lita & ezra

Kérdőn szöknek feljebb a szemöldökeim miközben egy szélesebb mosoly kúszik a képemre és most hogy már ő is szóba hozta, minden szégyenérzet nélkül mérem végig... bár nem mintha eddig különösebben zavartattam volna magamat.
-Ááááh... ekkora mellek nem állnak így melltartó nélkül...-ingatom meg a fejemet hitetlenkedve. Ha esetleg mégis, akkor le a kalappal kislány. Mindenesetre sikerült egy pillanatra megakasztania ezzel a közbeszúrással, még a végén tényleg kiderül, hogy kitalálja majd, hogy hogyan lehet engem kezelni huzamosabb ideig... már feltéve, hogy nem adja fel időközben, bár azt szerintem nem engedné a büszkesége.
-Ez egy remek gondolat..-hiszen ha rám bízta volna, akkor jövő héten ugyanígy itt ücsörögnénk malmozva, hogy én elfelejtettem utánajárni... meg úgy összességében figyelni órán, hogy legalább addig belehallgassak a dolgokba, amíg annyit megtudok, hogy mekkora részt kellene pótolni... kurva nagyot az biztos.
-Itt leszek időben, ne fossál!-nevetek egyet bár szerintem mindketten tudjuk, hogy erre minimális az esély, mondjuk ma is megjelentem a megbeszélt időpontra, szóval nem teljesen lehetetlen a helyzet. Sajnos most nekem is meg kell majd erőltetnem magamat egy kicsit, bár szerintem a tanár már azt is értékelni fogja ha a következő dolgozatomban talál majd 2-3 értékelhető gondolatot, hiszen egy üres papírra nehéz pontot adni még a legnagyobb jó indulattal is.
-Na ugye..-bólintok egyet vigyorogva, legalább elengedte azt az álszent dumát, hogy a tudás a legszexibb dolog a világon. Ez csak addig igaz, amíg a körítés is meg bírja mozgatni az embert egyébként pedig szart sem írt, hiszen még a világon egy lány sem feküdt hanyatt csupán egy ötös dolgozatért.
Visszavágására felnevetek kicsit megingatva a fejemet. Harcias a kis szöszi azt meg kell hagyni, erre pedig szüksége is lesz, ha tényleg minden héten így össze leszünk zárva. Mondanám, hogy idővel könnyebb dolga lesz majd velem, de ez egy kurva nagy hazugság lenne.
Ahogy közelebb hajol egy gonoszabb, aljas mosoly jelenik meg az arcomon miközben a szemeit méregetem.
-Félni? Én? Soha...-vigyorgok rá szemtelenül, miközben a tekintetem követi ahogyan újra visszakényelmesedik a széken.
-Aha.. jövőhéten.-bólintok egyet. Az már biztos, hogy ha a kis Lita fog engem itt várni, akkor én is fel fogok bukkanni.

