Már félé éve élek itt, általában Sky vagy a munkatársaimmal töltöm a napot, mindig túlzsúfolok mindent, hogy mindenre legyen időm. Az életem rohan, és olyan mintha sosem lenne megállás. Hiába a fiatalság, a sok energia, egyszer lemerülnek az elemek, ahogy nálam is megtörtént. Sky megálljt parancsolt nekem, és már én is éreztem, hogy ez sok lesz. Elment helyettem Ausztráliába tárgyalni egy céges ügyben, amiért nagyon hálás vagyok neki. Most nem hiányzott volna egy hosszú út haza, és pár nap múlva vissza. Persze volt ára annak, hogy helyettesített, a jutalma, az én jutalmam, hogy amíg nem jön haza semmi meló, csak pihenhetek, élvezhetem New Yorkot. Persze nem vágytam emberek közé, és még a házat sem tudtam berendezni igazán. Az a fél év munkával telt, a házunk nem otthonos, inkább olyan szállodás, minden nagyon pazar, és óriási, de semmi nincs benne belőlünk, na meg a kert. Imádok itt élni, de eléggé elhanyagoltuk az otthonunkat, ez a pár nap pont erre lesz elég, hiszen a kertészkedés nem számít munkának, legalábbis nekem.
Miután a reggeli rutinom végére értem, kényelmesbe öltöztem és összeszedtem minden erőmet és kreativitásomat, hogy nekiálljak a kinti munkának. Régen a mamámmal ültettem virágokat, amit tudok azt tőle tanultam, de ezek az évek alatt megkoptak. Volt már virágmagom, amit elültethetek, de igazából a azokat is csak a leírás alapján teszem meg. Már akkor megbántam, hogy neki kezdtem az egésznek. Nem adok fel semmit egykönnyen, általában kitartó személyiség vagyok, éppen ezért folytattam, de persze a világegyetem sem akarta, hogy én ma ezt csináljam. Az ásóm megakadt valamiben, próbáltam körbeásni, valahogy kiszedni, de nem vagyok sem erős, sem ügyes, így csak 10 perc feszegetés után sikerült kiásnom. A korábbi elgondolás bebizonyosodott, kezdhettem volna mással a napot, tudom mi jön ezután, mert a kezemben egy igen furcsa csont ékeskedett. Ez bizonyos esetben roppant jó dolog is lehetne, de már volt élményem hasonló felfedezéssel egy ismerősöm által. Két opció jár a fejemben, vagy visszaásom oda hol volt, mert akkor nem szükséges senkit sem értesítenem. De basszus, azért a kaland csak jobban vonz, legyen, elővettem a telefonom és már tárcsáztam is a korábban egyszer hívott számot. Sosem voltam az otthon unatkozós típus, én mindent betartok, amit Sky kért, pihenek, ugyanakkor izgalmat is iktatok bele. Egy ideig álltam ott a csonttal a kezemben és vártam, amíg kapcsolnak valakit aki segíteni tud.
-Igen, csont… nem nem tudom milyen csont, ebben kérném a segítségüket…nem nincs kutyám nem ő ásta el. Csak kérem jöjjenek ki! - amikor már könyörgök, hogy vigyenek színt a napomba. Nehezen sikerült bizonyítani nekik, hogy valóban szükségem van szakértőhöz, nyilván rengeteg a vaklárma, elhiszem, hogy nem akarnak potyára kijönni. Kicsit el is bizonytalanítottak a telefonban, de bármi legyen ez legalább lesz min törni a fejüket, na meg az enyémet is.
Szerintem bőven lesznek elegen akik felássák ma a kertem, így fogtam magam és bementem a házba. Gyorsan lefőztem egy kávét hátha kiérnek a dolgos szakértők és vártam, hogy megmentsék az egyszerű de nagyszerű napomat.

