Kevés alvás van a hátam mögött, mert nem olyan egyszerű fortyogó méreggel az ember szervezetében csak úgy kikapcsolni az agyat, hogy „hé, jól jönne a szervezetnek némi valódi pihenés, a negyven közelebb van, mint a harminc.” Ha Liv-nek a késő esti hívással ez volt a célja, elérte. A hívás befejezését követően manifesztálódott a dühöm, egyre jobban gyűrűzött és fél órán belül elérte azt a ritka jelenséget, hogy már a saját feszültségemtől váltam irritálttá. Eltelt három hónap, a sok élelmes tanács szerint csillapodnia kellene a kezdeti paprikázott kedélyállapotnak, de ebből semennyit nem tapasztalok, sőt, csak egyre mélyebb sírt ások a nejemnek és remélem minden egyes méter elérésénél nyomorúságosabban érzi magát, ahogy én is teszem, amikor magamban a legkevésbé sem szofisztikált módon kívánok neki lassú halált a pillanat hevében. Sose mondtam ki hangosan, sose akarom és hessegetem a gondolatot még most is, de megszületni megszületik, hogy ha biztosan tudnám a lányunknak egyedül elég lennék, nem fájna neki a hiánya, bár elcsapná a busz a következő napon.. Cseppet sem tölt el büszkeséggel és az idővel felbukkanó megbánás az egészet még rosszabbá teszi, úgyhogy igen, feszengve forgolódtam a hajnali órákban és vártam, hogy végre leüljön a szürkeállományomat ellepő vörös köd, rövid időre nyugalomra leljek.

Automatikusan ébredtem, ugyanabban az időben szinte, amihez hozzászoktam az elmúlt években, de mivel a héten nem nálam van a kisasszony, a kávé, hideg vizes arcmosás után a futás mellett döntöttem, hogy a Central Park-ban megpróbáljam teljesen kiverni a fejemből a tegnap este foszlányait. Nincs szükségem rá a munkában is ekörül járjanak később a gondolataim, amikor lassabb tempóra vált a forgalom. A mai hosszú műszak lesz, így a sok óra valamelyikében, pedig ez elkerülhetetlennek hangzik abban az esetben, ha nem sikerül levezetnem a feszültséget. A folyamatos kocogás önmagában nem volt elég, a rövid sprintelések viszont megtették a hatásukat és hazaúton végig kínzó légszomj ellenére, jól esően töltött el a fáradtság. Újdonságként, pedig frissítő jelleggel és sokáig kitartott. Mind a délelőtt hátralévő részében, mind a délután egészében és elsőként csak, akkor fordult meg ismételten a fejemben, amikor a leszámolt, ellenőrzött bevételt betettem a széfbe, Eddie pedig a saját felesége érdeklődését címezte nekem azzal kapcsolatban jelenleg hogyan állunk egymással Liv-vel, van-e bármi változás, akár fejlemény a jogi ügyben. Az étteremben Nick-en kívül ő az egyetlen, aki jobban tisztában van a helyzettel és időről időre rákérdez, mert a két nő az eset előttig jóban volt egymással, azóta nem beszélnek. Liv, azért, mert tisztában van vele a kollégám kinek a pártját fogná és szerintem biztos benne azonos véleménnyel van róla a neje is – egyébként igen –, míg fordítva inkább a helyzet kényes mivolta gátolja meg a közvetlen beszélgetést.
A válási igényemről és a perről már több, mint egy hónapja adtam a kezébe a papírt, de a gyerekfelügyeleti jogéról kevesebb, mint egy hete szerzett tudomást. Biztosra akartam menni a Daphne által referált ügyvéddel, hogy konkrét bizonyítékokkal, stabil alapokra építkezve kezdünk bele a másik perbe, ami sokkal nagyobb fontossággal bír és rizikóval jár. A pénzt igazából leszarom, mit hogyan osztunk szét, amíg a lányomhoz foggal, körömmel ragaszkodom, csak azt nem szeretném sokáig húzódjon az ügy, az ő kárára menjen. Jobban, mint az elkerülhető lenne.
Eddie kicsekkoltatásával a konyha felé veszem az irányt. Feltételezem nemsokára, hozzánk hasonlóan a zárási munkálatok vége felé fognak járni és így még időben intézem Nick-hez a szokásos kérdésemet.
- Ma mihez lenne kedved? – Célzok az italválasztására és utána még hozzáteszem, időben hozzávetőlegesen hogyan számoljak. Leginkább azért, hogy ha koktélt szeretne, ne készítsem el jóval előbb és ne olvadjon fel benne a jég, mire az elfogyasztásáig jut. Hosszabban nem foglalom le a válasz után, elhagyom a territóriumát mielőtt megszólna azért az útjukban vagyok vagy feltartom őket. A bárnál találkozunk, ha végzett, ahol már a saját választásomat készítem elő, ami jelenleg egy klasszikus Old fashioned-re esett, a zárásra való tekintettel kihagyom a füstölését, hiába szerepel azzal, búra alatt felszolgálva az itallapon.
- Jó napot zártatok..? – A közeledését észlelve érdeklődöm, anélkül, hogy bárki konkrétabbra utalnék, aki esetleg kicsit nyúzhatta az idegeit és akinek a felemlegetésére számítok, mert hallottam róla a mai sem volt eseménytelen műszak hátul.