Nem tudom, hogy mit keresek itt. Csak nézek magam elé, ülök a szállodai szoba ágyán és a szőnyegpadlót figyelem. Semmi érdekes nem történik a lábamnál, de attól én még kitartó vagyok, egyetlen pillanatra sem emelem fel a tekintetemet. Fáj a lelkem, dühös vagyok, mert amióta megtörtént, nem tudom elengedni a Sarah-val töltött estét. Megalázott, ezzel kapcsolatban nincsenek bennem kérdések, hiszen pontosan tudom, hogy mit és miért tett. Bántani akart, el akart árulni és csak azért, mert... Erre nem volt válaszom. Azt viszont tudom, hogy ez az éjszaka csak azért jött létre, mert találkoztam vele.
Azt mondják, ha valami bajod van, akkor szakemberhez kell fordulnod, s nekem tényleg volt problémám, amit egy prostituálttal fogok megoldani. Egy személytelen, felejthető éjszakára vágytam, hogy legyen végre vége, hogy leomlassza végre valaki az általam épített falakat, s már olyan szinten vagyok szánalmas, hogy a professzionális segítségtől sem riadtam vissza. S most itt vagyok, várok és remélek.
- Kérem, engedje őt fel. - mondom unott hangon a portásnak, majd felállok az ágyról és az ablakhoz lépek. Ideges voltam, görcsben állt a gyomrom, s a zsebembe nyúlok, hogy ellenőrizzem az óvszert, amit magammal hoztam. Talán hibát követek el, talán türelemmel kellene lennem, hogy találjak végre egy olyan lányt, akit megérdemlek, aki azért szeret, ami és aki vagyok, akivel nyugodtan és feszültségmentesen tudok megbeszélni mindent. Erről azonban már lecsúsztam, hiszen elterveztem a dolgot és ma éjjel el fogom veszíteni a szűzességem.
Újra visszalépek az ágyhoz, a minibárból egy kis üveges whiskey-t veszek elő és megiszom. Ma este már a második, és lassacskán érzem is az alkohol hatását. Nem kellett volna, hiszen amikor iszom, mindig elvesztem az eszemet. Most azonban úgy éreztem, hogy kell nekem a gátlásaim elvesztéséhez, hogy kibogozzam a csomókat a hasamban, hogy elfelejtsek mindent, ami eddig meggátolt a vágyaim elérésében. Az apró palackot a másik mellé dobom a kukába, s egy flakon vízzel öblítem ki a számból a keserű és maró ízt.
Amikor meghallom a kopogást, a palackot recsegve gyűröm össze az ujjaimmal, majd elhajítom, hiszen már nem lesz rá szükségem. Magamban mantrákat kántálok, nyugtatom magam, csitítom a vadul zakatoló elmémet, majd sóhajtok egyet és végül megszólalok.
- Gyere! - kiáltom el magam, s háttal állok meg az ajtónak, hogy valamennyire rendezzem a soraimat, hogy eltöröljem arcomról a riadalom keltette ráncokat, hogy mosollyá változtassam grimaszaimat. Azt kértem a weboldalon, hogy szőke lányt küldjenek, vékonyat, sportosat, kék szeműt. Pontosan olyat, mint Sarah, mert vele akartam megtenni ezt a hatalmas lépést, de ő elárult. Most talán lesz rá esélyem, most talán mebizonyítom neki is, hogy érek valamit. Most talán férfivá válok.

Azonnal felismerem a hangját, hiszen minden részlete beleivodótt annak az esétnek az elmémbe. Ismert arc tekint vissza rám, hiszen álmodtam róla. Ismert testalak tárul elém, hiszen fantáziámban bebarangoltam minden egyes apró részletét. Ismert arckifejezés, hiszen meg mernék esküdni rá, hogy már vágott ilyen grimaszt pár nappal ezelőtt. Ha nem ittam volna, ha teljesen józan lennék, valószínűleg ledobom magam az ágyra, s összetörten kérem meg arra, hogy távozzon. Ha öt perccel ezelőtt érkezik, már marcangolnám magam, karókat vernék a szívembe, kampókat akasztanék a húsomba és fogókkal tépném darabokra a lelkem. Az alkohol azonban túl gyorsan hat nálam, ennyi idő is elég volt hozzá, hogy másképp lássam a világot.
