Megfogadtam Nicole tanácsát, végre és elkezdtem új munka után kutatni. Bevallom őszintén nem fűztem túl nagy reményeket hozzá, mert nappali szakos egyetemistaként nehezebb találni egy olyan helyet, ahol tudnak alkalmazkodni hozzád. Nem éppen az a tanuló vagyok, aki szereti ellógni az órát. Főleg azért sem mert elnyertem az ösztöndíjat és ha elveszítem azt akkor vége a sulinak. Így nagyon is megörültem annak a részmunkaidős állásnak, amit az interneten találtam. A leírás alapján egy igen normális helynek tűnik. Felüdülés lenne váltani. Mikor felhívtak, hogy egyeztessünk időpontot a mosolyt alig lehetett levakarni az arcomról. Nicolenak még mindig nem szóltam róla. Nem akarom elkiabálni a dolgot. Majd amint lesz "eredmény" elmondom neki, főleg ha jó hírrel tudok szolgálni.ű Előveszem az egyik elegáns ruhámat, hisz a legjobb formámat akarom megmutatni a tulajdonosnak. Érzem, ahogy a szívem hevesen kalapál, pedig nem az első interjú, amire elmegyek. Időben érkezem, ahogy mindig is szoktam. Nem szeretek késni főleg ilyen fontos találkozóról. A kávézó előtt egy pillanatra megállok, nagy levegőt veszek és csak utána nyitok be. Rögtön a pulthoz sétálok, ahol szépen bemutatkozom és elmondom látogatásom okát. A hölgy nagyon aranyosan le is ültet az egyik szabad asztalhoz és a türelmemet kéri. Addig is legalább nekem van egy kis időm kicsit körbenézni. Mennyivel színvonalasabb hely, mint a büfé. Bár tény nem álmaim munkája, de nagyobb örömmel járnék ide be dolgozni, mint oda.
Széles mosollyal tekintek az előttem ülőre. - Lehet, hogy máshol elnézték ezt a viselkedést, mert olyan kiválóan nagy szája van. Megmondtam, hogy miként viselkedjen a vendégekkel. Beleegyezett. Mégsem azt tette. Azt is megmondtam, hogy nincs több esély, egy bukta és megy - elécsúsztatom a borítékot, benne a bérével és az elszámoló papírokkal. Egyáltalán nem lenne kötelességem ezzel foglalkozni, Marion viszont lebetegedett és így most rám hárult a feladat. Hőzöngés és csapkodás. Felveszem a mobilom és benyomom a számot. - Szia Jack! Igen, neked volt igazad. Küldheted a kocsit. Köszönöm! - Leteszem a mobilt és a hívást. - Van két perced eltűnni, ha nem akarod ráadásként még a kapitányságon tölteni a napot. Úgyis szeretnének elbeszélgetni veled. Nagyot sóhajtok, ahogy végül becsukódik az ajtó mögötte és beletúrva a hajamba, megtámasztom a fejem egy rövid ideig. Kávéillat kúszik az orromba, majd a csésze látványa is. - Köszönöm, Eve - nem nézek fel, a parfümje és a körömlakkja árulkodik róla, hogy ő az. Egy újság is landol mellettem, friss, nyomdaszagú. - Nem hívja vissza Jacket? - Megingatom a fejem, mire rájön, hogy fake hívás volt. Pár percig így tartom magam, miután Eve megy vissza a dolgára és mélyet szippantok a kávéból, majd belekortyolok, szétnyitva az újságot. Öt perc múlva már azt is elefelejtem, kivel is beszélgettem az imént. - Armand, Brown kisasszony megérkezett - ránézek az órámra, ahogy Eve szól. Pontos, meg kell hagyni. - Köszönöm, Eve, máris megyek. - s azt is tudom, hogy megkínálták Miss Brownt frissítővel, kávéval, ahogy illik. Megmondja az asztalszámot, ahova vezette a leendő felszolgálónkat. Részmunkaidőre ugyan, de sokan dolgoznak itt így. Nekem az is fontos, hogy szeressen itt dolgozni. Ha ezt négy órában teszi, akkor tegye abban, csak elégedett legyen mindenki. - Üdvözlöm, Miss Brown, Armand Hughes vagyok - nyújtom felé a kezem. Nem érdekelnek a feminista, vagy éppen női hagyományokat tisztelők véleménye. Üdvözlök és ennyi. Helyet foglalok vele szemben. - Megkaptam az életrajzát. Feltételezem, nem álmai állása, hogy itt dolgozzon, mégis, az anyagiakon kívül, most, hogy itt van, mi az, amiért itt akarna dolgozni? - a válasza után tovább kérdezek. - Mit tanul? S miként képzeli el, hogy ha végzett, mivel foglalkozna? Általános kérdések, nem fogok azzal nyitni, hogy hű de nagy lehetett a forgalom. Nem vagyok én britt!
