Úgy gondolom, hogy nehezen tudja magát jellemezni az ember... mármint ki az aki bevallja magának a saját hibáit? Főleg, ha sok van belőle! Én legalábbis nem szerettem bevallani magamnak, mondhatni talán soha nem is ismertem el őket, és nem is nagyon hallgattam azokra akik tudatosítani akarták bennem. De sokan vannak ezzel így nem?
Elvagyok a saját kis világomba, nem tartom magam valami kicsapongó léleknek. Mondhatni ellentéte vagyok legjobb barátnőmnek Josie-nak. Én nyugodt vagyok, nem iszom öntudatlanra magamat egy buliban. Mármint nem hazudok, megfordul a kezemben egy-két pohár alkohol, de leitatni még senkinek nem sikerült. Normális kapcsolatra vágyom, eszembe se volt soha, hogy csak úgy ágyba bújjak akárkivel is, bármiféle ismeretség nélkül. Ez nem az én stílusom, soha nem is volt az. Engem nem is környékeznek meg annyian mint barátnőmet, ha tetszett is valaki, ő inkább Josie felé húzott. Hogy nincs e emiatt féltékenység bennem? Ohh dehogynem! De ő mégiscsak a barátnőm, a szövetségesem, és az se utolsó hogy nem kerülhetek ki abból a körből amiben benne vagyok általa! Ha valaki külső szemmel meglátott volna még előtte, úgy jellemezhetett, mint egy szürke kisegeret. És én pedig a gondolatától is féltem, hogy újra ilyen helyzetbe kerüljek. Én élvezem azt, hogy a suliban népszerű vagyok, és mindent meg is teszek annak érdekében, hogy ez így is maradjon. Egyszerűen nem lehetek olyan mint régen!
Amúgy egy közvetlen lánynak tartom magam, aki talán egy picit elszállt a népszerűségtől... vagyis inkább nem is így nevezném, inkább azt mondanám, hogy sokkal nagyobb lett az önbizalmam, ami előtte nem volt rám jellemző. Bár még mindig nem vagyok egy nagy szószóló, mégis jellemzőbb, hogy kiállok magamért, vagy a barátaimért.

2016. szeptember

Első nap az iskolában. Kicsit talán elveszettnek érzem magam, sőt nem is kicsit nagyon. Túl sok az új ember, senki nem is nagyon szólt még hozzám, pedig már majdnem egy hónapja iskolába járunk. Rosszul érzem magam... nem bánt senki nem ez a baj. Csak valami oknál fogva nem akarnak velem barátkozni. Talán a bátyám lehet az oka. Ő népszerű volt, a kosárcsapat kapitánya, döglöttek utána a csajok. Ahhoz képest pedig a húga egy szürke kisegérnek hatott, és ez zavart. Nem tudom, hogy fogom csinálni, de ezt nem hagyhatom. Nem lehetek ilyen a középiskolás éveim alatt.
Úgy csináltam mint aki füzetét bújja miközben gondolkoztam. Először nem is vettem észre, hogy valaki áll a padom mellett. Felnézve kicsit talán meg is ijedtem, és meglepődve pislogtam a barna hajú lányra. - Leülök melléd. Ha jól tudom a te bátyád Don ugye? - És ezzel a kérdéssel kezdődött minden közöttünk.
Le se tagadhattuk, hogy minket részben az érdek is kötött össze. Mondhatni egy üzleti kapcsolat, amihez társult, hogy a legjobb barátnőm legyen. Kölcsönösen húztuk fel egymást, ő azt tette amire én nem lettem volna képes. És ezek után már csak rántott magával, aminek akkoriban nagyon hálás voltam. Mert én magamtól nem tudtam volna kilépni a szürke kisegér titulusból talán.

