kezem. Így legalább az emberek nem tudják elsodorni mellőlem. Nem mozgok rosszul, bár nem vagyok egy nagy táncos egyébként, de tudom, hogy táncoljak, hogy ne legyek teljesen botlábú.

Caesar & Lu

Tetszik ebben a fiúban, ahogyan a barátnőjéről beszél, ez a Savi egészen biztos nagyon mázlista és egy igen tökös csaj lehet, ha így meg tudta fogni ezt a srácot. Nem vágytam sosem nagy szerelemre, egyenlőre nem is tudom, hogyan tundék bármit megadni valakinek ezzel az életfelfogással ami most van, de mindig is csodáltam azokat, akik ezt meg tudták tenni. Caesar pont olyan férfinak tűnt, akinek tényleg csak egy löket kellett, hogy megállapodjon ki tudja mennyi időre, talán végleg. Ő már kiélte magát ezek szerint neki nem fog hiányozni egy két nem megélt pillanat, kaland, mert ahogy meséli elég sok mindenben volt már része.
- Nekem is szükségem lenne Savira, csak férfiben, valahogy azt érzem nagyon egy hullámhosszon van az életünk bizonyos értelemben, csak te kicsit előrébb vagy, hogy már van melletted valaki, aki egy kicsit lecsillapít. - igazából ez kell, szükséges mindenki életében, nem feltétlen szerelem formájában, elég egy megfelelő barát erre. Azt érzem mi elég jó barátok leszünk, még az is lehet, hogy ő lesz egy kis rengés csillapító a földrengések közepette, bár ettől nem zárkóznék el később valami komolyabbat is valakivel, de addig örülnék ha mellette tudhatnék egy ilyen srácot, aki nem csak dögös, hanem határozott életlátása is van.
A romantikus vacsis témára egy kicsit fintorgok, mert magamat nem tudom ebben a szituációban elképzelni, ennélfogva már nem élethű nekem. Persze vannak, akiknek természetes, mindenapos vagy hetes, de én nem vagyok ilyen, így ha valaki erről beszél egyszerűen csak nem tudom megérteni mit szeret benne. Ami már jobban fekszik nekem, inkább a vacsi utáni rész, ha tudod, hogy jó lesz, akkor valóban tényleg miért is nézelődnél másfelé.
- Szóval te aki, millió meg egy nőt vitt ágyba, és szerintem már szinte mindenben volt része, azt mondod, hogy ez a csaj olyat tud, hogy ez a millió tapasztalat mind eltörpül mellette?  - ámulok egy kicsit, de nem kételkedek a szavában. Pontosan tudom, hogy egy szerelmes csaj mire képes, ha megvan a kémia, láttam már hasonlót. Én még nem éreztem ilyet, mert az a bizonyos kémia sosem akart fellángolni, de elképzelésem van. Amikor annyira passzolnak az illetők, hogy lehet ezer ex, akkor sem ér fel hozzá egyik sem.
- Nos fürtöske, te egy igazán szerencsés fickó vagy, de azt hiszem én is, ha szerencsém lesz megismerni titeket életnagyságban egyszer. - szívesen megismerném ezt a lányt, a szavaiból azt veszem ki, hogy valószínűleg nagyon kedvelném még az is lehet, hogy megkérdezném mi a titka, bár ez inkább fizikai, mint agyi dolog, így a választ talán sosem kapnám meg.
Az ember nem kezdi úgy az ismerkedést, vagy a  vásárlást sem, hogy rögtön az életét meséli el, a családom neve eléggé elhíresült Amerikában, apu nem kis birodalmat emelt fel több szektorban is, mert szerinte nem elég ha egy lábon áll az ember. Innen már könnyen összerakhatta, hogy ki vagyok, ennek ellenére mondom el neki, hogy honnan jövünk és osztom meg vele a Pandora egy nagy titkát, a híres portói italt, amit apu annyira szeret és vigyáz rá, bár én előszeretettel dézsmálom, mert annyira jó.
- Az a baj, hogy nyitott könyv vagyok előtted, de még így is egészen biztos, hogy meg tudlak lepni.- kacsintok rá. Az az egy ital is olyan kemény tud lenni, a Portugál származású alkoholból, hogy utána már magától fog csúszni a többi, de ezt nem osztom meg vele idelőtt. Talán majd elhívjuk barátnőjét is, hogy ne érezze, hogy mindenáron hátsó szándékok vezérelnek.
Nem bizonygatni akarom a keménységem, de sokan nem nézik ki belőlem, hogy megvédem magam és kiállok magamért, mert elég alacsony vagyok, vékony, és nem tűnik olyan nagyon agresszívnak a fejem sem, pedig igencsak hamar tudok lángra lobbanni.
- Lehet megsajnálom, ha visszajössz a pult mögé. - a fenéket, biztosan nem fogom, de azért kacérkodok tovább egy kicsit vele.
- Az ötletek miatt is innunk kellene, de mivel te nem akarsz, így iszok helyetted. Lehet megfogadok pár tanácsot, de aztán kénytelen leszel majd többet járni hozzám, hogy megnézd, hogy alakul a javaslatara  hely. - vigyorgok rá igazából hálásan, mert az ötletei zseniálisak, egyenesen imádom őket és apu is fogja, na meg a vendégek is, akikre bár olyan nagyon nincsen szükség, hiszen elég sokszor van teltház, mégis valamiért a vezetőség, vagyis apám jobb számokat vár el. Valószínűleg készít a leendő nagy nyomásra ami majd rám nehezedik,de akkor is nehezen élem még meg ezeket a megpróbáltatásokat.
Amikor kilép a pult mögül megfordul pár piszkos gondolat fejemben és az éjszaka hosszú, mégsem érzem helyesnek elhappolni a csaj elől, mert így látatlanban is kedvelem már. Meglátjuk nálam eléggé oldja ezt a gátlást az alkohol, reméljük most is így fog tenni, így leöntök még egyet, csak a móka kedvéért, teszteljük hát az ítélőképességem.
Belekorolok vigyorogva, már erősen érezve a gyorsan lecsúsztatott italok hatását, de még közel sem vagyok a határomon, mert ahhoz sokkal több ilyen kis pohár fog kelleni.
- Na mutasd meg mit tudsz fürtöske. - kacsintok rá, majd követem a tömegbe, ahol már nagyban tart a buli, a hangulat eszméletlen, mint mindig egy ilyen helyen. Számomra ez óriási relax, még ha nem is csendes, nem is nyugodt én máshogy működök talán. A tömegben közelebb húz magához, talán, hogy ne veszítsen el olyan könnyen, bár ezt a szempárt messziről is igen könnyen kiszúrnám.
- Már akkor tudtam mi a jó nekem. - vigyorgok rá, miközben próbálok artikulálni, hogy hallja amit mondok, vagy legalább le tudja olvasni a számról, mert még a saját hangomat sem hallom a zenében. De most nem beszélgetni jöttünk ide, hanem táncolni, szerintem úgysem fogjuk sokáig bírni, olyn nagy a tömeg, ami részemről jó, egy idő után azonban tud frusztrált lenni, főleg ha majd jönnek a másik nemből, hogy partnereink legyenek. Mert igazából miért is ne, máskor szívesen táncolok bárkivel, de most teljesen jól elvagyok vele.
A keze a derekamra csúszik és egy kis lélegzetnyi helyünk ugyan van, de így is igen közel állunk egymáshoz. Még nem dolgozik a piszkos gondolat a fejemben, amit a alkohol okoz, még van egy két feles előtte, így ont jókor jöttünk be a táncparkettre, hogy ne legyek hirtelen túl sok, bár a méreteket mindig tudom tartani, ha a másik nem nyitott.
A zenére lassan mozogni kezdek vele együtt, becsukom a szemem egy pillanatra, hogy átjárjon a hangulat szelleme, kezemet a magasba emelve ringatom a csípőm és figyelek, hogy senkinek ne menjek neki, vagy verjem ki a szemét a mozudzaltommal. Még nagyon tudom merre állok arccal, de lehet ezen segítenem kellene egy kis itallal, vagy több itallal, mert most tényleg arra van szükségem, hogy ne agyalj semmin, ami nem itt van. Caesar remek partner a figyelemelterelésben és szeretném megtudni miben még, de kezdem kapizsgálni, hogy a határait nem egy könnyen fogja majd átépni, amit az élete szabott neki, nem fogom feszegetni de lehet azért kicsit majd mégis óvatosan.
- Nem is vagy annyira rossz. - hajolok a füléhez, hogy ne kelljen túlkiabálnom a zenét, majd mosolyogva húzódok el az arcától és a kezére teszem a kezem és úgy mozgatom tovább a csípőm.