Miközben várakozom jelzik, hogy nyugodtan választhatok valamit az itallapról. Bár jól esne egy kávé mégis úgy gondolom most inkább a teát választom. A végén még képes lennék tejhab bajuszt összeszedni az interjú során, ami nem vetne túl szép fényt. Igazából sokat nem is kell várnom a fickóra. Amint az asztalhoz ér már fel is állok, hogy úgy szoríthassak vele kezet. -Jó napot! Victoria Brown.-Tudom én, hogy tudja a nevem, de mégis bemutatkozom, mert mégis csak így illik, majd szépen vissza is ülök a székemre és figyelek. Nem totojázik, rögtön belevág a közepébe. Ez nem is olyan nagy baj. Legalább hamar megtudja az igazságot és nem húzzuk egymás idejét feleslegesen, ha nem tetszik neki a válaszom. -Jelenleg egy Retfo Büfében dolgozom, ami nos... Nem szeretném szidni a munkahelyem, de bevallom őszintén az ottani színvonal nekem túl alacsony minden téren. Ezért szeretnék egy olyan helyen dolgozni, ahol nem csak megbecsülik a munkámat, de ahova örömmel járok be és büszkén mesélem el a barátaimnak. Bár ösztöndíjas vagyok, de egyéb okok miatt dolgoznom kell az iskola mellett és ezért is fontos, hogy egy olyan helyen legyek, ahol jól érzem magam. Tudom nem szórakozni szoktunk egy munkahelyen, de ha őszintén tudok mosolyogni a vásárlókra akkor az szerintem sokkal többet ér.-Szusszanok egyet. Beszéd közben állandóan figyelem a tekintetét, próbálok olvasni belőle, hogy vajon hogy tetszenek neki a szavaim. -Színművészetire járok és az egyetem után szeretnék a szakmában elhelyezkedni, leginkább színházi darabokban szerepelni.-A filmezés is nagyon izgalmas lehet, de valamiért mindig is közelebbinek éreztem magamhoz a színházakat. Ott van gy kis kapcsolatod a nézőkkel.
- Örvendek, Miss Brown - majd jelzem a kezemmel, foglaljon nyugodtan helyet, én is azt teszem. Azért megnézem, az első benyomás fontos. A második is. Szemöldököm marad a helyén, pusztán gondolatban ugrik fel arra, hogy szidni az előző munkahelyet. Igazából fogalmam sincs, honnan jön az az esszés baromság, hogy nem szidunk előző munkahelyet? Miért baj az, ha a munkavállalónak igaza van és egy pocsék munkahelyről jön? Ilyenkor mindig egyet kérek csak: ha valaki felmond nálam, igenis indokolja meg. Ha a munkahely rossz, részletezze, miben. Nem azért, mert utána a bíróság elé citálom rossz hírnévbe hozásért, éppen ellenkezőleg. Nálam még él az a hagyomány, ami szerintem nem nagyon létezik, hogy a dolgozó érezze úgy jól magát, hogy mellette produktív tud lenni. Figyelmesen hallgatom a válaszát. Az egyéb okokat nem fogom megfaggatni róla, kivéve, ha éppen rendőrségi ügy a dolog, de arról tudnék, mert nagyon is leellenőrzöm, kik jönnek hozzám. Vannak itt nem tiszta múlttal rendelkező munkavállalók is, de azoknak én kapom el a létező és nem létező tökeit, ha áthágja a felállított játékszabályokat. Elvégre megkapta az esélyt és azzal nálam nem lehet visszaélni, addig tartott a munkaviszony. Miss Brown esetében mást látok a háttérben, de isten ments, hogy most erről faggassam. - A mosoly még nem kinevetés és nem szórakozás. Ezek elég nyomós érvek, hogy új munkahely után nézzen. Ezek szerint bármilyen munkahely megteszi, ami ezeknek a feltételeknek megfelel? Ha talál egy ettől jobban, távozik? - Távozik, hát hogyne távozna! De ez őszinteségi teszt. - Ez azt jelenti, hogy sokszor előfordulhat, ha főpróbán, próbán vagy előadáson van, úgy kiesik az esti és éjszakai műszakból? - Konkretizálom a nagyon is lényegi kérdést. - Mennyi órát tudna egy héten átlagban dolgozni? Nálunk munkahetekben gondolkodunk, nem napokban. Így könnyebb a beosztást is megoldani - toldom meg magyarázatként.
