Amiket bírhatsz bennem

» Őszintén megmondom véleményem, akkor is, ha tudom, hogy meg fogok bántani vele másokat. Amennyire sikerül, próbálom finoman megfogalmazni a dolgokat, de sok esetben nem működik a cenzúrám és csak kibuknak belőlem a szavak.
» Általában nagyon barátságos és mosolygós vagyok, még akkor is, ha néha beletelik kis időbe, míg új társaságban feloldódom, viszont, ha valakit nem találok szimpatikusnak, azzal nem fogok jópofizni.
» Megbízhatónak gondolom magam, mindig tartom az adott szavam és nem ígérek olyat, amit nem tudok, vagy nem is akarok teljesíteni. A rám bízott titkokat jobb esetben a sírba viszem magammal, semmiről nem jár el a szám, hacsak a titok nem ütközik bele az elveimbe, vagy ki nem húzzák belőlem. Ez utóbbi eddig csak ritkán fordult elő, de akkor is beismertem, hogy én voltam, aki kikotyogta.
» Sokat viccelődöm, még akkor is, ha néha borzalmasan szar poénjaim vannak, és szeretem mémekkel, meg hülye videókkal elárasztani a barátaimat.
» Tűzbe mennék azokért, akik fontosak nekem, az ő jóllétük fontosabb számomra, mint a sajátom. Igyekszem támaszt nyújtani és segíteni nekik mindenben, ha szükség van rám, és elkövetek mindent, hogy legalább egy kicsit feldobjam a kedvüket.
» Sosem vagyok semmi jó elrontója, szívesen járok el bulizni, próbálok ki új dolgokat, könnyen rá lehet venni mindenféle hülyeségre még akkor is, ha eleinte ellenállást tanúsítok; egy kis biztatás kell és egy pillanattal később már a pulton táncolok.


Amikkel az őrületbe hajszolhatlak

» Kéretlenül is kimondom, mit gondolok és pont nem érdekel, ha ez valakinek nem tetszik.
» Örömömet lelem mások bosszantásában, különösen ha Brayről van szó.
» Szeretem azt gondolni magamról, hogy jobb vagyok a többi öntelt gazdag kölyöknél, pedig ugyanúgy kihasználom én is a státuszomat, a családom pénzét és tudok rettentően önzőn viselkedni.
» Szörnyen makacs vagyok, csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem is lehet megváltoztatni a meglátásom, bármiről is legyen szó. A saját fejem után megyek akkor is, ha érzem, hogy nem nekem van igazam, bár hozzá kell tennem, nem sokszor tévedek.
» Csapnivaló sofőr vagyok, legalább is mások szerint, szerintem meg csak félnek egy kicsivel gyorsabban menni a megengedett sebességnél. Oké-oké, a párhuzamos parkolás sem az erősségem.
» Nem beszélek a gondjaimról, inkább elbújok a világ elől és a sorozataimba, vagy a játékokba merülök, gyakran alkohol társaságában, miközben belül őrlődöm és addig gyűjtögetem magamban a negatív érzéseket, míg fel nem robbanok.


Ami kikerget a világból

» Braylen. Csak így röviden.
» Puccos elit összejövetelek. Utálom a fényűzést, a hamis mosolyokat és hogy mindenkivel negédesen bájologni kell, arról nem is beszélve, hogy hányingert kapok tőle, amikor hercegnőnek öltöztetnek be.
» Pókok, mindegy milyen kicsik, vagy milyen ártalmatlannak tűnnek, nem akarom, hogy a közelemben legyenek és ha meglátok egyet, valószínűleg segítségért kiáltozva menekülök arrébb.
» Parancsolgatás, egyszerűen ki nem állhatom, amikor megmondják, mit csináljak és a legtöbb ilyen esetben szinte biztos, hogy direkt az ellenkezőjét fogom tenni annak, amit várnak tőlem.
» Macskaszőr, allergiás vagyok rá, de szerencsére nincsenek túl komoly tüneteim. Általában csak tüsszögni szoktam, ha túl sokáig tartózkodom cicákkal egy helyen, de az baromira idegesítő.
» Cigaretta, szerintem nem kell nagyon ragoznom, miért vagyok ellene.


