Szombat este. Ilyenkor szoktak elmenni a fiatalok bulizni meg inni, ami tekintbe véve, hogy mekkora nyomás helyeződik rájuk a sok tanulás miatt nem is csoda. De ennek ellenére nem hiszem, hogy a szórakozóhelyek csak az ő terepük lehet. A haverom és én is úgy gondoljuk, hogy csak mert már a harmincas korosztályt erősítjük és nem feltétlen tartozunk a középiskolások és egyetemisták közé, még igenis eljöhetünk egyet táncolni. Már úgyis rég nem voltam, hiszen azzal, hogy nem ketrecharcosként tengetem a mindennapjaimat, hanem asztalosként dolgozom, nehezebben jutok ki az üzleten kívülre és mégannyira sincs időm. Pláne úgy, hogy emellett még magamat is el kell látnom, edzenem kell, arról nem is beszélve, hogy ott az unokaöcsém, aki kész kis férfi lett és jó példát kéne neki mutatnom. Most már egy jó példát, mert régebben nem igazán sikerült. De ami a lényeg, hogy most már végre valahára ide is eljutottunk. Már vagy hónapok óta kerestünk egy olyan időpontot, mikor sem neki sem nekem nincs dolgunk. Természetesen nem vagyunk hülyék, egy hozzánk közelebb eső helyre mentünk, mivel egyikünk sem akart vezetni. Az azt jelentené, hogy nem ihatnánk! Egyszóval fogtuk magunkat és tizenegykor elindultunk, így egy húsz perc alatt oda is értünk. Amint belépünk, egyből megrohamozzuk a pultot és máris kérünk fejenként két shot vodkát. Ez egy alapelv nálam. Vagy tisztán, vagy sehogy. Keverni a legrosszabb a piákat. Éppen ezért döntök a vodka mellett, ma este már csak ezt fogom inni. Vannak olyanok, akik eldöntik előre, hogy mit fogyasztanak, ilyen a barátom is. Ma épp ő is a vodka mellett voksolt, én azonban azért ezt választottam, mivel ez a kedvencem. Mindig azt mondom a fiataloknak, hogy a tömény nem jó, mert gyorsan leépíti az agysejteket, illetve ezt hallottam. De engem akkor régen, mikor rászoktam nem érdekelt és most sem, hiszen butább már nem leszek. Mikor már úgy érzem eleget ittunk a táncparketre rángatom az ismerősömet és elkezdtünk igazán bulizni. Nem vagyok amúgy sem egy stresszes alkat, de ennél, ha felszabadultabb lehetek, akkor most az vagyok. Persze van más oka is annak, hogy itt vagyok, nem csak az, hogy kikapcsolódjak. Az utolsó igazi kapcsolatom Sam volt, utána már csak egy-két futólag alkotott esti kaland, de mióta megy az üzlet senkim sem volt. Ennek már lassan három éve. Kicsit soknak érzem, és talán akad itt valaki, aki közelebb áll a koromhoz. A nagy sötétben azonban nehéz kiszúrni akárkit, meg… Őszinte leszek, a tizedik utal után nehézkes is látnom, meg állnom is. Nem, még nem vagyok totál részeg, de érzem, hogy kezd hatni a pia. Pont mikor mennék a következő körre a szemem sarkából meglátom ezt a lányt, így elkezdek visszafelé tolatni, amíg mellé nem érek, persze táncolva, hogy ne legyen annyira feltűnő. Egy picit még ott vagyok, csak csöndben, mielőtt megszólalnék. Először fel kell, hogy tűnjön neki, hogy nem véletlenül vagyok itt. Majd egy kis idő után szépen odafordulok felé és most feltűnően őt bámulom és vele akarok táncolni. Innentől kezdve már gyorsítani kell, hogy véletlenül se legyen ideje lelépni így első ránézésre. Na nem mintha bárki szabadulni akarna tőlem. – Szia! – szólítom le végül. Ahogyan elnézem sikerült egy kis vágott szeműt kifognom. Nem mintha lenne preferenciám ilyen szempontból, de örülök, hogy olyat sikerült kiválasztanom, aki talán a származásom miatt nem fog kidobni.
"That's why they call them crushes. If they were easy, they'd call them something else."
