“I wouldn't wish this love, wish this love on anybody else, wish that you were anybody else. Then I'd be on my way, how could I be so dumb? I'd say run to anybody else, easy when it's anybody else. So tell me why I stay”
Még akkor sem tér egészen magához a mai napon történtekből, amikor leparkol a Manhattani lakásuk parkolójában. Már régen leállította a motort, és minden másodpercben lökni akarja a tudatát ki a járműből, valahogy mégis azt veszi észre, hogy bizonyos pontokat bámul a kormányon, az autó óráján, vagy a sebváltón. A tekintete néha vándorol egyikről a másikra, de már gondolatot a cselekvés nem szül, ahhoz túlságosan elfáradt fizikailag és érzelmileg is, sokkal jobban, mint általában szokott. Sierra elvileg itthon van, de nem tudja pontosan, mert bár a kórházban, miközben Perlával ittak egy kávét a büfében felhívta, Gabe nem vette fel, de ez nem a menyasszonyának szól. Egyszerűen csak túl sok minden történt ma, és neki kell egy zuhany, mielőtt mesélni kezdene a másiknak, hátha a meleg víz összefűzi a széthullott gondolatait ismét. Valamennyire képes összeszedni magát, mire felér, mintha muszáj volna, és amikor benyit a két szintes, tetőtéri lakásba, hallja Sierra csengő hangját valamelyik szobából a földszinten, ahogy valakivel telefonon beszélget. Lehet az egyik barátnője, mert a csacsogó dallamból jókedvet vél feltételezni, ezért nem is szól, hogy megérkezett, ha esetleg Sierra nem hallotta volna, ahogy fordul a kulcsa, aztán nyílik a zár, ahogy bejött. A zakóját leveszi, és szépen, hosszanti mentén összehajtva teszi le az egyik székre, aztán elindul felfelé a lépcsőn, és ekkor már biztos, hogy Sierra az egyik lenti szobában lehet, mert ahogy ő halad felfelé, úgy tompul a másik jókedve, és mire felér az emeletre, már nem nagyon hall belőle semmit. A hálószobájukba siet, ott megszabadul a maradék ruhájától, és legalább húsz percre elvonul a zuhany alá, forró vizet engedve magára, elveszve a gondolataiban, amikkel nem sok mindent tud hirtelen kezdeni, és bármilyen fáradt legyen, valamit muszáj. Gabe képtelen félretenni olyan dolgokat az életében akár csak egy percre is, amikkel tudja, hogy foglalkoznia kell, pedig meglehet, sokszor előnyére válna ez a tulajdonság. Ehelyett a kimerült, mozogni alig akaró agytekervényeit próbálja túlerőltetni, és ilyen formában megérteni a sors furcsa fintorait a mai nappal kapcsolatban. És persze ott van a fejében az is, hogy mindjárt mesélnie kell Sierrának, és fogalma sincsen, mit fog hozzá szólni a másik, illetve később fel akarja majd hívni Perlát is, mert folyamatosan azon izgul, nehogy Eddie-vel történjen valami komolyabb baj, őmiatta. Amikor végre végez, nagyjából megtörli magát, a derekára csavar egy törülközőt, egy másikkal pedig a haját törölgeti, ahogy visszalép a fürdőhöz kapcsolt hálószobába, aminek az ajtajában Sierra áll, kezében azzal a szalvétával, amire Perla a telefonszámát írta. Előbb veszi észre a menyasszonyát, mint a szalvétát, ezért először oda akarna lépni hozzá, és megcsókolni üdvözlésképpen, de amint meglátja a telefonszámot a másik kezében, inkább visszavonulót fúj addig, amíg nem méri fel, mi lesz a reakciója Sierrának, vagy, amíg meg nem osztja a gondolatait vele. - Szia. - Köszön neki fáradt hangon, egy halvány mosollyal az arcán, de azért óvatos, mert ismeri a másikban rejlő hevességet, amit ugyan a kapcsolatuk eleje óta csodál, mégis tudja mire képes, ha dühös esetleg. - Régóta vársz rám? - Érti arra, hogy a lány szerint túl sok időt töltött-e a kórházban, ezzel is próbálja kipuhatolni, hogyan csapódott le a mai nap a szerelmén, mert Gabe látszólag is teljesen ki van merülve.
Hosszú volt a mai nap, még mindig nem tudom felfogni, miért érzett olyan nagy késztetést arra Gabe, hogy a fiúval maradjon. Addig még meg tudtam érteni, hogy felelősséget érzek az iránt, hogy mégiscsak ő okozta azt a fránya balesetet, bár kiderült már a helyszínen, hogy nincsen nagyobb baja a gyereknek és a szülei is gondolom úton voltak, hogy vele tartasanak, nem volt szükség arra, hogy ő is vele menjen. Nem tudom miért éreztem mégis azt, hogy engem hagyott cserben ezzel az egész cselekedetével. Kicsit önzőnek vagyok emiatt, de az esküvő fontos számomra, fontos, hogy a közös életünk egy olyan pontját szervezzem tökéletesre, amit soha nem akarunk elfelejteni. Én tudom, hogy fáradt mert nagyon sokat dolgozik és megértem ha néha sok neki, amit a nyakába zúdítok, de nem szeretnék több esküvőt az életemben, így ezt a legjobbra akarom magunknak. Pontosan ezért is érintett olyan kényelmetlenül, hogy a torta kóstolót is le kellett mondanom. Szerencsére a cukrászunk nagyon rugalmasan kezelte az adott problémát, de azért próbáltam egy kicsit én is úgy venni, mintha számomra sem lenne ez akkora gond, mint ami valójában. Kicsit dühösen, összezavarodottan és fáradtan estem haza, az első dolgom volt megszabadulni az aznapi viseletemtől, mert sosem vallanám be senkinek, hogy mennyire utálom magassarkút, de mégis mindennap szinte abban billegek, megszokásból. A konyhába indulva megcsörrent a telefonom és az egyik legjobb barátnőm neve vigyorgott a képernyőn. Nem igazán volt lelkierőm felvenni és előadni mennyire jól érzem magam, mert ez most nem volt így. Lustán vetettem le magam a kanapéra és bámultam a falat egy ideig, mire újabb telefoncsörgés zavarta meg a nyugalmam. Tudtam, hogy ha nem veszem fel egészen addig fog csörögni amíg életjelet nem adok magamról. - Sierra! - hangos köszöntésére összerezzentem, lehet ő izgatottabb az esküvővel kapcsolatban, mint én magam, bár nem tudom ez lehetséges e. Mosolyt erőltettem az arcomra és próbáltam olyan hangnemet keresni amiben nem hallja ki még ő sem, hogy a mai napom nem éppen úgy alakult ahogyan azt terveztem. Mindezek ellenére elmeséltem neki a történéseket és egyetértett velem, bár Gabe-nek is igazat adott és elmagyarázta szerinte miért is volt okos döntés, hogy a fiúval tartott. Ez egy kicsit engem is megnyugtatott, így amíg meg nem hallottam a kulcsot elfordul a zárban vidáman cseverésztem vele minden egyébről, mert őt lehetetlenség volt hamar lerázni, de most jót is tett a fejemnek a kis csacsogása. Amikor végre sikerül letennem a telefont, indulok az emeletre, ahol Gabe zuhanyzik, erőt veszek magamon és hátrahagyom a korábban elővett hangszínemet és puhatolózok a fiú iránt. Hallom, hogy még nem jött ki a zuhany alól, így a kezem közé fogom a szépen összehajtott zakóját, hogy elrakjam, amikor kiesik belőle egy fehér papírnak tűnő valami. Reflexszerűen veszem a kezeim közé, nem akarok semmi olyat kidobni ami neki fontos lehet, bár nem szokása ilyen cetlikre feljegyezni semmit, azért ennél precízebb. A szalvétán egy telefonszám áll, se név se semmi, alapvetően nem kellene nagyobb gyanút keltenie bennem ennek a dolognak, mégis rossz érzésem lesz. A zakóját visszadobva a székre indulok el kicsit hevesebben az emelet felé, ahol tartózkodik. A hálóban a fürdő felé nézve ülök le az ágy szélére, kezemben a szalvétával. Nem szeretném számon kérni az nem én vagyok, bennem van, hogy lehet én reagálom túl és csak egy munkájához kellett ez a telefonszám, de tudom, hogy ennél azért vannak neki modernebb módszerei is ezek feljegyzéséhez, és egy komolyabb ügyfél, vagy tárgyalópartner nem ilyen módon adja át neki az elérhetőségét. Nem szeretném, hogy igazam legyen, erősen mantrázom, hogy én vagyok ebben az esetben a hisztis nőszemély és ez csak semmiség, de a belső énem nem hagyja ezt ennyiben. - Nem tudom Gabe, elbeszélgettem az időt, de ahogy látom, amíg rád vártam te másnak szerezted meg a számát, hogy ugyanezt tedd. - emelem fel a kezemben a kis fehér szalvétát. A tervezettnél sokkal dühösebben vetem a szemére a dolgot. Felállok, hogy közelebb legyek hozzá. - Kérlek, ne nézz teljesen bolondnak, de van egy olyan érzésem, hogy erre rá kell kérdeznem. - vallom be neki, nem szoktam ennyire puhatolózni, mert sosem volt rá okom, mindig is megtartottuk egymás között azt a fajta szabadságot, ami illet egy kapcsolatban. Most viszont a női megérzéseimre hagyatkoztam és nem engedtem elhessegetni ezt az egészet. - Mi történt miután elmentem? - közben rengeteg borzalmas forgatókönyv fordul meg a fejemben, amiért kicsit bűntudatom is lesz, hiszen lehet a fiúhoz van köze a számnak. Nem szeretném ha valami komolyabb baja legyen, ez természetes. A hangom kicsit meglágyul, a torkom összeszorul és kérdőn nézek Gabe-re, még az sem tudja elvonni a figyelmem, hogy a vőlegényem éppen majdnem meztelenül áll előttem.