Szuperképességeim

» Valószínűleg csukott szemmel is le tudnék verni bárkit videojátékokban, amennyi időt fordítok ezekre, gyakorlatilag már ez az életem.
» Nagyon hajlékony vagyok, perecet mondjuk nem mernék hajtogatni magamból, de a spárgáimat sikerült tökéletesre fejlesztenem és meg tudok csinálni néhány mutatós gimnasztikai gyakorlatot, aminek tánc közben is nagy hasznát veszem.
» Lehet, hogy törékenynek tűnök, de a lila jiu jitsu és a kék karate övem nem csak divatból került a ruhatáramba.
» Élő hazugságvizsgáló vagyok, az esetek nyolcvan százalékában kiszúrom, ha kamuzni próbálnak nekem, talán ez amiatt van, hogy én magam olyan könnyen ferdítgetem az igazságot.
» Beszélek angolul, koreaiul és japánul. Ez utóbbit azért tanultam meg, mert nem akartam folyton feliratot olvasgatni az animéimen. Ezen kívül makogok egy kicsit franciául és hibátlanul káromkodom spanyolul, hála az online játékos barátaimnak, meg a szájhuszároknak.
» Nyomás alatt is higgadt tudok maradni és ügyesen leplezem, hogy valójában milyen érzések kavarognak bennem. Kivéve akkor, ha már teljesen túlterhelődtem, vagy ha épp játékban vagyok, mert ebben a két esetben úgy szitkozódom, hogy abba bárki füle belevörösödne, aki hallja.
» Annak ellenére, hogy van saját fodrászom, aki heti egyszer foglalkozik a frizurámmal, már profi szinten használom a kedvenc kimosható hajszínezőimet, hogy a barna hajam néha egy-egy színes tinccsel feldobjam.


Féltett titkaim

» Megkarcoltam Bray kocsiját, de esküszöm nem volt szándékos!
» Sosem volt még senkim, de tizedikben azt hazudtam, van már pasim, hogy ne tudjanak piszkálni, a hihetőség kedvéért pedig le is fizettem egy idősebb srácot, hogy néha felbukkanjon értem a suli előtt és haza kísérjen. Egyébként jó arc volt, segített megrendezni a nagy szakításunkat is.
» Amikor késő éjjel nem tudok aludni, mindenféle tumblr fanfic irományt olvasgatok, hátha valamelyik annyira cringe, hogy egyszer belepusztulok, de néha élvezem is.
» Nem árulom el mikor és ki volt az, de egyszer teljesen bele voltam zúgva Braylen egyik hülye haverjába. Mentségemre szóljon, akkor még nem tudtam, mi az a jó ízlés.
» Én törtem össze anya kristályvázáját idegességemben és nem Sky macskája verte le. Bocsi anya, bocsi cicus.
» Közel állok hozzá, hogy ott hagyjam az egyetemet, nem érzem úgy, hogy a jogi pálya nekem való lenne. Elképzelésem persze nincs a jövőről, de szívesen lennék profi táncosnő, vagy full-time streamer.  
» Egy alkalommal majdnem letartóztattak vandalizmusért, amikor szívhez szóló üzenetet hagytam apának az egyik szeretője és a saját autóján. Még jó, hogy azt jól megtanultam tőle, hogy pénzzel sok mindent meg lehet venni, így nem készült rólam rendőrségi fotó. Daewon Yang pedig még aznap estére különösen adakozó hangulatba került, új autóval érkezett haza, amit nekem hozott ajándékba. Ez a '67-es Impala azóta is a szívszerelmem.