2017. december

A folyosón sétálok végig Josie mellett. Ahogy meglátnak minket, már nyílik is a szabad út, hogy gond nélkül átmehessünk. Élvezem a helyzetet. Nem tolakodásból állt a szünet, senki nem mert beszólni nekünk, még olyan is volt aki rajongott értünk. Hamar hozzá is szoktam a helyzethez... mármint a népszerűséghez. Mindenki irigykedett ránk, és esélye se volt senkinek ellenünk. Bár inkább Josie-nak szólt... szépen lassan kezdtem rájönni, hogy ha ő nem lenne mellettem, akkor talán megint egy senki lennék. Túlságosan élveztem a csillogást, és azt, hogy ilyen helyzetben vagyok a suliban. Én nem voltam olyan kicsapongó, nem vetettem bele magam az életbe, én féltem a lehetséges következményektől. Én nem tudtam sorra fogyasztani a pasikat, én csak úgy voltam mellette, és nem tudom azt mondani, hogy nem zavar néha. De ezt a gondolatot aztán hamar eltudtam nyomni magamba, mert aztán az volt a következő ami eszembe jutott, hogy a mostani helyemnek maradnia kell, és ha ennek ez az ára akkor ez!
Felpillantok rá de nem mondok semmit, csak besétálok a terembe vele együtt, hogy aztán leüljünk, és várjuk a következő órát.

2019.

Az utolsó előtti évünket koptatjuk az iskolában. Már két és is sok volt ebből, így bele se merek gondolni, hogy még két évet kell itt lehúznunk. A füzetembe firkálgatok míg várom, hogy elkezdődjön az óra. Csak akkor pillantottam fel mikor bejött Elliot. Már messziről megismertem lépteit, és mozgását. Ha fél szemmel figyeltem, még akkor is tudtam, hogy ő az. Fél évvel ezelőtt jött át az iskolánkba, úgy tudom külföldön éltek eddig, és aztán költöztek vissza New York-ba. Ő volt az én plátói szerelmem. Róla álmodoztam éjszakánként, és kívántam őt mikor utoljára elkellet fújnom a születésnapi gyertyám. De ő rám se hederített... lehettem én akármilyen népszerű, vagy kedves vagy szép. Neki mégis Josie-n akadt meg a szeme. Én meg persze ilyenkor fortyogtam a dühtől, még azok után is, hogy tudtam lepattintotta magáról. De még így is átnézett rajtam, kivéve akkor mikor havonta egyszer elkapta pillantásomat, miközben őt bámultam. Olyankor mindig elejtett egy félmosolyt, de ennyi, soha nem szólt volna hozzám. És, hogy én miért nem mentem oda hozzá? Túl nagy volt a büszkeségem, és azért se mert ezzel rontottam volna megítélésemen a suliban.  Heverhetett volna az összes pasi a lábaim előtt, nekem mégis ő kellett, de nem tettem érte semmit. Vártam a szőke hercegre fehér lovon? Lehet... de akkor még várhatok, mert ő nem az a tipikus szőke herceg fazon.

...

Elliot esete is erősítette bennem a gondolatot, hogy túlságosan a háttérben vagyok. Még így is ezt tudtam érezni, pedig itt mindenem megvolt, amit csak kívánhatott az ember egy iskolai társaságban. Éreztem, hogy barátság ide vagy oda, de a féltékenység növekszik bennem, és egyre sűrűbben zavar, hogy én vagyok a második ember. Én mindig csak úgy voltam, mindig őt rajongták körbe a pasik... nem mintha nekem nem lett volna választék, de így is zavarhat, nem? Egyelőre nem mutatom ki, Josie-nak meg végképp nem, mert akkor mindent elfelejthetnék holnaptól. És ez volt az utolsó dolog amire vágytam jelen pillanatban. De nem biztos, hogy bármit tenni fogok ennek érdekében, hogy ez változzon. Mert nagyon rosszul is elsülhetnek a dolgok... magam sem vagyok biztos, hogy eltudnám vinni a hátamon ezt a rendszert, és azt ami ő képvisel.