“I wouldn't wish this love, wish this love on anybody else, wish that you were anybody else. Then I'd be on my way, how could I be so dumb? I'd say run to anybody else, easy when it's anybody else. So tell me why I stay”
Persze azért a fáradt elméje sem hagyja abba a működést, és a zuhany valamennyire segített neki felvenni a fonalat saját magával, de azért kell idő, amíg kiszúrja a szalvétát Sierra kezében. A menyasszonya hanglejtésében nagyon sok minden ott van, amit már előre érzett a mai nap történéseivel kapcsolatban, az arcára azonban meglepett gesztus kerül a szalvétát, és az azt érintő szavakat követően, mert ez egy olyan plusz energia a beszélgetésükhöz, amit még meg kell találnia. Meg fogja, hiszen Sierra a világot érdemli, és ő is arra készül, hogy ezt eskü formájában, később pedig tettekkel meg is adja neki, de az időt nem tudja előre pörgetni, amíg rátalál a szükséges lendülethez, hogy belekezdjen. Nem az ágyra ül a másik mellé, hanem a vele szemben lévő fotelbe, és egyik kezével megtámasztja a halántékát oldalról, megmasszírozva kissé a területet, hátha ezzel a gondolatok szavakká manifesztálódnak, minél hamarabb, mert nem akar akkora veszekedést, mint amire számít. - Az a telefonszám a fiú édesanyjának a száma. Később fel kell hívnom, szeretném tudni, hogy van. Meg kellett műteni, volt egy vérzés az agyában. - Kezd bele még magához képest is furcsa csendességgel a hangjában, a tekintetét azonban le sem veszi a másikról. Sierra hevességét eddig azzal tudta leginkább kezelni, hogy a mondandóját a lány testbeszédéhez igazította; ha kezdett mérgessé válni a helyzet, akkor a szavait lágyította az egyensúly érdekében, és ez általánosságban elmondható, hogy eddig jól működött, de most valahogy annyira tompa a történtek miatt, hogy nem biztos benne, menni fog. Mert el tudja mondani a tényeket, de akkor nem figyel oda Sierra érzéseire. Ha odafigyel az érzéseire, akkor kihagy majd részleteket, ami nem fair, semmilyen körülmények között. Szóval felkészül a vitára, és reméli, minél hamarabb eloszlatják majd a nézeteltérés felhőit. - A fiút Eddie-nek hívják, és pont ma vettem fel a céghez, mint gyakornok, úgyhogy lesz dolgom bőven, amíg jóvá tudom tenni. - Sóhajtja a szoba feszült csendjébe. A zavarához hozzátartozik az is, hogy soha és senkit nem ütött még el, hiszen Sierra tudhatja, mennyire óvatosan vezet, akkor is, ha emögött határozottság is lapul. Azt már nem fűzi hozzá, mi mindent akar tenni a fiúért, amitől Gabe is jobban tudná magát érezni, és adósa sem maradna senkinek, ha pedig Sierra rákérdez, lehet nagyobb veszekedés kerekedik belőle, mert ő nem fog tágítani; ha egyszer valamit eldöntött, azt véghez szokása vinni. - Ez sajnos nem minden. - Folytatja, nem is nagyon hagyva helyet vagy időt, hogy a másik válaszoljon neki, mert ha csattan az egész, csattanjon egyszerre. - Emlékszel Perlára? - Sierrával kezdetben éjszakába nyúlóan beszélgettek egymással mindenről; magukról, az életükről, a világról, és most egyébként bármit megadna azért, ha visszamehetne az időben, és inkább egymással foglalkoznának, ahelyett, hogy egy közelgő vihar elől rohannának most, ami valószínűleg elkerülhetetlen. De pontosan azért, mert annyira jól megismerték egymást, Sierra tudja, hogy Perla volt életének első komolyabb barátnője, és akinek köszönheti, hogy felépítette a cégét annak idején. - Perla Eddie édesanyja. Nem láttam azóta, hogy elváltak volna az útjaink, és nem gondoltam volna, hogy így találkozunk ismét. - És ezt követően elhallgat, várva, hogy a vihar ideérjen hozzájuk, és kitörjön a fejük felett.
Már kinőttem abból, hogy játszam a féltékeny tinilányt. Tudom, hogy szeret ezzel nem szállnék sosem vitába, mégis olyan mértékben ingatja meg ez a telefonszám a bizalmamat leginkább magam felé, hogy még én is alig hiszem el. Valami van a levegőben, amit nem tudok megmagyarázni, mintha csak arra várnék, hogy szakadjon a nyakunkba a szar, amit nem tudunk megoldani, mert jóval felettünk álló dolog. A szalvéta a kezemben olyan feltűnően mutat, hogy rögtön kiszúrja, amint kijön a fürdőből, érzem, hogy közelebb lépne, de megpillantva a kis papírdarabot mégsem teszi. Ismerem az embereket, nagyon jól tudom milyen testbeszéd mit jelent, innen már rájövök, hogy az a rossz érzés igenis stabil alapokon áll, amit igencsak rosszul esik. A bűntudatom, hogy a fiúhoz lehet köze én mégis féltékeny amazonként esek neki azonnal elszállni látszik. Mégis amikor kimondja kihez tartozik a szám a kezem a szám elé kapom. Nem tudom van e jogom ezután még tovább firtatni a dolgot, hiszen logikus, hogy ezután érdekli a fiú hogyléte, mert ha műteni kell, akkor komoly baja lehetett ebből a balesetből, amit ő okozott. Minden ember így reagálna erre, nyugtatom magam, legalábbis próbálna kapcsolatot teremteni a másik családdal, bár egy kicsit még mindig érdekes számomra, hogy az anyja azok után, hogy elütötte a fiát csak úgy egy szalvétára írta a nevét. - Sajnálom. - eresztem le a kezembe a szalvétát, mintha vissza akarnám csinálni a korábbi kitörésemet. A hangja azonban nagyon fáradtan hat, ami ismét kelthetne bennem némi kétséget az egészről, de nem teszi. Nem is tudom, hogy lehettem ennyire bolond, hogy bármi rosszat feltételezzek róla, arról az emberről, aki a világot jelenti nekem. Ő jó ember, mi sem mutatja jobban, mint a cselekedete, hogy jobban törődik a fiúval, mint bárki tenné. Végignézek rajta, ahogy ül ott a fotelben és engem néz, tudom, hogy őszinte velem és igazából az bánt a legjobban, hogy én kételkedem benne. De még mindig vannak kérdéseim,mert mindazok ellenére, hogy tudom nincs mitől tartanom ezzel a számmal kapcsolatban a rossz érzésem nem akar elmúlni továbbra sem. Nem szólalok meg csak őt figyelve,egymástra meredve hallgatom tovább a mondandóját, hagyom hadd mondjon el mindent, hiszen fél információkból akartam összerakni eddig is egy olyan sztorit, ami valószínűleg sosem történt meg. Megérdemli ő is, hogy elmondja mi történt, hiszen könnyebben tud túllendülni rajta és nekem is tudnom kell mi történt pontosan miután hazajöttem egy kicsit mérgesebben, mint azt illett volna. Lehet az egész nap alapozta meg a hangulatomat, ami miatt most olyan nagyon készetést érzek a faggatására, de mégsem teszem tovább csak hallgatom őt az ágyon ülve, érdeklődő tekintettel. Amikor kimondja Perla nevét összeszorul a gyomrom, érzem, hogy elfog a