Szerintem mi egyszerűen nem tanultuk meg helyesen kezelni az érzéseinket. Pontosabban sehogy sem tanultuk meg őket kezelni és ezért nem is tudjuk rendesen kifejezni őket, leginkább abban lett a legnagyobb rutinunk, hogy hogyan rejtsünk egy mindent egy mosoly mögé még akkor is ha éppen darabokra törünk belül vagy éppen szívünk szerint megfojtanánk a velünk szemben álló embert. Ennek lehet ahhoz köze, hogy már kicsiként mindennel egyedül kellett megbirkóznunk. Amint valami kiborított minket már le is voltunk passzolva a dajkának vagy éppen a szobánkba voltunk zavarva, hogy senkit se zavarjunk.
-Köszönöm a törődést, de pont akkora az arcom, amekkorának lennie kell.-vonom meg a vállaimat.
Azt hiszem sosem vallanám be senkinek, hogy mennyire szeretem egyébként a testvéremet. Ahányszor csak tehetem összerúgom a bokáját a folyosón és nevetve nézem ahogy megbotlik, de ettől függetlenül, ha bárki más akár csak szavakkal kikezdi a lelkét, akkor már egészen már üzemmódba kapcsol az agyam.. és igen. Meg fogom védeni amitől csak tudom még akkor is ha közvetlenül ezután belefingok a párnájába. Ezért van az embernek testvére.
Most Lita és Eddie is szenvednek. Nyalogatják a sebeiket és talán most még egyikük sem látja ennek a kínlódásnak a végét, de napról napra könnyebb lesz mindkettejüknek. Eddie-nek szerintem csak körbe kell néznie és legalább 3 csaj szívesen mászna is be alá, hogy egy kicsit jobb kedvre derítse.... Lita esetében pedig... hát attól lennék a legboldogabb, ha Jézus lenne a következő partnere és magára öltené a fekete-fehér csuhát és már menne is egy zárdába.
-Ez a dolgom... a létezésem egyetlen értelme...-amúgy kurvára nem.-Szóval igenis meg foglak védeni.-pillantok rá, majd újra a képernyőre miközben előrehajolok és iszok néhány kortyot az üdítőmből és vissza is helyezem az asztalra a poharat.
-Nem, nem vagyok.-rázom meg a fejemet.-Rohadtul önző vagyok, de ez egy másik kérdés. Egy srácnál nem gond, hogy magasabb a szám, hiszen nézz csak rám. Soha nem köteleződök el és ezt mindenki tudja mégsem néznek rám ferde szemmel emiatt pedig elég sok emberrel kavartam már. Ugyanez egy lánynál már nem így működik, hiszen hogyan is fogalmaztál?... a "repedt sarkú kis kurva" megnevezés hamar rátapad valakire.-és az a legdurvább, hogy a lányok alkalmazzák a leglátványosabban ezt a kettős mércét egymásra. Mi srácok ezt kifejezetten leszarjuk. Maximum annyiban nyilvánul ez meg, hogy valakiben elgondolkozunk-e hosszabb távon vagy egy estére korlátozódik a szórakozás.
Már most azt látom rajta, hogy kommunikatívabb és mintha jobban lenne már attól, hogy beszélgettünk egy kicsit. Már megérte kirángatni a kis odújából. Nem bírtam már az örökös negatív energiáit elviselni. Van itt abból bőven elég. Nem kell, hogy még ő is kis viharfelhő legyen a Kershaw lakás falai között.
-Ő szerintem így szeret minket. Meg se próbáld lenyűgözni.. ha igyekszel csak rosszabb.-bár nem mintha pont neki kellene bemutatni anya csodatermészetét.
-Helyes. Gondolj Jézusra inkább. Az a neked való csávó.-bólintok röhögve majd egy adag popcornt az arcomba gyűrök.
Kicsit elgondolkozok. Azt sem tudom mi a házi.
-Ja... ja .. fingom sincs. Mintha lenne valami esszé, de nem emlékszem. Tanuljunk együtt úgy mindig gyorsabb...-legalábbis nekem. Őt szerintem feltartom, de ha már felajánlotta, akkor ez nem az én problémám.

Having

A Kershaw családban egyáltalán nem szokás az, hogy az érzéseinkről beszéljünk, némelyiket még megélni sincs lehetőségünk rendesen. Enyhén szólva is eléggé elcseszett egy família vagyunk, anyánkkal az élen, akiről el sem tudom képzelni, hogy bármit is érezne a jéghideg szívében. Éppen ezért örülök most annak, hogy egy kicsit sikerül beszélnem Tommyval, nem hiszem, hogy valaha még lesz alkalmunk arra, hogy ilyen nyíltan beszéljünk az érzéseinkről. Mindketten szeretjük megtartani magunknak a gondolatainkat. Azt hiszem, hogy a szüleink eléggé elcsesztek valamit a fejünkben. Nem akarok furán viselkedni, de amikor Eddie kerül szóba valahogy mégis sikerül teljesen lejáratnom magam. Mint egy fogyatékos, aki nem tud meginni egyedül egy korty italt. Szerencsére Tommy egyáltalán nem veszi a lapot, látszólag bele sem gondol abba, hogy a hirtelen szóbakerülő legjobb haverja van rám ilyen hatással. És még ennél is jobban.
- Jól vagyok veregetem meg a saját mellkasomat, amikor végre újra sikerül levegőhöz juttatnom a tüdőmet. Kijelentését hallva magasba ugranak a szemöldökeim. Ez komoly? Azért a híres Kershaw magabiztosságot kicsit cenzúrázhatná.
- Ne legyen ilyen nagy arcod Kershaw! nem is értem, hogy miért gondolja azt, hogy kisajátíthatja Eddie barátságát. Azonban nem akarok belemenni semmilyen Eddiet érintő vitába, mert félek valami olyasmit találok mondani, amit megbánok, úgyhogy inkább csak duzzogva tömök be egy marék popcornt az arcomba. A kisujjeskü valamennyire enyhít a zord kedvemen, eszembe juttatja azokat a pillanatokat, amikor történetesen kedvelem a tesómat. Mármint, nyilván szeretem, hiszen a testvérem, de ettől eltekintve vannak pillanatok, amikor ki nem állhatom. Amikor arrogáns és beképzelt pöcs álarcát veszi magára, pedig ő egy igazán kedves és szerethető tökfej. Mint ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja.
Elgondolkodom. Lehetséges, hogy tényleg én veszem túlságosan magamra a történteket és Eddie számára nem olyan nagy dolog, pedig nekem igazán úgy tűnt, hogy őt is bántja a dolog, komoly elhatározásra készült Jessicaval, aki mindezt egy könnyed dobással hajította ki a szemétbe. Olcsó kis lotyó.
- Remélem igazad lesz. rántom fel a vállam végül, lezárva ezt a témát és egy újabb adag kaját nyomkodok a számba. Csak fél szemmel nézem a képernyőn harcoló csajok bandáját, így nem is igazán értem, hogy mi a film lényege, de nem is érdekel, most nekem olyan jó, hogy Tommyval egy kis időt eltölthetek. Szeretem a dinka fejét.
- Ne ragattasd el magad Tommy, jófej vagy meg minden, de azért ne akarj már mindentől megóvni. ez valami nagytesós dolog lehet, vagy nem is tudom. Egyik szemöldököm a homlokom közepéig ugrik, míg a másikkal hunyorítva nézek rá.
- Szóval neked lehet a farkaddal gondolkodni éveken keresztül, én meg nem szexelhetek mert a szart is kivered az illetőből? Nem vagy te egy kicsit önző? nem mintha bármilyen ilyen jellegű kapcsolatra vágynék ebben a pillanatban, de attól még eléggé álszent hozzáállás. Nem mondom, hogy mostantól minden gondom megszűnik, de az biztos, hogy egyelőre jobban érzem magam, mint amikor leültünk erre a kanapéra. Kár tagadni, hogy ez az érzés nagyrészt annak köszönhető, hogy itt van mellettem ez a bohóc. Bármi is történjen mindig számíthat rám.
- Tudoooom....én soha semmit nem tudok jól csinálni, főleg anyának. Nem tudom miért, de szerintem minden tettemmel csak idegesítem. Pedig próbálok a kedvében járni, de tényleg. többé kevésbé. Nem is vagyok biztos abban, hogy anyának egyáltalán a kedvében lehet járni.
- Következőre gondolni sem akarok. vagyis...lenne egyvalaki, akire szívesen gondolok, de az a lehető legnagyobb őrültség amit csak tehetek. Eddie sosem nézne rám másként mint a haverja kishúgára, Tommy meg soha többé nem beszélne velem. Szóval, marad a néhány lopott pillantás, amikor elhiszem, hogy talán ő is lát bennem valamit, és nem vagyok teljesen bolond.
- Na, nézzük ezt a filmet, mert mindjárt hazaérkezik a sárkány és mehetünk tanulni. Kell segíteni a házidban?

