+18 Helyes válasz. - értettem egyet válaszával, persze megeresztettem mellé egy mosolyt is, pedig kétlem, hogy ezt olyan véresen komolyan venné, hisz már csupán a hangsúlyomból is tudhatná, hogy nincs szándékomban bántani. Meg lehet a türelmetlenségem okoz néha némi fájdalmat, és ez ellene többé-kevésbé próbálok is harcolni, de mégis mit tehetnék, ha ennyire kívánom...? Nem volt hülye ötlet megtölteni kicsit az illatosított, sikamlós folyadékkal, mert így ujjam kihúzásakor sem vesztett síkosságából, ráadásul imádtam azt a kétségtelenül izgató hangot, amit ujjaim mozgása során lehetett hallani, azt a halk cuppogó hangot. Ehhez jöttek még a halk, de már hallható nyögései is, amik akaratlan is arra emlékeztettek, kipiruló arcával egyetemben, mikor először "rámozdultam" a liftben. Kezemmel egy idő után felhagytam a kényeztetéssel, hogy feje mellett megtámasztva magam alkaromon, lehajolva ő is elérhessen, és én is megcsókolhassam. Sok csókot kell még bepótolnunk, mert bizony sokról le kellett mondanunk. Újra meg kell tanítanom neki, amiket eddig, vagy legalább is emlékeztetni rá, hogy mennyire szerettük cifrázni a dolgokat, minden alkalommal valami olyasmibe fogni, amibe előtte nem. Igaz... túl sok alkalmunk nem volt kibontakozni, de így is akadtak feledhetetlen pillanatok.
- Ó, te szegény... egész idáig nélkülözted a szexet? Hát hogy bírtad ki...? - somolyogtam ajkainak, amikre nyomtam is utána egy puha csókot. - Magaddal azért játszottál egy-egy műremek közötti szünetben? - suttogtam szájszélének, finoman bele is harapva alsó ajkába, majd eleresztve elhúztam kicsit fejem, mikor mocorogni láttam, had nézze miket művelek vele odalent. Addig pedig alkalmam volt nyomni egy puszit a buksijára, hajába pedig bele is dugtam orrom egy pillanatra, hogy emlékeztessem magamat, miért nem érte volna meg, ha felhagyni a keresésével. Ahhoz én túlságosan szeretem, hogy csak úgy se szó, se beszéd lerázzon.
Most jött volna az a pillanat, amikor én kihúzom ujjaim és megkóstoltatom vele, de ezt a sikosító miatt most kihagytam, mert ki tudja mennyire alkalmas az fogyasztásra, meg különben is. Majd máskor élvezkedem a szájában lévő ujjaim látványán. Ellenben előszeretettel forgattam, mozgattam meg ujjaim benne, finom nyomást kifejtve, hátha találok olyan pontot, amivel még egy kicsit kedvére tehetek. Ha nem, az sem baj, ennyire én sem vagyok gyakorlott benne, viszont idővel leég tágnak éreztem ahhoz, hogy becsúsztassam gyűrűs ujjam is. Addigra már ő is visszadőlt, legalábbis néhány percre, de nem bántam. Szerettem, ha simogat, mert abban a pillanatban épp úgy éreztem magam, mint egy agyon kényeztetett macska, aki meg sem érdemli a gazdáját. Pedig de, bőven kiérdemeltük egymást. Három ujjam már kicsit nehézkesebben mozgott, lassabban is tevékenykedtem, nehogy fájdalmat vagy sérülést okozzak neki, közben pedig kihasználtam, hogy arcunk csupán centikre van egymástól és egy hosszas farkasszemezést követően hevesen ajkaira tapadtam, annyira, hogy talán vissza is zuttyant az ágyba.