Ha néhány héttel ezelőtt találkozunk millió módon próbáltam volna befűzni Lu-t, hogy  mindenképp töltse nálam az estét. Akármennyire szép és csinos még csak azt sem tudom mondani, hogy sajnálom, hogy nem tehetem meg, mert tudom, hogy 1-2 napon belül Savi ismét a karjaimban lesz és az minden várakozást és küzdelmet megér. Talán ezt jelenti igazából a felnőtté válás. Megtanulsz felelőségteljesen gondolkozni egyetlen ember társaként. Mármint jó esetben egyetlen ember mellett.. az én szüleim azonban nem olyan példát mutattak nekem, hogy a megcsalás beleférne az én értékrendembe.
-Amondó vagyok, hogy szerintem mindenkinek egy Savi kellene az életébe..-nevetek fel egyetértve.-Igen én is látom a hasonlóságot bennünk.. de nekem van egy olyan érzésem, Lu, hogy te szívesen megállapodnál már most.. csak még nem találtad meg az embered hozzá.-ez persze csak egy feltevés. Vannak olyan lányok akik ugyanúgy falják az életet ahogy én tettem, de szerintem a lányokba több romantika szorul és amint kifognak valakit akiben egy kicsit is komolyabban lehet gondolkozni, akkor meg is teszik. Azt mondanám, hogy a kalandjaim 90%-ában csak egy szavamba került volna, hogy legyen folytatása a dolgoknak. Ezt azonban én kicsit sem igényeltem. A maradék 10% volt olyan, hogy csak egy laza estét akartak, ami után nem kellett törődniük a következményekkel. Ott volt például Wendy. Ő tökéletes volt ahhoz, hogy leeresszük mindketten a gőzt, de egy másodpercig sem nyaggattuk volna egymást azért, hogy ennél több legyen.
Talán Savi mellett még a romantika témában is tudok majd fejlődést mutatni. Mármint alapvetően én szerettem az emberek felé ajándékokkal meg figyelmességekkel kifejezni a törődésemet, de ez nem jelentette azt, hogy romantikus jellegű érdeklődést is mutatok. Ha viszont ugyanezt csinálom és például egy gyertyát gyújtok hozzá, akkor máris lehet érzelmesebbnek nevezni a gesztust. Mondjuk mint szinte mindenben úgy ebben is rohadt szerencsés vagyok, hiszen Savi nem igényli, hogy folyamatosan menjen a nyálas enyelgés. Mi inkább bolondok vagyunk együtt és emiatt vagyunk rohadtul kompatibilisek.
-Inkább úgy fogalmaznék, hogy más... nehéz ezt jól megfogalmazni.. a mennyiség nem feltétlen jelenti azt is, hogy minőségi volt a szex.. sok dolgot nem voltam hajlandó csinálni egyéjszakásokkal.. és én sem hagytam nekik sok mindent.. de amikor van egy valaki akivel bármit megtehetsz az egészen más téma.. arról nem is beszélve, hogy amilyen tartása van az emberek előtt a nőmnek... basszus olyan állat tud lenni a négy fal között.-vigyorodok el. Semmire nem mondott nekem nemet és egyetlen hanyag mozdulattal tud Savi akkorát tekerni az agyamon, hogy még én sem tudom merre vagyok hirtelen arccal.
-Szerintem kedvelnétek egymást... itt is lesz esélyed vele összefutni.. vagy majd meglátogatunk a Pandorában.-vonom meg a vállam. Nekem mindkettő kényelmes igazából, szóval bármelyik szóba jöhet úgyhogy ebben majd maximálisan igazodni fogok a lányokhoz, hogy ki hogyan érzi jobban magát vagy éppen hogy adja majd ki a lépés.
Mindkettőnk családja ismert az egész országban, így bizonyos köröket mi gyorsan át is ugorhatunk az ismerkedésben. Ez viszont még korántsem jelenti azt, hogy mindent tudunk a másikról és ez szerintem így is van rendjén. Így legalább még van értelme beszélgetnünk.
-Csalódtam volna, ha nem tartogatnál még meglepetéseket.-bólintok nevetve.
Nem tudom mennyire lehet kemény az a pia amit emlegetett, de ha tippelnem kellene akkor eléggé. Okosan kell játszanom ezzel, mert tényleg nem iszok. Hamar meg tudnak ütni az erősebb alkoholok. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha akkor már Savi is velem fog tartani. Valakinek kontrolálnia kell a helyzetet és már most úgy érzem, hogy nem én leszek az az ember.
-Egyefene meglátogatlak majd többször is, de csak akkor ha te is jössz ide... nehogy még a végén azt gondolják, hogy csak én szomszédolok.-nem ismerem az apját. Nem tudom mennyire veszi majd zokon, hogy Lu a konkurenciával barátkozik. Szerintem attól függetlenül, hogy ugyanazt az ipart űzzük még nem kell ellenségeknek lennünk. Segíthetjük is egymást. Mindkettőnknél elég jól megy a bolt, így kár lenne fújtatni a másikra.
A pult mögül kilépek és a karomat tartom neki, hogy támasza és kapaszkodója legyek egyszerre.
Amikor újra meghallom az új becenevem csak nevetve megingatom kicsit a fejem és beljebb vezetem őt az emberek közé. Amint találok magunknak egy kis helyet megállok és felé fordulok.
-De még milyen jó..-eresztek meg felé egy magabiztos mosolyt. Önbizalomért talán többször álltam sorba a kelleténél amikor osztották, de azt hiszem van is mire alapoznom, hogy nagy legyen a pofám bizonyos szempontból.
Nem tudom meddig lesz kedve így bent maradni az emberek között. Nekem nincs ellenemre a tömeg, bár abban nem vagyok biztos, hogy meddig lesz nyugalmunk.
Tényleg igyekszem nem félreérthető lenni, bár ha tippelnem kellene azt mondanám, hogy Lu már csak hobbiból is megtáncoltatja majd az idegeimet, amiért nem is hibáztatom. Fordított esetben valószínűleg én is így tennék.
Ahogy elkezd ő is táncolni néhány másodpercig csak figyelem ahogy velem mozog és csak szélesebbé válik a mosoly az arcomon. A basszus szinte a mellkasomban dübörög miközben együtt mozgunk. Figyelek hogy mindig legyen köztünk legalább néhány centi.
-Ennél nagyobb dícséretre nem is számítottam.-nevetem el magam. Ahogy a keze az enyémre siklik kicsit határozottabban tartom közel őt magamhoz. Ennél messzebb én nem megyek magamtól az biztos. Nem leszek pöcs.

