Ha nyerünk, ha vesztünk az biztos, hogy megindulunk. Csoportosan vonultunk át Liam házába, hogy megünnepeljünk a mai győzelmet. Kibaszott sok fos van a nyakamban, de mégis valami istentelen jó formában voltam.. még szerencse, hogy a gimis meccsek miatt nincs vérvétel, így nem derül ki, hogy mennyi szemét úszkál boldogan a véremben, hogy valahogy egyben maradjak. Egy biccentés. Ennyit kaptam apámtól a meccs után. Nem volt benne sem elismerés sem pedig büszkeség, hiszen ez a minimum, amit elvár tőlem még akkor is, ha beleszakadok. Ez nem jelentett mást, csupán annyit, hogy "ezt most megúsztad", így legalább ma azon nem kellett fájnia a fejemnek, hogy milyen idegállapotban vár majd haza és hány véraláfutást kell holnap majd elrejtenem. Leparkoltam a ház előtt a kocsit és még az ajtajának vetve a hátamat elszívtam egy cigit, hogy megindítsam az estét. Egyelőre elég a fű, a pirulák jöhetnek majd később akarok még inni előtte egy kicsit meg egyébként ma lehet inkább havazni fog, mint hogy a tablettákat kapkodjam, de majd ezt eldönti a hangulatom ahogyan halad az este. -Wallace!-Liam a vállam köré csapja a karját amint átlépem a küszöböt és már nyomja is a kezembe a műanyagpoharat, amiben remélhetőleg sör van és nem valami istentelen koktélt dobott össze, mert az igen csúnyán szokott neki sikerülni. -Csajok?-kérdezem mielőtt egy gyors korttyal megbizonyosodok róla, hogy az van a pohárba, amit remélek. -A pom-pom lányok a nappaliban.-biccent abba az irányba megvonogatva a szemöldökét. -Az összes?-kérdezem egy szemtelen vigyorral. -Az összes!-büszkén bólogat én pedig megveregetem a lapockái között miközben lehámozom magamról, hogy mehessek a faszba már társaságot keresni.... de előtte... teszek egy gyors látogatást a fürdőszobába, hogy felszívjak egy csíkot. Hát ezzel nem vártam túl sokáig. A kis kitérőm után irány a nappali, hogy körbenézzek Liam vajon átkúrta-e a fejemet vagy tényleg az összes szurkolólány megjelent. Az ismerős szőke hajzuhatagot persze hamar kiszúrom magamnak, így az úti célom már be is van mérve. -Csá hercegnő!-már simul is a karom a válla köré közelebb húzva magamhoz, hiszen pont leszarom, hogy kivel mit beszélget. Megjöttem.
Kezdőlap
Ha nyerünk, ha vesztünk az biztos, hogy megindulunk. Csoportosan vonultunk át Liam házába, hogy megünnepeljünk a mai győzelmet. Kibaszott sok fos van a nyakamban, de mégis valami istentelen jó formában voltam.. még szerencse, hogy a gimis meccsek miatt nincs vérvétel, így nem derül ki, hogy mennyi szemét úszkál boldogan a véremben, hogy valahogy egyben maradjak. Egy biccentés. Ennyit kaptam apámtól a meccs után. Nem volt benne sem elismerés sem pedig büszkeség, hiszen ez a minimum, amit elvár tőlem még akkor is, ha beleszakadok. Ez nem jelentett mást, csupán annyit, hogy "ezt most megúsztad", így legalább ma azon nem kellett fájnia a fejemnek, hogy milyen idegállapotban vár majd haza és hány véraláfutást kell holnap majd elrejtenem. 