- Baszki. Baszki! BASZKI! - nyüszítem egyre hangosabban, ahogy próbálom teljesíteni a quick time event során kapott akadályokat, hogy megmentsem a karakterem. Egy ponton azonban nem vagyok elég gyors és hősünkből majdnem wendigo kaja lesz, de szerencsére a sztori még nem akar itt véget vetni az életének, viszont a pillangóhatást így se kerülhetem el. Valamit elcsesztem. Amikor már végre megmenekülhetnék, az előző döntéseim követkzményei utolérnek és az emberem fejét csak letépik. - Ezt. Nem. Hiszem. El. Cseszd meg! - csapkodom az asztalom mérgemben. Szerettem Chris karakterét, Ashleyt pedig most kimondottan utálom, amiért nem engedte be azon a szaros ajtón. Hamar meg is születik bennem az elhatározás, hogy amint lehetőségem lesz rá, őt is kinyírom.
- Még nem vagy kész?
- Jesszus! - Akkorát ugrok ijedtemben, hogy kis híján elejtem a konzolt és majdnem hátravágódom a székemmel együtt. Amint sikerül visszanyernem az egyensúlyom, dühösen fordulok a szívinfarktusom okozója felé. Mona rosszallóan ingatja a fejét, de így is látom, hogy egy kicsit azért mosolyog. - Megtennéd, hogy leszoksz a settenkedésről? Ez már vagy a negyedik alkalom, hogy a frászt hozod rám a semmiből felbukkanva.
- Kopogtam. Ha nem mindig a játszadozással lennél elfoglalva, egyszer talán meg is hallanád.
- Úgy teszek, mintha ezt meg se hallottam volna - mormogom, de azért folytatom a játékot, mintha nem pont most vádolt volna meg azzal, hogy folyton csak ezzel foglalkozom. Remekül tudok egyszerre két dologra is figyelni, köszönöm szépen. - Egyébként mit csinálsz itt? - Legjobb tudomásom szerint most épp otthon kellene lennie a férjecskéjével és úgy tenni, mint akik boldog házasságban élnek.
- Hogy hogy mit? Te miért nem vagy még elkészülve? Apa és Braylen előre mentek, nemsokára nekünk is indulnunk kell, anya már odalent várakozik.
Esküszöm, hogy nem azért állítom meg a játékot és nézek rá bután, mert csak tettetem a hülyét, egyszerűen tényleg csak fogalmam sincs, hogy miről beszél. - Hova mentek?
- Ne szórakozz már, Jesie! Ma van az adománygyűjtő gála, számítanak rá, hogy mind ott leszünk. - De az persze nem számít senkinek, hogy mennyire rohadtul nem szeretek részt venni ezeken az eseményeken. Valószínűleg ez az oka annak, hogy teljesen megfeledkeztem erről az egészről. Jé, csak most veszem észre, hogy Monán estélyi van, talán tényleg nem kéne annyit játszanom.
- Az a puccparádé, amin mindenki előadja mennyire jó szívű, mert az átlag pénzszórásuk mellett van még néhány felesleges milliójuk rászoruló alapítványokat támogatni? Apa biztos nagyon büszke magára, amiért villoghat a nagylelkűségével mások előtt - gúnyolódom. Még az arcom is fintorba rándul a gondolatra, hogy nekem is részt kell vennem ebben. - Nincs olyan opció, hogy megmondod anyának mennyire rosszul vagyok és itthon maradok?
Elég egy pillantást vetnem a nővérem szép arcára és már az előtt tudom, hogy ezt nem úszom meg, mielőtt válaszolna. Pedig látom rajta, hogy ő sem kifejezettem van parti hangulatban. Sky meg egy kicseszett mázlista, amiért őt még nem rángatják el ezekre a borzasztó estélyekre, szerintem mind irigykedünk erre.
- Van tizenöt perced, hogy elkészülj - jelenti ki, és már indulna is kifelé a szombámból, valószínűleg, hogy odalent megmondja mindenkinek, hogy még egy kicsit várni kell rám, de még mielőtt két lépést tehetne, egy kérdéssel megállítom:
- Különben?
Mona ravaszul mosolyogva fordítja felém az arcát, előre tudva, hogy győzött. - Szólok anyának, hogy segítségre van szükséged.
Ne. Bármint, csak ezt ne. Ha anyán múlna, tündérszép királykisasszonnynak öltöztetne. A horror minden bizonnyal látszik az arcomon, ahogy ebbe belegonolok, mert a nővérem halkan elneveti magát és minden további nélkül magamra hagy. Bele kell törődnöm, hogy kénytelen leszek kiöltözni.

