A helyzet tovább forrósodik, vagyis talán az a helyesebb, hogy továbbra sem hűl ki, hanem nagy hőfokon ég a máglya, amit Jen alatt raktak. Csak ebben az esetben ő a szexi boszorkány, aki fekete macskává változva a kéj lángjain pörkölődik s nem is egy cövekhez van odakötözve, hanem meglovagol egyet, míg egy másikat is kap s meglehetős éhséggel is lát a dolgához, mindezzel hálás szusszanásokat, morranásokat vagy épp cirógatásokat váltva ki. Mert az biztos, hogy a férfiak kezei nem nyugszanak, bár a Medve leginkább a nő hajával, buksijával van elfoglalva, ahogy simogatja a selymes sötét tincseket, közéjük túr és kissé masszírozva dolgoznak ujjbegyei a nő fejbőrén leginkább tarkója felé, addig az alatta elterülő fiatalabb delikvens sem marad tétlen. Jen irányítása alatt kerültek kezei jelenlegi helyükre és híven ott is maradnak, keblét gyúrva s csiklóján játszadozva, mert érzi, hogy a nő ezt mennyire élvezi s kéjt akar adni neki, hiszen ez készteti a másikat is arra, hogy számára oly kielégítően lovagolja meg. Nem csoda hát, hogy teste meg-megfeszül a nő alatt, csípője ösztönös billenéssel dolgozik Jen alá, aki egyelőre úgy kerül két tűz közé, hogy leginkább ő tartja kontroll alatt az eseményeket, egyszerre kényeztet és kap kényeztetést momentán. Ajkait élvezte leginkább a Medve, de azért Jen kacsójáért sem hálátlan, amikor a nő vált s a Leopárd maszkos srác most a nő csípőire markolva mozgatja a karcsú kis barnát magán, csípőjével maga is aládolgozva mindennek, igyekszik egy összhangot megszerezni s végül is elég jó ütemben tanul, érez rá, hogy mit is kéne csinálni, úgy, hogy a másikat se zavarja meg túlságosan. A Medve egy picit hátrébb húzódik, mert megdobták egy óvszeres csomaggal, amit már bont is, Jennek most másra kell figyelnie egyébként is...Ugyanis ennek az egésznek a vége persze az, hogy egy ponton felnyög, teste az ágyon kicsit ívbe húzódik, majd vissza s megtölti a protektív latexréteget, kiélvezve a nő kéjesen táncoló, ringó ölét, hogy aztán már búcsút is kelljen mondania ennek az érzésnek... Mert most már a mohó Medve penderíti oldalvást a széles fehér ágyon Jen-t, kutya pózba kényszerítve a nőt, akinek ínycsiklandóan domborodó barack alakú popsijára rá is sóz egy csattanósat. Aztán szerszáma tövére markolva kergeti be a macit a málnásba, amire már az este kezdetén célzott. -Uhh végre... - mormolja is ehhez híven, még ha latexen keresztül is érzi a nőt, már ezzel is bőven elégedett s nem meglepő hát, hogy mohón markol a csípőlapátokra és húzza farkára hátra a nőt, miközben ő is mozdul előre. - Lehet macska vagy, de mégis olyan édes, akár a méz... jó lennél a barlangomba! - kuncogva mormolja a nő fülébe szavait, ahogy szerepben maradva dörmög neki és játszadozik vele, de azért egy kis plusz pikáns szóvirágcsokor sem hiányozhat mellé. - És dorombolásig kefélnélek minden alkalommal... - teszi még hozzá, aztán Jen fülébe harap hátulról, majd a nyakára, hogy aztán felegyenesedjen. Gyors, szenvedélyes kefélés ez, hevesebb mint az eddigiek, ahogy a Medve olykor meg-meghúzza a cica "farkincáját", amire rá-ráakad a kalandozó széles tenyere, s ami olyan kellemes játékossággal ring ide-oda a történések hatására, az ő alhasát és a nő bőrét egyaránt cirógatva, ami akár picit mókás is lehetne, ha nem épp egy perverz játszadozás része lenne s nem kellene Jennek azzal is szembenézni, hogy egy Párduc került elé és sötét hímtagját ajkai közé tolva fogja ez a két ragadozó ismét egy húzd meg-ereszd meg játékba fogja, de ez más, mint az előbbi volt. Most olyan, akárha két férfi között ő lenne az összekötő lánc, nyársra húzva égne azon a bizonyos kárhozatos máglyán buja boszorkányságért, ahogy a sötét kreolos bőrű és a tetoválással ékes fekete fiatalabb férfi kéjes követeléseinek középpontjába kerül. Kemény, erőteljes, gyors mozdulatok határozzák meg ezt az együttlétet, tényleg ragadozókra jellemző vadság, a Cicus tudatát a finomabb érzékiség helyett immár lángoló bujasággal fertőzve tovább, ahogy feloldódhat abban az érzésben, hogy mennyire akarják Őt, mennyi élvezetet tud adni s ez mennyire feszegeti is a határait éppenséggel, ahogy a méretes szerszámok innen-onnan betöltik, követelve merülnek el benne. Két erőteljes csípő és erős kezek ösztökélő, kéjt hajszoló őrült sodrása ragadja magával, ha már lábacskáját ebbe a folyóba dugta... most pedig őt dugják meg igazán alaposan, robbanásig!
