Három évvel ezelőtt a te lakásodon ébredtem, miután előző este valaki belecsempészett valamit az italomba - csak később  jöttem rá, hogy te -, abban a bowling klubban, ahová akkoriban gyakran eljártam. Ahogyan te is, de sosem jöttél oda hozzám beszélni, csak bámultál én pedig próbáltalak figyelmen kívül hagyni. Meg ijedtem az idegen szoba láttán, fájt a fejem és próbáltam vissza emlékezni az előző estére, meg arra, hogy hogyan kerültem oda. Ekkor léptél be a szobába, egy pohár citromos vízzel a kezedben, én meg mint valami őrült dobálni kezdtelek a párnákkal. Te szabadkoztál, hogy csak segíteni akartál, hogy nem történt semmi köztünk, mert sosem használnál ki senkit, aki nincs magánál, én pedig szégyelltem magam, amiért ilyen helyzetbe kerültem. Mégis volt benned valami, ami miatt hinni tudtam neked, pedig nagyon nehezen bízok meg az emberekben. Haza vittél, számot cseréltünk, majd egyre többet kezdtünk beszélni, találkozni, egyre több mindent tudtunk meg egymásról. Én nem meséltem neked túl sokat a saját családomról, mert nem vagyok büszke arra, hogy közéjük tartozok, egyébként sem túl biztonságos tudnia róluk senkinek, te viszont annál is többet mondtál el magadról. Elmesélted, hogy volt egy menyasszonyod, aki terhesen meghalt egy autó balesetben. Elmesélted azt is, hogy mennyire nehezen dolgoztad fel, én pedig próbáltam lelket önteni beléd, nem csak úgy mint egy pszichológus, hanem úgy is, mint a barátnőd. Mikor megkérted a kezem, akkor azt hittem, hogy sikerült túl lépned végleg a fájdalmadon, soha eszembe sem jutott, hogy az egész jelened a múltadról szól. Aznap, amikor elhagytalak tudtam meg, hogy terhes vagyok. Meg akartalak lepni, de végül én lepődtem meg amikor be léptem a házba. Te azt hitted, hogy dolgozok, én pedig azt, hogy egyedül vagy. De nem voltál. Egy számomra ismeretlen férfivel beszéltetek, és bár nem szeretek hallgatózni, az apám nevét meghallva megálltam az előszobában, mert kíváncsi lettem. Arra, hogy honnan ismered az apámat, és arra is, hogy ki az a férfi, akivel beszélgetsz. Ahogy beszéltetek és egyre közelebb bátorkodtam, hirtelen minden össze állt. Az, hogy mióta ismerlek semmi sem történt véletlenül. Sem az, hogy abba a bowling clubba jártál, sem az, hogy akkor éjjel nálad kötöttem ki, és még az sem, hogy megkérted a kezem. A családomat okolod a menyasszonyod és a meg nem született gyereked haláláért. Neked kellett volna abban a kocsiban ülnöd, miután bele köptél az apám levesébe, de helyetted a terhes menyasszonyod volt az, aki használta az autót, aminek a fékje meg volt babrálva. Te pedig bosszút esküdtél. A bosszúd pedig én vagyok. Soha nem csalódtam ekkorát senkiben, mint benned. Elhagytalak, anélkül, hogy tudtad volna, hogy terhes vagyok. El vetettem a gyereket is, mert képtelen lettem volna megtartani egy olyan gyerekét, aki kihasznált. Majdnem másfél év telt el azóta, hogy nem találkoztunk. És ez így van rendjén.

A név és a pb is változtatható, de ha itt vagy kérlek jelezd. Nagyon várlak