1 évvel ezelőtt, Bronx.
Másfél órája már, hogy a hátsómat fagyasztom bele a kocsi ülésébe, de még semmi nem történt azon kívül, hogy majdnem a negyede hiányzik a betározott cigimnek. A szórakozóhely előtti élet most sem hazudtolja meg önmagát, ami egészen színes társaságot vonzott magával. A bejutni vágyók sora már az utca végét súrolja, annak ellenére hogy a kidobó lelkesen rakosgatja félre a szórakozásra nem érdemes embereket. Lassan egy hónapja vágtam bele a magánakciómba, és megannyi elvetett vagy befuccsolt terv után még mindig itt rostokolok a novemberi időjárásban egy lepukkant járgány segítségével. Hálás kis dög, pedig nem mai darab, mégis elvisz oda ahova szeretném. Az már részletkérdés, hogy párszor bemondja az unalmast, és leáll a semmi közepén, de mindennek megvan a maga szépséghibája. Potom összegékért jutottam hozzá, mivel a kutyának sem kellett egy négy keréken guruló koporsó, én viszont az utolsó alkatrészéig kihasználtam. Csinosítgattam, párszor belerúgtam ha megmakacsolta magát, de az enyém volt, és arra, hogy kipakoljam azt a rohadékot, akit kinéztem magamnak, bőven megfelelt. Ez viszont nem volt ennyire könnyű egy hónappal ezelőtt sem, és most a jelenben sem tűnik annak, mégis egy B tervem akadt, ami újabb tervezést hozott magával, ezzel egy ördögi körbe taszítva engem meg az amúgy is néhol szeles gondolataimat.
Fekete bőrdzsekimet húzom össze jobban magamon, és a fűtést próbálom megregulázni, de a következő fokozat már nem fekszik neki, és füstöt nyom a képembe. Köhögve legyezek a kezemmel a megfulladásom elkerülése érdekében, de ha befagy a hátsóm sem fogom félretenni az elképzeléseimet. Annyira közel vagyok már a célhoz, hogy kár lenne ilyenkor bedobni a törölközőt, még ha az unalom lelkesen pusztítja az agysejtjeimet is, mely ellen a rádiócsatornák váltogatásával próbálok fellázadni. Az első recsegő adás nem túl biztató, de mihelyst odavágok neki, tisztább hangok töltik be az autó terét. Unottan váltogatok a zenei ízlésemnek szöges ellentétét jelző dalok között, de a gomb beakad és valami szörnyű kornyikáláson áll meg, és sehova nem mozdul. Közelebb hajolok hátha tudok valamit tenni, amikor egy kopogás félbeszakít és mikor oldalra pillantok, egy homlokáig festékes angyali ördögfajzatot veszek észre.
- Jesszusom.. - reagálom le a pulzusom egekbe szökését, és a lehető legjobb módszerrel próbálom elkerülni az instant szívrohamot. Nyikorgó hangokkal egybekötve húzom le az ablakot, mire az agyonsminkelt parádé barack behajol, és úgy ajánlgatja magát, mintha valami multimilliárdos seggfej lennék az asszony elől menekülve.
- Hess már. - mérgelődök irányt adva neki, de nem áll szándékában magára hagyni. Úgy teszek, mintha a telefonom jelezni kezdene, és egyből a fülemhez emelem, hogy elkerüljem a beszélgetést. Ha ez a nő buktat le, én nem tudom mit csinálok magammal.
- Bocs..családi ügyek. Ha már itt vagy, köszönsz a nagyinak? - mutatok a telefonra, habár egy lélek sem szól vissza belőle, erről neki nem kell tudnia.
- Nem nagyi, kétlem, hogy szeretné, hogy bemutassam őt. Hogy mikor lesz az esküvő? - ugrik egy oktávval feljebb a hangom, erre viszont az előbb még lelkes nőszemély is hátratántorodik.
- Mindenképpen látni szeretne..már nem mondhatod vissza. - vágok egy grimaszt a nő felé, aki egyszerűen csak fogja magát és magamra hagy.
