Egyesek azt mondják, sokat dolgozom és munka mániás vagyok. Mások szerint megszállott. Az irigyeim mind biztosak benne, hogy nincs magánéletem. Egyikkel sem szoktam vitatkozni, mert végül is ez tényleg így van. Imádom a munkám adta előnyöket, a kellemes tényt, hogy a fél város telefonszáma megvan nekem és amit akarok, azt percek alatt elérhetem. Imádom, hogy pörög az életem és nem nekem kell levadászni a talán nem is létező tisztességes pasikat. Amikor akarok, felhívhatok egy dugócimborát és nem fog panaszkodni. Nagy eséllyel jobban is néz ki, mint sok unalmas tisztviselő vagy nők esetében a kedves férjük. A legtöbben ugyan össze hozzák az irodai stílust ruhailag és van egy tisztességes kinézetük, de még sem lehet mindenki magával ragadó. És mielőtt valaki megkérdezné, nem, én saját magamat sem tartom egy szépségverseny esélyes nőnek. Ahhoz az én színeim túl kontrasztosak, a modorom nyers és már régen túl vagyok a koron is, amikor az ilyesmire jelentkezik az ember. De én nem félek a saját szexualitásomtól. Megélem, amikor akarom és bár ez nem publikus a munkahelyemen, mondhatom azt is, hogy akivel akarom. Legyen az férfi vagy nő. Esetleg mindkettő egyszerre. Vagy egy egész orgia, bár ebből talán már sikerült végre kinőnöm. Ellentétben a gazdag kéjencek megbüntetésével. A kis hobbim, amelyet szerintem soha nem fogok megunni. Még akkor sem, ha az esetek felében nem éppen szép lelkű és tökéletes testű alakok jutnak nekem. Aki fiatalon eléri, hogy elég gazdag legyen és sikeres a saját erejéből egy tagságihoz a privát klubba, az soha nem csak egyenes utat járt be. És nem ritkán vágyik egy helyre, ahol lazíthat a pórázon. Én pedig ezer örömmel vetem bele magamat heti egy-két estén a lehetőségek tárházába. Ugyan a szex is része technikailag  programnak, de nálam ritkán kerül terítékre. Ellentétben a pálcákkal, amelyeket addig suhogtatok valakin, amíg haragos vörös színben nem játszik néhány testrésze. Egyesek a feneket szeretik ebben. Mások a hátat. Személy szerint én imádom azt, aki nem hátrál ki, amint eljutok a talpaiig. Izgatónak tartom, amikor egy-két nap múlva felismerem hivatalos ügyben a korábbi áldozatomat és megpróbálom kitalálni, ő a sérült lábbal vagy én a nyolc centis sarkakon bírnám-e tovább az ácsorgást. Csak ők erről nem tudnak. A klubba erősen sminkelt, fekete maszkkal és bőrruhába bújtatott testtel bukkanok csak fel, arról nem is beszélve, mennyit változtat a jól meghúzott fűző egy nő alakját, a becenevéhez illő parfüm pedig a kisugárzásán. A szelíden irányító Ana a nappalról ilyenkor adja át a helyét Elienek és a szabadságnak.
A maga módján életem legszerencsésebb estéje volt, amikor Hudsonnal találkoztam. Nyakig merülve a szexuális deviancia medencéjében nem volt sok hátra attól, hogy örökre a víztartály aljához láncoljam magamat. Az ő helyzete ellenben felnyitotta a szemeket és rávett, hogy még jobban kezembe vegyem az irányítást. Az életem felett. A jövőm felett. A terveim felett. Fiatalabb nálam, teljesen más a hátterünk, mégis ma ő az, aki a legjobban ismer. És még előtte is titkolózom. Neki sem kell tudnia róla, mi történt, mielőtt Elisiana Simons-t megalkották. Tudja, hogy vannak nem túl kellemes álmaim, ahogy neki is. Tudja, hogy nem akarok rendőrségi ügybe keveredni és a törvényesség határánál tovább nem kell ismernem a hely működését. És nem is kérdezek rá olyasmire, aminél a válasz kínos helyzetbe hozhat. Védszövetség. Az élet nevű dagonyában én jártam jobban, de néha még így is elkap a "tombolás". Amikor csak őt engedem közel. Még olyankor is irányítani akarok. Nem tudom ezt a titkomat valakire rábízni, aki nem érzi át. Neki megvannak a saját epizódjai és gyakoribbak, mint az enyémet. Hagyom, hogy véget érjen, utána mellette vagyok. És nem sajnálom, mert pontosan tudom, hogy én magam attól menekülnék el, amint a szemében meglátom, hogy így érez. Azt már csak egy hajszál választja el a lenézéstől sokszor. Köszönöm, de nem. Soha!
