Mindig is biztos voltam benne,hogy a pokolban kötök ki. De arra nem számítottam ,hogy saját magamnak teremtek,egy személyre szabott alvilágot. Nos,ez mégis megtörtént. Ha megfékeztem volna az érzelmeimet ,és nem ütközöm frontálisan bele Erikbe ,talán most nem tartanék itt. Utálom ,hogy tudok érezni. Utáltam az egész helyzetet ami megingatott . Mert nem tudtam hova visz ez az egész,arról meg már fogalmam sem volt ,hogy hova kötünk ki. De mindenképpen labilis volt az egész. Én mégis vidáman rohantam bele ,egy jól megmunkált csapdába ,szinte már ugrándozva vetettem magam bele a gödörbe ,amiből most rohadtul nem bírok kimászni. Annyi bizonyos ,hogy Channing Tattum csípőmozgása elég melankolikus állapotba taszított ,pedig nem egészen ez volt a tervem. Mérgelődve váltok csatornát ,és próbálom elterelni a gondolataimat,de mindenhol ugyanaz. Na jó,ez azért túlzás ,de mindenben meglátok valamit ,amit én jelzésértékűnek nyilvánítok ,aztán újra belekerülök abba a mókuskerékbe ,ahol már vagy négy napja teperek ,és senki sem hajlandó kiszedni onnan. Hétfőn még elgondolkodtam ,hogy talán Dr. Riggs-el kellene váltanom pár szót ,de az első két mondatomnál ,valószínű beutalt volna egy alapos kivizsgálásra ,és utána egyenesen mehettem volna a ketyósok közé. Nem volt túl jó ötlet ,így elvetettem és inkább aludtam egy jót. Kedden úgy döntöttem ,bekapcsolom a telefonomat . Rossz ötlet volt ,túl sok volt a nem fogadott hívás . Bár nem igazán néztem meg ki az ,de nem is érdekelt ,mert újra visszafeküdtem az ágyamba és szégyenkeztem. Szerdán ... a szerdára nem emlékszem ,mert rummal kiütöttem magamat . És most itt tartunk ,ülök a kanapén és próbálom megfejteni az élet nagy titkait ,miközben Paulina rájön ,hogy van egy ikertesója. Ez mekkora szívás lehet ! Én biztos nem viselném el ,ha lenne egy ugyanolyan nő mint én. Emocionális kitöréseim, egyre csak erősödnek ,a sorozat előre haladtával,és sajnos a rituális gumimaci kivégzés sem segít,ami a számban történik. Igazából magam sem értem miért néztem ezt,mert roppant idegesítő volt ,hogy Paulina ilyen kiábrándítóan ostoba . De ha azt nézzük ,én is az voltam ,sőt akár lehetnék én is ennek a nyamvadt sorozatnak a főszereplője. Heves mozdulattal túrok bele a hajamba ,majd erősen megmarkolom a tövét ,és így kezdem el masszírozni . Igazából irgalmatlanul szarul éreztem magamat,az emberlánya azt hinné,hogy csak a szertelen öröm marad neki ,ha viszont szeretik. De ,nem ez csak még nehezebbé vált ,mint amilyen volt. Afelől semmi kétségem nem volt ,hogy mély érzelmeket táplálok Erik iránt ,és abban sem ,hogy talán Ő is . Inkább a bizalom része ami aggasztott . Annak a csúfosan véget ért éjszakának,soha nem szabadott volna megtörténnie ,sőt Eriknek egyáltalán nem is kéne a közelemben lennie ami azt illeti ,mert rohadtul összezavar ,és félelmet kelt bennem ,hogy ismeretlen terepre tévedtem. Mint egy sánta nyúl,aki tudja hogy valahol az egyik bokorban megfog jelenni a róka,és akkor aztán lesz ne mulass nyuszika. Nem szabad engednem ,mert megégetem magam ,és ettől jobban tartottam ,mint bármi mástól. Hogy valaki megrengeti a tökéletes berendezett világomat ,ami mások számára teljesen műnek hatott ,vagy éppen mesterkéltnek. De az igazság az volt ,hogy én ezek közt a falak közt éreztem magam jól,ahol nem érhet senki sem. Ahonnan kizárhattam azokat ,az emlékeket ,amik esetleg csak még emberibbé tettek. Nem volt szükségem az érzelmekkel járó bajokra. Egészen mostanáig ,ha a félelem nem itatta volna át minden porcikámat ,talán nem kerültem volna Eriket folyamatosan ,talán kinyitottam volna az ajtót ,és talán felvettem volna azt a kurva telefont . Bár nem voltam benne ,teljességgel biztos ,hogy Ő volt . De jobb is ez így . Elrejtettem magamat előle ,és ennek így is kell maradnia .Mire felnézek a tv-re Paulina ,már boldogan mosolyog és hisz a kezdett reményében ,vagy mi a franc.- Hülye picsa . -nyomom ki a tv-t és felállok. Tanácstalanul teszem csípőre a kezeimet ,majd úgy döntök ,hogy elég volt a száműzetésből . Ideje egy kicsit kiengedni ,talán ez segíteni fog . Vagy éppen csak mocskosul részeg leszek . Mindegy ,akármi jobb volt ennél amit most műveltem. Próbáltam emberi alakot ölteni magamra ,bár a folyamat közben többször .elrebegtem magamban egy imát ,hogy ne fussak össze vele. Nem bírtam volna a szemeibe nézni ,egyszerűen túl nehéz volt ,mint ahogy azt is,hogy szeret...bár azt lehet csak a kábaság mondatta vele ,én meg túl gondolom a dolgot. A picsába is Sarah! Hagyd ezt abba! Mielőtt újra magába nyelhetnének a gondolataim,magamra erőltetem a szokásos vigyoromat ,ami leginkább páncélként szolgált ,és elindulok . Nos,pár óra múlva a kísérletem az iránt ,hogy leiszom magamat teljesen jól sikerült ,ami azt illeti kibaszott jól sikerült . Ingatag lábakkal szállok ki a kocsiból ,és a kidőlt parkolóórához szédelgek ,amin a magassarkúm csak ront ,így meg kell támaszkodnom a kocsi oldalába ,hogy rendesen meg tudjak állni. - Hát ,ez nem a Te estéd haver,de megértem én mindenkit ledöntök a lábáról.- vonom meg a vállaimat ,majd változékony mozgáskoordinációmnak köszönhetően előre lendülök. Az igazat megvallva remekül nézhettem ki,kétszeresen is eláztam míg Erik lakásához értem ,egyszer a piától....egyszer meg az esőtől. De semmi nem tántoríthatott el ,így túlságosan is megfontolt lépésekkel haladok az ajtajához ,majd bekopogok rajta .- Erik nyisd ki ,én vagyok az ..- kiáltok befelé ,talán kicsit túl vidáman is mint kéne ,és amíg várom hogy ajtót nyisson ,addig próbálok úgy csinálni ,mint aki meg tud állni a lábán . Persze ez úgy egészen nehéz tud lenni ,ha a saját tulajdon szemed ,huncut játékot űzve veled ,mindenből kettőt láttat. Még abból a félistenből is ,aki ha ajtót nyitott ,csak huncut mosolyt villantok rá és be tódulok az ajtón anélkül ,hogy behívott volna. Hirtelen pördülök meg a tengelyem körül ,hogy vele szemben lehessek ,majd kicsit lábujjhegyre állok ,hogy elérhessem az arcát és a két tenyerem közé vegyem . Kicsit elnyúzottan kezdem el simogatni az arcát ,míg a szemeimet arra kényszerítem hogy,az Ő kék íriszeit figyelje. Hm,hát ez talán még rosszabb ötlet volt. - Van még itt valaki ?-kérdem tőle ,miközben imbolygok össze vissza.- Remélem ötnél többen nincsenek ,mert nincs kedvem a tömegszexhez .- kuncogok ,de legbelül megint elfog ugyanaz az érzés ,amit józan állapotban éreztem ezzel kapcsolatban.
