Annyira helyzetfüggő ez az egész dolog! Azt mondják, túlságosan jóképű vagyok ahhoz, hogy bárki bármi rosszat feltételezzen rólam. Talán túl sokat beszélek, ezt fel lehet róni. Mindenről eszembe jut valami téma, és nem lehet lelőni, észre sem veszem magam. Kommentálok, kritizálok, mindezt igen vicces stílusban. Szeretek élni, és rámosolyogni a sok lelki nyafogósra, akik azt érzik az útjuk ezennel végérvényesen is abba a végső szakaszba ért, pedig ahhoz, hogy újra fellángoljon az élet, nem kell sokat tenni. Túllépni!
Ha látod, hogy nem vagyok jó passzban, kerülj engem. Nem vagyok támadó vagy agresszív, viszont én is szoktam ingerlékeny, mogorva lenni. Ezzel szemben viszont gondoskodó tudok lenni és nagy figyelmet fordítok azokra, akik közel állnak hozzám. Törekszem a pontosságra és talán egy kicsit tisztaságmániás vagyok, nálam mindig mindennek megszokott helye van a lakásban. Nem ismeretlen számomra a felelősség, mint kifejezés vagy a becsület, hallottam már a kockázatokkal járó következmények fogalmáról is. Józan ítélőképességgel rendelkezem, nem torzult el a világnézetem és élek abban az abnormális hitben, hogy a semmit tevés jelenti életem csúcsát. Egy türelmes embernek vallom magam, de ez nem egyenlő azzal, hogy a legnagyobb baromságokra is bólogató kutyát játszok. Kizárólag egészséges keretek között.
Egyéb:
- Pánikrohamok törhetnek rá időnként
- 175 cm magasságához sportolt testalkat társul és 65 kg.
- Szereti a sportot, kedvence a baseball, a rúdugrás, szeret vívni, a hódeszkázást is éli, a gördeszka világában is már elveszett.
- Mániákus álomfogó gyüjtő

Anyánál aludtam a hétvégén. Áthívtam a barátnőmet szombat délutánra tanulni, egy évfolyamon vagyunk, szóval könnyebb a tanulás olykor. A nappaliban jegyzeteltünk, beszéltünk a tananyagról, anya a közelben sürgött forgott, majd hallottam a kulcsnak a jellegzetes hangját.  
- Mindjárt visszajövök, át ugrok ms Hess-hez megnézni a problémát. - hallottam anya hangját, majd elviharzott otthonról. Candi elmosolyodott, majd arcomat maga felé fordította és megcsókolt. Viszonzásra talált mindez, a kezemet elszedtem a könyvről és átöleltem a lány derekát, majd felkelve a nappaliból felsiettünk a szobámba. A lány az ágyra lökött, levettem a pólómat, majd ő is megtette mindezt a sajátjával, végül rám telepedett, hogy folytassuk a csókot. Bele voltunk merülve, észre sem vettem, hogy anya haza ért. Benyitott. Candi úgy pattant le rólam, mint holmi nikkelbolha, majd én is lefordultam az ágyról, hiszen a merevedésem a nadrágon keresztül is látható volt. Anyám előtt, aki olyan dühösen méregetett minket... gáz.  
- Everett!
- Anya!
- Szent isten. - nyögte ki a tanulópajtásom, miközben vissza kapta magára a pólóját.  
- Candi kérlek most menj el.
- Én annyira sajnálom...
- Azonnal!  
- Igen! - egyenesedett ki, majd igyekezve hagyta el a szobámat, ezzel együtt pedig az egész házat.  
- Megtudom magyarázni! - jöttem ezzel a dumával, anya persze azonnal közbe vágott.  
- Te! Hol van a pólód!? Tudod mit? Inkább nem is akarom hallani milyen béna kifogással állsz elő. Öltözz fel! Én odalent foglak várni! Komolyan elfogunk beszélgetni most azonnal. - azzal pedig kiviharzott a szobából.  
- Igenis.  