Ugyan Hudsonnal személyesen majdnem két hete nem találkoztam, de soha, egyetlen pillanatig sem vonom kétségbe, hogy attól még nem lát szívesen, ha felbukkanok. Mire azonban a munkából haza érek egyértelművé válik számomra, hogy túl késő van. Ha el is indulnék a háza felé, nem találnám otthon. A klub esténként majdnem mindig telt házas. Oda kell a felügyelet. Az emeletről nem is beszélve. Marad a szokásos bőr és fém öltözet, meg egy hosszú kabát, ami eltakarja. És véd a téli hideg ellen. A taxisofőrnek pedig nem esnek ki a szemei a helyéről, amikor leintem, hogy vigyem el a megfelelő címre. Ami alapvetően egy sima éjszakai klub. Csak VIP kártyával és álarccal lehet feljutni. Az utóbbit a bejárat előtt rakom fel, idebenn nem feltűnő. Egyedi termék, egy művész készítette fémből az arcom formájára és addig metszette, amíg csipkének nem nézett ki. Jó, igazából több hasonló van nekem. A lényeg, hogy ezzel és kártyát villantva pillanatok alatt az emeleten is vagyok, ahol a főnök irodája felé veszem az irányt. Nevezzenek paranoiásnak, de jobban érzem magamat, amikor tudom, hogy legvédettebb helyen hagyom a táskámat és a kabátomat. Az utóbbit igazából csak még mindig imádom, az előbbi pedig a mobilomat és vele a fél életemet rejti.
Az iroda üres, ezt a kopogás után azonnal kiszúrom, de nem első alkalommal járok ide. Tudom a kódot, a panel fölé hajolva beütöm, még a kamerába is bele mosolygok, mielőtt belépnék. Végre. A domina szerelések extra dögösek, de odalenn igencsak kilógnék benne a tömegből, így eddig maradnia kellett a kabátnak. Hiába van vagy huszonöt fok. Most egy sóhajjal pakolom le a táskámat a kanapéra és kezdem lehámozni magamról a fekete szövetet is. Pontosabban csak kezdeném, mert félúton abba hagyom, egy igencsak éles rántást érezve. A hajam sikeresen beakadt a csuklya rész cipzárjába. És baromi vicces lesz kitornázni ebben a pózban, meg fűzőben. Mielőtt azonban esélyem jutna neki veselkedni jobban a dolognak, ismét nyílik az ajtó a hátam mögött. Biztos Huds is megérkezett. A legjobbkor.
- Meglepi! Vagyis lenne, ha nem akadtam volna el. Szabadítsd már ki a hajamat, kérlek! - meg sem fordulok, csak leengedem annyira az anyagot, hogy látható legyen, hol sikerült egy méretesebb tincsnek elakadni a fogak és valami tépőzár körül. Na, ezért nem kellene lefelé menet a sötét lépcsőházban csinálnom az ilyesmit...

