A vizsgaidőszak elején vagyok, apu nemsokára meglátogatja a klubot, mert kíváncsi mit művelek vele. Igazából Pandora nagy segítségemre van, mégis úgy érzem, hogy valamit nagyon félre toltam ha ellenőrizni akar. Persze ő nem így hívják, azt mondja hiányzom neki, New York a főhadiszállása, de most sok időt tölt Portugáliában, pihen, élvezi az életet és próbálja onnan egyengetni a cég ügyeit. Közben kíváncsian várja, hogy lediplomázzak és olyan IT szakértő legyek, amilyennek mindig is elképzelte azt a gyerekét, aki majd egyszer a helyébe lép ezen a területen is. Szinte egyedül rám várt ez az élet, mert a többiek teljesen más felé mentek el tanulás ügyileg, én meg nem akartam aput cserbenhagyni. Az IT világa nagyjából annyira áll közel hozzám, mint az autószerelés, kicserélek egy defektes gumit, feltöltöm az ablakmosó folyadékot és meg tudom tankolni, de a többihez kemény erőfeszítés kellene, hogy megtanuljam. Jó az agyam, könnyen tanulok, de van amibe sosem fogom belevágni a fejszém, mert nem az én világom. Ma több dolgom is lenne, de az első, amit mindenképpen meg kell tennem a kocsi szervizeltetése, már régóta rágják a fülem miatta a családom férfi tagjai, mert szerintük csak használom a kocsit és nem figyelek rá eléggé. Hát itt az ideje, hogy egyedül is meg tudjam ezeket oldani, eddig apu vagy a bátyám megoldották nekem, de már egy klubot vezetek, egy cég vezetőjévé szeretnék válni és egy kocsi szervizeltetést nem tudok megoldani, szégyen lenne. Bár bevallom a sok tutyimutyi, amiben részem volt a tesóim által is, eléggé elkényelmesedett az életem, de ez nem mehetett örökké.
Nagyjából fél óra múlva a szerelő műhelynél voltam és már át is adtam a kulcsokat és helyet is foglaltam egy kanapén, kezembe a telefonommal próbáltam egyeztetni az esti bulit a csajokkal, már ideje lenne valami újat kipróbálni nem mindig az én klubomban élvezni az estéket. Lehet kevesebbet kellene buliznom a vizsgaidőszak alatt, mert teljesen szét fog menni az agyam a végére. Nagyjából 20 perc telik el, és én még mindig árválkodok a kocsival együtt a műhelyben és még csak senki a közelünkbe sem nézett. Sokan mondják, hogy türelmetlen vagyok, ami így is van, a latin vérem, nem a legnyugodtabb jellemet kölcsönözte nekem, de ez sok szempontból kedvező tud lenni. - Én igazán nem akarok türelmetlen lenni, de már 20 perce itt várok és nem történt semmi. Látom nagyon ráértek itt sétálgatni, de elég sok pénzt hagyok itt, hogy ne itt kelljen töltenem az egész napom. - csattanok fel hirtelen egy srácnak, aki a műhelyen megy keresztül és éppen nem dolgozik semmin. Kérdőn nézek rá, majd egy kicsit megenyhülnek az arcvonásaim, mert rájövök, hogy lehet megint túlzásba estem. - Meddig fog tartani? - kérdezem már sokkal normálisabb hangnemben és hangsúllyal, szinte bocsánatot kérve tőle, amiért letámadtam.
Az Emperor mellett már bedolgozok a New Yorkban üzemelő Valentina's Garageba is. Apám azt szeretné, ha totális rálátásom nyílna, hogy mi is történik egységenként a szervizeinkben, hogy amikor majd egyben kell kezelnem az egész hálózatot, akkor ne csak tátogatjak, mint hal a vízben, hogy lövésem sincs arról, hogy mi hogyan működik itt nálunk, szóval egyébként sem egyszerű napirendemben még erre is kellett időt találnom, hiszen még messze nem készítettem elő a klubbot az átadásra. Vagyis inkább saját magamat. A csapat már réges rég van olyan állapotban, hogy elengedjem a kis kezüket és relatív csak papíron legyek főnök, nekem viszont valahogy ez tök nehezen akar menni lelkileg. A semmiből húztam fel a szórakozóhelyet arra a szintre, ahol most tart és hiába tudtam, hogy az a cél, hogy egyszer levegyem róla a kezemet még valahogy nem megy. Túlságosan szeretem azt a kis világot amit ott kialakítottam magamnak. Ott már tudom, hogy mi a dolgom. Kérdések nélkül el tudom látni a feladataimat, itt viszont a sok új papír között egyszerűen még nem találom a helyemet és emiatt a műhelyvezetőt kell zaklatnom minden szarsággal, amihez egyelőre még nem értek. Mondjuk pontosan ezért vagyok itt, hogy beletanuljak. Amikor az utolsó dossziét is áthelyezem a "kész" feliratú tartóba elindulok lefelé, hogy előkerítsem Michael-t, hogy miben tudok még a segítségükre lenni. Már éppen megpillantom a kopasz fejét néhány kocsival arrébb, amikor egy női hang üti meg a fülemet, így megtorpanok, hogy megkeressem a forrást. A számonkérő hangsúly kicsit felborzolja a lelkemet, de végül egy szórakozott mosollyal indulok meg a fiatal lány irányába, aki úgy tűnik a kora ellenére igen komoly habitussal rendelkezik és nem fél kinyitni a száját. -Ne haragudj a kellemetlenségért. Máris ránézek, hogy mit tehetek érted.-küldök felé egy mosolyt és elveszem a kocsi mellett a falon rögzített tartóból a papírokat, hogy elolvashassam miért is érkezett ma hozzánk a kisasszony. -Máris mondom, egy pillanat.-ha jól látom igazából kb csak olajcsere és egy általános állapotfelmérésre van szükség, szóval semmi olyan, amit ne tudnék megoldani. -Körülbelül 1 óra lesz az egész.-már nyomom is az emelőt, hogy könnyebben hozzáférjek a kocsija aljához. -Szép kocsi.-bólintok egyet elismerően. A csajok általában jobban kedvelik a kisebb, cuki autókat, így mindig kicsit lenyűgöz, amikor valaki egy ilyen gépet választ magának, bár lehet, hogy a pasijáé, ő meg csak elhozta, ezt mondjuk nem tudhatom. Látom, hogy Michael rohamos léptekkel indul keresztül a garázson, hogy átvegye tőlem a munkát, de intek neki, hogy hagyja és intézze nyugodtan a dolgát ezzel én elboldogulok. Egy pillanatra habozik, hiszen tudja, hogy én nem emiatt vagyok itt, de végül rámhagyja a dolgot, hiszen szigorúan véve én egyszer majd az ő főnöke leszek, így gondolom nem akar máris szembejönni velem. -Caesar vagyok egyébként. Ha gondolod menj át nyugodtan a váróba. Egészen tűrhető a kávé, amit a gép ad.-biccentek a külön kis helyiség irányába. Nem biztos, hogy szeretne itt ücsörögni, amíg én megcsinálom a kocsiját, persze elzavarni nem fogom, de azt sem akarom, hogy azt érezze, hogy itt kell őriznie engem.