Szinte a tarkómig szaladnak hátra a szemöldökeim amikor kis híján belefullad az üdítőjébe. Ennyire nem kérdeztem se meghökkentőt, se bántót, szóval ezt be tudom annak, hogy genetikailag vagyunk a szerencsétlenkedésre kódolva.... vagy ez a karma... kiröhögött amikor bénáztam, úgyhogy az univerzum egy laza fuldoklást küldött neki büntetésként.
-Szedd már össze magad!-veregetem meg egy kicsit a hátát miközben lerakja a poharat vigyázva, hogy ne üssek akkorát, hogy közben ebben a mozdulatában megakadályozzam.
-Barátok? Maximum ismerősök.. azok is csak miattam.-nevetek fel.-Egyébként meg kapd be a nyuszidat... kurva jó ízlésem van.-vonom meg a vállamat. Mármint rajta kívül soha senki nem panaszkodott se az öltözködésemre, se az éppen aktuális partnereimre, szóval én ezen biztosan nem kezdek el aggódni.
A kisujjammal az ölébe kapaszkodok néhány másodpercre összekulcsolva őket.
-Jó, akkor megegyeztünk.-bólintok egyet határozottan.
Abban nem kételkedem, hogy Eddienek jól esett volna, ha még egy darabig húzogathatta volna az iskola egyik legjobb nőjét, de ha tippelnem kellene azt mondanám, hogy az önérzete jobban sérült ebben az egészben, mint a kis szíve. Csak nem lehetett akkora pöcs az ÉN legjobb haverom, hogy komolyan belezúgott volna egy olyan csajba, mint Jess.
-Előbb túl lesz az egész faszságon, mint azt bárki is gondolná.-vonom meg a vállamat. Talán már túl is van rajta csak tényleg kurva szarul jött ki a lépés, hogy pont ennyire összeértek a szálak. Mindegy is. Eddie tudja, hogy szívesen meghallgatom, ha kiöntené a lelkét, bár ilyen szempontból sosem voltunk kifejezetten lelkizősek... ez az egész érzelem boncolgatás a lányok asztala. Csak szerintük kell minden fost alaposan kivesézni, hogy megértsék mi-miért-hogyan történt. Mi bebaszunk és smárolunk egy új csajjal aztán le is van tudva.
Hirtelen fakadok ki, mert tényleg nem bírom már tovább az önmarcangolását és minden szűrés nélkül törnek elő belőlem a szavak, de talán pontosan ezt kell hallania, hogy egy kicsit összekapja magát. A meglepettség fokozatosan ül ki az arcára, így legalább tudom, hogy minden kimondott gondolatom célba ér.
-Mindigis az voltam...-vonom meg a vállamat egy önelégült mosollyal, de már megint sikerül lelohasztania a jókedvemet a következő megszólalásával.
-A húgom vagy... szeretlek... de meg foglak ütni..-kétujjal megszorítom egy kicsit az orrnyergemet, hogy ne pattanjon el teljesen az agyam.
-Ha lefeküdtél volna vele, egy idő után akkor is megtette volna. A gerinctelen emberek ígyis-úgyis azok maradnak. Csak akkor még azon is fájhatna a fejed, hogy engedted, hogy hozzád nyúljon. Én meg kereshetnék valakit, aki a szart is kiveri belőle.-amikor a múltkor a parton buliztunk volt egy srác.. egy szőke... valami Charlie azt hiszem. Ő még lehet poénból is megtenné, de ha megfizetem akkor biztos.
-Hát nézd.. rövid az az időszak amikor már használhatjuk a farkunk, de még nem kell felelősséget vállalnunk.-ezt pedig csak azok nem használják ki, akik nem néznek ki elég jól.... aki megteheti... az rohadtul meg is teszi.
-Na végre. Mostmár szinte úgy hangzol, mintha önmagad lennék.-sóhajtok végre egy nagyot. Még nem hiszem el neki teljesen, de legalább már próbálkozik ahelyett, hogy tovább püfölné a saját lelkét.
-Majd egyeztetjük a naptárainkat.-nevetek fel. Akármennyire is tudjuk egymást tépni attól még tényleg jól jól tudunk együtt működni. Sokszor tűnhetek felelőtlennek, de az biztos, hogy a húgom bármikor számíthat rám.
-Jézus! Dehogy beszélek... de azt tudnod kell, hogy akárhogy is tudják meg úgyis te leszel a hibás, de nagyon szépen kérlek ne kezdd el újra magadat gyilkolni.... Robert Downey Jr is megmondta... Mosolyogj és bólogass. Aztán kibaszottul tedd azt amit egyébként is akartál.-ennyire rohadtul egyszerű... csak neki ezt még meg kell tanulnia.
-Szard le... majd jön a következő.-persze könnyen beszélek. Én még sosem mutattam be itthon senkit. Ha rajtam múlik ez még egy darabig így is marad.