- Így sem nevezek még! - vigyorgom el magam, majd szemeim kikerekednek, hiszen csak most jövök rá, hogy tényleg Sarah áll itt előttem igen hiányos öltözetben. Beharapom az alsó ajkamat, ami mosolygás közben igen nehezen meg, majd elindulok felé és az sem érdekel, hogy cipőmmel az üvegszilánkon trappolok. Mit nekem egy másik műláb, azzal is megtanulok élni!
- Ha ezt tudom, nem csinálok belőle akkora problémát, hogy még nem keféltem. Mondhattad is volna, hogy miben utazol, akkor még ott helyben leszophattál volna! - megérkeztem mellé, majd berobbanok a köztudatba úgy, hogy a hozzá legközelebb lévő falhoz támaszkodom szembe állva vele, és egy kacsintással folytatom. - Értem már McKay miért küldött hozzád! Ez volt a búcsúajándéka! Annyira imádom azt a fickót, hogy kurvával akart meglepni! Imádom!
Böfögtem egyet, majd szipogtam, mert a buborékok felszaladtak az orromba, pedig nem is ittam szénsavasat. Ellöktem magam a faltól, egyenesen vele szemben állok meg, majd megcsókolom. Hosszan, szenvedélyesen, nyelvemet is segítségül hívva veszem birtokba ajkait, majd amikor eltávolodok tőle, nem bírom befogni a szám. - Csáó szivike!
Nevetem el magam, majd az ágy felé mutatok, hogy tessék csak tessék, itten ma éjszaka a fiúból férfi lesz és showműsor sztárfellépője Sarah!
- Egyébként van óvszerem, itt a zsebemből! - jobb mutatóujjam feltartom a plafon felé, majd bal zsebemben turkálók a másik kezemmel, s amikor megtalálom a szexuális védekezés első lövészárkát ... tök jó gondolataim vannak részegen ... akkor diadalittasan mutatom fel az érme nagyságú műanyagdarabot. - El nem tudod képzelni, mit paráztam azon, hogy megvegyem. A pénztáros néni majdnem elkérte a személyimet, annyira izgultam, de most jól vagyok. ÉS KÚRNI FOGOK!
Ordítom el magam, amire egy dörömbölés hallatszott át a másik szobából, én pedig az óvszert a szám elé tettem, és csitító hangot adtam ki magamból. - Szerintem nem vagyunk egyedül! Várunk még valakit? Mert minél több, anál jobb! Ezt most találtam ki... Tényleg, szereted az anált? Mert én még sosem próbáltam, de ezt pontosan tudod, nem? KEZDJÜK MÁR EL!

- Még puncit sem nyaltam, és nem biztos, hogy egy kurvával kellene kipróbálnom. - vigyorgok ismét, mert azért valljuk be, ez tökéletes riposzt volt az ő szájra ülős megjegyzésére. Jobb kéz bal váll, meg hasonlók és gratula Herbert, jól megmondtad neki. Aztán figyelem a mozdulatait, amint azt a fehér porocskát egyengeti csíkokba, majd mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, felszívja az orrába. Itt azért egy pillanatra lefagy arcomról a mosoly, s csak pislogok felé, mintha nem érteném az egészet, pedig nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy mit művel. Láttam már filmeken, olvastam is róla annak idején, azt viszont nem értem, hogy mihez is kell neki a kábítószer. Annyira gyűlöl, hogy inkább egy más világba menekül, csak hogy ne kelljen éreznie engem? Megrázom a fejemet, szemeimet becsukom és messzire küldöm a gondolatot, hogy aztán újra rápillantsak és közelebb lépjek.
Szavaitól különös érzés fogott el, s ahogyan arról beszélt, hogy akár bánthatnám is, undorrá vált a furcsa benyomás. - Nem akarlak bántani... Miért akarnálak bántani?
Fény gyúlt az elmémben, de az alkohol gyorsan kioltotta az alig pislákoló lángot, s ismét csak felnevetek, amikor megszabadul a köpenyétől. Hatalmasat nyelek, amikor meglátom a csipkébe bújtatott bájait, s ha nyitva lenne a szám, már valószínűleg elcsöppentem volna. Közelebb léptem, szavai pedig könnyedén pattogtak le rólam a whiskey ködén át, bele sem gondolok abba, hogy mit mondott. Csak a hús kötötte le a figyelmem, amikor még egy lépést megteszek, majd megrázom a fejemet, amikor a bátyját emlegeti, de miért emlegeti őt? Mi köze van neki ehhez az egészhez?
