A reggel jól kezdődött, mikor útnak indult, hogy biztonságosan, a mobiljára feltelepített navigációs applikációval, mely megmondta neki merre forduljon, melyik tömegközlekedéssel juthat el a bepötyögött helyszínre. Bár ez a jókedv, kezdeti magabiztosság annak volt tudható, hogy szerencsére a helyszín, ahova meg kellett jelennie Manhattanben helyezkedett el, melyet még is csak ismert már valamelyest.
A lány mikor meglátta az előtte tornyosuló épület feliratát „JP Morgan Chase & Co” megnyugodott, hogy minden bizonnyal jól helyen jár.
- Nesze neked, rossz térbeli tájékozódás… - jegyezte meg az orra alatt, csak úgy magának, egy diadalmas mosoly kíséretében ahogyan a forgóajtón át belépett az épületbe.
Egyből az ügyfélpult/recepciós asztal felé vette az irányt, hiszen ez tűnt a következő leglogikusabb lépésnek. Közeledtére az asztal túloldalán ülő egyik hölgy kedvesen rámosolygott.
- Jó napot! Az IT részlegen meghirdetett gyakornoki pozíció állásinterjújára jöttem – köszöntötte és tért egyből a tárgyra, révén, hogy fogalma se volt, hogy az épületen belül hova menjen, mit csináljon. Nem volt még sose állásinterjún.
A recepciós hölgy bólintott és valamit megnézett az előtte lévő számítógép kijelzőjén. – Hogy hívnak?
- Jessica Hien Chan – szavalta el a lány válaszul a teljes nevét. Csak bemutatkozásnál, ügyintézésnél használta a teljeset. A családjának csak Jessica vagy Jess volt, a barátoknak és ismerősöknek leginkább csak Hien, bár volt, aki kénye-kedve szerint hívta vagy az egyik, vagy a másik keresztnevén.
A hölgy bólintott, leütött pár billentyűt és pár pillanatig még nézte a monitort mielőtt megmondta Jessicának hányadik emeletre kell felmennie és melyik ajtót keresse. A lány persze még azt is megkérdezte, hogy először is a liftet merre találja.
De megtalálta és a megadott emeletre is sikeresen felért, utána pedig pár perc alatt megtalálta a megadott számú ajtót is, és az előtte várakozó többi személyt. A vetélytársait. Nem voltak sokan, de így is volt aki járkált fel-le, volt aki csendben a fal mellett várakozott, volt aki ült és olyan is akadt aki beszélgetett a másikkal. Egyeseken látszott, hogy idegesek, mások nyugodtak voltak.
Jessica nyugodt volt, egészen addig, míg ide nem ért. Most elkezdett ideges lenni, nem is szólt senkihez, csak megállt ő is. Azért a várakozás közben csak felmérte a többieket, leginkább fiúk voltak, lány alig akadt még rajta kívül. Volt aki kicsípte magát, öltönyt vagy kosztümöt viselt, de olyanok is voltak mint Jessica, kicsit lazábban öltözve föl. Jessica egyszerű, vékony fekete hosszúujjas felsőt viselt, fehér-szürke kockásnadrággal és fehér tornacipővel párosítva. Hátán apró táska lógott, benne egy mappával, amely az önéletrajzát rejtette, meg egy motivációs levelet, ha ne tán azt is kérnének majd tőle.
Alig múlt el tíz óra. Miközben várt fejben gyorsan felidézte, hogy előző nap miket olvasott a cégről Google keresőjének hála. Még a Wikipedia-n is lecsekkolta a céget, hogy tudjon értelmes választ adni, ha azt kérdezi tőle az interjúztató személy, hogy mondja el, mit tud a cégről. Ha még se kérdeznek majd tőle ilyet úgy gondolta, hogy akkor legláb megemlít pár dolgot, hátha pluszpontot ér, hogy ezt is tudja. De olyan kérdésre is felkészült, melyek alapján arra lennének kíváncsiak mennyire lenne elérhető munka kapcsán (természetesen az egyetem mellett lenne ideje a cégnél gyakorlatozni), hogyan és hol képzelné el magát őt év múlva (diplomával a kezében és a cégnél dolgozva), miért ennél a cégnél akarja gyakorlatozni (tapasztalatszerzés, fejlődés miatt, amit a cég adhat neki, a cég sikereit figyelembe véve – információk, amiket a neten talált).
Fél tizenegy körül járhatott az idő, mikor egy fiú jött ki az ajtón, majd egy nő kiszólt az ajtón.
- Jessica Hien Chan – hangzott el a saját neve.
Vett egy mély levegőt és belépett az ajtón, maga után becsukva azt. A teremben egyből észrevette a széket, melyet a valószínűleg HR-es nő, egy gyors kézrázás és bemutatkozás után (bár Jessica azonnal elfelejtette a nő nevét) rögtön felkínált neki, majd ő vele szembe akart helyet foglalni.
Jessica pedig levette a hátitáskáját és helyet foglalt.
- Olvastam az önéletrajzát, a versenyeken elért eredményei figyelemre méltók. Az informatika láthatóan nem áll távol magától – kezdte az interjúztató és Jessicanak az az érzése támadt, hogy kezdésként a nő valami generic szöveget mond fel neki. Révén, hogy a nő papírokat nézegetett, lapozgatott miközben láthatóan azon törte a fejét mit is kérdezzen. – Mielőtt pár mondatban mesélne magáról, hogy hogyan is képzeli el öt év múlva jövőjét, elárulná kérem, hogy miért is jel… - tért volna egyből a kérdésekre.
De csak tért volna, mert hirtelen kopogás vagy tán az se hallatszott mielőtt kinyílt az ajtó, az az ajtó, amin Jessica előbb belépett vagy egy oldalsó, ezt Jessica nem tudta megmondani. Ő csak annyit látott, hogy az interjút végző nő meglepetten felkapja a fejét és a zaj irányába fordult.
Különös, gondolta Jessica, interjút nem lenne szabad megzavarni.

Szószám: 760 Megjegyzés: