gyere bébi

Zain számomra olyan, mint egy birtokló oroszlán, aki levadássza a szerinte rám leselkedő veszélyt, ami egyszerre hat ijesztően és szexin. Van, hogy azonnal elkattan, teljesen elborul az agya és a könyörgő szavam nem tesz semmit. Egyszerűen nem ér célba, talán féltékenységében még ölni is képes lenne értem. Na nem mintha én nem tenném meg ugyanezt érte. Ha kell kikaparom annak a lánynak a szemét is, aki csak rá mer nézni, egyetlen szavába kerülne. Elég egy pillantás és elkövetem. Érte bármit bevállalnék, ha kell, basszameg még a börtönt is kipróbálom ezért a srácért.
Amúgy néha elég rémisztő, mennyire kiakasztjuk egymást, hol jó, hol a legrosszabb értelemben. Például, amikor én provokálok, a tűzzel játszom, ő pedig, mintha csak párbajt kezdeményeztem volna, visszavág. Szavakkal, másoknak erőszakkal, ami beválik, mert hatást gyakorol rám. Túlzottan is. Olyan érzéseket tud kiváltani belőlem, amikkel egyszerre szinte képtelenség megbirkózni. Annyira szeretem, hogy már gyűlölöm módon. Nyugi.. én sem tudom ezt hova tenni..
Az a nagy helyzet, hogy mi sosem szánt szándékkal bántjuk egymást, de valahogy mindig sikerül fájdalmat okozni. Legutóbb a medencés bulin jött össze kibaszott idiótán viselkedni és nehéz lenne meghatározni, hogy kinek volt nagyobb az igazság mércéje. Talán addig jó, ameddig mindketten hibásnak érezzük magunkat, legalább egy kicsit.
Ami azt illeti a felelősségvállalás nem az erősségem, inkább söprök mindent a szőnyeg alá vagy lökök el embereket magamtól, ahelyett, hogy megbeszélnék dolgokat. Ez is magyarázza a tiltásokat facebookon, messengeren és instagramon, valójában minden egyes kibaszott platformon. Kell egy kis szünet, amíg újra levegőt kapok és lenyugszok, mert túl nagy vihart tudunk mi ketten okozni, ha nem csillapodunk és veszekedés közben csak újabb fájdalmas pontokat érnénk.
Nevezhetjük makacsságnak, a pusztítóan fájdalmas fajtának, amivel egyszerre büntetem Zaint és magamat is, de képtelen vagyok ilyenkor a szemébe nézni, holott a hiánya úgy érzem megtudna ölni. Az állandó próbálkozásai ráadásul csak megnehezítik. Cuki mód igyekszik, még akkor is, ha az ignorálásom nem szűnik és még akkor is, ha ez berepedt ablaküveget vagy nem a legromantikusabb szerelmi vallomást jelenti. Szívem szerint vissza üvöltöttem volna neki a minap, hogy a hülye, öntelt picsa is szeret, te vadállat!
Ugyan beletelt pár napba, de elérte nálam, hogy oldjam a tiltásokat és a korábbi üzeneteire küldjek egy középsőujjat, amolyan köszönetképpen az eddigi fáradozásaiért.
Valahogy így jutottunk el a mai naphoz, egy-két beállt pillanatomat nem megemlítve és a tükörképemet bámulva pont azon filózva, hogy újra be kéne tépnem, mielőtt Zain ideérne. Még mielőtt bármi hasonló bűnözésbe kezdenék, úgy döntök előbb ráncba szedem magam, mert nem ártana legalább sminkkel elfednem a karikáimat a szemem alatt. A ruháimat hanyagul az ágyamra dobom és feltekerem a szobámban lévő erősítőt, hogy hadd szóljon a zene max hangerőn, ha már apám úgysincs itthon. Megengedem a vizet a kádban és jól kiáztatom magam, mintha csak ezzel lemoshatnék magamról minden kavargó érzelmet. A szégyent, a dühöt és azt a rengeteg szeretetet, amit iránta érzek. Néha annyival egyszerűbb lenne csak elengednem, de képtelen vagyok rá. Ő hozzám tartozik bármi is történjen.
A fürdőzés fogjuk rá hatásosnak bizonyul, sikerül némileg emberi formát magamra öltenem, főleg miután az alapozó megfelelő fedést biztosít a táskáimnak.
Bár kérdeztem Zaint mi a terve, nem avatott be az elképzeléseibe, hagyott a meglepetés gondolatában úszkálni, amit amúgy tényleg szeretek. Az idő végre alkalmas valami többet mutató szerelést felvennem, így egy fekete egyszerű akár szexi hálóruhának is betudható darabnál maradok, ami megfelelő utat biztosít a pajzán ujjainak, ha játszani támadna kedve. Istenem, hogy mennyire hiányzik az érintése! Felsőt szándékosan nem készítek ki, majd elcsórom az övét, egyébként is imádok az ő gönceiben mutatkozni, ezzel is azt hangsúlyozva, hogy ő csak az enyém és hozzám tartozik.
Lehet én basztam el az időt vagy ő érkezik korábban, de már nincs időm a kikészített füves cigit elszívni, így a fülem mögé dugom azzal a gondolattal, hogy majd a kocsiban együtt elszívjuk. Általában Zain sem az az ellenkezős fajta, akit a hülyeségre külön biztatnom kéne, sőt sokszor ő rángat bele az őrültségekbe.
Igyekszem minden nyomot eltüntetve, ami aggodalomra adhatna okot apámnak, kilépni a házból és megközelítem a várakozó Cabriot, ahol hamar Zain mellett találom magam, miután behuppanok. Jól bevágom magam után az ajtót érzékeltetve, hogy még mindig haragszom és nem utolsó szempont, amiért tudom ez Ezra vagy az apjának autója, így rendesen adok az érzésnek, főleg miután sikerült kihasználnia múltkor. Persze én sem vagyok egy ma született bárány, de akkor is!
Se az üdvözlésére, se a kérdésére nincs időm, ajkai már az enyémmel játszanak és felpezsdít, magával ragad, annyira hiányzott már.
