Régen voltam ennyire feldúlt és ilyen mérges, utálom az egész világot, legszívesebben felgyújtanék valamit, vagy nem is tudom, rombolnék. Kell valami amivel le tudom vezetni a felgyűlt mérget, Peternek nem adhattam ki eléggé. Nekem senki nem fordíthat hátat, mert ha megteszik akkor én is robbanok, és azt senki nem szereti ha én robbanok, mert olyankor kibírhatatlan vagyok. Az életem első felét úgy éltem le, hogy végig hátat fordítottak nekem a szüleim, és azt az érzést soha többet nem akarom érezni. De mégis megtette, hátat fordított, elsétált, és én szépen behúztam a vészféket. Elsétált, még utánam sem jött,  pedig végig arra vártam, hogy megfogja a kezem és maximum megcsókoljon, de nem tette. ezek szerint vége, folytathatom azt az életet, ami nem okoz ennyi pofára esést, mint ez a két hét.
Én meg legnagyobb bánatomban egy bárban kötöttem ki, ami még éppen nyitva volt. Arra vártam, hogy valaki normális rám vesse magát, hogy szépen levezessem rajta a feszkót, de bárki jött oda elhajtottam, egyik sem volt elég rámenős, ahhoz, hogy betaláljon.
Már érzem, hogy jócskán elég lenne az alkohol mert még haza is kell jutnom valahogy de még kikérek egy pohárral. Minden gondolkodás nélkül veszem elő a telefonomat és egy óriási hülyeséget csinálok, amit tudom, hogy nem lenne helyes, mert a munkám bánhatja ha félremegy valami, de most nem tudom okosan gondolkozni.
"Azt hiszem szükségem van az egyik funkciódra." - küldöm az üzenetet Caesarnak. Határozott vagyok, határozottan szükségem van valakire aki végre nem dobál a fejemhez semmit, akivel nincsen semmi beszélni valónk. Ő mondta, ha kell ő itt lesz nekem, nem használom ki ha mindkettőnknek jó, legalábbi ebben a reményben ringatom magam.
Jelenleg nincsen józan ítélőképességem, mindenki érzéseit leszarom nagy ívben, nem érdekel kit bántok meg azzal, hogy a szakítás napján fekszek le valakivel, mert jelenleg csak saját magam vagyok a lényeg.

Nekem egészen biztos valami extra forró helyet tartogatnak majd a pokolban, mert oda fogok jutni. Nem tudok angyali természet lenni, mélyen legbelül pedig biztos lappang bennem egy kis glóriás, de nem értem miért tör végre felszínre.
Belejöttem az SMS-ezésbe, részegen szeretek mindenkit elküldeni a faszba, és most pontosan mindenki megérdemli. Elkezdek írni egy hosszú és szomorú búcsúszöveget a Panborne tesóknak, mert én kiszálltam az ő játszmájukból, verekedjenek meg egymással nélkülem. De nem küldöm el, törlöm az egészet, és inkább kérek még egy pohárral.
Caesar visszaírt, megnyugodtam, legalább eltereli a figyelmem mindenről, megírom neki a címet és várok, azzal a pohárral, amit kikértem. Már elég furán néz rám a pultos leányzó, szerintem még sosem ittam egyedül egy ilyen helyen és igen érdekesen festhetek. Igazából sosem járok sehova egyedül.
- Tudod mi a legnagyobb baj azzal ha pasid van? - kérdezem tőle, de nem várok választ. - Az, hogy elvár dolgokat, elvárja, hogy hűséges legyél, hogy közben legyél vad, és megértsd a sok hülyeséget amit a száján kiejt. - lehúzom az italom érzem ahogy könny szökik a szemembe. Gyorsan letörlöm, amikor mellém lép a mai napom fénypontja, legalábbis remélem az lesz.
- Nyugi nem vele van bajom. - mondom a pultos lánynak Caesarra mutatva, aki csak nevet ezen, de már én is, mert tényleg elég abszurd, hogy szidom a pasikat és éppen egyhez menekülök. Na jó, csak a farkához menekülök, de ezt itt nem fogom senki orrára kötni.