Having

Majdnem sikerül megfulladnom a kólától a nekem szegezett kérdést hallva. Köhécselve teszem vissza a poharat az asztalra mielőtt megfulladnék. Úgy nézek rá, mintha nem is érteném a kérdését.
- Együtt dolgozunk a suli újságnál. vágom rá, amikor végre sikerül levegőt vennem. - Egyébként meg Eddie az én barátom is, ismerem. Arról meg nem beszélve, hogy tesóóóó a te ízlésednél a szobámban alvó nyúlé is kifinomultabb vigyorgok rá széles mosollyal az arcomon. Megpróbáltam kicsit elviccelni a végét, hogy ne tűnjek annyira komolynak. Igazából...nem tudom, hogy mi van most, kicsit minden olyan fura. Eddie és én valójában barátok vagyunk, de néha...mégis azt érzem, hogy egy kicsivel több. Ha Tommy ezt megtudná azt hiszem nem köszönném meg azt a fejmosást amit kapok tőle. Meg nincs is miről tudnia igazából, csak a testvére egy újabb lányos képzelgése. Semmi több.
- Ígérem, hogy semmi nyálas, szerelmes, romantizáló szám. Csakis kőkemény metál. görbítem be a kisujjam felé tartva a tökéletes kisujjeskűre.
Nem véletlen, hogy nem szoktam a tesómmal megosztani a magánéletem problémáit, hiába vagyunk testvérek, ő és én teljesen különbözőek vagyunk es másképp tekintünk a dolgokra, így az érzések terén sem gondolkodunk hasonlóan. Most azonban elgondolkodom azon amit mond, lehet, hogy igaza van. Leget, hogy csak én látok bele a történtek mögé túl sokat és valójában Eddie tényleg Tommyhoz hasonlóan vélekedik a dologról. De mégis...én ott voltam vele, láttam, hogy ha nem is mondta ki nyíltan, de megviselték őt a történtek. Mégiscsak komolyra akarta fordítani a dolgait azzal a szutyokkal. Már a gondolatára is felszalad mennem a pumpa.
- Lehet, hogy igazad van és csak én látok bele többet abba ami volt. végülis, mégiscsak az ő legjobb barátja, biztosqan beszélgettek erről, nem vitatom, hogy jobban ismeri mint én. De azt hiszem, hogy van Eddienek egy olyan oldala, amit még ő sem ismer, amit nagyon is a felszín alatt tart és csak néha enged bepillantást. Talán nem is annyira fekete meg fehér a dolog, mint ahogy azt az én okos tesóm képzeli. De nem akarok ebből vitát indítani, jobbnak látom, hogy egyszerűen csak elfogadom a véleményét és beszéd helyett teletömöm a számat papkornnal.
Jól esik, hogy Tommy figyel rám, hogy elmondhatom neki mi nyomja a szívem, még úgy is, hogy ez nem egy kifejezetten megszokott állapot kettőnk között. A szavak és a gondolatok csak úgy ömlenek belőlem, abban a reményben, hogy Tommynál megértésre találnak. Heves reakciójára azonban egyáltalán nem vagyok felkészülve. Kikerekedett szemekkel, szinte csodálkozva nézek rá.
- Mióta lettél te a szívek doktora? pislogok rá nagyokat. Nem mondom, hogy nincs ráció abban amit mond, talán tényleg túlságosan engedtem, hogy az önsajnálat maga alá gyűrjön.
- De ha lefeküdtem volna vele, akkor talán nem kellett volna keresnie senkit arra, hogy....szóval...szexre... zavartan túrom a fülem mögé a hajszálamat. - Nem tudom Tommy, a pasik agya tényleg ennyire egyszerű? Tényleg így vagytok összerakva? Semmi nem érdekel csak a szex? értem én, hogy ebben a korban mindenki szexel mindenkivel, fűvel-fával, de csak ennyi kell? Mi csajok látunk bele a dolgoba túl sokat? Felsóhajtok lemondóan.
- Rendben. Megígérem, hogy befejezem az önsajnálatot, és mindenki bekaphatja, aki miatt kételkedtem magambn. bíztató mosolyt küldök felé. Nem vagyok abban szentül meggyőződve, hogy tartani is tudom majd az ígéretemet, de tényleg azon leszek, hogy kimásszak a gödörből.
- Többször kellene közös programot csinálnunk. Egész jól megy nekünk nem? döntöm fejem a vállára. Lehet, hogy mi Kershawk elcseszettek vagyunk, de ha kell, mindig ott vagyunk egymásnak. Ezen senki nem fog változtatni.
- Ugye nem beszélsz erről maj anyáéknak? Nem akarom a vádló tekintetét elviselni. Imádta Ricket, és nem akarom azt hallgatni majd tőle, hogy biztos én csesztem el a dolgokat.