- Tisztázzuk! Egy fasz vagy! Szökik ki a számon a nem túl kedves megjegyzésem, de már hozzászokhatott, ráadásul a vágyakozó tekintetem biztosan elárul, hogy ez csak a duma része, valójában nagyon is elég volt a nélkülözéséből.
Zain pontosan tudja mit kell ahhoz tennie, hogy teljesen kikészítsen és beinduljak tőle. Amikor a fülembe suttog és a cimpámat éri, abba egészen beleremegek, még a cigi is leesik az ölembe, mintha csak azt mondaná kész teljesen véged.
Pimasz gondolataira pólójába markolva közelebb húzom magamhoz és a fülébe suttogok, ahogy korábban ő is tette.
- Tudod, hogy imádom a meglepetéseket és hello.. Lököm el magamtól vissza az ülésére, miután egyértelműsítette mit is tenne velem. - Olyan lánynak ismersz te engem? Teszem fel neki a kérdést most már felháborodottságot kihallhatóan a hangomból, hogy mégis mit képzel, de mielőtt válaszolni tudna újra magamhoz húzom, hogy ajka az enyémet érje, és nem finomkodok, egyértelműsítem neki, hogy tőlem aztán a motorháztetőn is megkefélhet, mert nem érdekel.
Talán nem is baj, hogy nem itt a házunk előtt esünk egymásnak, a szomszédok már így is tág szemekkel figyelhetnek és csoda, hogy nem hívják a szexrendőrséget vagy épp apámat, amiért itt enyelgek. A kacsintása csak ingerel, ezért miután beindította az autót, inkább nem is rá, hanem az emlegetett meglepetésre összpontosítok. A napellenzőt kinyitva hamar az ölembe hullik a már ott lévő füves cigi mellé egy tasak kokain, amire elvigyorodok.
- Zain Marcus Jefferson! Tudsz te, ha akarsz! Kacsintok rá, de egyelőre visszahelyezem a port a napellenző mögé, a biztos helyre, ahonnan majd kivesszük, ha az élvezeteket gyarapítani szeretnénk.
- Ezt komolyan kérdezned kell? Cseszem le puszta szeretetből, amiért nem tudja mindenbe benne vagyok, ami egy kis adrenalin löketet ad.
- Minden oké. Veled? Adok egy tömör választ, mert nem igazán tudom tulajdonképp mire is számított. Mesélhetnék apámról, aki szétgürizi az agyát és szinte soha nem találkozunk vagy beszámolhatnék arról neki, hogy anyámat nemrég meglőtték, mintha csak ezzel akarta volna magára terelni a figyelmem, ami mondhatom részben talán sikerült is neki. Az az igazság, hogy egy ilyen beszélgetésre most egyáltalán nem állok készen, ezért inkább rágyújtok a füvescigire és egy jó mélyet beleszívok, a combjaira kúszó kezeit meg csak élvezem.
- Amúgy hova megyünk? Nézek rá kíváncsi tekintettel, miközben kifújom a füstöt, nem, mintha számítana az úti cél bármit is. Ha akarná a világ végére is mehetne, akkor is vele tartanék.

gyere bébi

Baromi nehéz haragudni erre az idióta vadállatra, - nem is igazán megy - amikor vágyakozva, szinte már kiéhezve, az általam úgy szeretett, pofátlan módon méri végig az egész testemet, majd követelőzően birtokba veszi ajkaimat. Válaszul hevesen, egyáltalán nem finomkodva, én is az ő ajkaira tapasztom az enyéimet, már-már felfalom azokat, úgy hiányzott annak édes íze. És igen! most ezekre a percekre, el van felejtve és megbocsátva minden.
- Ugyan.. te ne sértegess, még csak el sem kezdtem! Simítok végig a lefelé görbülő száján, pimasz mosollyal az arcomon. Ha valakit sértegetni kell, hát abban különösen, kiemelkedően jó vagyok. - Egyébként is.. ha még csak most békülünk ki, hol marad a kedvenc részem? Hajolok hozzá közelebb és finoman az alsó ajkába harapok. Ujjaim játékosan végig járnak felsőtestén, egészen a már félig merevedő férfiasságáig, amin végig simítom a kezem. Ajkaimat megnyalom, miközben tekintetem le sem veszem a szemeiről. Végül elhúzódom, hadd bűnhődjön még egy kicsit.
Csak bólogatok a megjegyzésére, szemérnyit sem megsértve, inkább büszkén vigyorogva, igazat adva neki, hogy ebben bizony nem téved. Legalább ebben nem. Tényleg imádom, ha elkényeztetik a seggemet. És, ha ezt ő teszi, különösen odavagyok érte.  
- Ilyennek. Suttogom az ajkai közé, és éhes csókkal magamhoz húzom egyértelmű, félreérthetetlen válaszként a kérdésére. Közben úgy kapaszkodok belé, mint aki soha nem akarja őt elengedni, mintha ebben a pillanatban akarnék örökre létezni. Mert most jó. Most minden haragom és bűntudatom elszáll. Szerelmes vagyok belé.
Mondhatni minden kurvára tökéletes. Tökéletesebb már nem is lehetne, de amikor a meglepetés kokain az ölembe hullik, az még rátesz egy lapáttal erre az érzésre, és ezzel egy időben padlógázzal útnak is indulunk, legyen az úticél akár a végtelen.
Eszem ágában sincs beszámolót tartani az elmúlt nélküle eltöltött napokról. Egy részéről így is hallott, amiről meg nem, az jobb is, ha így marad. Nem kell már mindjárt a legelején feszegetni azokat a határokat.
Lazán, a gondokat elhessegetve könyöklök ki az ablakon, és élvezem, ahogy a hajamba kap a szél. Közben szorgosan szívok pár slukkot a füves cigiből, hogy ne maradjon el a hatás, amit attól várok.
- Szeretlek. Fordulok vissza az irányába és a leginkább számunkra fontos szót, amivel nem dobálózunk, leolvashatja a számról, miközben a motor búgó zörejében elveszik a hangom. A tekintetem viszont mindent elárul. Láthatja, hogy még mindig mennyire oda-vissza vagyok tőle, de a megbújó fájdalmat is észreveheti a csillogó szemeimben, ami az elmúlt pár nap történése okozott bennem.
