Jelenleg gyűlöllek. De mind a ketten tudjuk, hogy ez nem fog sokáig tartani, mert egykor te is az egyik legjobb barátom voltál. Szükségem van rád és soha nem fogom megbocsájtani magamnak azt, ami veled történt miattam. Ugyanakkor nem tudom mikor leszek képes megbocsájtani azért, amit  velem tettél.

A történetünk nagyjából a gimiben indult el. Te, mint egy okostojás, egy évvel a kortársaid felett járhattál, emiatt kerültél Han és az én közelembe. Mi régóta barátok voltunk, és magunk sem tudjuk hogyan, de idővel helyet kaptál a mi asztalunknál, ami nyilván a legmenőbb arcokat gyűjtötte össze a suliban. Aranyosnak találtunk mind a ketten, és mivel Hannak és nekem is húgom van, gyakorlatilag a te személyedben kaptuk meg a kisöcsénket. A közös benned és bennem az egy szótagú nevünk, ami miatt Han mindig szidott minket, de ő is előszeretettel rövidíti a saját nevét. Az enyém igazságot, a tiéd boldogságot jelent, és ha egyetlen szóval kellett volna leírnom téged, akkor azt mondanám, hogy te voltál a két lábon járó boldogság egészen addig, amíg a családod fel nem vette azt a bizonyos uzsorahitelt, amiről beszéltél velem a balesetünk napján. Mivel képtelenek voltatok fizetni a magas kamatot, idővel elszegényedtél, nekem pedig az utolsó pillanatban szóltál erről és kértél segítséget. Magam sem tudom, hogy miért nem meséltem el mindezt Hannak, de akkor úgy éreztem, hogy egyszerűen nem maradt választásom. Nem hozhattalak szégyenbe egy jó barátunk előtt, mert határozottan láttam rajtad, hogy megvisel ez a dolog. A probléma akkor kezdődött, amikor már téged is üldözőbe vettek és bántani akartak.

Ekkoriban én már egyetemre jártam, te pedig végzős gimnazista voltál. A campusra jöttél, hogy segítséget kérj, én pedig nemrég szereztem jogsit motorra is. Előszeretettel jártam ezzel az eszközzel iskolába, mert szerettem volna megfelelő rutint szerezni, amivel nem rendelkeztem azon a napon, amikor úgy alakult, hogy menekülnünk kellett az uzsorások elől.

Egy pillanatig sem akartalak megölni. Magam sem tudom, hogy pontosan mi járt a fejemben, amikor megpróbáltam veled elmenekülni, de rossz döntést hoztam, amikor nem az egyetem épületében próbáltam meg elvegyülni veled. Emiatt életét vesztette a sofőr, akivel végül összeütköztünk, és én azt hittem, hogy te is... Gyakorlatilag készen álltam arra, hogy feláldozzam magam azért, hogy megmentselek, mivel az egyetlen logikus megoldás abban a helyzetben az volt, ha én halok meg. Gyakorlatilag a legjobb  barátom és egy idegen gyilkosává váltam, ezzel a tudattal kellett együtt élnem az elmúlt félévben.

Han és én eltávolodtunk az eset után, gyakorlatilag gyűlölni kezdett engem, mert azt hitte, hogy semmit nem jelentett nekem a "halálod". A valóság az volt, hogy minden éjszaka az élettelen testeddel álmodtam, ahogyan tehetetlenül fekszem a betonon, és semmit sem tudok tenni érted. Gyűlöltem... gyűlölöm magam ezért. Képtelen voltam józan maradni, inni kezdtem, nyugtatókkal és altatókkal tartanak életben, a húgomtól eltávolodtam, mert féltettem.

Erre neked van képed egyszerűen megjelenni és elmesélni, hogy a szüleid bújtattak el annak érdekében, hogy meg tudjanak védeni. Nem állítom, hogy nem örültem baromira, amikor megláttalak, de ugyanakkor szeretném beverni az orrod, amiért képes voltál egy szó nélkül hagyni, hogy szenvedjek és én is majdnem belehaljak a bánatba, amiért elveszítettelek. Emiatt valószínűleg te fogsz elveszíteni engem, mert makacs és csökönyös vagyok. Talán idővel megbocsájtok, de nem lesz egyszerű kör egyikünk számára sem az, ha újra találkozunk.

// az én oldalam nagyjából ennyi, talán egyéb információkat találhatsz még rólam az előtörténetemben, illetve Han is nagyon vár téged, érdemes őt is elolvasnod, ha érdeklődsz a karakter iránt. Ha ehhez nincs kedved, akkor nyugodtan keress minket privát üzenetben, szívesen leírjuk a tudnivalókat, illetve mindenképpen várjuk a saját ötleteidet is! A PB nagyon szeretnénk, ha maradna, gifeket képeket minden egyebet tudunk neked biztosítani. Nagyon jó ajánlatot kell tenned ahhoz, hogy engedjünk belőle, mert ezek hárman tündériek együtt, és az elejétől fogva Chanival képzeltük el Kangot. Nagyon nagyon várunk.