❖ hiperaktív

Szinte folyamatosan megállás nélkül pörög, sosem tud egy helyben megülni, mindig mennie kell, mint egy kíváncsi kisgyereknek, amit valahogy soha nem nőtt ki. Imád új emberekkel megismerkedni, de sokszor előfordul, hogy hamar betelik vele a pohár, hiszen nem mindenki tudja kezelni a kicsorduló társaság és figyelemigényét, illetve mérhetetlenül imád másokat elárasztani a szeretetével, amit ezerféle módon képes kifejezni.

❖ lelkes

Nagyon könnyen beszippantják dolgok addig a pontig, hogy már-már picit megszállott is lesz. Nem hiába szerepel vagy ezer tétel a Hoyoverse számára a szülei számlakivonatán. C6 Raiden for the win

❖ mosolygós

Nem számít, hogy kiről vagy miről van szó ő mindenkihez és mindenhez is egy kedves mosollyal áll hozzá. Meleg, napsugaras aura öleli körbe, elmondhatatlanul pozitív a hozzáállása mindenhez is, még a legrosszabb pillanatokban is igyekszik mindenben meglátni a jót és a lehetőséget.

❖ kitartó

Ha valamit elkezd, akkor azt már be is fejezi, amihez minimálisan hozzájárul a makacssága is és az is, hogy nem szeret veszíteni, de hát játékok közepette sokszor megesik (guaranteed 50/50 loss), de ezzel is inkább pont az ellenkezőjét érik el, hogy már csak azért is menjen neki újra és újra nem számít, hogy százszor verte a fejét a falba, egyszer majd keményebb lesz a buksija.

❖ ragaszkodó

Ha valakit megszeret azt nem szívesen ereszti el előreláthatólag egy életre mellé ragad, mint egy kis pióca. De, mint tudjuk, hogy igen pozitív hatásai vannak a piócának, köztük a fájdalomcsillapítás így talán akkora baj nem lehet belőle, ha valakire rátapad. Nem kell félni, nem veszélyes.

❖ önbizalom hiányos

Nem számít, hogy mennyire hangos, mennyire nyitott nagyon sokszor kérdőjelezi meg a tetteit és kezd el rögtön aggodalmaskodni, hogy valami rosszat csinált. Sokszor, ha túl jó dolgok történnek vele, akkor alig hiszi el ezért szokása megcsipkedni magát, hogy nem-e álmodik.  

---

❖ hobbi

Elmondhatatlanul imád sütni-főzni, amióta az eszét tudja az édesanyja mellett sürgölődött a konyhában így nagyon sok mindent eltanult tőle, de amit a legjobban szeretet az mindig is a sütemények díszítése volt, amibe igyekezett minden kreativitását beledobni és ebben folyamatosan fejlődött, hiszen eleinte nagyon kis ügyetlen volt, de édesanyja biztatására egyre ügyesebb és ügyesebb lett.
Nagyon szeret különböző videójátékokat kipróbálni ettől függetlenül nem jeleskedik bennük kifejezetten nem számít, hogy mégis mennyi időt öl bele, a szerencse valahogy soha nem az ő oldalán van. Ezek miatt pedig szokása picit felkapni a vizet, de ezt sosem másokon vezeti le, sokkal inkább csak magának puffog, vagy egy két szegény plüssinek jár ki egy kis terrorizáló pofon, amit utána természetesen rögtön puszikkal fed el.
A zeneimádatához köthető az is, hogy szeret táncolni, amikor lehetősége adatik ezt ki is használja a balettet is kipróbálta egy három évig, de azóta is ha csak magának, vagy különböző iskolákban időszakosan bekukkantva azért táncolgat még akkor is, ha nem kifejezetten van erre mindig ideje a többi kikapcsolódása mellett.