Az ugyan kissé szenvedő, de szerelmes pillantásom, hamar átfordul valami egészen másba, pedig én tényleg nem akartam veszekedni a mai napon. De ő mintha csak kikövetelné a következő megszólalásával, felemlegetve azt a bulit, ami a kapcsolatunkban az eddigi talán legnagyobb éket verte közénk. Egyáltalán nem tartom viccesnek. Hiába a kacsintás, a sunyi félvigyor a helyes képén, még a belsőcombom felé araszoló keze sem tud meghatni. Szúrós tekintettel próbálom tudatosítani benne, hogy ne feszítse túl a húrt, és ne kezdjen bele olyan meccsbe, amit nem tud megnyerni. De ő elszántan próbálja nyomatékosítani bennem a szavait, ami kikúrtul felidegesít.
A combjaimra rászorító keze, mégha nem is erősen teszi, de újra lejátssza előttem a buliban történő eseményeket. Azt a Zaint vetíti elém, aki mellett nagyon jól tudom, hogy nem lenne helyem. Utána meg azonnal felbukkan Ezra arca és társul hozzá a bűntudat is. Azon nyomban támadni is kezdek, mintha csak ezzel elkerülhetném a bennem feltörő marcangoló érzéseket, amik az az éjszaka óta tombolnak bennem.
- Remélem tiszta, hogy nem te fogod eldönteni kivel barátkozhatom és kivel nem, amikor Lita hercegnővel hetyegsz egy kibaszott buliban. Kezét a combomról leemelem, és az enyémet a pöcsére helyezem, megmarkolva, kicsit megszorongatva azt, pont annyira, hogy később azért még hasznát vehessem. - Hiányzott a szűz punci, vagy mi a picsáért keveredtél pont vele össze? Legalább jól megszopattad azt a hülye kis kurvát? Mászok a képébe és érdeklődöm, miután a szárnyra kapott pletykák, és videók hozzám is eljutottak. Egyébként meg, míg Litával "lerendeztem" a dolgot, Zain közel sem kapta meg ezért a magáét.
- Faszért kell mindent elbaszni. Fújtatok egyet, miután elengedem és visszaülök, eltávolodva tőle a helyemre. Mocskosul dühös vagyok rá, magamra, igazából az egész szájababaszott világra, amiért nem lehet legalább egy nyugis napom, amikor valami miatt nem érzem úgy, hogy felakarok robbanni mérgemben.
- Aha.. Válaszolom a kérdésére, még mindig dühösen, de azért adok neki egy slukkot, hogy ne én legyek ismételten a geci. Egy darabig inkább csak kussban ülök és az utat figyelem, meg a sorra leelőzött autókat, amiket magunk mögé utasítunk. Ez az adrenalin legalább egy kicsit jót tesz.
- Túléli. Kapott két golyót, de ő egy erős nő. Igazából a családom női tagjai mind elég strapabíróak. Irányítottan, hogy célt érjen, sulykolom belé a szavaimat megválaszolva a kérdését, utalva magamra is, hogy sok mindent túlélek, megemésztek. Talán csak a megcsalást nem, az nálam halálos bűn lenne, ami vicces, visszagondolva a saját tetteimre. Bár nem igazán tudom akkor épp mennyire voltunk még együtt Zainel, nem mintha ez bármit is számítana, azt hiszem. Ezra mégiscsak a kibebaszott legjobb barátja..

gyere bébi

Aljas kis dög vagyok, amikor játszani kezdek vele, én is tudom. De pont ez a jó benne. Az, hogy felül tudok emelkedni rajta, hogy végre az én kezemben van az irányítás. És, ha valamiben igazán jó vagyok.. az a vágyainak felfokozása. Imádom, amikor az érintésemtől megrázkódik, ahogy önként adja át magát nekem.
- Nem csinálok én semmit.. Simítok végig az alsó ajkán, ezzel egy időben beharapva a sajátomat. Gondolom pont ez az ő problémája. Csak hergelem, ingerlem.. egészen addig, míg ágaskodó farka megerősít abban, hogy a foglalkozás elérte a célját.
Ha mással nem is, ezzel legalább kellőképpen tudom büntetni. Egyébként meg.. az elmúlt nap fájdalmaiért, ennyi minimum kijár neki, illetve nekem is.. és ne vesse senki a szememre, ha én is benedvesedek a hosszúra nyújtott csókunktól, ami egyre vágyakozóbbá, követelőzőbbé válik.
Az van, hogy bár én kezdtem a játékot, rohadt mód kitud csinálni. Ráadásul állandóan azon kapom magam, hogy kivagyok éhezve rá. Akarom őt, mindenestül, és néha mocskosul nem tud érdekelni semmi más rajta kívül.
Az eszemet vesztem minden értelemben, minden kikúrt szituációban, amit okozunk a másiknak, de én a jelenlegit pont élvezem. A gondtalan, felhőtlen Zain és Aalit, amikor egy kis időre, de megfeledkezhetünk a sok szarról, amit göngyölgetünk magunk előtt.
A kokó már csak plusz ráadás, fokozza a hangulatot, ahogy a füves cigi is, amit egy vallomás közepette szívok és jólesően könyvelem a kacsintását, amivel megerősít a kölcsönös érzései felől.
Tényleg minden szuper, akarom mondani lehetne, ha nem baszna el mindent egyetlen mondatával és nem keltené fel bennem azt az ösztöni lényt, akit, ha megtámadnak azonnal védekezni is kezd.
Az a szép buborék, amiben ringattuk ez idáig magunkat hamar kipukkan, amikor Noah buliját kezdi el emlegetni, nekem meg azonnal Lita kibaszott Kershaw arca bukkan fel előttem, a picsarázós videóról nem is beszélve, amit elő adásban volt "szerencsém" végig nézni.