Caesar & Lu

Nem vagyok abban én annyira biztos, hogy nekem való egy kapcsolat, a felelősség, hogy figyelnem kell arra, mikor mit teszek, félve, hogy megbántom a másikat, szinte tonnás súlyként ülne a vállamon. Én szeretek kalandozni, szeretem, hogy nem tartozok senkihez, és nem kell arra ügyelnem, hogy egy élménydús éjszakán csak hozzá menjek haza és ne máshoz. Lehet ezek könnyen orvosolható dolgok, ha van mellettem valaki, aki kihozza belőlem a maximumot és már csak véletlenül sem találok olyat, aki fölé kerekedik.
- Nem hinném, hogy szívesen tenném, ha találnék is valakit, először ellökném, mert azért ez az egész van valakid dolog ijesztő, ráadásul nekem ez az életem. - mutatok körbe, de ő tökéletesen érti. -Szerintem nincs olyan pasi aki kibírja, hogy  barátnője körül lebzsel, majdnem minden este vagy száz pasi és abból a fele csak arra vár, mikor lesz egyedül, hogy lecsaphasson rá. - mondhatnám, hogy már unalmas, pedig nem az, hízelgő érzés, talán az a része unalmas, mikor nem értik meg, hogy nem.
Tetszik a barátnője, ahogy mesél róla, de az ami köztük van nem, mármint köztük igen, de hogy velem is hasonló történjen, szinte elképzelhetetlen.
- A lányoknak ez egy csodás varázserő szerintem, hogy van egy, akinek mindent megadnak, de ez a legnagyobb gyengeségük is, mert ha ez az egy elveszik utána már lehet soha többet nem lesznek a régiek. - biggyesztem le az ajkaimat, mert tudom, hogy pontosan ettől félek én is, de nyilván félelemben nem lehet élni, de én meg vagyok vele, de még mennyire.
Egy kicsit fura a mi kezdeti barátságunk, pontosan tudja milyen játékot űztem vele, a tesztelés megvolt, bár nem annak szántam, de basszus olyan jól teljesített, hogy még irigylem is azt a lányt és nem csak üres szavak, amiket kimondok neki, de nem rossz értelemben, mert aki egy ilyen pasit maga mellett tud tartani, az tényleg tud valamit.
- Legyen így. - kacsintok rá, bár tudom, hogy az a találkozó elég furán is alakulhat, mert én minden egyes szavát elhiszem amit barátnőjéről mond, mégis van, amikor nem fekszik a barátnőnek a srác másik barátja, akinek két melle van és nem más a lába között.
Apám kedvenc italát említve ördögi mosoly kerül az arcomra, bár nyilvánvalóvá tette, hogy annyira nem iszik, de azt meg kell kóstolnia, után meg tényleg nem lesz leállás, talán ha hozza Savit, akkor majd ő is iszik, és onna egyszerűbb lesz a barátkozás.
Az egymás látogatása ilyen tulajdonosoknál úgy tudom ritka, vannak olyan hely tulajdonosok, aki egyenesen ellenségnek veszik a másikat, kár vagy nem kár én nem érzek így, és ő sem, ami számomra furcsa, de fiatalok vagyunk, semmi nem megy vérre, még mindig előttünk van, nem kell félni, hogy bármi balul sül el, mert a más felfogás által akár egymástól is tanulhatunk.
- Szinte megkönnyebbülés, hogy lesz egy másik törzshelyem  barátaimmal, néha unalmas, hogy mindenki olyan készséges velem a pultnál, hogy azonnal kiszolgál, elveszik a hely varázsa amikor állni kell a pultnál, és addig több emberrel kerülsz kapcsolatba, minden értelemben, mint a táncparketten. - nevetem el magam, a pultnál mindenki siet, hogy hamar alkoholhoz juttassa a szervezetét, de a Pandorában ha meglátnak már adják a szokásosat, ami kedves, de nem olyan muris.
- Bár szeretem az egyéni bánásmódot, azért itt a gyors belépésen kívül mást nem fogok kérni. - viccelem el nevetve a szavaimat, nyilván soha senkitől nem várom el a különleges bánásmódot, mert abból nagyon késői és legfiatalabb gyerekként nagyon sokat kaptam, túl sokat.
Hamar indulunk is be a táncparkettre, érdekes érzés kerít hatalmába, amikor együtt indulunk a tömeg felé, amikor a barátaimmal vagyok, akiket évek óta ismerek, és itt a lényeg az idő, hogy őt szinte alig ismerem mégsem érzem ezt vele kapcsolatban. Nagy bizalommal tartok vele és kezdek táncban figyelve magamra akárcsak ő, minden mozdulatán látszik az óvatosság, nem miattam, sokkal inkább maga miatt, amit tiszteletben tartok, de még mennyire. Mégis közelebb hajolok hozzá, de nem akarok semmit csak egy tőlem egész kedves bókot kapva folytatni a táncot elkapva a kezét, de nem sokkal közelebb állva hozzá.
Az a baj ezzel az egész helszettel, hogy ittam, és a fejembe kezd szállni, főleg, hogy a meleg is nyomódik rám a tömegben és ez fokozza az alkohol hatását a fejemben. Táncolok tovább, belefeledkezve mindenbe, és elengedve Caesar kezét, hogy még véletlen se lépjek plusz egy lépést felé, mert már úgy érzem én is megkedveltem azt, akinek a szívét adta. Lehunyom a szemem és úgy táncolok tovább, megérzek egy kezet a derekam köré fonódni és mosolyogva nyitom ki a szemem, de egyáltalán nem az kerül oda, akit elképzeltem. Valami tök random csávó vont oda magához, és egész kedvesen invitált táncolni, nem ellenkeztem, mert semmi erőszakosság nem volt benne, és amúgy nem akarnék többet a szituációtól, de szememmel végig mást kerestem, már egy kicsit kétségbeesetten.

Hasonlóak a nézeteink. Mármint az ő jelenlegi álláspontja és az én néhány héttel ezelőtti véleményem. Én sem akartam senki, mert túl sok időt, energiát öl fel a klub vezetése és közben még az átállás is. Őszintén nem tudom mi hozta meg a fejemben a változás az egyértelműn kívül, hogy egy gyönyörű értelmes lányba botlottam, aki még nemet is mondott nekem elsőre. Talán csak szükségem volt valami stabilra az életembe. Én ezt már régebb óta csinálom, mint Lu és egy idő után az ember egyszerűen csak belakopik abba, hogy örökre a maximumon pörögjön. Jól esik, hogy van valaki az életemben, aki állandó. Persze ez nem lett volna lehetséges, ha Savi nem fordult volna teljes megértéssel a világom felé.
-Én is ezt gondoltam. De szerinted fordítva könnyebb? Egy lánynak elviselni, hogy ittas lányok táncolják körbe a pasiját vagy éppen csúsztatják át a telefonszámukat a pulton a bankjegyekkel együtt?-kérdezem tőle kicsit elgondolkozva.
-Őszintén még olyan lányok féltékenységével is meg kellett birkóznom, akikhez közöm sem volt soha az életben.-nevetek egy rövidet visszagondolva.-De mégis megtaláltam azt, aki ezzel meg tud harcolni. Amúgy meg itt vagyok neked élő példának én. A barátnőm forma 2-es pilóta. Szerinted hány pasi veszi körül? Mégsem esz meg az ideg, mert tudom, hogy ha a világ másik felén van is éppen egy futamon, akkor is az én telefonom csörög este mielőtt elalszik.-vonom meg alig láthatóan a vállaimat.
Ez a világ még akkor sem lenne egyszerű, ha nem olyan adottságokkal rendelkeznénk, amilyenekkel. Fiatalok vagyunk, gazdagok, mutatósak. Ezekből ha csak kettő lenne meg még akkor is sokan lelkesen vágynának a társaságunkra.
-Ez szerintem mind a két félnél így van. Hidd el nekem, ha most pofára esnék Savi-ban, akkor biztos lehetsz benne, hogy egy jó darabig nem próbálkoznék újra ezzel a párkapcsolat témával.-és ezzel valószínűleg ő is így van. Neki is más dolgokon volt a hangsúly. Mégis egyszerűen úgy intézte az univerzum, hogy mi egymásba gabalyodjunk amikor a legkevésbé sem számítottunk rá.
Igazából nagyon örülök, hogy most Lu ugyanilyen váratlanul az életembe csöppent. Szerintem fontos, hogy legyenek olyanok az ember életében akik ténylegesen megértik. Sokan bólogathatnak amikor a nehézségekről beszélünk, de mélyen legbelül szinte mindegyik ugyanazt gondolja... egy buli az életünk és egyébként is a gazdag kölyköknek mégis milyen problémájuk lehet. Több, mint azt valaha gondolnák.
Bólintok egyet a kis megállapodásunkra. Nem hiszem, hogy Savannah elzárkózna a dologtól, de nyilván ennek az ő döntésének kell lennie, de biztos, hogy nem most fogom ezzel a tervvel zaklatni még akkor sem, ha tudom, hogy nem venné rossz néven a késő hívást.
Már jó ideje igyekszem az alkoholt szinte teljes mértékig kizárni az életemből, de egyre inkább úgy tűnik, hogy inkább mértéket kell tanulnom és nem teljesen ellenállni a dolognak. Csakhogy tudom milyen meredek is nálam ez a lejtő és nem tudom, hogy meddig leszek képes időben kapcsolni és határokat szabni saját magamnak.
Ez tényleg lehet egy kölcsönösen előnyös együttműködés, hiszen sok esetben eddig sem ártott volna, ha lett volna bárki, akihez segítségért fordulhatok. Mindegy hogy egy késő italszállítmányról legyen szó vagy egy hirtelen lebetegedő dj-ről. Sokszor volt nehéz megoldani a szorult helyzeteket és főleg most lehet jó egy ilyen barátság, amikor még kevesebb energiám marad majd arra, hogy a hirtelen fellépő vészhelyzeteket megoldja. Cserébe persze sosem leszek hálátlan.
-Ugye?-pillantok rá egy megkönnyebbült mosollyal.-Amikor a saját helyed minden szegletét ismered és már gyakorlatilag új arcokat is nehéz látni, mert már hazajársz az éjszakába, akkor már nem ugyanolyan a kikapcsolódás..-nevetek fel. A legtöbbször amikor szórakozni jövök a saját helyemre még akkor is a pult mögött kötök ki valamiért. Ilyenkor egyszerűen sosem bírom ki, hogy ne álljak be segíteni amikor már látom, hogy úszik az egész este.
-Ezt mindenképp jelzem majd..-bólintok.
Elindulunk táncolni és a tömeg szinte csak úgy magába nyel minket, így végig figyelek, hogy ne szakadjon el tőlem. Legalább addig, amíg be nem jutunk az emberek közé biztonságban.
Amikor már táncolunk már a jelek szerint nem akarja annyira feszegetni az idegeimet, egyszerűen csak jól érzi magát anélkül, hogy engem kelletlen helyzetbe hozva próbára tenné a hűségemet. Lassan kezdek el én is ellazulni, szinte kifújva a mázsás aggályokat a fejemből. Közelebb hajol és a fülembe súg, de még mindig ártalmatlan marad a dolog és úgy érzem nem is kell ma már ezen stresszelnem.
Legalábbis gondolom én, hiszen amikor elenged néhányan átvonulnak közöttünk a pult felé igyekezve és mire tisztul a helyzet már valaki más vonta magához. Nincs jogom beleszólni és néhány percig nem is teszem, egészen addig, amíg a tekintete nem kezd el keresni és látom megcsillanni a szemeiben a kétségbeesést. Átnyúlva az emberek között fúrom közéjük a kezemet és húzom ki őt a srác karjai közül.
-Haver?!-szólal meg a srác, aki egy bő fél fejjel magasabb ugyan nálam, de ez még nem állít meg abban, hogy kihúzva magam nézzek a szemeibe.
-Tudod ki vagyok?-kérdezem mire csak bólint néhányat.
-Velem van.-biccentek Lu felé mire felemeli a kezeit megadóan. Jobb is így, hogy nem keresi a bajt.
-Remélem nem értettem félre, hogy nem kívánatos volt a jelenléte a számodra.-pillantok kérdőn Lu-ra.