Nem kényeztethetem el a húgomat azzal, hogy örökké csak egy unalmas, támogató testvér vagyok. Egyébként is.. talán azért viseljünk néha olyan rettenetesen nehezen a másik közelségét, mert túlságosan hasonlítunk egymásra bizonyos szempontokból. Mi Kershaw-k valahogy egyébként sem úgy vagyunk kódolva, hogy a családi összetartás melegségében ringatózzunk. Ehhez képest mondjuk mi ketten Litaval összetartóbbak lettünk, mint azt bárki remélhette. Mármint főleg akkor amikor az élet ezt ténylegesen megköveteli.
-Na, te aztán meg mégis mit tudhatnál Eddie ízléséről?-kérdezem röhögve felvonva a szemöldökeimet. Bár tekintve, hogy drága barátom figyelmesebb a környezetével, mint én bármikor, így lehet abban valami, hogy még a haver húgának is hamarabb találna valami tetsző dolgot, mint én valaha. Pedig én együtt nőttem fel ezzel a nőszeméllyel.
-Na végre!-sóhajtok fel megkönnyebbültem, amikor végre sikerül beadnia a derekát. Igazán kedves tőle, hogy hagyja, hogy tovább szórakoztassam, ha már én ragaszkodtam ehhez ennyire.
-Kettőt is.-vágom rá egyből.
-DE csak akkor ha nem rinyagép szerelmes számokat akarsz nyomni. Az nem sokat segítene most rajtad.-ezt azért jobb tisztázni, mielőtt megpróbálna elmerülni összetört szívű balladákban. Ha velem akar énekelni ez egyébként sem egy járható út.
Kicsit meglepetten pillantok Lita arcára a meglepően kemény megjegyzése hallatán.
-Szerintem ezt a részt túlagyalod. A Jess féléket egyébként sem veszi el az ember. Egy laza szex, egy könnyed kavarás, talán egy rövid kapcsolat, mert miért ne, aztán csók a családnak mehet mindenki a dolgára. Nem gondolom, hogy Eddie komolyabban tervezett volna vele, csak azért szarul esik az ember fiának, hogy más is járt a nőjében még akkor is, ha semmilyen komolyabb szándék nem hajtja.-mármint gondolom. Az én egómnak biztosan odabaszna. De semmi gond. Lehet menni tovább aztán vigasztalódni más combok között. Ha túlságosan megsajnálja ebben magát az ember, akkor biztosan rohadt nehéz felállni. Ezért igyekszem kerülöm én ezt a hülyeségnek. Púpnak se hiányzik a hátamra, hogy valakinek ennyire kiszolgáltatott legyek.. és pontosan ez ijeszt meg Mills-el kapcsolatban is. Szerintem egy párkapcsolatosdinak nincs olyan része, amikor meg tudod mondani, hogy jól vagy rosszul fog elsülni.
-Na?! Aztán ti is mire mentetek vele..-ingatom meg a fejemet kicsit elhajolva, hogy ne tegyen még ennél is nagyobb kárt a hajamban, bár már most el tudom képzelni, hogy milyen jól nézhet ki.
Döbbenten fagy le szinte minden érzelem az arcomról, miközben olyan gondolatok szaladnak ki a száján, hogy erősen elgondolkozom, hogy Ricket el kellene vinni búvárkodni.. palack nélkül, egy betontömbbel a bokája körül.
-Kipicsogtad magad?-kérdezem még mindig értetlenül pislogva a vonásaira.
-Melita KIBASZOTT Kershaw vagy az ég szerelmére. Nem pedig egy Jessica "repedtsarkú" ...-baszd meg... nem jut eszembe a vezetékneve.-Látod?! Ennyire kurvára jelentéktelen az a lány, hogy még a teljes nevét sem tudom, pedig minden nap látom az iskolában és a haverommal járt. Szedd már össze magad, légy szíves. Ha meg valaki nem képes várni rád az ott bassza meg magát ahol van.-fújtatok egyet, mert most tényleg felbosszantott egy kicsit.
-Ne hazudj magadnak, Lita. Nem szeretted azt a gyökeret. Csak kényelmes volt tartozni valakihez. Ez most nem jött be. Ez van. Nagy ügy. Ne hagyd már, hogy senkifia Rick lehúzzon ennyire. Még azt sem érdemli meg, hogy kinevesd.-rázom meg a fejemet.
-Nem cseszted el. Belegondoltál abba, hogy mi lenne, ha lefeküdtél volna vele és akkor is beleakadt volna a farka valaki másba? NA AZ lenne elcseszett... és AKKOR halott ember lenne... úgyhogy meg ne próbáld magadat okolni ezért, mert Isten a tanúm megkérek egy lányt, hogy vágjon pofán végre, ha már én nem üthetlek meg.-emelem fel fenyegetőzve a mutatóujjamat az arca elé.
-Ma még szomorkodhatsz. Megengedem. Holnap reggel viszont szeretném, ha felkelnél.. beállnál a tükör elé, felemelnéd az álladat, belenéznél a saját szemeidbe és azt mondanád, hogy "mindenki, aki miatt valaha akár csak csak egy másodpercig kételkedtem magamban, kibaszottul bekaphatja!"...-mosolyodok el végül. Bizonyos emberek nem véletlenül maradnak a múltban. Csak az nem mindegy, hogy az ilyenekből mit tanul meg az ember. Nem lehet örökké sajnálkozni, hogy "miért pont velem történik ez". Néha az élet pont azt tanítja meg, hogy nevetve rázzuk le magunkról a sok szarságot.. mert még ezt is túlétük.

Having

Az, hogy van egy testvérem néha egyszerre átok és áldás. Nagyon ért ahhoz, hogy hogyan tudja a legprofibban megkeseríteni az életem. Bosszantó, irritáló, néha a jelenléte is zavaró. Aztán a következő pillanatban pedig már egy igazi támogató testvér, akire mindig minden körülmények között számírhatok. A legnagyobb támaszom, a legelső ember, aki átölel ha arra van szükségem. Ilyenkor mindig elfelejtem, hogy néha képesek lennénk megfojtani a másikat egy pohár vízben.  Örülök, hogy ő a testvérem és annak még jobban, hogy most itt van velem. Be nem vallanám soha, de nagyon is szükségem volt már arra, hogy kirángassanak az önsajnálat medréből. Kellett már az, hogy valamivel elterelődjön a figyelmem és Tommy ehhez nagyon is ért. Vele született adottság, hogy képes a legrosszabb pillanatokban is kibillenteni az embert a melankólia sötét bugyraiból. Megdobálom egy kis popkornnal gúnyos megjegyzése után, csak hogy érezze a törődést. Az már biztos, hogy szegény házvezetőnőknek lesz mit dolgoznia utánunk. Szerintem mindkettőnk nevében mondhatom, hogy hozzá vagyunk már szokva ahhoz, hogy utánunk személyzet pakol el mindent. Beleszülettünk egy bizomyos életszínvonalba, nekünk ez a természetes.
- Oh köszönöm. Igazán kedves kapom meghatottan a szívemhez a kezem - Jobb is, ha Eddie intézi, jobb az ízlése még a nyelvem is kiöltöm neki játékosan mielőtt egy marék pokornt tömök be újra a számba. Kezdem azt érezni, hogy ez a nap talán mégsem lesz olyan elcseszett.
- Jólvan, jólvan. Te nyertél, meghallgatlak holnap. Tényleg jóy fog tenni egy kis kiruccanás és az sem mellékes, hogy közben láthatom Eddiet. Azóta a bizonyos délután óta nem is találkoztunk még. Tényleg érdekelne, hogy hogy van. - Énekelhetek egy szémot veled? a zene mindenképp közös pont az életünkben, néha szoktam egy-egy számban vokálozni vagy énekelni velük, de engem nem vonzz a reflektor fény, azt meghagyom neki. Neki amúgy is sokkal jobban áll.
- Nem érdemelte meg őt az a repedt sarku ki kurva tömök be egy újabb adag kaját a számba. Nem szoktam káromkodni, még csúnyán beszélni sem, de amikor arra a csajra gondolok mindig felszalad bennem a pumpa. Gyűlölöm. Sosem kedveltem, de ezek után már biztosan nem is fogom soha. Tekintetemmel a kéoernyőn hadakozó csajokat bámulom, de a figyelmem már régen messze van. Már egyáltalán nem érdekel a film, már csak arra tudok gondolni, hogy Eddie mennyire szomorú lehet. Még akkor is, ha nem mondja. Előre hajolok az asztalig, hogy magamhoz vegyem a kólát. Belekortyolok a hideg italba, mielőtt visszadőlök a kanapén.
- Már ideje lenne, hogy valaki bekösse kicsit a fejed, kezdesz elkanászosodni. túrok bele a kócos hajába. Szeretném, ha boldog lenne, ez minden. Nem várt fordulat még saját magam számára is, hogy ennyire hirtelen kifakadnak belőlem az érzések. Igazából jó végre kimondani a szavakat.
- Megunta, hogy még mindig várnia kell rám. őszintén, azért valagol mélyen legbelül meg is értem őt. Nehéz önmegtartóztatónak lenni, ha már tudod milyen az íze a gyümölcsnek.
- Nem tudom Tommy felsóhajtok - Talán tényleg nem nekünk való ez a kapcsolati mizéria. Én túlságosan érzékeny vagyok, túl magasan van az a léc. az egyáltalán nem biztos, hogy meg is érem a fáradozásokat.
- Azért csalt meg, mert nem tudtam megadni neki egyetlen dolgot, amit kért. Nem voltam hajlandó ágyba bújni vele és hát...eddig bírta. Én azt hittem, hogy több vagyok egy kis numeránál, de azt hiszem, hogy túl sokat képzelek magamról. Kershawk  vagyunk, a vérünkben van, jobbnak hisszük magunkat mindenki másnál, de talán tényleg így van ez?
- Én tényleg szerettem őt, és Ő becsapott, átvert, kihasznált. az utolsó pár hónapban éreztem már, hogy nagypn távol vagyunk egymástól, idegesítettek a dolgai, a viselkedése, akaratlanul is egy emberhez hasonlítottam őt és ez nem tett jót a kapcsolatunknak, de mindezeket leszámítva kedveltem.
- Elcsesztem az egészet...