Később már a gála nagytermében toporgok, ékesen díszelegve a családom többi tagja mellett, egy egyszerű, de kifinomult ruhában. A hajamat elegánsan copfba fogtam a fejem tetején, hogy úgy tűnjön, mintha némi erőfeszítést azért tettem volna azért, hogy minden jelenlévő tetszését elnyerjem. Még mosolygok is, bár az igaz, hogy csak azért, mert egy mesteri szökési tervet forgatok a fejemben és nem a szórakoztató társaság miatt, akik idők közben körénk gyűltek.
Apa valamiféle üzleti bájcsevejbe kerveredik néhány ismerősével, anya pedig szépséges szoborként pózol a karján, udvariasan érdeklődést színlelve. Összeszorul a szívem, amiért ő még most is jó feleség egy olyan férfi oldalán, aki rohadtul nem érdemli meg. Eközben Braylen ügyesen kivonja magát az üzleti csevejből és valami haverjával kislisszolnak a terasz ajtón keresztül, ha jól láttam egy-egy üveg alkohol is volt náluk, szóval egy darabig biztos nem jönnek vissza. Mona pedig...
- Mi jár a fejedben? - kérdezi a fülemhez hajolva.
- Miből gondolod, hogy agyalok benne bármin is? - Erre olyan ferdén sandít rám, hogy halkan felkacagok.
- Szokatlanul jól viselkedsz.
- Ezt meg hogy érted?
- Máskor mindig bujkálsz valahol, vagy félre vonulsz a többi fiatallal zülleni valahová, ahol azt hiszitek nem látnak a felnőttek. Vagy legutóbb például az első másfél órában eltörted egy fiú ujját...
- Az a kis pöcs megérdemelte, taperolt - jelentem ki büszkén arra, amit tettem.
- Na de muszáj volt eltörni a kezét?
- Örülhet, hogy nem az orrát törtem be.
Mona egy halk horkantásnak álcázva felnevet. Tudtam én, hogy valahol ő is poénosnak gondolja azt az esetet, hiába ingatja most is a fejét arra készülve, hogy valami anyaihoz hasonló hegyibeszédet tartson nekem arról, hogy egy lány nem viselkedhet így. Szeretem, hogy ennyire törődik velem... velünk, de azt sosem szerettem, ha bárki azt akarta nekem megszabni, hogyan viselkedhetek.
- Jesie... - kezd bele halkan, aztán megakad egy pillanat erejéig és legnagyobb meglepetésemre teljesen máshogy folytatja, mint amire számítottam. - Mi az isten van a lábadon? - sipítja úgy, hogy csak én halljam. Engedem, hogy egy önelégült mosoly telepedjen az arcomra, miközben azonnal megigazgatom magamon a ruhát, aminek a hossza épp elegendő ahhoz, hogy egy kis odafigyelés mellett ne látszódjon ki alóla a sportcipőm.
- Ó, ne törődj vele. Azt hiszem, kimegyek egy kicsit levegőzni, olyan fülledtség van idebent. - Amint a szavak elhagyják a számat, legyezgetni kezdem magam és lassan elindulok a kijárat felé.
- Jes, ugye nem? - De. De igen.
Villantok rá egy nagy vigyort és már szaladok is a szabadság felé, anélkül, hogy a család többi tagja közül ezt bárki is észlelné. Bízom benne, hogy a nővérem falazni fog nekem, igazából még csak kamuznia se kell értem, mert tényleg fogalma sem lehet róla, hogy hová készülök.
Odakint az első dolgom megtalálni a parkolásért felelős személyt, aki azonnal vigyázba is vágja magát, ahogy megközelítem.