Caesar & Lu

- Igazad van, mondjuk én még sosem gondoltam bele a másik oldalba, mert sosem jártam ott, bár senkinek nem is voltam a barátnője még úgy igazán szóval lehet nem is lenne annyira vészes egy ilyen kapcsolat, de még nem vagyok kíváncsi rá. - tényleg így gondolom egyelőre, még nem jött el az az idő hogy én a féltékenységgel megküzdjek, hogy ebbe beleőrítsem a másikat. Nem akarok senkit megszeretni, ezért, hogy a munkám, az életem miatt tönkremenjen az élete és ezzel fájadalmat okozzak neki. Jó így nekem, vannak partnereim, boldog vagyok, és  abarátiam örökre megmaradnak, legalábbis akiket tényleg annak mondom, ők azok, akik kitartanak mellettem és nekem ez egyenlőre elég is.
A féltékenységi rohamok számomra cikik, látni hallani átélni, én nem akarok olyan lenni, de amit Caesar mesél az inkább csak vicces. - Ne csináld! - nézek rá elképedve. - Legalább mondd, hogy aki ezt tette már járt alattad és azért akadt ki és nem csak egy plátói szerelem féltékenységi rohama tört rá? - röhögöm végig a mondandóm. Számomra azért elég elképesztő, hogy emberek tudnak ilyen mértékben nem önmaguk lenni. Meglehet, hogy ha van egy ember, akiért megéri, akkor nekem is menne egyszer, de ehhez valakinek nagyot kell villatania felém és nem csak az alsógatyája tartalmát.
- Valamiért nem érzem úgy, hogy a mostani kapcsolatoddal annyira pofára esnél. Nem igazán tudok elképzelni annál nehezebb kapcsolatot, mint a tietek az elmondottak szerint. Ő ott van a pályán több olyan pasival, aki egész biztosan oda van érte, és te, hát te sem vagy éppen a lányok hiányában szenvedő egyed. Ha a kapcsolatotok ilyen jól gyűri ezt, akkor azt hiszem nem fogjátok egyhamar elengedni egymást. - legyen igazam ebben legalább, legyen így, mert akkor zt hiszem legalább egy barátom boldogságát láthatom, hiszen Caesar már az számomra, rövid időn belül, de kialakult az a viszony, ami alatt már mondhatom barátságnak. Nagyon nehéz olyan társaságot találni, aki megérti a gondolkodásod és nem lenézi a panaszkodást, mert nem minden van aranyból nálam sem, hiába mutatom azt. Kell lennie egy bizonyos artásomnak ahhoz, hogy véghez vigyek mindent amit szeretnék és ez néha sznobnak tűnhet, olykor elitnek, de ez elvárás tőlem, mert ha engedem, hogy lelazuljak, akkor könnyen kizökkenek és onnan nehéz visszaállni abba a kerékvágásba, ami egyszer az egész életemet fogja uralni.
A lazulás nekem csak ilyen estéken jár, de akkor is csak alkohollal és megfelelő társasággal, és a megfelelő helyen, mert lehet , hogy néha unom már a saját helyemen való partizást, mégis ez az otthonom és szeretem, de lehet ideje beújítani Caesar birtokán is, és azt is meghódítani. De mindezek előtt a táncteret vesszük be, ahol kicsit lazítok az agyán való táncoláson, inkább a talajon maradok és nem húzom tovább. Baszki az a baj, hogy túl sok jót mondott arról a lányról, akié a szíve és így kialakult egy kép róla, ami nem hagyja, hogy a pasijával játszak, még ha nem is fajul el a dolog. Lehet  a következő utáni ital után már nem leszek ennyire okos ezzel kacérkodással, de tudom, hogy neki legalább helyén van az esze és még részegen sem fogom elrontani azt ami köztünk kialakulóban van, mert a barátok maradnak, a pasik nem mindig, és jobb ha megőrzöm, ami végre jól megy.
A tánctérre érve jelzem neki, hogy ugyan nagyon szívesen megyek hozzá, ha nem kapok olyan kiszolgálást, mint nálam, mert szeretem a sorban állást és igenis kivárom a sorom, bulizva addig, ismerkedve, végigmulatva azt az időt is. A reakciója tetszik, de valahogy ezt is kivételezésnek veszem, de ezzel jár ha az ember nem egy átlagos családba születik, sosem lehet eléggé átlagos.
A tánc hevében elengedem a kezét és lehunyva a szemem táncolok tovább, és azt hiszem már visszatalál hozzá, de nem  jelenik meg előttem, amit nem veszek annyira rossz néven, hiszen Caesar biztos nem lesz partnerem az este további részében, de mégis őt keresem, miközben mosolyogva táncolok a sráccal tovább, aki közelebb engedi ezáltal magát hozzám, nem mondom, hogy ellenemre van ez a mozdulatsor, mert nem rossz a srác, de kétségbeesés kezd el uralkodni rajtam, pedig nem jellemző rám, most mégsem egy idegennel akarom tölteni az időt. Nem látom a srácot, így eléggé kapkodom a fejem, mire érzem, hogy valaki elragad az új udvarlóm karjaiból és meglátom azokat a fürtöket, ami annyira bejött amikor már nem voltam annyira mérges. Széles mosolyra húzom a szám és hálásan vizslatom őt, már nem a korábbi srácra nézve, aki úgy látszik az előadás által távozásra bírja magát.
- Nem volt gáz, csak ma nem vele akartam lejteni. - kacsintok rá, majd elindulok még mindig a kezét fogva aki a tömegből. Nem ijedtem meg, de szükségem van egy italra, így a pult felé veszem az irányt. - Ne nézz iszákosnak, de erre innom kell, még ha egyedül is teszem meg. - nézek vissza rá olyan szép pillázásokkal, hogy remélem megsajnál az egyedül ivásban és velem tart, de nem kérem meg rá, mert tudom, hogy az előbbi volt elvileg az utolsó neki, de az elvileg az nem egy határozott szó, így lehet húzni ezeket ideig óráig, és én pontosan ezt teszem.