- Nekem mindegy hova  megyünk. - mondom neki szabad kezet adva, majd nagy nehezen lekászálódok a bárszékről. Járni még tudok ez megnyugtató. - Azt tudod, hogy most te vagy az egyetlen akit látni akarok, na nem ennyi ruhában. - mutatok végig rajta. Semmi önbecsülés nincs bennem, az, hogy hogy jutok haza holnap és mit fogok akkor érezni ezzel kapcsolatban most teljesen mellékes.
Kiérünk a levegőre, mélyen beleszívok a jó szmogos, rettentő szagos levegőbe, de jól esik. odafordulok Caesar felé, közel megyek hozzá és megcsókolom. - Ne legyél olyan kedves mint legutóbb kérlek! - mindent bele kell adnia, hogy kielégítsen, de nem gondolnám, hogy ezzel bármi probléma lenne. Vadság kell és kihívás, egyszerűen le kell fárasztanom magam, de még egy egész esti munka sem tudott lefárasztani.

Túllőttem a határaimon, még Caesaron is érzem, mintha meghátrálna kicsit, pedig eskü nem vagyok annyira részeg, voltam ennél rosszabb is szerintem,  amikor a világomról nem tudtam. De még mindig nagyon dühös vagyok, így biztos vagyok benne, hogy tudok a világomról.
- Hálálkodnék, de nem most fogok. - ülök be a kocsiba, ez még mindig nagyon menő. Most kicsivel jobban vonzanak a gombok, de nem nyúlok semmihez. - Na szálljunk haza. - mondom neki nevetve,majd kényelembe helyezem magam és bekötöm az övem.
- Igazából kurvára nem, de te majd segíteni fogsz rajta remélem. - mosolygok rá, miközben a karján végighúzom a mutató ujjam,ez szexi akart lenni, de nem éreztem annak. - Ja fizikailag minden oké, nyugi tisztán hagyom az űrhajót. - hátrahajtom a fejem és megpróbálok az útra koncentrálni, még a közelében sem vagyok a hányingernek,kellemesen szédülök és rohadtul elengedtem magam, pontosan ezt akartam elérni, ezzel a pár pohár itallal.
- De tudod mit, lelkileg is jól vagyok, minden okés, én kőkemény vagyok, kőkemény a szívem. - még mindig az utat figyelem, de ezzel a mondattal adtam saját magamnak egy löketet, a mai napra legalább jó lesz.
Lemegyünk egy mélygarázsba, most jön, hogy elrabolják a szerveimet? Kétlem, hogy ezekkel jól járnának,a májammal egész biztosan nem. Caesar sebesen jön ajtót nyitni nekem, nem tudom,hogy engem félt vagy az autóját, de van egy tippem, hogy nem az én egészségemért aggódik, megértem.
Egy lifthez vezet az utunk, ezeknek a gazdagoknak még ilyen is van a magán kastélyban. Nem teszek megjegyzést, mert most nagyon hálás vagyok neki azért mert velem van. Bár tudom, hogy ez nem több, mint extrás barátság, de a barátsága mindennél többet ér most ebben a pillanatban nekem, és ezt sosem fogom neki így elmondani, mert rohadt nyálas lenne, azért elég ha én tudom ezt.
Amint felérünk a lakásba, ledobom magamról a kötött pulcsit, és a cipőt, mintha otthon lennék.
- Sokat ittam és kicsi a hólyagom, merre van a mosdó? - már tényleg nagyon kell pisilni és egy kicsit nem ártana felfrissítenem magam, mondjuk azt se bánnám ha csatlakozna hozzám, de lehet most mindennek tart csak vonzónak nem. - Utána rátérhetünk a lényegre. - mondom neki majd a kedvenc testrészére vándorolnak az ujjaim és megcsókolom, baszki de hiányzott már ez, végre nem kell megfelelnem senkinek, csak élveznem a műsort.