És megint csere, pedig már kezdett újra alakulni a sorsom. Rójuk fel annak, hogy még mindig a tanulási fázisban vagyok, de valahogy arra mégsem számítottam, hogy én egyre kevésbé fogok érvényesülni. De így jár az ember lánya öt fickóval, nemde? Főleg, miután olyan türelmesen beavattak, én meg a jövőt nem előrelátva még hergelem is őket mióta... és már kétszer élvezhettem is a társaságukat, a szó fizikailag véve is kielégítő formájában... Hogy is van a törvényekkel? Azok nem-ismerése nem mentesít a hatályuk alól. Harmadrészt meg, ilyen kevés másik nővel... Csoda lenne, hogy kapnak az alkalmon, mikor betömhernek rajtam egy rést? Most egyetlen pillanatra bánom, hogy a kedvesükkel elégedetlen, vagy örök Tinderező barátnőket sem gyűjtöm. Pedig biztosan végképp piedesztálra emelnének, ha még pár lányt be tudnék szervezni - arról a kis semmiségről nem is beszélve, hogy ha az arányok javulnának, mi mindent lehetne még itt elkövetni? És mennyi mindent nem lenne feltétlenül szükséges? Miután a párduc is örömét lelte bennem, újra arrébb penderítenek és ketten, két irányból kezdenek tolni. Persze erre én magam szavaztam az előbb, de egy picivel nagyobb kedvemre lett volna, ha nem csak úgy elkezdenek tömni, hanem meghagyják mellé legalább lehelet finoman, halványan a cicás játékot is. Nincs mit szépíteni, a hirtelen az hirtelen és a váratlan is váratlan. A méretes fekete szerszám tolakodása a számban pedig mindkettő, így alaposan megköhögtet eleinte, míg félre nem tudom tenni azt a sértettséget, hogy én nem ilyen lovat akartam. De az ember abból kell éljen, amije van, amit kap. Ennek én vagyok szerintem, ha nem is a világon, de NYC-ben a legnagyobb tudója, és nemcsak mert a meglévő amúgy unalomhalmaz és kvázi-céltalan életemből, ami miatt más érzékeny lelkületűek a pohár fenekén ülő kék elefántot akarnák megmenteni, valami jobbat és érdekeset törekszem kihozni, hanem mert én is osztom bőven a reménytelen sorsot. Nos, akárhogyan is, de csere itt, szerva ott, most én kapom az áldást, amivel kezdenem kell valamit. És szenvedni bizony nem fogok, mert az szembemegy az életem alapvetéseivel. Carpe Diem, inkább a csengettyű ütemes hangjára figyelek, mély levegőket veszek, amikor csak bírok, és igyekszem nem azt hinni, hogy csak felpumpálni való guminőként tartanak számon és hogy nem csak akként igénylik a mélyreható közelségem. Hamarosan sikerül annyira színlelnem magammal szemben is az élvezetet, hogy elhiszem, és hagyom, hogy tovább sodorjon a hömpölygő ár. Sok mozgásteret nem kapok, de csípőm és fejem apró mozdításaival igyekszem a nagyobb élvezet felé billenteni a mérleg nyelvét mindannyiunk számára, s belefeledkezem, hogy két olyan dolgot is kapok, amit egyébként eddig szívesen adtam, csak most egyszerre, és hogy most, miután eddig mindenki az én élvezetem tartotta szem előtt, most nekem kell kicsit az övékét. Mivel ők ketten tökéletesen megtartanak a nyársnak is beillő farkukon, s kényük-kedvük szerint taszítanak előre-hátra úgyis, jobbommal lábam közé nyúlva, magamat előbb csak finoman, majd fokozatosan egyre erőteljesebben ingerelve csiholok kedvet magamnak. Mikor már nem csak az jár a fejemben, hogy végezhetnének, kezem kicsivel tovább csúsztatom ölemen, s a bejáratnál két ujjal kicsit szorosan közrefogom a medve farkát, hogy azért túl soká mégse tartson ez az állapot. Rafináltságom, és az ujjaim közé ütemesen nyomakodó farka engem biztosan ingerel, még ha őt csak reménytelin is. Igen hamar nyögök nem csak pornós színjátszó macaként, hanem őszintén. Megvan azért annak is a szépsége, ha nekem kell tennem a saját örömömért, bár valamivel fárasztóbb másokat (pláne ötöt) kénye-kedve szerint kiszolgálni, az tény. De talán a következő... Vagy a következő kettő nem lesz ennyire akaratos, és kebésbé vágyik majd olyan lelketlen fűrészelésre, amit egy filléres segédeszköztől is megkaphatna. Hiú ábránd? De mibe, hogy hamarosan kiderül? Azzal együtt persze, hogy leszek-e macskalány a maci barlangjában...
A cicus nagyon is tett arról, hogy felhergelje ezeket a férfiakat, hogy mind akarjanak belőle és nem is keveset, így nem meglepő, hogy a helyzet eléggé fel tud fokozódni és ez másként nyilvánul meg az összedolgozni is tudó, de mégis eltérő jellemű alakok koszorújában. Mindenkitől kicsit mást és máshogy kapott eddig is és ez most sem változik, inkább csak erősödik a dolog. A Leopárd a csúcsot elérve most úgy is kell, hogy szusszanjon, de akadnak lelkes jelentkezők, így a nő nem marad továbbra sem tétlen, még ha most a lovagláshoz képest jóval korlátozottabb lehetőségek között is. De lehet eddig a többiek kényeztették el, mert ha a beavatásnál volt is feladata, annak a lefolyását maga irányította és eddig is egész jó mozgástere volt, de Jen talán sejtette is, hogy ez nem minden helyzetben fog így maradni. S most eljött ez a pillanat is, meg kell tapasztalnia és élnie ezt is, ahogy a Medve és a Párduc "fogságában" feszül meg karcsú teste, a két férfi veszi őt ostrom alá, bár először némi ideig csak a Medvét élvezhette, még ha az nem is nyúlt hosszúra. De a két férfi mohósága, eddig gyülemlett éhsége elég heves, azt meg kell hagyni s ez jelen helyzetben inkább a Medve esetében nyilvánul meg, ő tesz bele több energiát a mély, erőteljes lökésekbe s a Párduc magától nem feltétlenül kérne túl sokat továbbra sem a nőtől, inkább a hátsó lökések küldik Jen-t jobban előre, így szaladhat mélyebbre a férfi, aki azért igyekszik csípőjét hátrébb húzni ilyenkor valamelyest az első köhögés hallatán, mert ne igazán akarna a nőben kárt tenni, ehhez mérten pedig a sötét fürtökre rá is simít kontrasztot adva a Medve olykor csattanó széles tenyerének. Igaz inkább csak hangos, semmint erős ez, a férfi hátul olyan módon paskol a Cicus fenekére, hogy tenyerének középső része homorúbb, nem éri a nő bőrét, a levegő ellenben kellemesen hangos csattanó effektet ad és a finom, fehér bőrön nem igazán marad nyom, pláne nem egy tenyéré... A lökések ereje és mélysége persze ennyire már nem trükkös, abban ösztönösség és nyers elemiség van, ahogy újra és újra csípőjével, alhasával a nő farkincával ékített fenekének csapódik, mohón falva a kéj minden másodpercét, amit Jen hangjai és huncut kacsója is fokoz egy ponton. Ez csak újabb morgó hangot vált ki a ragadozóból, aki a pillanat hevének alárendelve dolgozik tovább, a helyzet sajátos belső ritmusának diktálásához igazítva a tempót, ami azzal is jár, hogy egy ponton picit oldalvást biccent a fejével a Párduc felé. A férfi érti a dolgot és hát kedvesebb neki teste épsége, így hátrébb húzódik, cserébe a Medve markol a barna fürtökre és feszíti ívbe a Cica hátát, hogy ezt is bedobva a játékba végső, heves és erőteljes rohamra indulva töltse be örömét a nő ölébe temetkezve ő is... Ahogy végül elégedetten húzódik ő is vissza, Jen azt észlelheti, hogy szemből immár az oroszlán fűzte ujját a nyakörv karikájába a csengettyű mellett és segít a nőnek abban, hogy térdelve egyenesedhessen fel a kutyapózóból, amíg a férfi nyakát kezdi csókolni és másik kezével jen egyik keblét gyúrni. - Kapaszkodj a nyakamba Cica! - mormolja a nő fülébe, mg erős kezei a nő derekára találnak s felemeli a testes fekete férfi a nőt az ágyról, hogy picit fordulva egy-két lépéssel a tükrös falnak nyomja a Cicus hátát, teste a nő lábai között, míg méretes szerszáma Jen ölének dörgölőzik buján, egyelőre be nem hatolva. Közben újfent a nő nyakába csókol, majd a füle alatti pontra, aztán fülcimpájára, azt picit megnyalintva, majd szopogatva, gyengéden megharapva. S harapás pillanatában billen a széles csípő kellően billen, hogy óvszer borította makkját a rózsás, puha forró szirmok közé juttatva kopogtasson ő is be a gyönyör kapuján. Vagy inkább belépjen, mert ez több kósza kopogtatásnál, attól határozottabb s mégis van benne valami olyan finomság, olyan tapasztalat, ami a következő, ringó mozdulatait is jellemzi az Oroszlánmaszkos férfinak, aki centiről centire érezteti meg lassan, de biztosan a nővel, hogy mit is kaphat tőle s hogy milyen buja tánc lehetősége is húzódik meg itt... miközben a férfi erős karjai biztonságos könnyedséggel tartják a falnak szegezve, erőről téve tanúbizonyságot, addig gyengéd ajkak adnak ehhez kontrasztot, s mellé még a jókora hímtag igazán hozzáértő mélyülő, finom tánca ölében, ami mozgásával mintha csak feltérképezné a nő mit is szeret s ehhez igazodik elég gyorsan. Egyértelmű: a férfi figyel rá, hangjaira, rezdüléseire, igyekszik olvasni bennük és ehhez mérten cselekedni a kontrasztok édes, már-már tabuként izgató kalitkájában, ahogy Jen talán szemléli is oldalra fordítva fejét a másik tükrös falban, hogy cicajelmezes karcsú testét miként veszi birtokba s kényezteti az életkorával, bőrével és filigrán, csinos megjelenésével is teljesen komplementer idősebb, testesebb fekete férfi.