A nappaliban állva csak arra tudtam gondolni, hogy mivel tudnám feldobni az otthonunkat, nem vagyok egy nagy növény mániás, sőt, pont az ellentéte, így az nem lesz a házban. Valószínű elég hamar elpusztulna minden növény ami ápolásra szorul, de szerintem még egy kaktuszt is nemes egyszerűséggel szomjaztatnék ki. Vettem pár apróságot még Ausztráliában, mielőtt ide költöztem volna, pont emiatt, hogy legyen ami emlékeztet az otthonomra az új házban. Nekiálltam megkeresni ezeket a kincseket, de még abban sem voltam biztos, hogy áthoztuk e hozzánk vagy még mindig Sky régi lakásában vannak egy nagy doboz mélyén, ahol aztán senkit nem emlékeztetnek semmire. Felszaladtam az emeletre és már nyitottam volna a gardróbszekrényt, remélve, hogy ott is elrejtettünk pár dobozt, de már nem deríthettem ki. Hallottam, hogy megérkeztek a várva várt vendégeim, mély hanggal és erős kopogással adták tudtomra a jelenlétüket. Kisebb izgalom kerített a hatalmába, mert imádtam ha valami nem szokványos dologba tudom belevetni magam. Igaz itt nem én leszek, aki kideríti az igazságot, talán még nem is segít ez a dolog senkinek, de talán a történelem egy szeletkéje lakik a kertemben, ami azért nem minennapi.  Lesiettem a lépcsőn és már nyitottam is az ajtót, kicsit meglepetten álltam a férfi előtt. Roppant izmos és egész jóképű férfi állt velem szemben, igaz, hogy nem minden nap találkozok régésszel, de biztosan nem így képzelek el egy ásatáson dolgozó történelem imádót. Mindenesetre gyorsan konstatáltam, hogy az unalmas napomat már maga a férfi látványa feldobta. Nagy csodálkozásaim közepette végre sikerült megszólalnom, a szokásos kedves, és hivatalos hangomon, hogy véletlenül se érezze a meglepettségemet.
-Jó napot! Gemma Jenkins, persze jöjjenek csak. - közben felfigyeltem a kíséretre is. Szóval nem egyedül jött, azért remélem ennyi ember nem fog kelleni, mert ha igen akkor elég sokáig fognak a kertemben tartózkodni.
- Mutatom merre találják a csontot. - indulok a kert irányába. A kert nagy volt, de egyből kiszúrhatták reménytelen próbálkozásom helyszínét, ahol egy árva kis virágnak próbáltam egy időre új lakhelyet ásni.
- Mint már mondtam korábban is a telefonban, nincs kutyám aki elásta volna, én fél éve lakok itt. Ha jól tudom az előző tulaj sem tartott állatot, és ezt a házat ő építette fel. Már elég régóta lehet itt, ezért is hívtam Önöket. - az izgalom hallatszott a hangomon, közben kíváncsi is lettem, hogy vajon mi lehet ez. -Bármire szükségük van? Vagy tudok esetleg segíteni? - persze nem fogok kotnyeleskedni ha nem szeretnék, de szívesen a segítségükre vagyok ha mégis elkelne. Úgy néznek ki, mint akik nem ma kezdték, de biztos volt már dolguk kíváncsi szemekkel munkájuk közben.
Elindultam a ház felé, közben azért kíváncsian figyeltem minden mozdulatukat. -Kérnek kávét? - őszintén le se tudtam venni a szemem róluk. Ilyet talán a Múmia filmekben láttam, talán annyira nem lesz komoly és ijesztő az egész, de megéri végigkísérni.

Persze nem teljesen így terveztem a napom, de igazából nem bánom ha így alakult, a tanulás egy jó módja lehet ez a mai nap vagy hét, ki tudja mennyi ideig fog tartani. Mindenesetre jó, hogy nem kell egyedül töltenem ezt a napot se, túlságosan is extrovertált személyiség vagyok én a magányhoz.
Ronan igen lelkesen mesél a leendő kerti állatkám eredetéről, ami tetszik, érdekes, főleg így jó hallani, hogy aki mesél az értékeli mindezt. Ő valószínűleg szereti a munkáját, ezt nem merem biztosra mondani, hiszen nem ismerem őt több mint 10 perce sem, de ahogy beszél ezekről a kis csontokról, biztosan nagyobb öröm lesz neki, mint nekem. Én ilyen örömöt akkor érzek, amikor sikeresen el tudunk helyezni egy anyát és gyerekét egy biztonságos otthonban. Nekem az a boldogság, én arról tudok így mesélni, így ha neki a leletek felkutatása olyan, mint nekem a segítségnyújtás, akkor megtaláltam egy közös pontot. Ez fontos, hiszen most egy darabig itt lesz a házamban.  