- Nagyi épp most dobott. Összetörte a szívemet. - beszélek hangosabban, és miután biztosra megyek, hogy ezúttal békén hagy, kapkodó mozdulatokkal tekerem fel az ablakot, és dörzsölöm a karjaimat, hogy minél előbb felmelegedjek, ha már ez a kis bájcsevej a lelket is kifagyasztotta belőlem meg a kocsiból is. Veszek egy pillantást még egyszer az épület felé, és tekintetemmel a B tervemet keresem, mégpedig a szöszit, aki előbb talál rám, mint én ő rá, így mire észbe kapok, már a kocsim anyósülésén ücsörög.  
 ◯ zene ◯ 582 ◯

Dorian&Sarah

Érjétek el, hogy a becsületesség jobban kifizetődjék, mint a lopás, és akkor nem lesz lopás.

Sok mindent el tudtam az emberekről képzelni,a legbetegebb dolgokat is amik nem igazán zavartak. Én már így is a fertő legmélyebb köreiben mozogtam ,hova aggódnám túl ezt a dolgot nem igaz ?  Sok életet láttam tönkre menni a saját kezem által . Aki velem kezd nem biztos hogy , jól jár . Ugyan egy közönséges luxuskuva voltam ,de nagyon jól értettem sok mindenhez . Mint például ahhoz hogyan szúrjam ki ,ha valaki már egy hónapja követ.  Nem igazán paráztam rá a dologra ,úgy gondoltam hogy ennek semmi jelentősége ,de ahogy  ez heteken keresztül ment nekem is megfordult egy-két dolog a fejemben. Rendőr ? Bérgyilkos? Talán a második esélyesebb ,nem igazán voltam közkedvelt ,így könnyen elképzelhető volt ez az opció is . Nem kis mennyiségű ellenséget sorakoztattam fel magam mögé az évek alatt. Kizsebelt férfiak,megtört férfiak,és a fél maffia . Bár ez egy hosszabb történet amit nem most fogok elmesélni .  Már jó ideje ,figyeltem ahogy követi minden mozdulatomat mégis úgy tettem mint aki észre sem veszi. Azt sikerült megállítanom hogy Ő sem ma kezdte . Akárkiről is volt szó tudta mit csinál ,azt viszont nem sejthette hogy,mennyire tapasztalt vagyok fiatalságom ellenére .
Jelenleg a kocsiból figyelt ,míg én az egyik belém habarodott férfit igyekeztem magamról lerázni. Néha ezek nem értik ,hogy ez így nem játszik. Amúgy sem lennék képes semmilyen érzelemre ,már régóta nem váltott ki semmilyen impulzus belőlem azokat a bizonyos  érzelmeket. Ők mégis elvárják tőlem. Csak felsóhajtok ,és az orrnyergemet masszírozom lehunyt szemmel ,mintha ezzel bármivel előrébb lennék.
- Mint mondtam , nincs randi ,sem gyertyafényes vacsora . Közös kutyasétáltatásról meg ne is álmodj . De most komolyan Te ennyire hülye vagy ? Nem jut addig a csökevény agyadig hogy ,csak szexre vagy használható ? - kérdem tőle felvont szemöldökkel ,de hiába sértegettem ,csak egy bárgyú mosolyt kapok. Ó, a rohadt kurva életbe már komolyan ,főbe lőném magam ,ha nem lennék ennyire kíváncsi ,ki a kukkolom .
.- Na jó ,nekem erre nincs időm - jelentem ki ,majd elindulok a kocsi felé ,Tracy éppen próbálja becserkészni a kocsiban ülő férfit ,aki egyre idegesebb ,én pedig attól leszek egyre feszültebb hogy nem tudom ki ül abban az autóban . Így kihasználom az alkalmat amíg a férfi nem figyel ,és bepattanok a kocsiba . Közben lazán keresztbe teszem a lábaimat ,és a fejemet hátradöntöm a fejtámlának.
- Tudod először azt hittem ,Te is csak egy beteg  állat vagy aki jól mégnézz magának ,miközben rámarkol a farkára és egy kicsit eljátszik a gondolattal milyen lenne ha ...- mondom egy mosoly keretében ,de az hogy mosolygok nálam nem feltétlen jelentette azt hogy boldog vagyok sőt.