A szombat estéket mindenki szereti, hiszen ilyenkor végre vége a rohanásnak és mindenki ráér lazítani. Buli, pia, haverok, ezekből áll egy normális fiatal hétvégéje. Nekem ebből az első kettő stimmel, a harmadikat viszont ki kell zárnom. A bátyámmal ellentétben, nekem sosem voltak barátaim és nem azért, mert nem volt rám kereslet, csupán én nem akartam. Nem bízom meg az emberekben, így a barátokban sem hiszek. Bármelyik pillanatban hátba szúrhatnak és könnyen féltékenyek is lehetnek. Ilyesfajta dolgokkal pedig nekem sem időm, sem kedvem foglalkozni. Nem szeretem a felesleges drámákat és azt, ha valaki okosabbnak vagy erősebbnek gondolja magát nálam. Így sokkal egyszerűbb magányos farkasként. Nem vagyok kötve senkihez sem, azt csinálok, amihez kedvem van. Senki nem fog meglopni vagy átverni. Ugyanígy vagyok a pasikkal is, nem hiszek a szerelemben. A rózsaszínköd nem létezik, max csak az elején. A fater amúgy is egy jó példa arra, hogy miért nem szabad vakon megbízni másban. Nem elég, hogy másik nő(ke)t is felcsinál, még haza is hozza bizonyítékot, aztán a szőnyegre dobja, mint a kutya a döglött patkányt. Én biztos nem tűrném ezt ilyen csendben, mint anya. Ez így nagyon nincs a helyén! Miután rájöttem, pontosabban megerősítve lettem arról, hogy a saját családomban sem bízhatok – apa mindig mást csinál munka alatt; Bray sem hiszem, hogy megbízhatóbb lenne; Mona a saját gondjait sem tudja megfelelően kezelni; anya meg… szintén menthetetlen. Úgy látom egyedül csak én nem ütöttem az ősökre és állok középen értetlenkedve. – azóta nincs kedvem idegeneken gyakorlatozni. Ezért is van az, hogy nekem mindig csak érdek kapcsolataim voltak és azok sem voltak túl tartósak, még mielőtt elbízták volna magukat a szerencsétlen pasasok. Így lehet tehát az, hogy megint csak egyedül támasztom a fejemet, miközben a poharamba lötyögtetem az italom. Bár úgy tűnhet, hogy unatkozom, igazából inkább csak ötletelni próbálok. Nem hagy nyugodni ez a tesó ügy. Mert, még ha Sky nem is tehet az egészről és emiatt nem is utálhatom az élete végéig… Őszintén, ki tudja hány tesóról nem tudunk még? Skyról sem hallottunk soha ezelőtt, csak a semmiből lett bedobva közénk a vízbe. Ha egyszer képes volt ilyet tenni apa, akkor többször is. Mindig is gyanúsnak tartottam, hogy milyen cicababákat vesz fel titkárnői posztra, de eddig elengedtem, mondván, hogy nézni mindent szabad. Én is sok mindenkit megnézek, mégsem fekszem le mindenkivel, gondoltam nála sincs ez másképp. Nem is értem miért magamból próbáltam meg kiindulni. De csak úgy szó nélkül nem fogom ezt tűrni! Utána fogok járni ennek, bármibe is kerüljön. Én legyek az első, aki megtudja apa összes titkát ahhoz, hogy anyát megvédhessem a végösszeroppanástól. Ő nem tett semmit, mindig is jó feleség volt, még néha túl jó is. Nem szeretném, ha a semmiből széthullana a csalásom, a fater hibái miatt. Miért olyan nagy baj egy normális család után vágyni? A halántékomat dörzsölgetve próbálok enyhíteni a hirtelen rám törő fejfájáson. Fogalmam sincs, hogy a tömérdek pia, a hangos zene, vagy a feleslegesen túltúráztatott agymenésem az oka, de már csak ez hiányzott nekem. Viszont nem akarok karót nyelt lenni egész este, mert nem ezért jöttem. Ki kell kapcsolnom egy kicsit, mielőtt beleőrülnék a saját gondolataimba. Így erőt véve magamon lehúzom a porában