- Nagyjából mennyi ideig fog tartani ez az egészm, csak azért kérdezem, mert bár imádom a formaságokat de össze leszünk zárva, így váltsunk valami barátibb tegezésre. - próbálok kicsit lazábbnak tűnni, olyannak amilyen igazából vagyok. Ezt mindig megkérem azoktól akikkel szeretnék kicsit jobb viszonyt kialakítani, nekem ez fontos, így közelebb érzem magamhoz az embereket. Egy kicsit fura ember vagyok ilyen téren, sokaknak túl közvetlen.
- Persze nézzük, mi kell aláírnom? - hozok neki egy csésze kávét, mellé cukor és tej.
- Köszönöm! Nem nincsenek gyerekek, bár tervben van, így ezért is a nagy ház, hogy majd egyszer elférjenek. - mosolygok rá. A ház valóban nagy kettőnknek, de lehet még két gyerekkel is az lesz, de mindig is ez volt az álmom.  
Aztán a ház múltjáról kérdez, nem sokat tudok a házról, igazából vakon vettük meg még otthonról, az internet és a modern tudomány segítségével. Nagy vonalakban meséltek róla, de nem említették, hogy történelmi leletek lapulnak a virágágyásban.
- Fél éve a mienk, előtte talán 1 évig állt üresen. Nem olyan régen épült be ez a része a városnak, pontos adatokat nem tudok, de körülbelül 7 éve áll a ház. Ha szükséges megkeresem a papírokat, még minden dobozokban van, de szívesen előszedek bármit ha szükséges. - lelki szemeim előtt láttam, hogy mennyi doozt kellene átnézni ezekért a apírokért, de persze ha szükséges elővarázsolom. Abban vagyok biztos, hogy a házban vannak, de ennél konkrétabbat nem.
- Régóta foglalkozik leletekkel? - érdeklődök, miközben keresi a papírokat. elég sok oldalt húz ki a táskájából, de azt mondta lesz időm átnézni, így nemsokára neki is esek.
- Ha nem bánod szívesen lennék kotnyeles diák kint, mert bár sok közöm nincs a történelemhez, érdekelni azért érdekel. Az, hogy a házam kertjében lapul még jobban izgalomba hozott.

Minden jel arra mutat,hogy nem egy pár órás dologról lesz szó, azaz majd el kell mondanom Sky-nak. Persze ő sem egy tulok meg fogja érteni, miért foglalkozok ennyit egy csont kiásatásával. Viszont nem fog tetszeni neki, hogy állandóan ismeretlen emberek mászkálnak a házunkban.
- 11.000 és ezért az nem semmi, persze addig vagytok itt, ameddig szükséges. - Úgy néz ki egy darabig most itthonról fogok akkor dolgozni. De legalább lesz lehetőségem megismerni Ronant és a munkatársait, és egy kicsit betekinteni a csodás múltba. Bár jobban szeretem a múzeum falai között megtenni ezt, mint a házam kertjében, de legyünk ebben is extrák, dobjuk fel az életünket. Múzeumbe mindenki tud járni, de ilyen nem sok mindenkivel esik meg.
Kicsit ijesztő,hogy engedélyt adok ahhoz, hogy felássák az egész kertem, már csak abban reménykedek,hogy a ház alatt nem bújik meg semmi. A mostani lelet sem került elő olyan mélyről, talán a ház építése közben megtalálták volna ha van alatta valami. A pince mélyen van, alatta csak nem bújik már meg semmi.
- Amíg nem lakoltatnak ki emiatt az egész miatt, mindent aláírok. - mosolyodok el. - - De ugye ilyenre nem lesz példa,ugye? - kicsit lefagy a mosoly az arcomról, de elég nehezen tudom elképzelni ezt a dolgot.
- Most pár napig üzleti úton lesz, de nem a férjem. - fogalmam sincs,miért mondtam egy idegennek,hogy egyedül vagyok itthon napokig és nincs férjem. Nem mintha nem lenne felé elég bizalmam,nem adott okot az ellenkezőjét gondolni. - Adj egy percet, van egy biztos tippem hol lehetnek, hozom is őket. - elindulok megkeresni a ház dokumentumait,amit valahova biztos helyre tehettünk.
Megnézem a polcokon, ahol ezeket a mappákat tartjuk,a munkahelyi dolgok mellett. Persze egyértelmű helyen van, az ausztrál házunk papírjai  mellett. Végre egyszer lenne logika az elrendezésben, de ez valójában csak a véletlen műve lehet,és azt a házat már eladtam mielőtt ide költöztem volna.