Alapjáraton nem vagyok egy nyughatatlan személyiség, aki nem tudja türtőztetni az érzéseit, csak fáradt vagyok. Olyan mértékben vagy elfáradva, hogy már néha furcsa dolgokat teszek, amik nem rám vallanak. Persze ez azt is jelenti, hogy minden bulira igent mondok ezzel is egy kicsit eltolva magam elől a tanulás gondolatát, pedig kellene nagyon kellene, de lusta vagyok rá, mert igazából ez nem hoz lázba. Nem tudok rendesen a mai napig szemle programozni valamit, amit a tanárok elvárnak, igyekszem, de alapból is kilógok a csapatból ettől persze szívesen segítenek nekem a tanulásban, de sokan csak azért mert ilyen jó nő szerintük nincs több ezek a karon. Na vajon miért, de én ennek örülök, mert mindig van egy kis okos, aki a segítségemre siet, de nem használom ki őket, inkább csak szeretem a hülye fejüket barátkozok velük, de most még ez sem hoz igazán izgalomba, hogy barátaimmal készüljek fel a következő megmérettetésre. Mivel minden nem egy érdeklődési körben forgó személlyel is tökéletesen kijövök lep meg engem is a kiakadásom, amit a kocsimra várva produkálok. Igazából azonnal meg is bánom, de legalább valaki elkezd majd foglalkozni velem. Képes lennék a kanapén elaludni, így valamit muszáj csinálnom, ami felpörget, itt persze nem jön jól, hogy a vérmérsékletem a nővéremtől örököltem, meg elvileg anyámtól, akik igazi latin nőként álltak ki mindenért, amit akartak. - Köszönöm! - jelentem ki határozottan még ezt is, amikor a srác kedvesen közli velem, hogy intézkedik. Nagyon hálás vagyok neki, de nem mutatom túlságosan ki. - Szuper, akkor még egy csodás óra, amit itt tölthetek. - forgatom meg a szemem, mire észreveszem, hogy egy másik srác is közeledni kezdett felénk. - Szóval hamarabb kellett volna jeleznem a gondomat? - nézek felé, mire hátrál, bár szerintem ezt nem az én reakciómra teszi, de nem fontos, hiszen a kocsim végre kezelésbe került és nem kell már sokáig várnom sem, ami jó hír. - Egyik nagy kedvencem. - mosolygok a srácra, aki a segítségemre sietett, miután a kocsim kapott egy bókot, már én is megenyhülni látszom végleg, és lassan nem lesz olyan benne, amitől megint felkapnám a vizet. - Bár nem a legjobb a városba. - elvisz A-ból B-be és vég téren elég mutatós darab. - Nincs sugar daddy-m és nem apu tolta alám, mert tudom, hogy ez az első gondolata mindenkinek, amikor meglát vele. - nevetem el magam, mert mint alapbeállítás el kell mondanom a kocsi mellé, amikor egy ilyen helyen járok vele, mert sokszor több mindent néznek ki belőlem, mint ami valójában vagyok, de rossz értelemben. Ezért a kocsiért megdolgoztam, részben, részben nem, de ez nem olyan lényeges, hiszen keményen dolgozok és tanulok, hogy egyszer több száz ilyen kocsit tudjak majd vásárolni a saját pénzemből. - Nos Caesar, azt hiszem megvárom itt amíg elkészülsz ha nem baj. - mondom neki, közel sem akadékoskodva már, de már kíváncsi vagyok mire kell 1 órát várnom. Meg amúgy is szeretek nézelődni, kikapcsolódás ez is eltereli a figyelmem az előttem álló nehéz időszakról és apám ellenőrző körútjáról. - Én Luana vagyok, de hívj csak Lu-nak és közel sem olyan tapló, mint az előbb. - ereszkedek le törökülésbe a földre a kocsihoz közel figyelve, hogy ne legyek útban senkinek, a szoknyámat betűröm magam alá figyelve,hogy ne legyen ki semmim. - Régóta dolgozol itt? - nem ellenőrizni akarom a hátterét, de ha már itt boldogítjuk egymást egy ideig, akkor nem baj ha tudunk beszélgetni és én szeretek beszélgetni, nagyon szeretek, szóval most azt hiszem a rabom lett erre az egy órára és beszélgetnie kell velem.
Minden bizonytalanságom ellenére egyébként élvezem, hogy valami újba csöppentem. Inkább csak az a tudat borítja meg egy kicsit a nyugalmamat, hogy ez nem csak egy időszakos kaland amiben kikapcsolódhat az agyam, hanem a jövőmnek az egyik alkotóeleme, amivel gyakorlatilag létszükségletű, hogy minden alkotóelemével tisztában legyek. Sosem volt kérdéses, hogy rám az vár, hogy átvegyem majd apámtól a vállalatot.. az egész szervízláncot a gyárral együtt. Egyelőre csak Amerika szerte üzemelünk, de a hosszútávú terveimben benne van, hogy Európa irányába terjeszkedjünk, de jelenleg az is bőven elég kihívás, hogy itt felvegyem a ritmust mindenkivel. Ha tippelnem kellene azt mondanám, hogy csak ez a kezdeti időszak lesz ilyen nehéz amíg erre az egészre át tudok állni. Amíg kiskölyök voltam sokat lógtam a szervizekben, és a gyárban amikor apám éppen a helyszínekről dolgozott. Amikor berendezte a központi igazgatói irodát, ő egyre kevesebbszer jött ki, én viszont tovább jártam, mert szerettem a kocsikkal vesződni. Igazából én akkor szoktam le erről amikor meglett az Emperor. Az minden időmet elvitte és borzasztóan élveztem, hogy berendezhettem a saját kis birodalmamat. Most azonban rendesen nosztalgikus, hogy megint itt lehetek. A kisasszony ugyan vehemensen szólít le, de valószínűleg én pontosan így tennék a helyében, így egy másodpercig sem veszem a lelkemre inkább hasznossá teszem magam. Köszönetére csak biccentek egyet még akkor is ha a hangsúlya nem árulkodik valós háláról, bár gondolom ez nem nekem szól, csak szimplán nincs kedve feleslegesen itt üldögélni. -Majd igyekszem, hogy gyorsabban meglegyen.-nem mintha ezt lehetne sürgetni, hiszen ez egy ugyan egyszerű munka, de bőven van mivel pepecselni és az autószerelés nem egy olyan dolog, amiben ki lehet hagyni bizonyos lépéseket. -Hát nem akarlak elkeseríteni, de attól még nem szabadult volna fel előbb szerelő.-vonom meg a vállamat. Azt inkább nem kötöm az orrára, hogy most sem egy hivatalos szakit sikerült leszólítani magának, de a feladatot én is el tudom végezni, így nagy gond nem lesz. Miután megdicsérem a kocsiját úgy tűnik sikerül elhessegetnem a viharfelhőket és már jóval kedvesebben csilingel a hangja. -Megértelek.-mosolyodok el miközben már oda is készítem az edényt a használt olajnak és felveszek egy kesztyűt, hogy ne kenjem magam össze mindennel. Ma még dolgoznom kell a klubban is, úgyhogy nem lenne túl jó, ha nyakig úsznék az olajban. -Azért egy 510 lóerős Astonnal erősen a csúcskategóriát taposod itt New Yorkban.-nevetek egyet. Mondjuk Monacoban ez egy kellemes városi cirkáló, de itt azért elég jó darabnak számít. -Nem is feltételeztem...-pillantok rá. -Az mondjuk megfordult a fejemben, hogy a pasidé, mert a lányok nem mindig akarnak ennyi erőt a motorháztető alá.. de hidd el.. én egy kocsi miatt még nem menekülök előítéletekbe.-rákacsintok és folytatom a dolgom. Pontosan tudom, hogy milyen az amikor az embert megbélyegzik a vagyoni helyzete miatt és ezért nem teszem én ezt másokkal. Nekem egyébként is édes mindegy, hogy ki milyen kocsikkal jár. Mindenkinek a szíve joga... meg a pénztárcájáé. -Ahogy te jónak érzed.-vonom meg a vállamat. Ha neki így jó, akkor én elküldeni nem fogom az biztos. Legalább nem unatkozom miközben dolgozok. Szórakozottan felnevetek. -Nagyon örvendek, Lu.-már szépen folydogál is az olaj a járműből. Ez egy jó 10 perc lesz mire teljesen kicsöpög, de addig majd el tudom intézni a szűrőket is. -Nem.. nem rég kerültem ide. De ne izgulj, nem a tiéd az első autó amihez hozzányúlok életemben.-ezzel végülis nem is hazudok, de nem kötöm az orrára, hogy egy napon itt minden az én nevemen lesz. -Mivel foglalkozol egyébként?-elég fiatalnak tűnik, de a mai lányoknál ezt már rohadtul nehéz megtippelni. Vannak 16 évesek akik úgy sminkelnek és néznek ki, mintha 24 évesek lennének... meg vannak olyan 26 évesek akiktől el kell kérni a személyit mert máshogy nem hinné el az ember, hogy már nagykorúak..