lévő maradék martinit, majd kelek is fel, hogy a tömegbe vessem magam. Nincs sok kedvem táncolni, de hátha akad majd valaki, aki miatt meg is éri maradni. Azonban mielőtt felállhatnék észreveszem, hogy társaságom akadt. Először is észreveszem, de nem fordítok neki túl sok figyelmet. Majd, ha elég bátor lesz és kinyögi mit szeretne – ami egy ilyen helyen eléggé nyilvánvaló -, akkor talán megérdemli, hogy foglalkozzam is vele. Csak a szemem sarkából figyelem, fejemet csak azután fordítom felé, miután érzékelem, hogy még megy neki a beszéd. Kíváncsian is pislog fel rá és igyekszem alig feltűnően végig mérni magamnak, hogy kivel állok szemben. Vicces, de nem pont egy ilyen alakra számítottam. Valahogy fehérebbre és fiatalabbra. Na, nem mintha arra vágytam volna, csak az eddigi példák alapján inkább őket fogtam ki. Mivel nem tűnik húszon évesnek, ezért első dolgom lecsekkolni a kezét. Azért foglalt pasikra nem utazom. S bár általában leszokták venni a gyűrűt az ilyen helyeken, azért a nyoma ott marad, így az az első, amit keresek. Miután az első teszten túl esett, megeresztek felé egy mosolyt is és kissé megbillentem a fejem. – Segíthetek? – teszem fel ártatlanul a kérdést és kissé jobban felé fordulok testtel, hogy legalább ennyi tiszteletet megadjak neki. Bár jó gyereknek aligha lehetne engem nevezni, azért a bátyámnál jobban ismerem az illemet és a testbeszéd jelentőségét.
Régebben hódítottam a lányok között, még akkor is ha, ázsiai voltam. Valószínű ennek az egyik oka, hogy egy menő ketrecharcos voltam. Lássuk be, nem sokat dicsekedhetnek annyi győzelemmel, mint ami nekem volt annak idején. Az is igaz, hogy a lányok egy idő után beleuntak. Nem abba, hogy ketrecharcos vagyok, vagy abba, hogy a harctéren kívül messze nem vagyok az a rossz fiú, akinek képzelnek, hanem abba, hogy nem igazán érdekeltek. Illetve ez így nem igaz. Érdekeltek, meg tényleg kedveltem azt, akivel éppen együtt voltam, csak annak idején a küzdelem volt a mindenem. Nyilván igyekeztem aranyos és kedves maradni, de sajnos felvettem azt a rossz szokást, hogyha ideges vagyok, vagy dühös, akkor olyan vagyok, mint Grimreaper, aminek senki sem örült. Nem volt elnéző, sem udvarias, akkor csak én számítottam és ezt meg is mondtam mindenkinek. Inkább ebbe fáradtak bele, meg persze gondolom nem is esett jól nekik. Talán valaki még félt is tőlem akkor. Sajnos azonban ezt nem tudtam levetkőzni, a mai napig ilyen vagyok, bár próbálom visszafogni magamat nagyon. Persze ketrecharc után csak néhány barátnőm volt, őket sem feltétlenül illetném ezzel a címmel, inkább amolyan pár éjszakát voltunk együtt, de nem sokat. Három éve meg senkivel sem voltam együtt igazából. Bár nyugodtan mondhatjuk, hogy lassan hét éve annak az egyetlen utolsó normális kapcsolatomnak. Abból is mi lett? Egy életre szóló barátság, így gyanítom Sam és én sose voltunk olyan igazi szerelmes galambocskák, mint amilyenek általában szoktak lenni az emberek. Utána jöttek azok a lányok, akik amúgy sem képesek megmaradni egy férfi mellett sem, maximum pár alkalomra, vagy nagyon max egy hónapra. Azt viszont fontos leszögezni, hogy én még soha senkit nem dobtam ki. Még ha az illetőt egy estére is szedtem fel, én tényleg reménykedtem benne, hogy akár hosszabb távú is lehet, de csak otthagytak. Nem tudom egyébként, hogy mit várok egy ilyen