Majd ma lesz felesleges 2 órám, amikor magamra tudok fókuszálni és nem a cég ühyeit intézem, csak egy gyors kávé vagy a tinder húzógatása jobbra balra, mert estére már arra sincsen kedvem, hogy mást húogassak a virtuálsi csajokon kívül. Nagyon gáz tudom, még egy hete még meztelen nőt sem láttam, Kaia is rendeesn kicsinálja az agyam ez a hülye új rpojekt, a tervek, hogy nem leszünk együtt, mint amennyit muszáj, az heti 4 nap aktív együttlét, de nem abban az értelemben, amiben nekem még feküdne is. Kurvára leegem van már, és a nap közepén nem kellene a park közepén leülnöm a dugi piámmal a zsebembe, mert egrészt vüntedentő, másrészt dolgoznom kellene. De már sötétedik, ilyenkor maximum a pediofilok fognak betrálálni, de neki lehet nagyobb a bűnük, mint nekem valaha. Mekkora szívás, hogy a kor előrehaladtával az élet nem irgalmasabb hanem unalmasabb lesz. Ahogy leülök a parkba eszembe jut egy két emlék, még a fiatalabb koromból, amikor ugyanennyire hadilábon álltam a szexxel, mint most, amikor nem tudtam mit akarok kezdeni magammal, vagyis de mindig is én akartam lenni a következő Meta alapító vagy valami olyasmi, de nem tudtam milyen lesz a magánéletem, akkor volt barátnőm, most azt sem tudom mit kezdjek azzal aki van, de közben gyűlöl, hiszen a színjáték közel sem igazi kapcsolat. Beleiszok az üvegbe, ami kívülről nem mutatja, hogy olyan szereket tartalmaz, amitől majd reményeim szerint lesz egy nyugodt estém, na jó, csak whiskyt, de az is el tud altatnia megfelelő mennyiségben, emrt már ágyba tornát aligha várok. Ha anyám megneszeli, hogy csajjal vagyok, aki nem Kaia azt hiszem még a rendőröket is rám hívja, nehéz eset a szülőkkel a kapcsolat még akkor is ha már ezer éve nem is lakom velük. Elvárások vannak, és azokat teljesíteni kell, amiből nincsen kibúvó. - Baszki! - csúszik ki a számon egy hangos káromkodás, mire egy gyermekével sétáló anyuka kapja felém a mérges tekintetét, de azt a segget felismerem bárhonnan, évekig volt a kezem melegítője és most hogy itt van nem tudom eltéveszteni. Igaz akkor még nem voltam ennyire hajhász, mint most, de mindenki változik, biztos ő is más lett, kár, hogy a nagy szerelemből alakult barátságunk is megfakult, de most tökéletesen le tudja kötni majd az agyam, főleg, hogy őszintén örülök annak a fenéknek nekem háttal és a vigyorgó barátnőjének is, aki miatt szerintem lassan ő is oda fog figyelni, mert a csaj nagyon ismerős, de a piros feje, amikor rám vigyorog és én vissza már sejteti velem, hogy vagy megfektettem vagy meg akarom.
