Az élet nem volt kegyes hozzá. Szegény családba született, szülei érkezése előtt is adósságban úsztak, léte pedig még mélyebbre söpörte őket. Korán fel kellett nőnie, nem volt ideje a felhőtlen gyerekkorra, amint tehette, dolgozni kezdett, ez pedig jellemére is ráhúzta a bélyegét.
Hiába lépte át éppen csak huszonhatodik életévét, viselkedésében nyoma sincs a fiatalokra jellemző vibrálásnak,  boldog, felszabadult felelőtlenségnek. Komoly és komor, minden figyelmét aktuális feladatának szenteli.
Nehezen barátkozik, minden mások között céltalanul eltöltött másodpercet feleslegesnek tart, számtalan jobb dolgot el tudna képzelni ahelyett, s mivel ennek nem rest hangot is adni időnként, nem meglepő, hogy nem kapkodnak utána  haverjelöltek. Mint mindenki hasonló, fel tud mutatni ő is persze néhány nevet és arcot, akikhez fordulhat, ha nagyon muszáj, de igyekszik kartávol kívül tartani őket is, saját érdekükben ugyanúgy, mint a magáéban.
Nehezen bízik, nehezen szeret, érzelmeit mélyre ássa, méteres rétegeket lapátol rájuk, nehogy a felszínre kerüljenek, nehogy bárki felhasználhassa ellene őket. Kíváló színész is emiatt.
Türelmes, összeszedett ember látszatát igyekszik kelteni, de valójában hamar elveszti a türelmét, akkor pedig nehezen fogja vissza magát, szó szerint és képletesen is a nyelvére kell harapnia, hogy ne mondjon vagy tegyen olyat, amit nem lenne szabad.
Rég nem dédelget már álmokat. Az egyetlen, miért harcolt, mit mindenáron el akart érni, sose válhatott valóra, attól kezdve pedig nem látja értelmét másikat keresni, csak hogy újabb csalódás érje. Hazugság lenne azt állítani ennek ellenére, gyűlöli az életét, nincs semmi boldogsága abban, amit csinál. Pénzt keres, viszonylag jól él, szüleit is támogatni tudja, ennél többet pedig túlzás lenne akarnia. Élete kockáztatásával sincs problémája, megteszi, amit kell, amíg megkapja a jussát érte.


Külseje alapján gyengének tűnhet, olyannak, akit következmények nélkül végig lehet rugdalni az utcán, de nem is állna ez messzebb az igazságtól. Erősebb, mint amilyennek első pillantásra látszik, s mit veszít fizikai adottságai miatt, azt visszanyeri gyorsasággal, rugalmassággal, ésszel és tapasztalattal.  Jól is jön ez időnként. Hajlamosak alábecsülni, könnyű prédának tekinteni, leengedik védelmüket, felelőtlenné válnak, akkor pedig már nem nehéz föléjük kerülni.
Nincs érzéke a divathoz, nem is érdeklődik iránta egyáltalán. Azt hordja, amit a hely és idő megkíván, arra ügyelve csupán, hogy a lehető legkényelmesebb legyen minden darab.



Vékony ujjai haját tépik, egész testében remegve igyekszik nem összeomlani, hiszen erősnek kell maradnia. De hiába próbálja meggyőzni magát, nem is ér ennyit az egész, egy világ dőlt össze benne a vizsgálati eredményt látva. Erről az egyetlen dologról álmodott, mióta az eszét tudja, kaszkadőrré akart válni, s tudja, jó is lett volna benne, de az élet közbeszólt, egy ostoba baleset után maradt ostoba sérülés tönkretette épp csak elindult karrierjét.
Hónapokig az edzőterem közelébe se nézett. Lézengett, létezett, de igazán nem élt. Igyekezett minden szálat elvágni és gondosan eltemetni, ami csak egykori vágyához kötötte. Fogalma sincs, hogy és miért jutott végül vissza oda ismételten. De megtette, ez pedig úgy életcélt adott neki. Nem álmot, arra nincs ideje többé, de lehetőséget a továbblépésre igen.