Hallottam a telefonbeszélgetést apával... csak négy perc telt el és nem bírta ki hogy ne hívja fel... dühös volt mindhármunkra.  
- Mi történt?
- Az történt hogy amikor 3 percre kitettem a lábam otthonról és haza jöttem, a fiúnkat aki még a vezetéshez sem elég idős, rajtakaptam félmeztelenül Candivel.
- Everett ne már öregem! Mit gondoltál?  - morogta apa a túloldalról...
- Cain! A fiad 15 éves és egyedül volt a barátnőjével...vagy akárki is ez a lány! Nyilvánvaló hogy mire is készült!
Ezt a beszélgetést 5 perc alatt lezárták, apa megmondta anyának hogy elbeszélget a fejemmel és úgy egy óra múlva értem jön. Anya ki volt borulva és így nem akarta hogy ott maradjak nála. Érthető mód...  
Három évvel ezelőtt ahogy a vállásukat kimondták a szüleim, úgy eldöntöttem, hogy az apámmal tartok. Jóban rosszban mindig. A példaképem az öregem....így sokat nem kellett agyalnom ezen a döntésen. Már pelenkáskorom óta ráfüggtem az öregemre, igazi apás gyerek vagyok.


Korán keltem... túl korán...
Az arcom több ízben nyúzott volt, így nem is csoda, hogy kifelé menet, majdnem neki mentem a falnak is.
Kell egy kávé... De valami irdatlanul gyorsan! Tejeskávé csak, de akkor is kell. Valami ébresztő, valami utánzat, hiszen a kólát nem lehet mindig vedelni.  
Ám mielőtt még sikerült volna kikecmeregnem a konyháig, megálltam Apa ajtaja előtt, elpillantva a kilincs irányába... Egy pillanatra megfordult a fejembe, hogy felébresztem, de aztán újraterveztem. Fáradt vagyok még ehhez, na...
Szóval, a konyhában kisebb - halk - csörömpölést követően főzésnek indítottam egy adag kávét, feltornászva magamat a pultra. Jó pár percig csak bámultam magam elé. Nem volt életkedvem sem ahhoz, hogy megmozduljak. Hogy kutassak valami izgalmas után... a kávé lefőtt végül, hamar elkészítettem a megszokott módon. Apának is. A még gőzölgő kávét az ujjaim közé szorítva húztam magam elé. A forró pára finoman, melengetőn járta körbe vonásaimat, ahogy úgy gubbasztottam felette, mint egy öt éves kisfiú.
Csak vártam... Már hallottam, hogy az ajtó nyílik... A kávé fölé görbülő tartásom elkezdett egyenesedni, ahogy érdeklődő, homlok ráncolt pillantásokkal bámultam a közlekedő felé, ahonnan már biztos volt, hogy pár másodpercen belül előbukkan apa nyúzott feje. Az már biztosnak tűnt, hogy kellemetlen volt az előző napja, áészre sem vettem mikor érkezett haza és hogy a nagyi mikor is ment el. Vagy itt van még egyébként? Olyan csend van... pedig az öreglány szeret beszélni. Sokat. Mindenről is. Ő a babysitterem, mikor este apa nincs itthon. Figyel rám, vacsorát csinál és ennyi bőven elég ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam. Ha Ő nem lenne, túl sokszor lennék este egyedül, vagy épp apa nem tudna dolgozni...
Suli után az edzőterembe vittek a lábaim. Két hetente szoktam menni 2-3 órát edzéssel tölteni, majd haza menni, de most lassan a harmadik hete nem voltam.
 
