Rólam elég nehéz rosszat mondani, az életem olyan mindenki szemében, mint egy álom, mese, vagy valami hihetetlenül boldog happy end, úgy, hogy nem is ért véget, még éppen elkezdődni látszik csak. Viszonylag egy egyszerű lánynak mondanám magam, ha nem modellnek álltam volna valószínűleg egy kávézóban akarnék dolgozni baristaként, mert az ami hozzám közel áll. Szeretem az embereket, azok is szeretnek engem, egy mérhetetlenül extrovertált személyiség vagyok, a szociális érzékem csak úgy tombol. Nem szeretek egy percig sem egyedül lenni, mindig emberekkel veszem körbe magam és próbálok új barátokra szert tenni, ahol csak tehetem. Sokat utaztam, és még utazok ha a munka úgy hozza, így minden földrészen büszkélkedhetek ismerősökkel.
A munkám, a kinézetem és olykor a viselkedésem miatt azt hiszik, hogy olyan nő vagyok, aki minden pasi alá bedobja magát. Akár lehetnék is, mert megtehetném, volt egy olyan korszakom a húszas éveim elején, de nem éreztem, hogy nagyon ez lenne az én sorsom, így hamar felhagytam vele. Most már igenis vannak elvárásaim egy pasival vagy egy csajjal szemben, mert hogy nem igazán érdekel milyen nembe tartozik a másik, ha megvan a közös hang. Sosem azonosítottam magam sehova, mindig is azt gondoltam, hogy én azért vagyok oda, amit egy ember mutatni tud nekem magából, ha az megegyezik az én nézeteimmel nagyjából, akkor nincs akadálya annak, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Ami az egészben a legjobb, hogy az egyetem alatt is próbáltam ilyen módon felfogni az életet, de túl sok volt a káros tényező, ami miatt nem mindig vettem a fáradtságot, hogy megismerjem azt, aki elég hamar meglátta a testem ruha nélkül.
Ma már határozottan okosabb vagyok, egyrészt, mert jelenleg nem is nagyon nézelődök a húspiacon, voltam olyan szerencsés, hogy talán megtalálni véltem az igazit, aki mellett igazán önmagam lehetek és nincsenek nagy elvárásai a jövőt illetően. Nem vágyok nagy családra, nekem elég ha ketten vagyunk benne, az én életem nem áll készen egy másik ember felnevelésére, ahogyan az övé sem, ettől is működünk mi olyan nagyon jól. Ez a kérdés sok mindenkit szétszedne, mert sokan meggondolják magukat, én egyszerűen csak nem érzem magam erre eléggé, hogy is fogalmazzak, érettnek. Majd lehet eljön az ideje, de addigra már a testem nem fog rá készen állni, pont azért, hogy ne bánjam meg soha ezt a nagy döntésemet, késő bánat, amit majd akkor már nem lehet visszacsinálni, ha elég öreg leszek már a gyerektervezéshez.
Nyilván nekem is vannak hibáim, eléggé ragaszkodó tudok lenni, és emiatt a volt pasijaim idegeire mentem néha. Nem a féltékenység vagy az irigység hajt, egyszerűen szeretem ha aki engem választ úgy is bánik velem, ahogy megérdemlem, ragaszkodok a közös programokhoz, ha tervünk van ahhoz, nem szeretem ha a másik rendre felrúgja azokat. Hisztisnek határozottan nem mondanám magam, de nem szeretne senki megismerni akkor amikor igazán rossz passzban vagyok, engem nehéz kihozni a sodromból, mert a vidámság és a harmónia képviselője vagyok, mondjuk. Az biztos, hogy engem senki nem akar az ellenségei között látni, mert nagyon bosszúszomjas tudok lenni, nem a gyilkos értelemben, de eléggé befolyásos családom és barátaim vannak, így nem kérdés, hogy ha valaki hátba szúr, olyan igazán aljas módon, hogy megkapja amit megérdemel.

