Meglátod azt a képet ott, fent és már vigyorogsz. Azt gondolod, hogy csak mert az IT területén dolgozom, már kocka vagyok 100%-ig. Biztosan eljárok még mindig MondoConokra, beöltözök valami suttyó japán hülyeségnek és biztosan az anyámmal lakom a mai napig, ő cseréli a szaros pelenkámat is. Nagyobbat már nem is tévedhetnél, komám. És különben is, azt hiszed, annyira fiatal vagyok, hogy letegezel egyből. Nem, nem kedvelem. Na fogjad magad és lépj hátra kettőt, de mielőtt ellenkeznél, fogd csak be azt a csöpp kis szád. Nem kérdeztelek.

Szintén nem kedveli, ha a szavába vágnak, de az ostoba embereket sem díjazza a környezetében. Nem beszél feleslegesen, és ha egyszer valamit kimond, azt nem szokta óránként változtatni. Nem küzd figyelemért, de eléri, hogy rá figyeljenek a munkájában és a magánéletében is. Kedveli a vicceket, a nevetést, de ő maga egyetlen szakállas viccet sem képes elsütni, nem igazán érdeke az, hogy a társaság bohóca legyen. Komoly és megfontolt a legtöbb esetben, csakis az utolsó pillanatban emeli fel a hangját, de abban nincs köszönet. Ahogy abban sem, ha elcsendesedik - csak megfigyel, mert akkor analizál, próbál rájönni a másik gyenge pontjára. Ha nem is kihasznál másokat, de felhasználja őket a saját érdekeinek érvényesítésére, mert ambíciók nélkül nem tudja elképzelni az életét.
IT fejesként tisztában van az őt foglalkoztató cég buktatóival, pozitívumaival és gyenge pontjaival, és ha kell, jó pénzért adathalászatra adja a fejét. Egyfajta kódex alapján éli a mindennapjait, ami azt jelenti, hogy nem zsarolható, nem megvehető, ha valamit nem akar megtenni, azt senki sem képes ráerőszakolni.
Túl van már azon az időszakon, amikor a munka kitöltötte a mindennapjait. Egy perccel sem megy be korábban és nem is megy el később a munkahelyéről. A 9 to 5 elv híve, pontosan fél óra ebédszünettel, négyszer dobott sárgával és egy kábelfektetéssel.
Az asszisztensét kedveli a leginkább a munkatársai közül, mert tőle kapja a reggeli kávéját és a New York Times-t, amit mindig hátulról kezd el olvasni. A már kopottas hátizsákjában elfekvő tárgyak sora nem hosszú: egyetlen kék festékű Montegrappa golyóstoll, sudoku, a mindig esőre váró, de ritkábban kapó fekete ernyő, valamint a családi örökséget jelző láncát vesztett zsebóra. Ha közlekedik, nem kedveli, ha szól a zene, mert figyelemelterelésnek gondolja. Szereti hallgatni mások panaszáradatát, beszédstílusát, a másokhoz való hozzáállásukat, szórakoztatja mások felhorgadó dühe, olyankor képes vigyorgó képpel a másik arcába állni. Sosem ütne először. De ha meg kell védenie magát, a szart is kiveri a másikból. Az apja hentes volt. Megtanult bánni a késekkel, és ha éppen nem kefél valakit esténként, akkor dokumentumfilmekkel tömi az agyát, a Discovery-n egészen jó műsorokat adnak törvényszéki laborosokkal, igazságügyi szakértőkkel. Amúgy kedveli az állatos dokumentum filmeket is, Bear Grylls az egyik példaképe, ha személyes kapcsolatban állhatna vele, bizonyára képes lenne meghívni egy délutáni tevehúgy ivó versenyre is akár.
Nem zárkózik el az aberrált dolgoktól: az utazásai során evett már piacon főtt marha agyat, cápauszony levest is, elnézte munka közben a thai she-male-eket is, amiből persze nem kért, de az oda tévedő amerikai turisták agyatlan vadbarmokká válnak, ami megint csak szórakoztatja.

1. nem kedveli a ribanc viselkedést
2. nem kedveli a részeg nőket
3. a céltalanságot, és ha irányítani akarják
4. a femme fatale típusú én jobban tudom nálad nőket

-4. a kávét cukor és tej nélkül képes csak meginni
-3. húsimádó
-2. nem fogod rávenni a kecskekajára vagy az édesség zabálásra
-1. nem tud nemet mondani a jó minőségű alkoholnak

+1 késeket gyűjt
+2 kihasználja a fegyvertartási engedélyt
+3 IRA
+ ír gael nyelven beszél még az angolon kívül, franciául az egyetemi évei alatt beszélt utoljára


