A tanítás lezajlott. Legalábbis Evander professzor számára nem volt több óra a napra, így fennmaradó szabadidejét arra áldozhatta, amire csak kedvet lelt, így a szabad perceiben megkezdett online vásárlásokat folytatta. Egy eldugottabb oldalon nézelődött, amikor szembe jött vele egy porcelánmaszk hirdetése. Ránézésre a kínai Ming-dinasztia korában készülhetett, így, ha a maszk eredeti, akár közel 700 éves is lehet. Végre valami érdekes bukkant a látókörébe, amivel még kezdhet is valamit. A kíváncsisága fellángol, elkezdett izgulni és máris a leírást kezdte bújni. Bárki is tette fel, szépen és összeszedetten írt a maszkról. Már azt, amit biztosra tudott, de Levy Evander számára az a pár sor is hasznos volt.
Ráírt a hírdetőre, hogy érdeklődik a maszk iránt és szeretné megvenni. Meghagyta neki a nevét és a telefonszámát, de nem gondolta volna, hogy hamar kap is választ rá. A telefon rövid időn belül megcsörrent, ő pedig felvette.
-Hallo tessék, Evander professzor. Igen. Szeretném mihamarabb megvásárolni a kínai maszkot. Körülbelül mikor tudnám átvenni és fizetni is? Akkor mondjuk másfél órán belül a Summerfall Pubban? Itt van a közelemben. Kicsit kipihenem a napot és ha ott találkozunk viszem a teljes összeget. Szép lelet lesz a gyűjteményemben. Fel fog ismerni, a jobb sarki asztalnál fogom várni. Fehér ing, öltöny, rövid barna haj, éles arcvonás, és a legárulkodóbb, hogy egy fekete szögletes bögréből fogok inni. Rendben. Ah, az nem is drága érte, szuper. Viszhall.
A régész eltette a mobilt és szedelődzködni kezdett. Arcára mosoly ült ki, pedig, ha tudta volna előre, mibe keveredik, bizonyára sose küldte volna el telefonszámát és még a böngésző előzményeit is kitörölte volna, hogy véletlen se találjon vissza az adok-veszek oldalra.
Hazament, de csak enni egy keveset, megivott egy bögre meleg teát, majd a megbeszélt időre lement a pubba, hogy nyélbe üssék az üzletet. Szó-mi szó, üzleti partnere elég fiatalnak tűnt a telefonba, de első gondolata az volt, hogy a mobilok úgysem tudják visszaadni teljesen a valóságot. Meg vannak, akik amúgyis fiatalabbnak tűnnek valós koruknál. Végtére is ránézésre Evanderről sem mondták volna meg feltétlen, hogy negyven éves, inkább egy jó harmincasnak saccolták volna az emberek.

Azonban mikor meglátta ki közeledik az asztalához ismét tanúbizonyságot tett róla, hogy csalhatatlan a ráérző képessége. A nő, akitől a maszkot szándékozott megvenni nem lehetett több huszonnyolc évesnél. Ráadásul nem tűnt annak a fajtának, aki kőkeményen dolgozna, vagy lelkesen ásna a Kínai völgyekben, így ötlete se nagyon volt honnan került a kezébe a maszk, amit el szeretne adni.
Kedélyes mosollyal fogadta, majd beleivott a különös ismertetőként szolgáló bögrében pihenő whiskeyből.
-Evander professzor, örvendek.-Intett neki, de kezet nem nyújtott neki. Nem volt az a fajta, aki nőkkel kezet fogott. Inkább az, aki ad két puszit és egy ölelést, de tudta, Lillyvel még nincs olyan viszonyban, lehet nem értékelte volna.
Elsőnek szerette volna megnézni magának a maszkot, így elkérte, hogy átpörgesse kicsit. Rendben találta, hitelesnek, de úgyis csak a laborvizsgálatok fognak tudni többet mondani.