- You make me Feel like I'm livin' a teenage dream -
Az utóbbi időben elég nehéz összeegyeztetnem a munkát a szórakozással és a kapcsolataim ápolásával, de tényleg igyekszem, még ha néha úgy is érzem, hogy az életem az összeomlás kapujában toporog. Utálom hallgatni a megvető mondatokat, például, hogy „mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen” és a többi szépség, mert nálam jelenleg nem ez a helyzet áll fent. Persze értem én, vannak ilyen szituációk, de ez most épp kicsit más. Szóval most pont van még kis időm, mielőtt dolgozni mennék estére, így úgy voltam vele, hogy ideje összefutni Lenaval, ha nem is sokáig, de legalább egy kis duma legyen már, ne csak a telefonon keresztül. - Szóval igen, anyám teljesen ki van akadva, amiért nem vagyok képes egy kicsit pihenni, meg azon is, hogy a nagybátyámmal tartom a kapcsolatot, de anyám már csak anyám marad, csak nem értem, miért kell mindenen állandóan pattognia. Komolyan nem tudom, hogy milyen lehetett fiatalkorában, vagyis de, keringenek legendák, de nem tudom, akkor lehet, hogy az évek kiölték belőle a lazaságot – magyarázom neki, miközben belekortyolok a kezemben lévő papírpohárba. - Aha. - Aha? Lena? Figyelsz te rám egyáltalán, mi ba... – szakad félbe a mondatom, ahogy rápillantok és meglep, amit látok, ugyanis fülig ér a szája, de eközben látom rajta, hogy valami nem stimmel. - Bocs, figyelek, csak... mindegy. Szóval anyád kiakadt? – tereli vissza a témát, de most már túlságosan felspanolta bennem a kíváncsiságot ahhoz, hogy ne járjak utána, így hátrapillantok a vállam fölött, mert vélhetően ott kell keresnem a lényeget. Mikor azonban összetalálkozik a tekintetem Max vigyorgó képével, visszafordulva elkerekednek a szemeim. - Lena! Azt ne mondd nekem, hogy közöd van hozzá... – Kicsi a világ, azt jól tudom, hogy Maxim Wood mostanra nem az a gimnazista srác, akivel engem anno összesodort a sors, hanem egy sokkal csapongóbb életmódot folytató pasi. - Sajnos egyelőre nincs, bár Tinderen matcheltünk. Lehet, hogy rá kéne írnom. Annyira jóképű, de nem tudom, lehet, hogy élből elutasítana, így inkább csak nézegetem egyelőre. – Nem bírom megállni, hogy a kiszélesedő vigyorommal ne kapjak a fejemhez, majd inkább belekortyolok a kávémba, mert elsőre úgy gondolom, talán jobb, ha csendben maradok, de nem igazán ebből a fából faragtak ugyebár. - Most mi van, ismered? A kérdésére bólogatni kezdek, de nem akarom elkeseríteni vagy éppen eltántorítani a szándékaitól amiatt, mert Max az exem, mert az már