-Neked bármit.-küldök felé egy bíztató mosolyt. Az ilyen gyengéd pillanatok egyre ritkábbak közöttünk és mintha mindketten kínosan ügyelnénk arra, hogy még véletlen se legyen egyetlen szemtanú sem, de mégis tudjuk, hogy akármi történik a köztünk lévő kötelék erősebb bárminél. Képes lennék tűzbe menni érte közvetlenül azután, hogy elküldtem a francba, mert felbosszantott. Attól még a testvérem, az ikrem és jóformán egész életemben ő volt az egyetlen aki mindig mellettem állt történjen bármi.
-Mindig úgy elérzékenyülök, amikor ilyen szépeket mondasz..-törlök le az arcomról egy nem létező könnycseppet a meghatottságtól. Ma valahogy tényleg nem vagyok formában egyébként, de nem baj már nem fogok semmihez sem hozzányúlni, szóval ha a TV nem szeretne fellázadni ellenem akkor elvileg nem tudok több dolgot elrontani. Mivel nem ellenkezik, így el is indítom a filmet, de nem túl hangosan, hogy tudjunk beszélgetni, ha ahhoz több kedve van közben. Márpedig én örülnék ha egy kicsit kibeszélné magából a dolgokat.
-Majd szólok Eddienek, hogy intézzen egy 'szép munka' virágcsokrot neked holnapra.-nevetek fel. Egy buli kihagyása még nem a világ, mindenki túlél egy estét a képem nélkül. Nekem pedig nem árt, hogy legalább néha leállok egy kicsit.
Elbizonytalanodó hangját hallva feljebb emelkednek a szemöldökeim.
-Mit nem lehet ezen tudni? Igazából felejtsd is el, hogy kérdő hangsúlyt használtam az előbb. Jössz és kész.-vonom meg a vállamat. Tudom, hogy most nem sok kedve lehet hozzá, de ha sikerül addig eljutnia biztos jól fog neki esni az emberek társasága. Jó zenét hallgathat és még a véremet is szívhatja, ha esetleg eltévedek a szöveggel vagy a dallamokkal.
-Bármikor.-nevetek fel. Egyébként tök mindegy mennyire van szétcsúszva az én húgom mindig gyönyörű és ha ezt valaki megkérdőjelezi annak beverem a képét... vagy megkérem Eddiet. Ő nagyobbat tud ütni.
-Ha ez kell ahhoz, hogy végre kimozdulj akkor igen.-vigyorgok rá mielőtt teletömöm az arcom egy marék popcornnal. Egy pillanatra megakadok a rágással, amikor Eddie állapotáról érdeklődik, de csakis azért, mert nem is tudom hogyan jellemezzem.
Annyi időm még van amíg lenyelem ami a számban van.
-Hát. Ismered... Úgy csinál, mint aki leszarja, de azért feszültebb, mint szokott.-vonom meg a vállamat. Majd látja ő holnap, hogy milyenek az állapotok, hiszen az én megítélésem nem feltétlen mérvadó ilyen szempontból. A fiúknak nem szokása ilyen szinten lelkizni és sokszor én is jobbnak érzem, ha nem basztatom Eddiet azzal, hogy tárulkozzon ki.
Még a szar is belém fagy egy pillanatra mikor rólam érdeklődik, de igyekszem nem túlságosan felakadni, hogy ne gondolja túl a dolgokat és ne kelljen olyanokról beszélnem, amiről nem tudok.
-Nekem mindig van valaki, hugi, de te is tudod, hogy senkinek sem vagyok a szőke hercege.-vonom meg a vállamat egy mosollyal. Így azt hiszem nem hazudtam neki. Még nincs itt az ideje annak, hogy Millsről pofázzak neki. Félek attól, hogy elkezdene beledumálni, hogy próbáljam meg. Ezzel először magamban kell dűlőre jutnom.
-Ez egy faszság.-csattanok fel hirtelen talán hangosabban, mint kellene.
-Rick egy gyökér és már az elején sem érdemelt meg téged. Tudod miért csalt meg? Azért mert rájött, hogy mennyire kevés hozzád és vigasztalta az egoját egy könnyebb célponttal.-grimaszolok. Hű. Mekkora szakértő lettem. Most csak az a lényeg, hogy őt megvigasztaljam és valahogy kiverjem a fejéből ezt a hülyeséget.
-Te sem gondolhatod komolyan, hogy egy ilyen kis tróger felért Melita Kershawhoz.. már azért térdre kellett volna boruljon, hogy egyáltalán ránéztél és szóba álltál vele.-emelem rá a tekintetem jelentőségteljesen.