- Aztán azt hittem rendőr vagy ,mert egész profin csináltad ,de nem eléggé hogy már ne szúrjalak ki az első három nap után . De az sem lehetsz ,mert már rég lecsapott volna rám ...- alsó ajkamba harapok majd elgondolkodva ránézek. Mintha a külsejéből megtudnám állapítani hogy ki,és mi is valójában.
- Szóval nem tudom mi a jó isten vagy ,de már kislányként megtanultam hogy soha nem jó ha követnek ,mert még  a végén egy kés köt ki a hátadban . - magyarázom neki miközben beletúrok a hajamba ,és újra végigmérem. Nem is annyira rossz.
- Ha esetlegesen ,ez a szándékod  ,természetben intézzük el ,és lehetőség szerint ne ölj meg! Szóval hogy szereted szépfiú? Anál ,orál ,vagy normál ?- szinte rímekbe szedtem a kérdést ami egy kicsit megmosolyogtat. Meglepődve mered rám ,én pedig csak felvonom a szemöldökömet ,lehetséges hogy meleg lenne. Ha ez így van akkor ő egy: Meleg bérgyilkos. Én pedig minden bizonnyal rábasztam.
- Amúgy ha megfogadsz egy tanácsot ,ha úgy üvöltözöl mint egy piaci kofa aki mindenki rá akarja sózni , a gagyi nike papucsát egy hamar észrevesznek . -jegyzem meg neki ,miközben unottan a hajammal játszok.

note music words

✖ K.P ✖

Mennyi időt megspórolhattam volna magamnak, hogyha egyes emberek nem vágnak át paranoiás viselkedésbe, és veszik körbe magukat olyanokkal, akik lyukat lőnek a fejedbe, ha a közelébe mész az említett alaknak. Mert nekem is ennyi eszem van, hogy pont az ilyet szemelem ki, de ha a nagyobb képet nézem, akkor azt kell mondanom eléggé jó buli ahhoz, hogy befagyjon mindenem a tervezés alatt. Azonban minél közelebb kerültem a tervem megvalósításához, annál jobban úgy éreztem, hogy nagyobb rajtam a nyomás, és a bukás esélye is megnőtt. Mintha kifutnék abból az időből, amit részben én uralok, részben meg a játékostársam, aki nem sejt semmiről. Ez is lenne a lényege, hogy csak utólag tisztázódjon benne mi is történt pontosan, amikor én már rég messze járok. Ebben viszont az sem segít, hogy egyes galambok itt lécelnek a környéken, és rontanak az összképen. Na nem mindegyik, de aki éppen a társaságomat keresi pont olyannak számít, én meg nem vagyok vevő erre a csodálatosnak nem nevezhető összképre. Buta kifogással, de lekoptatom mégis kissé túllendülök a határon, amikor utána is szólok. Miért nem tudom egyszerűen csak alapállásba tenni a pofámat? Gondolom nem egy, és nem két ember vette észre, hogy itt vagyok, bármennyire is legyek változatos a haszontalan helyek felkutatásában, amikre senki nem figyel oda. Még egyszer körülnézek, de akire most a leginkább szükségem van, sehol sem tűnik fel. Pedig megmertem volna esküdni rá, hogy az előbb még láttam, de azon sem csodálkoznék, hogyha a retinám kifagyott volna, és így adja tudtomra, hogy te ökör, ideje lenne lekopnod, mert a tragacsodban fogsz megdögleni. Egyszóval: elcsesztem. Talán nem a pár hete tartó megfigyelésnek hívott gyenge szenvedésemet, de a mai napot biztosan eláshatom jó mélyre. Köszönhetően annak az átokfajzatnak meg az ábrázatából kiolvasható mumusnak, amivel képes lenne halálra rémiszteni a gyerekeket úgy, ahogyan velem is tette. Már éppen azon vagyok, hogy feladjam ezt a feleslegesen elpocsékolt időt, amikor társaságom lesz, és nem is más, mint a nő, aki a tervem úgy 90%-át kiteszi. Enyhén végigmérve kissé furává válik arckifejezésem az elhangzottak után, ami egyből kérdőbe megy át és a végén mégis úgy érzem, hogy képen röhögöm őt vagy rúgom saját magamat. Bármennyire is kivitelezhetetlen legyen ez. Élesen beszívom a levegőt, és miután az összes agysejtem valahol együttest alkot, ezután reagálom le ezeket a feltételezéseket.