♡ || Outfit

Ezra és Lita

Megjegyzésére csak megforgatom a szemeimet egy sóhajtás kíséretében. Van, amit egyszerűen jobb ha elengedek, mert ha belemegyek a játékba ezer százalék, hogy én húzom a rövidebbet. Teljesen egyértelmű, hogy Ezraval taktikát kell váltanom, vele nem fognak működni a jól bevált módszereim, ez a srác keményebb dió, mint azt elsőre gondoltam volna. Azt hiszem nem véletlen, hogy eddig nem keresztezték egymást az útjaink. Én örültem volna, ha ez így is marad, de a nálunk okosabbaknak más volt az elképzelésük. Melita Kershaw nem adja fel, bár most beismerem, hogy szívesen fújnék visszavonulót.
- Ki mondta, hogy van rajtam melltartó? kacsintok rá szórakozottan. Nyilván, hordok melltartót, de ha már ő megengedi magának ezt a stílust, egy kicsit muszáj visszavágnom valamivel. Remélem nem fogom megbánni, hogy ennyire szabadjára engedem magam mellette. Veszélyes, ismeretlen vizeken evezek. Egyelőre elképzelésem sincs, hogy milyen módszerrel érhetnék el nála egy kis fejlődést. Vagyis, nyilván van módszer aminek örülne, de az ő elképzeléseit inkább hanyagolnám a témával kapcsolatban. Nem vagyok teljes mértékben meggyőződve arról, hogy sikerül valamiféle áttörést elérnem nála, de én megpróbálom, max ha nem megy, átadom a lehetőséget bárki másnak. Eleve ezt kellene tennem, de nem akarom, hogy azt gondolja megfutamodok a kihívások elől.
- Sejtettem. Nem gond, majd megkeresem a tanárt és megbeszélem vele. Te csak ne késs el a következő óráról! mutatok rá mutatóujjal, mintegy megfenyegetve, hogy eszébe se jusson kibújni a találkozónk alól. Tudom, hogy ő sem jókedvéből van itt és kábé bárhol szívesebben töltené az idejét, de az iskola kötelezi a korrepetációra, ahogy engem is arra, hogy megpróbáljak észt verni a fejébe. Remélem azért nem várnak el sokat. A nagy mellek említésére összébb húzom a kezem a mellkasom előtt, emlékeztető, hogy legközelebb kevésbé kivágott pólóban jöjjek.
- Mike egy nagyon aranyos srác, tényleg sok tudás van a fejében, de azért nem mozgatja meg a fantáziámat. ezt be kell ismerni, a tények makacs dolgok. Ha igazán őszinte akarok lenni saját magammal, be kell látnom, hogy egyetlen ember van jelenleg, aki igazán képes megmozgatni a fantziámat és az Eddie. Intelektuálisan és szexuálisan is. Ő lenne a tökéletes partner, ha...nem lenne millió meg egy külső tényező az életünkben, ami ezt megakadályozza. Tommy, Rick, az univerzum?
- Ma beverek neked én is valamit... egy marék csontot az arcába, hogyha nem fejezi be ezt a szemtelenkedést. Egyik percben kedvem lenne beverni az orrát, a másikban pedig hangosan felnevetek a szavait hallva. Szórakoztató is tud lenni, ha akar.
- Ne vegyél mérget arra, hogy nem világuralomra török. közelebb hajolok hozzá, mintha valami hatalmas titkot súgnék neki a fülébe - Nem félsz? pillantok rá kérdő tekintettel, még mindig széles mosollyal az ajkaimon, majd szórakozottan dőlök vissza a székemre.
- Akkor Ezra, jövőhéten találkozunk? az órán.

lita & ezra

Egy elégedett mosollyal mérem végig miközben kicsit beharapom az alsó ajkamat.
-Uff.... bárcsak úgy értenéd, ahogy szeretném... szeretem a kemény csajokat.-erre élő példa az én könyörtelen exem aki hobbiból szeret Louboutin tűsarkúban mások torkán taposni... pusztán hobbiból. Természetesen.
Azért reménykedem benne, hogy Lita "könyörtelensége" nem abban merül ki, hogy Mike-ot a gúnynevén emlegeti.. az eléggé elkeserítő lenne.
Elismerően bólintok néhányat.
-Hmmm... ahhoz kellene nekem valami kézzel fogható bizonyíték..-kissé hanyagul megvonom a vállaimat.-ahha és ha jól látom, akkor mindet a melltartódban tartod...-nevetek egyet, de szinte már érzem, hogy mit fogok kapni ezért... egy fejmosást mindenképp, de ha tovább feszegetem még egy elegáns pofont is kiérdemelhetek. Egyébként az ő hibája. Gimnáziumban ekkora melleket növeszteni konkrétan illegális kellene hogy legyen... erre Lita itt mászkál szabadlábon.
Gondolom már azon agyal, hogy hogyan passzoljon le, de ilyen könnyen úgysem fog tudni megszabadulni tőlem, még akkor sem ha néhányan kapnának a lehetőségért, hogy korrepetáljanak.
Hirtelen szakad fel belőlem egy nevetés a felvetésére.
-Hát erre kurvára ne tegyél komolyabb pénzösszeget.-csóválom meg a fejemet hitetlenkedve. Én meg a kibaszott töri olyan messze vagyunk egymástól mint.. jó bassza meg földrajzból sem vagyok túl penge, de le van szarva sportösztöndíjra hajtok szóval elég ha mérsékelten kurva szar jegyekkel áthasalom a gimit ha közben a kosárlabdában makulátlan eredményeket tudok felmutatni... azzal pedig nincs semmi probléma.
-Hála a kibaszott égnek...-sóhajtok fel megkönnyebbülten és már baszom is a táskámba a füzetet.
-Te tényleg okos vagy..-bólintok elismerően.-Fingom sincs, hogy hol tartunk.-ismerem be neki. Remélem nem nekem kell majd utánajárnom a dolognak, mert akkor azt máris vehetjük úgy, hogy el is felejtettem annak ellenére, hogy tudom, hogy valamit tényleg villantanom kell majd az órákon, hogy kimentsem a seggemet a bukásból, a pofámat meg az apám öklétől.
-Tényleg? Akkor miért nem az okostojás Mike-kal jártál korábban? Annak a srácnak kurva sok minden van a fejében, de külsőleg... hát ja bottal sem.. ne legyél álszent... nem áll jól neked. Nekem se az okostojásokra áll fel, hanem a jó seggre meg a szép mellekre...-vetek rá egy jelentőségteljes pillantást, ha már nagy mellekről van szó.
Nem gondolnám, hogy ebben igazat állít.. max nem veszi észre, hogy tepernek utána a srácok, mert mással van elfoglalva.
-Majd én leverem az ajtódat, aztán beverek neked mást is, hogy nehogy azt gondold, hogy olyan félelmetes vagy.-vigyorgok rá kicsit megingatva a fejemet. Az élesebb nyelvű nőktől, akik okosan forgatják a szavakat csak azok félnek akik nem elég tökösek ahhoz, hogy elakasszák az ilyen lányok lélegzetét annyira, hogy ne tudjanak tovább okoskodni.
-Most már nem annyira, hogy hajlandó voltál lazítani a bugyidon és végre kapsz tőle levegőt. De sokszor láttalak már olyan fejjel a folyosón, hogy csodálkoztam, hogy még nem törtél egy gonosz nevetéssel világuralomra..-nevetek egyet miközben végigmérem a vonásait.

