Dr. Micaela Machado. Úristen... Már vagy hét éve a nevem elé kerülhetett az a kis titulus, imádom azóta is. Hogy miért? Így is a vezetéknevem árulkodó ugyan, de sikerült kilépnem a Machado-família árnyékából valamelyest. Engem sosem izgattak fel apám cégeinek világa, nem az én lelkemnek valóak. Nővérem és én másban leltünk rá hivatásunkra, míg bátyám meg húgom maradtak apa nyomdokaiba..
Nővérem a jogban talált önmagára, míg én az orvostudományban. Nekem az anatómia, biosz, kémia lettek a legjobb barátaim gimiben. Nem volt kérdés, mit szeretnék továbbiakban tanulni. Orvos akartam lenni, s az is lettem. Sok érdekes szakterülete van, de én a második, rezidensként töltött évem után a kardiológia irányába vettem az utam. Az egyik legmenőbb terület. Szerintem. Kicsit büszke vagyok arra, hogy végül sikeresen véghez vittem az álmaim egyikét.
Sok-sok minden történt velünk, pláne anyánk halála után... Gyász. Anyánk helyét átvenni a két idősebb lánytesónak, hisz' azt éreztük, ránk hárul ezután minden. Vegyes érzések voltak mindenki részéről. Csalódások, sikertelen beszélgetések.

Rólam sok mindent nem kell tudni, megismerésem lehet könnyű, de azért kell egyfajta bizalom, hogy bárkit is közel engedjek magamhoz.... Némi jellemvonások: céltudatos, kissé makacs, és kitartó nő vagyok. Gyerekként sem voltam másabb, talán csak többet pofáztam. Sok hibám van, nem vagyok maga a tökély, nem is fogok megváltozni. Senkiért sem. A hatalom sem vonz. Kegyetlenül belém mardosott a való világ, mi...?!
Nagyon jól érzem magam a bőrömben, főleg, mióta találkoztam azzal a férfival, akit szeretek több, mint egy éve. A családom is ismeri valamennyire, de szeretném, ha ők is jobban megismernék, valamint fordítva is jó lenne ez az egész.
Az élet szép, nem igaz?


 Néhány, csipetnyi infó még:
- a második legjobb voltam az orvosi egyetemen
- portugálon kívül tökéletesen beszélem a spanyolt, az angolt, valamint pár mondatot elmakogok oroszul is (egy volt egyetemi dékán orosz származású volt, s megtanított erre-arra)
- apám és a testvéreim fontosak számomra, néha kicsit túl aggódom magam miattuk, meg hát, tudom, a legtöbbször elutasítóak egy-egy közös programmal szemben
- részt vettem pár kisebb maratonon, szeretek futni, meg bármilyen más edzésformát kipróbálni
- szeretem: eper, fagylaltok, házias jellegű ételek, friss gyümölcslevek, vörösbor, whisky, nyári zápor, csendélet
- nem szeretem: spenót, gomba, túl szénsavas üdítők, nagyobb viharok, politikai újságcikkek meg hírek
- sokszori csalódás után megismertem (remélhetőleg) azt az igazi nagy Ő-t, akivel 2022 márciusa óta hivatalosan is bejelentettük, hogy együtt vagyunk

   

A sötét égbolton néhány nem túl fényes csillag látható, borús az idő, hamarosan eshet is az eső. Remek időjárás egy éjszakai ügyelet idejére. Magamba szívom az eső illatát, miközben a borzasztóan rossz ízű automatás kávét kortyolgatom, ami inkább csak nevében mondható annak, egyébként meg... Forró víz, nyomokban kávét is tartalmaz(hat). Hát, pfúj.
Egy pár percig még elbámulok a messzi távolba, a fákat nézem, ahogy az erősödő szél kisebb 'riszálásra' készteti őket. Nem tudom, miért, ez most lenyugtat. Általában nem szokott, de alig egy órája elhunyt az egyik betegünk, kicsit érzékenyebbé tett, mert már több éve volt az osztály visszatérő páciense, jókat dumálgattunk mindig, a fájdalmát elrejtette előlünk is. Sakkban legyőzhetetlen volt, én még amatőrnek se mondhatom magam, mindössze a ló bábu lépését ismerem.
- Dr. Machado, hát végre megtaláltam. A nővérpulton maradt a telefonja, s már kétszer keresték Önt - jött az egyik ápolófiú, Benji, aki mindezt levegővétel nélkül mondta el.
- Benji, azért vegyen már levegőt is néha, nem dől össze a világ, ha lassabban beszél olykor - szélesen vigyorodtam el, majd átvettem a készüléket tőle, amit néha elfelejtek, hová is teszek. - Köszönöm! - illedelmesen megköszöntem.
Egy nem fogadott hívás apától... Majd holnap beszélek vele, ma nincs kedvem vele diskurálni, semmiről és senkiről sem. Még a hugicámmal is találkoznom kellene, amit már egy ideje csak halasztok, ő ennek bizonyára örül, hogy megússza.
A másik pedig egy röpke üzenet Steve-től, vagyis pontosabban egy fénykép róla, ahogy egy kávéval pózol. Nem tudom, az ő kávéja mennyivel lehet finomabb, de nem irigykedem azért ám. Én is lefotóztam magam, mint valami idióta, merthogy a saját készítésű fotóimon annyira gázosan tudok mosolyogni... Rettenetes, én megijednék. A küldés gombra rákattintok. Biztosan ott kap szívrohamot.
- Mica, tudsz jönni? A sürgősségire kellene valaki, és csak te vagy szabad most - bólintással jeleztem a főnővér szavaira, s azután elindultam a liftek felé, hogy lemenjek a sürgősségire, pontosan nem tudom, mi vár ott rám, egy egyszerűbb vagy komplexebb eset, mindegy is, hiszen nem az a fontos.