Ami korábban még csak kissé kényelmetlen érzés volt, pillanatok alatt képes átmenni idegesítő fájdalomba, miközben a csípőmet forgatva keresek megfelelő pozíciót a mentőakcióhoz. A fűző kényelmetlen így, de ilyesmi sosem zavart, ha esetleg Hudson mögém állva jobban belelát a dekoltázsomba, az sem nevezhető éppen új élménynek egyikünk számára sem. Ami azt illeti, privát játék közben nem egyszer ennél sokkal provokatívabb darabokat öltök magamra annak érdekében, hogy fenn tudjam tartani érintés nélkül a másik fél érdeklődését. És a négyeshez nekem sem árt egy társ. Inkább maga a tény zavar, hogy a kabát egyszerre akadályozza a karjaimat és a fejem mozgását is. Ha valaki már kerül ide, nyilván képes türelmesen kivárni, amíg szabadul, de nekem nem erősségem a korlátok elviselése. A tény, hogy most nem én irányítom a testemet, máris kezd zavarni, pedig alig pillanatokkal korábban derült ez ki számomra is. Ez egy fajta domináns vonás bennem, amelyet Elie megkövetel magának még akkor is, ha Ana éppen nem zavartatja magát egy ilyen apróság miatt. És igazából nem is Hudson jelenléte miatt lobban fel a láng, hanem a ténytől, hogy Ryu is vele tart. Félre értés ne essék, semmi bajom a férfival, igazából még kedvelem is őt és az elhivatottságát, de attól még kettőnk között soha nem sikerült pontosan elhelyezni a határokat és lerögzíteni. Tudom, hogy pocsék élete volt, ki lehet venni a mozdulataiból és a reakcióiból. Nem tudnám rávenni magamat, hogy a külön kérése nélkül uralkodjam a behódolásra is alkalmas énje felett. Ugyanakkor lassan és biztosan maga mögött hagyta a lényt, aki volt és számomra ezzel vált ismeretlen tényezővé. Mindenki más ellenében ebben az épületben meg tudom mondani, hogy ki a domináns fél. Kevesebb mint egy maroknyian vannak, akikkel szemben veszítenék és velük nem játszom. Vagy pedig eleve nem is játékosok. De az új, összeszedett és üzleti életben jártas Ryu egy kérdőjel. Amit egyszerre akarok megfejteni fizikailag és ugyanakkor gyűlölöm a gondolatát is annak, hogy rákényszerítem az akaratomat, amikor ő nem kívánja ezt. A szabad választás szabadsága olyasmi, amit én mindig megadtam a partnereimnek és elvárom mástól is. Így az egész egy értelmetlen katyvasszá válik, amikor a szexualitás legkisebb jele bekerül a képbe. Legalábbis számomra. Amikor nem gondolok erre, nagyon könnyű őt barátként kezelni. És szerintem ő is így van vele, mert pillanatok alatt kivonja magát a privát szférámból és a lehetőséget választja, hogy helyet foglal, amíg Huds megbirkózik a hajtincsem kiszabadításával. És közben kioktat. Vicces, még mindig ő az egyetlen személy, aki fiatalabb nálam és megengedi velem szemben ezt a hangnemet magának. Meg szórakoztató is.
- Hirtelen ötlet volt, hogy ide jövök... - nem a szükség egy kis uralkodásra. Abban már javulok. Azzal, hogy Ana a munkájában több lehetőséget kap kibontakozni és irányítani, sokkal kevésbé érzem a kényszert, hogy egy szex klubban használjam ki a képességeimet férfiak megalázására. Szeretek ide jönni, élvezem, hogy ha felbukkanok, máris érkeznek a felkérések a szubmisszív felektől játékra, itt tényleg mindenki megérti elsőre, ha azt mondom, ma éppen nem hozzád van kedvem és több az udvariasság, mint egy operabálon. Lehet, hogy ez a hely dekadens és romlott, ugyanakkor mindenki önként lép be, ismeri a szabályokat és tisztában van a testi és lelki szükségleteivel. Vagy legalábbis lesz hamarosan. Amint nem fél kimondani, mire vágyik igazából. Nálam egyszerű volt a képlet, férfiak, akiket bánthatok. Akiken leverhetem minden dühömet, amelyet az apám iránt érzek. Ezzel megakadályozva, hogy a méreg a normális életembe is beszivárogjon.