♡ || Outfit

Ezra és Lita

Nehéz levetkőzni az előítéleteket ezt elismerem, pedig nem akarok olyan ember lenni, aki a borítóról ítéli meg a könyvet, de azért egyezzünk meg abban, hogy Ezra nem segít azon, hogy pozitívabb legyen a megítélésem róla. Veszek egy mély levegőt, ezzel csillapítva le saját magam, mert pontosan tudom, hogy hosszú út áll előttünk ezzel a pasival és minden egyes türelmemre szükségem lesz. Azt azonban komolyan gondolom, hogyha nem látom rajta az igyekvést és azt, hogy próbálkozik, rám a közeljövőben egyáltalán nem számíthat.
- Ennél könyörtelenebb módszereim is vannak, hidd el vigyorgok rá elégedetten. Jó, beismerem, hogy nem szép dolog Mike-ot a betegsége miatt piszkálni, szegény nem tehet róla, de ez a gúnynév már elsőben ráragadt és én sem vagyok szent, hát használom. Egyébként szerintem ehhez már valamennyire ő is hozzászokott, legalábbis megpróbálja elfogadni, mást nem nagyon tehet ellene. Még csak egy pár év a gimiből, aztán szegény takonykirály maga mögött hagyhatja ezt a sok szörnyű tinit.
- Te pedig tudhatnád, hogy én olyan lány vagyok, aki után megéri szaladgálni még rá is kacsintok egy kicsit - Nálam van az összes tudás egészítem ki a mondatomat azért, nehogy valamit nagyon csúnyán félre értsen. Azt hiszem ez a szurkálódva flörtölgetés egyáltalán nem az én asztalom. Mondjuk, hirtelen azt sem értem miért akarok egyáltalán flörtölni. Azért vagyok itt, mert a listán szerepelt a neve és mert sajnos nem tehetem meg, hogy visszadobjam a rendszerbe, legalábbis addig nem, amíg konkrétan nem vétett ellenem semmit. Azon kívül, hogy tenyérbemászó a stílusa, semmilyen más bűne nincs az irányomba. Elégedetten fonom össze karomat a mellkasom előtt és hátradőlök a székben. Talán...nagyon halvány talán, de lehet, hogy még a végén sikerülni fog egy kis értelmet gyömöszölni a fejébe.
- Kezdetnek ez éppen elég, aztán lehet, hogy a végére, már imádni fogod a törit. sosem lehet tudni, hogy mikor lobban szenvedély benne a tanulás iránt. Szeretném azt hinni magamról, hogy vagyok annyira profi, hogy képes leszek megszerettetni vele, de azt hiszem ez csak egy édes álom, amire nem sok lehetőség van. Aztán kitudja, meglephet még. Szavait hallva, szemforgatva sóhajtok fel, de a mosolyt a legvégén már nem tudom elfolytani. Nem tehetek mást, mint, hogy elfogadom, Ezra ilyen, sosem fogja feladni, hogy beszólogathat.
- Köszönöm az ajánlatot, ígérem átgondolom. nem , nem fogom. - Legyen az, hogy ezt a maradék időt most ismerkedésre használjuk, aztán jövőhéten kedden belevágunk a lecsóba. Gondolom hiába kérdezem, hogy milyen anaygot vetettek utoljára ugye? majd maximum beszélek a tanárral, azt hiszem, hogy ő nagyobb hasznomra lesz a tanterv előálításában.
- Lehet, hogy más lányoknak ennyi elég, de nekem sokkal vonzóbb ami itt bent van kopogtatom meg mutatóujjammal a halántékomat. Az intelligencia személy szerint számomra sokkal vonzóbb. Nem mondom, hogy egy edzett, izmos hasat nem szeretek megbámulni, de nem ez a legfontosabb egy pasiban. Nekem nem.
- Puffogok, mint egy sündisznó? nem tudom visszafolytani a nevetést. - Nem is puffogok öltök nyelvet neki - Egyébként meg, nem verik le az ajtómat az udvarlók, az inteligens lányoktól általában féltek nem is vágyom arra, hogy sorban álljanak nálam. Eddig ott volt Rick, most pedig nem vágyom senkire, nem kell ahhoz más, hogy boldog legyek.
- Kívülről ez látszik rólam? Hogy puffogok mint egy süni? nem tudom, hogy ez bók vagy sokkal inkább inzultálás.  