-Igazából... bulizz, szórakozz, csináld ami csak jól esik. Hidd el jobb ez, mintha az ember 40 évesen hülyül meg, hogy mennyi mindent kihagyott az életében. Ilyenkor kell hibákat elkövetni, meg persze emlékeket gyártani.. nem pedig akkor amikor már inkább csak hátra kellene dölni kényelemben és nyugalomban egy másik ember mellett...-persze nem mindenkinek való a megállapodás.. mármint úgy egyáltalán. Van aki élete végéig űzi, hajtja az élvezetet. Volt időszak, amikor én sem terveztem máshogy az életemet, mégis valahol azért mindig ott lappangott a tudatom mélyén, hogy egyszer úgyis találok majd valakit, aki totál kibillent a korábbi életvitelemből.
-Akadt ilyen is, olyan is... volt aki egy szex után úgy érezte, hogy joga van hozzá, hogy jelenetet rendezzen körülöttem, de elkeserítelek, hogy olyan is akadt, akit még csak meg sem fektettem és mégis felbaszta az agyát, hogy mást fűzök, vagy éppen más teszi nekem magát.-megvonom a vállaimat. Igazából elég érdekes dolgokat láttam én már életemben, de azt kell mondanom, hogy legalább van miről mesélnem.
-Még ne kiabáld el... még nagyon az elején járunk. A kezdeti rózsaszín felhőben minden kurva egyszerű, de igazából ő a következő szezonban kezd el majd versenyezni, én pedig most kezdtem el betanulni, hogy apámtól átvehessem majd a céget. Szóval ha a racionális, szinte üzleti felfogást nézem... akkor jelenleg a bevezető időszakban vagyunk és minden hónappal nő majd a kockázat.-persze ha nem hinném, hogy van esély arra, hogy működni fog a dolog, akkor még azelőtt kilépnék, hogy igazán belemennék a dologba. Nem hiányzik az életemből, egy totális lelki összeomlás. Csak remélni tudom, hogy az egymás felé tett ígéreteink majd beigazolódnak és tényleg támogatni tudjuk majd egymást jöjjön bármi. Nem lesz egyszerű.. ezzel sosem hitegettük se egymást se magunkat, de talán mi már vagyunk elég érettek ahhoz, hogy okosabban felmérjük a lehetséges megoldásokat. Főleg, hogy tervben van a közös gokart csapat is.
Persze Lu-nak sem kell magyaráznom, hogy mennyi nehézséggel jár az életem. Ő hasonlóban van, hiszen annak ellenére, hogy neki vannak testvérei, akikkel együtt kell átvennie a családi örökséget attól még ő a legfiatalabb. Neki kell a legjobban tepernie az elismerésért a nagyobbak között.
A tánctéren kicsit felhagy azzal, hogy ma mindenáron megtépázza az idegeimet. Nem egyszerű, hiszen szinte se időm se lehetőségem nem volt még arra, hogy felvegyem a "foglalt vagyok szerepet" és máris megrángatta a fantáziámat. Mondjuk ahogy elnéztem korábban inkább csak hobbiból szivatott, mert látta, hogy mennyire hadilábon állok ezzel az egésszel.
Éppen csak egy kicsit távolodunk el egymástól és valaki máris él a lehetőséggel. Alapvetően nem gondolom, hogy lenne jogom közbeszólni, így nem is teszem, amíg nem azt látom rajta, hogy nincs annyira kedvére a dolog. Közbeavatkozok, hiszen a kötelességemnek érzem és egyébként is... a barátaimat sosem hagyom cserben. Magamhoz húzom Lu-t a srác kezei közül akit szerencsére nem kell túl sokat győzködnöm és más partner után néz.
Megjegyzésére rávigyorgok és most már tényleg figyelek rá, hogy ne csússzon ki a keze az enyémből ahogy megcélozzuk a pultot. Elgondolkozva figyelem ahogy rámpillázik  majd lemondóan felsóhajtok kicsit megrázva a fejemet.
-Ki fogsz csinálni..-ahogy a pulthoz érünk már látom, hogy elég sokan állnak sorba, így egy szó nélkül vezetem be a pult mögé. Akkor elengedem a kezét és levéve két felespoharát nyitok egy új tequilát és töltök mindkettőnknek. Az egyiket a kezébe adom a másikat pedig magamhoz veszem.
-Egészség..-koccintok vele.

Caesar & Lu

A féltékenységi rohamokkal nekem is meg kellett küzdenem néhányszor, semmi komoly nem volt, mert nem mentem bele és általában faképnél hagytam, aki odajött, hogy hisztizzen, mert másnap mással látott, de sehol senkinek nem engedtem meg, hogy ignyt tartson rám, így nem volt oka féltékenykedni sem. Unalmasak az olyan emberek, akik ennyire elveszetten próbálnak kapaszkodni valakibe, aki sosem volt az övék.
Próbálom az ő fejével felfogni amit mond, hogy hányadán állnak most a kapcsolatban, de lehet nem fog menni, mert annyira nem ismerem. Azt viszont hallom a hangjából, ahogy beszél a lányról, hogy itt nem lesz nagyon nagy gond, ameddig ilyen csodálattal fog róla mindig beszélni, még egy olyan emberek is mint én, akit igazából még alig ismer. Nem vagyok nagy kapcsolati szakértő, így nincsen jogom semmit sem mondani, de valamiért úgy szeretnék pasit szerezni ha egyszer eljut odáig az érettségi szintem és a lelem is, mint ők. Bár az egész sztorit nem tudom, nem látok az életükbe, de hallva azt egészen jónak bizonyul.
- Akkor remélhetőleg a továbbiakban is ennyire jól ellesztek, de ha mégsem akkor tudod hol találsz. - kacsintok rá huncut mosolyommal, bár már korántsem annyira nyomulósan, mint az elején, mert sokkal többet látok benne, mint egy éjszakát, jobbnak érzem őt barátként, mint valami gyors menetnek, és ez nagyon ritkán van nálam a hozzá hasonló pasiknál.
Nem egyszerű az amit mi csinálunk, még ha kívülről úgy s néz ki, hogy nem csinálunk semmit, meséli, hogy az apja cége várja őt, és tudom ez mekkora nyomás még akkor is ha te magad is pontosan annyira akarod mint a szülők. Nagy nyomás, hogy ugyanazt vagy jobb szintet hozz, mint az elődöd és megfelelj mindennek, aminek ők is, és teljesíts jobban, mert akkor lesznek igazán elégedettek.
- Azért remélem tudod, hogy ezentúl ha valami gondom van a pasikkal és a karrieremmel téged foglak zaklatni? - rokonlelkek lennénk? Meglehet, hogy hasonlítunk és pont ezért kell egy pofon vagy csak egy beszélgetés egy olyan személyiséggel, akié hasonló az enyémhez.
A táncparketten felszabadultan táncolunk, nem agyalok azon, hogy mennyi minden történhet meg egy ennyire nagy tömegben, de ehelyett rögtön szembe is találkozok egy tökéletes példájának azzal, hogy a pasik mennyire nem tudják, hogy hol van a határ. Mivel eléggé elmélyedtem abba, hogy táncolok fel sem tűnt, hogy eltávolodtam Caesartól és már más vett a kezei közé, ami annyira nem tetszett, ma nincsen kedvem egy idiótához sem, és nem is kell magamat megmenteni, mert jön az újdonsült barátom és leveszi rólam ezt a terhet, ami igazából eléggé nagy könnyedség és hálás vagyok érte.
Nem akarok tovább itt lenni, és szükségem is van egy kis frissítő, amit meglehetősen szenvedősen adok el, hogy egyedül kell meginnom. Mindig is jól játszottam a pasik agyával, apámét és a bátyámét is képes vagyok manipulálni, csak elő kell venni a megfelelő kártyát és máris engednek a nagy szigorból. Bár itt csak egy újabb italról an szó, ami már eléggé kezd az én fejembe is beleszállni, nem tudom mit érezhet ő ha annyira ritkán iszik, a végén még nálam kötünk ki, mert én leszek a józanabb és nem ő.
Amikor a pult mögé húz csak széles mosolyra húzom a szám és végignézem, hogy az egy pohár helyett kettő vesz le, és örömömben még talán szökkenek is egyet. A koccintás közben megfogom a kezét, mielőtt a szájához emelhetné a poharat.
- Tudom, hogy nagyon nyálas és nagyon nem egyedi, de baszki nagyon örülök neki, hogy megcsináltad a kocsim, és annak is, hogy megtánvoltattál, de annak legföképpen, hogy iszol is velem. Azt hiszem innunk kell valamire megint, mert csak úgy lehúzni bűn lenne. - azt hiszem a tánc, a meleg és a korábbi italok igencsak betettek nekem már de még a két lábamon állok csak a nyelvem ered meg és beszél össze vissza. - Igyunk arra… -  emelem meg a poharam és agyalni kezdek, de e a kerekeim nem nagyon mozognak már. - Mire igyunk? - hajolok oda az egyik pultoshoz, aki eléggé elfoglalt, de azért mosolyogva a fülembe súg valamit és rám kacsint. - …igyunk arra, hogy új törzsvendéget fogadhatsz az Emperorba kedves Caesar! - emelem felé a poharam és húzom le a felest, égeti a torkom, de azt hiszem le tudnék belőle még húzni párat.