Szinte még sosem volt olyan alkalom, hogy nekem kellett volna a kocsimmal bíbelődni, apuék imádták szervizeltetni a kocsit, végignézni ahogy dolgoznak rajta és faggatni a szerelőket a miértek után kutatva. De a mi családunk nem értett ilyen dolgokhoz, így csak a kíváncsiság hajtotta őket, de a család férfi tagjai sokkal kedvesebbek mint a nők, így velük könnyebb ha a másik oldalon van az ember és nem a Machadokén. Az, hogy mindent megkaptam eddig az életemben, amire csak ránéztem nem segíti az életem ezen szakaszát, amit a való világnak hívnak, itt ugyanis lehet várni kell dolgokra, és nem minden jön rögtön. De ha ezt szóvá teszem attól csak én leszek sokkal türelmetlenebb mások szemében, ami nekem természetes sokaknak elég luxus, de ez apám kényeztetése okozza, amit az egyszem kicsi lányának szánt, miután a nagyobbak kirepültek otthonról. A szavai visszavágnak, de nem olyan ércesen, mint az enyémek voltak, sokkal kedvesebben kezeli a felindulásom, mint azt megérdemelném, szóval jól bánik az emberekkel, ami szimpatikus. Ha most rossz ügyfél akarnék lenni lehet jelezném, a magas várakozási időt valakinek, de apuék ide hordják az összes kocsijukat, vagyis ebbe a szervíz láncba, így nem akarom, hogy megutálják a nevünket, mert apu szerint ők a legjobbak. - New York-ban ez sajnos egy családi autó tempójának felel meg, de Portóba ha velem tart, akkor már sokkal keményebben tud menni a drága. - vigyorgok amikor elképzelem, hogy otthon vagyok és ezerrel szelem az utakat, bár motoron sokkal izgalmasabb, de egyre ritkábban jutok olyanra, főleg, hogy sajátom nincs,és a tesóm nem mindig adja kölcsön az övét. - Pasi létedre, te odaadnál egy ilyen kocsit a barátnődnek? - nézek rá egy kicsit értetlenül, bár az elképzelése nem rossz, mert nem túl gyakori, hogy egy lány ilyen kocsit vezet, de nem is azért vettem mert egy erős jármű, vagyis nem csak azért, ezt itt nem tudom amúgy sem kihasználni, főleg a kinézete az amibe beleestem. - Nincsen olyan személy az életembe, aki ilyen kocsit a fenekem alá tolna. - mondom neki, nem megnyugtatásként, nem bizonyításként, most csak egyszerűen közlöm a tényeket, bár már világossá válhatott neki, hogy a kocsi az enyém. A kocsimat babrálva folytatjuk a beszélgetést én a földön ülve, mert pont nem izgat, hogy koszos leszek e vagy sem, mivel még az esti buli előtt mindenképpen hazamegyek átöltözni. Este pasi vadászat lesz a csajoknak, nekem nincs hozzá kedvem, így csak gyertyatartó leszek, és iszok, meg táncolok. - Szóval újonc vagy, egyátalán nem bánom, tudod mindenki kezdi valahogy és ha nincsen első, második és első sokadik autó, amin gyakorolj, akkor sosem leszel profi. Szóval ha ez lenne az első se rémítene meg, egész jól mozog a kezed és úgy néz ki mintha értenél hozzá. Nálam biztosan jobban tudod, mit kell csinálni, szóval engem megvettél. - teszem fel kezeimet nevetve, miközben figyelem mit csinál. Igazából elég érdekes az egész, főleg, hogy elsőnek látok ilyet. A kérdésén felkacagok egy halkat, mert még én sem tudom hogyan válaszoljak rá. 19 éves vagyok és nagyjából egy felnőtt ember munkáját megszégyenítő jövő vár rám, amire jelenleg is készülök és mellette dolgozok, vagyis valami olyasmit csinálok a klubban. - Tanulok, apámnak van egy nagy IT birodalma, azt kellene pár év múlva átvennem, vagy mellé telepednem egy időre, amíg bele nem tanulok a dologba. - kicsit úgy beszélek róla, mintha púp lenne a hátamon, elvégre egy kicsit az is, de szeretném végigcsinálni, büszkévé akarom tenni apámat és megmutatni nagyob tesómnak, hogy valami többre is tudom vinni. - De nyilván ebből nem lesz ilyen kocsija senkinek.- mutatok a járgányra. - Világszerte van pár klubja a családomnak, az itteninek én vagyok a vezetője, igaz még csak tapogatózok, hogyan kellene elvezetni egy klubot, de van segítségem és legalább van egy hely ahol legálisan ihatok, amíg nem töltöm be a 21-et, még van egy évem, szóval kénytelen vagyok kihasználni. - nem mintha nem találnék kiskaput szinte mindenhol, van személyim, amivel beengednek bárhova, igazi, hihető, nem lopott,hanem csináltattam,mert hülye én sem vagyok. Klub tulajdonosként tudom mennyire nem lenne okos dolog lebukni és bajba keverni az adott helyet. Kicsit felemelkedek,hogy jobban lássam, mit tesz a kocsiba. - Kérdezhetek? - teszem fel a kezem, miközben az övét bámulom, ahogy tevékenykedik a kocsiban. - Ezt nagyon nehéz megtanulni? - mutatok a motorháztatő felé az autószerelésre értve.
Amint kitanultam nagyjából a szakmát már a saját autóimat mindig igyekeztem magamnak szervízelni. Persze a McLaren nem az a kategória, amit csak úgy otthon néhány mozdulattal megszerel az ember, de az alap dolgokat mindig meg tudtam rajta csinálni, amikor pedig tetemesen megnőtt az eszközigény akkor csak be kellett gurulnom valamelyik szervízünkbe és máris szabadon garázdálkodhattam tovább. Nem mondom, hogy nem volt olyan, hogy valakinek nagyobb munkát csináltam a saját bénázásommal, de végülis azokból az esetekből tanultam csak igazán sokat. Mi lenne a tanulsága annak, ha mindig minden flottul menne? -Oda is magaddal szoktad vinni?-kérdezem kicsit meglepetten. Persze nyilván nem tudhatom, hogy mennyi időt tölt ott és van az úgy, hogy az ember jobb kedveli a sajátját és inkább a fél világon keresztül magával rángatja a kocsiját. Szerinem az én autóim még az életben nem hagyták el az országot, de nem is tervezem, hiszen soha sehol nem töltök annyi időt, hogy legyen valami értelme. Kérdésére szórakozottan felnevetek. -Igen. A barátnőmnek simán.-bólintok vigyorogva. Nem tudhatja, hogy a barátnő titulust egy forma 2-es pilóta viseli, aki ennél komolyabb autókkal is nevetve megbirkózik. Neki bármikor bármit a kezébe adok. Ha a haverokról beszélnénk na az már egészen más kérdés lenne. -Nem is kell. Jobb az ha magának teheti meg az ember azt a szívességet, hogy ilyen autót biztosít magának.-gondolom, ha őt meglátják bárhol ezzel a géppel mindenki egyből arra gondol, hogy egy pénzes faszi áll a háta mögött. Én sosem adtam az ilyen előítéletekre még akkor sem ha az esetek többségében inkább bizonyultak igaznak. Az elmúlt időszakban azonban egyre több olyan nőt ismertem meg, akik tényleg saját kedvtelésükre vesznek maguknak ilyen kocsikat. Igen végülis igaza van lehetne engem újoncnak nevezni, hiszen kicsit sem volt ez a hétköznapjaim része, de csak egy jókedvű mosollyal nyugtázom a szavait. -Na ha már úgy néz ki, mintha értenék hozzá az már fél siker. Köszönöm a bizalmadat.-pillantok rá egy mosollyal majd folytatom a dolgomat. Persze egyébként pontosan tudom, hogy mit művelek, így csak viccnek szántam az egészet, de úgy érzem, hogy venni is fogja a lapot, így hogy végre megenyhült az irányomba miután nekikezdtem a szervizelésnek. Nevetésére csak szélesedik egyet a mosolyom. Úgy tűnik sikerült tisztességgel belenyúlnom a témába. Szavai alapján hasonló jövő vár rá, mint rám csak éppen másik irányba nyúlik a családja keze. Biztos több mindent tudnék az arcához csatolni, ha nem csak azt néztem volna meg a papíron, hogy mit kell csinálnom, hanem a nevét is leleshettem volna. Ahogy egyre többet tudok meg róla úgy rakom össze a fejembe képet. IT birodalom, klubbok mindenhol. Lu... Machado. Az övé a Pandora. Vagyis a családjáé. Személyesen még nem volt szerencsénk egymáshoz, de én tisztában vagyok nagyjából az olyan klubokkal, amik konkurenciát jelentenek. Szerencse, hogy New York elég nagy, hogy több száz szórakozóhely is teltházon tudjon üzemelni. Szóval még kiskorú, de máris ebben a világban mozog. Kemény... az egyszer biztos. -Hát le a kalappal, hogy ennyi idősen ennyi irányba tudsz teljesíteni.