Pontosan olyan a lakása, mint amilyennek elképzeltem. Ismerős a hely, megeshet, hogy pár emelettel lejjebb vagy feljebb már megjártam egy palit, nem tudom, elég kaotikus az életem. Sietek a mosdóba és már gyorsan le is tolom a nadrágom és a bugyim, mert tényleg kicsit sok volt a folyadékbevitelem, és kevés a kivitel. Kezet mosok és belenézek a tükörbe, még mindig nem rossz a látvány, pedig határozottan nem érzem magam ilyen jól, de ha kívülről ez nem látszik félsiker. Azt kérte siessek, de egy kicsit bámulom azt az idegent a tükörben, aki most vagyok magamnak. Borzalmas ember néz vissza, de egy ilyen borzalmas embert talán nehezebb megbántani. Felfrissítem az arcom, és mély levegőt veszek, olyan erővel fújom ki, mintha ezzel minden gondom távozna. Mosolygok és átszellemülök, minden negatív érzést itt hagyok, és bár rohadtul nem vagyok józan és nem teljesen százas az agyam most, azt tudom, hogy jó estét csináltam magamnak.
Kimegyek a nappaliba, ahol már vár egy pohár víz, felemelem és beleiszok, de még a szájpadlásom is zsibbad a sok alkoholtól, szóval nem nagyon nyeri el a tetszésemet az íztelen lötty. De eleget teszek a kérésének, ez egyszer.
A következő utasítás már egy kicsit jobban tetszik, visszateszem a poharat az asztalra és rámosolygok, szóval így játszunk, felőlem mehet, most nem biztos, hogy határozott tudnék lenni a vezető szerepben, így egész egyszerűen engedelmeskedek. Odahajolok az arcához. - Igenis. - súgom bele a fülébe, majd fogaimmal finoman beleharapok a nyakába, nem hagyok nyomot, nem akarok megbélyegezni ma sem. Meztelen felsőtestén elkalandozok kicsit a kezemmel közben, de nem sokáig, mert tényleg szeretnék a lényegre térni, remélem többször ma. Kigombolom a nadrgáját, de a szám még mindig a nyakán van, de ahogy a kezem eléri a merev testrészét rögtön helyszínt váltok. Letérdelek elé, a szemem végig őt pásztázza, a kezem közben ügyesen dolgozni kezd rajta. Szeretem a hosszú előjátékot, de már bőven benne vagyunk ebbe azóta, mióta ketten hagyott minket Kimya pultban.
Rajtam még mindig van a ruha, túlságosan lefoglalt, hogy vele foglalkozzak, de nem változtatok ezen. A kezemet pihenőre teszem és bevetem magam, szépen lassan a számba veszem, és elkezdem kényeztetni. Valahogy így képzeltem el ott a pultban azt a szopást, bár itt kicsit kevesebb a néző, ami határozottan nem hátrány.

Annyira kívántam már ezt, de még én sem voltam teljesen tisztában azzal, hogy nekem szükségem van ilyen szexre. Másnap nem kell aggódnom, hogy mit mondok vagy teszek csak folytatom az életem.
Minden idegszálammal rá koncentrálok, nem engedhettem meg, hogy bármi más a fejembe férkőzzön, mert akkor abbahagynám éslehet hazamennék, de az a biztos összeomláshoz vezetne és az ráér holnap ha kijózanodtam. Kényeztetem a számmal, miközben a fejemet a hajamnál fogva próbálja irányítani, csak szeretné, mert ennél én azért jobban tudom a dolgomat, de hagyom neki, amikor egy sóhajt hallok, nem hagyom abba, de kissé elmosolyodok, amikor felemeli a fejem. Kicsit szomorú fejet vágok, de hamar felvidít, amikor végre megszabadít a felsőmtől és a melltartómtól, majd felegyenesedik elém, felkínálva magát az újabb kényeztetésre már nadrág nélkül, de nem kér belőle, mert magával visz, így én is felállok. Amikor könnyedén lecsusszan az én alsó ruházatom is, egész egyszerűen a kanapéra tesz. Engedelmeskedek, megteszek bármit csak, hogy ne kelljen ma magam legyek, és a kellemeset a hasznossal elegyíteni igazán jó dolog.
Érzem a tenyerét a fenekemen, beleharapok az alsó ajkamba és megmarkolom a kanapét. Amikor a keze lejjebb csúszik, egy halk nyögés hagyja el a szám. Hagyom hadd tegye a dolgát, érzem, hogy nedves vagyok ,érzem, ahogy az ujjai dolgoznak. Megfordulok, hogy vele szembe legyek és a vállánál fogva oda húzom magamhoz.