- Szeretlek... - suttogtam két csók közt, el is feledkezve róla, hogy ő aligha emlékezhet légyottjaink és kapcsolatunk folytatására. Mondjuk ez nekem mit sem számít, mert attól még szeretem. Közben pedig kihúztam ujjaim belőle, és lassú vonagló mozdulatok egyidejűleg végig cirógattam combjai belső felét, majd lejjebb haladva fenekét, és felérve térdéhez kívül is megtettem ugyanezt. Ott azonban már fenekétől derekára simítottam kezem, mindeközben pedig végig szenvedélyes csókokkal ostromoltam. Az sem zökkentett ki igazán, ha esetleg ő azt mondta volna, hogy nem szeret. Egyik - kevésbé síkos - kezemmel arcára, majd hajába simítottam, amit aztán meg is markoltam és oldalra fordítva vele fejét a nyakát kezdtem csókolgatni, csipkedni
finoman, miközben másik kezemmel magunk közé nyúltam, magamra is fogtam, és farkam hegyével megcirógattam egy-kétszer kitágított bejáratát, majd egy mozdulatnál óvatosan becsúsztattam. Az első néhány bizonytalan centinél még lassú voltam, csak egy halk sóhaj szökött ki belőlem a nyaka bőrére lehelve. Utána viszont már nem volt megállás, és ez hamar átment egy mélyről jövő nyögésbe, ahogy rendíthetetlenül furakodtam belé, egészen addig, míg hasam nem ütközött fenekéhez.

+18 Válasza elbizonytalanít egy pillanatra, de csak annyira, hogy ez még arcomon se látszódik meg igazán, hiszen nem tudok eltekinteni attól, hogy jelen pillanatban csak az enyém, senki másé, és jelenleg én vagyok, aki éppen betöri. Valószínűleg később sem lesz másként, mert a tudat, hogy érezhetően csak én jártam benne, legalábbis mostanság, megerősít abban, hogy maximum nőkkel volt. Ezúttal viszont kíméletesebb voltam vele. Akkor sem direkt okoztam neki fájdalmat, de a mostani érzékenységét tekintve, lehet még annál is rosszabbul viselné, pláne, hogy szerelmet sem érez irántam, maximum vonzódást. Az viszont nem elég hozzá, hogy megkínozzam odalent, még ha akaratlan is. Persze továbbra sincs több türelmem, mint eddig, csupán az elhalasztott pillanatok miatt igyekszem kiélvezni a mostanit, tudván, hogy talán többet nem találkozunk.
Ütközésig hatoltam belé, az első pár centinél még milliméterről milliméterre élvezve, ahogy utat török a forró barlangjában, ami akaratlan is a méretemre feszült, ha nem is szorít rá. De lábait már akkor sem tudná összecsukni, hiszen köztük vagyok, a derekamnak ütköznének. Az érzés mámorító és szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül más még nem járt odabent. Elmosolyodom dicsérő megjegyzésén, miközben mozdulatlanul élvezem hátsója kényelmét. Valószínűleg az előjáték ajándékát még a behatolásnál bele is lőttem. Még mindig mosolyogva, szerelmes tekintettel figyeltem pillanatnyi örömét nem rejtegető arcát, pociját simogatva felszabadult kezemmel. Hajába is bele simítottam, noha a közbeni követelése nyomán kitört belőle egy kis nevetés. Vicces belegondolni, hogy egy órával előbb még fenyegetőztünk, és fogadtunk, hogyha nyerek, ő lesz, aki beáldozza fenekét, erre most... neki sem fogtunk, és a farkam már vagy egy teljes perce benne lüktet, míg ő türelmetlenül követeli, amiről addig elvileg hallani sem akart. Hiába vesztette el az emlékeit, hiába váltam idegenné a számára, és hiába változott az ízlése és hozzáállása, én még mindig ismerem.
Nyomtam még egy csókot homlokára, aztán elindultam benne. A belé töltött sikosítótól olyan könnyedén tudtam benne mozogni, hogy külön ügyelnem kellett rá, ne húzódjak ki túlságosan. Egy idő után pedig felegyenesedtem, megfogtam két oldalt derekánál, és egy ütemesebb tempóra váltva kezdtem el mozogni benne, miközben hol hangosabban sóhajtoztam, hol halkabban nyögdécseltem, amellett, hogy élvezettel figyeltem arcát. Voltak kicsivel gyorsabb mozdulatok egy-két percre, de sose annyira, hogy el is menjen. Szeretem kínozni, csak ő ezt már elfelejtette.