Érzem, ahogy a ruhaujj enged és végre a hajamon sincs a súly. Ezek szerint Hudson végzett vele. Egy sóhajjal engedem le a karjaimról a kabát szövetének maradékát, hagyom, hogy úriemberhez méltóan ő fogja meg és terítse le, miközben megszemlélem az eredményt. Nem lett semmi levágva, az a csiga, amelybe a hajam végét kunkorítottam, ugyan kissé szétesett, de egy kis fésülés és egy leheletnyi zselé után már nyoma sem lesz a dolognak. Egy valamiben pedig Hudson nem hazudik, tényleg mindenre fel van készülve itt. Így csak egy bólintással engedem le a maszkot az arcom elől és tűzöm a ruha dekoltázs részéhez, miközben elindulok a fürdő felé. És így lehetőséget adok nekik, hogy szemmel veréssel lemeccseljék, ki és mit fog válaszolni a következő kérdéseimre. - Kíváncsiság és aggodalom, Ryu. Hudson nyilván valóan ideges, te  fáradtnak tűnsz, folyamatosan figyeled és ha jobban bele gondolok, két hete nem kaptam új játékot. Múltkor rájöttél, hogy nőgyógyászati szék fétised van, vagy valami történt? - a fürdő ajtó nyitva marad és egy pillanatra a tükörben még látom az arcukat is, mielőtt elég közel lépnék és elveszíteném a lehetőséget a pásztázásra. Hudsonnal ezer éve tréfáljuk meg egymást erotikus dolgokkal. Fogalmam sincs már, hogyan kezdődött, de évek óta hasonló a program: én pornót hagyok hátra, ő szexjátékot küld. Vagy csempész a táskámba. És volt már, hogy olyan kedvem volt, ezért polaroidokon az irodája falára kiplakátolva láthatta láthatta, ahogy felhasználom az ajándékát egy szerencsétlen vagy épp szerencsés áldozatomon. Amint csuklya van a fejükön, valahogy egyiket sem zavarja a kép. Sőt, ha tetszik a kütyü, dildó, pálca, csipesz, akármi; akkor valami jó kis lány-lány jelenetet kap az ajándékozó HD-ben. Lehetőleg néhány látványos jóga pózzal. Utoljára viszont biztosan nem az volt, személyesen választottam ki egy jó kis orvosos meleg pasi pornót az említett eszközbe kötözött delikvenssel. Az első ilyen, a tévén hagytam, szóval le sem tagadhatják, hogy látták egy részét.
Megvan a fésű, lassan húzom végig a hajamon, gondosan figyelve rá, hogy csak a balesetet szenvedett tincset kapja el és simítsa ki, majd óvatosan az ujjamra kenek némi hajzselét és visszabodorítom, ahogy a többi állt. Tökéletes, alig két perc alatt. A mesterséges fényben a bőröm még világosabb, az alapozót viszont jól eldolgoztam, nyoma sincs, hogy kissé rájátszottam az árnyalatokra. A szemem szénfeketével van keretezve és ázsiai formábbra alkotva, az arccsontjaim és az orrom vonala szürkés színnel árnyékolva. Ahogy az állam is, élesebbként hangsúlyozva a vonásaimat. A sötét vörös rúzs nem kopott meg, de nem is használnám ezt a márkát, ha hajlamos lenne rá alig egy óra semmit tevés alatt. Röviden, minden rendben, így pedig kimehetek és eldönthetem, melyik fiúval kell farkas szemet néznem, hogy halljam a teljes igazságot. Hogy ez kényszerítés? Igen az, de nem a múltjuk sötét titka érdekel most, hanem a jelen és a fájdalom, amelyet a legjobb barátom érez. Tudom, hogy szeretnek ők selyempapírba csomagolni, de ennél edzettebb vagyok. Ha emlékeznének az alkohol gőzös éjszakákra, tudnák. Igazából én sem emlékszem rá, mit mondtam, de tudom, melyik mese alatt karmolgatom a kezem adott ujját. Gondolom, arra is teljesen felesleges emlékeztetnem őket, hogy ráérek egész éjjel várni a választ, nem?