tényleg elég régen volt, ami köztünk történt. Lassan tíz éve. Jó ég, erre rágondolni is sok. Szóval én nem fogom megakadályozni semmiben. - Szerintem ne írj rá, inkább menj oda hozzá. Bár Lena... szerintem vigyázni kell vele – figyelmeztetem a biztonság kedvéért, hogy ne mondhassa, hogy én nem szóltam előre. - Áh, nem megyek. De nézd meg, ahogy néz... és az a mosoly! - Jó ég, akkor gyere, majd én bemutatlak – nyúlok a könyöke után, amire arrébb is ugrik egy fél métert. - Dehogyis, Mel! Nem erre készültem, nem úgy vagyok felöltözve, a hajam is összevissza fújta a szél. - Ne szórakozz már. Elszalasztanád a lehetőséget? - Amúgy is mennem kell mindjárt, találkoznom kell az egyik egyetemi professzorral a beadandó miatt. – Na jó, ez kamu. Eddig még semmi dolga nem volt. Úgy hümmentek, amiből kihallhatja, hogy nem hiszek neki. - De szólhatnál pár szót az érdekemben, ha már úgyis ismered. De várd meg, míg eltűnök a kanyarban. – Csak kapkodom a fejem erre a gyors indulási szándékra, azt sem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. – Fussunk össze még a jövő héten, ha ráérsz – mondja és egy puszit nyom az arcomra, aztán már indul is. - Jól van Lena, és mit mondjak rólad? Csak rosszat? – vonogatom meg a szemöldököm, aztán megingatom a fejem és újra megfordulok, hogy most már odainthessek Maxnek és persze el is indulok felé, hiszen elég rég nem láttam már. Persze nem akkor láttam utoljára, mikor együtt voltunk a gimis éveinkben, de utána azért eléggé másfelé sodort minket az élet és a barátságunk is lassan elsínylődött. - Az a hobbid újonnan, hogy egyedül ücsörögsz egy parkban és csajokat szuggerálsz? – kérdezem, mikor odaérek hozzá és kérdés nélkül le is vágódok mellé a fűbe. – Ja várj! Ez nem is újkeletű dolog – emelem fel a mutatóujjam egy széles mosoly kíséretében, miközben kicsit oldalba bököm a könyökömmel. Hiába teltek el évek, mióta nem láttam, azért amíg tartott a barátságunk, már kezdett kialakulni a jelenlegi személyisége, szóval van némi rálátásom a dologra. - Nem gondoltam, hogy pont beléd botlok ma délután, mi újság, azt hittem már, elnyelt a föld – pillantok rá oldalra, ahogy végig is mérem közben, hogy mi is az, ami miatt lobbiznom kellene most itt Lena érdekében. Szerintem úgy öt éve nem láttam az insta posztjain kívül, szóval az nem most volt. Rengeteget változott, meg kell hagyni, természetesen előnyére. Az biztos, hogy szép évek voltak a gimiben, de már régen nem ugyanazok vagyunk, hiszen akkor még szinte csak gyerekek voltunk.