helyen. Valószínűleg… sőt biztos, hogy életem szerelme nem itt fog a szemem elé kerülni. Akkor mit is szeretnék? Egy kis szeretet érzetet? Vagy szimplán nő hiányom van? Magam sem tudom, őszintén szólva. Inkább csak az érzést, hogy valakinek fontos vagyok, aki megölel, ha úgy jön ki a lépés, akire vigyáznom kell, és akit meg is tudok védeni. A nőt, aki velem marad a következő nap reggelén és nem lép le csak úgy, akit felhívhatok, elhívhatok vacsorázni, hogy aztán evés után átmenjünk hozzám, megnézzünk egy filmet és megint együtt aludjunk el. Azt hiszem, valami ilyesmire vágyok. Nem feltétlenül kell az örökké, de… a hosszabb táv igen. Tudom mennyi idős vagyok, tudom, hogy már ideje lenne magamnak feleséget találni, de hát ez elég nehéz. Próbálkoznék is, de a munka mellett nehéz randizgatni, meg egyáltalán úgy elindulni, hogy nem biztos, hogy lenne közös témánk. Főzni nem tudok, ezeken kívül pedig leginkább az asztalosságról és a harcokról tudok beszélni. Mindennek ellenére azért bepróbálkozok ennél a lánynál, akit megtaláltam a tömegben, hátha sikerül nála legalább egy pár randit kicsikarnom. Bár a válasza nem pont az, amire számított, de aranyosnak tűnik, olyan kis kedvesnek. Lehet még köszönt is, csak már nem hallottam a zenétől. Mindegy is, ezt már nem valószínű, hogy megtudom, de ha már így felelt, akkor elő kéne állnom valami eredetivel, nem pedig a szokásos nyálas szöveggel. Itt követik el a legtöbb hibát a srácok, hogy valami béna szöveget nyomnak be. Odalépek a pulthoz és máris kérek két vodkát gyorsan, majd mikor kihozzák, válaszolok a lánynak. – Segíthetnél ezt, vagy amit szeretnél meginni. – természetesen állom az italát, ha megmondja nekem mit óhajt, ez legalább már egy jó indítás lesz. – Egyébként Dae-Hyun vagyok, de az egyszerűség kedvéért Dae. – Vagy Dave ugye, ha esetleg nehezére esne ezt kimondani. Az amerikainak inkább csak Dave, mert ugyan nincs belőle baj, ha rosszul mondják a nevemet, de nekik is talán így egyszerűbb.
"That's why they call them crushes. If they were easy, they'd call them something else."
Sosem vetettem meg az egy éjszakás kalandokat, így nem csoda, ha egy-egy buli után másnál kötöttem ki. Nem vagyok túlságosan a tartós kapcsolatok híve, főképp, hogy én sosem szerelemből választok párt. Én viszont voltam olyan tisztességes, hogy ha jártam valakivel, akkor mögötte nem másnak mutogattam magam. Egyrészt, mert tudtam, hogy ez nem helyes, másrészt valahogy nem voltam ráéhezve arra, hogy más szórakoztasson. Ha már meguntam az egyik pasit akkor dobtam és jött a következő, de össze-vissza nem járogattam el senkihez sem, ha kapcsolatban voltam. Ezért is tartom kiábrándítónak apám helyzetét. Felesége van és családja, akiket elvileg szeret, ám mégis úgy tűnik, hogy anyám már nem elég a számára. Nem fiatal már, hogy azt tehessen, amit akar. Felnőtt férfi, aki nem mellesleg elég neves is, így nem teheti meg azt, hogy csak úgy lebukjon. Ő mégis kockáztatott és most egy káosz lett a vége. Mindenki úgy tesz mintha a legnagyobb rendben volna minden és ez az, ami csak ront az egészen. Miért kell ezt csendben és mosolyogva tűrnünk?! Ez így nem normális, semmilyen szempontból sem! Ezt pedig apának is szeretném majd bemutatni, hogy a káosz bizony káoszt szül, így nem ártana egy kicsit körbe takarítania maga körül, mielőtt még nagyobb nem