Más ez az este a maga módján, mint a többi. Minden, ami köztünk történik, annak megvan a különleges kémiája. Hiába profán messzemenőkig minden tettünk, leginkább az előjáték, mindez az aktusban bizonyos szempontból feloldódik s valami mélynek, intimnek és érzékinek adja át a helyét. Már a mi léptékünkkel nézve. Nem állatias ösztönlények estek egymásnak a matracon, ez merőben más, több, érzelmileg telítettebb. Mozdulataimat ez diktálja s pontosan érzékelem, hogy Sarah-t is hergeli a dolog és tovább viszi, magával ragadja... együtt feledkezhetünk bele a másik társaságába. Ritka pillanat ez, hiába voltam már nem egy, de nem is kettő nővel. De Sarah valahogy mégis más. Nem a külsőségek miatt, bár nem tagadom, hogy a szőkeség alakja és idomai tökéletesek, tekintete bűnre csábító, bőre selymesen puha és harapni valóan hófehér, akárcsak hívogató ajkai... a benne tomboló tűz az, amitől mégis más ez az aktus, amit minden mozdulatommal még mohóbban, határozottabban és erőteljesebben folytatok s mégis gyengéd törődéssel, érzékiséggel. Finom cirógatásokkal, csókokkal fűszerezem csípőink áldásos és élvezetes munkáját. - Szeretem a legjobbat kihozni belőled. - cirgonc somolygással felelek fülembe nyögött szavaira, kevés rezzenéssel, mintha nem is lenne olyan megerőltető, amit most csinálunk, pedig már nagyon is az, de... ezt nem érzem és ettől többre is képes vagyok. Ezt valahol Sarah is érezheti, lehet ezért is kérlel, hogy adjam át az irányítást, mielőtt teljesen elszabadulnék. Ez pedig meg is fog történni. De nem most azonnal. - Megkapod rá a lehetőséget. - duruzsolok fülébe, mert valahol átlátom, hogy mire készül, hogy az egyesülésünk közepette úgy hangsúlyoz, mint aki énje maradék szilánkját akarja megőrizni. Csakhogy a bennem munkáló érzések és erők ennél többet akarnak. Mindent. - Most. Az. Enyém. Vagy. - minden szavamat egy-egy csókkal szakítom meg, hangom pedig komolyan és határozottan cseng s csípőm mozdulatai tesznek is róla, hogy beváltsam ezt az ígéretem: kemény, szerszámom teljes hosszában ható ostrommal magamért komolyan kitéve adom meg Sarah-nak, amiért egy része minden bizonnyal könyörög. Addig nem nyugszom, míg a szőkeség el nem éri így a kielégülést, míg szenvedélyes, buja szeretkezésünk ide nem vezérli, hogy ebben a helyzetben most első ízben általam élje ezt meg, ne pedig úgy, hogy a saját kezébe veszi a dolgot. Nem hagyom, hogy magának vindikálja ezt, én akarom neki megadni, mert a bennem lakó ősember ezt diktálja. Minden ösztönöm ebbe az irányba terel. Valahol ezzel akarja betörni, magáévá tenni, feloldani őt végleg kettőnk egyesülésében. Hogy ez az egész tényleg több legyen, mint aminek elsőre tűnik... s mikor ez megtörtént, csak akkor teljesítem kérését és fordítom meg magunkat, hogy most ő lehessen nyeregben. Na, lássuk, ezek után mit fog művelni... Most irányíthat és bizonyíthat. Hogy mit is kell bizonyítania? Nem tudnám megmondani, tán még ő sem, de nincs kétségem, hogy fog.