If you are a giver and you have a big heart, to be truly happy in life, you must learn when to let go. Naturally, you're going to care when you shouldn't, you're going to stay longer than you should, and you're going to give when you have nothing. Know when to stop and let things be.
Their story: different pasts and different pain.
same heart, same love. perfect for each other.
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Dance is the hidden
language of the soul.
★ foglalkozás ★ :
bartender (Hotel Artemis)
★ play by ★ :
Ester Exposito
★ hozzászólások száma ★ :
150
★ :
Re: our history // Mel && Maxi
Kedd Ápr. 09, 2024 11:49 pm
Mel
Max
Azt szeretném hinni, hogy minden pillanatot megéltem az életben, hogy megragadtam minden egyes ki mozzanatot, ami nem veszik majd el azzal, hogy én egyre kevesebbet tudok majd ezekből nyújtani magamnak. Mert tudom, hogy egy önző fasz vagyok és nem szeretnék mást csak azt, hogy én olyan élményeket gyűjtsek, amik felemelnek, de ez a nap. Ez az élet, ami most kezd kibontakozni erősen szar. Meg lehet szokni, sőt szeretni is lehet, de céljaim voltak és egészen biztos nem az, hogy most a munkám közben kirittyentve egy parkba üljek le, hogy lehúzzak egy olya italt, amit totál illegális ezen a helyen. Sok a gyerek, sok a kutyát sétáltató kamasz és nem a jó példa az, amit most látnak, ha rám néznek. Bár ez közel sem érdekel, mert ez a kis idő az énidő, mintha olyan nagyon el tudnám engedni a jövőbeli dolgaimat. Mindig itt lebegnek a szemem előtt, aztán valami mégiscsak lyukat üt bennük. Amikor belekúszik a mocskos múlt és azt kiáltja, hogy itt vagyok és én nem megijedek, sokkal inkább elmosolyodok, de azáért mondok egy cifrát, ami nem annyira szimpatikus a körülöttem lévő világnak. A lány akinek a feneke megcsillan egy kis fénydugárként a napomban és a velem szembe lévő kis mosolyka fogja ma fellendíteni a napom, ez nem is kérdés. Annyira vigyorog rám Mel barátnője, hogy már szinte én érzem magam kínosan, de állom és figyelem, mikor kapom meg azt a tekintete, amire kíváncsi vagyok ennyi év után. Tudom, hogy én nem vagyok jó barát alapanyag, nem szeretek sokáig senkit megtartani, régebben még talán elvoltam ezzel az unalmas kis létezéssel, mondjuk Mel mellett nem volt nehéz. Mára már mellette sem tudnám letenni a seggem és ez nem az ő hibája, mert ő okos, szép, és istenem, mennyire nyúlékony, isten áldja a táncos életét. Na jó koncentrálok, mert a pia ennyire hamar nem üthet ki, bár lehet segített volna, ha eszek előtte valamit, nem baj ez lesz a vacsorám is, ha így haladok. Nem telik sok időbe, hogy felhívjam magamra a figyelmet, vagyis a lány hívja fel Mel figyelmét rám és máris érzem, hogy megindulnak, de mintha hezitálnának. Beleiszok egy jó nagy kortyot az italomba és igyekszem nem azt figyelni mi folyik köztük, mert az igazság az, hogy nem érdekel, ha én vagyok a téma, sok jót nem mesélhet neki rólam az exem, bár nem rosszban váltunk el, azért tudja mennyire jól szórakozok egy egy lánnyal és sosem hosszútávon. - Csak a jó csajokat szuggerálom Édes ezt ne felejtsd el. – kacsintok rá, miközben levágódik mellém, és mintha megint a gimiben volnánk, fel sem tűnik, hogy mennyi ideje nem láttam, nem érzem magamat olyan idegennek mellette, mint egy két régi osztálytárs mellett. Nyilván változott ő is, de csak előnyére, bár most kehet kicsit híján leszek a bókoknak, mivel tudom, hogy ennyi idő után pont neki mindegy mit mondok olyan simán átlát rajtam, hogy kár lenne. Felnevetek amikor oldalba bök és felé fordulok, anyám kinyírna ha látná, hogy ülök ebben a drága szerelésben, de kell ez az idő, amikor éppen nem egy sznob fasz vagyok, aki mindenki felett kell, hogy érezze magát csupán mert a neve szerepel az épületen, amiben a munka folyik. Mel szemében tudom, hogy nem vagyok más, mint a legtöbb lány szemében és ez, most meglepő módon jól esik, mégha nem is mindig pozitív ez az érzés. - Én élek, vagyis alig, mint látod felvettem apám munkáját is, vagyis azon vagyok, szeretném is ha elnyelne a föld, de sajnos még nem tette meg, de már úton vagyok lefelé. – mutatom neki az üveget miközben megint húzok belőle, már óvatosabban kell, mert a szédülés kezd megjelenni, bár még alig, mert ennyi Maxim Wood-ot nem teríti le, vagy hát kis tudja. - Dögös vagy, még minidig, mi volt az az előbbi kis nem is tudom mi a csajjal? Úgy tűnt, mint aki ide akar jönni, aztán egyszer csak eltűnt, mit mondtál rólam? Tudod változtam, már nem hitegetem a csajokat, hogy akarok valamit, elmondom egyenesen, hogy mik a céljaim. – vonom meg a vállam nevetve a korábbi helyük felé nézve. Tudja milyen vagyok, nem kell tenni a szépet, egyszerűen csak igyekszem nem bunkó lenni, de ha ránézek akkor, ha őszinte akarok lenni nem is tudnék, olyan kedvesnek és normálisnak tűnik, és nem tudom megmagyarázni miért járt velem ez a lány.