Idegesen lököm el magam az asztaltól, amikor újra a régi barátommal nézek farkasszemet, hiszen megint csak az ismerős vesztes felirat díszíti lelkesen a kijelzőmet. A tény, hogy mindig szinte egy hajszálon múlik az egész sokkal jobban frusztrál, mintha nagyobb arányban kapnék ki valakitől, hiszen akkor legalább foghatnám a képességkülönbségekre, de ilyenkor tényleg úgy érzem, hogy sokkal inkább a szerencséről van szó meg arról, hogy engem valaki titkon elátkozott. Frusztráltan túrok a hajamba és nézem meg, hogy pontosan mennyi idő is van és azt látva hamar úgy döntök, hogy benézek inkább a tánc órára, amire amúgy már nem is tudom mikor iratkoztam fel, de közben meg nagyon kevés alkalommal találok be oda, mert valahogy soha nem úgy jön ki a lépés. Jobb híján inkább itthon szoktam maradni és puffogni, majd egy tíz perc után megint belemerülök a játékba, mintha mi sem történt volna.
De most tényleg igyekszem elhatározni magam, ami nehezebben megy, mert ilyenkor mindig nehéz rávenni magam, hogy elinduljak, de mégis összeszedem magam és hamar összerakva a dolgaimat megyek el az órára. Már majdnem elkeveredem egy picit odafelé ebből is látszik, hogy nem mostanában voltam itt utoljára, de azért az órákat folyamatosan fizetem annak reményében, hogy többször is időt szorítok rá, de inkább a hirtelen jött kis táncos hangulatomat otthon élem ki a pillanat hevében. Szóval nem mondhatom, hogy teljesen hanyagolom, de közben meg azért valahogy mégis. De egyszer talán majd megrágják a fülemet a szüleim, hogy ne csak dobáljam ki a pénzt az ablakon - hiába értek hozzá elmondhatatlanul -, hanem hasznosítsam is már azt, amit elszórok.
Megérkezve hamar átveszem a ruhámat, hogy aztán indulhassak a megszokott terem felé, ahova menet továbbra is nyomogatom a telefonomat, ami talán túlságosan is hozzám van nőve, de azért társaságban elrejtem a világ elől, mert hát azért nem vagyok olyan bunkó, hogy azt nyomogassam, ha van társaságom. Bár most is kereshetnék magamnak, de inkább nem akarok túl nagy reményt kelteni az emberekben, hogy itt lát majd legközelebb is, mert ez tényleg hangulatfüggő. Egyszerűbb ahhoz a "szórakozási" formához fordulni, ami egy karnyújtásnyira van, mint ahhoz amihez mozogni kell helyileg. Nem, mintha annyira utálnék kimozdulni, de ha időm akad akkor inkább azt ragadom meg, ami helyben van, mintsem az, mint amihez mozogni kell. Meg, hát könnyebb előkapni egy játékot, ami kéznél van egy tanulás után, mintsem a fix időpontokhoz igazodni.
Ténylegesen a teremhez érve, ahol az óra lesz a telefonomat elteszem, majd az ajtónál picit megtorpanok. Először azt hiszem, hogy rossz helyre jöttem hirtelen, de aztán ami miatt ezt érzem úgy köti le a figyelmem, mint még soha semmi sem. Azt hiszem tátott szájjal bámulok magam elé fel sem fogva, hogy ez mégis mennyire lehet visszataszító, vagy sem, de teljesen egy másik síkra kerülök. Észre sem veszem magamat egészen addig amíg, valaki meg nem böki a hátamat. - Bemész, vagy maradsz? - Kérdezi egy barátságos mosollyal az arcán, amire azért összeszedem magam és visszamosolygok. - Be igen, bocsi.. - Kérek elnézést, miután rájövök, hogy több embert is feltartottam a kis bámészkodásommal, de lehet jobb döntés lett volna, ha kifordulok innen, mert nem merek ránézni az új oktatóra, mert attól félek, hogy megint csak megbámulnám. Ennek köszönhetően persze nagyon sokat bénázok, ami miatt csak több figyelmet kapok tőle, amitől teljesen zavarban vagyok és próbálom összeszedni magam az óra végéig, sikertelenül. A végén szerintem már azt hiszi, hogy szándékosan csinálom vagy nem tudom, de zavaromban nagyon hamar elhúzom a csíkot vérvörös arccal és az öltözőből csak a cuccaimat kapom magamhoz nem is öltözöm át, csak egyenest menekülök.
Nem tudom, hogy mégis mi a fene ütött belém, hiszen láttam már szebbnél-szebb embereket, de ő mintha.. Mintha mindenen is túlmutatna. Az meg, hogy még én sem értem milyen hatással volt rám csak még jobban összezavar.. Szeretném újra látni, újra jönni, de közben meg elásni is szívesen ásnám magam valahova a sok bénázásom után. Gahh, biztos szörnyűnek gondol. Meg amúgy is min jár az agyam? Nem lehet ebből semmi. Nem. Vagy mégis? Oh, hát jobb lett volna, ha otthon maradok puffogni, mert most még nagyobb csávába kevertem magam.