A kérdés lepereg rólam, mint ahogyan róla is lepattan melltartója, azt viszont nem értem, hogy miért forul hasra. Viszont ezzel sem törődöm túl sokat, hiszen mire az ágyhoz értem, nadrágomban sátrat vert a férfiasság. Leültem mellé, s vádliján húztam végig jobb kezem mutatóujját, szinte beleborzongtam abba, hogy milyen sima és puha a harisnya anyaga. - Ez nagyon jó...
Nyögöm ki végre annyi másodperc hangtalanság után, majd feljebb vezetem fürkész kiváncsiságom a combján, egyenesen a hátsójáig. Bőre olyan puha volt, mint a bársony, mintha selyemfonallal átszőtt kasmírt érintettem volna, s miközben figyelem őt, arcom teljesen komollyá válik.
- A szádban akarok elmenni. - ujjam újra lefelé vándorolt, majd cirógatni kezdtem combjának belső oldalát, néha a bugyijáig is elérve a mozdulatokkal. Aztán lehajolok mellé, ajkaim gerincéhez érnek, s apró csókokkal halmozom el feszes bőrét, bordáinak kitapintható csontjait, törzsének oldalsó éleit. - Végig a szemedbe akarok nézni.
Vigyorgom el magam, de ez inkább volt egyféle gyermeki kuncogás, mintsem az alkohol és a vele kapott magabiztosság megnyilvánulása. Hiszen ezeket a szavakat még sosem mondtam ki, még sosem jutottam el eddig senkivel, s most, hogy nála meg mertem lépni a következő szintet, örömmel töltött el.

Az ölembe ül. Érzem, ahogyan teste nyomja a két combomat, ahogyan elönt a forróság az apró tehertől, amit lénye jelent. Miért akar segíteni? Ennyire szánalmas nem lehetek, hogy egy kurvának a nemességére legyen szükségem! Ennyire nem lehetek visszafejlődött, hogy még így az alkohol hatása ellenére is kelljen a bátorítás. Nem! NEM! S már éppen lelökném magamról, már éppen felemelném újra a hangom, amikor megérinti az arcomat, lágy tapintása végigsiklik három napos borostámon, szemeim becsukódnak, mintha mindig is arra lennének kárhoztatva, hogy ne lássák az előtte kibontakozó látványt.
Pedig nézném a vonásait, magamba fogadnám annak a tökéletes teremtménynek az egészét, amilyennel még soha nem találkoztam, tekintetem csüngne hibátlan ábrázatán, szőke fürtjeivel keretezett arcán, hasítóan kék lélektükrein, ajkának legapróbb mosolyra húzódó rezdülésén.
Csak hallgatom, s szavai vágyat ébresztenek bennem, nadrágomban egyre csak szűkül a hely, levegővételeim egyre csak rendszertelenebbek lesznek, szívem pedig ki akar ugrani a mellkasomból, annyira magával ragad a múlt, a jelen és a jövő. - Felejtselek el?
Tekintetemet az övébe fúrom, s talán mondanám is tovább, de csókja elnémít, hangtalan szenvedője leszek az imént felfestett alkunak, kitaszítottja a lehetséges folytatásnak. Nem találom újra a szavakat, amikor a pólóm követeli magának, amikor megszabadulok az anyag fojtásától, amikor felhevült testem találkozik a szoba kellemetlen hűvösével.
Újra kérdést szegez felém, újra firtatja az ultimátumot, újra követeli tőlem a választ, melyet képtelen voltam megadni neki. Mintha lakatot lehelt volna csókjával a számra, mintha minden cselekedetét arra hegyezné ki, hogy megtartson maga mellett, mégis a szavai, azok a mennyei mannaként fülemben visszhangzó szavai el akarnak lökni. Elmarni és elfelejteni.
- Ha ez az ára, akkor inkább menj el. - kimondtam, a whiskey elég erőt adott, hogy hangommal tudjam megformálni a lelkemben kavargó gondolatokat, hogy felvállaljam önmagam, hogy az lehessek, aminek valójában tartom magam. - Akarlak téged, itt és most. Akarom a tested...
Végignyaltam bal mellén, rettentő sok időt körözve bimbója holdudvarán, szopdosva és kényeztetve az érzékeny részt, majd amikor elszakadtam tőle, ismét csak tekintetét hívtam a sajátomba.