Felkapom a törülközőt, és a sportkupakos vizes palackot a telefonom kíséretében, majd az ajtó felé indulok. Nem tudom, Marco mit tervez velem, és, bár kicsit azért bevallom, izgulok, a gyomrom némileg idegesen remeg, de én készen állok. A kilincsre simítom a kezem, majd kinyitom az ajtót, és az edzőterem gépei felé veszem az irányt, ahonnan a szokásos, unásig hallgatott workout zene szól, és a már használatban lévő gépek hangja, zúgása. Belépek az ajtón, és körül nézek. Férfiak, nők vegyesen, elszórva a teremben, ahogy belépek, többen odakapják a tekintetüket, majd szinte nyomban el is fordulnak. Ez is egy tipikus edzőterem, tele szőkített szilikonmacákkal és kigyúrt, izomagyú tesztoszteronbombákkal. Mindnek ellentétes arányban áll az önbizalma az IQ-jával. Lepakolok az egyik futópad elé. Azt mondtuk, itt találkozunk. Jobb ötletem nem lévén, nyújtógyakorlatokat kezdek végezni, hogy aztán majd a tényleges edzés előtt kicsit megmozgassam magam a futópadon, és egy-két gépen, hisz vagy három hete nem voltam edzeni. A nyújtás végeztével fellépek a futópadra, elindítom, és ritmikus, egyenletes futásba kezdek.
Izmaim újra és újra nyúlnak, ernyednek, feszülnek és lazulnak a bőröm alatt, ahogy a futópadon már egész tempós futásra sarkallom a testem, felvéve a pörgős zene ritmusát. A teremben nincs tömeg, de gyülekeznek az emberek, férfiak és nők vegyesen, az edzőtermek tipikus összetevői. Egoista férfiak és nők, műmosollyal, üres tekintettel. Ügyet sem vetnek rám, és ennek örülök. Ide nem szoktam másért lejönni, csak a kondiért, így nem nagyon tudnak rólam semmit, ez pedig így jó. Árnyék vagyok, sötét folt, fehér zaj. Homlokom enyhén gyöngyözik már a szapora szívverésnek, a hosszú ujjú felsőnek rajtam és a kissé ziháló lélegzetnek köszönhetően, tarkómon és nyakamon is a megterhelés jól látható jelei csillognak a bőrömön, s ha nem lenne rajtam a testem takaró hosszú ujjú, cipzáras felső, a hátamon is folyna a víz. Látszik, hogy rég nem jártam itt. Karom ellentétes mozgással követi a lábam lépteit, tekintetem pedig a futópad elé szegezem, a monitorra. 18 kilométernél tartok épp, és bár a vállam még kicsit fáj, a futás közben végzett ellenőrzések alapján a mozgás kifejezetten jót tesz neki, egyre könnyebben mozog. Mi baja van? Ráestem nemrégiben és hát nincs túl jól. Szeretek edzeni. Szeretek futni is, mert, ahogy a testem megfeszült, ritmikus mozgásra kényszerítem, a folyamatosan növekvő fájdalom segít kitisztítani a fejem. Segít megtalálni a sok kusza gondolat között azt az egyet, amelyik éppen kell. Nekem pedig sok dolgon kellene, hogy járjon az eszem. Ezer és egy megoldatlan akta hever apám fiókjaiban, elrejtve, megoldásra várva. Érdekelnek hát! Csak apa nem szereti ha kínáncsiskodok. Pedig úgy segítenék neki, amit apa értékel is, csak túl fiatal vagyok hozzá...a legnagyobb gond ezzel az, hogy a fiának semmi köze ehhez... pont nekem!  
Kilépve az edzőteremből hallom a mentő hangját, látom is ahogy elhúz az úton... megindulok, de még nem haza. Levegőzök, kellenek a gondolataim, hogy ripityára törjék az elmémet...a túl sok gondolat letaszítja a logikus gondolkodásomat... a tisztán látást, az azonnali cselekvést. Pánik törhet rám. Az meg sosem jelenthet jót. Hívnom kell apát...

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy határozott, kedves, szószátyár, amolyan mindenki barátja kamasznak tűnsz első ránézésre. Aztán kiderül, hogy egy rendőr fia vagy, és egy zsaru gyerekének lenni sosem egyszerű. Ahogy elvált szülőkének sem.
A te korodban már normális, hogy érdeklődni kezdesz a barátnőd felé úgy, ahogy... Elég ciki, hogy anyukád pont rátok nyitott, miközben egymásba voltatok gabalyodva. Kicsit talán túlreagálja, de a jövőben ezt a programot inkább próbáljátok meg legalább zárt ajtók mögött megismételni.
Az apáddal való kapcsolatod nagyon érdekesnek tűnik. Kis önkéntes szárnysegédként azért a tiltása ellenére ott vagy mellette, érdekelnek az ügyei, szeretnél neki segíteni. Szerintem ez nagyon jó, mert kamaszkorban általában az ember inkább eltávolodik a szüleitől, viszont köztetek megvan a kapocs, ami összeköt titeket. Valamiért van egy olyan érzésem, hogy nem kizárt, hogy az apád nyomdokaiba lépsz, főleg, ha jó érzéked is van hozzá. Azért remélem, semmi olyanba nem ütöd bele az orrodat, amiből bajod lehet a későbbiekben.

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de én addig sem tartanálak fel tovább.


Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!