- Meg is vannak, egy kisebb könyvet nyomtak a kezünkbe, amikor megvettük a házat, de biztos megtalálod benne ami nektek fontos lehet. - adomát neki a vastag mappát. Ez főleg az építészek által készített terveket tartalmazza. - Tervben van egy kisebb átalakítás,azt is megtalálod majd benne,de az még nem áll sehogy, így azok a papírok nem lesznek a segítségedre. - ha a mappák rendszerezéséig eljutok azon belül már nem nagyon van kedvem rendet tenni,így lehet,hogy káosz fogadja ha felnyitja azt.
- MI nem találtunk semmi furcsaságot, de elég alaposan átnéztük a házat mielőtt megvettük, ha volt is itt valami azt valószínűleg kidobták. - nem mindenki gondol arra, hogy amit talál esetleg felbecsülhetetlen történelmi lelet. Nekem sem fordult volna meg a fejemben, ha nem lett volna már tapasztalatom hasonlóval.
Az unalmas részeket hátrahagyva kezd el mesélni arról,hogyan is került bele ebbe a történelmi világba. A szülői háttér nagyon meg tudja határozni az ember jövőjét, sokszor befolyásolja is azt. Legtöbben lázadnak a szülői nyomásra,de ő hasonlóan,mint én tovább vittük azokat.
- Azért néha nehéz a szüleink által vitt vonalon vinni az életünket. Személy szerint mindig van bennem egyfajta megfelelés is emiatt, pedig sosem adtak rá okot. De csodás amikor az ember azt csinálja amit szeret. - és ennek köze van a családhoz az nekik is nagyon jól tud esni.
- Hivatalos szakmám szerint programozó vagyok, de ez csak hobbi, amit még gyerekkoromban az egyik bátyámtól lestem el. Van egy cégem,ahol rászoruló embereken segítünk. Én főleg az egyedülálló anyákra szoktam fókuszálni, de a cégem ennél sokkal szélesebb körben is nyújt segítséget. Szintén a szüleim hatására, kezdtem el csinálni ezt és igen ettől az ember sokkal kiegyensúlyozottabb tud lenni, ha tudja, hogy egy gyerek és az édesanyja az estét már biztonságban tölti. - szeretem ha a munkámról kérdeznek, mert erről bármennyit és bármikor tudok beszélni. - De ez nem munka,sokkal inkább olyan dolog, amivel ha kicsit jobbá teszem a világot, magamat is azzá teszem. - belém lett nevelve ez az egész, sokak nem értik,hogyan tudok ennyi nyomorult élethelyzetben részt venni egyes embereknél anélkül, beleőrülnék. Nem az előzményeket nézem, mert azok csak a megoldandó problémák,sokkal inkább a megoldást és az azt követő örömöt, ami az emberek arcán van, amikor végre jó helyre kerülnek, lesz munkájuk, tető a fejük fölött.
Örülök, hogy nem egy vén mufurc férfi jött a kiásásra,mert így tényleg részt tudok venni benne én is a minimális tudásommal és nem leszek elzavarva a saját kertemből.
- Köszönöm,hogy ilyen rugalmasak vagytok, nem mindenki hagyná, hogy ott legyek, ahol ilyen fontos dolgokat fedeztek fel. - mosolygok és repes a szívem.
A kérdés én kicsit fennakadok, nem akarok bunkónak tűnni és nem félek, hogy Ronan bármiben is veszélyezteti az én vagy a házam épségét, így elég könnyen belemegyek abba, hogy tovább maradjon a munkatársai nélkül. Először furán hangzik a kérdése, mert miért is akarna bárki munkaidőn kívül dolgozni, de rájövök,hogy igazából én is pontosan ugyanezt tenném, ha valami komoly munka közepén vagyok. Igazából a házban és ez még előre is lendti a folyamata végét,akkor mindenki jól jár.
- Persze, addig maradsz amíg szükséges. Messziről érkeztetek? - - közben a kezembe veszem a papírokat és elkezdem a lényeges részeket átolvasni belőlük.Fogom a tollat és alá is írom az elsőt, nem tűnik nagyon vad dolgonak ez az egész, tényleg csak formalitás és eszem ágában sincs ezeket a leleteket visszatartani a múzeumtól vagy attól akinek éredkében van kezdeni velük valamit.