- Most akarlak! - hangom határozott és akaratos, így próbálom jelezni neki, hogy már elég volt az előjátékból, olyan régóta húzzuk egymás agyát. A kanapé szex már kipipálva nálunk, így nem akarom megint az uncsi sablon menetet letolni, de nem mehetünk messze, mert nem sokáig akarom húzni a dolgot. Felállok a kanapéról és a ablakhoz megyek, a mutató ujjammal intek neki, hogy jöjjön oda. Magamhoz húzom és megcsókolom, kétlem, hogy erre a maggasárga bárki is fellátna, de ha mégis az sem érdekel. Megfordulok, hogy a fenekem legyen felé, majd egyszerű mozdulattal neki dörgölöm a farkának. - Na mutasd mit tudsz. - húzom tovább az agyát, elpattant a cérna, amikor a fenekemre adta azt a pacsit, onnantól nem fogja a finom Wendy-t kapni, de ez számomra mindenképpen jó, remélem benne van egy kis vadulásban.

Minden pontosan úgy történik ahogy a fejemben elképzeltem, felejtős szex. Hátat fordítok neki, lehet nem akarok megnagyobb megbánást érezni, jó ez amit csinálunk addig amíg tart, de utána majd jön a kegyetlen valóság és fel kell ébrednem, ki kell józanodnom. Akkor pedig szembe kell néznem azzal amit tettem.
Próbálom élvezni mert minden egyes lökés amit belém enged émelyítő. De amikor kinyitom a szemem visszatükröződik az arcom az ablakról, egy áruló arca egy cuki csomagolásban. Ő ott áll mögöttem nem okozhatok már csalódást neki, mert ő ott volt amikor e lagrosszabbul voltam és ő most is itt van, hiába csak szex és semmi egyéb, kicsit mégis felelősnek érzem magam azért amiért belerángattam a kis szappanoperámba.
Lefolyik egy könnycsepp az arcomon, de mégsem teszek semmit, hogy jobban legyek. Erősen tolja a csípőjét, miközben fogja az enyémet. Hirtelen kiegyenesedek és szembe fordulok vele, a gyors fordulat miatt majdnem elesek, de az agyam egyre jobban pörög egyre jobban kezdek ésszerűen gondolkodni.
- Most a világ leghülyébb és leghálátlanabb nője lesze a világon. - nézek rá, tekintetem egész biztos zavaros, mert magam sem értem mit teszek.- Nem tudod elhinni, mennyire hálás vagyok amiért ma kihúztál a szarból és ha most egy életre elmegy tőlem a kedved azt is megértem, de nekem most muszáj mennem. - álló farokkal kell itt hagynom őt, mert akármennyire is abszurd és morbid dolog ez, de be kell látnom, hogy Peteren kívül én nem akarom mással lenni. Pont most kellett rájönnöm, amikor a főnökömmel vagyok egy elég jó helyzetben? Egy szerencsétlenség vagyok, tökre megérdemelném, hogy soha senki ne szeressen, mert amiket teszek az egyszerűen nem jó.
Megesik, hogy a munkám bánja, benne van a pakliban, de van amit hátra tudok hagyni ha egyszer ezért megbocsátást kapok attól akiről sosem gondoltam volna, hogy többet jelenthet nekem saját magamnál. Én Hale-t is szeretem, sőt nagyon szeretem, de Peter olyan dolgokat mozgat meg benne ami azt hittem nem létezik vagy nekem nem adott meg.
Oda szaladok a ruháimhoz , sebesen kapok magamra mindent.
-Baszki pedig ez kurva jó volt. Annyira sajnálom!- kérnék bocsánatot de az agyam nem itt jár. És ha őszinték akarunk lenni ezért nem lehet eléggé elnézést kérni.
Már csak azt kell kitalalnom, hogy találom meg Petert és mit mondok neki. Képes lennék könyörögni neki és remélni, hogy nem bánom meg holnap. A kapcsolatunkat viharos, de mi is azok vagyunk, ha másmilyen lenne azok nem mi lennénk.

(Remélem még játszunk, gondoltam így kicsit izgisebb lesz a kövi;)