Having

Azt hiszem, hogy nem merészség kijelenteni, hogy Tommy ismer engem a legjobban. Olyannyira, hogy szavak nélkül is pontosan tudja mit érzek, hogy elég rámnéznie és leolvassa arcomról a gondolataimat. Ugyanez érvényes visszafele is. Habár mostanában eléggé eltávolodtunk egymástól, mégis, most, amikor nagy szükségem van rá, ő mindent félredob és itt van velem. Morgok, elégedetlenkedek, de igazából nagyon is szükségem van arra, hogy kirángasson a szobámból, mert túlságosan elengedtem magam az elmúlt napokban. Túlságosan is átadtam magam az önsajnálatnak.
- Köszi Tommy… féloldalas mosolyt küldök neki, hálás pillantások kíséretében. Most tényleg olyan, mint egy szuperhős, aki megmenti a béna, elesett. szétcseszett önbizalmú húgát mielőtt a szarcunami maga alá temeti. Betömök egy marék popcornt a számba, miközben a lehető legkényelmesebb pozíciót veszem fel a kanapén. Valahol azért számítok arra, hogy életem végéig hallgatni fogom, hogy ő mennyire jó tesó. Most azonban még ezt sem bánom.
- Több munka van utánad, mint egy csecsemő után... cukkolom még egy kicsit a konyhai baleseteire utalva, majd ha helyet foglal a kanapén hozzá bújok. Fejem a vállán pihentetem. Magunkra húzom a pihe puha takarómat és a popcornos tálat úgy fogom, hogy ő is bele tudjon markolni amikor szeretne.
- Jól hangzik. mármint az, hogy az önéletrajzomat fogjuk megnézni, habár most hirtelen fogalmam sincs, hogy mire gondolhat, de gondolom néhány perc múlva a filmből úgyis kiderül, hogy mire gondol az én hős testvérem.
- Igazából még én teszek szívességet nektek, amiért itthon tartom a kicsapongó életet élő tesóm . vigyorgok rá pimaszul. Azért ez sokkal jobban hangzik, mint az, hogy itthon kellett maradnia a szétcsúszott tesója miatt. Habár valószínűleg mindenki tudja mi is az igazság.
- Ah, nem is tudom... gondolkodom el a meghívásán. Tényleg nem tenne nekem rosszat, ha kimozdulnék itthonról, részt vennék a fiúk próbáján, ami gyakran igazán szórakoztató kívülállóként, arról nem is beszélve, hogy Eddie is ott lenne. Azóta nem nagyon találkoztunk – a sulin kívül – hogy rajtakaptuk Ricket meg Jesst. Érdekelne hogy van.
- Vadasszony kinézet? Kösz a bókot. Asszem. vakarom meg a halántékom. Éltem meg jobb napokat mi tagadás, lehetséges, hogy ma nem fésülködtem meg. - Beviszel a hátadon? pillantok fel rá, miközben egy újabb adag popcornt tömök magamba.
- Eddie hogy van? nincs semmi feltűnő abban, hogy érdeklődöm egy közös barátunk iránt, akit ugyanúgy átcsesztek mint engem. De azért nem nézek ra Tommyra, nehogy valami nem illő dolgot olvasson ki a tekintetemből, helyette inkább a filmet bámulom. Amiből már legalább lepörgött tizenöt perc és mi folyamatosan dumáltunk alatta. Igazából nem is bánom, jó ez a film így háttér zajnak, de sokkal jobb érzés a testvéremmel beszélni, erre mostanában nem igazán volt példa.
- Na és Thomas Kershaw, neked van valaki akit idegesíthetsz a hülyeségeiddel? Aki nem a tesód és a bandád tagjai? szerintem úgy igazából soha nem beszéltünk ilyesmirpl komolyan. Nem biztos, hogy most is fogunk, de én megpróbálom. - Tudod Tommy, nem az fájt a legjobban, hogy Rick megcsalt, hanem az, hogy nem vagyok elég jó neki. Tudod, mint amikor anya érezteti azt velünk, hogy minden amit csinálunk kevés. Rossz voltam barátnőnek.

Honnan tudod, hogy igazán nagy a baj? Onnan, hogy Melita Kershaw kihagyja az ezüst tálcán kínált lehetőséget, hogy megtépázza az indokolatlanul nagy egódat. Ha tippelnem kellene azt mondanám, hogy jelen helyzetben nem kifejezetten rám van szüksége, de nincs más, aki jól seggbe rúgná, hogy legalább a kanapéig vonszolja ki magát és szocializálódjon legalább néhány órát.
Persze tudom, hogy ilyenkor magányra is szüksége van, hogy meggyászolja a kapcsolatát, de nem nézhetem tétlenül ahogyan teljesen elmerül az önsajnálatban. Állat fel, hercegnő. Nem hagyhatod, hogy egy paraszt kiüssön a sakktábláról, arról nem is beszélve, hogy ezzel a húzással az az idióta nem egy ellenséget szerzett magának. Az Isten kegyelmezzen annak, aki a Kershaw ikrekkel találja szemben magát.
Helyeslően bólogatok néhányszor.
-Majd én felégetem a várost érted..-vigyorgok rá. Ez egy örök tesó szabály. Én bánthatom, te nem, mert ha megteszed, akkor én foglak bántani. Ez egy nagytesó kötelessége még akkor is ha csak 5 perccel voltam gyorsabb. Ez pontosan elég ahhoz, hogy feljogosítva érezzem magam arra, hogy ilyen helyzetekben intézkedjek. Bár azt még nem találtam ki teljesen, hogy mi lesz a srác kiérdemelt bűntetése. Lita ilyen szempontból sokkal kreatívabb.
Felhorkantva fintorgok egyet az arcába.
-Nagyon szívesen.-jó erősen megnyomom a szavakat, de igazából örülök, hogy a fáradt szemek mögött végre megcsillan az én harcias húgom jelenléte. Tudom, hogy sokszor... na jó.. mindig panaszkodom a habitusára, de igazán akkor kezdek el mindig aggódni érte, amikor eltűnik belőle ez a tűz. Akkor tudom, hogy igazán nagy a baj. Ilyenkor pedig nincs is másra szüksége csak az én bolond fejemre, ami hamar ráébreszti arra, hogy ki is ő valójában.
A második köszönete már sokkal őszintébb, így azt én sem baromkodom el, csak válaszként küldök felé egy mosolyt miközben a konyha felé veszem az irányt. Talán nekem kár is önállósággal próbálkoznom, hiszen a jelek szerint EZ az a nap, amikor bármihez nyúlok csak nagyobb melót csinálok vele mindenkinek.
Szinte kiöntöm az üdítőket miközben próbálok elhajolni a repülő popcorn támadás elől, így kikerekedett szemekkel figyelem az italt és csak akkor nyugszom meg amikor látom, hogy legalább a nappalit nem locsoltam végig. Lerakom a poharakat és kissé csüggedten leejtem a fejemet mielőtt halkan felnevetek. Miért is úsztam volna meg észrevétlenül a második konyhai bénázási hadjáratomat?
-Őszintén bevallom szerintem ma már be sem engednek a konyhába...-megcsóválom a fejemet.
-Nem bizony.-veti oda félvállról a házvezetőnk amikor elsuhan a nappali bejárata előtt. Elfoglalom a helyemet és magamhoz veszem a távirányítót.
-Az önéletrajzodat.-küldök felé egy szemtelen vigyort miközben elindítom a filmet és megjelenik a Ragadozó Madarak felirat. Nem állítom túl magasra a hangerőt, nem tudom, hogy szeretne-e beszélgetni vagy csak társaságra van szüksége.
-Ja hát... jössz nekem eggyel.-kacsintok rá. Érte még a ma esti buliról is lemondtam. Ez van.. de lehet a testem is hálás lesz, hogy kap egy pihenős estét.. vagy hajnal 2-kor még a hátamon fogok pörögni a szobámban, mert nem tudok mit kezdeni a felesleges energiáimmal. Ez a két lehetőség van.
-Majd holnap.-legyintek egyet.-biztos a banda is örülni fog, hogy most az egyszer tényleg kipihenten érkezem.-valóban új élmény lesz mindenki számára. Már olyan szépen megtanultam másnaposan énekelni és gitározni, hogy lehet holnap azt sem fogom tudni, hogy melyik irányba vagyok arccal.
-Akarsz majd jönni?-lehet, hogy jót tenne neki a banda társasága is és akkor végre legalább elhagyná a házat.
-Jöhetsz melegítőben és még fésülködnöd sem muszáj... jól áll neked ez a vadasszony kinézet..-közben végigmutatok az egész testén. Csak szivatom. A szemei tűnnek rettenetesen fáradtnak és talán a szokottnál is sápadtabb, de egyébként az én tesóm mindig szép... ez ilyen családi vonás nálunk.