Órákkal később, amikor véget ért a műszak, megéheztem. Steve-et is rávettem a reggelizésre. Nem is nagyon ettem tegnap délután óta. Talán itt lenne az ideje. Ha csak valami mini szendvicset is, de muszáj leszek. A kórháztól pár percre van egy hamburgerező, oda szívesen bejárok, mert nem tipikus gyorséttermi lánc, inkább háziasabb kiadása ezeknek.
Belibbenek az ajtón, itt is ismernek már, tudják pontosan, mi az, amiket szoktam rendelni menü gyanánt. Nem is nagyon kérdezik meg, csak hozzák a legfinomabb csirkesteakes bagettet meg hozzá az isteni finom lattét. Kezd a lelkem helyre rázódni, már csak egy pár órányi alvás fog még segíteni rajtam, aztán pedig lelkesen nekiállni annak, amit csak halogatok napok óta.
- Olyan csendes vagy, mondjuk én sem vagyok ma toppon - közli Steve, majd pedig megfogja kezem, s csak nézünk egymásra, szavak nélkül is mindent tudunk már a másik lelki állapotáról.
- Tudod, megint... a húgom... meg az egyik elhunyt beteg, és áhh... - átültem az ő oldalán levő másik székre, és szorosan odabújtam, miközben már a szemeim csukódnak le, de még a hazautat ki kéne bírnom.

Eléggé mély álomba szenderülhettem, hiszen csak arra ébredtem fel, hogy  a pihepuha ágyikónkban fekszem, és végre kipihentnek érzem magam. Az érzés tökéletes. Az órára nézek, majd pedig dobok egy üzenetet huginak a következő szöveggel: "Szia, hugi. Találkozhatnánk már, kérlek, válaszolj. Puszi, M."
Nyújtózom egy nagyot, majd megcsap valami isteni illat. Hm, Steve mit is alkothatott? Amerikai palacsintát, természetesen, hiszen csak azt tud, azt tanulta el tőlem. Nem baj, imádom, ha meglep vele...
- Nincs is jobb, mint arra ébredni, hogy sürögsz-forogsz a konyhában... és egy csomó mosogatnivaló lesz a végére - pimaszkodom vele, majd pedig megjelenek ténylegesen mellette, átölelve őt. - Máris jövök, s falatozhatunk - kicsit rendbeteszem magam, ne úgy nézzek, mint egy boszi.
Ezután megnézem, vajon jelzett - e bármit a telefonom, leginkább az érdekelne, hogy a hugicám reagált -e az üzenetemre. Gondoltam, hogy még nem. Nos, mindegy, majd fog, addig is elolvasom az esetleges új híreket, valamint jól érezzük magunkat Steve-vel.

   

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Orvosnak lenni nem semmi, és ez még csak le sem írja pontosan mekkora feladatot vállal magára az, aki ezt a karriert választja. Nem csak a hosszú évek tanulásáról van szó és arról, hogy az embernek folyamatosan fejlesztenie kell magát, hanem bizony arról is, hogy önzetlenül mások segítségére kell lenned, még ha egyesek nem is értékelik annyira a segítséget, mint kellene. Aztán ott vannak azok a veszteségek, amire semmilyen anatómia könyv nem készít fel és amit egyik váratlan pillanatról a másikra el kell fogadni, mert van, hogy huszonnégy, de akár negyvennyolc órán át sincs megállás. Mindig van egy következő beteg, mindig van egy következő feladat.
Neked azonban már a jellemedből is szembetűnő volt, hogy törődsz az emberekkel, így azt lehet mondani, hogy igazán illik hozzád a hivatásod. Elvégre a húgod az egyik legfontosabb az életedben és talán néha nehéz a saját rokonainkkal is, de mi lenne velünk nélkülük?
Örültem az apró részleteknek a párkapcsolatoddal kapcsolatban, a családodról is esett néhány szó, ami egyfajta betekintés volt számunkra a színfalak mögé, a színpad pedig az, amit Te a mindennapi életednek nevezel. Egy biztos, hogy a kedvességed és törődésed biztosan meghálálja majd magát, ugyanakkor nem tagadhatnád le azt a határozott és céltudatos nőt, aki szintén Te magad vagy és aki sok más nő példaképévé is válhat.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!