lita & ezra

Szinte látom a vonásain, ahogyan egyre komolyabb fejfájást okozok a számára. Helyes. Az ilyen okos kislányok, mint ő szeretik járatni az agyukat, én pedig biztosan ezer féle gondolatot rakok a fejébe... bár mást is nagyon szívesen beraknék neki máshova.. legnagyobb sajnálatomra azonban a Kershaw kisasszony nem arról híres, hogy meg lehetne csak úgy fektetni, bár az is lehet, hogy csak lúzerek nyomultak nála. Mindenesetre sok nyugalmat nem fogok hagyni neki akár dugható akár nem. A törődést azért érezze.
-Kérj szépen és talán elgondolkozom rajta..-billentem félre egy pillanatra a fejem egy önelégült vigyorral, de tudom, hogy ő nem az a lány, akit egy kis dominanciával meg lehetne győzni. Valamiért rettenetesen szórakoztatja az agyamat ahogyan próbál helyre tenni, de kb annyi eséllyel indul ebbe a csatába, mint én a bugyijába.
-Szégyelld magad Lita... fenyegetőzől és még ilyen jelzőkkel is illeted azt a szegény fiút.-persze a kis fikabajnokot mindenki csak rosszabb neveken szólítja, Lita szájából szinte még ez is dícséretnek hangzik, de ez nem jelenti azt, hogy kihagyom a lehetőséget, hogy kicsit visszanyalassam a fagyit a királylánynak. Nem lesz egyszerű dolga velem, ahogy nekem sem vele, de esküszöm... mintha szépen lassan meglágyulnának kemény vonásai, amit az eleje óta nekem címzett. Talán mégis jó lesz a taktikám.
-Annyi mindent hallottál már rólam, szépségem. Azt is tudhatnád, hogy lány után én kurvára nem szaladgálok. De akkor legyen ne add meg a számod. Majd írok neked face-n vagy instán.-vonom meg a vállamat. Pedig ez nem lett volna egy rossz taktika arra, hogy megkapjam a számát, de csak nem adja magát ilyen könnyen, mint ahogyan szeretném.
Egyre szélesebb lesz a vigyorom miközben ő nagyban sóhajtozik és átcsúsztatja nekem a füzetet a tollal, amit közelebb is húzok magamhoz.
-Még vele is fogok aludni, úgy fogom szeretni.-villantok felé egy ártatlan mosolyt. Ha tippelnem kellene 3 nap múlva már azt sem fogom tudni, hogy hova tettem, de azért édes, hogy reménykedik és nem is akarom máris elvenni a kedvét... mármint még jobban.
-Az vagy... rászolgáltál.-vigyorgok megvonva a vállaimat. Mostmár legalább nevet és nem próbálja mindenáron magára ölteni a képzeletbeli rendőr szerkót, hogy kordában tartson... bár egyébként a fejemben kurva jól állt neki... mondjuk nem a hagyományos egyenruha volt.. na mindegy. Hagyjuk ezt a gondolatmenetet inkább.
-Igen... erre valóban nagy az esély.-bólintok néhányat egyetértve.
-Nem bukhatok meg. És a fikakirály megírta volna a házimat ha kicsit ráijesztek, de nálad ez nem játszik. Szóval ha nem is túlzottan, de valamennyire odateszem majd magam.-hát nem ez volt tervben, de úgy tűnik tényleg tanulni kényszerülök. Ha már kettessel átseggelem valahogy ezt az évet már jó vagyok.
-Rád várok... még füzetem is van... szóval rajtad múlik mikor kezdünk bele... de az ajánlatom azért áll... ha sok a feszkó otthon meg a suliban.... kisimítalak hamar.-kacsintok rá vigyorogva. Ha le nem is fekszik velem baráti alapon kinyalhatom, hogy jobban érezze magát....
-Ohh, szivi. Meg sem kell erőltetnem magam más lányoknál. Elég egy kosár meccs vagy edzés után levennem a pólómat.-vonom meg a vállaimat szórakozottan. Ez tény a legtöbbször a számat is felesleges kinyitnom... nyílnak helyette a lábak előttem. Őszintén? Kurvára leszarom, hogy ki miért dobja le nekem a bugyiját... egészen addig, amíg megteszik... márpedig ebben sosem volt hiányom.
-Ha már így kérdezősködünk... mások ennyitől feladják általában, hogy puffogsz, mint egy kis sündisznó?