Ha nem is különösebben élvezem úgy a mostot mint az eddiget, arra mindenképpen jó a jelenlegi helyzet is, hogy megtudjam, ha a jövőben bármikor egy eszetlen reszelésre van szükségem, arra, hogy valaki átgázoljon rajtam mint egy tehervonat, akkor a medvét kell majd keresnem, s bevenni magam egy időre a barlangjába. Mert tény, megvannak azok a helyzetek (például a "pofán csapok már valakit" idegbaj, vagy "szerelmi" bánat - már ha én hivatkozhatok egyáltalán ilyesmire), mikor az esik jól, ha alaposan megcibálnak, ha az erős kezek csípőmbe marva rángatnak magukra, ahogy most is, s akár még fájdalmat is okoznak, hogy aztán holnap úgy felejtsük el egymást, mint a vasárnapi misét már a templom előtti buszmegállóban. Megeshet, hogy egy-két óra múlva, mikor már minden egyéb vágyam a szenvedélyre kielégítették, mikor már a világomról is alig tudok és tényleg csak az egyre nagyobb és erősebb ingerekre vágyom, csak arra, hogy valaki még utoljára alaposan megkeféljen (anélkül, hogy hozzátennék valamit a mókához) és feltegye az i-re a pontot... Valószínűleg akkor jól is esett volna, de most hirtelen, az eddigi viszonylag szolid és erotikus töltetű játék után nem élem annyira. A párduc hamarosan eltűnik a képből és számból (elsősorban), s a következő pillanatban medvém a hajamba tép, ívbe feszít, hogy jóformán csak ujjbeggyel támaszkodom az ágyon, így lök rajtam igazán mélyeket... Rátapint azért mégis a lényegre. Nincs baj a féktelen, szétcincálós dugással sem, ha közben nem kell arra figyelnem, hogy levegőt kapjak és ne harapjak meg egy nemes testrészt. Hirtelen döntését egy egész mélyről jövő nyögéssel jutalmazom, hátra kapok seggéhez, s bár nem hiszem, hogy szüksége lenne további bátorításra (talán csak ebbe az utolsó pár másodpercnyi irányba taszításra), most az érzés úgy kívánja, hogy juszt is belemarkoljak. Aztán... továbbra sem hagynak szusszanni. Nagyjából időm sincs észrevenni, mikor hagyja el a mackó a málnást, már érkezik is a következő követelőző kéz, s a húzás-markolás mellett mindössze annyi tudatosul, hogy a műszőrmét ért nedvességtől a farkinca combomhoz tapad. Engedelmesen térde állok, majd két karomat átvetve a vállán, erősen nyakába kapaszkodom. Már emel is és önző módon elrabol a hímkoszorúból, diszkréten felkenve a tükörre. Izzadt, felhevült testemnek igencsak jól esik az elsőre hideg felület érintése. De persze csak amellett, hogy a határozott, szenvedélyes hév, mellyel az idősödő úr magával sodor, újra felpiszkálja a parazsat és pár hasábot még dob is rá a csókokkal, az első pimasz ingerlésekkel. Biztosan az évek és a tapasztalat teszi, de meglep, hogy mintha tudta volna, hogy vissza kell csalnia a táncba, és azt is, hogy hogyan. Hálás vagyok érte, hogy egy kis érzéki törődést kapok még, mert akad, aki nem szilikon műlyuknak néz, hanem talán egy kicsit olyan félnek, akinek az elégedettsége szintén fontos ebben a társasjátékban. Érdekes, hogy első blikkre ezt nem az oroszlántól vártam, de hát ilyen az ember. Ítél és tapasztal. Megérezve őt magamban hátra hajtom a fejem, kicsit koppan is a tükrön, de nem fáj. Jólesően nyöszörgök, s ha már az egyik cipellőm az ágyon maradt, hagyom a tükrös fal mellé esni a másikat, s mezítláb kapaszkodom vissza a férfiba. Kicsit engedem magam behunyt szemmel megélni az érzést, újra felforrósodni és tocsogósra nedvesedni, majd egy pillanatra visszanézek az ágyhoz. Csak egy kósza gondolat, hogy miért is hagyhatták így rá a többiek, hogy magával sodorjon és kisajátítson, vajon ki lehet ő? De inkább arra vagyok kíváncsi alkalmi hódolóimat elnézve, hogy ki akarhat majd következőnek belőlem egy szeletet, és arra, van-e köztük olyan perverz, mint Biego, az örmény srác, akivel párszor összeakadtam, és akit annyira beindítottak a tűsarkúk, hogy képes volt egyszer az addig kedvenc meggypiros bársony Jimmy Choo stilettomba verni... Erre egy pillanatot hagyok csak magamnak, és ugyancsak egy pillanatot hagy az oroszlán is, aki az új húsra érzett hajthatatlan vággyal ostromol. Én inkább elnézek az oldalsó tükör felé, ahol félhomályba burkolt vonagló képmásunkat látom, saccolt korához képest kerek, és kellemesen kéjes ütemben mozgó seggét, a nyakamba hajló fejét, ami vitathatatlanul pattanásig feszít. Önkéntelenül kezdek az övével összecsengő hullámzásba. - Hagynál elmenni? Te lennél a legnagyobb kedvencem... - búgom fülébe, s a kérdést megtoldom fülcimpája megnyalásával, és egy halvány harapással pont alatta a nyakán. Épp csak annyira gyengével, hogy ne vadítsam meg túlságosan, a fát magam alatt vágva, de érezze, hogy komoly a szándék és a hála nem csak a helyzetnek, hanem neki magának szólna. Mivel kétségtelen, hogy ő és a tükör megtartja súlyom anélkül is, hogy én az összes erőm a kapaszkodásra pocsékolnám, jobbom bepréselem kettőnk közé az ölembe, és egy svédasztalt látó éhező vehemenciájával kezdek játszani magammal. Hogy meg sem várom igazán a választ? Na és? Minden bizonnyal bírhatja még, és eléggé céltudatosnak, tapasztaltnak tűnik ahhoz, hogy túléljen fél percnyi csúszást. Az már csak a hab lehet a tortán, ha ezzel megnyer magának, maguknak, mint visszajáró, játékra és farkakra éhes puncit. - Csak még egy kicsi, ígérem... - súgom neki újra, két nyögés és csilingelés közt.