lesz a baj. Most már rajta tartom a szemem s, ha megint mellé lépésen kapom, nem kegyelmezek neki! Addig viszont szeretném kiengedni a fáradt gőzt, így a szokásos szombat esti programomat választom és lenézek a kedvenc báromba inni. Ki kell most kapcsolnom, hogy tisztán átláthassam a helyzetet és megtaláljam a megoldást a problémámra. Ráadásul arra is ki kéne dolgoznom egy tervet, hogy végső esetben hogyan boldoguljak tovább, ha kiesnék apa öléből a pimaszságom vagy bármi más miatt. Még csak a tanulmányaim közepén tartok, a saját sikerem építgetésről, még csak nem is álmodhatok egyelőre. Én pedig a luxusról sem vagyok hajlandó csak úgy lemondani egyik percről a másikra. Persze, nem hiába is van egy dugi kártyám vész esetre, azon felül pedig két széfem, amivel kitudok cselezni mindenféle váratlan eseményt, ha megvonnának tőlem mindenféle támogatást apáék. Azért én sem ma kezdtem a pályán. Különösebben most nincs sok kedvem a férfiakhoz és szerintem az aurámból ezt meg is érezték, ugyanis nem sokan támadtak még le egy átlagos estéhez képest. Így egy ideig csak egyedül támasztom a pultot, míg erőt és kedvet gyűjtök ahhoz, hogy a táncparkettre szenvedjem magam. Ám mire elhatároznám magam, addigra észreveszem, hogy valaki figyel és egyre csak közelít felém. Ezek szerint nem lehettem elég ijesztő, ha megmer környékezni. Először nem is tervezek foglalkozni az illetővel, majd elmegy, ha nem fordítok rá kellő figyelmet, de aztán valahogy a belső hangom csak rávesz arra, hogy egy mosolyt erőltessek magamra és bele menjek a játékba. Mi rossz sülhet ki ebből? Ha jól látom, még nem is nős, szóval nem leszek nagyon megrángatva, hogy miért másnak a férjére másztam rá. Igazából nem tűnik rossz húsnak, de valahogy furcsa is a számomra, hogy még szabad préda. Az sosem jó előjel, ha egy helyes pasi szingli, főleg az ő korában. De, ha pszichopata is vagy emberrabló, bánom is én. Sokat úgy sem jelentene a mostani helyzetben. Igyekszem így hát felé fordulni és megvárni, hogy pontosan milyen süket dumával jött bepróbálkozni nálam. Ajánlom neki, hogy ne nézzen birkának! Az ajánlata hallatán nem nagyon vacillálok sokat. Mivel látom, hogy honnan jött a pia, így már húzom is magam elé. Sok lesz neki kettő én pedig nem vagyok olyan válogatós, hogy nemet mondjak rá. A lényeg, hogy hamar üssön, ahhoz pedig nem holmi női italok fognak vezetni. – Megfelel nekem ez is, köszönöm! – simítok is a kezére egy bájos mosollyal, hogy azért ne tűnjek teljesen taplónak, amiért csak úgy az italért kaptam. – Jesie… De mondhatni a Hee-re is hallgatok. – jegyzem meg én is, majd eldönti, hogy neki melyik a szimpatikusabb. Igazából az amerikai nevemmel szoktam mindenkinek bemutatkozni, neki is csak azért tettem utalást a koreaira, hogy letudja szűrni azt, hogy honnan is származom, mielőtt teljesen tudatlannak néz. Bár Vegasban születtünk a bátyámmal, azért mi még otthon vagyunk a koreaiban is a családnak köszönhetően. Azért hiába próbálkozunk, mi még nem vagyunk teljesen fehérre mosva. – A barátnőd nem lesz mérges, hogy másnak csapod itt a szelet? – pillantok rá kíváncsian, hiszen, ha ide egyedül is érkezett és csajozási szándékkal, az még nem feltétlenül jelentheti azt, hogy facér. Aztán majd mindjárt meglátjuk a reakciójából. Ahhoz már szerintem kellően ittas, hogy megpróbálja ezt eltitkolni előttem.