Hát cselekszem, mert bizony én nem akartam már az elején balhét, de ha már belekezdett biztosíthatom, hogy én nem fogom hagyni magam. Igazából nem érdekel milyen magyarázattal akar szolgálni csak azt akarom, hogy tudja hol a helye, ezért is szorongatom meg ott, ami minden férfinak a legnagyobb kincse, és remélem annyira fáj neki, mint nekem az az este, amikor pofonként ért a nem is tudom.. bosszú szagú hadjárata?
Elkattanok, annyira, mint korábban még soha, és nem tudom hova tenni, hogy a bűntudat vagy a tényleges csalódottság az irányába váltja ki belőlem az őrült cselekedeteket.
A dudaszó, az ordibálása tulajdonképpen már meg sem lep, hanyatt dőlve az ülésben fogadom azokat, na nehogy már ő legyen megsértődve képpel.
Hamar tudatosul bennem, hogy még csak most indul a balhé, amikor a leállósávban kötünk ki és még a tetőablakot is magunkra zárja, amolyan hatáskeltésképp, hogy most húzzam be fülem-farkam, mert nem lesz jó vége a dolgoknak. Na engem csak ne akarjon megijeszteni. Nincs abban a pozícióban.
- Én nem vagyok normális? Komolyan? Mondjad még! Ha gondolod kérek neked időpontot a pszichiátriára! Ha én kattos vagyok, bele se akarok gondolni, ő mi. Lehet tényleg együtt kéne kézen fogva bevonulnunk az elmegyógyintézetbe.
Féloldalasan én is felé fordulok, hadd lássa csak az izzó szemeimet, amik villámokat szórnak, amennyiben a kényszeremben felnevető hang nem lenne elég számára.
- Gratulálok! Undor képződik az arcomon, amikor megerősít az eddig vélt téveszméimben. - Elmehettek ti mindketten a jó büdös picsába! Komolyan nem akarom elhinni, amit mond, de olyan meggyőződéssel adja elő magát, hogy még a tekintetemet is elemelem róla, annyira bántóak a szavai.
A térdemre helyezem a karjaim és úgy túrok bele a fürtjeimbe, majd egyenesedek fel újra, miközben minden idegszálam elpattan a szavaitól.
- Szóval megint itt tartunk.. Én vagyok az önző, hiú, öntelt picsa, akinek az sem lenne elég, ha a kikúrt csillagokat hoznád le az égről, igaz? Újra felelevenedik bennem az a medencés buli, amikor mindezt a fejemhez vágta és bár békülni indultunk, ugyanitt tartunk. Már megint. - Ha ennyi bajod van velem, mi a a faszt keresünk itt? Miért nem miss tökéletes seggét furikázod, ahelyett, hogy futjuk a felesleges köröket? Gondolkodás nélkül fröcsögöm a szavakat a képébe, és úgy vagyok vele, hogy újabb megerősítést kaptam arra, hogy semmi keresnivalónk egymás mellett.
- Wallace.. Tudod ő legalább nem húzott be nekem egyet, csak próbált segíteni. Ahelyett, hogy vádaskodsz inkább köszönd meg neki. Inkább ne, mert amíg élek nem tudom kitörölni az emlékezetemből a vele eltöltött estét, de nem most fogok színt vallani neki, és remélem soha nem is kell. Megtörtént, kész, vége. Mi legalább nem buktunk le, ellentétben velük. Biztos nem fogok a kép miatt magyarázkodni, ugyan iszonyatosan nagy baklövés volt a részünkről, még az is jobb lett volna, ha fent marad az az istenverte kép. Még mindig kevésbé feltűnő, de legalább már ezt is baszhatom, mint mindent az életemben.
Ez idő alatt nem nézek a szemeibe, inkább a mellettünk száguldozó autókat figyelem, majd őt, miután a zsebeit kezdi kutatni.
- Hogy mi? Milyen kérdést? Néznék rá értetlenül, de hűlt helye marad a kocsiban, ahogy a cigimnek is, és már csak én maradok, na meg műszerfalra hajított kis ékszeres doboz.
- Mi a picsa? Nézem a távolodó alakját egy darabig, majd farkasszemezni kezdek a műszerfalon hánykolódó kis dobozzal. Egy nagyot fújtatok, mielőtt utána nyúlnék és, amikor meglátom a fehér-arany színű, pár apró darab gyémánttal díszített gyűrűt, nem tudom, hogy kínomban nevessek vagy sírjak, amiért ennyire elbaszottak vagyunk mindketten.
Ez most tényleg egy lánykérés lett volna? Ennyi jut nekem? Ezek lennénk mi? Egy vita közepette basszuk hozzá a másikhoz az örökkét?
Kiveszem a dobozból az ékszert, de nem az ujjamra húzom, csak az ujjaim közé szorítom, és úgy szállok ki az autóból, hasonlóképpen hozzá magam után bebaszva az ajtót. A kocsi hátuljához sétálok, ahol serényen szívja a cigim és kérdő tekintettel emelem felé a gyűrűt.
- Nem hallottam a kérdést, amire úgyis nemet mondanék.. Kezdek bele, de mielőtt válaszolhatna folytatom. Mivel a száguldó autók elnyelik a hangom, közelebb lépek hozzá és üvöltök, az állapotom, amúgyis megadja hozzá a lendületet és a hangerőt. - Itt ez a gyűrű. Te és én. Egy kibaszott leállósávban, tele ideggel.. Ezek tények.. De mielőtt feltennéd a kérdést.. Komolyan elgondolkodtál azon, hogy ezt akarod? Mert igen.. Lehet én egy önző, hiú, öntelt picsa vagyok, te meg egy idegbajos kattant faszfej.. Ez lesz minden napunk.. Mi ilyenek vagyunk.. Én nem tudok neked Kershawhoz hasonló tökéletes életet ígérni neked, én bosszantani foglak.. Állandóan.. Ahogy te is engem.. Ahogy most is.. Egyszer utállak, egyszer szeretlek.. Bassza meg.. Már a fejemet fogom.. Még mindig nem akarom elhinni, hogy ez megtörténik.