Having

Most talán elképzelni sem tudja, hogy mennyire hálás vagyok neki azért, hogy rám áldozza a délutánját. Sokkal nagyobb szükségem van a társaságára, mint azt nyíltan bevallanám neki és igazán hálás vagyok, jogy kimondott szavak nélkül is tudja. Ha nem beszélt volna rá erre a filmnézős programra, akkor valószínűleg most is odabent hevernék a szobámban, ahogy azt az elmúlt napokban is tettem. Nincs kedvem senkihez és semmihez, bőven elég a nyuszikám társasága meg egy jó hosszú Harry Potter maraton. Viszont, van egy olyan megérzésem, hogy a testvéremnek hála ez a kis közös program jót fog tenni nekem, szükségem van arra, hogy ne gondolkozzak a történteken. Már a popcornos akciója megmosolyogtat. Hogyha jobb lenne a hangulatom, már ott állnék mellette és a vérét szívnám amiért ennyit képes bénázni a mikróval, de mivel nem érzem úgy, hogy szívesen felállnék a kanapéról, csak csendben mosolygok. Mindig minden a seggünk alá van tolva. A személyzet lesi minden kívánságunkat, nem gyakori, hogy magunknak kell elkészíteni bármit is. Ismerem a mondást, miszerint az idő minden sebre gyógyír, de ez a legnagyobb hülyeség amit valaha hallottam. Igenis szükségem van arra, hogy megéljem a fájdalmat, hogy ugyanúgy ahogyan a jó érzéseket engedjem átélni saját magamnak. Tudom, hogy most napokig teljesen magam alatt leszek, nem csak átvertek, hanem meg is aláztak. Ráadásul egy olyan ember, akiben bíztam. Noha nem volt tökéletes a kapcsolatunk, de működött és lehetett volna még jobb is, ha egy kicsit kitartóbb.
Megengedek magamnak egy széles mosolyt Tommy szavait halva. Talán kicsit tényleg erős szavakat fogalmaztam meg az imént és természetesen eszem ágában sincs semmilyen formában bántani őket, de azért jó eljátszani a gondolattal.
- Mindenképp szólok, ha szükségem lenne egy Jokerre márpedig mindenkinek kell egy Joker a tarsolyába. Ha úgy vesszük, a mi kapcsolatunknál erősebb nincs ezen a földön, hiszen az ikrek közötti kapocs minden létező erőnél erősebb. Még akkor is, ha néha napokig alig beszélünk, ha két teljesen különböző életet élünk, ha nem mindig találjuk meg a közös hangot. Nem számít, amikor igazán szükségünk van a másikra, akkor ott vagyunk. Ez mindennél fontosabb.
- Köszönöm te csodálatos tesó, hogy nem gyújtottad rám a lakást és nem fulladtam meg füstmérgezésben. Igazán figyelmes. cukkolom egy kicsit, mert csak nem engedhetem, hogy könnyen megússza a bénázását. Csipkelődöm, de hálás vagyok neki azért, amiért most itt van mellettem. Nem mondom ki, de bízom abban, hogyha rám néz látja a szememben a hálát. Amennyire csak lehetséges kényelembe helyezem magam, félig ülő, félig fekvő pozicióban, hogy én is elérjem a popcornos tálat, valószínűleg nagyon hamar ki fog állni a derekam. A hozzám vágott popcornt egy széles mosoly kíséretében kapom be, tekintetemmel a távolodó testvérem alakját figyelve.
- Köszi Tommy mondom ezt úgy mindenre, értse ahogy szeretné. Egy újabb adag popcornt tömök be a számba, miközben Tommy éppen azon ügyködik, hogy még nagyobb felfordulást csináljon a konyhában.
- Szerintem te ma ne menj többé a konyha irányába. Ön és közveszélyes vagy. vigyorogok rá amikor megjelenik újra a nappaliban és hozzá vágok egy kisebb maréknyi popcornt. - Akkor mit nézünk? érdeklődöm ismételten. Nekem kábé teljesen mindegy, az is lehet, hogy nagyon hamar bele is alszom a műsorba, mostanában nem alszom jól. Meg sokat sem.
- Gondolom nem így tervezted a ma estédet... ő mindig bulizna, mindig menne valahová, folyton terve van mindenre, nem az a kifejezetten itthonülős típus. - Nincs próbátok?

Én igyekszem. TÉNYLEG nagyon igyekszem, de lehet, hogy EZ a gépek lázadásának első hulláma, hogy a mikró még véletlenül sem akarja azt csinálni amit kérek tőle füstbement próbálkozásaim persze nem maradnak észrevétlenül. Lita azonban még nincs a konyhában, hogy körberöhögjön innen tudom, hogy tényleg nagy a baj. Mármint ha eddig nem hozta volna mindenki tudtára mostmár tényleg biztos lehetnék benne.
Amikor végre elkészül az első adag ehető popcorn, ami természetesen NEM az én kezem munkája végre csatlakozhatok a húgomhoz.
Megtorpanok szoba szélén és leplezetlen döbbenettel hallgatom, hogy mire is vágyik a lelke pillanatnyilag.
-Okééééé... HarLita Quinn. Szólj, hogy mikor látogassalak meg az Arkhamban, mert Batman elkapott.-elnevetem magam miközben leülök mellé. Ha más lenne a helyzet biztos kötekednék, hogy vigye odébb a lábát, de most csak megveregetem egy kicsit a lábfejét. Kicsit mindig be vagyok szarva tőle, amikor ki van borulva valamin. Rohadt ijesztő tud lenni egy összetört szívű nő. Én ráadásul a testvére vagyok szóval bűntudat nélkül vezetheti le rajtam minden feszültségét, hiszen a vér minket egy életre összeköt.
-Hé! Nem én vagyok a bűnös. Direkt szórakozott velem az a vacak.-bár valószínűleg az sem segített, hogy az elsőt vagy 5 percre raktam be, mert lusta voltam elolvasni, hogy mennyi időre van szüksége. Utána már csak az erősséget csesztem el.
-Igazából fogd be és értékeld, hogy ilyen csodálatos tesód van.-kap egy grimaszt is mellé mielőtt eleresztek egy vigyort. Legalább mosolyog. Már megérte befüstölni a konyhát.
Hirtelen nem is tudom mit válasszak amiben nincs semmilyen szerelmi szál. Az egyetlen ami eszembe jut az a Fűrész, de nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ilyen szintű kaszabolásra gondolt, de ha már Harley Quinn szóba került, akkor jó lesz neki a 'Ragadozó Madarak'. Girl Power meg a többi szarság, amire szüksége lehet.
Gyorsan kikeresem a filmet, de mielőtt elindíthatnám már jön is a beszólás a kiszolgálás hiányosságára.
-A hűtőben.-vonom meg a vállamat vigyorogva mielőtt egy szem kukoricát hozzávágok. Átrakom az ölébe a tálat és felemelve a lábát feltápászkodok, hogy gyorsan kikocogjak a konyhába.
-Segíthetek?-kérdezi a házvezetőnk, de csak intek neki, hogy ura vagyok a helyzetnek. Előveszek két poharat és a kólát a hűtőből. Amikor kitekerem a kupakot a hirtelen felszabaduló szénsavnak köszönhetően természetesen beterítem az üdítővel a közvetlen környezetem. Na bassza meg. Itt már szegény megmentőm se bírja tovább hallom ahogyan halkan nevet egyet miközben én csak lelógatom a fejemet.
-Bocsánat.-végül elnevetem magam én is. Hát ez nem az én napom. Egy gyors takarítás után végül két pohár kólával térek vissza a nappaliba és lerakom a poharakat két poháralátétre, hogy ma már legalább ezzel ne hibázzak.