Nem beszélnek. Egyik sem nyög ki egy szót sem, ezt pedig a legkönnyebb dekódolni minden lehetőség közül. Azt jelenti, hogy a téma olyasmi, ami nekem fájdalmat vagy veszélyt okoz. Minden más esetben, amikor nem miattam aggódnak, a szavak könnyedén jönnek a szájukra, de velem kicsit más a helyzet. Nem kell mindent tudnom ahhoz, hogy pontosan értsem, mi az, ami Hudson számára tabu. Abighail. A szőke kurva, aki pórázon tartja, játékszernek nézi és még mindig azt hiszi, testi fájdalommal elérheti, hogy megtörjön. Ilyenkor látszik igazán, mennyire jól játssza előtte a szerepét Hudson. Nekem néhány találkozás elég volt, hogy tisztában legyek vele, a lelke ennél sokkal edzetebb. Benne volt már akkor is az a sötétség, amelyet nem szabadna megtapasztalnia soha egy fiatalnak, mellé pedig hatalmas adag élni akarás. A dacot pedig csak a drog nyomta el, amelyet nem is volt olyan nehéz némi idővel és kezeléssel kiüríteni. Ezek emlékek egy olyan életből, amelyben még a mainál is tehetetlenebb vagyok az őrült madamme-mal szemben, aki játszóterének nézi a várost és annak lakóit. Igen, lehet erre mondani, hogy én se vagyok jobb, mert éppen ugyanezt játszom a hivatalban és minden egyes magán látogatásom folyamán a klubban is,  de számomra ez akarat kérdése. A főnököm, akinek megvan a magához való esze és képességei, dönthet arról, mi történik a városban, nekem elég az, ha tudok róla előre. A klubban pedig? Mióta beléptem háromszor rezgett legalább a mobilom, ami azt jelenti, ennyi itt lévő ember minimum akad, aki nagyon szívesen venné, ha uralkodnék felette. És még csak meg sem próbáltam magamra felhívni a figyelmet, egyszerűen csak jó a hírnevem. Régebben, mikor gyakrabban jártam szado-mazo csoportos eseményekre, volt, hogy egy hónapra előre betábláztak az önkéntes szenvedő alanyok. Egyszer régen, amikor azért kerültem ebbe a világba, hogy az apám iránti haragomat valami kevésbé káros szenvedéllyé alakítsam át, még nem hittem volna, hogy mennyi férfi van, aki ezer örömmel fogadja. Bármennyire is szeretik a romantikus irónők azt állítani, hogy az a jó pasi, aki befolyásos az életben és domináns az ágyban, az az igazság, hogy az ilyesmi megterhelő lehet. Kell egy hely, ahol leereszthetnek, nem kell döntéseket hozniuk és csak hátra dőlve fogadhatják be az eseményeket. Én nem szexelek velük, nem hagyok hátra rúzsnyomot a ruhám és ha kell, minden más büntetést is észrevehetetlenné tudok tenni. Ez az egyik oka, hogy nem kevés rajongóm akad, akik időnként még ajándékokat is hagynak hátra. Az egyetem mellett még elfogadtam pénzt is ezért, mert jobban hangzott mint a diákhitel lehetősége, de mióta végeztem, már nem teszem. Persze én se vagyok hülye, ha valaki hajlandó több ezer dolláros tűsarkút venni azért, hogy azzal tapossam meg, akkor a cipőt megtartom. Meg esetleg táskát, sálat, ilyesmit. Ékszert és ruhát soha sem. Azokat túl könnyű felismerni. Megint más eset, amikor valaki az (ál)nevemben hagy támogatást a kedvenc kutyamenhelyemnél vagy a gyermekrák alapítványnál. Kellett nekem viccelni vele egyszer, mikor azt hittem, a partnerem már jobban elmerült a kéjes kínban, minthogy meghallja az elejtett megjegyzést... vissza a lényegre: hol is van az a rész ebben, ahol nincs választásuk?