Egykori edzője mutatta be egymásnak őket, az, akinek annyi mindent köszönhetett már, talán az életét is, bármennyire nehezére is esik elfogadni a munkát, nem mondhat nemet. Nem hivatalos keretek között, hiszen végzettségnek híján van, de csinált már ilyet. Védett fiatalt, időst, nőt és férfit, kit ezért, kit azért. Egyik munka se bizonyult nehéznek, vagy kifejezetten akciódúsnak, többnyire egyszerű, hétköznapi nézeteltérések miatt bérelték fel, ha esetleg elszabadulnának a kedélyek egy ponton, s amikor ez megtörtént valóban, akkor se kellett igazán féltenie az életét. A mostani feladat azonban egészen más. Komolynak, fontosnak tűnik, arról már nem is beszélve, hogy védence nem több egy gazdag, bosszantó kölyöknél, aki mindent akar, csak biztonságban maradni nem.
Közösen döntöttek úgy ezért, jobb, ha nem is tud róla, mi történik körülötte, az a biztos, ha azt hiszi, egy diák csupán ő is, ugyanabból az iskolából és korrepetálni jár ide hozzá, elérni, valahogy sikerüljön elvégeznie ezt az évet is.
Nem tartja ostobának magát, de a középiskolánál nem haladt tovább, minden idejét arra áldozta, hogy annyi munkát vállaljon, amennyit bír, hogy segítő kezet nyújthasson szüleinek, akik minden nehézség ellenére is felnevelték, még mélyebbre süllyedve adósságuk óceánjában. Ez pedig megnehezíti az intelligens, tanult egyetemista eljátszását, legnagyobb szerencséjére azonban legújabb feladata érdeklődési köre nem tartalmazza a tanulást, így ha jelen is van éppen, nem figyel semmire, ami elhangzik ezeken az órákon.
El is lenne ezzel még, sőt, hálás is lenne érte minden szinten, legnagyobb bánatára azonban nem a tanulás az egyetlen, amit a srác félvállról vesz. A szabályokkal szintén hadilábon áll, meg se lepődik hát már, hogy ismételten kénytelen végignézni, ahogy kiküzdi magát az emeleti ablakon és egy majom ügyességével átlendül a közeli fára, s azon ereszkedik le a földre. Talán még impozánsnak is tartaná a mutatványt, ha ezzel nem a dolgát nehezítené meg, ha nem emiatt kellene egy régi, rozoga autóban töltenie majdnem minden éjszakáját.


- Köszönöm, Fiam – szemöldöke egészen haja vonaláig szalad, tekintetét kérdőn villantja az ajtófélfának dőlő férfi irányába, aki minden bizonnyal érzékeli az értetlenséget, mert ajka elnéző mosolyra siklik és szája ismét beszédre nyílik. – A kitartásod, eddig mindenki feladta – nem lepi meg a kijelentés. Neki se egyszer fordult meg a fejében a távozás, végül valami mindig visszatartotta. Kezdetben egyértelműen a fizetség volt az oka ennek, később azonban, talán az úri kölyök maga is visszatartó erőként működött, annak ellenére, hogy messze nem vált egyszerűbb esetté, sőt.
- Még mindig nem tudom, mi ellen is kellene megvédenem – ha már beszélgetnek, talán ki is használhatná a lehetőséget, hogy ismételten megérdeklődje, miért is van itt tulajdonképpen, de mint eddig, úgy most se kap mást, csak enyhe fejrázást és bocsánatkérő fintort. Az elején bosszantotta a titkolózás, különösen egy ilyen fontos dologban, mostanra azonban nem maradt más csak a beletörődés, más választása úgyse nagyon van. Ha nem akarják elmondani, úgyse fogják, idővel pedig valószínűleg megtudja. Így vagy úgy.