Csörgettem egyszer, csörgettem kétszer. Zörgettem az ajtón, nyomtam a kaputelefont, írtam a számtalan okostelefonos üzenetküldő programok ár változatán és... semmi. Aggódtam. Ketrecbe zárt vadként jártam fel s alá abban a kis élettérben, ami a lakást jelentette, ahová bezsúfolódtam temérdek hangszeres motyómmal egyetemben. Egymás után szívtam cigiket és bontottam söröket. S mindezt úgy zongoráztam le, hogy egyetlen egyszer sem tudtam elérni Őt. Egy alkalommal se tudtam beszélni Sarah-val. Rá kellett jönnöm, hogy nincs ami pótolná, vagy tompítaná a hiányérzetet, legfeljebb az idő tudott olyan révületbe ringatni a zenével közösen, ami el tudta nyomni valamennyire ezt, ami hagyta, hogy kicsit heggedjen a dolog, s persze a sebet utána magamban újra feltéptem. Miért? Mert nem értettem semmit. Sem magam, sem a lányt, sem azt, hogy mit kéne még tennem, vagy mit kellett volna. Ott zsong a fejemben, hogy netán hibáztam, hogy valahol elszúrtam a dolgokat s bölcsebb lenne, ha felhagynék a kajtatással, összekapnám magam, aztán tönkretennék pár nőt, akik mind feltennék a kérdést, hogy "holnap felhívsz?" én pedig nem, hogy nem telefonálnék, de lehet egy óra múlva már mást fűznék... Pár hónapja lehet ezt tettem volna, de most nem. Inkább élem a saját rutinom szerinti életet: lejárok az olasz étterembe kajálni minden nap, elmegyek edzeni minden nap, elmegyek a próbákra, és otthon is gyakorlok, amíg nem fáj mind a két kezem annyira, hogy ne bírjam tovább. Akkor pedig ledöglök a kanapéra és bámulok valami szar ismeretterjesztő csatornát, de nem azt, amin garázsokat vásárolnak... inkább bámulom, ahogy a megboldogult Hawking elméleteit magyarázzák számítógépesen animált fekete lyukakról, míg én alkohollal csinálok hasonló fekete lyukat a saját elmémbe. Most is éppen bontanék egy üveggel valamit, miután a jeges vödörből kiszedtem sajgó mancsaim, de dörömbölésre és gajdolásra leszek figyelmes. - Mi a... - megdörgölöm az arcom hideg kezeimmel. Nem, még nem ittam és nem is szívtam ma semmit. Csak fél doboz cigit, de az nem számít ugye... Feltápászkodom a szebb napokat is látott garnitúráról, amin a pia a cigi és a pizzák is nyomot hagytak már s az ajtóhoz caplatok, hogy mogorván tárjam ki azt. - Mi van! - fortyanok fel, ahogy nyitom már reflexből, de nem várt látvány tárul a szemem elé s egy lépést hátrébb is megyek. - Sarah! - végigmérem s megállapítom, hogy szánni valóan el van ázva. Ez aztán a meglepetés... eddig le se szart, most meg itt parádézik nekem, míg majd' alá bicsaklanak a lábai, ahogy a sarkain egyensúlyoz és úgy nyomorgat, mint egy kisgyereket. Egy szakállas kisgyereket. Megfogom a csuklóit. Megszólalnék, de nem tudok, mert már kapom is a frivol kérdést, míg csuklóinál fogva próbálom egyenesben tartani. - Mert öt faszi még jó lenne nálad mi? - felkavart megjelenése, de... ezzel együtt sem fogok örömmel a nyakába borulni. Főleg így nem. - Ha erre vágysz, elintézem neked. - zárom be mögötte az ajtót egyelőre, a lépcsőházat mégse akarom tájékoztatni minderről. Hangom kissé mélyebbről érkezik és nem hangos, de annál azért feszültebb. Rohadtul aggódtam érte, rohadtul féltem attól, hogy nem akar többet látni s most kezd mindez bennem felszabadulni és olyan ez, mintha egy készülő vihar középpontjában állna a szőkeség. - Utána meg mehetsz, amerre jól esik. - fogást váltok rajta, hogy vállainál fogva tartsam inkább egyenesben. Nem mondanám, hogy rossz ránézni, mert egyrészt még így is gyönyörű számomra az én bukott angyalom, másrészt meg elég részeg embert és elég részeg nőt láttam már s magam is elégszer rúgtam már be. Azt mondjuk még meglátom, hogy mihez is kezdjek majd vele... és ez tőle is nagyban függ.