Nem vagyok válogatós a nők terén. Igazából én nagyon annak a híve vagyok, hogy amíg a személyisége jó és összeillik az enyémmel, addig a kinézet nem annyira mérvadó. Nem mondom, természetesen az a legjobb, ha az ész és a szépség vegyítve érkezik egy csinosan becsomagolt dobozban, tele mindenféle jóval, amit csak szeretek. De leginkább ezt 60-40%-os arányban lehet nálam megszabni, ahol a 60 az a személyiség. Tehát nyilván ha ronda az illető, akkor nem nagyon jöhet szóba, de ha éppen nem egy bombázó alkat, mégis jól kijövünk, akkor én már boldog vagyok. Bár az előző barátnőimnél talán ez nem tűnt fel senkinek, mégis esküszöm így gondolom. Legalábbis egy ideje. Sam már mindenképpen ebbe a kategóriába tartozott. És hát most éppen egy ilyen nőre vadászok. Illetve ez nem éppen egy szép kifejezés erre. De Nem tudok most semmilyen olyan szót találni erre, ami kevésbé lenne bántó. Valószínűleg az a sok ital teszi. Nem vagyok egy gyáva alkat, de valóban sokkal többet segít, ha magunkba öntünk néhány pohár piát, ebben az esetben vodkát. Mégiscsak ez a legjobb ital. De hogy visszatérjünk… nem feltétlenül itt akarom megtalálni életem szerelmét. Egy buliban amúgy sem éppen lehet. Nem mondom, hogy minden nő csak és kizárólag az esti kalandokért jön ide, de valamiért erősen kétlem, hogy egy hosszabb kapcsolatot akarnának kialakítani. Ezért én sem így állok hozzá, ha pedig véletlenül mégiscsak összejön valakivel, akkor örülni fogom, hogy legalább egy kis ideig megint lesz barátnőm. Ha már mostanában úgysem jutott ki nekem az ilyesmi jóból. És végre meg is akadt a szemem valakin, aki elég szép, de mégis magányos. Lehetséges, hogy eddig mindenki elijesztett magától, de engem nem fog tudni. Elég bátor és elég levakarhatatlan egy alkat vagyok, így egy jó ideig biztos nem fog megszabadulni tőlem. De csak azért, hogy egy kicsit segítsek a helyzeten és legyen miért oka, hogy maradjon, inkább rendelek két italt és remélhetőleg el is fogadja. Ez mindig bejön. A lányoknak fel kell kelteni az érdeklődését és mi mással lehetne, mint valami ingyen cuccal. Be is vált szerencsére, ezt a kézsimításból érzem. Ha most durva lennék, akkor egyből idehúznám közelebb magamhoz, de egyelőre még hagyom, hadd szokjon, majd ha már mind a ketten egy kicsivel többet ittunk, talán akkor. – Hee? – kérdezek vissza egyből, mikor meghallom. Most, hogy így jobban megnézem, hát valóban nem éppen amerikai kinézete van. Lehetséges, hogy koreai? Név alapján akár lehetne is. – Mondd, te nem innen származol igaz? – kérdezem mosolyogva. Alapból azt szokták mondani, hogy az ázsiaiak megtalálják egymást. Bár én nem annyira a vágott szemű lányok felé fordultam itt, de hát… igazából még jó is lehetne. Na persze előbb fel kéne szednem. -Nem hiszem, mert nincs… de ha szeretnéd eljátszani a féltékeny barátnőmet abban az esetben mikor valaki le akar csapni rám, nem állok ellen. – kacsintok rá. Talán ez most egy kicsit erős volt, de nyitnom is kell. Nem hagyhatom elúszni ezt a lehetőséget, ha már egyszer úgy fest vevő rám.
Kezdőlap
Szombat este. Ilyenkor szoktak elmenni a fiatalok bulizni meg inni, ami tekintbe véve, hogy mekkora nyomás helyeződik rájuk a sok tanulás miatt nem is csoda. De ennek ellenére nem hiszem, hogy a szórakozóhelyek csak az ő terepük lehet. A haverom és én is úgy gondoljuk, hogy csak mert már a harmincas korosztályt erősítjük és nem feltétlen tartozunk a középiskolások és egyetemisták közé, még igenis eljöhetünk egyet táncolni. Már úgyis rég nem voltam, hiszen azzal, hogy nem ketrecharcosként tengetem a mindennapjaimat, hanem asztalosként dolgozom, nehezebben jutok ki az üzleten kívülre és mégannyira sincs időm. Pláne úgy, hogy emellett még magamat is el kell látnom, edzenem kell, arról nem is beszélve, hogy ott az unokaöcsém, aki kész kis férfi lett és jó példát kéne neki mutatnom. Most már egy jó példát, mert régebben nem igazán sikerült. 
¤
¤