-bólintok elismerően. Én a 21. szülinapomra kaptam az Emperort, szóval nekem ilyen szempontból elég könnyű dolgom volt. Mondjuk engem sok dolog motivált az életben, de az ivás már jó ideje nem. -Kérdezz, persze.-nevetek fel amikor meglátom, hogy rendesen jelentkezik mintha csak az iskolapadban lenne. -Hát ööö... alapvetően szerintem nem. Minden kocsi egy jól leírható rendszer, ami fel tudja mondani a szolgálatot, ha valami nincs a helyén. Az, hogy valaki mennyire tudja ezt átlátni az már fogás kérdés. Van akinek könnyű táncolni, mert jó a ritmusérzéke. Van akinek elég beindítani egy motort és máris tudja a hangjából, hogy mi nincs rendben. Szóval inkább azt mondanám, hogy ember függő, hogy milyen beállítottságú vagy.-vonom meg a vállamat. Lehet, hogy ő egyszerűbb válaszra számított és a kelleténél jobban belebonyolódtam. -Egyébként érdekel is téged az IT világ vagy csak nincs választásod a családi örökség miatt?-érdeklődök kíváncsian. Sokat mozogtam régen ilyen körökben és azt kell mondjam, hogy az örökösök igen jelentős része él előre megírt forgatókönyv alapján, amibe nincs beleszólásuk. De vajon vele is ez a helyzet?
Egyáltalán nem mondanám magamat egy sznob embernek, aki csak a maga fajtákkal mozgolódik, sőt annyira utálom azokat, akik nem tudnak elvonatkoztatni attól mennyi pénz van a zsebükben. Ennek ellenére mégis azt kell mondanom, hogy a legtöbb barátságom a klubban vagy a suliban kötetett, és majdnem mindegyik hasonló helyzetben él, mint én. Persze nekem egy kicsit mindig is jobb életem volt, nem csak a pénz miatt, mert az egykék életét éltem elkényeztetés terén, de közben négyen vagyunk testvérek. Ezért is is tartom egy kicsit furának, hogy olyan hamar beszélgetni kezdtem Caesarral, ami még furább, hogy nem tartott rögtön ellenszenvesnek, amiért olyan szépen betámadtam a türelmetlenséggel. Talán nem is enyhültem volna, meg tartottam volna a kemény, nagyon sietős ribit, ha ő nem emberien, totál jól kezelve kezdte volna el velem a témázgatást. Egy autószerelő műhelyben mi már lehetne a közös téma, mint a kocsik, én szeretem a kocsikat, motorokat, mindent ami gyors és lehet vele menni. Nem egy csajos járgány, de én sem vagyok az az élet minden terén, mert ugyanúgy kell tökösnek lennem a jövőmet illetően. - Tavaly nyáron ott voltam hosszabb időt, és elvittük magunkkal persze, egyszerűbb a sajáttal mászkálni, mint venni ott egy másikat arra a célra. - vagy bérelni, de az nem igazán apámra vall, előbb vesz nekem oda is egy kocsit, hogy magam tudjam furikázni a barátaimat, akik velem tartottak, minthogy béreljünk, mert azt tudta, hogy nem csak én fogom vezetni. Bízott abban, hogy a sajátomat nem engedem át másnak és igaza is volt, bennem megbízott és mint a legkisebb lányát, mindentől féltett, jobban mint a többieket, mert szerinte én hasonlítok a legjobban anyura, és ezt a többiek is így gondolják, bár nekik ezt sosem mondta ki így. - Akkor az a csaj nagyon tud valamit. - biccentek elismerően, mert én még sosem találkoztam olyan pasival, akinek egy komolyabb gépe volt, hogy csak úgy odaadta volna a barátnőjének, bár azt is be kell ismerni, hogy nem is nagyon mozogtam olyan körökben, ahol a kapcsolatok olyan sokáig tartottak volna, hogy egy ilyen bizalom kialakuljon. Van örökségem sajnos, nem kevés, amiből már most megvehetnék szinte bármit magamnak, de valahogy még nem tudtam hozzányúlni. Anyu családja sosem szűkölködött és amikor a nagyszüleim elhunytak szép összeget hagytak rá, amit végül szétosztottak halála után négyünk között, én azonban a bankban tartom ezt a mai napig. De ettől függetlenül a klub sem hoz olyan rossz pénzt nekem, sőt, de az sem annyira az én érdemem, hanem inkább apué, aki az egészet beindította, amikor még fiatal volt és erre vágyott, aztán meg már csak hobbi volt, de elég szépen kinőtt hobbi, ami a mai napig szép tőkét biztosít nekünk. Talán ezért is nézem ennyire nagy ámulattal, amit ez a srác csinál, nem a munka miatt, hanem mert valószínűleg neki kellett ehhez tanulnia és lehet még pedáloznia is, bár ki tudja, hogy eljusson erre a szintre. Nem irigy vagyok, inkább csak csodálom azoknak a kitartását akik maguk is meg tudnak teremteni egy olyan életet, amit mindig is szerettek volna. Az én életem nagyjából meg is van tervezve, előre, így amikor erre térünk ki nevetek, amire ő mosolyog, sejti, hogy ez nem egy egyszerű téma lesz, de elmondom neki nagy vonalakban a jövőmet, jelenemet. - Ohh, maradjon csak az a kalap, egyáltalán nem brillírozok mindenben, csak próbálkozok. - nem vagyok elszállva magamtól, elmondva valóban igen sok mindennek tűnik és kemény feladatnak, de senki ne gondolja, hogy mindent jól teljesítek. Még tényleg elég fiatal vagyok, nem régben kezdtem el ezt az egészet, a sulit, a klubot, még az élet is előttem van, hogy ezeket megtanuljam. - Ne nevess, csak nem akarlak megzavarni annyira.- nézek rá egy kicsit mérgesen amiért kinevet, de azért felnevetek a kérdésemet követően, mert elég érdekes lehetett kívülről a jelentkezésem, de ösztönösen jött. - Mondanám, hogy ez most érthető de nem, valószínűleg akkor nekem ez nem feküdne annyira gyorsan. - biztosan nem, mert annyira nem is érdekel, hogy megtanuljam, vagy hát ki tudja ezt is, annyi mindent csinálok, ami nem érdekel. - Örökség, de nem erőszak, apám sosem nekem szánta a céget, de a bátyám inkább a kaszinók világában él és a többi klubot egyengeti a nővéreim pedig teljesen más irányba mentek el. Nem akartam cserben hagyni, a világot adta nekem, ez a minimum, hogy megtanulok, amit megkövetel ez az élet és átveszem majd tőle az egészet, amikor már inkább nyugdíjazná magát. Van még időm, de kései gyerek voltam, így annyi mégsincs, ezért is vágtam bele mindenbe ilyen hamar. - elég vicces,hogy alkoholt nem vehetek legálisan, mégis egy klubot vezetek és már azt találgatja a családom össze tagja, hogy mikor leszek készen arra, hogy a vezetői székbe üljek. A magam véleménye, hogy sosem, de egyszer muszáj lesz felnőni, ha nincs ínyemre akkor is. - Lehet a te szakmád valamivel még kecsegtetőbb is, mint az enyém lesz, hogy őszinte legyek. - nevetek fel egy kicsit kínosan, bár egyik sem egy álom meló nekem. Sosem gondolkodtam azon mit kellene csinálnom, nincsenek ilyenfajta törekvéseim, mert mindig adta magát a helyzet. Felállok a kényelmes kis helyről és a táskámat a földön hagyva támaszkodok a kocsira, Caesar mellé. - Még az is lehet, ha nem jön össze idejövök melózni, ez is olyan messze áll tőlem, mint az IT világa, szóval még kitalálhatom melyik az ami jobban vonz a kettő közül. - nevetem el magam, miközben megint kicsit túlságosan is nyomulok a tanulás felé, ami igazából nem is izgat.