♡ || Outfit

Ezra és Lita

Nem tudom eldönteni, hogy az arcára kiülő mosoly az gúnyos vagy pimasz. Idegesítm hogy nem tudok kiigazodni rajta és én nem szeretem ezt a bizonytalanságot amit okoz. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy komolyan gondolja a tanulást, hogy tényleg az érdekli ami a könyvben van és nem az, ami a lábaim között. Egy suliba járunk, terjengenek ilyen-olyan pletykák kivétel nélkül mindkiről és az amit Ezráról hallani egyáltalán nem azt sugallja, hogy komoly és megbízható. Már most túlterhelt vagyok a külön órák miatt, a szüleimnek egyáltalán nem könnyű megfelelni, mindenben ezer százalékosan kell teljesítenem, hiszen anyém a legkisebb kilengést sem fogadja el. Nem hiányzik az éeletemből, hogy minden kedd délutánomat egy olyan idióta mellett töltsem el, aki nem hajlandó fejlődni és tanulni. Nem igazságos, hogy helyette is nekem kell gondolkodni. Nem akarok bunkó lenni vele, tulajdonképpen sosem bántott, nem tett keresztbe nekem semmivel, egyszerűen csak irritál az a túlzott magabiztosság amivel rendelkezik és a hozzá társuló hanyagság.
- Nem érdekel, hogy kivel hogy viselkedsz, csak kérelek, hogy tartsd tiszteletben, hogy ide tanulni járnak és nem azért, hogy úgy viselkedjenek, mint egy agyatlan zombi. értem én, hogy ő teljes mértékben leszarja a tanulást, de másokra kicsit tekintettel lehetne. Öntelt pöcs.
- Ha azt akarod, hogy én is maradjak, és ne taknyos Mike akkor kénytelen leszel a szabályaim szerint játszani. szegény Mike nem tehet arról, hogy valami fura betegség miatt szinte folyamatosan folyik az orra, egyébként kiváló tanuló, és nagyon rendes srác csak hát...van egy kis problémája. Azért elmosolyodom. Nem vagyok én katonatiszt, nem akarok úgy viselkedni, mintha én ezt élvezném, de muszáj lefektetnem a szabályokat. Nekem szükségem van arra, hogy korlátokat emeljek, hogy ne érezzem magam teljesen elveszettnek. Néha azt érzem, hogy ufó vagyok, akinek fogalma sincs arról hogyan illeszkedjen be az emberek közé.
- A számom? magasba szalad a szemöldököm, szám szélében ott rejtőzik egy mosoly. - Ahhoz még bizonyítanod kell nagyfiú. A suliban megtalálsz, ha nagyon szeretnél mondani valamit a kezdeti ellenségeskedésem szépen lassan eloszlik bennem. Nem mondom, hogy jól érzem magam, de legalább már nem is akarom meggyilkolni a puszta tekintetemmel.
Sűrű szemforgatások közepette kiveszek a táskámból egy jegyzetfüzetet tollal, amit át is nyújtok neki.
- Mostantól ez a füzet lesz a legjobb barátod, mindig hozd magaddal, amikor találkozunk oké?  nem fűzök hozzá nagy reményeket, de valahol mélyen, igazán bízom abban, hogy legalább egy kicsit komolyan veszi és nem fog teljesen hülyének nézni.
- Törpe pukkancs? hát mostmár nem bírom ki, hogy ne nevessek fel hangosan a megjegyzés hallatán. Amikor az embernek van egy testvére sokféle becenevet kap, de ezt még sosem hallottam és igencsak szórakoztat.
- Miattad fognak kitiltani a könyvtárból. kuncogok már halkabban. - Nincs veoled semmi bajom, de nem szeretném az időmet fölöslegesen tölteni, hogy nem fogod komolyan venni. Van bajom nekem enélkül is bőven.
- Azzal tudnál a leginkább segíteni, hogyha kicsit megpróbálnál arra figyelni amiért igazából itt vagyunk. nem tudom, hogy mit gondol rólam, de annyira már ismerhetne, hogy nálam nem jönnek meg ezek a dumák, én nem fogom szétteni neki a lábam csak azért mert szépen mosolyog. Bennem ennél egy kicsit több tartás van. Persze sejtem, hogy nem fogja érdekelni és úgyis kapom majd a megjegyzéseit, de amíg nem fajul el a dolog nem igazán érdekel.
- Más csajoknál bejön ez a laza kobold stílus? komolyan kérdezem, bár nyilván a népszerűségével tisztában vagyok.