-Sierra, mégis nem kellett volna előbb bemutatni azt a férfit, aki megbolondította a fejed, mielőtt igent mondasz neki? - kérdezi anya aggódva. Anya nagyon modern nő, tőle tanultam minden divattal kapcsolatos tudásom, de mégis ha a pasikról van szó nagyon maradi tud lenni. ELvárta volna tőlem, hogy a házasságig ne szexeljek, azt is, hogy a leendő férjem majd apámtól kérje meg a kezem, és utána tegye fel nekem a kérdést. De elfogadja, hogy mi már egy modernebb korban élünk, ahol ez annyira nem divat, és amúgy is elég gyorsan jött az egész.
- A mi kapcsolatunk egy kicsit más, mint amit te elképzelsz. - kezdek bele, de anyám csak szemét forgatva legyint. Apu még nincs itt, neki nem tudtam elmondani a hírt, nem is tudom, hogy ezt miért egyedül teszem meg. Lehet mert nem így akartam bemutatni a családnak az én leendő férjem, mert pontosan erre a fogadtatásra számítottam, mire eljutunk anyuékhoz legközelebb, már tényleg együtt, addigra leülepedik bennük ez az információ, legalábbis remélem.
- A lányod férjhez megy. - hirtelen hátra kapom a  fejem, mert gondolom apunak célozta ilyen hangnemben a mondatot. Mosolyogva állok fel és ölelem át azt a férfit akit a világon mindennél jobban szeretek, az ő támogatása nekem a legfontosabb. - Még csak be sem mutatta. - hitetlenkedik tovább anya, de apu most csak a kezemen lévő gyűrűvel van elfoglalva. Őt nem érdekli, hogy nem nála landolt az első kérdés Gabe-től, mert neki mindig csak az volt a fontos, hogy én boldog legyek. Azt hiszem az vagyok, legalábbis remélem, hogy sokáig az is maradok, a lánykérés derült égből érkezett, persze így is kellett lennie, de minden olyan gyorsan ment köztünk. Hiszem, hogy jó döntést hoztunk, nem akarom, hogy anyám legyen, aki majd eltántorít az egésztől.
- Hol van ő? - néz körbe érdeklődve apám miután helyet foglalt velünk az asztalnál.
- Nem így akartam bemutatni, meg akartam várni amíg anyu is lenyugszik és csak utána akarom bedobni közétek. Tudom, hogy a világ legjobb szülei vagytok, de azért akartam adni nektek is időt, hogy ezt az egészet megemésszétek. - nem akarok lódítani nekik, azt akarom, hogy tudják mi a helyzet, őszinte vagyok, mint mindig.
- A bátyád már tudja? - lesütöm a szemem és csak egy halk igen jön ki a számon. Ő volt az első, akinek elmondtam, mert ő a legjobb barátom, a bizalmasom, akivel mindent megosztok. Nem tudtam volna egy percig sem titkolni előle. Már ismeri Gabe-t, találkoztak, neki nem okozott nagyobb fejtörést, hogy mit mondjon erre. Nem tartja jó ötletnek, túl gyorsnak véli az egészet, de azért örül, ha én is örülök, de ennyi. Ő sosem szólt bele a döntéseimbe, mert bízik bennem annyira, hogy tudja, nem teszek olyat, ami nekem nem felel meg.
- Ha már nem találkozhattunk vele legalább mesélj róla valamit. - na igen, a korkülönbség lesz a másik fájdalmas téma, amit anyám nem fog benyelni, az, hogy nem tervezünk unokákat gyártani nekik nem fogom megemlíteni, ezt már sokszor áttárgyaltuk együtt és mindig veszekedés lett a vége. Szerintük az én génjeimet örökíteni kellene, hogy megmaradjon az utókornak, de szerintem pont elég belőlem egy is, a bátyám majd tovább viszi a géneket, meg a nevet, na meg a céget, ami annyi pénzt hoz a Cannella családnak, hogy egy kisebb birodalmat építettünk New York-ban. Már Gabe előtt tudtam, hogy nem akarok gyereket szülni, nem mindenkinek való az anyaság és én egy kutyát sem tudok rendesen ellátni, még a halaim is meghaltak idő előtt, mert elfelejtettem etetni őket, én ilyen vagyok, kicsit felelőtlen ha másokról kell gondoskodnom.
- Kicsit idősebb, mint én, de nem szeretnék nagyon mesélni róla, mert ne az én szememmel lássátok őt, hanem majd a sajátotokkal. Jövő héten gyertek át szombaton ebédre, meglátjátok, hogy milyen és akkor anyu is le tud majd nyugodni egy kicsit, hogy nem csak felelőtlenül dobálózok az igenekkel. - már egyszer megkérték a kezem, 5 évvel ezelőtt, de csak 23 éves voltam, akkor is igent mondtam, de annak hamarabb vége lett, minthogy a ruhaválasztásig eljutottam volna. Egyszerűen csak azt hitte, hogy most már az övé vagyok és egy elfajult estén nem figyelt oda magára és szerinte totál véletlenül bemászott egy csaj bugyijába és két hónapig ott maradt benne. Nem vesztettem el a hitem a pasikban, de azért eléggé megrendített, így valamilyen téren értem anyám aggodalmát, de én tudom mi a jó nekem, ennyire már vagyok talpraesett és van tapasztalatom. Nem fogom magam feleslegesen tönkretenni érzelmileg. Azt hiszem engem nagyon nehezen lehet kimozdítani az érzelmi stabilításomból, mert vannak elveim, terveim és olyan határokat húztam magam köré, hogy történjen bármi nem fogok összeomlani, de azért küzdök azért amit szeretek, vagy akit szeretek és nem hagyom egyszerűen veszni, de aki menni akar azt nem tartom vissza, ezt megtanultam.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Azt hiszem, egy kicsit mindig is csodáltam (és talán picit irigyeltem is) az ilyen határozott, céltudatos embereket, akik tudják, mit akarnak az élettől - vagy épp mit nem - és azt is, hogyan érjék azt el. Magabiztos vagy, bájos, igazán kedvelhető, nem utolsó sorban gyönyörű, gondolom a legkevésbé sem meglepő, hogy sokan követnek az interneten, és a legtöbbjük valószínűleg szívesen venne rólad példát bármiben...  

Csakhogy az élet, vagy a sors, általában olyankor szól közbe, amikor a legkevésbé várjuk, amikor azt hisszük, minden sínen van, nem igaz?   Sajnos már van mögötted egy kicsit elsietett, majd felbontott eljegyzés, ami szerencsére nem szegte igazán kedvedet, hogy tovább keresd az igazit. Úgy tűnik, abból a helyzetből is csak megerősödve keveredtél ki, ami végül is jó dolog. Az ilyen szemétládáktól meg amúgy is jobb időben megszabadulni.  

Nos... Van nekem egy jövőbelátó üveggömböm, ami érdekes dolgokat mutat nekem a jelenlegi jegyességed jövőjéről...   Annyit elárulhatok, hogy valószínűleg nem lesz unalmas az előtted álló időszak...   És van egy kiváló koktél receptem is, amit egyszer szívesen megosztok veled...    

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!