Szerintem az egyik legjobb emberi tulajdonságom az, hogy könnyen szót értek az emberekkel még akkor is, ha eleinte döcögősen indul is egy ismertség. Lu ugyan paprikásabb hangulatban csap bele a mondandójában, de igazából a problémája teljesen jogos, hiszen nem azért érkeznek hozzánk időpontra az emberek, hogy itt kelljen várakozniuk arra, hogy valaki hozzájuk szóljon. Bár azt is látom, hogy a srácok nem a seggüket vakarják éppen, de ugye az ügyfélnek mindig igaza van. Vagy több ember kell ide vagy egy kicsivel okosabb időbeosztás, de nem akarok az első héten már beleugatni mindenbe, majd meglátjuk, hogy ez most csak a szerencsétlenségek összjátéka volt, vagy esetleg rendszeres probléma... az is lehet, hogy az időpontfoglaló rendszerrel van baj. -Ohh.. hát így már világos. Akkor tényleg ez volt a jó döntés.-bólintok egyetértve. Egy csepp gúny sincs a hangomban, mástól ezt lehet, hogy megkapná, de tőlem biztosan nem. Ha én is hónapokat töltenék máshol akkor valószínűleg én sem tettem volna másképp. Az Emperor miatt azonban sosem töltöttem túl sok időt távol New Yorktól. Nyaralni is maximum 1-2 hétre mentem el, olyankor viszont inkább fekszem egy tengerparton vagy bulizok Ibizán. Ahhoz pedig tényleg nincs szükség a saját autómra. -El sem tudod képzelni. Egy mázlista rohadék vagyok.-vigyorgok egy jót. Persze azzal sem lenne baj, ha végül egy olyan lány mellett kötöttem volna ki, aki kicsit sem ért a vezetéshez. Boldogan vagyok én a sofőr, főleg úgy, hogy nem iszok. Ennek az az egyik legnagyobb előnye, hogy bátran elmehetek bulizni az autómmal. Így nem kell éjszaka taxizással szenvedni. Abszolút átérzem az örökséggel járó terheket. Hiába tudtam mindig, hogy ez vár rám és őszintén nem is akartam soha mást csinálni, ettől függetlenül nem kis súlyokat cipelek magamon a felelősség miatt. Egy kész rendszert kell majd átvennem, amibe veszettül nehéz ám beleszokni még akkor is ha minden segítséget megkapok ahhoz, hogy ez a lehető leggördülékenyebben menjen. Apa még nem készül átadni a stafétát. Egyszerűen azt szeretné látni, hogy szépen lassan felveszem a fonalat és nem mindent kell egyszerre a nyakamba öntenie majd. -Szerintem, ha már próbálkozol az több, mint elismerésre méltó. Azt sose felejtsd el, hogy rengetegen már az elején feladták volna látva, hogy mekkora feladatokkal kell majd megbírkózni.-az ember egyébként sem lehet mindenben tökéletes főleg addig, amíg az iskolapadban próbálják beleverni az emberbe a tudást. Apám talán ezért sem ragaszkodott ahhoz, hogy egyetemre menjek, hanem cél- és gyakorlatorientáltan igyekezett olyan irányba terelgetni, ahol ténylegesen hasznos készségeket sajátíthatok el. -Bocsi, bocsi.-emelem fel az egyik kezemet megadóan, de természetesen egy hatalmas vigyor még mindig a képemre van rajzolva. -Nem tudhatod, amíg nem merülsz el a témában.-vonom meg a vállamat szórakozottan. A fiúknak ezek a műszaki dolgok jobban fekszenek. Persze tisztelet a kivételnek... a lányok általában babáznak vagy a franc tudja mit csinálnak... a fiúk már akkor a próbálnak mindent szétszerelni... természetesen össze semmit sem tudunk még rakni.. -Hát minden elismerésem... és drukkolok, hogy jól menjen majd és a lehető legkönnyebben beilleszkedj az örökségedbe.-nőként az üzleti világban sehogy sem lesz egyszerű dolga, de amilyen hevességgel sikerült leszólítania nem gondolnám, hogy lesz problémája azzal, hogy megértesse magát egy férfiak által uralt világban. -Gondolod?-nevetek vele, bár azt hiszem az én hangom kicsit őszintébben cseng, mint az övé. Érdeklődve pillantok az arcára amikor feláll és közelebb jön, mintha tényleg barátkozni szeretne a szerelői szakmával. -Hát.. tudod hol találsz minket. Majd én betanítalak, ha szeretnéd, bár jobb, ha már most felkészülsz ... még az üzleti tárgyalásokon is több nőt lát az ember, mint az autószervízekben és nem azért, mert a nőknek ez megtanulhatatlan.-nem is tudom, hogy melyik csinálná ki jobban... a kollégák élcelődése vagy a kuncsaftok szemtelenkedése. Azt gondolom én elég tisztelettudó tudok lenni, de ha egy nő várná a kocsimat még lehet én sem bírnám ki szó nélkül. Arrébb viszem a vödröt a használt olajjal és kicsit rendet rakok, hogy ne legyen minden egy merő kosz az autóján. Berakom az új szűrőt a kocsiba és az új leeresztőcsavart is. Még egyszer áttörlök mindent. Innen már nem tudom úgy összekenni mindenem, így leveszem a kesztyűt és csak félredobom. -Már nincs sok hátra esküszöm.-küldök felé egy bíztató mosolyt. -Várnak már valahol egyébként?-érdeklődök.