Szerintem Savival tényleg jól fogjuk majd venni az akadályokat, hiszen sok dologban hasonlítunk, de közben valahogy ki is egyensúlyozzuk egymást azokban a részekben, amikben kifejezetten különbözünk. Ettől függetlenül persze tudom, hogy nem szabad máris úgy beszélnem mintha már 4 évet lehúztunk volna egymás mellett, hiszen még javában csak búgunk egymásnak és egyértelműen a legjobb arcunkat mutatjuk egymás felé. Hogy ez mennyire fedi a valóságot az majd idővel kiderül.
Ajánlatára szórakozottan felnevetek egy kicsit megemelve a szemöldökeimet, bár nem is értem miért lepődök meg, hiszen eddig is előszeretettel túráztatta az agyamat ahogy éppen kedve volt hozzá, amit persze én nem nehezményezek.
-Öhm... köszönöm. Az egy nagyon kemény este lenne azt hiszem.-vigyorgok rá, de igyekszem még csak véletlenül se eljátszani a gondolattal, hogy mekkorát vigasztalódnék vele ha életem első párkapcsolati próbálkozása zátonyra futna. Nem tudom mit lett volna velünk, ha néhány héttel ezelőtt találkozunk. Ha Savi nem lenne valószínűleg sok dolog felmerült volna bennem Lu-val kapcsolatban és egyik sem a barátság lett volna.. vagyis az is, hiszen mivel hasonló terheket cipelünk, de meg sem próbálom szépíteni a helyzetet pontosan tudom, hogy mire mentem volna nála.
-A klub, a műhely, sőt alkalomadtán a lakásom ajtaja is nyitva áll előtted, ha támogatásra van szükséged.-előveszem a tárcámat és átadok neki belőle egy névjegykártyát.
-Ezen rajta van a privát számom, nem kell keresztülkergetned a fél világon, mert az instagramomról és a facebookomról hajlamos vagyok totálisan megfeledkezni. Ha csörögsz akkor érsz utol a leggyorsabban.-kacsintok rá mielőtt táncolni viszem. Akármekkora felszabadulást jelent ennyi ember közé olvadni, legalább annyi veszéllyel is jár, hiszen nekem is elég volt egy fél percig figyelmetlennek lennem és már Machado kisasszonyt menthettem is ki valaki más kezei közül, amire csak azért éreztem feljogosítva magamat, mert a kétségbeesett tekintete segítségért kiáltott. Ezek után természetesen meg sem kérdőjelezem, hogy mégis mi szüksége van további alkoholra, bár nekem nem mintha magyarázkodnia kellene, hiszen részemről mindenki magának lője be a mértéket, amit elkíván fogyasztani egy este alatt. Ha ő még inna, akkor én bizony nem fogom ebben megakadályozni.
A pult mögé viszem, hogy legyen egy kis nyugalmunk, meg természetesen terünk. Vigyorogva ingatom meg a fejemet amikor a szemem sarkából látom, hogy még szökdécsel is egyet, amikor magamnak is töltök nem csak neki.
Kissé kinyílnak a szemeim amikor megállítja a kezemet mielőtt meginnám a pohár tartalmát és érdeklődve hallgatom.
-Én pedig kifejezetten örülök, hogy úgy rámripakodtál, amikor már meguntad a várakozást, hiszen különben biztos nem ismerlek meg.-biccentek egyet nevetve. Kíváncsian figyelem miközben kitalálja, hogy mire is igyunk pontosan és még szélesebbre húzódik a vigyorom amikor még az egyik pultostól is segítséget kér.
-Na erre tényleg iszom.-bólintok egy nagyot és hozzá hasonlóan én is lehúzom a poharam tartalmát. Enyhe grimaszba húzom az arcomat az ízre és le is teszem a poharat kicsit távolabb tolva magamtól, de Lu-nak azért töltök még egyet. Természetesen semmi nyomás, ha nem kéri akkor majd nem issza meg.
-A barátnőidet nem akarod lecsekkolni? Vagy elvannak nélküled?-kérdezem miközben körbenézek bár bevallom őszintén konkrétan semennyi esélyem sincs arra, hogy bármelyiket felismerjem, hiszen korábban még csak arra sem vettem a fáradtságot, hogy alaposabban megnézzem őket, így pedig lehetetlen, hogy kiszúrjam őket, így végül vissza is húzom a tekintetem rá.  

Caesar & Lu

Igen tudom mi nők tartsunk össze, és ne szedjük el a másik pasiját ez tökre tartható, de végülis én nem is ismerem Savit, és nem próbálkozok annyira, mint amennyire megtenném ha tudnám, hogy szabad, mert azért elég jó pasi sőt. Most mégis visszafogom magam és csak egy kicsit hagyom belevetni magunkat a dolgokba. Bár a felajánlásom igenis igazi, de annyira nem szeretek vigasz csaj lenni, lehet egy ilyen pasival bevállalnám, talán még azt el tudja nézni a méltóságom is.
-  Na jó ne legyél ennyire meglepődve ezen. - nevetem el magam, amikor egy lehetséges estéről beszél, bár én talán nem egy estére gondoltam, de a pasiknak sokszor elég.
- A klubod és a lakásod jobban csábít, és ha már a telefonszámod is megvan azt hiszem rám vár majd a megtisztelő feladat, hogy elhívjalak egy randira.- kacsintok rá pimaszul mielőtt belevetjük magunkat az éjszakába vagyis a tömeg által összezsúfolt helyre, ahol még talán egy kis táncra is lehetőségünk van. Egészen addig, ameddig a szokásos forgatókönyv le nem játszódik, csak ezúttal nem magamnak kell lekoptatnom a tolakodót, hanem van aki segítsen. Talán kevesebbet kellett volna innom és akkor nem lettem volna ennyire tehetetlen, amikor rám tapadt a másik, de mivel ezt már sosem tudjuk meg csak ki akarok innen szabadulni és a lehető leghamarabb akarok italhoz jutni. Nem tudom máshogy kikapcsolni az agyam millió felé menő forgását és azt, hogy mennyire rábaszok mindig, amikor végre találok valami normális pasit és ő is foglalt, de talán jobb is így, mert lehet olyan barátot leltem meg benne, aki többet ér, mint bármilyen hülye kapcsolat.
Apult mögé érve már tölt is a két pohár italt, ami ezért tölt el egy kics boldogsággal, mert elvileg ő nem szokott inni, erre tessék már nem is tudom hanyadik pohárral húzzuk le együtt. Nem akarom leitatni, de néha nem baj ha az emberben van egy kicsit, hogy ne engedje gondolkodni az ital és csak hagyja sodródni az árral, ami jön. Én sem iszok olyan nagyon sokat, hogy ne tudjak a világomról, de kell mert most túl sok minden jött össze, amit meg kell oldanom, de tudom nem ez a  megoldás.
Nem engedem csak úgy lenyakalni neki az italt, ezért megfogom a kezét, hogy mielőtt magába öntheti, azért legyen már oka annak, hogy iszunk, mert úgy talán jobban elnézhető eza sok feles.
- Jó azért nem ripakodtam rád annyira, csak egy kicsit, mert azt hittem, hogy komolyan leszarjátok már a szép kis fejem.- vonom meg a vállam nevetve, de végül is ráripakodtam, de nagyon jól tettem, mert a végkimenetel azt hiszem elég jól sikerült. Vállveregetés jár nekem elég durván ezért az estéért, és azért is,hogy van mire koccintani, bár a pultos srác segít benne, de igazából ihatunk arra, amit ő mond.
Vigyorogva nézem végig, hogy mennyire tetszik neki koccintásunk oka és meg is isszuk az italt, de az én poharam megint tele van, amit csak megfogja és nemes egyszerűséggel öntök magamba. Azt hiszem ez lesz az utolsó, annak kellene lennie, már tényleg lehet túl bátorra iszom magam és nem biztos, hogy el szeretném rontani azt ami kialakult köztünk, nem akarok átlépni semmit sem, de ahhoz észnél kell maradnom legalább egy kicsit.
- Ohh hát igen a barátnőim, szeirntem éppen vagy nagyon isznak valahol, vagy már összeszedtek valakit aki hazaviszi őket, valószínűleg magukhoz. Nem vagyunk mi ennyire jó kislányok, amikor buliról van szó, mint most én most, bár azt kell mondanom, hogy sokkal egyszerűbb ez, hogy nem kell azon aggódnom, hogy valamilyen rosszarcúval keveredek össze. - ezt úgy mondtam, mintha minden este más pasival mennék haza, mert ez amúgy nem igaz. Nem olyan gyakran esek bele ebbe a hibába, de még elég naiv vagyok és szeretek szórakozni ilyen téren és az ital nagy bűntárs ebben, így megesik, hogy hozok rossz döntéseket. - De látom nagyon keresed őket  szemeddel, nem akarlak feltartani, szóval lehet egyszerűbb lenne akkor megkeresnem őket tényleg. - látom, hogy sasolja őket, ami egy kicsit megzavar, hogy most azt szeretné ha lépnék vagy csak nem akarja, hogy elhagyjam őket. Néha sok tudok lenni, túl sok, amit nem mindenki viselkl ,nagyon nyíltan elmondom mit gondolok, és nem nagyon gondolok bele ez mit jelent a másiknak. Nem akarom és nem tudom ezt a tulajdonságomat visszatartani, de néha elég félreérthető vagyok, bár vele lehet nem véletlenül vagyok az.