lita & ezra

Az arca arról árulkodik, hogy őt nem villanyozza fel annyira a jelenlétem, mint engem az övé, de se baj ennyi még a büdös életben nem tartott vissza semmitől. Hiába húzza ki magát és igyekszik tüskéket növeszteni minden irányba, hogy még csak eszembe se jusson semmi a szokásos húzásaim közül ennyivel nem fogja elvenni a kedvemet.. sőt.
Pofátlan vigyorra húzódnak az ajkaim amikor ő kapásból egy lebaszással nyit az irányomba. Nincs ennek a csajnak egy pasija, aki egy kis jókedvet baszhatott volna belé? Egy szavába kerülne és állok a rendelkezésére, ha ezen múlik, hogy ledobja magáról a szúrós apácabugyit, ami már igencsak a seggébe vághat, ha ennyire morcos kedvében van.
-Baszd meg tényleg... jó, hogy szóltál.. egész megtévesztő volt a hasonlóság. Azért ennyire ne vedd a kis pillecukor lelkedre. Én mindenkivel egy fasz vagyok.-vonom meg a vállaimat egy szórakozott nevetéssel, most már kétségem se fér hozzá, hogy igencsak ki fogom borítani Miss Kershawt.. de hát tehetek én róla? A viselkedése szinte kéri, hogy még rátegyek a helyzetre néhány lapáttal.
A mellettem lévő kihúzott szék ellenére velem szemben ül le, így hozzá hasonlóan én is felkönyökölök az asztalra és kiváncsian várom, hogy még mit tartogat nyitás néven a számomra.
-Oooo, szivi. Én komolyan veszem. Különben itt sem lennék. Őszintén csak azért ülök még itt, mert te léptél be azon az ajtón és nem az egyik pápaszemes nyomi..-ha fenyegetőzni akar kicsit be kellene keményítenie, ennyivel rajtam még nem fog fogást találni. Erőből egyébként is csak apám tud motiválni, de erősen kétlem, hogy Litának lenne olyan hatásos jobb horga, mint az idősebbik Wallacenak.
Miközben beszél hátradőlök a széken összefonva magam előtt a karjaimat és szorgalmasan kezdek el bólogatni, mintha minden szó, ami elhagyja a száját célba is érne. Közben igazából azon gondolkozom, hogy azok a szép, dús ajkakat mekkora vétek ilyen haszontalan célokra használni, mint a beszéd.
-Ha azt akarod, hogy időben szóljak, akkor meg kell adnod a számod.. különben nehezen érlek utol.-mintha csak ennyi maradt volna meg az egészből, hiszen a többi részemről totálisan a leszarható kategóriába tartozik. A kettesre hajtok, ami valószínűleg meg is lesz, ha a mellein kívül más is képes lesz megragadni a fejemben.
-Persze, hogy van.. kettő is.-szerintem idén még füzetet sem vettem és abban is kételkedem, hogy van nálam olyan toll, amivel írni is lehet, ha tippelnem kellene azt mondanám, hogy az ő részéről sem volt komoly a kérdés vagy a feltételezés, hogy bármivel is készültem erre a korrepetálásra. Őszintén tényleg azt terveztem, hogy valakivel megiratok néhány dolgozatot és házit. Ezzel minden problémámat letudtam volna.
-Ami azt illeti van.-bólintok.
-Velem van bajod vagy mindig ilyen kis törpe pukkancs vagy?-Nem emlékszem, hogy lett volna bármilyen nézeteltérés köztünk ha pedig jártam volna a bugyijában azt biztosan nem felejtettem volna el, így még csak emiatt sem neheztelhet rám.
-Ha csak túl sok a feszkó mostanában azon könnyen segíthetek, hogy egy kicsit jobban érezd magad a bőrödben, csak kérned kell..-sajnos a velem szemben ülő lány nem arról híres, hogy csak úgy gerincre lehetne vágni, de hát a remény hal meg utoljára. A legnagyobb jégkirálynők tudnak a legszebben nyögni az ember alatt.