Ha Jen egy része úgy érezte, hogy a klubot legalább egyszer ki kell próbálnia az életben, talán azt nem is sejtette, hogy egy ilyen mértékben mély vízbe fog ugrani. Ugyanakkor mostanra már talán úgy is érzi, hogy ez volt a számára megírt lap itt a sors könyvében, hogy a szellem kiszabadult a palackból s talán ez volt az egyik olyan feszültség, ami minduntalan fejjel rohant neki annak a bizonyos dugónak, hátha át tudja azt törni... Azt viszont immár kétségtelenül érezheti, hogy ez olykor a gyeplő átengedésével is jár, hogy a szenvedély igen vad pillanatokhoz is vezethet, amit nem biztos, hogy tud már kontrollálni. S végső soron ennek is lehet, hogy meglátja majd a szépségét, vagy ez is olyan tapasztalattá válik, ami mély nyomot hagy benne és valami különös kis hiányérzetet, amit nem kell minduntalan betölteni, de azért ott van. Az Oroszlán minden esetre betölt valamit, de az egy más fajta hiányérzet és egyben fizikálisan is azt teszi némi nemű ingerlés után. Persze csókjai, amiket a nő nyakára hint ezután sem szűnnek meg, legfeljebb némi morgás is keveredik közéjük, de még egy-egy harapás is. Ezzel csínján bánik, csak ügyesen elosztva ad belőlük, ahogy szerszáma szépen meghódítja a nő ölét. - Úgy hallom elhagytál valamit... - mormogja kuncogva, ahogy a cipő koppan a szőnyegpadlón. - Kicsit kár, mert szexi volt. De... így is te vagy itt a legdögösebb nő, Cicus! - basszusa tovább rezonál Jen fülecskéjébe, majd fülcimpájára is ráharap, míg tekintélyes farka tövig merül a nő testébe. Kéjes ügyességgel hullámzik csípője és mozog, nem feltétlenül hosszú, inkább ringó mozdulatokkal használva ki természettől kapott adottságait, kissé máshogy stimulálva a nőt, mint a többiek tették, ez pedig úgy tűni, hogy nagyon is megteszi a hatását. - Távozni nem, de elélvezni igen... - súg vissza a nő fülébe, a harapásra picit megborzongva jólesően. Szándékosan érti picit félre, játékból, ezt a válasza is tükrözte, de azt is kifejezte, hogy most picit megszerezte a nőt a hosszabb nélkülözés után és ezt a helyzetet még nem is akarja feladni, Jen élvezete pedig a többieket is féken tartja egyébként, teret adnak a nő kéjének továbbra is. Ahogy az oroszlán is ezt teszi, csípőjét tovább ringatva s a nőt érzékien ingerelve, kényeztetve, ki is tart becsületesen. Ha pedig Jen robban, akkor bizony a nőt szilárdan megtartva hátrébb lép a tükörtől és újfajta élményt ad azzal, hogy könnyedén képes tartani sőt, még mozdítani is a karcsú leányzót fel s le, csípőjét is ezzel hangolva össze, ahogy immár intenzívebben kezdi a kis barnát dugni, ajkait megcsókolja, majd ha netán Jen feje hátrabicsaklana az átéltektől, úgy nyakának tövébe is beleharap, míg farka hosszabb pályán, minduntalan erélyesen hatol mélyre szenvedéllyel átitatott kissé keményebb kört diktálva a Cicus számára, na persze nem úgy, mint a Medve tette, de azt is érezheti, hogy az Oroszlán is tartogat még ezt-azt... Egy ponton például kihúzódik belőle s Jen ismét az ágyra kerül, hason, az Oroszlán pedig rá, lábaival terpeszben tartva a Cicus karcsú lábait, szerszáma ismét a nő ölébe furakszik s így teszi magáévá újfent lassú, de hosszú és erőteljes lökésekkel, a Cicus nyakát csókolva hátulról, vagy épp a füle mögötti területet, ahol nyelvét is megjáratja. - Igen finom kis kéjenc Cicus vagy te... olyan, akit addig kéne farkalni, amíg lábra se tud állni! - morogja Jen fülébe, majd fülcimpájára harap, aztán leheletnyit gyorsít a mozdulatain, de azok továbbra is elég precízek, ahogy fekete farkának méretes makkja Jen hüvelyének elülső falát izgatja s keresi a legérzékenyebb pontokat, ha pedig jól hallhatóan megvan a kívánt szám a bingo-n, a mélységet is úgy lövi be, hogy leginkább ott stimulálja.
- Hát az pech. - lehelem továbbra is a fülébe, mondandójának igazából közé ékelve a véleményem. Mert hallom ám, hogy van még ott mondanivaló... És nem is tévedek nagyot. - Tudom, hogy én vagyok a legjobb, nekem is van szemem... - replikázom megint, és ezúttal szavaimban semmi hátsó szándék, semmi direkt kihívó él nincsen. Tényleg van szemem és tényleg van még itt lány, akit vinnék, de még abból a kevésből is csak egy, pont az, akire már lecsapott egy másik hölgy, nyilván nem ok nélkül. Kicsit hasonlít rám, bár nálam talán karcsúbb, viszont ezzel együtt kevésbé domborúak az idomai is, és mintha nálam is kevésbé engedné szabadjára magát, ami, tekintve, hogy most én vagyok az új beavatott, a friss hús, talán nem annyira kívánatos. S bár eddig heteronak vallottam magam, nos... A tészta is csak addig egyenes, míg be nem nedvesedik. Legközelebb kipróbálom őt is. Lehet az is, hogy csak őt, az emelvényen, aztán ketten együtt fogjuk élvezni, hogy nem csak mi, hanem tizen-huszadmagunk is beindul ránk, de el nem érhet. Az is szép játék lenne. De mindez a jövő zenéje, egyelőre a ma éjszakát éljem túl anélkül, hogy használhatatlanul rongyosra járatnának... Amire kevés esélyt látok. Az viszont mindenképp jó pont az oroszlánnak, hogy nem csak elrabolt a többiektől és szenvedélyesen tesz magáévá - és csak a magáévá -, hanem piszkosul kommunikálni is lehet vele, és nem csak arról, mennyire fog rommá kefélni. Feldicséri az egóm amellett, hogy hagy érvényesülni, ami egy hozzám hasonló nőnél kulcsfontosságú még akkor is, ha tudom hová tenni magam amúgy is a táplálékláncban. Tényleg nem kell többet várjon fél percnél arra, hogy bár kevésbé erőteljesen, de megérezze azt a bizonyos szorítást és vonaglást ölében, és lássa arcomon a bizonyos gerjesztőnek és szexinek mondott grimaszt... Amit láthatna is, ha nem a nyakam harapná olyan finoman, hogy minél tovább tartsak és élvezzem alkalmi, jól megérdemelt és szakértő társaságát... S bár mondhatnám, hogy innentől fogva azt tesz velem, amit akar, enélkül is tudja, én meg egy fél pillanat alatt újra az ágyon találom magam (még mindig az évek és a rutin ugye), hason, a lábaimat az ő lábaival szétfeszítve. Hiába na, a vén róka tudja, mi a dörgés, és egy kibaszott szavam nélkül ráérez, mit is szeretek. Komolyan kezdem azt hinni, hogy ő lesz itt a kedvencem, és ha csak egy pillanatra is, de megbánom, hogy az itteni estének maximum itt lehet folytatása, többedmagunkkal. Oldalra pillantok a többiekre, bár kétlem, hogy mind megértenék, de jó lenne azt az ábrándot élni, hogy tanulhatnak valamit az őszülő halántékútól, ha más nem is, legalább rólam. - Akkor farkalj addig, míg lábra se tudok állni... - válaszolom ismét, alá mozogva, és jobb híján a lepedőbe markolva. És tényleg remélem, hogy a saját itteni jövőm érdekében a másik négyből legalább egy eltanul egy ilyen "íny"csiklandó fogást. Mert ahogy most tőle kapom, úgy nem lenne ellenemre valakit a számba venni, sőt. Egyszerűen akarnám is viszonozni azt a finomságot, amit érzek. De nem fosztom meg ettől, hiába tehetném meg könnyedén, hogy magamhoz intem például a farkast vagy a párducot, akik eddig is nagy örömüket lelték a számban, az oroszlánon nem akarok osztozni, ha már ő is ilyen kellemesen kisajátított. Inkább a lábam közé nyúlok ismét és élvezem a pillanatot, mielőtt ismét két kevésbé érzékeny pasi vágna kénye-kedve szerint partiba. Tudom, hogy az estének nem erről kell szólnia, de ha már ilyen szépen egymásra találtunk... Hát hülye vagyok én, hogy ellenkezzek?