- ...akarom a gondolataid...
Nyakába csókoltam bele, magamhoz szorítva gyönge alakját, követelve testének forró melegét, fürödve aurája émelyítő illatában. Nyakizmán haladtam felfelé, apró puszikkal kövezve ki felfedező utam, s amikor a füléhez értem, cimpáját haraptam be ajkaim közé, miközben nyelvem a lágy részeket izgatta.
- ...akarom az érzéseid...
Engedem el végül, majd ujjaim gerince mentén érnek el a hátsójához, bugyijának falatnyi anyaga alá csusszanva a hivatlan vendégeimet. Erősen ragadom meg, mintha sosem akarnám elengedni, majd ismét csak felnézek rá, elveszek igéző szemeiben, pisze orra alakjában, szőke tincsei varázsában.
- Akarlak Sarah... - rettenek meg egy pillanatra attól, amit mondani fogok, de az alkohol leküzdi a bennem éledő gátakat, elmossa az akadályokat. - S tudom, hogy te is akarsz... Mert olyan ellenállhatatlan vagyok!
Vigyorgom el magam és végre megcsókolom.

Kezdett untatni a folyamatos öngyűlölete, mert ha létezik egyáltalán ilyen kifejezés, akkor bizony teljes mértékig elsüppedt benne Sarah és ahogyan újra kimondja azokat a szavakat, kissé elfordulok tőle, gondolataimat azonban nem osztom meg vele. Mindenkinek nyomják mázsás súlyok a vállát, mindenkinek van fagyott mogyoró a zsákjában a csodálatosan becsomagolt ajándékok mellett, mindenkinek vannak titkai, amit nem akar mással megosztani. Nekem is vannak, s ettől utálnia kellene? Vagy nekem őt azért, mert prostituált? Esetleg ennél több? Hogyan tudnám gyűlölni, amikor ez az egész jelenet, ez a vágytól és szenvedélytől túlfűtött találkozás más érzéseket kezd táplálni bennem?
Próbálok neki segíteni a bugyival, de ő annál sokkalta ügyesebb, hogy szüksége lenne rám benne, így csak elkerekedett és csodálkozó szemekkel figyelem a mozdulatait, megfeszülő izmait érintem és csókolom, mellének gömbölyded formáit kényeztetem, testének legapróbb porcikáját is ujjaim elszánt fürkészésével fedezem fel. Hogyan tudnám gyűlölni, amikor ennyire gyönyörű, vagy talán egyetlen harapás a hibátlan külsőbe rothadó belsőt fedne fel? Meg kell tudnom, így a nyakába harapok, nem túl erőszakosan, de eléggé durván ahhoz, hogy esetleg felszisszenjen, s talán éppen emiatt csusszan le az ölemből, éppen ezért térdel le előttem, s amint kigombolja a nadrágom sliccét, szemem szemeibe fürdőzik meg, abba a gyönyörűen vakító kék óceánban.
- Hisz most is használod a szádat. - mosolygom el magam, bárgyú vigyort festve az arcomra, majd felállok, hogy a nadrág akadálymentesen hulljon alá a combjaimon. Hús, fém és műanyag tárulkozik elé, majd amikor boxeralsóm is bokám vonalánál landol, meredő férfiasságommal találja szembe magát. Nincs és sosem volt okom panaszra, bár azt szokták mondani, nem a méret a lényeg, hanem a pajkosság. Az előbbit rendben találom, az utóbbit pedig Sarah gondoskodó kezeire, szájára és nyelvére bízom.
- Azt hiszem, mégis jobb, ha leülök. - megsimogatom a haját, ujjaim egy pillanatra elvesznek a szőke rengetegben, amikor kissé szédülten foglalok ismét helyet. Talán túl sok vér zúdult ki a fejemből, túl hirtelen álltam fel az imént vagy csak a szenvedély játszik velem furcsa játékot, de amint egy kezemmel ágyékomra húzom, úgy másik markom egy párnát nyalábol fel, amit tarkóm alá fektetek, hogy ne maradjak le semmiről. - Csak a szádat használd, kézimunkázni én is tudok...