- Mindig veszekedni fogunk, minden egyes nap. Mi halálba kergetjük egymást. Ezt akarod? Mert akkor baszottul kérd meg normálisan a kezem, vagy felejtsük el egymást. De most tényleg. Végérvényesen. Azt hiszem mostanra fáradtam bele a játszmáinkba, és ha hagyja megragadom az arcát a gyűrűt pedig felé nyújtom, ezzel rá bízva a sorsunkat. A sorsomat, amit kibaszottul tálcán kínálok neki.

gyere bébi

Az az igazság, hogy Zain mellett sokszor úgy érzem, egészen felületessé válok, és eltávolodok a realitástól. Sokak szerint pedig őrült vagyok, amiért őt szeretem, de én nem tudom mi mást tehetnék. Boldog vagyok tőle, aztán szomorú, és olyasmiket is megteszek érte, amiket korábban sosem. Igazából azóta, hogy lecsapott rám, nem gondolkodok, csak rohanok, és nem törődöm a vészjósló hangokkal. Ugyan tudom, hogy a mi szerelmünk kész elmebaj, de mi van akkor, ha én így is akarom? Ha mostanra annyira sikerült hatalmába kerítenie, hogy nem tudok szabadulni már tőle? Mert egyszerűen nem akarok.
Azt hiszem nincs rá magyarázat, ahogyan garancia sem, hiszen a mostani köztünk keletkezett vita is ezt mutatja.
- Baszd meg te! Komolyan hihetetlen, hogy már semmi mellett nem tudok úgy elmenni, hogy ne akarjam az utolsó szót vele szemben, de valami rákényszerít, hogy a csatát, amit vívunk saját javamra fordíthassam. Ezzel pedig elismerem, hogy igazán önző picsává váltam, de akárhogy is nézem, mindezt ő váltja ki belőlem.
Maga az őrjöngés, amit művel már meg sem lep, igazából én is szívesen hozzávágnék már valamit, amikor képes engem hülyének beállítani, egy agyamentnek, aki kiszínezi a történetet.
- Be voltatok állva és ennyi.. Ha jobban belegondolok, én és Noah is bevoltunk állva, végülis akkor az is csak ennyi lett volna, nem? Vágok vissza neki, és rácsapok a műszerfalra, mert ha nem teszem a kezem az ő arcát érné. Kurvára nem értem, miért én kúrom fel, amikor korábban ő vert halálra majdnem egy srácot, mindössze azért, mert táncoltunk. Akkor hol voltak ezek a nézetei? Várhatja, hogy én ne verjem ki a balhét, hiszen ha neki, hát nekem is minden jogom meg van hozzá. Legalábbis számíthat rá, hogy teremtek hozzá.
- Ismerős sztori. Hányom oda neki a szavakat, mert egészen hasonló a mi megismerkedésünkhöz is. - Néha te is megerőltethetnéd az agyadat, mielőtt faszságokat kezdesz beszélni. Csak gondolj bele.. Én is lenéztelek, és elítéltelek korábban, sőt közel álltam ahhoz, hogy utállak is. Olyan csaj voltam, mint ő.. Vagy ez már nem rémlik? Valójában már nekem sem, milyen voltam előtte, de nem véletlen volt pont Melita kibaszott Kershaw a legjobb barátnőm. Akkor még közös célok, hasonló érdeklődési kör vezérelt minket. Most meg itt van ez. Mondhatom, hogy semmi sem változott?
Az a röhögés, amit megenged magának, egészen felborzolja az eddig sem nyugalmas állapotom, és végig nyúzom én is képemet annak érdekében, hogy ne fajuljon tettlegessé a mondandóm.
- Nem direkt csináltad, de megtörtént. Behúztál egyet, baszki Zain.. Ott ékelődött a monokli a szemem alatt, te meg még arra se méltattál akkor ott, hogy bocsánatot kérjél. Persze tudom, neked az már túl nagy falat. Így volt, és érezhetem magam én is igazán szarul, ami Ezra és köztem történt, de baszottul közrejátszott az ő viselkedése is.
- Ezráról meg annyit, hogy abban a helyzetben ő volt az egyetlen, akire számíthattam. És ezzel még csak nem is hazudok. Akárhogy is nézem, akkor ő ott volt, és bár ne lett volna, de amikor a legnagyobb szükségem lett volna Zainre, ő magamra hagyott. Ő leírt minket, nemes egyszerűséggel feladta, mert az könnyebb volt. A könnyebbik utat választotta, és az a legdurvább az egészben, hogy én is így tettem. Mert akkor nem hittem, hogy számunkra van közös jövő. A mai nappal pedig minden megváltozott. Hiszen hiába a vita, az egymás fejéhez vágott mondatok, ott virít az a gyűrű az ékszeres dobozban, ami mindezt felülírja.
Mondhatnám, hogy most elönt a boldogság, hogy ez életem legszebb pillanata, de rohadtul keveredik egyfajta csalódottsággal is, amiért ennek így kellett lezajlania. A gyűrű csodaszép, és egy életre tervezek Zainel, mégsem tudom, hogy kettőnk közt mégis hogyan működhetne ez. Hogyan szerethetnék valakit egész életemben, amikor hasonló érzéseket képes kiváltani belőlem? Kétségtelen, hogy szeretem, de milyen áron? Mit kell még feláldozunk a másikért annak érdekében, hogy a köztünk lévő kapcsolat ne legyen ennyire beteges?
Ahelyett, hogy magamat marcangolnám, utána eredek, és minden körülménytől eltekintve vetem neki oda a szavakat, mert azok bármikor érvényesek lennének. Más kérdés, hogy a mostani helyzet az csak tetőzi azokat.
Rá kell ébrednem, miközben a pofámba fújja a füstöt, hogy egy lehetetlen ember, de ettől függetlenül osztom meg vele a kicsit sem indulat nélküli mondandómat, amit vagy lereagál, vagy folytatja, hogy nem vesz rólam tudomást, de akkor itt tényleg vége mindennek. Végülis ez csak egy majdnem megtörtént lánykérés, mit számít, ha úgy teszünk, mintha meg sem történt volna? Csak az én szívem szakad bele, de annak már úgyis mindegy.