- Azért nem mindig ilyen a felhozatal, de te a mindenkori mezőnyben is jól helyt állsz. - mormol vissza az Oroszlán, azt is jelezve, hogy azért Jen se látott még itt mindent-mindenkit. Hanghordozásának köszönheti, hogy az Oroszlán nem ígér be neki egy kis fenekelést a szavaiért, mert kihallotta belőle, hogy nem valami puszta egoizmusból táplálkozott a nő megjegyzése, nem provokálni akart. Inkább a kéjre, az élvezetekre koncentrál helyette. Nem rest úgy mozogni, hogy az Jen számára a legjobb legyen s egyúttal persze önmagának is örömet okozzon ezzel, bár a beavatás percei után sokkal jobban bírja az iramot, abban a helyzetben könnyebb dolga volt a Cicusnak, most kell szembesülnie a másik tényleges állóképességével! Nem kell sok, hogy egy pár csillagos lángviráot nyisson a kéjjel en szemei előtt s aztán hátrébb lépve már intenzívebben dolgozza meg és nyújtja el a kéjt, de persze ennyivel nem fogja beérni. A tükör nélküli, karjaira való hagyatkozás inkább átmenet a következő póz felé. S nem kell sok, hogy a Cicus hamarosan már így élvezhesse a korosabb fekete úr társaságát, na meg azt, ahogy hullámzó csípője precízen kimért lökésekkel ingerli a lehető legjobban, a leginkább kéjes pontokat elkapva. - Ó, azt fogom... ezt a forró finom kis puncit vétek lenne nem megdolgozni! Vagy a formás tested... - suttog tovább a nő fülébe, majd a másik oldalra hajol fejével, ott is csókokat nyomva a nő nyakára. - Mutassuk meg együtt, milyen kéjesen is tudnak szikrázni azok a szép zöld szemek! - mormolja, hogy aztán még intenzívebb legyen a mozgása. Tartva a szöget gyorsabb, erőteljesebb lökésekre vált, határozottan, magabiztosan dolgozva a nő kéjének érdekében, míg annak nyakörves torkára markol finoman. Nem fojtogatja, nem vágja el a levegő útját, csak határozottan, birtoklóan tartja, míg mélyet szippant a barna tincsek édes illatába, aztán a nő nyakának hajlatába hajol, arcát Jen pofija mellé simítja, az őszes borostával cirógatva, ahogy csípője érzéki ringó ritmusa tovább vadítsa a Cicust, korbácsolja benne magasabbra és magasabbra a kéj hullámait, még intenzívebb lángoló gyönyört csiholva ki a nő testéből mint eddig. Ha érzi a remegést, hallja a hangokat feltörni a Cicus torkából, akkor vált kicsit ismét, érzéki keménységgel farkalva meg a nőt, ezúttal keményebben megmutatva, hogy a hosszú és vaskos fekete farok meddig is ér és mire képes, ha a nő kéjtől táncot járó ölében kezd tombolni, elnyújtva és még tovább emelve ezeket a pillanatokat! -Mindenestül akarlak Cicus! - morogja a fülébe kéjtől reszelősen rekedtes hangon. S ha kezdene lecsengeni, akkor se hagyja nyugodni, bár csípője hátrébb siklik, a nő nyakát elengedi, ahogy kihúzódik belőle, cserébe most négykézlábra is állítja a nőt, egyik keze a farkincában végződő kúpot kihúzza, másik Jen testén simít végig gerince mentén, majd jobb kulcscsontjára előre. Ujjai végül a nő álla alá csúsznak, emelnek picit buksiján, hogy pont önmagával való farkasszem nézésre kényszerítse a szemközti széles fali tükörben, míg a kúp helyét makkja veszi át. Pozícióba helyezi magát, aztán mozdul: most is figyelmes, érzéki, de határozott, ahogy a nő fenekébe hatol.