♡ || Outfit

Ezra és Lita

- Nem...a-a, ezt nem vállalom. rázom meg a fejem és csúsztatom vissza a titkárnő asztalára a papírlapot. Erre már igazán nem vagyok hajlandó. Már így is kezdem azt érezni, hogy túl sokat vállaltam magamra, és mindezt még meg is fejelnék azzal, hogy nekem kell korrepetálnom Ezrát? Nem már, komolyan, miért büntet engem a sors?
- Sajnos nincs más választásod Melita. Ők mostantól hozzád tartoznak. Kivel van probléma?
- WALLACE! Ő mit keres a listán? Elvégre ő már végzős nem? Mit kezdhetnék én vele? Nincs egy végzős korrepetítor az egész iskolában? ujjamal még rá is bökök a névsor ötödik nevére, ezzel is tudatosítva, hogy bizony nekem ehhez egyáltalán nem füllik a fogam.
- Ha valaki, hát te biztosan tudsz segíteni neki. Mr. Walter nem véletlenül írta fel hozzád. Figyelj, próbáld meg, adj neki egy esélyt, és ha később is úgy látod, hogy nem működik, keresünk egy megoldást a dologra, rendben? Bármennyire is nehezemre esik együttműködni, nincs más választásom, mint beletörődni a helyzetbe és alkalmazkodni. Egyelőre legalábbis. Elégedetlenül bólintok, majd visszaveszem a papírlapot amiken a nevek sorakoznak egymás után és magam mögött hagyom az irodát. Ebben a percben úgy érzem, hogy nagyon utálom Mr. Waltert, a történelemtanárunkat. Ha most szembe találnám magam vele a folyosón, miközben a könyvtárba igyekszem valószínűleg lenne egy-két keresetlen szavam hozzá. Abban viszont tényleg igaza van, hogy ha valaki, én segíthetek Ezrának, de mégis, a belső hangom azt súgja, hogy az a tökfej egyáltalán nem fogja megkönnyíteni a dolgom. Magamban dühöngve, gyors lépésekkel közelítem meg a könyvtár épületét, ahol ezentúl minden kedden meg lesz keserítve az életem. Amint belépek a helyiségbe, tekintetem azonnal megakad az előbb említett srácon. Megtorpanok egy pillanatra, hogy aztán magabiztosságot erőltetve magamra megközelítsem őt. Elég csak rám pillantania és tudom, hogy örökre bánni fogom, hogy mégis itt vagyok.
- Ezt a hülyét igen pillantok rá jeletőségteljes pillantással. - Megkérlek moderáld magad, ez egy könyvtár és nem diszkó, ne viselkedj úgy, mint egy neveletlen tuskó. azt hiszem, hogy kevés leszek ahhoz, hogy egy kis jómodort neveljek belé, de azért reménykedem.
Szigorúan a vele szemben elhelyezkedő székre ülök le. Alkaromon támaszkodom az asztal lapján, tekintetemmel az övét fürkészem.
- Gondolom nem árulok el azzal újdonságot, hogy nem jókedvemből vagyok itt. Ez a feladatom. Szóval kénytelenek leszünk egy ideig elviselni egymást, megtennéd, hogy komolyan veszed? nem mintha nem az  ő osztályzata bánná a hozzáállását, de az én idegrendszerem is áldozata lehet.
- Minden kedden, találkozunk itt, az órák után. Nem késel, nem lógsz meg. Ha valamiért nem tudsz jönni időben szólj, mert nem fogok rád várni. Tanulsz...tanulsz és tanulsz. Segítek, de nem fogok helyetted házit írni, dolgozatot megoldani, sem projektekben részt venni. Érthető? pillantok rá felvont szemöldökkel. Nagyon remélem, hogy legalább egy icipicit komolyan veszi a dolgokat.
- Van nálad jegyzetfüzet? gondolom nincs, de éppen az ilyen alakok miatt hordok magamnál pluszba amikor órákra jövök. Egyelőre azonban még a táskámban hagyom.
- Van kérdésed?