A másik lehetőség valami illegális. Ugyan a fiúknak nincs fogalma róla, pontosan miért, de elvből elutasítok mindent, ami engem a rendőrség hatáskörébe rakhatna. Túl jól ismerem a zsaru logikát, már tizenkét évesen kiábrándultam abból, hogy az ő feladatuk védeni az állampolgárokat. Lehet, hogy így van, amíg az utcán kérsz tőlük segítséget, de amint bekerültél egy örsre, te bűnös vagy. Kortól függetlenül. Egek, ha a gyámügy nem ad mellém egy ügyvédet a kirendelt képviselő mellé, engem is simán képesek lettek volna megvádolni. Igen, azóta nevet változtattam legálisan, az aktámat kiskorúként két bíró is titkosította, akik közül az egyik igencsak magasan ül még országos viszonylatban is, de mindenkinek vannak ellenfelei. Szóval addig jó mindenkinek, amíg zsaruföldén radar alatt vagyok. Utána még mindig ott a kizárás lehetősége. Egy éjszakás kalandjaim ugyanis voltak arra és akinek jutott, abból hosszú a lista. Igazából még nő is van rajta, csak éppen nem hirdeti. Mindegy, az eredmény akkor is az, hogy biztos vagyok benne a fiúkat elnézve, hogy nem illegális dolgok miatt kerültek bajba, hanem Huds akasztotta megint össze a bajszát Abyganéval. Aminek vérzés lett a vége. Kérdés, hogy merre?
- Mindenki tudja, hogy nem azért vagyok kíváncsi, mert alig várom, hogy beégessen egy szexjáték a munkatársaim előtt. Szóval mondjátok a szemembe nézve, hogy nincs miért aggódnom és ejtem a témát - sóhajtok fel, miközben feladom az őrhelyemet a fürdőszoba ajtajának dőlve és inkább elindulok az italomért. A két színesz szesz szerető mellett legalábbis erős a tippem, hogy a színtelen folyadék a harmadik kristály pohárban vodka, nekem. Az egyetlen ital, amitől lassabban rúgok be és ami nem okoz nagy mértékben sem másnap reggeli macskajajt, már ha márkás. Remélem, az. Bár azt talán még ők is tudják, hogy ha a vodkával viccelnek meg, abban nincs köszönet. Én sem szórok chilli port senki más kedvencébe, pedig lehetőségem lenne rá. Nekem nem a csoki a gyengém, hanem a csípős ételek és így ennek megfelelően sokszor van nálam extra fűszer. Vagy a fiókomban. A főnököm íróasztalának egyik fiókjában. A kedvenc portás lányomnál. Otthon vagy hat-nyolc fajta. Semmi extra, ugye?
- Egészségetekre - emelem meg a poharat, miközben neki dőlök Hudson íróasztalának és egy óvatos kortyot iszom belőle. Az ital végig égeti a torkomat kisebb mértékben, de mellé nagyon hűvös az íze és a hőmérséklete is, azonnal felismerem benne az Imperialt. Szinte biztos vagyok benne, hogy Hudson csak miattam tart belőle a magán gyűjteményében is. Nekem is hasonló okokból van az a fura nevű, amit szeret. Azt nem kell tudnia, hogy egyébként nyertem az üveget. Közben a mobilom újra megrezzen a derekamnál és most már elő is veszem. A telefonszámomat nem adom meg senkinek, de van egy publikus e-mail címem Elie domina énje számára. Szám szerint az ötödik felkéréssel. Kettő még tetszik is. Azt jelenti, hogy térdelve megvárhatják, amíg méltóztatok oda érni. - Hogy megy az üzlet? Egész szép létszám van egy hétköznap estéhez képest és sokan még be sem jutottak. Újakat is vettetek fel? Esküdni mernék, hogy eddig senki nem figyelte olyan kéjvággyal Ewerett-et, mint egy szőke pincérnő róka maszkban - kérdezem, miközben visszacsúsztatom a telefonomat a spéci tokba és szinte biztos vagyok benne, hogy láttam egy új szöszke pincérlányt, aki korábban nem volt itt. Vagy csak nem platina szőke volt. De azért elég feltűnően csorgatta a nyálát, ha korábban láttam volna, biztos, hogy húzom vele kicsit a fiúka agyát. Tudom-tudom, szemét tudok lenni. Vegyük úgy, hogy nálam a törődés jele az, ha már megvicceltelek. Ryu reggeli sós kávéjára sem kell már sokat várni. A biztonsági főnök meg megérdemli, titokban betanította a kutyámat. És nem mondta meg, melyik parancs az, amivel el lehet hallgattatni...