- Kezdjük az elején, ahol biztosítalak, hogy egyelőre nem akarlak kinyírni téged, és egyéb más szolgáltatásodért sem foglak kihasználni. - tisztázom vele saját lassú, és nyugodt stílusomban. Az elején még nagyon pörgött minden, olykor önmagam is, de most már csak komótos válaszokra, vagy összefüggéstelen szájmenésre vagyok képes.
- Egészen más okból vetettem rád szemet, és a jelvénynek sincs hozzá köze. - teszem még hozzá megtámasztva a fejemet, mert baromira fáj és fáradt is vagyok. Nem akarok még egy cigire rágyújtani, mert félő, hogy felgyújtom magamat az időtlen unalom hatása miatt.
- Mellesleg baszki idejöhettél volna, ha már észreveszel. Megúszhattam volna egy traumát, amit a kollégád okozott, amikor kiijesztette belőlem a lelket is. - mormogok magamnak, de talán ideje lenne félrepakolni ezt a hangulatot, meg az egyéb más traumákat, és a lényegre térni.
- El sem hiszem, hogy ezt mondom, de szükségem van a szaktudásodra egy kis beépüléshez. Nem nagy valami, de engem kilyukasztanának érte, te meg olyan...olyan szemrevaló vagy, így talán hagynak időt, hogy levegőt vegyél. - kezdek bele ezzel nem sokat elárulva neki, mert magam sem fogom hogyan vezethetném fel ezt az őrültséget. Baszki, más esetben ez nem így működik. Bemegyek, használom a fegyveremet, majd kijövök a szajréval. Olyan elcseszett ez az egész, hogy magyarázatot nem találok arra a sok ökörségre, amit az agyam meg a testem produkál. Most mégis Dr. Szöszi segítségét kérem, hogy vesse be a freestyle módot, és segítsen egy kis pluszhoz, ami feldobná az életemet, mielőtt pofára esnék.
- Van egy tag odabent, aki mostanában eléggé arra játszik, hogy kicsináljam, de a belőle származó haszon jobban érdekel. Nem nagy téma az egész. Kicsit játszadozol vele, csábítgatod meg egyéb hókuszpók, amit ti műveltek, én meg kipakolom addig. - fordulok felé egy pillanatra, utána viszont a kinti nyüzsgést figyelem.
- Te olyan manipulatív boszorkánynak tűnsz, talán egy-két információt ki tudnál húzni belőle. Amit megtudtam róla, hogy nem egy eszes, csak szerencséje volt. Azóta meg be van tojva mikor kapja el valaki az utcán, és ver értelmet abba a hülye fejébe. - sóhajtok egyet, miközben a kormányon dobolgatok a kezemmel.
- Mit mondasz? Ha nem megy, felkérem Shreket és vele osztozkodok. - vonok vállat olyan nekem mindegy módon, mert így is úgy is végrehajtom, csak szöszi értelmesebb fajtának tűnt a nem túl népes választék között.  
 ◯ zene ◯ 751 ◯

Dorian&Sarah

ÉRJÉTEK EL, HOGY A BECSÜLETESSÉG JOBBAN KIFIZETŐDJÉK, MINT A LOPÁS, ÉS AKKOR NEM LESZ LOPÁS.

Zavartan nézek a  lettem ülő hapsira . Olyan lassú hogy még engem is elkap az álmosság. Olyan kibaszott nyugodt hogy ,már szinte én kezdek ettől az egésztől megfeszülni. Nem mozogtam soha jó körökben hála ,Remingtonnak és ezen a tagon is látszik hogy nem egy irgalmas szamaritánus. Viszont amiben Ő látja a lehetőséget ,abban biztos vagyok hogy vérprofi. Csak egy gúnyos mosoly ül az arcomra ahogy továbbra is nézem őt.