hányinger, de az arcom nem rezzen meg. - Igen, emlékszem. - sütöm le a szemem, elvéve a tekintetéből az enyémet. Nem akarom, hogy lássa mit érzek. Mindig őszinték voltunk egymással az egész kapcsolatunk alatt, nincsenek titkaink, pontosan tudom ki ez a nő, és mit jelentett Gabenek, pontosan ezért nem esik jól hallani az ő nevét a közelgő esküvőnk előtt. Azt hittem, ő a múlt, aki nem fogja kísérteni a jövőmet, de hallva, hogy a sors csúfos poént űz velünk felkacagok egy kicsit gúnyosan. - Hát persze, hogy az anyja. - nézek rá egy kicsit megvetően, ami nem neki szól, csak egyszerűen nyomorultul érzem magam az egész miatt. Végighallgattam rengeteg sztorit erről a nőről, tudom mennyi mindent éltek meg együtt, bár lehet nem pont ő fog nekünk bekavarni ha van egy fia, aki hány éves is, annak biztos van egy apja, aki valahogy hasonlóan érezhet ha hallja mi történt, főleg, hogy kivel sodorta össze az élet Perlát. - Ha felhívod csak a fiú miatt fogod tenni, Eddie miatt? - nem akarom úgy kezelni már a srácot, mintha egy ismeretlen valaki lenne, hiszen nem az ő hibája az egész, megérdemel annyit, hogy legalább a nevén szólítsam. Tudom, hogy nem éppen ide illő kérdésem, de muszáj feltennem neki. A hangom nyugodt, de érzem a feszültséget, ami ezzel a mondattal együtt ránk telepszik. - Miatta voltál ennyire sokáig távol? - esnek le szépen lassan a dolgok, nem akarom kimondani hangosan, mert akkor olyan valóságosnak tűnik. A szemében látom, hogy nem tudja hova tenni a viselkedésem, az igazat megvallva én sem. Már csaltak meg korábban, de azt hiszem azt is olyan emelt fővel vészeltem végig, hogy biztos voltam benne, engem nem fog földhöz vágni már semmi. Most mégis azt érzem valami olyan fog jönni, vagy olyat fogok hallani ami nem tesz a kedvemre. Szeretem Gabe-et és képes lennék küzdeni érte, csak nem akarok, azt akarom, hogy ne legyen olyan ember, akivel ezt meg kell tennem, mert akkor nincs értelme a kapcsolatunknak. De egyelőre nem érzem, hogy ez közeledne. - Szeretlek Gabe! De ha valami nyomja a lelked akkor el kell mondanod, sosem titkolóztunk egymás előtt és nem akarom,hogy azt hidd, hogy ez engem kellemetlenül érint. - pedig egy kicsit mégis, de el kell hinnem, hogy nem így van.
“I wouldn't wish this love, wish this love on anybody else, wish that you were anybody else. Then I'd be on my way, how could I be so dumb? I'd say run to anybody else, easy when it's anybody else. So tell me why I stay”
Ő is úgy gondolta, Perla a múltjának egy fontos része, ami megalapozta az életének azt a részét, amit most élvezhet sok-sok év kemény munkáját követően, és hitte, valószínűleg sosem látja majd viszont. Nem tartott tőle azonban, ha esetleg az utcán összefutottak volna, valószínűleg nem hagy ilyen éles nyomot benne, és nem lenne ennyire szétesve sem tőle, így viszont nincsen egyszerű dolga. Nem csak a tény zavar bele a rendszerbe, hogy a fiát ütötte el, hanem az is, hogy a kávé fölött nosztalgikus érzéseket keveredtek szentimentális gondolatokkal, és Gabe nem szokott semmin sem töprengeni, ami a múltban történt vele. Valószínűleg azért sem, mert az alkoholista apja nyújtotta háztartás kész káosz volt, így amíg nem tudott lelépni, azok az emlékek nem elég jók ahhoz, hogy csak úgy merengjen rajtuk, utána pedig a siker adta magát, az erő pedig benne volt, hogy építsen. Nincsen sűrűn szüksége saját maga elemezgetésére, most viszont kellene valamit kezdenie a történtekkel, mert tart tőle, hogy.. nem tudja mitől tart pontosan. Van benne egy érzés, talán megérzés is lehet, de fogalma sincsen, merre irányítsa, mit kezdjen vele, és hogyan használja bármire is. Meglehet a vihar nem csapott le olyan erővel Sierra részéről, mint Gabe mondjuk számított rá, de amikor Perla neve szóba kerül, megváltozik a levegő a hálószobájukban, mintha tiltott dolgot vitt volna kettejük intimitásába, és erről maga Gabriel sem tudja elmondani, hogy tetszik neki, de attól még ott van, és azon töpreng, hogyan tudná eltüntetni innen, hogy Sierrának oka se legyen félreérteni a történteket. Egyelőre az őszinteségével tud a legtöbbet tenni, aztán csak reménykedni, hogy ennek nem marad nyoma a másikban. - Egyelőre ez a tervem, igen, fontos számomra, hogy Eddie jól legyen, és tudnom kell, hogyan halad a felépülése. Nem tudom, mit kezdenék magammal, ha történne vele valami. - Ugyanezt érezné bármilyen idegen iránt is, akit ő ütött el, akinek ő okozott bonyodalmat, fájdalmat, stresszt, rosszullétet, bármit, ami negatív érzéseket szül erre a világra, de a hangjában megbújik a részlehajlás, és nem figyel oda eléggé arra, hogy ne lehessen kiérezni belőle. Perla miatt még sokkal fontosabb, hogy Eddie jól legyen, és ezt nem tudja levakarni a bőréről, de nem is akar tőle ilyen formában szabadulni. - Mikor beértünk, még látszólag minden rendben volt, aztán megtalálták a bevérzést, és megvártuk a műtét végét. Amikor magához tért, volt egy kis ijedtség, mert furcsán viselkedett, és amikor pihenésre volt szüksége, megittunk egy kávét a büfében, és beszélgettünk egy kicsit. - A felszínen ennyi történt, és technikailag is, inkább csak az a furcsa, amilyen érzéseket kiváltott Gabrielből az egész, és ezeket haza is hozta, ami most kissé zavarja, de valószínűleg tényleg csak az ijedtség, meg a baleset okozta zavar áll a hátterében. Kinyújtja a kezét Sierra felé, és fáradtan sóhajt bele a feszültségbe kettejük között. - Gyere ide. - Kéri finoman, és ha a másik mozdul felé, és megfogja a kezét, akkor finoman elkezdi maga felé húzni, akár egy mágnes, és ráülteti az egyik lábára, átkarolva a derekát, így keresve a tekintetét. - Nagyon furcsa ez az egész most nekem, de csak, mert rosszul érzem magam, amiért ezt én okoztam, és nem pusztán egy idegennek, hanem valakinek, akit ismerek. - Nem múlt időt használ, ami adhat gyanakvásra okot, hiszen valóban, régen ismerte Perlát, de annyi idő telt el, hogy nehezen lehetne azt állítani, most is ismeri. Régen történt köztük minden, nagyon fiatalok voltak mindketten, és Gabe is már csak nyomokban hordozza magában azt a fiút, aki akkor volt. - Csak biztos akarok lenni abban, hogy Eddie-vel minden rendben lesz, jó? - Nem érti, miért bizonygat bármit is, hiszen szeretik egymást, hamarosan itt az esküvő időpontja, és egy ilyen balesetnek nem nagyon szabadna, hogy megzavarja itthon az idillt, hiszen teljes mértékben kezelhető rajtuk kívülálló tényezőként is.