Having

TSzarul érzem magam és ezt meg sem próbálom titkolni. A Rickel és Jessicával történtek megtörték a lelkem. Úgy érzem, hogy átvertek és lábbal tiporták meg a szívem. Legszívesebben bezárkóznék a szobámba, és elő sem jönnék onnan a következő tíz évben, de ilyen-olyan kötelességek miatt ezt nem engedhetem meg magamnak. Arról nem is beszélve, hogy Tommy iszonyatosan rámenős, de nagyon ragaszkodik ehhez az idióta filmnézéshez. Érzem, hogy nem is igazán a film érdekli, csak talán nem tudja hogyan legyen a támaszom. Ami nem is baj, nem kell még ő is éreztesse velem, hogy mennyire szerencsétlen vagyok.
Duzzogva fészkelem el magam a kanapén, csupasz lábaimra rádobok egy puha takarót. Fejem a kanapé kartámláján pihentetem. Érzem az égett kukoriva szagát, de még ahhoz sincs kedvem, hogy epés megjegyzéseket tegyek miatta. Igazából értékelem, hogy ennyire próbálkozik. Nem is tudom mikor volt utoljára már közös programunk. Leszámítva a családi vacsorákat meg hétvégéket amikor a Kershaw szülők itthon vannak.
- Van olyan film, amiben a főszereplő lány bosszút áll az idióta pasiján és a cafkáján? Mondjuk rájuk gyújtja a lakást? sóhajtok fel keserűen. Tekintetemmel a plafont bámulom. Hallom, hogy a házvezetőnk Tommy segítségére siet. Még éppen időben mielőtt felgyújtja a konyhát. - Nem is olyan rossz ötlet. ezt már jóval halkabban mondom, inkább magamnak, mint neki, nem tudom, hogy mit hall belőle és mit nem.
Kicsit összébb húzom a lábam, hogy le tudjon ülni mellém, majd mint aki jól végezte a dolgát, csupasz lábfejem az ölében pihentetem.
- Soha többé ne nyúlj a mikróhoz. Sőt, semmilyen konyhai eszközhöz, ha nem akarod, hogy az egész épületet elfüstöld. pillantok rá pimasz vigyorral a szám szélén. Nem mondhatja, hogy nem törődöm vele.
- Tök mindegy. Válassz te. Ne legyen benne nyál és romantika. látni sem bírnék most ilyesmit. - Neked jó érzéked van az ilyen semmitmondó, egymást kaszaboló filmek kiválasztásában. gondolok itt az akciófilmekre meg még ki tudja milyen szarságokat néz. Bármennyire is különbözünk egymástól Tommyval, azért azokban a helyzetekben, amikor igazán szükségünk van a másikra, nem is kérdés, hogy támogatjuk egymást. Nem vagyok jó hangulatban, de nagyon hálás vagyok azért, hogy itt próbálkozik és megtesz mindent azért, hogy elterelje a gondolataimat.
- Na, adj már abból a popcornból nekem is! húzom fel magam törökülésbe, hogy belemarkoljak a tálba. - A kólám hol van?

Sok esetben megkérdőjelezhető, hogy vajon tényleg jó bátya vagyok-e Litanak, de én jobban szeretem úgy jellemezni a kapcsolatunkat, hogy egészséges. Még sosem láttam olyan tesókat, akik minden helyzetben tökéletesen kijöttek volna egymással, olyan talán csak Alabamában létezik, de azt a testvéri kapcsolatot én nem kérem köszönöm.
Minden különbségünktől és nézeteltérésünktől függetlenül azonban én mindig ott vagyok a húgomnak, ha szüksége van rá és most úgy érzem, hogy pontosan ilyen időszak áll előttünk. Tudom, hogy szakított a pasijával, de mivel kórosan érzelem undiritiszben szenvedek, így nehezen tudom eldönteni, hogy ilyenkor mire is van szüksége valakinek. Rúgjak be vele? Vigyem bulizni? Vigyem el egy wellness hétvégére? Hagyjam békén? Hülye legyek? Vagy komoly? Túl sok a lehetőség mégsem vagyok benne teljesen biztos, hogy köztük van a megfelelő megoldás, így ideje volt felderítő üzemmódba kapcsolnom és a nappaliba invitáltam az ikremet egy csendes estére, hogy lássam mekkorák a károk a lelkében és tudok-e neki segíteni. Ha más nem akkor legalább meghallgatom, vagy lesz valaki, akin egy kicsit levezetheti a dühét és az indulatait, ha esetleg felbosszantom.
-Te választasz filmet!-kiabálok ki neki a konyhából, miközben már a második adag popcornt égetem oda a mikróban. Most komolyan. Egy ilyen egyszerű dolog hogyan nem tud működni ha én csinálom. A házvezetőnk is felfigyel egy idő után a kiáradó szagra, így hamar a segítségemre siet annak ellenére, hogy szerettem volna egyedül megoldani a dolgot ezért sem kértem meg senkit, hogy oldja meg ezt is helyettem, de lehet így csak több munkát csináltam nekik. Félreállok az útból és a pultnak támaszkodva várom, hogy elkészüljön a harmadik adag kukorica, ami mégis első az ehetők között.
-Köszönöm.-markolok bele a nasiba és tömöm az arcomba miközben elhagyom a tetthelyet. Ez forró. Forró, forró, forró. Tátogva szuszogok nagyokat, hogy ne égesse szénné a nyelvemet. Lecsapom magam kanapéra Lita mellé és az ölembe rakom a tálat.
-Na mit nézünk?-kérdezem kíváncsian, bár igazából semmi jelentősége nincs, hogy mi megy majd a képernyőn, hiszen nem azért gyűltünk itt most össze, de azzal mégsem indíthatok meg egy beszélgetést, hogy 'na mivan?'. Ugye?