Az oroszlán édes szavai egyre csak édesebbek, de olyannyira nekem tetszők, hogy elmém már-már a piros zászlót lobogtatva riadót fújjon. Megmutatni a többinek, hogy kell velem bánni? Mert nagyjából ezt mondja, továbbra is mint valamiféle gondolatolvasó. Csábító, s bár van némi kételyem azzal kapcsolatban, hogy én hallanám először ezeket a szavakat, mégis a maga módján különös. Csak ennyire tapasztalt lenne valóban, hogy zsigerből tudja, mit akar ez vagy az a nő, vagy én hallani? Vagy csak ezen a ponton minden csaj erre indul pöccre? Utóbbit már csak azért sem tudhatom, mert bár az érdeklődés szintjén, vagy egy-egy tájékoztató filmet meglesve (valahogy a leszbikus nyalakodás egyszerűen sokkal szenvedélyesebb és vadítóbb, mint férfi-nő felállásban, ha épp csak a kezem vagy a vibrátorom áll rendelkezésre) sokszor elábrándoztam róla, milyen lehet egy másik nővel, de ez eddig meg is maradt az ábrándozás szintjén - és ha az ajtón innen nem történik meg az áttörés, valószínűleg az ajtón túl sem fog. Elképzelhetetlennek tartom, hogy hátsó szándék nélkül mondaná azt, amit... Aztán kiderül, hogy valóban nem, a szó szorosabbnál is szoros értelmében véve, hiszen ő itt, New York kellős közepén a kevésbé napsütötte tájak felé vágyik, afelé, amit... Hát hogy is fogalmazzam meg neki és másik négynek úgy, hogy közben meg a cicafaroknál még nem volt ellenvetésem? Mondhatok-e ilyet egyáltalán, vagy az csak még jobban megvadítja őket, és inkább erőszakparty felé taszítja az eseményeket? Nos, csak alkalmasint éltem a nemiség ezen alternatív lehetőségével, mert ugyan még élvezhetőnek is tartom (de még mennyire amúgy), de eléggé tartok a mocsoktól, amivel ez járhat, és nincs mit szépíteni rajta, nem akarok sem sörösüveg méretet viszontlátni lehúzás előtt, sem visszatartási gondokat... - Én ezt eddig nem igazán... - rebegem, mikor megérzem az eddiginél nagyobb feszítést a be- (vagyis ki)járatnál. Végülis mit veszíthetek az őszinteséggel? Elzavarnak? Ugyan, ha itt ilyen pasik vannak, csak találok egyszer egy fogamra valót. Tényleg erőszakoskodni fognak? Nos, stilettoval ugyan egyszerűbb és nem mellékesen sikkesebb lenne, de rúgni tudok, ahogy a ruhatárból taxit hívni is. Ezen gondolatok mentén és egyben felismerve, hogy ha még egy kicsit bentebb csúszik, attól valószínűleg elmegyek, valamint hogy mindezektől függetlenül minden bizonnyal nem hangsúlyoztam eléggé, hogy ez számomra nem egy mindennapos játék, bátorkodom maradék kis eszemet összekaparni és tovább beszélni. - Ha most te ezt elveszed, másnak ma már nem fog jutni. - pontosítok. A fejemben jobban hangzott, mint kimondva, azt el kell ismerjem. Rögtön cikáznak is tovább a gondolataim, először oda, hogy ez ellentétet szülhet köztük, aztán oda, hogy majd a többiek maximális erőbedobással akarnának rávenni a következőre, majd oda, hogy ha nem is, majd legközelebb is lesz, aki erre a "jutalomra" pályázik, vagy akár lejátsszák egymás között kő-papír-ollóval... Talán ez az utolsó verzió még tetszene is, mert úgy minden itt töltött estémre szereznék minimum egy hódolót... Vagy simán kiplakátolják a képem az öltözőben, valamiféle "innen egy lépéssel se tovább" felirattal... De nem is kell ezen legóznom még, igaz? Egyelőre annyit kell tudnom, amit az oroszlán és a kisebb állatkert a következő másodpercekben reagál, és mellé persze azt, hogy most ezt igenis nagyon élvezem.
Ez a tánc már nem valamiféle koreográfiáról, inkább a szabadság vad és izgalmas improvizációs világából táplálkozott. Még akkor is, ha Jen taán kiszámítottnak vélte a szavakat, azoknak a csengése, a helyzet intimitása magukban hordozták azt az eshetőséget, hogy őszinte gondolatokat hallott megfogalmazódni s végső soron így is volt. Az már más kérdés, hogy olyasmi volt ez, ami egyébként az Oroszlán sikerét vonta maga után nem egy esetben, de mit a Cicus megtapasztalt, az a férfi természetes, önmagából táplálkozó lénye volt, nem pedig valamiféle weboldalról megtanult "így bánj a nőkkel" jellegű szarság, amiben másodpercre ki van számolva meddig nézz a szemébe, hogy fogd meg, mit mondj neki... nem, ha elsőre nem is feltétlenül vonzó idősödő sötét bőrű uraság volt az állatok királya őkelme, mostanra Jen érezhette, hogy mi is rejlik a férfiben s mi az, amiből az önbizalma fakad, hogy akár ilyen, nála vizuálisan vonzóbb társaságban is képes és tud is vadászni. S a férfi nem is állt le persze, tapasztalata, tehetsége egyre inkább kibontakozott, ahogy csípőjét mozgatta, csókokat, érintéseket szőve mellé a kéj színpompás perzsaszőnyegét tovább és tovább formálva. Most csak az övé volt kicsit a nő s a többiek ezt nem is bánták, adtak neki teret, elvégre korábban ők is kaptak és a kielégületlenségre abszolút nem lehetett panaszuk, nyugodtabbak voltak tehát. Az oroszlán pedig nagyon is jól elvolt az új zsákmányával, ezzel a szép, karcsú és kéjenc cicussal, akit örömmel halmozott el buja kényeztetéssel, mert abból ő maga is élvezetet merített, nem is keveset. Önmagában már Jen is sok élvezetet nyújtott számára, az, amit tehetett vele, de ez az egyenletben csupán egy tényező volt, még ha fontos is. A másik az volt, amit a nőből váltott ki, amit el tudott nála érni. S nem is szándékozott a dolgok kétharmadával beérni. Nem, neki minden kellett. Elvégre ő volt az Oroszlán. Nem kért, csak elvett, határozottan, de mégsem erőszakosan, önmaga erejének, képességeinek teljes tudatában, stabil önbizalommal. Így pozicionálta át magát s kezdett neki a dolgok új szintre emelésének, ami a Cicusból érdekes reakciókat vált ki. - Nem igazán? Ahhoz képest eléggé úgy reagálsz, mint egy kéjenc cicus... - kuncog a férfi, piciket mozdulva, most még jobbára hergelő, de hagyja azért Jen-t beszélni, mert érződik, hogy a mondatnak nincs teljesen vége, még ha a folytatás kicsit más is, de a testi rezdülések, a nem feltétlenül összefüggő mondatok mind arról árulkodnak, hogy valamilyen tekintetben nagyon is jól jár jó helyen! - Akkor ez a részed belőled csak az enyém lesz! - morogja egyszerűen a nő fülecskéjébe s a tetejébe még meg is harapja picit fülcimpáját, mélyebbre mozdulva leheletnyit. Ujjai az álla alatt picit meg is cirógatják a nőt, másik keze előre siklik testén, a fekete hálós anyagon keresztül, aztán rá is markol Jen keblére s gyúrni kezdi. Ebben a helyzetben megtartva kezdi éhesen falni csókjaival a nő nyakát, ahogy ajkai fel- s alá haladnak, csípője pedig az eddigiekhez hasonlóan türelmes tapasztalt ügyességgel mozdul. Méretes fekete szerszáma mind jobban és jobban meghódítja a nőt, hosszabb pályán mozogva, lehelet finoman, de fokozatosan növelve az erőt, sebességet, intenzitást, mozdulatainak ringó szakértelmével hergelve doromboló őrületbe a nőt, ahogy fenekét ténylegesen a magáévá teszi.
Nyilvánvalóan nem tiltakozom eléggé, bár teljesen kizárni magam a következő eseményből nem is akarom, mentségemre szóljon. Azonban úgy tűnik, sem őt, sem a többieket nem izgatja különösebben, hogy a nem mindennapos játékból csak egyvalakinek juthat. Őszülő halántékú oroszlánom hajthatatlan, s becézgetve ugyan, de kitartóan és határozottan ostromol. Nem is tart soká, hogy az erőteljes inger és a kellemes feszítő fájdalom hatására újra megadják magukat érzékeim, s testem ívbe feszítsék. Egy nyögésre futja csak tőlem, arra is nagyjából csak azért, mert testem rándulása kipréseli tüdőmből a levegőt. Igyekszem hamar összeszedni magam utána, mert úgy gondolom, hogy hiába a beteljesülés, a megkezdett munkát nem fogja félbehagyni a nagyvad - ugyanakkor úgymond ki kell engesztelnem (létezik itt ilyen?), s mindkettőnk számára célszerű lenne élvezetessé tennem a további néhány percet, míg megküzd a szűk ellenállással és saját maga is örömét leli bennem. Elnyújtózom a kis szekrényre korábban letett vibrátorért, s ha nem érem el, segítséget kérek hozzá valamelyik egyéb partneremtől. Ha a távirányítót is átadná, azt viszont visszaadom segítőm kezébe, egy kacsintás kíséretében. Szükségem van a kis zizegőre, hogy a móka ne szakadjon meg itt, hogy ne legyek buliromboló. Mert az a nagy helyzet, hogy azon ritka esetekben, mikor próbáltam a testiség eme formáját, a tűzijáték után inkább járt fájdalommal mint kellemes kéjjel. Ám itt a lehetőség, hogy ezt az eddig megismert határt tágítsuk kicsit, és magam is megismerjem, hogy egyáltalán lehet-e amúgy. Hogy hagyja-e magát az amúgy kívánatos test ilyesfélének is hódolni a testi szerelem oltárán két-három percnél tovább. Amint megkapom a bizgerát, játszani is kezdek vele az ölemben, hogy újra felélesszem a vágyat, a nagymacskának könnyebb dolga lehessen, és én se fájdalmasan sétáljak majd ki azon az ajtón. Szeretnék azért bírni holnap leülni egy jó film elé...