- Egy kibaszott idióta vagy, de az enyém örökre. Tényleg nem tudok már mit mondani rá, igazából magunkra, amikor a zsebébe csúsztatja a gyűrűt, és magához ragad. Ezek vagyunk mi, és bár gondosan, becses helyen elraktároztam a szavait, nem részesítem különösebb figyelemmel, ahogyan korábban ő is azt játszotta, hogy nem érdeklem.
Az meg már megint más kérdés, amikor újra a kocsiban kötünk ki, és a heves vita, az érzelmeink feltárása valami olyat vált ki belőlünk, ami általában rendezni szokta köztünk a dolgokat. Én pedig hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fokozza fel a vágyaimat, amikor csókjaival egészen a fülemig ér. Mondatával egy időben hagyja el egy nyögés az ajkaimat, és minden zokszó nélkül telepedek az ölébe, hagyva magam, hogy felfedező útra indulhasson. Vadul csókolom én is, amikor épp nem a melleimet, vagy a testem egyes részeit érinti, és úgy kapaszkodok belé, körmeimet kissé a bőrébe vájva, mint aki igazolni szeretné, hogy sosem fogja elengedni őt. Rövid szoknyámat feljebb húzom, hogy utat nyerhessen a fenekemhez is, és most igazán örülök, amiért erre a ruhára esett a választásom. A farmerdzsekijétől és a pólójától rövid időn belül megszabadítom, ajkaimmal forró csókokkal érintem felsőtestét, miközben úgy dörgölőzök már most hozzá, bugyin keresztül is, hogy érezhessem ágaskodó farkát. Túlfűtött csókok közepette veszem csak észre, a szíve fölött ékeskedő nőstény oroszlán fejét, amibe finoman beleharapok, csupán jelzésértékűen, mennyire odavagyok, amiért jelképesen magára varratott. Hiszen számtalan alkalommal hasonlított már az oroszlánfalkák szuka egyedeihez, ha pedig vad és birtokló vagyok, gondoskodom is róla, hogy ezt érezze.
Kezeim már a nadrágjánál matatnak, finoman rámarkolva férfiasságára, de nem fájdalmasan, mint korábban, csak annyira, hogy érezze a sorsa az én kezemben van. Az időt nem húzva kigombolom a farmerját, és a kormánynak dőlve annyira felemelkedek, hogy letudja tolni magáról az alsógatyájával együtt. Megnyalom az ajkaim, miközben éhesen tetőtől talpig végig mérem, és azt hiszem mindketten elég felkészültek vagyunk ahhoz, hogy minden előjáték nélkül egymásnak essünk. Mondhatni máshogy, de azon a részén már túl vagyunk.
- Akarlak. Súgom a fülébe, miközben ráharapok a cimpájára, és akár veheti egy előzetes igennek is a korábbi fel nem tett kérdésére, de most minden porcikám azt kívánja, hogy bennem legyen, és a mozdulataink egyesüljenek.

gyere bébi

Zain csak bajt hoz a fejemre, és ha egy kicsit visszatekintek, pontosan ő volt az a srác a suliban, akit messziről kerülnöm kellett volna. Valami őserő mégis odavonzott hozzá, onnantól pedig nem volt megállás. Ahogy abban sincs, amikor mi ketten egymásnak feszülünk. Az valahogy soha nem akar véget érni, mert mindketten túl jól tudjuk habzó szájjal a saját igazunkat a másik képébe tolni. Ilyenkor csak két megoldás van. Vagy az egyikünk tényleg kifárad, elfárad az egész szarban, vagy átfordítjuk a veszekedést szexbe. Nagyrészt ez a mi csillapításunk kulcsa, amit külső szemlélőként, mindenki kicsit betegesnek tart.
- Leszarom. Azt hiszel, amit akarsz. Úgyis kurva mindegy mit mondok, nem?  Teszem fel neki a költői kérdést, miközben megvonom a vállam sértetten, mert tényleg az az érzésem, hogy kiakarja mondatni velem, hogy Noah és én dugtunk azon az estén. Mintha ettől csak könnyebb lenne neki, és minden tette tök jogos lenne, de baszottul nincs igaza az érintett kérdésben. Mindenesetre én nem fogom tovább győzködni, magyarázkodni, mert igazából az egész dugás szótól felfordul a gyomrom, hiszen Ezra arca villan fel elsőként. Ettől pedig iszonyat mocskosul tudom magam érezni.
A mocskolódás egyébként enélkül is folytatódik. Merthogy én vagyok az őrült picsa, aki egyedül is kitesz vagy tízet.. ráadásul természeti katasztrófának is megfelelek, és ha ő tényleg így gondolkodik, nem fér az agyamba, mi a faszért akar még mindig velem lenni. Kurvára nem kötelező semmi, én aztán nem kértem, hogy a szakításunk után csaholjon utánam.
- Azért el ne sírd magad.. szegény sanyarú sorsa jutó fiú, akinek csak ez jutott. Segítsek olyan lányt találni neked, aki meg sem mer szólalni melletted? Ha erre vágysz, én nem állok az utadba.. Ezek már csak puszta tények, mert nagyon nem mindegy, hogy ő engem választ, vagy csak elvisel. Még véletlenül sem akarom a kicsi kis lelkét agyongyötörni, miközben az egész úgy indult, hogy érezze már magát egy kicsit szarul a szőkével eltöltött estéért. Még a kezeimet is a magasba emelem, hogy mutathassam én ártatlan vagyok, és ha ő tényleg más utakon szeretne elindulni, nem kötelező nekünk tovább hadakozni. Egy fasz sem érhet meg ennyit.
A veszekedés során minden belé vetett hitem kezd elszállni, de ő ezzel mit sem törődve osztja tovább az észt, ami valljuk be kevés jutott neki. Mi más bizonyítja jobban, mint a sok faszság, ami elhagyja a mocskos kis száját.
