Felvételi eredménylap:
Winterberg, Aiden Micah (23) mind a fizikális, mind a pszichológiai teszteken kiválóan teljesített. Jellemét tekintve határozott, magabiztos és céltudatos, megfelelő koncentrációs készséggel. A beszélgetéseink alapján kiderült az is, hogy segítőkész és barátságos, a csapatjátékok során megfigyeltük, hogy megfelelően tud alkalmazkodni a különféle helyzetekhez.
A gyakorló edzések során gyors, precíz, olykor túl heves, mozdulatai némi agresszivitást hordoznak magukban.

2014.02.11
Avery Hampton
katonai pszichológus

UT4F34-es bevetés jegyzőkönyv:
"....Paul Randy Truitt (26) halott közlegény mellett találtunk rá Micah A. Winterberg közlegényre, aki közeledésünkre zavartan viselkedett. A súlyos, de nem életveszélyes sérüléseket szenvedett, ám fizikailag rossz állapotban lévő sebesültet azonnali hatállyal kórházba szállítottuk, ahol további kivizsgálásoknak vetettük alá. Micah A. Winterberg közlegényt az őt fogságban ért sérülései és esetleges mentális állapota miatt négy hónapos kényszerpihenőre hazautaljuk.

2019.04.10
Dan Osterman százados  


Pszichológiai vizsgálati lap - Micah A. Winterberg

A páciens levert, szűkszavú, a fényre rosszul reagál. A beszélgetés során idegesen pattogtatja az ujjait, a talpát. Gyakorta elmosolyodik, majd lesüti a szemét. A zajokra ijedten reagál, hirtelen mozdulatra agresszív viselkedést mutat. Rosszul alszik, gyakran gyötrik rémálmok. Javasolt egy részletesebb kivizsgálás, terápia és nyugtató hatású szerek alkalmazása.

2019.04.10
Avery Hampton
katonai pszichológus

Olyan felszabadultnak tűntek, ahogy a zenegépből dübörgő zenére önfeledten táncoltak, majd hangos nevetésben ölelkeztek egymásba. Jó volt látni a barátaimat, s azt hogy mennyire jól érzik magukat. Nekem ez nem igazán ment, még azt az egy üveg sört is csak lassan kortyolgattam, mintha szabály szerűen rám erőszakolták volna az alkoholt. Valójában nem is rajongtam érte.
Bevillant apám arca, aki állandóan piásan tért haza, és őrjöngve verte az asztalt, hogy hol van a vacsorája. Aztán anyámat ütötte, de olyan is volt, amikor engem hívott le, majd megtekerve a fülemet
a sarokba állított, s kihúzva a nadrágszíját, azzal ütött, míg fel nem tépte a szövetet a hátamon. Gyűlöltem őt. Gyűlöltem a piát. Azt a szart, ami egy állattá változtatta az apámat.

- Micah, gyere már, told ide azt a nagy segged és denszelj' velünk egyet kislány- a haverok nevetve szívták a véremet, köztünk már csak ez volt a szokás a csapaton belül. Jó srácok voltak egyébként, bírtam a fejüket, mindegyiküket másért kedveltem. Ezen az estén azonban nem sok kedvem volt a bulizáshoz, így csak halovány mosollyal emeltem a karomat a magasba, intettem feléjük, majd lerakva a félig kiürült sörös üveget, visszaindultam a szállásra.
Séta közben zsebre csúsztattam a kezemet, élveztem ahogy a talpam elsüpped a homokban, miközben az égboltot tengernyi csillag borítja el. Azokat kémlelve eszembe jutott az öcsém, Matteo, akit már vagy ezer éve nem láttam. Hiányzott a kis hülye, és nem egyszer gondoltam arra, hogy haza kéne mennem hozzá, meglátogatnom őt, s nem csak azon a vacak skypeon tartani a kapcsolatot. Néha talán meg is bántam azt, hogy magára hagytam az anyámmal, de akkoriban, miután New Yorkba költöztünk, az tűnt a legjobb lehetőségnek, hogy lelépjek otthonról.Matt még kicsi volt, és amúgy sem értette volna meg, hogy anyánk engem utált, amiért az apánk lelépett tőlünk.

A körletbe érve, kissé nyúzottan dobtam le magam az ágyra, rengeteg gondolat foglalkoztatott, s egyre inkább úgy éreztem, hogy haza kellene mennem. Beszélni akartam Mattel, így felpattanva az ágyról, sietve rohantam oda a géphez, amit a családdal való kommunikációra használhattunk. Néhány perc kellett csak ahhoz, hogy bejelentkezzek a fiókomba, s tárcsázzam Matty-t, de mielőtt még kapcsolatba léphettem volna tökmaggal, megszólaltak a jelzőhangok, s nem sokkal később már a parancsok hangja hallatszott, aki minden éppkézláb embert az eligazítóba hívott. Ezután a bevetés után pedig minden megváltozott...