Ha az oroszlán éhes, akkor nem kérdez, elvesz és addig eszik, amíg jól nem lakott. S ez az Oroszlán, ami Jen-t a karmai közé kerítette, éhes volt. Nagyon. Ezt a többiek is tiszteletben tartották, hiszen mindannyiuknak volt lehetősége, most neki járt a dolog s egy ponton mások is kaphatnak még, de egyelőre a figyelme a nőre koncentrálódott s ez végső soron kölcsönös volt. Jen kérészéletű tiltakozása nem tűnt túl határozottnak, sem végső soron meggyőzőnek ha figyelembe vette az oroszlán, hogy milyen kéjes remegések futottak közben végig a nőn s végső soron igaza is lett azzal, hogy nem hátrált meg és mohósága csillapítására koncentrált, amit mellesleg elég figyelmesen és körültekintően tett, a Cicus minden bizonnyal ezért se tiltakozott sokkal hevesebben. - Hmmm úgy tűnik nem bánod, hogy elvettem. - mormolja Jen fülébe, miután a nő egy nyögéssel újra a csúcsra ér s velük szemben a tükörben látszik is arcán, hogy akad meg benne a levegő az élmény hatására. - De mire végzek veled és betöröm a popsid, az én engedelmes cicusom leszel ott hátul... - morogja a további játékos szavakat a nő füle mögé finom csókot nyomva a puha bőrre, míg egyik kezének ujjai a barna, puha fürtök tövét cirógatva masszírozza picit Jen tarkóját, s leheletnyit mozdul, nem erőltetve azt, ami a nőnek most nem lenne kényelmes, inkább türelemmel vár picit az élvezet izomtáncának lecsengésére, amíg újra jobban mozdulni tud. Érződik, hogy tudja mit csinál, milyen finomsággal vagy épp mélységgel dolgozik egyelőre a nő testén, amit mellesleg másik, haját nem markoló széles sötét keze birtokló becézgetéssel simogat is a tenyeret bizsergető fekete anyagon át, fel s alá, hogy egy ponton a nő torkára kerüljön. Picit birtoklóan rászorít, majd elnegedve megböki a csengőt, hogy aztán az ujját a karikába fűzve kezdjen picit jobban mozogni s ajkai most Jen nyakának tövére találnak, oda csókol, majd harap. Csípője kicsit jobban lendül, lassan, de határozottan intenzívebbé válik a dolog, bár még mindig elég visszafogott. Közben a Jen megkapja a játékszert amit kért, az apró rezgő tojás alakú huncut ketyerét, ami rezegni is kezd természetesen. Az oroszlán keze pedig átsiklik Jen mellére és rá is markol, gyúrni kezdi, bujaságtól meredő bimbóját picit morzsolgatja is ujjaival változatosságként, majd keze megindul lefelé, Jen lábai közé. Ha a nő hagyja (és a játékszer ölében kötött vagy köt majd ki most csiklója helyett) akkor vaskos, de mégis törődő, precíz ujjai kezdenek ott finom táncba cirógató ujjbegyek játékával ajándékozva meg a karcsú teremtést annak legérzékenyebb pontján. Csípője még jobban mozgásba lendül s most már neki is áll megmutatni Jennek, hogy milyen is, ha egy éhes oroszlán zsákmányává válik, az veszi szinte szó szerint birtokba testét szenvedélyes, határozott lökésekkel, felfedezve és felperzselve testét, érzékeit cirógatással, csókokkal, morgással szítja újra lángolásra s hozzá még persze ott van a tükörben visszasejlő buja látvány, ahogy perverzül buja kontrasztba olvad össze az idősebb, testesebb fekete oroszlán és a kecses fehér cicus alakja! - Ez az... most az én Cicám vagy! - morogja a leányzónak. - Az enyém a popsid és a csillagokig fogom kefélni a vonzó kis tested.... addig farkallak, amíg fel nem akadnak smaragd cicaszemeid! - morogja az Oroszlán a nőnek, egyre jobban és jobban sodródva a bujaság tengerének közepére szenvedélytől átitatott technikásan ügyes, mégis elemivé váló lökéseivel.
Ügyesen és szakértően feledtetik velem Davidet, azt meg kell vallanom. Csak időnként, egy-egy futó másodpercig jut eszembe, azt is csak olyankor, mikor a tükörbe nézek. Olyankor mindig bevillan, hogy igazán maradhatott volna még, legfőképp tanulni, ellesni néhány praktikát azoktól, akiket hamarabb neveznék férfinak mint őt. És mellesleg igazán meggyőződhetne arról, hogy nem én vagyok a kielégíthetetlen frigid picsa, mindössze csak nem úgy kell hozzám érni, mint egy tizenhat éves törékeny szűzlányhoz. Tetszem magamnak a tükörben. Már nem kifogástalan a sminkem, kócos a hajam, az elégedett arckifejezésről nem is beszélve - épp olyan vagyok, mint az ízlésesebb felnőttfilmek alaposan megkefélt hölgy résztvevői. Még az is tetszik, hogy a szó szerint falatnyi necc anyag rajtam tartósabbnak bizonyul, mint amilyennek hittem. Csak egy-két helyen tűnik nagyobbnak a csipkék közti lyuk, mint amilyen az érkezésemkor volt. Nem figyelem különösebben, melyikük segít ki a vibrátor elérésével, de a lényeg úgyis egy, hamarosan kényeztethetem magam vele, hogy újra ráhangolódjak a testi szerelem művelésére. Egyelőre csak a csiklóm környékén játszadozom vele, párba állítva ezt a nyakamra fonódó határozott kéz és a finoman erős harapások érzeteivel. Nem kell hozzá sok idő, hogy újra kéjesen nyöszörögjek, és átadjam magam a nagyvadnak, aki egyre kisebb ellenállásba ütközik így a popsimnál. Mikor megérzem ujjait a kezemnél, a kis zizegőt a markába csúsztatom, és megeresztek egy kaján félmosolyt a tükör felé - neki, magamnak, bárkinek, aki láthatja. Felszabadult kezemmel újra megtámaszkodom az összegyűrt lepedőn, s lassan de határozottan megtolom magam hátrafelé, hogy minél mélyebben érezhessem őt. Pillantásom elszakítva a tükörképünktől, oldalra fordítom a fejem, és megengedek magamnak én is egy mocskos, velejéig romlott mondatot, ami reményeim szerint felbúgatja annyira, hogy már ne a betörésem hajkurássza, hanem a kielégülést: - Nincsen szerelem tövig nélkül...
