Jellem
Hova valósi vagy?
Washington DC.
Jóóóó, de honnan jöttél igazából?Nico még csecsemő volt, amikor a szülei, Raymond és Monica Sawyer örökbe fogadta őt Indiából. Az árvaházban csak annyit tudtak mondani, hogy az anyja környékbeli volt, aki egyszercsak terhesen tért be egy anyaotthonba, aztán a szülés után pár nappal eltűnt. Egyszer az egyik videó reklámszponzora felajánlott neki egy ingyenes DNS-tesztet, ő meg úgy volt vele, miért ne, innen tudja, hogy az apja valószínűleg fehér kaukázusi, bár ezt egyébként is sejtette a bőrszíne alapján. Érdekes reklámspot volt egyszer, de ennél tovább nem szokta érdekelni a dolog. Abba viszont már eléggé kezd belefáradni, hogy ezt el is magyarázza.
Azt mondani, hogy ez lényegtelen volt a személyiségét illetően azért nem teljesen igaz, mert ha megszokod, hogy nem úgy nézel ki, mint a szüleid, ezt pedig minden egyes ember meg is jegyzi, akivel találkoztok, az azért nyomot hagy benned. Kérdéses, hogy vajon ha a biológiai családjával nőne fel, akkor is ugyanennyire
visszahúzódó lenne-e, de ezen a ponton nem is szívesen nevezi a biológiai szüleit bármilyen családnak.
Szóval maradjunk csak annyiban, hogy
két megjelenése van: az egyik a munkájában, videokamera mögött, az egyik pedig a való életben. Előbbiben folyamatosan
viccelődik (lényegében a contentje nagy részét képzi az, hogyan tud elrontani játékokat), nyitottnak, energikusnak tűnik, és akkor és ott így is érzi magát. Az elején, mikor még csak kezdte az élő streameket, eléggé
lámpalázas volt, azóta viszont megtanult kényelmesnek lenni élő közönség előtt is, sőt, kifejezetten szereti átadni az irányítást a chatnek. Elvégre, belőlük él. Sok hasonló streamerrel/youtuberrel találkozva élőben azon lepődnek meg az emberek, hogy alacsonyabbak, mint tűnnek – mondjuk a videókon általában mindenki ül, szóval jó kérdés, ezt honnan szedik –, Nico esetében a döbbenetet az okozza, mennyivel
kevesebbet beszél. Előbb gondolkodik, aztán szólal meg fajta, aki emiatt sokszor
távolságtartónak tűnik; sokszor pedig tényleg távolságot is akar tartani.
Egyértelműen
introvertált, ami nem jelenti, hogy nincs szüksége emberi kontaktusra, de hogy ez mikor és milyen formában történik, azt szereti eldönteni magának, ezért is
preferálja az internetes kapcsolattartást. Ez már gyerekkora óta így van, úgyhogy az apja viszonylag gyorsan lemondott arról, hogy mint ő, Nico is ügyvédi pályára lépjen egy nap. A második legjobb valószínűleg az orvos lett volna, ezért is támogatták, hogy pre-medical studies szakon tanuljon.
Sikeresen elvégezte a szakot, de helyette inkább ment biomedikai mérnöknek; vagyis, ment volna, mert addigra nőtt akkorára a csatornája, hogy ott hagyja az egészet. A családja finoman szólva sem rajongott az ötletért, mikor még valahol 2012-ben belekezdett,
csak egy hobbinak gondolták, és az elején még ő is, akkoriban még nem igen létezett az az idea, hogy ebből valaha rendes munka lehet szélesebb spektrumon.
Szeret úgy gondolni a kamerák előtti személyre, akit ő csak Alvinnak hív –
egy másik élete, ami lehetett volna, ha máshogy alakulnak a dolgai, a név, amit a biológiai anyja hagyott rá –, mint egy szerepre, amit felvesz vagy letesz. Ennyi idő után már nyilván vannak áthallások a szerep és saját maga között, ahogy kezd saját magával is
elkényelmesedni, de alapvetően elhatárolódik, szereti a magánéletét magánnak is meghagyni - kivéve mikor félmillió ember előtt megosztja, a húga hogyan pisilt bele a kismedencéjükbe mikor három éves volt, és mekkora trauma volt, amiért nem őt emelték ki onnan elsőre, de ez már csak részletkérdés.
Egyébként meglehetősen
halvérű, mivel nem gondolkodik hangosan, ezért borzasztó csapattárs a legtöbb esetben, mert nem brainstormingol, hanem csak kiböki a megoldást, ebből az évek alatt volt több konfliktusa is - amiket egyébiránt kerül, az erőszak bármilyen fajtáját elég barbárnak tartja. Kivéve, ha játékban történik. A
csendessége elhiteti másokkal azt is, hogy bizonyára megfontolt, intelligens és elégedett az élettel, ami nem is állhatna távolabb a valóságtól. Nagyon sok olyan dolgot
vesz félvállról, amit nem kéne, csak azért, hogy ne kelljen foglalkoznia a nehézségekkel.
Szeret panaszkodni és morogni, akkor van gond, ha ezt nem teszi; rettentően
pesszimista, mint egy kilencven éves öreg, aki egész nap a verandán ül, és átkozza azokat a rohadt kölyköket, amiért már megint a füvén sétálnak.
Hogy valami jó is legyen benne, azért egyébként tényleg
intelligens, csak ne lenne ennyire
lusta; a mesterdiplomáját azért nem fejezte be, mert nem akar szakdolgozatot írni. Egyébként viszont elég
handy, nagyjából bármit megjavít és összeszerel. Az empátiájával sincs baj, meglepően
humanista, szeret jótékonykodni, igyekszik olyan csapatokkal team uppolni, akiknél úgy látja, ténylegesen tudnak valami jó változást hozni, és akiknek szívesen segít. Nem a legjobb a vígasztalásban, de érzi, ha a másiknak valami baja van, és a maga módján
megpróbál segíteni neki; fontosak számára a barátok. Csak ne akarjanak túl gyakran találkozni vele élőben.