Igazából ,már nem csak, hogy ketőtt látok Erikből,de mintha az arca is eltorzult volna. Vagy roppant mérges,ami végül is indokolt lenne jelen esetben . Mégis a hallottak alapján ,úgy érzem ,hogy az indulataim elszabadulnak . Ami igazság szerint egészen lassan tör ki belőlem ,sőt nem is történik semmi egyszerűen bámulom őt ,mégis mi a francot mondana ilyenkor az ember ? Valószínű ,ha az agyamat nem lepné el a köd ,akkor most nem lenne ilyen nehézkes ez. Hadilábon álltam az érzelmek felismerésével ,így meg aztán végképp,és az sem segít rajtam ,hogy az egyik gyenge pontom áll előttem. Laposan pislogok fel rá ,bár ettől mintha csak még jobban szédülnék. Azt hiszem ,ha nem tartana ,már rég arccal előre dőltem volna. Bár ez foglakoztat a legkevésbé,mert bármilyen fizikai fájdalmat elviseltem volna ,de hogy éreznem kelljen ,én nem voltam ehhez hozzá szokva ,egészen mostanáig. Utáltam ilyen problémákkal szembenézni ,ezért is kerültem őket nagy ívben. Erre Erik fogja magát beszambázik az életembe ,és felborít mindent amit eddig felépítettem . Nem mintha ez bántam volna ,sőt...de a szabályok amik szerint éltem ,egyre kevésbé érdekeltek. Ami csak még nagyobb zavart okozott a fejemben . Olyan volt az egész ,mintha csak néző lettem volna a sorok közül ,aki csak gyönyörködik a látványban ,vagy éppen elborzad,mint jelen esetben is . Ez voltam én ,egy feslett hősnő ,aki most olyan tompa részeg ,hogy már csak elmélkedni tud,hogy vajon hol rontotta el? ! Csak hogy siet senki a segítségére ,nem állítják meg ,ha hülyeséget kezd el csinálni. Így jutottam el idáig ,az úgynevezett mélypontomig ,ami inkább egy memória játékból állt,csak éppen egyik kártyának sem volt meg a párja. Persze ,ami még fantasztikusabb az egészben ,hogy míg én itt egy vonatott filozofikus elméletet végigvezetek ,addig elszalad mellettem minden pillanat. Ráadásul kézen fogta a türelmemet is ,és magával rántotta .- Óóó,szóval így állunk ..-rántom ki magam a tartásából ,amitől egy kicsit megtántorodom ,de sikerül megállnom a lábamon. Tudom jól ,hogy a tekintetemből kiolvassa az a sértettséget ,de ez most nem érdekelt .- Azzal nincs semmi baj ,hogy Te eltűnsz évekre ,majd újra feltűnsz . De ha én teszem ezt ,az már nem működik ..- teszem hozzá magabiztosan a harag egyre jobban munkálkodik bennem ,így mikor kiengedem ,már nem igen tudok semmit sem visszatartani. - Nem ,nem erre vágyom. Te nagyon is jól tudod,hogy mire vágyom! - bököm meg a mellkasát amikor közelebb érek .- De úgy látszik,ez ugyanúgy elkerüli a figyelmedet ,mint hat évvel ezelőtt . Csak négy napra volt szükségem,hogy átgondolja a dolgokat ,mert Te is tudod ,hogy ami történt ,nem normális ! Mégis elvárod tőlem ,hogy lendüljek túl rajta ,csak úgy .-hangom egyre csak emelkedik a feszültségtől ,ami a testemet már -már remegésre készteti.-Nem megy ! Nem tudok csak úgy elmenni mellette ,mintha mi sem történt volna ..Én nem az a nő vagyok ,aki erre képes . -túrok bele a hajamba ,amit végül megmarkolok a kelleténél erősben . Szavai egy pillanat alatt a józanodás felé lökdöstek,de ugyanakkor egy másik irányba is elvitt.- Azt hiszed ,ez olyan rohadt könnyű ? - teszem fel neki keserűen a kérdést .- Igen ,tudnék öt férfival lenni ,gond nélkül. De az még nem azt jelenti ,hogy akarom is ! De ha egy kibaszott jó kislány lennék ,akkor nem kapnám ezeket a becsmérlő szavakat ,nem igaz ? Most már megyek amerre akarok ...- húzom ki magamat ,és hevesen lendülök meg az ajtó felé.
Kezdőlap