Mérlegelnem kell, hogy tényleg ér e annyita az a rossz érzés, amit hordozok magamban, mint a szerelmembe vetett hitem. Tudom, hogy nem tenne olyat, amivel megbánt, annál sokkal érettebbek vagyunk, sok mindenen ugyan még nem mentünk keresztül talán hasonló dolog sem történt velünk, így idegen számomra ez az egész és lehet rosszul reagálom le. Tudom, hogy ha bármi aggálya lenne velünk kapcsolatban, se menne másik nő után, hanem előbb velem ülne le beszélni, már tudja mennyire egyenes ember vagyok, de ennek az a hátulütője, hogy én is elvárom a másiktól ugyanezt a viselkedést. Amikor megismerkedtünk pontosan tudattam vele, mennyire mélyen lenézem azokat az embereket akik sunyi módon viselkednek a másikkal. Ő nem olyan, aki ezt megteszi, ennyire ismerem, így egy kicsit azért a kezdeti felháborodásom alábbhagy, megértve mire is raktározta el a telefonszámot. Az már más kérdés hogy Perla hallatán egy kicsit megfagy bennem a vér ,nem tudom miért, mert eddig is nyíltan beszélt róla, sosem titkolta, hogy mit jelentett számára a nő, és most is rögtön elmondta, hogy vele volt dolga. Nem tudom hogy fogom kezelni ha esetleg több akciójuk lesz együtt, mert abban biztos vagyok, hogy Gabe nem fogja ennyivel lezárni, már csak a Eddie miatt sem, mert őt tényleg érdekli mi lesz vele, és ezt már nem tudom megvonni tőle. Joga van hozzá és én nem állok az útjába, de magamnak azért be kell vallanom, hogy nem tetszik, az amilyen szálak fűzik ehhez a fiúhoz, de egyenlőre ezt nem hangoztatom neki. - Akkor ezért és amúgy is reméljük, hogy nem lesz semmi baja. - már kicsit engedek a mérges hangszínemből ami talán eddig sem hatott annyira rosszul, mint én hittem. Próbálom komolyan megérteni őt, a cselekedetét, ami logikus, de a körülmények azok, amik ezt az egészet olyan kényelmetlenné teszik számomra. Haragszom magamra, hogy ennyire rosszul kezelem le ezt az egészet, de egyelőre nem tudom ezen változtatni, de igyekszem nem kimutatni neki azt a hisztis nőt, aki nem én vagyok. - Szóval Perlával megittál egy kávét, a nagy ijedtségre. - bólintok megértően, nem hányom a szemére a dolgokat, megértően fordulok felé, pedig minden kétségem egyre jobban előtör belül, és nem hagynak nyugodni azok a hangok, hogy ennek nem lesz jó vége. Mégis, amikor a kezét nyújtja, megenyhülök, mert eszembe jut miért is szeretem őt annyira, miért akarom leélni vele az életem. Az a cselekedet is közé tartozik, amit most is tesz, hogy törődik másokkal, és ez nem bosszanthat fel, mert nemes dolog, amit tesz, sok ember nem lenne képes rá ,mert túl gyáva hozzá. A kezébe teszem az enyémet és engedek neki és az ölébe ülök, amint a keze a derekamra siklik a szemébe nézek és csak hallgatom. - Tudod, tisztában vagyok vele, hogy ez senkinek nem lenne könnyű, de azt is értsd meg, hogy nekem az egész esküvő is fontos és most ez az egész helyzet kihozta belőlem a legrosszabbat. Nem a hülye torta volt a lényeg, hanem…, nem is tudom miért bosszant az egész. - vallom be, miközben az egyik kezemmel a halántékomat kezdem masszírozni, mintha ezzel el tudnám űzni a sok hülyeséget a fejemből. - Találkozni akarok velük, hogy tudják teljes mértékben támogatjuk őket. - igen főleg nem ez az oka, csak akarom, hogy tudja az a nő, hogy Gabe nem igazán van eladó sorban, hogy ettől mennyire leszek önző, már nem érdekel. Emellett bennem van egy kicsit, hogy Gabe aggodalmára bennem is felmerült, hogy jobban érdekel Eddie sorsa mint kellene, egyszerűen ragasztotta rám, de nem érzem olyan nagy tehernek. Még abban sem vagyok biztos, hogy nem fogom kedvelni ezt a kis családot, főleg, hogy Eddie lassan Gabe-nek fog dolgozni, így jobb ha jóba leszek velük, hogy ebből több gondja ne legyen a vőlegényemnek. - Persze, megértelek, de én is akarok tudni róla, nem akarom, hogy egyedül kelljen ezt végig csinálod. Még nem mondtuk ki,hogy jóban rosszban, de azért remélem tudod, hogy számíthatsz rám. - támogatni fogom, mert nekem is kell, hogy ne engedjek a rossz megérzéseimnek főleg most ne, amikor lehet nagy szüksége lesz rám lelkileg. Adok egy csókot neki és a homlokomat az övének támasztom és becsukom a szemem. Tudom mennyire szerencsés vagyok vele, mert ő teljesen más, mint a többi férfi akivel eddig dolgom volt, mindenkinek a szöges ellentéte, pontosan ezért is szeretném hanem azt látná bennem, hogy egy ilyen dolog miatt oltári hisztit csapok, pedig megtenném, de lehet utána én is hülyének nézném magam. Mindig is támogattuk egymást, ha gond volt,vagy ha valami örömünk volt, ez ebben az esetben sem lehet másként,még akkor sem ha ezzel szembesülnöm kell Gabe múltjával egy régi szerelmével.
“I wouldn't wish this love, wish this love on anybody else, wish that you were anybody else. Then I'd be on my way, how could I be so dumb? I'd say run to anybody else, easy when it's anybody else. So tell me why I stay”
Gabriel ha egy valamihez, akkor az egyensúlyhoz foggal és körömmel szokott ragaszkodni. Ez most megbillent, és még nem látja tisztán, melyik irányba pontosan, de az idillnek mintha vége lenne, és nem tudja még értelmezni, miért tűnik az egész ennyire drasztikusnak. Nyilván nem egyszerű feldolgoznia, hogy ő, aki mindig másokért tesz és másokon segít, hogyan tudott fájdalmat okozni egy fiatal fiúnak, és persze az sem könnyíti meg a dolgát, hogy egy régi szerelmének a fiáról van szó, nem csak egy idegenről. Halkan sóhajt, de ez nem Sierrának szól egyáltalán, az ő reakciói teljesen érthetőek, és nem is lehetne tőle elvárni, hogy ezt a hirtelen jött, kusza helyzetet jól reagálja le. Annyit tehet kettejükért, hogy a következő időszakban odafigyel rá maximálisan, és minden, az esküvőt érintő témában tökéletes partner lesz, úgy intézve minden Eddiet és Perlát magába foglaló esetet, hogy az a legkevesebb hatással legyen a kettejük buborékjára, a diszkréció pedig nem áll messze Gabe-től. Kérdés viszont, hogy mi tartozik még a diszkrét intézkedéshez, mi csúszik bele a fű alatt közlekedésbe, és mi az, ami már szándékos ferdítés, vagy éppen hazugság, elhárítás. Ismét sóhajt, ahogy ez a gondolat felüti a férfiben a fejét, de igyekszik nem túl látványosan gondterheltnek tűnni, mert az nem lendítené őket semerre, nem, hogy előrefelé. - Ne viccelj, tudom, mennyire fontos. - Mondja halkan, és nyom egy csókot a menyasszonya halántékára, arra az oldalra, amit nem masszíroz, hanem, ami közelebb esik hozzá. Kicsit jobban magához húzza, hogy a hajszálai közé beszéljen. - Most nem akarom őket zavarni bármivel, de idővel elintézem neked, hogy tudj velük találkozni. - Mondja, de közben valami a gyomrában azt súgja, ez egyáltalán nem jó ötlet, és hazudna magának, ha ezt nem akarná észrevenni. Amint megérti, mit jelent ez az egész, amint megnyugszik annyira, hogy már nincs a baleset, a műtét, és valahol Perla hatása alatt, biztosan tud majd okosabbat mondani, és szerencsésen dönteni azzal kapcsolatban, hol a helye az életükben ennek az egésznek, és mit kell tennie. - Csak rád számíthatok. - Nevet bele halkan Sierra hajszálaiba, és még egy kicsit jobban magához húzza, de csak addig, amíg a nevetés tart, aztán kiegyenesedik, és keresni kezdi ennek a szépségnek a tekintetét, ami azonnal magával ragadta, amikor megismerte. - Inkább avass be, mikor megyünk ismét tortázni. - Vigyorodik el szélesen, hiszen a másikat ismerve biztosan intézett már új időpontot, és valahol jólesik most Gabe-nek kicsit elterelni a témáról a figyelmet; nincs ebben hátsó szándék, de neki is szüksége lenne arra, hogy ne stresszeljen rajta legalább egy fél órát, és tudja, ha sikerülne kicsalogatni a másikból az energiával teli, jókedvű énjét, pillanatok alatt megnyugodnának mindketten. - Mert ha azt nézzük, nagyon kicsi az esély arra, hogy a következő alkalomnál is balesetet okozok. - A saját kárára viccel, mert ő mindig így oldja magában, és másokban is a feszültséget, és figyeli a lány arcát, sóvárogva a mosolya után, révén, az volt a második aspektus vele kapcsolatban, amibe beleszeretett. - Szeretlek, Sierra. - Mondja mosolyogva, bár nem szokta sokszor kimondani, de ehhez a másik már biztosan hozzászokott. Gabe nem az a nagyon érzékeny fajta férfi, ő inkább a tettek embere, ritkán talál otthonra a szavak terén, de amikor szükségesnek érzi, amikor tudja, hogy adni tud vele valami pluszt kettejüknek, akkor minden gond nélkül vallja be akár századik alkalommal is a másiknak, mennyire tökéletes.