- Te tényleg egy kibaszott seggfej vagy. Vágom hozzá, amikor képes a borogatással jönni, még az idiótája képes úgy kihozni, hogy amúgy én vagyok a hülye, amiért meglátszik a monokli. Egy biztos.. Én vagyok a hülye, amiért akartam neki még egy esélyt adni.
És akkor ott van még a hős lovag Sir Ezra, aki akaratomon kívül különleges figyelmet kap, annak ellenére, hogy amikor felhoztam nem ez volt a célom vele. Egyszerűen csak érzékeltetni akartam, hogy másképp is történhettek volna az aznap esti történések, de mint mindig, ez most sem jut el az agyáig.
- A te kibaszott legjobb barátod. Talán neked kéne lovaggá ütnöd, én pont telibe szarom. Ha valaki hálálkodni fog, az nem én leszek. Zárom le végül ezt az egész témát, mert nem akarok többet erről beszélni, így is ellentmondásban vagyok már saját magammal. Mondhatni hálás vagyok Ezranak, ugyanakkor baszottul dühös is vagyok rá, mert neki kellett volna jobban észnél lennie, amikor a ruhák váratlan módon elkezdtek lekerülni rólunk, onnantól kezdve már az egész egy hatalmas baklövéssé formálódott mindkettőnk részéről, de mindez talán nem is számít. Egy érdekel.. Zain ezt sohasem tudhatja meg.
Nagy valószínűséggel ez az, ami engedi, hogy most ne toljam a saját igazam a képébe, és amiért egyszerre rosszul és boldognak érzem magam a gyűrű láttán, amit Zain majdnem hozzám vágott, miután úgy döntött magamra hagy az autópálya szélén az autóban. Elcseszett egy ügy, annyi biztos, mégis mélyen belül mindig éreztem, hogy a mi kettőnk története, bármi is történjen, soha nem fog véget érni. Ez ad okot arra, hogy utána menjek, ami közel áll már ahhoz, mintha futnék utána, de nem akarom elengedni a fülem mellett a tényt, ő hosszútávra tervez velem. Legyünk mi bármilyen toxikusak, legyen az állandó veszekedés, ő az én emberem. A legtöbben ugyan nem látnak az én rózsaszín ködös szemüvegen keresztül, de én pontosan tudom milyen értékek rejtőznek benne. Ahogy néha kitudja adni magát, mert ritkán ugyan, de színt tud vallani az érzéseiről, és az, ahogyan most is minden kicseszett veszekedést felülírnak. Nem hiába, amiért most ennyire akarom őt, amiért végül a csetepaténk egészen odáig fajul, hogy szokásunkhoz híven, szexben kell levezetnünk.
Ez most mégis kicsit más, ott rejtőzik benne minden ki nem mondott, vagy épp kimondott érzelem, ami ilyen hevességgel lök az ölébe. Érintése minden kibaszott értelemben felperzsel, olyan módon kívánkozok utána, mint már régóta, mióta nem voltunk így együtt. Talán az idejét sem tudom, mikor volt utoljára a lovagló póz gondolata ennyire izgató.
- Kussolj! Préselem ki ajkaim közül a szót, mert most mindent akarok, csak beszélgetni nem. Az ágyékom lüktet, és könyörög érte. Végig járatom testén a tekintetem, és minden porcikáját kiélvezem. A csókunk egyre intenzívebb lesz, amikor kissé megemel, és finoman magába vezet. Tekintetem összetapad az övével, miközben fel- és leenged magán, én pedig minden kibaszott lüktető eret érzek rajta. Hosszú idő óta, hogy a mozdulataink tökéletesek, és annyira erőteljesek, mint amikor tudja, hogyan kell darabokra szednie. Alig egy centire van egymástól az arcunk, a lélegzetem egyre szaporább, az ajkunk szinte összeér, miközben sóhajok hagyják el őket. Egyik kezét a göndör hajzuhatagomba vezetem, hogy markoljon bele, húzzon magához még közelebb, és vegye birtokba ajkaimat. A kezeimmel a vállába kapaszkodom, és hangosan nyögök, ahogy a testem újra és újra belecsapódik az övébe. Hátravetem a fejem, amikor  az orgazmus úgy száguld át rajtam, mint egy tehervonat. Innentől kezdve meg már csak rá figyelek, hogy érezhessem megrázkódni a testét, amikor ő is elmegy.

gyere bébi

Tele van Zainnel a fejem, és hiába akarok szabadulni tőle, nem megy. Sőt! Lassan idegileg teljesen megnyomorítjuk egymást. A veszekedéseink, nem szimpla viták, melyeket még lehet kezelni, mivel mi néha képletesen, néha szó szerint mardossuk, és tépjük a megmaradt bőrt a másikról. Ott csapunk le, ahol a legjobban fáj, mert így próbálunk nyeregben maradni. Legyünk őszinték! Most is, amikor újra, direkt a Kershaw csajjal támad vissza, alattomos egy húzás, de pont azért teszi, mert tudja, hogy ezzel képes a legjobban felkúrni.
Túl jól ismerem már.. Felkóstol, kíváncsi, mikor pattanok el teljesen, míg ő egy aljas, rohadt gúnyos félvigyorral az arcán keresi az elborult tekintetemet. Közben eléri, hogy megfeszüljek, az idegességtől pedig már-már olyan érzés, mintha a mellkasomba taposna. A várva várt agresszió helyett azonban én is csak mosolygok rá, és tőlem aztán a végtelenségig játszhatnánk ezt. Zain viszont továbblép, és egyenesen letaglóz, ami felváltja az őrült veszekedést.