- Bocs, Boss, próbáltam nem beengedni őket! - már a nyitott ajtó sem tetszett neki. A légkondicionált helyiség fent a harmincadikon nem volt játék. Főleg nem úgy, hogy a szélrózsa minden irányából mennyezettől padlóig üvegablakok borították az irodát a sarki helyen. Minden Ronan hibája volt, mert ő kérte oda az áthelyezését, amikor az öreg Jonathan kimúlt egy balesetben. Már ha a megkéselést annak vesszük Bronx egyik lepukkant negyedében egy kurvát baszva.
- Semmi gond, Linda. - nyugtatta meg a harmincas nőt, aki az asztala előtt ácsorgott a főnökének nyújtott kávéjával a kezében. Nem volt az uszonyos kávéval sem gond, de a hazai főzöttet jobban kedvelte Ronan, amiről persze nem tudott Belinda. - Mióta vannak bent? - érdeklődött semleges hangon, de a fakóvörös fejtető és az alkarra varrott kelta motívumok nem vezették meg az őket vizslató embereket. Egyértelműnek tűnhetett az intelligens emberek számára, kivel is van dolguk odabent.
- Úgy tizenöt perce érkeztek. O'Connor kért egy IPA-t. Dorgan pedig egy Guinness-t szeretett volna. Amikor közöltem velük, hogy nem tartunk alkoholtartalmú italokat, elég nyersen elhordtak. - nyelt egyet a nő, mire Ronan belekortyolt a kávéba. A papírpohár szétégette az ujjait, de ez a fájdalom épp elég volt arra, hogy ne kezdjen szentségelésbe a beavatatlan emberekkel körbevéve.
- Ne vedd magadra, Bel. Európaiak. - vonta meg a vállait Dempsey, és mielőtt még Linda felvetette volna az egyértelmű tényt, megint megszólalt. - Igen, én is az vagyok. - nem, nem mosolygott. Magára hagyva az asszisztensét lépett be az aréna nagyságú irodájába, maga után becsukva az ajtót. Még az is üvegből volt. Az irodája nagyjából megfelelt egy kiállítóteremnek, ahol a beosztottjai még azt is látták, ha éppen orrfújás után a fika a helyén maradt. - Mi szél hozott erre titeket, urak? - kezelt le előbb Brandonnal, aztán meg John is megkapta a kezét és csak azután ült le a kerekekkel ellátott bőrszékébe.
- Szükség lenne rád odahaza. Apádat kerestük meg és az öreged megadta az elérhetőséged. - Brandon O'Connor úszott a vörös színben. Mikulásra hajazó rőt szakálla az állcsúcsán fonatban végezte, a szemüvege pedig még csak kicsit sem lágyított az arcán.
- Van telefon, e-mail, whatsapp, de még a skype is létezik. Szekérrel érkeztetek? Bostont ne hagyjátok ki fiúk, mert hallottam, ott jó a tea. - az irónia csak úgy csöpögött a kimondott szavakból. A XXI. században már létezett a nem személyes megkeresés is, és ezzel a kettővel minden volt a találkozó, csak nem vágyott és akart újraegyesülés. Évekkel ezelőtt még elküldte őket a picsába, és megmondta nekik, ha újra látja őket, akkor a penge fog kiállni a homlokukból. Jól bánt a késekkel, és az utóbbi években a kézifegyverek sem okoztak már neki gondot.
- Még mindig olyan fafejű vagy, mint voltál. Apád figyelmeztetett minket erre. - jött John Dorgan az észérvekkel, amiből Ronan egyáltalán nem kért. Dorgan arca hajazott a Batman filmekből megismert Jokerre. A különbség annyi volt, hogy még tizenéves korában a gyerek Johnt kapták el és vágták fel a képét élvezettel azok a mocskos IRA tagok. Szokás volt akkoriban. A most ötvenes évei elején járó tag pedig büszke volt a szerzett sebhelyre. Dempsey szerint ezzel simán elcsábíthatott volna nőket. Egy kibaszott könyvtárban.
- Ha hazamegyek se változik semmi. Ti ugyanolyan seggfejek maradtok és apámnak meg nem fogok besegíteni a vérben úszni. Különben is öregszik már, az üzletet nem fogja sokáig tudni vinni már. Biztosan talált már tanoncot, aki átveheti az üzletet Belfastban. - Brandon okoskodó pillantásával találta szemben magát Ronan, amit meg gyűlölt. Vaj volt a füle mögött, ehhez kétség sem férhetett.
- Mikor beszéltél vele utoljára? - amikor egy vállvonás volt a válasz, Brandon előredőlt, húsos alkarjait elvette a szék karfájáról, hogy könyökeivel támaszkodjon meg rajta. - Apád régen lehúzta a rolót már a hentes üzletével, az csak egy álca. Csodálom, hogy a te fantasztikus informatikai tudásoddal képtelen vagy nyomon követni a saját apád munkásságát. Tudod, van ez a Brexit, gondolom azt azért még tudod micsoda!? - O'Connor hangja megtelt lenézéssel, Ronannek pedig kedve lett volna a széklábat beleállítani a faszfej hátába. De ahelyett, hogy az agresszív énjét engedte volna szabadjára, kimérten bólintott egyet. Ha akarta, folytathatta Brandon. Mégsem ő szólalt meg, hanem Johnny boy tolta.