Bárcsak azt mondhatnám, hogy megnyugtatnak a szavai, a mozdulatai, a gesztusai amit felém irányulva tesz, de nem érzem jobban magam. Hiába enged olykor fel a furcsa feszültség bennem, azzal, hogy ilyen könnyen próbálja meg elhessegetni Perla nevét a témából, annál jobban érzem, hogy erről nagyon is beszélnünk kellene. Főleg azért is van bennem a kettős érzés, mert mi sosem titkoltunk semmit egymás előtt, mert sokal könnyebb bevallani ha hibáztunk is valaha, mint eltitkolni, mert az mindekettőnkből olyan dolgot tud a felszínre hozni, amivel még nem találkoztunk a kapcsolatunk során. Kellene valami olyat mondani, amivel előcsalogatom belőle a dolgokat, nem akarom ennyiben hagyni, nem akarok máris az esküvőről beszélni, mert hirtelen nem érzem annyira jó témának ebben a helyzetben. A tény, hogy nem akar beszélni a nőről, aki igen meghatározó része volt az életének egy kicsit megbolondít, de magamhoz képest furcsa módon nem adok hangot neki. Úgy érzem megjátszom magam ezzel felé, de nem tudom mit mondhatnék vagy tehetnék ha nem akar róla többet beszélni, ki kellene erőszakolnom a beszélgetést, ami lehet el is fog jönni, de látva az arcát azt hiszem most egyelőre elég lesz ebből. Nem hiába akarok én is majd találkozni ezzel a nővel és a családjával, kell egy arc hozzá, nem akarom, hogy ellenszenves legyen számomra, mielőtt megismerném, mert jogtalanul nem fogok senkit utálni vagy véleményt formálni róla, mert tudom, hogy ehhez nincsen jogom. Gabe közelsége melegséget áraszt a testemben, amitől el tudok vonatkoztatni egy kis időre ettől az egész drámától és visszatérni oda ahol az életünk jelenleg tart, bár nem esik most jól az esküvő előkészületeiről beszélni, amikor ennyire fura minden, de mégis megteszem és mosolyogva válaszolok neki, egy kicsit lelkesedve ezzel is eltakarva a rossz érzéseket. - Még nem beszéltem meg új időpontot, nem tudtam mennyire leszel elfoglalt. - vallom be egy kicsit szomorúan, mert nem rám vall, hogy nem kértem azonnal egy másik időpontot. - Arra gondoltam, hogy holnap után elmehetnénk délutánra van egy szabad helyük, ha nincs semmi munkád akkor, ha jól emlékszem 4 órát mondtak a cukrászdában. - tervezni persze terveztem már, de nélküle nem akarok cselekedni,azt akarom, hogy az esküvő olyan legyen,ami mindkettőnk álma és nem egyedül szeretném megtervezni az egészet. Mindenre van tökéletes elképzelésem, de azok csak számomra azok, de én olyat akarok,ami a mi tökéletes elképzelésünk, mert az életem hátralévő részében mindent együtt akarok csinálni vele és az első lépésnél sem hagyom ki. A kis megjegyzésére széles mosoly jelenik meg az arcomon, majd elnevetem magam. Egy pillanatra minden megint olyan tökéletesnek tűnik köztünk. - Ennek semmilyen esélyt nem fogunk megadni én vezetek. - nevetek fel hangosan. Tudom, hogy figyelmes az utakon, de azzal is tisztában vagyok, hogy sok neki a munka és az esküvő is egyszerre és én sem könnyítem meg a dolgát azzal, hogy ilyen apróságokon akadok ki és mindenhova elcibálom, ami az előkészületekhez kell. Egyedül is meg tudnám csinálni, a véleményét kikérve, de szükségem van a támogatására. Gabe szavaira boldogan mosolyogva fordítom a tekintetem egyenes az arca felé és adok neki egy csókot. Kezem a tarkójára siklik és úgy húzom magamhoz, mintha attól félnék valaki ellophatja tőlem. -Szeretlek! - szakadok el az ajkairól egy pillanatra, a homlokomat az övének támasztom és behunyom a szemem egy pillanatra. Annak ellenére, hogy ilyen szép pillanat közepén vagyunk még mindig pörög az agyam, már több dolgon is, újra előkerültek az esküvő részletei, még mindig benne van Perla, Eddie és az egész mai eset. - Kérsz valamit vacsorára? - nem tudom mikor evett utoljára, és a nagy izgalom közepette lehet nem ártana valamit ennie. Nem vagyok nagy háziasszony, de pár dolgot azért meg tudok főzni. Azt érzem szüksége van egy kicsit az egyedüllétre, nem akarom itthagyni, de szerintem egy pár percre mégis a gondolataival kellene hagynom, és nekem sem ártana ha kiszakadhatnék ebből a hangulatból, ami nem akar megszünni, hiába érzem a mérhetetlen szeretetét felém és az én szerelmem felé.
“I wouldn't wish this love, wish this love on anybody else, wish that you were anybody else. Then I'd be on my way, how could I be so dumb? I'd say run to anybody else, easy when it's anybody else. So tell me why I stay”
Ő sem tudja még miért, de nagyon furcsán hat rá, ahogy Perla neve bekerül kettejük közé, viszont ezt még nem hajlandó elkezdeni boncolgatni, most bőven elég feldolgoznia a balesetet, Eddie műtétjét, azt a bizonyos kávét, és igazából nyugalomra, illetve a menyasszonya jókedvére vágyik. Ami furcsa, az nem feltétlenül jelent rosszat, fenyegetőt, gondolja ő, és szentül hiszi, elég lesz, ha kitisztul a feje, megnyugszik és nincsen már az egekben a vérnyomása, és akkor minden a régivé válik majd. Azért pedig bármit képes lenne megtenni, hogy Sierrán ne lássa a bizonytalanságot, és elvegye tőle az összes rossz érzést, amit ő okozott akkor is, ha egyáltalán nem állt szándékában ilyet tenni. Abból, hogy Sierra nem foglalt még új időpontot, rengeteg minden kiderül Gabe számára az érzéseit érintően, hiszen az ő Sierrája, ha bármilyen másik ok tartotta volna őket távol a tortakóstolástól, már minden követ megmozgatott volna az első tizenöt percben az új időpontért. Főleg azért, mert a cukrászat nagyon híres New York-ban, és hiába a pénz, ha nem döntenek időben, nem fogják elvállalni az esküvőjüket. A meglepettség odaül az arcára, kicsit felvonja a szemöldökét érdeklődőn, mintha így egyszerűbb lenne leolvasni a lány vonásait, majd úgy dönt, inkább nyom egy csókot a másik ajkaira, és nem gondol semmi rosszat semmibe. - Nem fontosabb a munkám ennél. - Mondja ki a tőle meglehetősen szokatlan szavakat. - Mindjárt felhívom őket és lefoglalom az időpontot. A munka megvár, a tortából viszont ki tudunk csúszni. - Ahogy folytatja, már kevésbé idegen tőle, mert ha nem is túl érzelmes típus, a gondoskodás számára nagyon fontos, a munkát pedig éjfélkor is be tudja utána fejezni, ez közöttük sosem volt gond. Ennyi előnye azért csak származhat neki is abból, hogy az egész cég az övé, és nincsen főnöke. Felnevet a menyasszonya szavaira, és pár fejingatást követően viszonozza a másik csókját, ugyanúgy közelebb húzva a másikat, ahogyan ő is teszi ezt Gabriellel. A mai napig odavan ezért a mágnes hatásért, ami közöttük van amióta csak megismerték egymást, és jólesően hat rá az emlékeztető, hogy az ő útjukba nem állhat semmi, elég, ha figyelnek egymásra, és meg fogják tudni oldani, mindegy, mi kerül eléjük. - Az jól esne, köszönöm. Addig akkor felhívom őket. - És feláll a lánnyal az ölében, de megtartja őt, aztán mikor már felegyenesedik, leereszti Sierrát a padlóra, hogy a lábain tudjon állni. Még egy csókot megenged magának, mielőtt elvonulna a gardrób szobájukba, és magára kapna egy egyszerű, de márkás pólót és melegítő nadrágot, és ahogy tíz perc múlva már a lépcsőn lefelé sétál, a telefon a fülénél, és intézi az időpontot kettejüknek. Ha törik, ha szakad, holnapután tortával fognak bűnözni. - Miénk a holnapután négy órás időpont. Itthon leszel, vagy felvegyelek majd valahol? - Sierrának van saját autója, ettől Gabriel még ragaszkodik a régimódi dolgokhoz - így is ismerte meg a másik -, úgyhogy simán hazajön érte bármikor, ha menniük kell valahova. A cégnél ritkábban szoktak találkozni, és kicsit szerencsétlen az eset, hogy a balesetkor pont onnan jöttek el, és pont vele volt Sierra is. - Semmi nem fog közbejönni, ígérem. - Mondja határozottan, ahogy leül a bárszékre a nagy, középső konyhapult előtt, és figyelni kezdi, ahogy Sierra sürög-forog.
A szavai pontosan azok a aszavak, amikoet hallani akarok, hogy én fontosabb vagyok mint a munkája, ami nála igen nagy szó. Tudom milyen ha az embere a karrierjére fókuszál, én is ilyen ember vagyok, ez az egyik oka, hogy mi ennyire jól megvagyunk egymással. Nincsen vita abból ha későn ér haza vagy én nem jövök haza pár napig, mert külföldön van munkám. Sokat jelent nekem, hogy az esküvőt helyezi előtérbe, ami miatt megint úgy érzem, hogy felfújtam az egész szalvétás sztorit és az azt körülölelő múltat. - Nagyon szerencsés vagyok, hogy vagy nekem. - egy nőnek alapból sokkal fontosabb az esküvője szerintem minden párnál, mint a férfinak, mégis úgy akar intézkedni, mintha neki is ugyanazt jelentené ez az egész, mert részben ez igaz is. Bár annyira talán sosem lesznek mesebeli álmai, mint nekem, de ez így normális. Igazából én voltam az, aki mindent félredobva vállalta a z esküvő szervezését, csak annyit kértem tőle, hogy mindenben legyen mellettem és legyen véleménye. Tökéletesen teljesítt, sőt legvadabb álmaimat is felülmúlja a mostani tenni akarása a tortával kapcsolatban. Elképzeléseim már vannak az ízekkel kapcsolatban, minden helyre már felkészülten megyek, mert nem akarom feltartani őt sem és a szolgáltatót sem, tényleg mindenben a legjobbat kapjuk meg, de ehhez az is kell, hogy okosan logikázzak és szervezzem meg a dolgokat, a torta is egy ilyen momentuma, mert tudom, hogy nem egyszerű ezen a helyen időpontot kapni a kóstoláshoz, főleg az esküvőre való tortakészítéshez. Ezzel tisztában voltam, mégis kicsit jobban elengedtem ezt a tényezőt, mint kellett volna. Nekünk minden pillanatunk olyan még most is, mint a legelején volt, nem múlt el bennem az az érzés, hogy mennyire rajongok érte, talán nagyobb lánggal ég a szenvedélyem, így nem meglepő, hogy minden csókja olyan számomra, mintha először érintkeznének az ajkaink. lehet olyan vagyok még mint egy szerelmes tinilány, de a nyughatatlan érzések nem hagynak nyugodni még akkor sem, amikor már biztos vagyok abban, hogy nem fog beleszólni a kapcsolatunkba. Felajánlom neki, hogy összedobok vacsorát, hiszen az én gyomrom is igen üres, és ez az idő kell nekem, hogy összeszedjem magam. Kapok egy csókot, mire rámosolygok és elindulok a konyhába, ahol egy kis agyalás után már veszem is elő a hozzávalókat egy kis pizza sütéshez. Nincs olyan nagy tudásom receptek terén, de tudom, hogy a pizzával nem tudok hibázni. Mindenki szereti és a tészta félkészen van, még csak elrontani sem tudom. Amikor a jó hírt hozva csatlakozik hozzám, egy kicsit ugrándozva, kislányos lelkesedéssel jelzem, hogy mennyire hálás vagyok, hogy elintézte nekem. - Lesz egy kis dolgom a városban, mit szólnál ha találkoznánk ott? - a nászéjszakára terveim vannak ruhaügyben. nem tervezem, hogy sokáig magamon tartom majd őket, de fontosnak tartom, hogy tökéletes legyek neki az első estén, amikor már férj és feleség leszünk. Azt a napot szántam rá, hogy az egyik barátnőmmel uralmunk alá vegyük az egyik igen neves fehérnemű üzletet, ahogy ismerem magam nem fogok tudni hamar választani, így elhúzódhat, így az a biztos, ha ott találkozunk, talán ha nem vagyok vele egyedül majd jobban figyel az útra, bár kétszer nem lehet ilyen nagy balszerencsénk. Már teszem a feltéteket a tésztára, amikor a kijelentésére odanyújtom neki a kisujjam, mint a gyerekek, de már megszokhatta, hogy olykor vannak ilyen dolgaim, és azt hiszem már megbarátkozott vele. - Megígérted! - mutatok a mutatóujjammal rá enyhe fenyegetésessel, nevetve, miután a kisujj esküvel is megpecsételtük eme csodás ígéretét. Nem mintha a korábbi esetről tehetne, mert még én sem vettem észre a srácot, de ki tudja, hogy elkerülhető lett volna e ha jobban figyel. Már sosem tudjuk meg mi lett volna ha. - Lesz egy két napos munkám a jövő héten, tudom, hogy nem tudsz velem tartani, de ha mégis kedved lenne hozzá, akkor Japán az úticél. - emlékszem, amikor találkoztunk még nem járt ott, és beszéltünk róla, milyen hely is az. Azóta már eljutottunk oda, igaz nem sok időt töltöttünk ott, de legalább turistáskodtunk abban a pár napban és nem szólt minden a munkáról. Most persze több okból sem lenne nyerő ha együtt látogatnánk el oda, mivel én feszített tempóban fogok pózolni a kamera előtt, hogy az egy hetes munkát két nap alatt letudjuk, mert ragaszkodtak az ottlétemhez, de egy hetet nem akartam távol lenni most New York-tól. Most itt van ez az egész baleset ügy, amit még nem zártam le végleg és amiatt is kicsit nyugtalan leszek, hogy itt kell hagynom. Nem feltétlen akarom ilyen hamar felhozni, de azt szeretném, hogy érezze, hogy támogatom. - Utána beszélhetnél Eddie-ékkel, szívesen találkoznék velük. - direkt nem Perla nevét említettem, nem tudom hogyan jönne ki a számon a neve, nem akarom, hogy azt higgye, hogy egy kicsit is neheztelek bárkire, mert erről szó sincsen mégis kicsit keserűnek érzem a nyelvemen ezt a nevet. Szeretném ezt máshogy érezni, de ehhez szükségem van arra a beszélgetésre.