Bár nagyravágyó vagyok, néha túl sokat is akarok, de az eljegyzés nem szerepelt a kívánságlistán. Most azonban vagy nagyon jól dolgozik az a rohadt karma, amiért ilyen lánykérést érdemlek, vagy egyszerűen Zainből ezt az állatias viselkedést tudom csak kiváltani. Mindenesetre egyik indok sem éppen egy tündérmesébe illő sztori, ahogy a mi közös létezésünkről sem mondható ez el. Mégis ott van az a rohadt kapocs köztünk, a vágy, ami mindent felül tud írni, amiért a sok rossz ellenére igent akarok mondani. Őrültség? Száz százalék, de ezért is olyan szép ez a szartenger, amit mi szerelemnek merünk nevezni. Amikor újra csak a most számít, nincs helye a türelemnek, és képtelenek vagyunk megállni, egyáltalán lassítani, épp ésszel felfogni mennyire felelőtlen már a gondolata is a mi közös jövőnk tervezésének. Azonnal, mohón akarjuk egymást, mert nálunk valamiért csak ez által tud minden a helyére kerülni, főleg ami össze is tartozik. Márpedig mi összetartozunk, legyen bármilyen mérgező az a másikra nézve.
Sóhajok szakadnak ki belőlem, nyögések, amint falni kezdjük egymást, szinte olyanok vagyunk, mint akik egymásból táplálkoznak, kölcsönösen vesszük el és adjuk vissza az energiát. Úgy érzem szükségem van Zainre az életben maradáshoz, a gyűrű pedig igazolja, hogy neki is szüksége van rám. Gyors lökései alatt, amíg tövig belém hatol, együtt lélegzünk, és pontosan azt kapom tőle, amit akarok, amire szükségem van. Végigkarmolom a hátát, amikor már olyan közel járok, de valahogy még sem elég közel, amire ő keményebben és határozottabban nyomódik hozzám, majd felgyorsítja a tempót. Szétterjed a testemben a fokozódó érzés, ami magával ránt. Nem is, inkább taszít egyenesen az orgazmusba, míg ő feszesen markolja a seggemet, és követ ebbe az euforikus állapotba. Birtoklási vágyának pedig még inkább teret enged, amikor nem csak szavaival, de mozdulataival is megerősít, mennyire nem akarja ebben, de még a következő életünkben sem, hogy bárki másé legyek. Éppen annyira durva, ami még fájdalmat nem okoz, de keze a torkomon figyelmeztet, elülteti a gondolatot a fejemben, hogy ami köztem és Ezra között történt, soha nem láthat napvilágot, mert akkor mindjárt két sírt is áshatunk. Egyet nekem, egyet pedig sir Ezranak, aki valamiért ma túlzottan sok figyelmet kapott.
- Soha nem akarom, hogy másé legyél! Suttogom, miközben engedelmesen bólintok egy újabb ígéretet téve ezzel neki, és megerősítem, hogy én is kölcsönösen ezt várom el tőle. Nem mondom, hogy ez nem egy álszent lépés tőlem, de ez most egy olyan ígéret, ami akkor jött létre, amikor együtt új fejezetet nyitottunk. A sokadikat már, de hátha most szerencsésebb lesz.
Egy pillanatra némán a gyűrűre meredek, majd újra Zain tekintetében veszek el, miközben a maga módján vázolja mit meg nem tesz értem.
- Megőrültél! Mert mi más magyarázná a tetteit, az ujjamon lévő gyémántot, ami bizonyítja, hogy valójában mindketten azok vagyunk. Lopok tőle még egy elégedett csókot, majd lekászálódok róla, mivel én sem feltétlenül kockáztatnám meg, hogy megbasszanak minket, amiért tilosban járunk. Sor fog kerülni arra a baszásra, de egészen más módon.
Felnevetek a kérdésén, és azonnal egy ördögi vigyor költözik az arcomra, ami egyértelmű választ ad a kérdésére, mert ha valaki mer az én vagyok, és ezáltal legtöbbször nyerek is. Kérdés, hogy mennyire bölcs dolog mindkettőnk életét feltenni egy lapra, a bizalomra, amit az én irányomba tanúsít.
- Csak bízz bennem! Erősítem meg végül mégis ebben az abszolút hülye ötletben, mialatt ő felvilágosít, talán már túlzottan is túlmagyarázva az alapokat a vezetésben. Az instrukcióit végighallgatva követem őt, és megfelelő magabiztossággal valósítom is meg azokat. Persze némi para bennem van, de az csak az adrenalin szintemet viszi a magasba, amit alapvetően nem szoktam megvetni. Kuplung tövig, és indít. Egy darabig szokom az autót, majd mikor már ráérzek bátrabban lépek a gázra kihasználva az autópálya és az autó tulajdonsága adta lehetőségeket.
- Zain.. Zain.. Zain.. mi ez az előzékenység? Te valamit nagyon akarsz tőlem. Nem adtam már így is mindent oda neked? Nézek rá óvatosan, hogy a kormányt ne rántsam a fejemmel együtt az ő irányába, majd megkérem, hogy gyújtson nekem is egy cigit, mialatt a kiválasztott zenét elindítom, ami akár a közös himnuszunk is lehetne. Mert talán a kapcsolatunk nem annyira őrült, amilyennek látszik, talán ez történik, ha a vulkánt tornádó éri.
Már-már engem is meglep milyen jól megy a vezetés, míg vakmerőn bevállalom közben a cigizést is, megmutatva a fenomenális hangomat, amit kieresztek a zeneszám közben, és egyszerűen csak élvezem, szállok a boldogság örömében.
- Most már viszont elárulhatnád hova tartunk. Nézek rá kíváncsi tekintettel mialatt egy újabb zenét indítok, a meglepetés helyszínre utalva. Miután navigálni kezd, igyekszem nem kinyírni magunkat a New Yorki amúgy sem egyszerű közlekedési viszonyok között, hogy leparkolhassam a verdát Coney Islanden.
- Nem akarok nyálas lenni, de.. És végül nem folytatom, csak a felsőjénél fogva húzom magamhoz közelebb, hogy vadul megcsókolhassam, ezzel nem kimondva, közben mégis, mennyire hálás vagyok neki. Amiért bízik bennem, amiért engem akar, és a helyszínért, ahol az első közös randinkat töltöttük el. Gondolom a lánykérés is ide lett tervezve, romantikusan a naplementében, de nem meglepő módon nálunk ez sem a szokásos giccsparádéban zajlott. És mennyire jó volt ez így, mennyire mi vagyunk, miközben én magam is tudom, hogy ez egyébként egyáltalán nem normális, és nem kéne ezért hálálkodnom.