Játékosan szórakozik tovább az agyammal, amivel egyre nehezebben tudok megbirkózni, hiszen nem is olyan rég feleennyiért már a kocsimba raktam volna és még így is az az érzésem, hogy sétatúra tempóban használja azt a szép kis száját arra, hogy kibillentsen a nem túl stabil lelki egyensúlyomból.
-Nem meglepett vagyok igazából hanem...-hanem próbálok nem olyat tenni, amit megbánhatok és minden erőmmel próbálom a gatyámban tartani a farkamat?
-Hagyjuk, kérlek..-nevetem el magam végül kínomban.
Jóformán észre sem vettem, hogy a lakásom lehetőségét is felajánlottam neki, csak amikor kiemeli, mint csábító lehetőséget, így mentálisan már pofán is vágom magam, hogy mégis mi a faszért kell ennyire megnehezítenem a saját életemet, amikor már így is nehezen uralkodok a gondolataimon. A randi megnevezésre
-Rossz vagy... és ez még jól is áll..-húzom el egy kicsit a számat mielőtt felnevetek és inkább a tánctér felé vesszük az irányt. Néhány dal és egy rövid nézeteltérés gyors orvosolása után vissza is térünk a pulthoz, ahol ugyan teljes mértékig tisztában vagyok azzal, hogy nem kellene tovább innom, hiszen így is több van bennem a kelleténél, ami ugye a semennyi lenne, mégis végül a saját poharamat is teletöltöm, ezzel tovább rizikózva a saját józan eszemet.
Amikor megállít kicsit meglepődök, de gyorsan össze is áll a kép, hogy miért teszi ezt.
-Biztos vagyok benne, hogy a srácok nem azért várattak meg, mert leszartak, hanem éppen azért, mert tovább akarták nézegetni azt a szép morcos kis fejedet.-vigyorgok rá mielőtt kis segítséggel ugyan, de megtaláljuk a koccintás apropóját és gyorsan húzzuk le a poharak tartalmát. Gyakorlatilag reflexből töltöm újra az övét, amit habozás nélkül küld is az előző után. Még tisztán emlékszem arra az időszakra, amikor én is így nyomtam.. mármint az esték kezdetére. A vége általában képszakadás és egy random ágyban ébredés volt.
-A te védelmed a mai estére már mindenképp biztosítva van... mármint amíg akarod természetesen.-ha végül mégis úgy dönt, hogy az ágyában is társaságra vágyik, akkor természetesen szabad a pálya előtte én nem fogom megállítani, csak biztosítéknak vagyok itt. Azt hiszem.
Megjegyzésére hirtelen fonódnak a csuklója köré az ujjaim visszahúzva még azelőtt, hogy egyáltalán elindulhatna.
-Ne duzzogj és ne forgasd ki a szavaimat, mert nem áll jól neked. Csak megszoktam, hogy az összes társaságban én vagyok a nagytesó, aki mindenkire vigyáz az este végéig és nem akarom, hogy azért legyen baj, mert a két szép szemed velem van elfoglalva egész este és nem figyelsz oda rájuk. Ha én le akarok pattintani valakit, akkor az nem így néz ki.-kacsintok rá. Egyébként nem vagyok benne biztos, hogy más esetben Lu lenne az aki szemmel tart mindenkit.
-Bocs.-engedem el a csuklóját, amikor rájövök, hogy még mindig fogom.

Caesar & Lu

elég gyorsan sikerült zavarba hoznom, amúgy sem túl visszafogott a nyelvjárásom, de az alkohol még azt is feloldja és akkor is tudok keményen agyat fárasztani, amikor nem kellene. Persze, hogy játszom vele, pedig soha nem mennék rá komolyan, mert lehet, hogy van bennem némi italocska, de azt szemmel tartom általában ha foglalt a másik. Nem én leszek a harmadik kerék az tuti, pedig na azért eléggé jó pasi és olyan agya van, és kisugárzása, hogy sajnálom, hogy nem akkor találkoztunk, amikor még szingli volt. Bár nem jelenti azt, hogy akkor bármi komoly kialakult volna, bár ki tudja, már mi nem az tuti.
Egész cuki, amikor zavarba jön, de én csak pimaszul nevetek rajta, nem rosszból csak jó, amikor egy pasi nem csak a keményet tudja játszani. Azt hiszem én is egy kicsit belepirulok, amikor bókol, bár lehet csak az italtól érzem, hogy meleg az arcom.
Mindenesetre nem hagyom abba ennyinél a fogyasztást, mert tudom, hogy ez most kikapcsolja valamennyire az agyam, és tudom, hogy vele jó társaságban vagyok, nem fog senki hülye elragadni, mint az előbb.
- Hát ti pasik olykor akkora hülyék tudtok lenni. - csak intek neki lemondóan, mert ahelyett, hogy valaki a segítségemre sietett volna, bár nem voltam bajbajutva, inkább várattak, pedig nyugodt ábrázattal sokkal kellemesebben nézek ki szerintem.
Minden jel arra mutat számomra, hogy most ideje lépnem, mintha ennyi elég lett volna belőlem, tudom, hogy olykor sok tudok lenni, de a természetem által nem fogok máshogy viselkedni, de belátom, amikor valakinek offos a sztori. Talán kicsit durcásan indulok el, mert szinte azonnal érzem a kezemen az övét.
- Szóval szerinted szép a szemem? - kérdezem az egyetlen lényegtelen részt kiszedve a beszélgetésünkből, szinte fülig érő mosollyal, hála az alkoholnak, totál vállalhatatlan néhány szavam, de kétlem, hogy pont ő venné annyira mélységesen magára. Ma nem terveztem estére semmit, szó szerint, a pasik most totál mellékesek az életemben, bár van aki megmozgatja a fantáziám, de az egyéjszakás szórakozások inkább a múltamat erősítsék, mintsem a jelenem. - Szar lehet mindig a nagytesónak lenni, sosem voltam az a fajta, aki másokra vigyázott, cserébe sosem kértem senkit, hogy rám vigyázzon, de azért bevallom sokkal könnyebb így bulizni. - jó a csajokkal mindig ott vagyunk egymásnak, de valljuk be kevesek lennénk egymásnak ha beütne valami gáz.
- Szóval ha jól látom az utolsó köröm már egyedül húztam le, ami azt jelenti, hogy neked itt a vége és félre ne érts, nem akarom, hogy többet igyál, így is baszki ahhoz képest, hogy nem iszol eléggé meg tudtalak törni. - lépek egyet felé és az ujjammal enyhén dülöngélve a mellkasára bökök.