Igazából Remington nem csak a testemet használja ki,de az eszemet is. Egy egyetemet végzett kurva mindig mindenkinek jól jön nem igaz . Több üzletet én ütöttem neki nyílba. Igazából abban rejlett az egésznek a kulcsa hogy ,szépen mosolyogsz kellőképpen flörtölsz velük,miközben már észre sem veszik hogy olyan ajánlatokkal dobálózol ami nekik már kurvára nem éri meg ,mégis a végére mindegyik egy bólogatós kutyává válik és bármit megadna.  Néha elgondolkodom hogy talán egyszer az egyik megtalál ,de ahogy kiejtem Rem nevét rögtön másképp állnak a dolgokhoz. A maffia mindig is csúnya dolog volt ,most sem jobb ,csak egyre rosszabb . Főleg ha egész New York-ot irányíthatja akkor meg végképp.
Szerettem az ilyen fajta megbízásokat ,igazából jobb volt sokkal mint újra és újra más pasas alá feküdni és minden óhaját kielégiteni ,még ha Te undorodsz is tőle. Ilyen volt ez a szakma van rossz és jó oldala is ,de mindenképp a vesztedbe rohansz,és egyszer ott van az hogy elpatkoltál. Hirtelen ötlettől vezérelve elgondolkodom vajon az én sírfelítaom mi lenne ,de megrázom a fejemet és összpontosítok arra amit mondd nekem .
Egyenlőre nem tudom kiről lehet szó ,de  az előre elkönyvelem hogy nem lesz egyszerű.
- Csak kíváncsi voltam meddig bírod ...- vontam meg a vállaimat vigyorogva ,miközben az egyik szőke tincsemet csavargattam. Hmm már látom is  gondolatait :"Hülye kurva".
- Lisáról beszélsz ? - kérdem nevetve ,majd a lány felé pillantok ,és a sok festék ami lemállott róla,kicsit olyan mintha az arca lemászott volna egy emeletet .- Úúú, most már látom . - grimaszolok ,de ez is nálam kb olyan mintha a vállamat rándítottam volna meg.
Információ hiányában egy kicsit várok hátha még folytatja ,de mivel nem teszi így én kezdek bele.
- Nos,ha nem túl eszes ,abban biztos vagyok hogy van aki helyette gondolkozzon .- kezdek bele miközben ,kicsit hátranyomom az ülést és elfekszem rajta.
- Az ilyen alakok általában a papucs efektust képviselik,szóval a háttérben megbújhat egy gonosz némber aki irányítja ,és úgy intézi a dolgokat ahogy neki jól esik . Rosszabb esetben pasi ,és pont arra gondol amire Te a megfelelő pillanatban kizsebeli . - magyarázom neki ,egy huncut mosoly keretében ,miközben egyik kezemmel megcsípem az arcát mint egy tized éves kölyöknek. - Szóval elég nagy téma ,nem tudod ki mozog a háttérben . Mit tudunk egyáltalán róla ,azon kívül hogy buta mint a tök ? 663300]]Hm? - vonom fel a szemöldökömet .
- És ha már itt tartunk mennyit kapok én ezért hogy kockáztatom a csinos popsimat ? - teszek fel neki újra egy kérdést ,mert ez azért jóval lényegesebb volt ,mint az hogy Ő ezt most mennyire fogja elcseszni.
- Mert ha mondasz nekem egy kedvező árat ,én mondok neked egy kedvezőbb tervet is amibe nem kell majd megfagynod. - kacsintok rá ,utalva arra hogy ez az egész amit véghez vitt tök felesleges volt és már rég nála lenne a pénz ha nem játszik kémesdit.

Olykor annyira magukkal ragadnak a saját terveim kidolgozatlan részei, hogy észre sem veszem, hogy a vesztembe rohanok, csak mikor már nyakig ülök benne. Biztos vagyok benne, hogy ez is hibádzik valahol, viszont ezért van itt ez a ördögszarvakkal létező angyalka, hogy kisegítse Lester bácsi seggét a bajból, hogyha szorul az a bizonyos hurok. A kezdeti sokk után ő egy kellemesebb látvány, ugyanakkor látszik rajta, hogy nem egyszerű eset és vele is kell alkudoznom párat, mielőtt bármelyik irányba is mozdulhatnánk. Tehetném, hogy ösztönzöm egy kicsit, de ha nem tiszta lappal játsszunk, akkor rám küldi azt a nőstényállatot, aztán mehetek a búsba. Nem ér packázni az ilyen nőszemélyekkel, mert ők az utca szemei és fülei, ezért is fűzöm a szöszit, hogy mellém csapódjon informátorként vagy szárnysegédként. Ötletem sincs hogyan hívják manapság ezeket a partnerségeket. Első körben jót dicsekszik azzal, hogy direkt fagyasztatta be a hátsómat, aztán névvel illeti a két lábon járó rémálmomat, amitől még a hideg is kiráz.
