Sok éve már annak, hogy először találkoztunk abban a romos kocsmában Bronxban, ahová fogadásból mentünk be a barátnőimmel. Ott ültél a pultnál a whiskey-det iszogatva, egyedül, és próbáltál úgy tenni, mintha élveznéd a hangos bömbölést a háttérben. Mikor melléd léptünk a pulthoz, hogy ki kérjük az italainkat, csodálkozva néztél, majd megjegyezted, hogy nem nekünk való ez a hely. Nem foglalkoztunk veled, csak finoman közöltük, hogy a magad dolgával törődj. Aztán mégis a mi asztalunknál kötöttél ki. Könnyen megtaláltuk egymással a közös hangot, rájöttünk, hogy sok közös van bennünk, aztán számot cseréltünk. Alig pár hónap találkozgatás után már össze is költöztünk Brooklynban egy albérletben. Boldogok voltunk. Legalábbis azt hittem. Aztán másfél év együtt élés után teherbe estem, amit boldogan közöltem veled abban a pillanatban, hogy megláttam a teszten a két csíkot, te pedig ahelyett, hogy velem együtt örültél volna, közölted velem, hogy nem állsz készen az apaságra, és, hogy vetessük el. Természetesen eszem ágában sem volt elvetetni, azt reméltem, hogy egy idő után úgyis meg gondolod magad, de tévedtem. Mire haza értem munkából, csak az üres lakást találtam. Elhagytál minket. Hónapokba telt mire össze szedtem magam, aztán a gyerek születésével még jobban megerősödtem. Persze sokáig reménykedtem még abban, hogy egyszer úgyis vissza jössz, de mivel még évek múlva sem adtál jelt magadról, beletörődtem. Aztán pár hete egyszer csak be kopogtál az ajtómon, egy táska pénzzel és közölted velem, hogy új életet akarsz velünk kezdeni. Nem kérdeztem semmit tőled. Sem azt, hogy hol voltál az elmúlt évek során, sem pedig azt, hogy honnan az a rengeteg pénzt. Csak hagytam, hogy vissza térj az életünkbe, mintha soha el sem hagytál volna. Itt követtem el életem legnagyobb hibáját. Nem elég, hogy hagytam, hogy össze zavard egy 5 éves gyerek fejét, de sikerült jól magaddal ránts a mélybe. Egy nap amikor Tobyval haza értünk az oviból, azzal kellett szembesülnünk, hogy betörtek a lakásunkba. Semmit sem vittek el, csak azt a rakás pénzt, amire nekem kellett volna vigyáznom. Te is eltűntél, helyetted pedig ismeretlen férfiak bukkantak fel, akik a pénzt követelik. Mégis mibe kevertél minket?

Ez csak néhány fontosabb infó a karakterről, minden más az alkotóra van bízva. Van még pár ötletem, de nyitott vagyok bármire. A pb cserélhető, még a név is, ha nem tetszik, az előtörténetemben Balthazarként említettem meg. Ha itt vagy jelezd kérlek, nagyon várlak.