Vannak dolgok, amik nekem alapvető mindennapi tevékenységekhez tartoznak, vagy úgy nem meglepően különlegesek. Ilyen az is, hogy egy másik országba repítem a kocsimat, mert megtehetem és mert meg is teszem. Ezzel sosem akartam felvágni, mert pénz, amiből akkor utaztam nem a sajátom volt, csak simán apu kicsi hercegnője mindent megkapott amit akart. Ezzel pedig nem illik annyira dicsekedni, vagyis nem az a fajta lány vagyok, aki azzal van eltelve, hogy mije van a családjának, majd azzal leszek, hogy mim van nekem, mint Luana Machado ésnem apunak. Meglep, hogy neki más véleménye arról, amit az én társaságom férfi tagjai határozottan jelentenek ki. Ők nem akarják, hogy egy nő beüljön abba a kocsiba, amit annyira imádnak, neki mégis olyan könnyen jön ki a száján, hogy odaadná a barátnőjének. Mázlista, az biztos, ha ennyire nagy a bizalom, mert az azt jelenti, hogy valaki olyanba lelt párra, akire nem feltétlen macska kocsiját bízná rá, de elég sok mindent is. Hallom, ahogy beszél róla, bár csak pár mondat erejéig említi. Akarok egy pasit, aki így beszél rólam, ami úgy néz rám, mint a legtöbb ismerősöm a kocsijára, vagy a motorra, netán egy nagyon értékes órára. De valahogy rossz helyen tapogatózok, lehet lejjebb kéne adnom, bára mérce így sem nagy, hiszen szerelmes nem voltam, nem rontott bele semmi eddig a dolgaimba. - Akarok elismerést, nem is keveset, de még nem érzem, hogy megkaphatnám. Próbálkozni sokan szoktak, de a vége a lényeg és a tudás, amit meg kell szereznem. - na meg majd használnom is kell, bár a szakik a cégnél nagyjából mindent kézben tartanak, de ha bármi van bele kell tudnom látni a dolgok mélységébe és nem csak a felszínt kapargatni. Már akkor megkapta a bocsánatomat mielőtt viccesen kérte volna, mert ő még mindig kedvesebben nevet ki, mint én az elején támadtam be őt. Lehetne most, hogy kvittek vagyunk, de nem hozom fel, mert már nem az oviban vagyunk, de azért a fejemben azok vagyunk. - Köszönöm a drukkolást, bízom benne, hogy menni fog és ha nem rohad le alatta miután elvittem innen, akkor a vendégem vagy egy éjszakára a klubban. - bár még nem beszéltük meg melyikről van szó, lehet ismeri szereti vagy egyáltalán nem szereti, de majd ha eljutunk oda azt is megbeszéljük. - Gondolom? Mi az hogy ez a még érdekes számomra, még nem untam bele, mert még fogalmam sincs mit csinálsz, szóval igen gondolom, hogy még érdekesebb vagy te nekem,mint egy kocka, aki egy programnyelvet próbál megértetni velem. - a nők helyzete bizonyos szakmákban engem sosem izgatott túlságosan, lehet sok helyen az én életemben az első nő leszek, aki majd belép. Nincsen nagy feminista vágyam, hogy mindenben előre toljam magunkat, aki elér valamit az életben nem azért fogja megtenni mert olyan nemű amilyen, ehhez szerintem személyiség kell és kitartás, teljesen mindegy mi nő a lábunk közé. - Ezt úgy mondod, hogy kihívásnak veszem, vigyázz Caesar, én imádom a kihívásokat, az egész életem az és ha egy kicsit tudom fűszerezni, akkor belevágok. - kacsintok rá, majd felnevetek, mert tudom, hogy ez megmozgat majd bennem valamit, amit nem kellene. Mert mindig akad olyan dolog, ami érdekelni kezdés ha valami érdekel, akkor képes vagyok mélyebben belemélyedni és ez most annyira nem lenne olyan jó, így a vizsgák alatta, de mégis megteszem. - Csinálom én azt a nem sokat, csak mond mit csináljak. - lököm szinte arréb a helyéről és befurakszom oda, lehet eddig sem voltam kevés számára, de most túlteng bennem a kíváncsiság, és talán pont ez segíti majd a jövőben az életemet, sosem adom fel önmagam ezen részét. A motorháztető alatti millió dolgot bámulva kapom a tekintetem az övére, jobban megnézem, mint ember, és rákel jönnöm, hogy egy egész kis kedves arcvonásokkal rendelkező, igen dögös csávó áll előttem. Kár,hogy foglalt, de amúgy sem nagyon lenne kedvem most bármiben is kezdeményezni bárkinél, szóval ez most határozottan jól jön nekem. Egy kicsit megrázom a fejem, hogy elfelejtsem a hülye gondolatmenetem, amiben felmérem a srác külsejét, mert ennek most nem itt van a helye. - Valaki már vár, valakik, de a hely még kérdéses. Már kicsit unom, hogy mindig ugyanott van a buli központja, újítani akarunk,de egyenlőre nincsen ötle, hogy hova. Fél Manhattant bejártuk már nagyjából, Brooklyn nem a mi világunk,vagyis én ellennék ott, de ők túlságosan is elitek oda maguk szerint. - kacagok fel kínosan, mert lehet ezt ennyire nem kellene megosztani vele. - Mondd, hogy te sem egész estig robotolsz itt. Van egy érzésem, hogy hamar lefárasztom az agyad a későbbiekre nézve. - húzom fel a szemöldököm, mint aki szinte arra várna, mikor dől ki a másik a sok unalmas csevejtől,amit én hozok fel. - Ha időben végzel még csatlakozhatnál is.-vonom meg a vállam, majd megint a motorháztető alatt rejlő dolgokra koncentrálok, bár fogalmam sincs, hogy mi mire jó.
Savival igazából kicsit több, mint egy hete vagyunk együtt. Az viszont már az első este kiderült, hogy nála jobb kezekben nem is lehetne a kormány amikor éppen úton vagyunk valahova. Más pasinak talán kellemetlen lenne, hogy a barátnője mérföldekkel jobb sofőr, mint amilyen ő valaha lehet, de nekem ez kifejezetten imponál, hiszen megvan benne az a plusz, ami ténylegesen felkeltette a figyelmemet. Előtte egy lány sem bizonyult elégnek ahhoz, hogy egyetlen esténél tovább érdekeljen, bár az esetek többségében még csak az esélyt sem adtam meg nekik. A munkára akartam koncentrálni, de persze szükségem volt a feszültség levezetésére. Ennek ellenére mindig tisztességesen játszottam. Megmondtam nekik, hogy mire számíthatnak tőlem és csak azokat vittem haza, akiknek megfelelt az egyéjszakás felállás. Nem akartam elköteleződni. Ahhoz túl sok volt a dolgom. Savi egyelőre maximálisan rugalmasnak bizonyult ilyen szempontból, hiszen megérti, hogy a karrieremre kell koncentrálnom mellette. Persze még korai lenne ennyi idő után kijelenteni, hogy ebből sosem lesz problémánk... főleg ha ő éppen a világ másik felén fog versenyezni. -Az oda vezető út éppen olyan fontos. De egyébként tök jó, hogy ilyen céltudatos vagy.-a legtöbb ismerősöm éppen csak teng-leng a kis életében mozdul amerre éppen jól esik, én ezzel az életfilozófiával nem tudok azonosulni. Az olyanok, mint Lu és én ugyan előre kikövezett úton járunk, de ettől még haladnunk kell. Ráadásul rohamos tempóban. Még jó, hogy nem veszi a lelkére, hogy felnevettem. Igazából tök aranyos volt ahogyan jelentkezett a földön ücsörögve, mintha tényleg valami kis oktatáson venne éppen részt. -Vigyázz az ilyen ígéretekkel.. még a végén behajtom.-mosolygok rá egy pillanatra. -Ez szerintem az egyik legnagyobb bók amit kaptam. Érdekesebb vagyok, mint egy kocka.-bólintok elismerően... és akkor még kb semmit sem tud rólam azon kívül, hogy meg tudom szerelni a kocsiját. -Hát az biztos, hogy ez könnyebben átlátható, hogy a gépek belső nyelve.-bár nyilván az újabb autók szervizelése nem a legegyszerűbb és én is bajban lennék, ha nagyobb baja lenne az autójának, akkor nem estem volna neki ilyen nagy pofával, hogy majd ezt én megoldom. Ahogy rámkacsint és felnevet szélesedik egyet a vigyor az arcomon. -Szóval ilyen kis versengő jellem vagy.-mondjuk hogy máshogy tudna helyet állni a saját kis világában.-Hát.. ha az időd engedi részemről semmi akadálya. Bár a srácok lehet neheztelni fognak rám, ha egy ilyen mutatós kuncsaftot veszítenek el, mert már nem lesz szükséged a szakértelmükre.-attól, hogy barátnőm van még meg tudom állapítani, hogy ő klasszikusan az a lány, aki után mindenki megfordul az utcán, így kicsit csodálkozom is, hogy nem dobott el mindenki mindent, hogy az autójához siethessen. Bár lehet, hogy csak húzni akarták az időt, hogy minél többet nézegethessék. Kicsit meglepetten lépek arrébb, amikor átveszi a helyemet és néhány másodpercre össze is akad a tekintetünk mielőtt kicsit alaposabban szemügyre vesz. Más helyzetben ez lenne az a pillanat, hogy rámozdulok, de most lakat van a számon. Nem akarok beleköpni a saját levesembe. -Tényleg szereted a kihívásokat.-már nyúlok is az új olajért, amit odaadok neki. -Ott a nívópálca....-mutatok rá és ki is húzom majd letörlöm. -Addig töltsd amíg a minimumhoz és a maximum közé nem ér. Akkor állj meg mert járatni kell egy kicsit.-magyarázok neki mindent végigmutogatva, hogy ne csak nagyvonalakban értse amit beszélek. -Ha Manhattanben maradnátok akkor ajánlom figyelmetekbe az Emperor-t, ha esetleg ott még nem jártatok.-ajánlom neki a saját klubomat. Bár benne van a pakliban, hogy már jártak nálam is. -Nem.. ha végeztem a kocsiddal még van kb 2 óra munkám aztán lépek innen... de ne izgulj, ha nem akarnék beszélgetni, akkor nem tenném.-vonom meg a vállaimat. Ezt én sosem szoktam túlbonyolítani. -Hát ha az Emperorba jöttök, akkor mindenképp összefutunk. Én biztos ott töltöm majd az estém.-közben figyelem amit csinál. Ha megvan az olajszint akkor kicsit járatom a motort. Nem kell neki sok csak annyi, hogy egy kicsit átjárassa magát a rendszer. -Most föltöltheted a maximumig és kész is is vagyunk.-kicsit megtörlöm a kezeimet addig előkészítem a papírokat.