// 18+

Furcsa helyzetben vagyunk mi hárman itt. Mondanám, hogy a kényszer hozott minket össze, de az nem igaz. Sokkal inkább hála, segíteni akarás és némi lelkiismeret furdalás. Egyfajta lánc el. Én voltam az, aki beleszeretett a s&m világába és mindent meg akart róla tudni. Majd egyszerűen szembe találta magát a legmélyével, ahol már nincs választás, nincs szabad akarat és nincs józan ész sem. Ez volt és ez is marad Abighail sötét börtöne. Olyan mint egy fekete lyuk, amely beszippant és ott tart. Hudson soha nem tudott tőle megszabadulni eddig. De még mindig küzd és nyerésre áll, ami magával ragadó. Főleg a szőke ribanc valódi természete mellett. Az a fajta nő vagyok, aki szeret uralkodni és ezt nem is titkolom. Mégis, teljesen más, amit én csinálok. Az én játszótársaim önkéntesek, örömmel csatlakoznak hozzám és amikor végzek velük, térden állva könyörögnek még többért. Vagy elnyúlva a padlón, ha nincs bennük elég energia ennél többhöz. Mert ők is megkapják, amit akarnak. Fájdalmat, kéjt, megnyugvást. Nem összetörni akarom őket, hanem kitágítani a határokat. Ettől végül még jobbnak, erősebbnek érzik magukat és büszkék rá. Nem félnek visszatérni hozzám, mert nem töröm meg a lelküket. Igen, eljuttatok őket a határokig, sírni és sikoltozni fognak, amikor rossz napom van, de pontosan tudom, mikor állnak készen visszatérni. Abighail számára nincs határ, amit ne lépne át, nincs lélek, amely túl becses a megtöréshez. De benne ezt látják is és nem bíznak meg. Nem neki mondják el a legnagyobb félelmeiket, mert tudják, hogy gondolkodás nélkül használná őket fel ellenük. Én másképp működöm. Ha valaki előttem mondja, hogy fél a nyilvános megszégyenítéstől, addig ingerlem, amíg senki és semmi nem fogja érdekelni a kéjen kívül. És az utolsó, amit látni fog előtte, az tucatnyi irigy pillantás emberektől, akik szeretnének a helyében lenni, átélni ugyanezt a hatalmas orgazmust, amit végül megadok neki. Ami után percekig csak feketeséget lát, mozdulni sem tud és nem fogja észrevenni a nézősereget. Vagy hogy ki emeli fel és viszi vissza a szobába, hogy kipihenhesse magát. A nőkkel csinálom meg ezt főleg. Mindegy, milyen harcias vagy vehemens valamelyikük, egy bújós cicává válik ezek után. És a lelke legmélyéig vágyni fog az ismétlésre. Ezért kapom én meg az ajánlatokat minden alkalommal, amikor felbukkanok. Aki átélte, újra szeretné. Aki látta, részese akar lenni. Sokszor még olyan is, aki alapvetően domináns. Van, ahol nem keveredik a szex és a szado-mazo világa, de itt minden megegyezés függő. Én alapvetően a saját szexualitásomat nem vonom bele, nálam a hangsúly az irányításon van. De a másik félnél az egyetlen, amit tennie kell, hogy elfogad mindent. Többek között azt is, ha úgy döntök, a fél estét kitömve tölti...
Véresre verés. A kezem ökölbe szorul a szavak hallatán, mert ez már megint nem az, amit választásnak vesznek. Van, aki szereti, de a sebek általában sokkal komolyabbak, mint amilyennek tűnnek, így a profibbak nem mennek el a végsőkig. És Huds magától biztos nem brüsszeli csipkeként akarja látni a hátsó felét. - Borsmenta, mirtusz vagy eukaliptusz. Mindegyik két percig úgy éget, mint egy billog, de utána két órán át nem érzel zsibbadáson kívül mást - épp elég sebet és zúzódást okoztam én már játék közben, hogy pontosan tudjam, mit érdemes rá használni. Huds pedig kifejezetten berzelkedik minden gyógyszertől, amelyet nem ismer vagy kábító hatásúak. Nincs kétségem afelől sem, hogy Hudson ugyanúgy tart a klubban aloé gélt a friss és kakaóvaj kivonatot a gyógyuló nyomokra, mint minden más természetes orvoslás hívő, de azok csak segítenek a gyógyulásban, a fájdalmat nem igazán nyomják el. Véres fenékkel végig ülni bármit egy kín lehet. Arra ezek a növények jók. Igen, attól, hogy nem vagyok nagy virág fan, még ismerem azokat is, amelyek hasznosak nem elszívva...