“I wouldn't wish this love, wish this love on anybody else, wish that you were anybody else. Then I'd be on my way, how could I be so dumb? I'd say run to anybody else, easy when it's anybody else. So tell me why I stay”
A teste kezd megnyugodni, ahogy az otthoni, ismerős közeg veszi őt körül már úgy egy órája, és sikerült a témát is a maguk módján megbeszélni egymással, ami éppen Gabe lelkét nyomja. Ezer dolgot tudott volna még mondani Sierrának arról, milyen hatással volt rá a mai nap, de úgy érzi, teljesen felesleges lenne színekkel tarkítani egy egyszerű mondanivalót, hiszen megbántani nem akarja, abban pedig nem biztos, hogy ez a sok szín hogyan hatna a menyasszonyára. Valami rossz előérzete van a történtekkel kapcsolatban viszont; Perla hol távolságtartó, hol közeledő volt, és úgy tűnt, a fiát mintha nem akarná Gabe közelében tudni, de annyira még talán ő sem akar belefolyni ebbe az egészbe, hogy ezt hosszútávon meg akarja érteni. Nem kell értenie, csak elég vonzóvá tennie az ajánlatot, és máris nyert ügye lesz, úgy érzi. Jó hatással van tehát rá, hogy az esküvő ismét fókuszba kerül, ahogy annak a mai napon egyébként lennie kellett volna, Gabriel pedig mindig is jó volt abban, hogy intézkedjen. Sierra tudja róla, ha hasznossá akarja tenni a leendő férjét az esküvő körüli teendőkben, akkor az időpontfoglalások, az egyéb dolgok ütemezése, és a mozgósítás főként az, amivel a hasznára lehet, mert a színek, az ízek és a formák Gabe-t nem érdeklik különösebben. Amire nagyon oda fog figyelni, mert semmi pénzt nem sajnál majd tőle, az az öltönye lesz, és a gyűrűk, de ez még a következő hetek zenéje úgyis. A bárszéken ülve szinte teljesen eloszlik már az aggodalom a mai nap kapcsán; később még úgyis telefonál Perlának, de azzal sem őrajta, sem magán nem segít, ha az egekben marad egész nap a vérnyomása, és esetleg fel alá járkál, mintha az élet egyszerűen csak befékezne előtte, és se előre, se hátra nincsen út a számára. Visszarázódik, látszólagosan legalábbis, pedig amikor hazaért, minden vonása kővé volt dermedve, és ezen a zuhany sem segített sokat. Ott csillogott minden a szemében akkor is, amikor Sierra a szalvétával számon kérte, és nem tudja mitől, de most már olyan a lány előtt, mintha nem történt volna ma ennyire komoly dolog velük, és az életükkel. - Nekem tökéletes. - Vigyorog a másikra, bár nem tudja, mi dolga a városban, de ők ketten sosem voltak még számonkérőek a programjaikat illetően, éppen ezért nem kérdez rá. Hisz abban, hogy Sierra annyit oszt meg vele mindig, amire tökéletesen szüksége van Gabenek, és nem terheli további információkkal, mert azért a munkája mellett az ő befogóképessége is véges. Ha pedig valami meglepetés, annyi érzéke van már a menyasszonyához, hogy nem rontja ezt el neki. Felnevet, mintha minden a régi lenne, és rákönyököl a pultra maga előtt, mintha ezzel távolságot tudna lopni kettejük között. - Meg bizony. - Gabriel, ha egy valamit, az ígéreteit még sohasem szegte meg, mert azokat véresen komolyan veszi az életében, és semmilyen kifogást nem tud elképzelni, ami miatt két nap múlva a tortázás ne jöhetne össze. Főleg, ha Sierra vezet majd, és nem ő; erre a gondolatra szélesen elvigyorodik, és úgy érzi, minden rendben lesz közöttük, meg úgy a világban is, ha Eddie jobban lesz, és elfelejthetik az egészet. Maga sem tudja, milyen arckifejezés veszi át rajta az uralmat, ahogy megint szóba kerül közöttük a fiú, és gondolatban Gabe már hozzá is kapcsolja az édesanyját, aki furcsa hatással volt rá a mai nap során. - Amint Eddie jobban lesz, elintézem. - Zárja talán kicsit feltűnően rövidre ezt a témát, és ha őszinte akarna lenni magához, kicsit úgy érzi, mintha meg akarná tartani a történteket, meg a terveit magának, de persze ez lehet a kezdeti zavara, vagy a változástól való félelem is, hiszen igyekszik óvni magukat, meg a buborékot is, amiben élnek, mert alapvetően szereti a békét, és a megszokott dolgokat. Közben úgy érzi, nem nagyon bír megmaradni ülve, amíg a másik sürög és forog a konyhában, ezért feláll, és odalopakodik Sierra mögé. - Tudod, jövő héten tartok előadást a Waldorfban. De mit szólnál hozzá... - Kezdi sejtelmesen, visszatérve Japánra, meg a jövőheti terveikre, szinte terelve a témát, és hátulról átöleli a másikat, hozzábújva, a hasánál összekulcsolva a két kezét, miközben a nyakának vonalára beszél. - ... ha mikor visszajössz, lelépnénk pár napra, bárhová. Csak te, meg én, mielőtt mi leszünk. - A suttogást követően csókot lehel Sierra bőrére, és bár nem látja őt a másik ebben a helyzetben, a nyakán érezheti, Gabe mekkora mosollyal adta neki a csókot.
Többet érzek ebben az egész sztoriban, mint amit Gabe elmond nekem, határozottan tolja félre ez egészet és hozakodik elő az esküvővel. Tudom, hogy az életünk mostanában arról szól, hiszen szervezni kell, tervezni, minden lány erről álmodik és szerintem Gabe is izgatott valamilyen formában, hiszen mi másért tette volna fel a kérdést, ha nem azért, hogy eljussunk idáig. Izgatott vagyok, várom, hogy igent mondjak neki a szeretteink körében, de azt nem szeretem ha valami belemászik a számításomba és ez a nap pontosan ezt tette. Próbálom felé azt sugalni, hogy már minden gondolatom pontosan ott jár, ahova ő terelte, de egy kis zugban még mindig Perla neve kattog a fejemben és egy hang nyugtalanul zengi, hogy ne hagyjam annyiban. Egy kicsit felengedve beszéljük át a tortakostólás előtti teendőnket, vagyis nem beszéljük át, de fixáljuk, hogyan lesz a napunk, mert ami beosztásunkkal, főleg az övével fontosabb számolni, hogy nem tudunk bármikor csak úgy elszakadni. Én most kicsit minimalizáltam a munkát, de neki nincs megállás, és ezt próbálom legnagyobb tiszteletben tartani. Az ígéretét megpecsételjük a kedvenc gyerekkori kisujj eskümmel, szeretek a gyermeki énemmel előhozakodni olykor, az ad egy kis nyugalmat a szorgos hétköznapokban és ez a ki szórakozás pont belefért a mostani hangulatunkba úgy érzem. A kis hang csak zakatol és végül cselekedetre késztet és felhozakodok a témával, amit Gabe nagyon egyszerűen próbáld elhessegetni a fejünk felől. Azt hiszem ennek nem ma lesz a folytatása, mert akármit mondok csak egy könnyed mondattal söpri arrébb, mintha nekem nem lenne jogom belefolyni a mai napon történtekbe. Ráfogom, hogy sok volt a stressz és tele van a feje, lehet tényleg nem ma kellene tovább feszegetni, mert szeretem, hogy köztünk olyan ritkán van vita, ha van is nem olyan nagy dolgokon, és ez így sokkal jobb,nem akarom elrontani azzal, hogy akaratos vagyok. Folytatom a pizza készítést, de az agyam folyamatosan kattog, a holnapi napon valamivel el kell foglalnom magam, mert ha nem teszem hamar be fogok csavarodni a saját magam által kreált démonjaim miatt és azt nem engedhetem meg. Érzem, hogy a teste az enyémhez simul és keze a hasamnál fogva ölelát. Egy pillanatra abbahagyom a feltétek pakolgatását és elmosolyodok elűzve minden negatív érzést magamból és csak arra koncentrálok, hogy itt van nekem. Bár egy pillanatra lelomboz a mondatával, attól függetlenül,hogy tudtam, hogy nem tud majd velem tartani, csak bedobtam ha mégis. A fülembe hallom azt a hangot, amibe beleszerettem, olyan közel van, hogy libabőrös lesz tőle az egész testem. Jóleső érzéssel nyugtat meg a terve és lassan fordulok meg, hogy a kezeimet a nyaka köré fonjam és adjak egy csókot az ajkára. - Semmit sem akarok most jobban, mint eltűnni veled és elfelejteni minden ránk váró feladatok. - utalok egyszerre az esküvőre és az egész Eddie ügyre is. Szép dolog egy esküvő szervezése, de fárasztó tud lenni, igaz nem egy apró kis esküvőt tervezek, hiszen többet nem akarok ilyet, a nagy esküvővel pedig meló van, de ez eddig életem egyik legjobb munkája és máralig várom, hogy megízleljem az eredményt azon a bizonyos napon. - Köszönöm, hogy olyan kitartó voltál az üzenetekkel. - emlékszem vissza a megismerkedésünkre, mert ilyenkor mindig túlcsordulnak bennem az érzelmek. Arcomat a vállára hajtom és a kezem a dereka köré fonom úgy húzom magamhoz szorosan ölelem meg, minden érzésemet ebbe az ölelésbe temetve. Lassan engedem el, és egy csókot az állára, majd az öleléséből a pizza felé fordulok és bedobom a sütőbe, hogy ezzel se legyen több dolgunk. - Bort? - kérdezem tőle, de már veszem is elő a poharakat,a zt hiszem erre most szükségünk lesz.