Parancsolok rá szeliden, majd mindkét kezemmel hajába kapaszkodok és ajkait izzó férfiasságomra húzom. Hosszan, nagyon hosszan, már-már erőszakosan tartom fejét alfelemen, mélyre fúrva magam a torkába, s az érzés, az ölelő és szorító érzés mennyei tapasztalattal fűti lelkem és testem egyaránt. Mintha egy másik dimenzió kapuit törtem volna át, mintha Lilu Dallas világjegye lenne a kezemben és ismeretlen csillagrendszereket fedeznék fel, mintha egyetlen pontba sűrűsödött volna a létezés és azt a törékeny másodpercet most csak én élem át Sarah-val.
- Istenem! - szakad ki belőlem, amikor elengedem fürtjeit, s rá bízom a továbbiakat, hiszen ebben ő a szakértő és tudására teszem fel további boldogságomat. Kezeimet tarkómhoz húzom fel, tartva és támasztva magam figyelem őt, szemei sarkában talán megjelent könnycseppet, elmosódni látszódó sminkjét, szopásra termett szájának gyönyörű munkáját. Mosolygok a kifejezést újra megjegyezve magamban, s valóban, őt arra teremtették, hogy férfiak játékszere legyen, tökéletes célszerszám a vágyak kiélésére. És most ő az enyém, csak az enyém... Erre az éjszakára megvettem magamnak a szerelmét. Erre az éjszakára enyém vagy Sarah Adler!

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok ide, pedig az emberi élet normális menetébe beletartozik, hogy előbb vagy utóbb, de mindenki talál magának egy párt, akivel először... S nekem most egy kurva jutott, akit én választottam, de akkor sem szeretnék mást, ha nem játszott volna ilyen sanyarú játékot velem a Sors. Tudom, botorság ilyet mondani azután, hogy csak kétszer találkoztam vele, de Sarah tökéletes volt. Nem, félreértés ne essék, nem voltam látnok, hogy kifürkésszem agyának legszentebb titkait, csak érzem, hogy ő lehetne az igazi. Hogy mellette önmagam lehetnék, hogy nem akarnék neki megfelelni, csak léteznél, élnék mellette, hagynám, hogy megtörténjenek velünk a dolgok és nem görcsölnék rá mindenre.
Az ajkai közé vesz, torkomból forró levegő áramlik kifelé, sóhajként hagyva el a számat a felgyülemlett feszültség, melyet az alkohol nem teljes egészében mosott el. Hátrahajtom a fejemet, úgy élvezem a farkamra fonódó forróságot, a mennyei puhaságot, amit a lány és a nyelve jelent. Nem így képzeltem el a dolgot, illetve nem tudtam ilyennek elképzelni, hiszen ez még annál is jobb volt, mint amit csökött agyam fel tudott festeni az érzelmek palettájára. Éreztem, hogy kitöltöm, hogy megakadok torkában, hogy küzd a reflexei ellen, én pedig csalárd módon hajtom még mélyebb teljesítményre. Ujjaim a fejére feszülnek, tartom a pillanatot, nem hagyom eltűnni a másodpercet, erőszakkal követelem magamnak a szívdobbanásnyi időt, majd hagyom, hogy fellélegezzen, de csak annyi időre, hogy szusszanjon, hiszen visszatolom férfiasságom a szájába. Pontosan úgy, mint egy pornófilmben, egy undorító, gyomorforgató, kizsákmányoló filmben, egy olyan helyzetben, amit én is ki akartam próbálni.
Éreztem, ahogyan nedvesség csorog le a hímtagomon, a nyála volt az, ami megjelent meredő húsom törzsén, mire a szőke tincsekbe marok és elemelem fejét a lágyékomtól, majd hosszan, nagyon hosszan pillantok a szemeibe, s meg kell köszörülnöm a torkomat, mert egyszerűen nem jönnek a szavak, nem tudok beszélni. - Nyald tisztára!
Követelő vagyok, parancsoló és gyilkos szándék visel, így meg sem várom a válaszát, újra magamra húzom, s ha lehet, még mélyebbre fúrom magam, mint az előbb, ami lehet, hogy még erősebb reflexet indukál benne, mint az előbb, viszont nem érdekel. Nem érdekel, hogy mi van vele, hogy mennyire tökéletesnek tartottam az előbb, most csak egy cafat hús nekem, egy préda, amit becserkésztem és megszelídítettem, akiért fizettem és akitől most követelem a jussom!
- Élvezed, igaz? - nem hagytam válaszolni, nem engedtem el, nem hagyhattam, hogy megszólaljon, mert akkor emberré válik, szavai elfújják a benyomást, hogy mindent megtehetek vele, hogy tulajdonlom, hogy csak az enyém! - Élvezd csak!