Everett ezek szerint tényleg népszerű a legújabb dolgozók között. Mondjuk, ezt meg tudom érteni. Jól néz ki, erős, megbízható kisugárzása van, mellé pedig nem olyan a munkaköre, amely megkívánja a részvételt a játékban. Aki megszerzi magának, az tényleg biztos lehet benne, hogy csak az övé a nagy fiú. Szegényke. Igazán megérdemelné, hogy kimentsék a főnökei. Ha nem direkt várnak. Hoppá! - Ugye nem? Direkt maradtatok ki, mert szórakoztató? Vagy azt vártátok, hogy rájöjjek és én mentsem meg? - mert itt és most simán kinézem mindkét díszmadárból, hogy megteszik. A kis katona teljes egészében igyekszik távol tartani a magán életét a helytől és ebbe az sem fér bele, hogy a melegházba száműzzék, amiért az egyik főnöke túl törődő vele. Én viszont papíron nem dolgozom itt és nem is újdonság, hogy mindig mással kezdek. Ha ő a listára kerül, azt jelenti, nincs oda a vezető szerepért, de nem is meleg. Ez elvileg haladás lenne...
- Ketten vannak, az egyik nő, őt hagyom a végére - válaszolok őszintén, mert Hudson előtt soha nem titkoltam semmit. Sem a tényt, hogy szeretem a férfiakat bántani, sem azt, hogy néha vonzónak találom minden szempontból a nőket. Egek, még édeshármast is szervezek magamnak bármilyen felállásban, ha éppen ahhoz van kedvem. És ha jobban belegondolok, egyikük sem tiltakozott a további személyes bevonása ellen a játékba, azt pedig senki nem mondta, hogy csak eggyel tehetem meg. Elég jól el tudom képzelni igazából, hogy Hudson megdolgozza alaposan a kis vöröst, amíg én elintézem Mr. Cégvezetőt. Legalábbis erős a tippem, hogy igazából az lehet, de soha nem kérdeztem meg tőle konkrétan. Mindegy, ha egyszer maszk nélkül jön velem szembe, úgy is fel fogom ismerni. A magnum bajusz rég idejét múlt, mellé pedig ott az a fura anyajegy a nyakán. Igen, velük voltam már korábban is, azért merem egyszerre hívni őket. - Nem bánnám, ha megdolgoznád egy kicsit a száját, amíg én játszadozom - teszem hozzá őszintén, mert bár nagyjából szándékomban áll minden más testnyílását is alaposan próbára tenni, de a többinél ott akarok lenni, irányítani, mit és mennyire fogad be. Mennyire képes befogadni bizonyos adag játék előtt, alatt, után. És leállni, mielőtt még gazán élvezhetné...
- Nem kétséges, hogy jól fogok szórakozni, Ryu, bár még egy apróság hiányzik előtte... nem csókolnál meg? - bököm ki, készen rá, hogy ezzel sikeresen bele fojtom valamelyik srácok a pohara tartalmába. És igen, épp teljesen komolyan gondolom ezt a kérdést. Valakit le kell kapnom, mielőtt bemegyek a játszó szobába. Amint megérzi rajtam egy másik férfi illatát és ízét, olyan féltékeny lesz, hogy teljesen átadja magát minden ötletemnek. Csak vele foglalkozzak, csak körülötte forogjanak a gondolataim, csak őt lássam. Sokkal többet elvisel, amikor a büszkesége a tét, a tény, hogy nem ő az egyetlen férfi számomra azon a napon. És ugyan be nem ismerné, de mindig jobban élvezi ezt. Ha a felesége tudná, hogy csak meg kell csalnia és máris sokkal jobban fogja szeretni...