- You make me Feel like I'm livin' a teenage dream -
Érdekes, hogy a barátaim között akad nem egy olyan, aki kevésbé spontán és bevállalós, mint én. Komolyan, úgy kell őket néha noszogatni, hogy legyenek már benne egy kis őrültségben, pedig szerintem ahhoz, hogy túléljük ezt a kurva komoly világot, muszáj néha őrültnek lenni. Különben totál befásulsz. Igaz, nekem mostanában kevés időm van arra, hogy éljek, hiányzik is nagyon, de most végre sikerült kis időt szánnom Lenara, erre lelép idő előtt. Max miatt. Hihetetlen. - Azt sejtettem, hogy nem akárkit – vágom rá égnek emelt tekintettel. Oh, hát igen, Maxim tudom, nem arról híres, hogy bárkivel leállna, talán nála első tényleg a külső, ha az nem fogja meg, akkor cseszheti bárki is. Mondjuk némiképp igaza is van ebben, mert hiába is mondja mindenki, hogy nem minden a külső, ha nem vonzódsz valakinek a kinézetéhez, a kisugárzásához, a fene megette az egészet. - Ja, látom, hogy nagyon formális vagy – hümmentek, ahogy végig mérem a ruházatát. – Kivéve persze azt ott – bökök a fejemmel a kezében lévő üveg felé, ami hogyha bárkinek is nem szúrna szemet messziről, hát közelebbről egész biztosan lebukik vele Max, mert ide érzem az alkohol illatát. – De miért akarod, hogy elnyeljen a föld? – emelkedik meg a szemöldököm. Annyira azért nem lehet szar a helyzet. Vagy de? Közben persze rájövök, jobban mondva Max emlékeztet, miért is vagyok itt, így lassan bólogatok, de mire a mondata végére ér, már el is gondolkozom azon, hogy vajon akarja-e tényleg Lena, hogy bármiféle köze legyen hozzá? Mármint ha egy numerára vágyik, oké... De ha bármiféle kapcsolat-szerűséget akar, akkor talán rossz a kiszemelt. - Tényleg? És ez működik a nőknél? – csodálkozom el őszintén. Nem tudom, lehet, hogy én öregszem egy kicsit, de ha nekem idejönne és a szemembe mondaná, hogy csak meg akar dugni, vélhetően úgy elhajtanám, hogy vissza se nézne. De ez én vagyok persze, vannak olyan lányok, akiknek ez bejön. Persze nem akarom, hogy a barátnőmet csalódás érje, de azt sem, hogy mikor majd megkérdezi, mire mentem, hápogjak neki a semmiről. - A barátnőmnek bejössz. Elvileg matcheltetek a tinderen, de gondolom nem tartod számon pontosan őket – pillantok rá oldalra. – Most csak azért én vagyok a küldönc, mert a szél szétfújta a haját – nevetem el magam lehajtott fejjel, mert hát ez a duma azért nem semmi, bárhonnan is nézzük. – Nem tudom, mit mondhatnék, nagyon jófej csaj, bulizós, aranyos, tényleg... de szerintem nem egy kósza éjszakát szeretne bárkitől is – konstatálom hangosan, mert ezt tudnia kell, bár én is csak sejtem, bár azt elég erősen. Lena szerintem kapcsolatra vágyik, amit az én véleményem szerint Maxtól nem fog megkapni, de ki tudja?! Ne rajtam múljon, ha arról van szó, hátha éppen most akar megkomolyodni a mellettem ülő is. Egyszer csak eljön az a pillanat is, nemde? – Szóval igazából a lényeg, hogy én megteszem, amit megkövetel a haza, de ha úgy alakul, hogy ráhajtasz és összetöröd a szívét, egész biztos kinyírlak – nézek rá ártatlan mosollyal az arcomon. Megteszem, biztos is. Nem szeretem, ha a hozzám közel álló emberekkel packáznak, így nem is tudom, miért adom meg a lehetőségét ennek, de azt sem akarom hallgatni Lenától, hogy miért nem szóltam egy jó szót az érdekében, ha már egyszer ismerem...
If you are a giver and you have a big heart, to be truly happy in life, you must learn when to let go. Naturally, you're going to care when you shouldn't, you're going to stay longer than you should, and you're going to give when you have nothing. Know when to stop and let things be.
Their story: different pasts and different pain.
same heart, same love. perfect for each other.
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Dance is the hidden
language of the soul.