Sokszor szorultam már sarokba ,de mindig megoldottam ezen problémát . Most viszont,csak tehetetlenül vergődöm egy olyan terepen ,ahol nem egészen ismerem ki magamat. Ez pedig nem volt más,mint az érzelmek. Nem tudtam velük mit kezdeni ,és őszintén soha nem is akartam. Túlságosan féltem ahhoz ,hogy legalább egyszer az életben belemerüljek jobban valamibe. Hisz nagyon is jól tudtam ,hogy ez mennyire tud fájni . Az emberek gyakran abba a hibába esnek,amibe régen én is oly vidáman beleszaladtam. A naivitás ,ami add az embernek valami plusz önfeledtséget ,egy megnyugvást, ami soha nem tart sokáig. Ennek pedig mi lesz a vége ? Gyötrődés ,és fájdalom ami szinte felőrli magát az embert és az egészből nem marad más csak emlék. Nekem ilyen emlék volt ,az elhagyatottság érzése ,ami folyamatosan csak nyugtalanított ,és feldúlt . Így megvontam magamtól ,az érzelmeket. Ez viszont ,Erik esetében aligha volt megvalósítható,hisz mindig is tápláltam iránta gyengéd érzelmeket ,amik egyre jobban eluralkodtak rajtam Én pedig ezt az idő múlásával igyekeztem visszaszorítani,hogy még csak véletlen se emlékeztessen semmi a régi Sarahra. Akkor mikor ezt elhatároztam ,azzal nem számoltam ,hogy még valaha is látom . Így nem csoda ,ha felkészületlenül ért ,az amit Ő megtestesít ...az valami sokkal másabb volt mindig is . És a mozdulatai igencsak ezt túrózik vissza ,mintha csak hallaná a gondolataimat ,amivel képes lenne felvenni a harcot . Határozottan ,mégis lágyan becézget minden mozdulatával ,amire a testem úgy reagál mint még semmi másra . Mintha mindig ezt várta volna ,és ez egy kicsit igaz is volt ...sőt nem is kicsit . Minden mozdulatát készségesen követtem,hogy még többet kapjak belőle . Miközben az agyamban folyamatosan megszólal a vészjelző,hogy ezt ne folytassam ,ne engedjem. Ha elég erős lettem volna ,talán nem tudott volna Erik magával ragadni ,és nem csak egy halovány próbálkozást tettem volna meg az ügy érdekében . - Erik..- nyögöm a nevét ,de folytatás elmarad ,túlságosan nagy hatással van rám, és ezt szavai még jobban erősítik bennem . Egy részem még mindig küzd,az ellen hogy valami áttörést érjen el . De sajnos a testem ez ügyben teljesen másképp dönt ,és csak még jobban magam ellen dolgozva simítok végig széles vállain ,amit végül megmarkolok ,ahogy érzem az ismerőst bizsergést . Végül az izmaim erőteljesen a férfiasságára feszülnek ,belőlem pedig kirobban egy sikoly amit igyekszek azzal elfojtani ,hogy a nyakába bújok. Egy pillanatig csak kapkodom a levegőt ,és még mindig az öntudatlan állapot mezsgyéjén "táncolva " próbálok magamhoz térni . Úgy érzem ez az út ,ahova haladok csak még keskenyebb lesz ,és ha letérek róla ,ismeretlen helyen találom magamat. Vagy már ott is voltam. Elvett tőlem valamit ,amit már nem biztos ,hogy visszakapok . Hisz mikor felülre kerülök egy ideig csak a szemébe nézek ,mindketten tudtuk hogy ,ez valami olyan volt ami nekem ismeretlen..mégis megtette velem. Miért? Kétségbeesetten kezdem el mozgatni a csípőmet ami egyre gyorsabb iramra vált ,nem törődve semmivel . Kezeim is egyre mohóbban fedezik fel a felsőtestét ,végül fölé hajolva vadul megcsókolom ,és az alsó ajkába harapok.Én csak ezt ismertem a hevesség hajtotta kielégülést ,és most hogy ismerem a másikat ,pánikba estem ,mert képes volt betörni és hagytam neki . Hiába volt minden egyes ,indulata szült mozdulatom. Ennek a hajónak elvesztettem az irányítását.
Kezdőlap
● 540 ● 