- Jó estét! Meg tudná mondani, melyik autóval érkezett Mr. Yang, az apám és a bátyám?
- Szép estét Ms. Yang. Az édesapja és a fivére külön autóval érkeztek.
- Igazán? - Ez mondjuk meg sem lep, Braylen folyton azon van, hogy minél távolabb tartsa magát apánktól, amiért őszintén nem hibáztatom. Ugyan az eredeti tervem az volt, hogy apuci kocsijával sétaautókázom majd egész éjszaka, de valahogy murisabbnak tűnik Brayt arra kényszeríteni, hogy a családdal utazzon haza - már ha egyáltalán haza szándékozik keveredni és nem a hotelben fog éjszakázni. Így vagy úgy, egyszer biztos észreveszi majd, hogy nincs meg az autója, ami mindenképp fel fogja húzni. - Kérem hozza ide a fivérem autóját.
- Ms. Yang...
Mielőtt belefoghatna az ellenkezébe, a nemes egyszerűséggel kiemelem a lábam a ruhám alól és előhúzom a cipőmbe rejtett zöldhasúakat és feltartom elé. Számítottam rá, hogy még szükség lesz erre az este folyamán. A férfi egyenruhájának mellső zsebébe csúsztatom a pénzt, majd szépen elegyengetem az anyagot.
- Nyugodtan mondja meg a bátyámnak, hogy én vettem rá magát erre, és legyen szíves adja át neki azt az üzenetet, hogy az imádott hugicája nagyon-nagyon szereti.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Azt szokták mondani, hogy a pénz nem tesz boldoggá. A történetedből pedig újra arra jutottam, hogy van ebben igazság. Elvégre lehet a Yang család gazdag, ha közben olyan ember az édesapád, mint Daewon Yang, olyan eseményekre rángatnak, ahol semmi kedved lenni és még azt is hiszik, hogy a mosoly az arcodon őszinte, miközben olyan nénik mesélnek arról, hogy akkor láttak utoljára, amikor a térdükig értél, akiknek semmi egyéb célja nincs, mint hozzáadni téged a fiukhoz. Brr, még most is átfutott a hátamon a hideg. Nem is csoda, hogy olyan kreatív és egyben a bátyád orra alá borsot törő módon fogtad magad és leléptél! Na, de nem szabad megfeledkezni a másik kedvenc kis részletemről, arról, hogy olyan cipőt vettél fel a neves eseményre, ami neked volt kényelmes, nem pedig a társaság hölgy tagjai véleményének.  
Olyan lánynak tűnsz, aki kétség kívül tudja élvezni az életet, akivel jól lehet szórakozni, mert van humora és kiáll azokért, akiket szeret. Ugyanakkor nem kényezteted el azokat, akiket ismersz, bátran megmondod a véleményedet, nem rejted véka alá, ha valami nem tetszik, leginkább pedig önmagad maradsz egy olyan családban is, ahol talán azt várnák, hogy más képet mutass az emberek felé, mint amilyen valójában vagy.
Élvezetes volt olvasni a történeted, tetszettek az apró részletek, amelyek azzá az egyéniséggé tesznek, aki másra keni, ha eltör egy vázát, aki sportcipőben jelenik meg egy elegáns rendezvényen és aki szórakozva lopja el a bátyja autóját, ha épp úgy tartja kedve. Köszönöm az élményt, az idődet már nem is húzom tovább, elvégre a testvéreid már biztosan nagyon várnak téged!
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!