-Nos ez egy különösen szép lelet. Meglep, hogy egy ilyen fiatal nő kezéből kerül ki, de azt hiszem nem feltétlen van jogom kérdezősködni. Egyszerűen csak van és ezzel mind a ketten jól jártunk.
Elővette a borítékot, amibe beletette a teljes összeget. Odacsúsztatta neki.
Az események ekkor váratlan fordulatot vettek. Három alacsony fegyveres férfi jelent meg a bejáratnál. Fehér öltönyt és porcelán maszkot viseltek. A maszkokat egytől-egyig démonokra emlékeztettek, melyek leginkább a buddhista legendákban szerepeltek. Hasonlóak voltak a most megvásárolt maszkra, melyet a professzor még mindig a kezében tartott.
Kétség sem fért hozzá, hogy a maszkos férfiak kezében fenyegetően előre tartott géppisztolyok elég jó érvül szolgáltak, hogy nyugton maradjon mindenki a pubban. Ezt az érvet egyelőre Evander is elfogadta, noha örült volna, ha ezúttal megússza baj nélkül. De a név kötelez.
A három fegyveresből kettő a vendégeket tartotta szemmel, egy pedig a professzorék asztalához ment.
-Ide a maszkot! Most!-Mondta és a fegyvert a régészre fogva.
-Márhogy ezt?-Kérdezett vissza és felemelte a maszkot.
-Ne játsza a hülyét.
-Ugyan, nem is merném.
Egy másik fegyveres is hozzájuk lépett, aki már Lilly felé irányította a fegyverét.
A professzor olyan gyorsan ugrott fel, mint a rugó. Elugrott a fegyver csöve elől és felrúgta a széket, amin ült. A szék a Lillyre fegyvert fogó fickónak csapódott, aki megingott és egy asztalnak dőlt. Volt ideje a nőnek pattanni.
A másik fegyveres a régészt akarta lelőni, de már neki is volt annyi előnye, hogy félre fusson, majd oldalról letarolja.
A golyók rövidesen záporozni kezdtek utánuk, ám a bejárat felé menni esélytelen volt. Evander nyitotta a pincébe vezető ajtót. Kulcsa a vállal való betörés volt.
-Erre!-Rántotta maga után a nőt, közben oldaltáskájába csúsztatta a maszkot. A lépcsőn lefelé menet már hallották is, hogy fenn a pubrészben kezdik kapizsgálni merre mentek.-Kell lennie erre egy kijáratnak.-Nézett már lefelé menet körbe. Meg is találta szemeivel a másik lépcsőt, ami feltehetően a kültérre vezetett.-Ott is van.
Mögüllük lövések záporoztak, de szerencsére futás közben nem tudták őket eltalálni.
-Arra fel!-utasította Lillyt, majd elővette zakója alól az automata pisztolyát és visszalőtt. Nem volt fayr play, hisz ők többen voltak és gépfegyverrel, de így is fel kellett venni a kesztyűt.
Nagy szerencse volt, hogy nem a nő volt az első számú célpont, hanem Evander, ugyanis nála volt a maszk, ám háromból egy mégis csak a nő után vette az utat. Fedezékéből a professzor lábon lőtte, majd mikor az visszagurult a lépcsőn odasietett, elvette tőle a géppisztolyt és a másik két maszkos felé lőtt, akik menten fedezékbe bújtak.
Az ajtó zárva volt, de volt kulcs. A géppisztollyal szétlőtte a zárat.
-Ez minden ajtót kinyit.-Mondta és rárúgott. Az ajtó kinyílt. Bár illett volna megkérdeznie, hogy van-e kocsija, mégis önkényes döntést hozott.-Elviszem egy körre.-Mondta és a sarkon parkoló kocsijához ment. Kinyitotta és bedugta a hátsó ülésre.-Jót fog tenni egy kis kocsikázás. Azt mondják tisztult tőle az ember feje.
Már ugrott is be a kormány mögé. Épp izzította a kocsit, amikor az ajtóban feltűnt az ellenség. Pont időben tolatott be az utcába, már csendült is fel a fegyverropogás.