Mikor úgy éreztem, hogy kezdek én is veszélyesen közel kerülni a megtankolásához, lelassítottam, majd meg is álltam, hogy ki húzhassam belőle magam. Rávágtam finoman hátsójára, és utalva az új póz felvételére, átvetettem másik lábát is oldalra.
- Feküdj a hasadra... - kértem halkan szuszogva, mert azért ez az ágy akrobatika is alaposan ki tudja fárasztani az embert. Pláne, ha egy ideje nem nagyon volt benne része. Segítettem neki a hasára fordulni, majd hasa alá nyúlva, alulról megemelte, hogyha nem is teljesen kutyapózba húzzam, a hátsója az égnek meredjen. Legalább is annyira, hogy kényelmesen hozzáférjek. Elég volt a makkom a hátsójához illesztenem, gond nélkül csúsztattam be. Újfent derekára fogtam, csak már neki hátulról, és így még a folyamatosan durva lökések sem estek nehezemre. Pláne, hogy így nem csak én mozogtam rá a csípőmmel, de minden alkalommal erősen hátra is rántottam a derekánál. Na ennél a pontnál már én sem bírtam megállni hangos nyögések nélkül. Biztosra veszem, hogy a szomszédjai is pontosan tudták mi folyik nála éppen.

+18 Bár kész kín volt az a néhány perc míg pózt váltottunk, teljesen megérte. Amúgy sem bírtam volna már sokáig, és tudtam, hogy ő sem húzza tovább, pláne ilyen fokozott ütemű munka mellett. Mi lett volna hát, még ha a kezemmel is rásegítek neki? Igaz, erre ilyen körülmények közt nem igazán lett volna lehetőségem. Utólag pedig nem is bánom. Amit egyedül sajnáltam, hogy nem láthattam az arcát, ellenben élmény volt nézni testének fokozott gyötrődését, izmainak akaratlan és kontrollálatlan rándulását, remegését, ahogy úgy mocorgott alattam, mint egy betöretlen vadállat, aki kétségbeesetten próbál menekülni. Kisebb túlzással, mert lerúgni azért nem rúgott le magáról, de erősen kellett tartani. A hangja pedig... nos zene füleimnek, hát még mikor nagy nehezen értelmes szavakat próbál kiszűrni ajkai közt, miközben teste és elméje is próbálja feldolgozni azt a számtalan ingert, amit okozok neki. Ha nem érezném ugyanezt, minden bizonnyal kinevetném, mert szeretem mikor ily módon erőlködik.
Igazán nem is tudom mihez hasonlítani a végső perceket, mikor szinte csillagokat lát az ember, izmai úgy rándulnak görcsbe, hogy az kifejezetten jó érzés, még is mintha küzdenénk ellene. A sok tartózkodásnak is meg van a böjtje, mert háromszor is erőset kell rántsak rajta, ahogy férfias nyögések közepette elélvezek és töltöm meg olyan szinten, hogy a sikosítóval együtt, ha én most kihúznám belőle még érzékeny tagom, esélyesen kicsordogálna belőle az élvezetem. Még az én fejem is vörös lesz, kemény munka is volt, de minden percét élveztem. Derekán való szorításom már enyhül, és ha tudom, finoman hasra fektetem - igen, bele a saját élvezetébe, hát ez van - én pedig még mindig benne kényelmesen, ráfekszem. Nem akarom agyon nyomni, így nem tervezek sokáig rajta lenni, de szeretem minél közelebb tudni magamhoz ezekben a percekben. Meg alapból is... Nyomok is egy puszit arcára, majd hozzá dörgölöm az enyém, és az alaposan meggyűrt lepedőt markoló kezeire fogok, hogy kézfején keresztül kulcsolja össze ujjaim az övéivel.
- Még mindig az enyém vagy... - suttogom elmosolyodva és nem mellesleg büszkén. Jogomban áll kisajátítani azok után, amiket együtt megéltünk. Ám végül erőt veszek magamon és elengedve kezeit, illetve kihúzódva belőle óvatosan, lefordulok róla az ágyra.
- Gyere ide... - nyújtom felé karjaim, hogy magamra húzhassam és átölelhessem.