Nem érdekel, ha megkönnyezi, ha a sminkje elfolyik a folyamatos támadásaim miatt, ha nyállal kevert gyomorsav bukik elő az ajkaiból. Csak én számítottam, az én igazam, az én élvezetem, az én gyönyöröm, az én beteljesülésem, s ahogyan vadul toltam péniszem az arcába, úgy éreztem, hogy ez lassan be is fog következni. Tempót válthattam volna, hogy csaljam még a másodperceket, hogy húzzam a szenvedélyt, hogy ne érjen véget ilyen gyorsan, de végeztem... S ahogyan egy pillanatra összegörnyedtem, úgy kapaszkodtam meg a fejében, úgy szorítottam magamhoz és úgy lövelltem ki a torkába.
A falióra tanulsága szerint három és fél perc. Minden másodperce megérte.

Hogy elégedett voltam-e? Ebben a szent pillanatban fogalmam sem volt a szó jelentéséről, sőt, egyetlen ép gondolat sem volt a fejemben, csak szenvedéllyel teli, ziháltan körülírt, vággyal fűszerezett boldogság, mely majdnem kitódult a fülemen keresztül és beterítette az egész szobát. Nem értettem, hogy miért volt ilyen gyorsan vége, de őszinte leszek, nem is érdekelt, csak az foglalkoztatott, hogy megtörtént, hogy Sarah-val történt meg és élveztem. Végre valami olyan történt velem, amit élvezhettem, ami túlmutatott azon a szürkeségen, ami az elmúlt évben voltam, ami szivárvánnyal töltötte be a szívemet és mentesített minden feszültség alól.
Nem láttam, hogy könnyezik, nem is érdekelt, még mindig az ágyon fekve élvezkedtem, de ahogyan öltözni kezdett, félelem fogott el. Többre vágytam, többet akartam, nem lehetett ennyi és maradnia kellett, de ahogy hirtelen ocsúdtam az élvezetekből, olyan sebességgel akart kilépni a szobából. Közelebb hajolt, szemünk egymásra talált, s már éppen csókoltam volna az ajkait, amikor megszólalt. Nem tudom, hogy eddig hol tartotta a bankókat, de most a mellettem lévő asztalkára került, én pedig nem értettem az egészet. Amit tesz, amit mond, ahogyan viselkedik, s csak az ösztöneim cselekedtek, amint megragadtam a karját.
- Még a pénzem sem elég jó neked? - hangomba kétely és értetlen zöngék vegyültek, mert nem értettem egyetlen szavát sem. - Téged akarlak, miért kellene másik lány?
Felültem, mire ezek a mondatok elhagyták a számat, majd átkulcsoltam szabad kezemmel tarkóját és magamhoz húztam. Megcsókoltam, ha engedte, s ha ellenkezett, akkor legalább megpróbáltam összeforrasztani ajkainkat, s ha tudtam, magammal húztam az ágyra, hogy teste uralja az enyémet. Elengedtem a csuklóját, magamhoz láncoltam derekát körbefogva, majd átfordultam vele, hogy immáron én legyek felül, hogy az én akaratom érvényesülhessen jobban.
- Nem mehetsz el ilyen gyorsan, az egész éjszakát kifizettem! - tekintetem őrült volt, követelő és erőszakos, akartam őt, szerettem őt, imádtam őt, hát nem látja? Nem tudja, hogy csak rá van szükségem, hogy más nem érdekel, hogy csak vele lehetek boldog? S ő csak mellettem lehet igazán nő, hogy mennyire szerencsés, hogy találkoztunk? Nem látja be, hogy kellünk egymásnak? - Miért csinálod ezt? Miért gyűlölsz? Miért vetsz meg?
Erőtlenül zuhantam rá, izzó testem az ő fagyos jelenét próbálta felmelegíteni, de nem tudtam, mennyi sikert érhetek el nála. - Tudnálak szeretni, mindent megadnék neked, csak ne lökj el magadtól. Kérlek, kérlek, adj nekem esélyt! Kérlek!
Fülébe suttogtam a szavakat, s vártam, vágytam, hogy igazat adjon nekem. Hogy minket egymásnak teremtettek, hogy nekünk együtt kell lennünk, hogy elszakíthatatlan kapocs van kettőnk között. - Hadd szeresselek, kérlek Sarah, hadd szeresselek! Kérlek...