★ foglalkozás ★ :
bartender (Hotel Artemis)
★ play by ★ :
Ester Exposito
★ hozzászólások száma ★ :
150
★ :
Re: our history // Mel && Maxi
Kedd Ápr. 30, 2024 12:29 pm
Mel
Max
Ha megtehetem miért is ne lennék válogatós? Ezt ki ne tudná, ha nem az egyik exem, akivel ráadásul még rendes is voltam, Melt nem csaltam meg, nem mentem félre még agyban sem, egyszerűen csak más voltam mint most. Nem tudom melyik időszakom volt a jobb, talán ez most valamivel nyugosabb, ugyanakkor az is olyan idő volt, amit nem akarnék sosem kitörölni a múltamból. Amikor végigmér, akkor kicsit kihúzom magam, nézze csak meg mi lett belőlem, nem nem pozitív értelemben mutogatom magam. Ő nagyon jól tudja, hogy ez az élet, amit szinte sosem akartam, lázadtam aztán tessék nem itt vagyok? - Ez kell emellé, tudod, hogy nem fekszik nekem ez a kemény megjelenés, aztán állandóan haptákban kell állni, ha már a főnök fia vagyok, aki egyszer maga lesz a kényelmes székben a nagy irodában. - mintha ezek a szavak számítanának, de Woodéknak számítanak, én meg csak megyek a családom mániája után, ami lehetne kellemes is és alakíthatna törekvővé, helyette meg mit tesz? Nagy semmit, szenvedést és ivászatot a szexi cuccban. - Ismered anyám, tudod mennyire eltervezi minden egyes mozzanatát a kis életemnek. Egy gyerekkori barátomat akarja éppen Mrs. Wood-á tenni, ki nem állhat a lány és mindemellett közös projektet zúdítottak ránk. - nevetem el magam kínomban, mert ezzel már nem tudok mit kezdeni. A jó élet és a pénzszórásnak is vannak hátulütői, amit én most megkapok halmozottan és úgy nyafogok itt Melnek, mintha tegnap váltunk volna el egymástól egy baráti vacsi után. Milyen mókás a sors, hogy pont vele futottam össze és esküszöm jól esik, hogy itt van mellem. - Van akinél igen, van akinél nem, de ahhoz általában oda sem megyek. - már ennyi idő után ki tudom venni, hogy melyik lány nyitott és melyik nem, végülis néha félre lehet lőni, az érdem akkor is meglesz egy este csak nem szabad feladni. Amikor közli, hogy miért is jött ide kitör belőlem egy nevetés, majd felhúzom a szemöldököm és végighallgatom amit mond, egészen a csaj fényezéséig. TIsztában vagyok a külsejével, de nem annyira érdekel mi van belül, és elég felületesen nyomja a dolgokat a lányról, szóval sejti, hogy nekem nem a gyere be kategória. - Akkor végülis nem is a tökéletes sármom hozott ide, hanem hogy kerítőt játsz. Velem. - mondom vissza kicsit sután azt amit levontam a mondandójából. És lehúzok egy kortyot, mert ez a forgatókönyv nem annyira jutott volna eszembe magamtól, de végülis annyira nem is rossz a csajszi, de szerintem ha ennyire félénk, akkor nem engedm keres. - Add meg neki a számom, ha felmer hívni akkor nyert ügye van, de igen én továbbra sem vágyom nagyon komoly dolgokra, van elég dolgom az életbe és ha már elégérett is lennék egy normális kapcsolathoz, az időm miatt azonnal tönkremenne a csaj is és az egész kapcsolatosdi is. - végülis ezek ész érvek, miért nem menne nekem, és még említenem sem kell, hogy néha egy barom vagyok, amiért nekem nem is nagyon jönne ez össze, mert hamar megbántanám a másikat, ha akarom ha nem. - De ha szomorú vagy magányos, tudod, hogy nagyon szívesen megvigasztalom. - kacsintok Melre pimaszul, amire már várom a tökéletes kis visszavágást tőle. - Ohh de szexi vagy, amikor már akkor a bosszút forralod mielőtt bármit is tennék, de kétség sem fér hozzá, hogy megbántanám, ismersz milyen vagyok. - igazából tudja már a forgatókönyvet és nem pont az ő barátnőjével kellene kezdenem, aztán ki tudja. - Mesélj valamit szépségem mi történt veled amióta elváltak útjaink? - fordulok felé érdeklődve, most egy kicsit mellőzve a barátnőjét, akire valószínűleg ki fogok még térni, lehet túlzottan mozgatja az agyam, talán mert szinte tilos, vagy mert izgalmas lehet valami ami több, mint egy szex, de mégsem kapcsolat.
Kezdőlap