Ha ég is a háta közepe annak, vagy csuklik, aki Janet fejében megfordul, könnyen lehet, hogy álmaiban sem gondolna bele abba a helyzetbe amibe a nő taszítaná itt és most, bár kétségtelenül érdekes előadás lenne a klub számára, ha a Cica nekiállna itt leckéztetni a másikat azzal, hogy milyen jó dolga is van jelenleg... bár olyat is találna erre biztosan, aki ilyesmire gerjed, David esetében ez minden bizonnyal kérdés lett volna. Ki tudja még, hogy máskor milyen játékokra vetemedne, vagy miket fedezne fel magában Miss Miller is? Mert esélyes, hogy lesznek még felismerései itt magával kapcsolatban s ezen a ponton az is elég bizonyosnak látszik, hogy a bűnnek eme sötét és mély gödre képes őt elevenen elnyelni, ha önmagát és a mértéket egyébként meg is őrzi, jelenleg talán már tudja, hogy innentől semmi nem lesz ugyan olyan. A tiltott gyümölcsből egy kosárra valóval szakított s még nem ért a mézédes, kéjes kupac végére, még ott vannak a lédús gyümölcsök, amiket jelenleg is fogyaszt s amik talán már túlérettek is voltak, hiszen erjedt részegítő mámorral áradtak- és áradnak szét sejtjeiben, ahogy jelenleg az oroszlán prédája mindenestől. Fesletten erotikus mozgóképet varázsolnak a sejtelmes világítás fényelte tükrös, kemény és hűs "mozivászonra" a testes fekete férfival, aki hátulról dolgozza meg, csókolja, harapja és cirógatja, nem puszta kalapálássá alakítva az együttlétet, hanem szenvedélyt csempészve bele s ami emellett még elég fontos, hogy nagyon is figyeli a nő reakcióit, rezdüléseit, nem akar szenvedést okozni, és tudja is, hogy mit csinál. Ha eleinte habozott is Janet, mostanra esélyesen rájött, hogy nem baj, ha annyira nem menekült, mert jó kezekben van, mint a kis rezgő játékszer is ölén, amíg fel nem pörög eléggé. Az oroszlán együtt mozdul Janet csípőringásával, kellemesen érezve rá a szinkronra. S ha már Jen eléggé felpörgött így, akkor a kis játékszer parkolópályára kerül, mert a folytatásnál inkább útban lenne, ahogy a férfi egyik keze tartja Jen-t finoman de határozottan torkán és álla alatt tartva kezét, a másik pedig egyet-kettőt paskol ínycsiklandóan domborodó popsijára, aztán hajol a füléhez. - Oh, ez a finom szűk popsi bőven megérdemli a szerelmet... - kuncogva dorombolja Jennek, majd megharapja fülcimpáját. - Fantasztikus kis Cica vagy te! - dörmögi még hozzá, de ennyivel sem éri be, elvégre eddig is ő volt a legverbálisabb a férfiak között. - A legcsinosabb kis kéjenc itt, de gondolom tudod jól, hogy a szemeiddel fogtál meg a legjobban. - előre nézve Jen buksija mellett a maszkon keresztül a tükörben fúrja a nő tekintetébe a maga sötét szempárját. - Akarlak Cica... akarom azt a csillogást a szemeidben, amikor a kéj magával ragad mert a fekete farkam benned dolgozik, akarok belőled mindent és veled mindent. - szavai mellé kis csókok is járnak a nő fülcimpájára. - A buja hangod, lüktetésed, rezdüléseid... hogy a kéjenc kis szajhám és a királynőm is legyél... - harap bele végül a nő nyakának tövébe szavait zárva, hogy aztán felegyenesedve szabad keze a nő sötét fürtjeire markoljon s ezúttal ismét mutat abból az erőből és határozottságból, ami benne lakik, eleget téve a nő kérésének elkezdi alaposan és keményen megdugni a nő fenekét méretes fekete szerszámával tövig szaladva újra és újra, hogy heréi neki-nekicsapódjanak a nő nedves ölének közen újra és újra, ahogy az ívbe feszített hátú cicafüles szépséget igyekszik élete egyik nagy menetében részeltetni, míg szavaival pillanatokkal ezelőtt érezhetően élénk vágyait festette kis képekké, talán sikeresen varázsolva el Jen-t s szólítva meg benne valamit mélyen. S ha már ecset, úgy mozdulatai bár keményebbek és birtoklóbbak lesznek, nem hunyt ki belőlük a szenvedély és a tapasztalat szülte művészi igény, amivel igazán tehetségesen dolgozza meg a nő popsiját, csípője lendületes ringásának szöge és minden rezdülése igyekszik mindarra építeni, amit a nőről megtudott eddig s amit ezen pillanatokban is tapasztal, ötvözetté olvasztva a figyelmes érzéki szerető és a kemény vadállat archetípusait ezen aktusra s tán magával kapcsolatban Jen buksijában is, ahogy nyakörve csengőcskéjének vidám rendszeres csilingelése is egybeolvad majd ezzel az estével, min valami már-már pavlovi reflex esélyesen. Fel-felmorran, vagy éppen nyög már az oroszlán, mélyebb levegőket is véve, ahogy az élvezet nőttön-nő benne is és a koncentrációját is igyekszik megtartani. Még többet és többet akar a nőből, ezért is koncentrál, segíti magát a jó állóképesség mellett az egyenletes ritmussal és erővel is, igyekezvén Jen-t a kielégülés újabb csúcsára űzni, ami ha sikerül, akkor hangosan felmorranva szorítja össze szemeit egy pillanatra, feszíti meg minden izmát, hogy aztán ő is robbanjon a nővel intenzív lüktetést produkálva, előre hajolva harap a nő nyakának tövébe egy pillanatra, majd aminek lecsengése után nyom Jen ajkaira egy csókot. Kihúzódik belőle, de a kontroll alól nem engedi ki teljesen, inkább az ágyra helyezkedő fekete párducra irányítja fordított lovagló pozícióban lehetőségek szerint, aki, ha Jen ezt hagyja, lelkesen fogadja is a dolgot és feszül a nő alá, vagy éppen majd a nő ölébe, míg az oroszlántól most megkapja Jen azt, amit az este még korábban sorolt a kívánságai közé: meglovagolhat egy férfit, miközben az oroszlán feje ölénél van s nyelvével kezdi kényeztetni, játékosan édesgetve csiklóját lelkes odaadással s így tán még tovább varázsa alatt tartva a nőt, aki, ha hagyta a döntéseket most kettős kéjes-édes ingerek közé kerül ahogy a párduc farka benne merül el, peckes kebleit a fekete anyagon át gyúrva, az oroszlán pedig vággyal teli forró barázdákat szánt nyelvének ekéjével ölére. S hogy esetleg kéri e a harmadik férfit az ajkai közé, ahogy ezt korábban látta és esélyesen magával is elképzelte? Az már rajta áll, bőven válogathat még három férfiból.
Kezdőlap