Nem hagy nekem választ, nem engedi, hogy feleljek egyetlen szavára sem, inkább elhallgattat egy csókkal és szenvedélybe, vágyba hívja a testemet, játszi könnyedséggel tüzel fel újra és akarom őt, testem minden egyes porcikája azért lüktet az érzelmek tomboló viharában, mert rá van szükségem. Nem egy másik lányra, nem egy szentre, hanem pontosan rá, minden erényével és titkolni vágyott bűnével egyetemben. Szerelem? Talán, nem tudom, nem értem, nem vagyok képes szavakba foglalni, hogy milyen harcok dúlnak a szívem és az eszem között, de most az egyszer, életemben egyetlen egyszer hagyom, hogy a lüktető, dobogó motor hajtsa a válaszaimat, s egyetlen szót, egyetlen aprócska szót ordít, zúdít rá minden érzékemre, hasítja ketté teljesen a kételkedés legapróbb szilánkját is.
- Akarlak... - ki merem mondani, ki akarom mondani, tudom, hogy nem hiszi el, hogy el akar küldeni, hogy minden egyes testrésze ellenkezik az ellen, hogy egy hozzám hasonlatos sráccal kezdjen ki, de nem tehetek róla, nem tudok mit tenni, nem uralkodok már magamon, ha itt csókolhatom, ha szoríthatom, ha érzem bőrömön testének delejező melegét, ha orromat hajának parfümös illata lengi be, ha ajkaimon érezhetem bársony bőrének varázslatos ízét.
Erőre kapok, kezeimmel vállai mellett támaszkodom meg, s szemeibe nézek, azokba a csodálatos és zafírként tündöklő szemeibe, melyek csillagok, üstökösként fénylő kéklő gyémántok kettőnk felfedezésre váró égboltján. Szuszogtam, s csak néztem őt, szavaim elakadtak, hiszen már mindent elmondtam neki, mindenről tud, amit hallania kellett, már tudja a legféltettebb és legbensőbb titkomat, hogy szeretném, imádnám, a tenyereimen hordoznám, hogy nem érdekel a múltja vagy a jelene, csak a jövője. A jövője velem.
- Érezni akarlak... - hatalmasat nyelek, izzadságcsepp jelenik meg halántékomon, mely a lepedőn végzi. Ajkaim kiszáradtak, gyengének érzem magam, fáradtnak, mintha kiszipolyozna belőlem minden energiát a harc, amit érte vívok, mintha egy fantasztikus történet hőse lennék, aki megküzd minden elemmel, a gonoszság és az igazságtalanság seregeivel, bátran áll ki és néz farkasszemet a sárkánnyal, hogy kiérdemelje hercegnőjét, hogy bebizonyítsa, ér valamit. S mint a hős szerelmes kivont karddal, én is úgy ostromlom Sarah összezárt combjainak rejtekét, bebocsátást remélve szentségének kapuján. - Engedd, hogy érezzelek...
Jobb kezem ujjai felfedezni vágynak, vállán húznak végig, selymet tapintva az ösvény kezdetétől annak végéig. Oldalán kalandozok, szinte érzem a bordáit, ahogyan levegője bent szakad a tüdejében, majd csípője csontját markolom, lágyan és gyengéden haladva tovább a játékos fürkészéssel. Bugyiját húzom félre, apró reccsenéssel enged akaratomnak az anyag, majd ismét csak nagyot nyelek, mert olyat tervezek megtenni, amit még sosem tettem. Olyan cél lebeg előttem, amit vele akarok együtt megízlelni, amihez nem tudnék sem jobbat, sem más elképzelni, olyan határt készülök átlépni, amit senki mással nem élvezhetnék annyira. Ő a tökéletes, ő a leggyönyörűbb, akit nekem teremtettek és aki végre férfivá tesz.