- Ja, biztos. - közlöm vele egyszerűen, de ugyanakkor a türelmem is véges, én pedig túl régóta szobrozok itt ahhoz, hogy ne a lényeggel foglalkozzak. A kis ragadozó körbejárja a témát a saját elképzelései szerint, és ha lehet mondani kiselőadást tart nekem a múzsámból, mielőtt kipucolhatnám őt teljesen. Jó, nem a legésszerűbb ötletem ez, ami bármikor is megfordult a fejemben, de ez a legkidolgozottabb, így eszem ágában sincs visszavánszorogni a sötétbe, ha tündökölhetek a reflektorfénybe.
- Szóval azt mondod le kell paktálnom még egy taggal vagy csak szimplán számoljak vele? - érdeklődök én is ha már ilyen segítséget kaptam. Magam sem tudom mit akarok pontosan a mellettem ülővel, de azt tudom, hogy akarom és ennyi bőven elég ahhoz, hogy meghallgassam meg beavassam őt. Általában jobb szeretek egyedül működni, mert az ember manapság a saját árnyékába se bízhat, de ha én belibbenek oda a cseppet sem formás virgácsaimmal, és bevetek egy-két ide oda riszát, akkor sem fogom levenni a lábáról a hapsit. Meg amúgy is, könnyen lebuktatnám magamat. Egy darabog elmerengek mennyire éri meg nekem ez az egész, a visszakérdezése viszont eléggé ködös zavarodott elmémnek, amely még több elmélkedésre ad okot, mégis a gyors válaszadásra törekszem.
- Három testőrrel rendelkezik, akik nem mozdulnak mellőle. A tagot körberajongják a nők, valószínű nem az afro sérójáért, meg a szegényes ízléséért. Minden este tízkor érkezik, és pontosan hajnali háromkor lép le. Ha ügyletei vannak, azok mind bent zajlanak. - biccentek fejemmel a szórakozóhely felé, majd tekintetem a szöszire vándorol. Ugyan nem vagyok az édesanyja, hogy kövessem minden lépését a szerencsétlennek, de megvannak a maga berögződései. Csak az utca jobb oldalán megy, vagy két lépés után tesz egy fordulatot és körbenéz. Sanszos, hogy borult az elméje a tagnak, de nagy szerencséjére ott lébecol mellette három gorilla, akik nem hagyják, hogy bármi baja is essen.
- Eléggé szép összeget, amiért megéri kockáztatni a csinos popsidat. Csak hogy téged idézzelek. - ejtek meg egy félmosolyt, végül én vállalom be a kérdező szerepét.
- Mi a terved? És mennyi az esélye, hogy működik? - nem bizakodok, inkább kételkedek. Ebben a mocsokban jobb elővigyázatosnak lenni és egy csinos pofi meg a hozzákapott bomba alak nem éri meg a bukást. Említettem, hogy ő sem egyszerű, de én sem vagyok az, szóval remélhetőleg értelmes tervvel rukkol elő majd. Máskülönben ő is csak egy időhúzás volt a többi közül, amiből meg már bőven elég volt.  