Zavarba hoz. Hát hogy a viharba ne tenné és ráadásul olyan piszok módon örül is neki, hogy az valami hihetetlen. Az orromat kicsit felhúzva ingatom meg a fejemet vigyorogva, de ez főleg azért van, hogy egy kicsit a saját gondolataimat helyrerázzam, hiszen azt hiszem már így is jóval bátrabban pofázok a kelleténél, bár tény, hogy az a legkisebb baj, ha a szám jár. Amíg a kezem nem téved el, addig még ura vagyok a helyzetnek... valamennyire legalábbis biztosan.
-De azért remélem, hogy nem a mai nap és mi a szervízben döbbentettünk rá erre.-pillantok rá reménykedve, hiszen ha így lenne akkor az már tényleg elég kellemetlen volna ránk nézve. Bár őszintén szóval nem hiszem hogy mi világítottunk volna rá erre a tényre, hiszen biztosan nem először volt dolga átmeneti értelem hiányában szenvedő férfiakkal.
Félreért, hiszen miért is akarnám őt elküldeni, amikor eddig is kifejezetten jól beszélgettünk? Én egyszerűen sosem tudtam így bulizni, hogy nem tartom szemmel azokat akikkel érkeztem, hiszen volt ebből elég baj már korábban.
Amikor megállítom egy széles mosolyt kapok vissza miközben a lehető legfurább részletet emeli ki abból amit mondtam. Erre már el is nevetem magam, kissé hitetlenkedve megrázva a fejemet.
-Nem nyilatkozom.-vigyorgok annak ellenére, hogy már így is kimondtam amit kimondtam.
-Egyébként közel sem olyan szar, mint amilyennek elsőre hangzik. Én szoktam a józan lenni a csapatban, de így is bőven jut.. jutott számomra szórakozás. Arról nem is beszélve, hogy reggel nem kell egy képszakadás után körüzenetet küldenem, hogy mindenki él-e még, hiszen tudom, hogy mindenki épségben hazajutott.-vonom meg a vállaimat egy kicsit. Jutott nekem bőven a féktelen fogyasztásból és nem csak alkohol volt akkoriban az asztalon. A totális sötétségbe vetettük bele magunkat majdnem minden éjszaka és őszintén nem hiányzik.
-Pont azért bírsz megtörni Lu, mert ennyit ittam... mennyit is? 3 feles csúszott le? Azt hiszem... ez pont hárommal volt több, mint amit egyébként ittam volna, szóval engem sokkal hamarabb üt meg a dolog. 3-4 évvel ezelőtt egy üveg pia után kezdtem el igazán bulizni. De az egy olyan lejtő, amin nem indulhatok el újra.-tudom, hogy nem akar tovább itatni, amiért hálás is vagyok, hiszen azt hiszem már így is többet vállaltam a kelleténél és emiatt nem is vagyok most túl büszke magamra, de nem baj. Legközelebb már tudni fogom hogy az első pohárra is nemet kell mondanom, mert csak jönni fog a bűntudat, amiért egyáltalán eljátszottam a gondolattal.
-Nem vagy éhes? Elvigyelek enni? Néhány saroknyira van egy kurva jó kis pizzázó...-ajánlom fel neki a lehetőséget. Igazából ha eszek meg várok egy kicsit még simán haza fogok tudni vezetni innen. Egyébként is kb 3 évvel ezelőtt igazoltattak utoljára, meg ismernek is a környéken szóval nem nagyon piszkál itt engem senki.

Caesar & Lu

Látom, hogy az általam keletkezett zavarát akarja valahogy eltünteti a fejéből, de nem segítek neki ebben, sőt, de hát na maradjunk, annyiban, hogy szeretek játszani, és ő egészen nagy parner ebben, ha nem is lépünk át minden határt akkor is.
Igaza van, a pasik tényleg olyan hülyék tudnak lenni, nem azért mert azok, csak mert annak tetteik magukat, mintha így könnyebb lenne bármit is elérniük a másik nemmel szemben. Mert bambán bámulni sokkal menőbb, mint odamenni és lépni kettőt a lány felé és talán kezdeményezni. Jó mondjuk elég sok az olyan lány, kaki miatt nekem é a pofán olyan bunkók tudnak lenni, de nagyrészt azért csak nem ez a tapasztalatuk, remélem, mert akkor megérteném ezt a hülyeséget.
Kicsit durcásan indulnék el de aztán megcsillannak a szemeim, amikor pont azokat dicsérve még beszél valamit, de a lényegi részt nyilván kiszűröm és csak azt hallom meg ami által megint egy kicsit húzni tudom az agyát, na meg az én egómat növelni.
- Hát pedig már megtetted. - vonom meg a vállam pimaszul vigyorogva a korábbi szavaira. - Olyan gondoskodó vagy, mint egy apuka, örülök, hogy a barátom lettél, de azért rám nem kell mindig vigyázni, jobban szeretem ha partner a másik egy buliban és nem babysitter. - nem szeretem ha valaki azért nem érzi jól magát, mert felelőssége van a többiek felé. Mert nincsen, ilyen fiatalon ne arra kelljen törekednie, hogy az elég idős barátai megmaradjanak emberek és haza tudjanak menni épségben. Én is voltam már olyan részeg, hogy azt sem tudtam merre vagyok, de egy taxiba be tudtam ülni és haza tudtam menni egyedül is, ezért ahhoz nem kell diploma, még ittasan sem. De azért persze becsülendő amit tesz, és most én is hálás vagyok a társaságának, de nem azért mert vigyázni kellene rám.
- Azt hiszem most egy kicsit bűntudatom van, hogy én vetettem véget ennek a csodás józanságnak, amit amúgy tökre becsülök benned. Bár lehet majd ha annyi idős leszek, mint te akkor nekem is ilyen felfogásom lesz. - felnevetek, mert azért olyan nagy korkülönbség nincs köztünk, mégis kiütközik ebben a témában, hogy a régebben, neki az az én koromban lehetett. A vállára teszem a kezem és a szemébe próbálok nézni, tökre komoly fejet vágva. - Nem én leszek az, aki majd letérít az útról, tökre motiváló, hogy ennyire nem akarod a régi vad életet, nyilván fárasztó is egyrészt, másrészt, meg belegondolva elég gáz is és veszélyes, szóval nyugi azt hiszem legközelebb még az első körre sem fognak meghívni, csak kólával koccinthatsz velem. - nem én vagyok a parti azon embere, aki ráveszi a többit az ivásra. Megkérdezem, ha belemegy legyen, de amit mond azok után talán nem is lenne fair, így is ma elég sok mindent megtett a szórakozásom érdekében, vagy azért, hogy együtt érezzük jól magunkat és egy kicsit szemétnek érzem magam az utolsó körért.
- Úúúú, szóval akkor ez egy randi? - kérdezem nulla komolysággal az arcomon, nyilván nem lehet randi, hiszen neki másfelé húz a szíve, és ez tökre érthető is. - Amúgy tudnék enni, és a pizzával megnyertél. - mire kimondom a szavakat már el is indulok a pultból kifele, odaintek a korábbi új barátomnak, a pultos srácnak aki törzsvendégnek avanzsált, és mosolyogva biccentek neki. Azt hiszem tuti látjuk még egymást.
- Dobd már át a számát, olyan szép szemei vannak. - nézek Caesarra, ha már vele mellékvágányra futottam, hátha a pultos sráccal lesz egy két jó beszélgetésem, bár nem az este folyamán, mert most sok mindenhez van kedvem csak nyáladzáshoz és gyors menethez nem. .

-Ohh én maximálisan tudok partner lenni miközben babysitterkedek is.-nevetem el magam. Nekem ez a kettő sosem zárta ki egymást és nyilván csak azokra vigyáztam, akik ennek örültek is és tudtam, hogy meg fogják majd köszönni másnap. Én egyébként is csak akkor érzem magam jól, ha mindenki biztonságban van. Ezt már megtanultam.
-Ne legyen, nem a te hibád hidd el pontosan tudom, hogy hogyan kell nemet mondani. Ez nem igazán kor függő.-rázom meg egy kicsit a fejemet. Elmondhatnám akár neki, hogy nálam mi hozta el a változópontot, de azt hiszem, hogy még közel sem ismerjük egymást annyira, hogy egy ilyen információt megosszak vele.
Ahogy komoly képet vág és a vállamra teszi a kezét kicsit meglepetten pislogok rá, de a szavai hallatán szélesebb mosolyra húzódnak az ajkaim.
-Köszi, megkönnyítenéd vele az életemet.-nevetek fel. Sokat könnyítene a dolgomon, ha nem kellene olyan erősen küzdenem a győzködés ellen. Mondjuk tény, hogy most is lehettem volna nagyfiú és bátran kitarthattam volna a józanságom mellett. Sebaj, ilyenkor legalább emlékeztetem magam, hogy mennyire nem szeretem már ezt az érzést, hogy nem teljesen tiszta a fejem.
Amikor a "randi" szó kijön a száján tudom, hogy csak viccel, így csak nevetek egyet és hitetlenkedve megingatom a fejemet. Nem is válaszolok, hiszen azt gondolom, hogy nem is kell, mert ő sem gondolta komolyan a kérdést. Tényleg rossz ez a lány és nagyon kedvelem ezért.
-Fasza! Akkor menjünk!-bólintok vigyorogva és még azért szólok a csajoknak, hogy akkor én mentem is, de egyértelműen tudja mindenki, hogy telefonon elérnek ha esetleg kellenék.
Még pont elkapom a tekintetét ahogyan szemmel félig levetkőzteti a pultosomat, mire csak nevetve megingatom egy kicsit a fejemet.
-Na várjál.-nevetek és gyorsan vissza is szaladok, hiszen ha rajtam múlik 12x fogom elfelejteni még azelőtt hogy elhagynánk az Emperor-t. Keresek egy cetlit és a telefonomból kinézem a srác számát, hogy felírjam Lu-nak. Ahogy kilépek át is adom neki, innentől az ő dolguk. Azért később majd szólok a pultosomnak, hogy valaki jelentkezni fog nála csak, hogy feltudjon egy kicsit készülni rá lelkileg.