lita & ezra

Sokfajta tényezőre foghatnám a folyamatosan romló tanulmányi átlagomat... ott vannak a drogok, amik egy igen tetemes részét viszik el szabadidőmnek megkocsonyásítva az agyamat, hogy még véletlenül se legyen esély arra, hogy bármilyen hasznos információ elraktározódjon az az emlékezetemben, ott van a kosárlabda, ahol egyértelműen nem opció az, hogy kihagyjak akár egyetlen edzést, még akkor sem, ha dögrováson feküdnék betegen egy sarokban.. de talán kár lenne ezekre fognom, hogy a történelem tanárom miért kezdett el már most azzal fenyegetőzni, hogy megbuktat.. a magyarázat ennél jóval egyszerűbb. Kurvára leszarom a történelmet. Nem érdekel, hogy ki mikor uralkodott, indult háborúba vagy éppen döntött romba egy egész kibaszott birodalmat. Már az is egy kisebb csoda, hogy a saját születésnapom dátumára emlékszem... augusztus 10.. ja nem 12. Na mindegy.
A lényeg az, hogy az így sem létező szabadidőmből most még arra is kell valahogy helyet találjak, hogy valaki korrepetáljon. Mindenki egyedül szépen képzelje el szorgalmi feladatként, hogy mennyi kedvem lehet ehhez az egészhez, ráadásul az iskola jelölt ki valakit mellém, szóval még csak azt sem dönthettem el, hogy kivel fogom az órák és az edzésem közötti másfél órát eltölteni minden kedden. A lelki szemeim előtt persze már látok is egy pápaszemes Mike Wazowskit, aki készen áll arra, hogy még ezzel is tövig nyaljon a tanárok seggébe, hogy valahogy feltornázza a jegyeimet.
Kelletlenül vonulok az ebédlőből a könyvtárba, hogy egy félreeső asztalt elfoglaljak a tanuló sarokban a könyvmolyok és a többi balfasz mellett, akik hozzám hasonlóan küzdenek az évismétlés ellen. Tény, hogy muszáj leszek ebbe valamennyi energiát fektetni, mert ha megvágnak apám biztos, hogy a szart is kiveri belőlem és minél előbb szabadulhatok el ebből az iskolából egy sportolói ösztöndíjjal annál előbb léphetek le a faterom közeléből is.
A telefonomat nyomkodva várom, hogy megjelenjen a kijelölt felügyelőtisztem, akit sikerült megelőznöm. Néhány perc múlva leszek figyelmes egy felém ringó csípőre, ami miatt le is engedem a készüléket miközben elsötétül a képernyő. Hát ő meg mégis mit keres itt? Egyenesen az én irányomba sétál és amikor megáll a táskájával egy széles vigyor terül szét a képemen.
-Ne bassz már..-vigyorgok rá hitetlenkedve, persze nem túl könyvtár barát hangerőt megütve.
-Csssss-pisszen rám valaki kicsit távolabbról.
-Neked csss!-kapom oldalra a fejem majd újra a szőke hajzuhatagra emelem a tekintetem.
-Melita kibaszott Kershaw mentorálja a hülyéket?-kérdezem szórakozottan, de most már senki nem mer rámszólni.
-Ha ezt tudom sokkal hamarabb lerontom a jegyeimet.-persze esély sem volt arra, hogy nem kezdek egyből pimaszkodni vele amint megbizonyosodtam róla, hogy rá vártam eddig. Hát ez így máris sokkal érdekesebb lesz, bár nem tudom, hogy mennyit fog segíteni a koncentrációmon a látvány. Most egy kicsit bánom, hogy nem biológiából állok szarul... azt lelkesen gyakorolnám vele hajnalig. Oldalra nyúlok és kihúzom magam mellett a széket, hogy le tudjon ülni, mert én egy ilyen kibaszott nagy úriember vagyok.

♡ || Outfit