A céltudatos szó nem biztos, hogy a legjobb jelző rám, de azért jó hallani, hogy valaki mégis így gondolja, bár még annyira nem is igazán ismer. Akinek a terveimről, vagyis a családom terveiről beszélek, annak valószínűleg ez jön le, de nem tudják mi van mögötte, és lehet jobb is. - Még nem ismersz, de ritkán ígérek meg bármit, így elég könnyen be tudom tartani azt a pár dolgot. Hajtsd csak, azért is ajánlottam fel. - vonom meg a vállam mosolyogva néha nekem is vannak jó megmozdulásaim, minden hátsó szándékom nélkül. - Meglepődnél mennyire jó fejek és érdekesek tudnak amúgy ők is lenni, még én is rászoktam egy kicsit a videojátékok világára miattuk. - ez nem egy rossz szokás, mint régen hittem, egész jó kis közösségünk van, akikkel együtt lehet streamelni vagy csak beszélgetni amikor éppen öljük egymást a gépen. Abban igaza van, hogy a program nyelvek lehet kicsit bonyolultabbak, mint a kocsik, de ahány kocsi annyi féle dolgot kell tudni, így emberfüggő kinek mi a könnyebb vagy nehezebb. A vendéglátóipar még úgy is tartogat számomra meglepetéseket, hogy nem vagyok ott ennyire közvetlen mindenkivel szemben, így is kapok bókot bőven pedig esküszöm nem azért öltözők úgy ahogy egyszerűen csak van egy stílusom amit szeretek megtartatni és nem ahhoz igazodni, amit elvárnának tőlem, hogy ne nézzen meg mindenki annyira magának, azért a garbó nem igazán az én stílusom. Ezzel nem az a célom, hogy sok férfi érdeklődését felkeltsem mert bár kevesebbnek kelteném fel, mert néha nekem kínos ha olyanok nyomulnak akikre nem vágyok. Látom a srác szemében és a szavaiból is kiveszem, hogy nem vagyok ellenszenves számára, de már korábban tisztáztuk, hogy van barátnője, nem szándékozom tönkretenni azt ami működik. A szerelem szép dolog ha megadatik, sosem lennék annyira önző, hogy én vegyem el ezt a csodás érzést vagy rontsam meg. Lehet ha nem ejtjük szóba a barátnőjét akkor most kicsit jobban közelednek, mert igenis olyan srác ő akivel simán el tudnék képzelni talán egy éjszakánál többet is, de nem tudom ő ezzel hányadán állna így jobb nem belebonyolódni semmibe sem, legalábbis ameddig nem ad erre okot nekem. - Mutatós de mégsem csaptak le rám, pedig mindenkinek ott voltam szabad prédaként, de pechemre egy foglalt srác segített ki, ami amúgy nem lenne gáz, ha nem lenne ennyire vonzó, és nyilván csak az ajánlatodra gondolok. - mint aki nem gondoltam semmi rosszra vonom meg a a vállam szendén, bár egy kicsit húzogatva a macska bajszát kizárólag csak a szórakozás kedvéért. - Aztán ha betanítasz annak csak örülhetnek, mert többet kell nézniük a mogorva arcom, ha valami nem jön össze úgy ahogy szeretném. - nevetem el magam utalva az első pillanatos benyomásra, amivel megkínáltam őket. Nem filózva azon tovább, hogy a lehetetlennel próbálkozzak, átveszem a helyét, hogy munkába álljak, nekem nem piszkos semmilyen munka, de közel sem azért csinálom, hogy ezt megmutassam. A kíváncsiság nem mindig jó tulajdonság, de talán ezzel lehet a legjobban szélesíteni a látókörünket. Megfogom az olajat és az utasításnak megfelelően cselekszem, eddig nem is nehéz, bár az ablakmosó folyadékot még én is meg tudom tölteni, és ha magyarázzák mit csináljak, akkor igazából egész jó autószerelő lenne belőlem. - Jókat hallottam róla, de még nem jártam ott, egyik barátnőm szülinapját ünnepelték azon a helyen, de pont nem voltam Amerikában, így lemaradtam róla, lehet ideje bepótolni. - mosolygok rá, megköszönve a tippet. - Mondod ezt most, hogy jó társaságod van. - mert nem mindenki számára vagyok jó társaság, sőt, valaki az első benyomást követően leírt volna és itt is vannak szerintem páran, akik nem értik, hogy miért beszélgetünk el ennyire jól, hiszen hisztis lányként üdvözöltem őket, Caesar mégis jó fej maradt velem, amit meg kellene köszönnöm neki, mert az egész napomra nem nyomta rá a bélyegét ez a hangulat, hanem gyorsan oldódni tudtam. - Azt hiszem, akkor este együtt partizunk, kedves Caesar. - közben a kocsival szerencsétlenkedek, egy nagyon egyszerű feladatok végrehajtva, miközben büszkén vigyorgok. - Szóval ez így ennyi volt? Nem is értem miért hozzák el ide a kocsikat állandóan apuék, ha ezt még én is meg tudom csinálni. - nézek rá egy kicsit értetlenül, majd elnevetem magam, tudom, hogy ha ennyire egyszerű lenne nem lennének szerelő műhelyek. - Te figyelj a többiek is ennyire jó fejek? Csak, hogy tudjam, hogy ha nem vagy itt is lesz aki mutogasson nekem legközelebb. - nézek körbe, mindenki ezerrel dolgozik, bár egy két igen izgalmas szó elhangzik ha nem sikerül valamit megcsinálni, de egész barátságosnak látszik a hely, a srácokkal, ha nem nekem kell várnom éppen arra, hogy sorra kerüljek.