“I wouldn't wish this love, wish this love on anybody else, wish that you were anybody else. Then I'd be on my way, how could I be so dumb? I'd say run to anybody else, easy when it's anybody else. So tell me why I stay”
Valószínűleg a tudatalattija készteti arra, hogy minél gyorsabban igyekezzen kitisztítani az eget, és szabaduljon meg a felhőktől kettejük felett, hiszen félti az eddig felépített életüket, és a buborékot, ami kettejüket körbeveszi. Persze a legelső lépés ahhoz, hogy megértse, mi történik az lenne, ha felfogná, miért kell féltenie egyáltalán, hiszen ha mélyebben elgondolkozik a történteken, akkora nagy bajt nem okozott a mai napon. Viszont rengeteg tényező játszik most össze a viselkedésében, és mivel nem érzi, hogy önmaga lenne a történtek miatt, mindenáron igyekszik olyan közeget teremteni, ahol ismét az lehet. És kivel lehetne leginkább önmaga, ha nem Sierrával? Nem véletlenül keresi a közelségét, és ajánlja fel, hogy csak tűnjenek el egy kicsit, mert minél messzebb kerülnek pár napra az egyéb tényezőktől, annál hamarabb érzi, hogy visszatalálhat önmagához. Gabriel mindig is nehezen viselte, ha kibillen a saját egyensúlyából, mert ha elveszíti a kontrollt, akkor könnyedén pánikolni kezd, és a világvégét látja; természetesen legbelül, mert a valóságban ezt munkával, és még több munkával leplezi mások előtt, egészen addig, amíg annyira lebénítja az agysejtjeit, hogy már nincs is min aggódnia tovább. A kisujjfogás megnyugtatja annyira, hogy ismét a jelenben, és a menyasszonya mellett érezze magát, és amikor sikerül a fókuszt áttennie ide, már nem akarja, hogy Perla gondolata megint kizökkentse a saját életéből. Fogalma sincsen, mi ez a rágyakorolt hatás, ami a másiktól érkezik, és mit jelent pontosan, inkább csak azt tudja, hogy később fel kell hívnia, mert azt viszont függetlenül mindentől tudnia kell, hogyan van Eddie, mert ő ütötte el. Meglehet, ha nem egy baleset kapcsán találkoznak újra, nem érezné magát ennyire mindenfelé szétesve. Sierra hangja - és az, amit vele mond -, olyan, mint egy mágnes, és a csókot követően finoman húzni kezd őt a dereka mögött összekulcsolt kezeivel, saját maga felé, szinte ösztönösen, mintha ez a hang tudatná vele, és emlékeztetné újra és újra, hová is tartozik. Sejtelmes mosoly kerül a vonásaira, a hangja halkul, búgóvá válik, mintha táncra hívná Sierrát ezzel a kis kiruccanással, éreztetve, hogy rajtuk kívül nem létezik semmi és senki. - Akkor csinálhatnánk úgy, hogy... - Tart egy leheletnyi szünetet, és tényleg csak annyit, amíg csókot lehel a másik állának a szélére. - ... te visszajössz Japánból, én letudom az előadást, és utána megszöktetlek oda, ahová csak akarod. - A helyszín tényleg mindegy Gabriel számára, csak el akar tűnni, a menyasszonyával együtt, és minél előbb. - Köszönöm, hogy engedted, hogy megmutassam önmagam. - Súgja végül Sierra ajkaira, és tényleg őszintén hálás, hiszen nagyon félreérthető helyzetből indultak, és tessék, mi lett belőlük. Néhány hónapon belül megesküsznek majd, amiről úgy érzi most már, hogy semmi nem állhat az útjába. Elengedi a másikat, bár nehezére esik, de mindkettejük javát szolgálja, ha a pizza a sütőbe kerül, aztán vigyorogva bólogatni kezd a bor emlegetésén. - Mindenképp. - A bor mindenre gyógyír, legalábbis Gabriel ha nem is napi szinten, de szereti a jó bort, most pedig szinte epekedik a menyasszonya után, amiért eszébe jutott, hogy most tényleg nagy segítség lehetne mindkettejüknek. Mozdul is, hogy elővegye Sierra egyik kedvencét, ezzel is igyekezve kedveskedni neki, és amikor megszabadítja a parafától az üveget, odalép a másikhoz, és tölteni kezdi a bort először az egyik, aztán a másik pohárba. - Mire innál most, mondd? - Kérdezi tőle, ahogy az üveget a konyhaszigetre teszi maguk mellett, és elveszi az egyik poharat a másik kezéből, közben közelebb lépve Sierrához, mert a távolság most egy olyan tényező, amiről tudni sem akar.
Nagyon szépen talál telibe az elterelő hadművelete, tudja mivel lehet engem kellően felcsingázni. Az utazás mindig is nagyon fontos szerepe volt az életemnek, imádok menni, világot látni és ezzel teljesen el tudta hessegetni a rossz gondolatokat a fejemből. Az utazás és, hogy vele lehetek a kettő legjobb dolog, amit csinálni szeretek. Vele elutazni mindig egy élmény, a hétköznapokban is különlegesnek érzem magam mellette, hiszen igent mondtam neki elég hamar. Minden nő erre vágyik, erre az odafigyelésre, amit Gabe ad nekem. Ő ismer engem, néha úgy érzem sokkal jobban, mint én magamat. Tudja, hogy ha rossz kedvem van mivel kedveskedjen, és nem vagyok anyagias nő én sokszor jobban értékelem ha kettesben lefekszünk az ágyban egy jó film mellett és elalszunk, mert nekünk ez ritkán adatik meg. Ő sokat dolgozik, van, hogy este nem ér haza akkor, amikor még fent vagyok, de cserébe én van, amikor haza sem jövök napokig egy távoli munka miatt. Ami másoknak átlagos napi rutin, nekünk egy apró romantika és kihasználjuk. A barátnőim kérdezik tőlem, hogy ez nem rontja e el a romantikát az életünkben. szintén, néha úgy érzem igen, mert keveset vagyunk együtt, de amikor újra látom, akkor semmi kétségem sincs afelől, hogy mindent jól csinálunk. Kell a levegő két embernek egy kapcsolatban, lehet mi túl szellősek vagyunk, de amikor kettesben töltjük az időt vagy csak egymás társaságában, akkor ez a levegő hamar fel tud forrósodni köztünk. Azért is kapok az alkalmon, hogy egy kis romantikászásból tervez nekünk egy nagyobbat, ami minden rosszat kiűz a fejemből, a rossz gondolatokat, amik megfordultak benne. Nem vagyok önző, komolyan érdekel mi van Eddie-vel, de a szerelmi életemet nem akarom, hogy ez megborítsa. Örülök, hogy Gabe észnél van, szinte mindig észnél van és olyan pillanatba tud visszazökkenteni, amikor azt hiszem minden újra tökéletes. - Tetszik az ötlet. - vigyorog rá, kicsit felhúzva az orrom, jelezve, hogy mennyire oda vagyok érte, sőt, egyenesen imádom. - Majd két bőröndöt pakolok meg, hogy amikor hazaérek már ne kelljen ezzel foglalkoznom. - szeretek csomagolni, mert tudom, hogy utána mehetek valami különleges helyre és ez beindítja mindig a fantáziám, na meg szeretek öltözködni. A bor ötlete hirtelen ötlött fel bennem, szükségünk van egy kicsit rá, hogy lezsibbassza, pont annyira az agyunkat, hogy a mai nap fáradalmait elfelejtsük. - Annyira ismersz. - mosolygok rá hálásan, és adok az arcára egy puszit. Olyan, mintha olvasna a gondolataimban, csak kár, hogy én sosem tudom mi jár az ő fejében. - Igyunk ránk és arra, hogy a mai nap rossz élményei hamar jobbá forduljanak. - tudom ismét vissza kacsintottam arra a témára, amire nem kellett volna, de egyszerűen zakatol az agyam és nem Eddie miatt, nem rá gondoltam, hanem a tényre, hogy mai napon megint felcsendült Perla neve, de most úgy, hogy már maga a nő is megjelent az életünkben.
Kezdőlap