Támaszkodó kezem megremeg, nem csak a feszültség ingatja meg izmaim erejét, de a fáradság próbál áldozatot szedni magának. Nem engedhetem, nem hagyhatom, nem kap újabb prédát magának, gyorsan kell döntenem, cselekednem, tennem kell valamit, s amikor az elhatározást tett követte, amikor az összes gondolat egyetlen pontba gyűlt össze, férfiasságom faltörőként szakította át Sarah védelmi vonalát. Az élmény, a gyönyör, a tapasztalat mosolyt csalt arcomra, megremegett, izgágán pattogó mosolyt, s amikor csípőm ritmusba kapcsolt, amikor elkezdtem rendíthetetlen ütememmel kényeztetni őt, sóhaj, nyögés és forró levegő talált utat tüdőmből ajkai közé, majd cserepesre száradt szám enyhülést remélt izzóan vörös párjától. Immáron mindkét kezem a vállánál támaszkodott, tempóm pedig lassú iramban talált kényelmes ritmust. Ő nekem az első, az utolsó, az egyetlen.

Mást mondanak szavai és másról árulkodnak a tettei, s én most a testének hiszek, a forrón ölelő karjainak, melyek nem eresztenek, keményre fagyott mellbimbóinak, melyek a melltartó anyagán keresztül is szinte karcot rajzolnak a mellkasomra, s a lábainak, a nyíló combok invitáló és csalogató kényeztetésének. Akartam őt, kétségtelen volt a bennem dolgozó vágy, s szenvedéllyel, daccal, elfolytott sóhajjal csusszantam forró csuprába, s mintha mindig is enyémek lettek volna a kvalitások, olyan elszántsággal mozogtam benne szüntelen. Szavai térítettek el egy pillanatra, de nem válaszoltam neki, hiszen az összes izmom, testemnek minden sejtje ordította felé a gyönyört, amit éppen átéltem.
Játékos csókjai, ujjainak fürkész mozzanatai tovább tüzeltek, teljesítményre inspiráltak, feledtették velem fáradó kezeim fájdalmát, s csak utaztam a kéjtől hajtott csónakunkon az érzelmektől háborgó óceán tajtékzó vizén. Újabb kérdésére csak bólintottam, hatalmasat nyeltem, féltem a kritikától, féltem attól, hogy amit teszek, nem tetszik neki, hogy kineveti tudatlanságom és tapasztalatlanságom, s amikor mozdul, apró félelem jelenik meg arcomon. Hová megy? Elhagy? Ennyi volt? Kétségek szúrták ki az egyre magasabbra szökő ballonom túlfűtött és feszülő anyagát, de amikor fölém tornyosul, amikor férfiasságomat lovagolva figyelem vetkőző mozdulatait, újra kettőnk összefonódása uralja elmémet, minden tépődést magam mögé hagyva.
- Nincsenek rád szavaim... - sziszegem ajkaik közül, majd melleire fogok rá, tenyerembe fogom csodásan ringó halmait, ujjaim közé csippentem meredő mellbimbói kacér húsát. Gyönyört éreztem, mintha senki és semmi nem lenne rajtunk kívül ezen a világon, mintha minden és mindeki azt szolgálná, hogy kettőnk szerelme ebben a szenvedélyes aktusban kovácsolódjon örökké tartó fogadalommá.
Ujjaim felfelé kúsznának, nyakát, tarkóját simítom a katonaságban és a konyhában megedzett ujjakkal, s amikor megragadom gerincének legfelső részét, magamhoz húzom, ellentmondást nem tűrően irányítom testét az enyémhez, hogy csókkal pecsételjem meg sorsunkat. Csípőm átveszi tőle a mozdulatokat, szúró zakatolásom amennyire csak tud, erőteljesebbé válik, zihálva és kiszáradt torokkal szakítok tőle csókot, majd átölelem és magamhoz szorítom.
- Jól csinálom? - nyelek hatalmasat a kérdésre, izzadságtól csatakos homlokkal fogadom és adom a kéjben fürdő pillantásokat, s vadul követelem magamnak őt, kívánom és szenvedéllyel akarom. Tenyerem lejjebb vonul, fenekére csapok, majd a megcsípett foltot simogatva próbálom enyhíteni fájdalmát, de törődésem nem tart sokáig, hiszen újra rávágok kerek tomporára, miközben szemeim kérdést üzennek, újra arra követelve tőle választ, amit az imént hangom közvetített felé. Tapasztalatlan voltam, erről nem is lehetne vitát nyitni, s tudni akartam, hol vannak a határai, mely az a pont, amit már nem visel el, hiszen most már nem kurvaként, nem a testéből élő rongyként tekintek rá, hanem nőként, gyönyörű, csodálatos, érző lányként, akinek ugyanúgy élveznie kell első közös alkalmunk, mint ahogyan én is megfürdök a szenvedélyben őt tartva a kezeim között.