 ◯ zene ◯ 550 ◯

---

Összesen négy éve űzöm az "ipart" az utcán. Amit ez a tag tőlem akart kevésbbé bizonyult veszélyesnek ,mint azok a feladatok amiket eddig el kellett végeznem Remington miatt ,Na ha Ő bízott meg feladattal már jobban remegtek a lábaim hogy,esetleg kicsúszik a lábam alól az a talaj amit én négy éven keresztül építgettem magamnak hogy egyáltalán tudjak lépni. Volt jó része a dolognak ,de abból igen csak csekély mennyiség volt az amire azt mondtam na most ez tényleg jó volt. Gyakran tartottak már kést a nyakamhoz,és túl gyakran bújtam valakivel csak azért ágyba hogy a nyomorult kis életemet ne oltsa ki. Mert akármennyire is ,rossz volt ez az egész helyzet. Valahol mégis bennem volt az hogy én igen is élni akarok. Viszont a velem szemben ülő férfi egyenlőre semmi olyat nem mondott amitől nekem most meg kellett volna futamodnom,az már csak hab a tortán hogy ezért fizet is. Sóhajtva hallgatom ,igazából meg voltak a saját kis bevált módszereim ilyen esetben. Sok mindent tapasztaltam a 24 évem alatt ,de az a rész segített hozzá legjobban ehhez a tudáshoz amikor kurva voltam néha még vagyok.
-Paktálni semmiképp nem kell ,mert nem fog a mi oldalunkon labdázni az már tuti hacsak nem busás összeget fizetsz érte...- vonom fel a szemöldökömet ,de tudtam hogy neki így is elég hogy velem kell osztozkodnia a dolgon. -Szóval először  azt az anyaszomorítót vesszük célba ,aki egy percnyi hírnévért  hátba szúrná a saját főnökét ,ehhez ugyan nem kell sok minden ,hisz elég ha elhúzod előtte a mézes madzagot...-konstatálom ujjaimmal amit magyarázok.- De azzal is számolnunk kell hogy ,talán sejti mire készülsz nem tudni ,egy a biztos akárhogy is nézzük,neked is be kell épülnöd .- jelentem ki határozottan ,hisz  másképp nem ment a dolog.
- Vagy így vagy úgy ,de ki kell derítenünk ,ki az aki ebben a bandában az agyat képviseli , ki az akit taktikai játékkal a csőbe húzhatunk . -kacsintok rá ,nevetve majd hallgatom a testőrökről szóló  és hogy itt szokott lógni azt hiszem már tudom is kiről beszél. Pont olyannak tűnt a tag mint ahogy leírta ,de az ilyen emberek mögött állnak annyi rossz akaró ,és hataloméhes barom hogy meg sem tudnám számolni ,pont azért mert ész nélkül szórja a pénzt és ez épp elég hogy egyszer egy figyelmetlen pillanatban kizsebeljék a saját emberei.
- Nos,mivel átfagytál esetleg a tervem ,nagyobb részét elmondom otthon. -jelentem ki majd lediktálom neki a címet. Igazából nem tartottam attól hogy valamit is akarna a lakásomból ezért adtam neki meg a címet.
- lehetséges hogy nem is kell pénzben fizetned ha már itt tartunk ,elég ha  az adósom maradsz ,és kirántasz a szarból ha úgy van ...kezet rá ? -nyújtom felé a kezemet miközben egy ádáz mosoly ül az arcomra.
- Remélem tudsz lőni vagy ilyesmi ,mert mikor legutóbb elhaladtam Bobby Farrell  mellett ,épp azt ecsetelte hogy kínozza meg aki ellene szegül.-vigyorgok rá higgadtsággal a tekintetemben

Ez aztán az érdekes szitu, amikor az talál rád, akit kinézel magadnak. Mármint mennyi ennek az esélye? Az én esetemben eléggé sok, de ha normál meg az átlagember szemszögéből nézzük, akkor úgy egyenlő a semmivel? Nem mintha nem én kevertem volna itt a lapjaimat vagy játszottam volna a szervezetem tűrőképességével és fagyasztottam volna be magamat a kocsiba, de most meg azt se tudom hirtelen mit pofázzak neki. Értelmes egyáltalán az, amit összeraktam? Annak kellene lennie, ha már megvan az elejétől a végéig a dolog és még közepe is van mindennek, mert az is megtörténhet, hogy valaminek csak kerete van, belseje meg sehol. Na ez a terv nem az. Fel is vázolom szépen a szöszinek a megbotránkoztatás kedvéért, mert lássuk be, vagy sík hülyének néz vagy egy zseninek, de valamelyik a kettőből biztos megtörténik. Bár az arckifejezését elnézve mégis azt mondanám, hogy valahol keveri a kettőt, de nem tudom..ezt valójában eléggé nehéz megállapítani. Legfőképp azért is, mert esélyes, hogy a kis barátnője előtte megvakított a földöntúli szépségével, amikor azt hitte, hogy nekem bármilyen kedvem is van lepedőt gyűrni vele. Ilyen fogadtatással a diliházba van kedvem befeküdni vagy valami kórház kardiológiai osztályára az elég erős hullámokban rám törő szívroham sorozatok miatt, amit okozott számomra. Aztán meg jöhet az utókezelés a trauma miatt. Így valahol örülök, hogy egy bájosabb pofit láthatok, aki azért nem rejti véka alá véleményét rólam, meg a különleges módszereimről és ki is fejti itt a dolgokat, nehogy unatkozzak. Mert hát mi jó abban, hogy dobod a hetek alatt kitervelt dolgaidat, aztán kezded elölről? Igaz, lesz még tél, hogyha ezek a zord körülmények kellenek ahhoz, hogy értelmesen gondolkozzak, de odáig ki vár? Így hallgatok, magamban jegyzetelek és tervelek. Valami értelmeset, valami megoldhatót és olyat, amiből jól jövök ki, nem matricaként a szórakozóhely oldalán vagy padlóján..módszertől függ.  Úgy iszom az információt, mintha az agyamat nem szívtam volna el már rég és elsőre fel is fognám a dolgokat, közbe csak feldolgozás alatt vannak.
- Csúcs. - nyögöm ki és sóhajtok egyet mellé. - Azt meg nem fogok. - morgok magamnak, mert akkor beleesnék valami képzeletbeli csapdába a módszereimet illetően, így az összeg, amit szeretnék lenyúlni csak még többet húzna le rólam. Hol ebben a logika?
Hümmögök egyet és még értelmesen is bólintok mellé, majd két tenyeremet összedörzsölöm, hogy azért ne itt érjen már a fagyhalál, mielőtt megoldanám a problémáimat, mert akkor szépek leszünk.
- Ez egészen barátságosan hangzik. - jegyzem meg, de nem úgy, mint aki nem értene egyet a terveivel, hanem épp ellenkezőleg. Érzem benne a kidolgozottságot, ami az enyémnél csak a felszínt kapargatta. - Imádom ezt, komolyan. Amennyit voltam már tégla, egy kisebb iskolát is építhetnének belőlem. - teszem hozzá csak úgy mellékinfóként, de felfogtam mire megy ki a játék. Meg a dolog fontosságát is, így nem ellenkezek ezzel kapcsolatban túl sokat. Ha nem bíznék a gondolataiban, nem akartam volna, hogy mellém szegüljön ebben a hú, de nagy problémámban, aminek jelenleg a középen csücsülök egymagam.
- Szóval azt akarod mondani, hogy ki tudja mennyi ideig együtt kell futnom ezekkel az idiótákkal és megfigyelni őket természetes közegükben, mintha valami dokumentumfilmet készítenék? - kérdezek vissza, hogy jól értettem mindezt vagy valami lényeges fordulat a sztoriban megint elkerülte a figyelmemet.
Amíg én ezeken a gondolatokon pörgök, ő közben már egy másik lehetőséget ajánl fel, ami eléggé csábító tud lenni, főleg hogy szerintem ha kiszállok, akkor viszem magammal az ülést is. Egy hümmögéssel nyugtázom csak az elhangzottakat, végül összekaparom magamat egy válaszadásra, közben azért lepaktálok vele egy kézfogás formájában.
- Arra még képes vagyok, szóval egye fene! - egyezek bele, végtére is több marad nekem, ő meg csak nem annyira bajkeverő hölgyemény, hogy állandóan oda kellene ugranom, ahol éppen van. Reménykedjünk a legjobbakban.
- Akiket eddig ki kellett iktatnom, nem feltétlenül panaszkodtak, hogy ne tudnék. - húzom el a számat kérdésével kapcsolatban, végül lenézek az átnyújtott címre, hogy most elinduljunk hozzá.
- Ha rossz felé kanyarodnék, sikíts. A tájékozódási képességem szívás. - vallom be, és most elhagyom az eredeti helyemet valahol azt remélve, hogy Shrek nem a kocsi tetején tanyázik éppen.

 ◯ zene ◯ 667 ◯