- Azt mondja, hogy ebben rejlik a szabadulásunk Angliától. Elkezdett szervezkedni és mániájává vált, hogy a békét felrúgja. Találkozókat hirdetett meg, amire egyre többen járnak el, és hiába mondtuk neki, hogy maradjon a seggén, csinálja okosan, képtelen rá. Jó lenne, ha beszélnél vele, különben meg fog halni. Tudod, Ronan, hogy nem a levegőbe beszélünk. Az IRA mindent lát. - Dempsey bólintott. Tudta nagyon jól. Egész életét az IRA szabályai szerint élte le, családi vonás volt ez náluk, és azzal is tisztában volt, hogy az évtizedekkel korábbi bombázások mennyire rengették meg az Egyesült Királyság életét. Hogy mennyi erőfeszítésbe került az a szaros béke kialkudása. Hogy a szervezet csendestársként van jelen most is Írország életében. Mindig szervezkedő, mindig hangyabolyként mozgó massza volt, aminek elég csak egyetlen szikra és kirobban a lázongás.
- Nem akarok itt hisztizni neked picsaként, de ha még egy szót kiejtesz azon a kurva szádon, akkor hidd el, hogy a gerinced mentén fogom felnyitni a bőröd és kitépem a beleidet meg a bordáidat - állt fel a székből Ronan, arcán semmilyen érzelem nem tükröződött, ahogy Dorgan arcvonásait figyelte. - Idejössz a munkahelyemre, ahelyett, hogy felhívnál előzetesen, hogy meg fogsz jelenni, amikor nem csak hívatlan vendég vagy, de gyűlölnek is téged ott, ahova mész és nem csak apámat, de engem is megfenyegetsz. Ha elgurultak a Cavintonjaid, szólj, és hozzád vágok párat. A helyedben pedig nagyon is meggondolnám, hogy kivel hogy beszélek, mert lehet, hogy te még mindig kakasnak képzeled azon a szaros szemétdombodon, de ne felejtsd el, honnan jöttél. Önkéntes voltál és az is maradsz. Hiába lett nagy a pofád azóta. - tenyereivel támaszkodott meg az asztalon, a kíméletlen pillantása pedig már nem csak Johnra irányult, Brandon is kapott belőle. - Húzzátok el a beleteket a városomból! - ellépett az asztaltól, hogy egyértelműsítse a szavait. Kinyitotta Ronan az ajtót is, mire O'Connor és Dorgan feltápászkodott az addig befoglalt székeikből. Nem fogtak kezet, amikor a két ír gőgös arckifejezéssel ellépett előtte. Dempsey végignézte, ahogy az írek eltűntek a liftben, és csak azután nézett rá Belindára, aki ha nem is hallott semmit, talán most először nézte végig, milyen ha a főnökének elege van valamiből.
Ronan nem szólt az asszisztenséhez egyetlen szót sem aki a vezetékes telefonon csüngött, helyette bement ismét az irodába a mobiljáért. A negyedik kicsörgésre böffentett bele egy "Há'miva'?!" ízes ír köszönést Gerry.
- Neked is jó reggelt! Nyisd meg a British Airways honlapját, és a leghamarabb dobd át a segged New Yorkba. Van pár ügy, amit meg kellene beszélnünk, és ha nemet mondasz, hidd el, hogy az jobban fog fájni. A szállásod én rendezem.
- De az kibaszottul sok pénz, Ron! Nekem nincs arra most..
- Van annyi pénzed. Ne felejtsd el, hogy rálátok a számláidra. Az ingatlanjaidra. Tudom, hogy mennyi pénzt költesz el herkára és kólára. A nejed tudja már a két zabigyereked?
- Gyűlöllek, te szar!
- Ne várakoztass meg, Gerry! - bontotta a vonalat, a maradék kávét meg ráöntötte a művirágra, amit még Belinda szerzett be neki, amikor a közös munkát megkezdték három évvel ezelőtt. Csak azért nem állt rajta méteres vastagságban a por, mert a takarító ügyelt a tisztaságra. Ronan tudta, hogy a hentesbolt csak álca volt. Mindig is tisztában volt vele.
A három koppanásra fordult az ajtó felé, amit kinyitva félig-meddig Belinda lépett be rajta.
- Ronan, Lucy keresett téged az előbb a gyerektartás miatt. Azt mondja, hogy nem fizettél neki már második hónapja. Ha nem gond, idézném. - akadt el egy pillanatra a nő, Dempsey pedig várta a folytatást. - Mondd meg neki, hogy bíróság elé citálom, ha nem fizet! Tudja meg mindenki, hogy megerőszakolt az a geci! - Belinda zavarba jött, hogy ezt az utolsó szót ki kellett mondania. A káromkodás Ronan dolga volt, amivel nem élt túl gyakran.
- Kössz, Bel, hívom máris. - a nő már fordult volna ki az ajtón, Ron pedig végignézte volna, de helyette megszólalt megint. - Ne higgy el mindent, amit az a nő mond. Egyáltalán nem volt az erőszak. - bólintott az asszisztens. Nem az ő dolga volt, hogy a főnöke szabadidejében mit tesz.