A társaságom kifejezettek sokszínű. Nagyon sok féle embert ismerek és ugyan nem mindenkit tartok a legbelsőbb körömben, ettől függetlenül ezer irányba vannak kapcsolataim. Szerintem ez a mi világunk mozgatórugója, hogy ilyen fiatalon már olyanokkal vagyunk körülvéve, akiknek az ismertsége oda-vissza kölcsönös előrelépési lehetőségeket rejteget. Ez a mi nagy előnyünk azokkal szemben, akik éppen ezekben a pillanatokban próbálják felkapaszkodni magukat a mi szintünkre. Még olyanokkal szemben is jobb helyzetben vagyunk, akik sok-sok évet vernek a mi életkorunkra. -Jajj nekem semmi bajom nincs a kockákkal. Meglepően sok ismerősöm van ilyen irányba.. furák tudnak lenni, de eskü imádom őket.-meg sem tudnám mondani, hogy hány olyan napunk volt amikor hajnaltól hajnalig játszottunk és még csak ki sem dugtuk az orrunkat a lakásból. -Szóval nagy videojátékos vagy... csupa meglepetés vagy, Lu.-mosolyodok el. A lányok általában nem szokták annyira élni ezeket a dolgokat, persze vannak kivételek, hiszen volt néha 1-2 lelkes jelentkező, akik velünk játszott, de valahogy sosem lettek az állandó játékos csapat részei. A megdöbbenések sora persze itt nem áll meg, hiszen az egy dolog, hogy férfi szemmel is imponáló az érdeklődési köre, de fiatal lány létére még egy klubot is vezet a tanulmányai mellett. Azt sem tudom, hogy mennyire nyíltan vezetheti a klubot, hiszen kiskorú. Az egy dolog, hogy én állandóan az Emperorban lógok. Nekem nem is kellett agyalnom azon, hogy mit tehetek ott vagy mit nem, hiszen 21 voltam amikor megkaptam. Majd egyszer biztos kifaggatom erről, hiszen ez borzasztóan megmozgatta a kíváncsiságomat, de azt hiszem ilyenekben nem illik turkálni, főleg úgy, hogy ő nincs is tisztában azzal teljesen, hogy kivel is beszélget éppen. Még jó, hogy megbeszéltük, hogy van barátnőm, így kevesebb rá az esély, hogy hülyeséget csináljak. Rutinos vagyok már. Felismerem azt a csillanást a szemekben, amiből tudom, hogy nyitott a pálya a próbálkozásra, de most nem teszek semmit, akármennyire is diktálná ezt az ösztönöm. Azért egy pillanatra feljebb szalad a szemöldököm amikor igen ügyesen és persze félreérthetően megforgatja a szavait. Szórakozottan megingatom egy kicsit a fejemet. Ügyesen játszik csak nem tudom mennyire illik, szabad belemennem ezekbe. Rohadtul új még nekem ez a helyzet, hogy hűséggel tartozom valakinek. -Nyilván.-húzódik egy szemtelen vigyorra a szám és már próbálom is kiverni a gondolatot a fejemből nehogy túl nagy jelentőséget tulajdonítsak neki. -Akkor tulajdonképpen szívességet teszek nekik..-vagy nem, ha az első rámripakodására gondolok, de lehet, hogy jót is tenne nekik egy ilyen jellegű energia a garázsba, biztos egyből össze is kapná magát mindenki. Természetesen engedem, hogy egy kicsit kiélje a kíváncsiságát és ugyan túl jelentős feladatot nem tudok rábízni, de talán jobb is így, hiszen ezzel biztos nem lesz tetőtől talpig olajos, koszos de mégis úgy érezheti, hogy csinált valamit. Közben persze figyelek, hogy minden rendben menjen, mert ha ő rontja el akkor is én leszek a ludas, hiszen én bíztam rá a dolgot. -Hát.. én csak ajánlani tudom. Nekem bejött.-mondom ezt a saját helyemre. -Igen, így elég könnyen beszélek.-nevetek egyet. A kezdeti nehézségeket leszámítva tényleg jó arcnak tűnik, de hát kinek ne lennének rossz pillanatai. Én sem vagyok mindig jó passzban, van amikor szerintem kollektívan verne meg az egész csapatom a klubban, mert elpattan valamin az agyam és rajtuk vezetem le, akár ők voltak a vétkesek akár nem. -Még a társaságodat is meg kell győzni a helyválasztásról, nem?-persze lehet, hogy mindenki csak tűkön ülve várja, hogy valaki bedobjon egy helyszínt és készülődhessenek. -Hát ez most csak egy sima, általános olajcsere volt.... de egyébként ha nem tudod hogyan nyúlj hozzá akkor nagyon könnyű ám mindent beteríteni az olajjal. Arról nem is beszélve, hogy a használt cuccot nem eresztheted csak úgy a lefolyóba, de tőlünk elszállítják.-minden más már jóval eszközigényesebb. Arról nem is beszélve, hogy emelő meg minden nélkül ez otthon egy laza 2 órás szenvedés lenne, nekünk meg kéznél van minden. -Igen, itt mindenki jó arc, úgyhogy bátran fordulhatsz hozzájuk is bizalommal.-hülye is lennék, ha nem ajánlanám neki nyugodt szívvel a saját helyünket. A papírmunkával én meg is vagyok, így már csak átadom neki egy tollal együtt a formanyomtatványokat. -Mindkét papír alján írd alá, kérlek.-rá is mutatok az aláírás helyére. Fut egy kört a szemem a garázsban. -Michael!-intek neki és már indul is felénk. -A hölgy kocsijával kész vagyok az anyagi részét rátok bíznám....-magyarázok neki gyorsan a jelenlegi helyzetről. -Nos, Lu. Nagyon örülök, hogy találkoztunk. Akkor este..-biccentek felé és ha nincs ellenvetés már indulok is vissza az iroda felé.
Azokra az emberekre, akiket kockáknak hívunk, sok olyan jelző jön, ami nem feltétlen igaz. A kockák nagy része, akiket én ismerek, nem csak jófejek, hanem nagyon okosak is. Persze van olyan réteg is, akik nem igazán barátkoznak, de a barátaim közé is került ilyen, mert addig puhítgattam, míg be nem adta a derekát és nem nyitott egy kicsit a világ felé. Néha jó, hogy egy kicsit túl közvetlen vagyok, mert akkor az emberek akik nem azok mellettem egy kicsit más milyenek lehetnek, aztán eldöntik tetszik e nekik vagy sem, neki tetszett, azóta is sokkal nyitottabb mindenfelé, és hálás vagyok, hogy a barátom. - Hát az utóbbi időben elég sokat mentem a gép elé, a kis kockáim segítsége nélkül nagyon nehezen boldugolnék az egyetemen, így sokszor a korrepetálás vége egy elég durva és mindig hosszúra nyúló játék lesz. - nem egy csajos program, de a leendő szakmám sem igazán egy női dolog. A szakomon nagyon kevés a lány, a legtöbb szerintem utál, kinéznek, mert egyáltalán nem illek oda, mindenki cicababának, vagy barbinak néz, de egy szót sem beszéltem velük még sosem. Nem baj, jók nekem a kis kockáim, akikkel megvan a közös hang, még ha néha egy kicsit túl sokat is akarnak, de egy kis nyomulást még tudok orvosolni. Nem akarok kacérkodni vele, mert tudom, hogy foglalt és nem lövünk olyan prédára, akinek már van gazdája, de mégis van bennem egy kis huncutság, ami mindig is jelen volt és most ki akar jönni. Engedem neki, nem megyek túl a határon, amit magamnak szabtam és ami szerintem Caesarban is benne van, ha valaki várja haza. Azt a mosolya elárulja, hogy lehet kicsit túl feszítettem ezt a vonalat, de időben megálltunk és ezen van a hangsúly. - A jófej emberek, a szakszerű bánásmód, lehet állandóan idecsábít ha kelleni fogtok, aztán ahogy a végén majd rám unjatok. - nyilván egy ilyen helyen nem akar az ember törzsvendég lenni és nekem is csak egy kocsim van, amit hordani tudok ide, így lehet ritkán fognak látni, amíg rá nem kattanok tényleg az autószerelésre. - A társaság pár lányból áll, akik vadászni akarnak pasikra, nekik mindegy hova megyünk, csak változatosság legyen benne. - mert tényleg egy éljük van, inni és pasizni, talán nem együtt hazamenni, mert egy férfi oldalán sokkal jobb lenne nekik, majd elválik. - Hát lehet neked nem nagy cucc, de nekem ez volt életem első ilyen cselekedet, legyél büszke így ismeretlenül is. - húzom ki magam nevetve, rohadt büszkén magamra már most, ezt a semmiséget végrehajtva. A papírokat rendezve, fújom ki magam, hogy ezt is letudtam és nem is volt olyan vészes. - Köszönöm a tippet, meg a szerelést, és még egyszer bocsi, hogy olyan kedves voltam az elején. - kissé bűnbánóan néz rá majd elindulok rendezni az anyagiakat, majd a kocsiba pattanva, amiel már kiálltak a műhelyről indulok haza, hogy tisztázzam az este részleteit.
Kezdőlap