Teljesen jogos a felvetése, hisz jelenleg is pont ez a helyzet áll elő. Elkezdtem valami jobbat keresni. De előtte tény jó sokat szenvedtem a mostani helyemen. Azt azért nem mondhatják el rólam, hogy nem vagyok türelmes. Igazából lehet, ha Nicole nem adott volna bátorságot hozzá most nem itt ülnék, hanem éppen egy büdös fickó rendelését venném fel. -Nem akarok hazudni Önnek. Sosem szerettem a hazugságokat, így én is igyekszem mindig őszinte lenni. Váltani szeretnék mert nem érzem ott jól magam és többre tartom magam, mint azt a helyet. Igen nem ez álmaim munkája, ahogy Ön is mondta, de ettől függetlenül nekem tetszik. Sokat tanulhat az ember belőle. Úgy gondolom sokan lenézik a felszolgálókat, pedig nem könnyű munka. Nem tudnám magam elképzelni egy irodában egy számítógép mögött. Szeretek menni, emberekkel beszélgetni, megismerni idegeneket… De biztosítékként tudom mondani, hogy a jelenlegi munkahelyemen is vagy már három éve dolgozom. Ha sikerül Önt meggyőzöm arról, hogy alkalmas vagyok a poszt betöltésére és én nekem is szimpatikus az itteni hely, akkor nem célom keresni más helyet. Bevallom őszintén nekem már csak a berendezésileg is nagyon tetszik ez a kávézó. Külön jó pont a zongora. Itt el tudnám magam képzelni.-Minden szavam teljesen őszinte hozzá és mindvégig a szemeibe nézek, hisz állandóan kell tartani a szemkontaktust. Tényleg hangulatosnak vélem a helyem. Pont egy olyannak, ahol akár Nicoleal is beülnénk és órákig csacsognánk. - A próbák tanítási időben szokta zajlani. Mindig év végén szokott lenni egy nagyobb előadás, ami tény az esti órákban szokott lenni, de csak egy este. De igen… megeshet, hogy este is bent kell maradnom, de éjszaka sosem kellett. Azzal nem hiszem, hogy gond lenne.-Bár kissé meglepődöm, hogy éjszaka is nyitva van a hely, de ezt próbálom nem kimutatni neki. -Mostani helyemen heti 20 órát dolgozom és úgy érzem ez a tempót bírom is, de szerintem, ha úgy jön ki a lépés egy-két órával több is beleférhet. Hétvégéim mindig szabadok. Vizsgaidószakban többet tudok lenni, ahogyan a nyári hónapokban is.-Igaz így nincs túl sok szabadidőm, de most nem is ez a legfontosabb a számomra. Az a pár este Nicolnál bőven elég nekem feltöltődésnek.
Figyelemmel hallgatom. Vannak feltevéseim azt illetően, ha valaki azzal jön, őszinte. Mégis, ez őszinteségi teszt, és érzékelte, nyíltan tudtomra is adja. Egy idő múlva többre fogja magát tartani, hogy itt is dolgozzon, és ezt is el kell fogadjam. Az emberek változnak, és ő eleve mellékállásra jelentkezett, ami általában azt jelenti, van neki egy fő célja. - Vannak zenei estek, s sikerült úgy beállítani a zongorát, hogy nyáron kint is hallani, de éppen csak annyira, hogy a kint ülők is hallják - mert máskülönben az itt lakók elevenen felnyársalnának dühükben és teljességében joguk lenne rá. - Igen, olvastam, hogy már három éve ott dolgozik. Mi az, amit ott változtatna, amitől maga szerint kedvelhetőbbé válna a hely? És mi az, amit megtartana? - Itt már elmondott legalább két indokot és azért kecsegtetőek. Elvégre éppen ezért alakítottam így ki ezt a helyiséget, hogy az emberek kényelmesen és magasabb színvonalú életben élvezkedhessenek, felidézve a múltbeli kávézók hangulatát a huszonegyedik századdal. A designer tökéletes munkát végzett, azóta felkértem más kávézók tervezésére is. - Értem - bólintok, majd tovább hallgatom. - Miss Brown. Fontos pihenni is. Ha bejön ide kimerülten és enerváltan, vajmi kevés hasznát tudom venni. Kezdetben megnézzük, hogy a húsz órát hogyan tudjuk beosztani egy hétre, hogy mind a ketten kamatozzunk belőle. Feltételezem az órarendje megvan, s meg tudunk majd egyezni a munkaórákban is. Ha valami elintéznivalója akad, lehet egyeztetni arról, hogy csúsztat vagy előre ledolgozza. A fontos, hogy mindig annyian legyenek a kávézóban, hogy fennakadás nélkül ki tudjuk szolgálni a kedves vásárlókat. Órabérrel nem vacakolok, azt minden hirdetésben megadom, nem erről akarok beszélni, részemről ez a legkisebb tennivaló. Jó alkalmazottakat keresek, vagy legalábbis azzá formálni őket. - Mennyire ért a kávékhoz, a készítéshez és az édességekhez, meg az egyéb egyéni étrendes dolgokhoz? - Nem volt kitétel, ám ennek megfelelően tudom a kezdetekben alkalmazni. - Itt nem csak felszolgálás és kiszolgálás történik, hanem igény szerint, s ha van önben affinitás, barista képzést is megoldjuk. Az édességek és ennivalók ismerete fontos szintén, sok egyedi ajánlataink vannak, igazodva az igényekhez. Nem csak a finom ízeket akartam megcélozni, hanem, hogy bárki betérhessen. - Van valamilyen allergiája? - állatok is bejöhetnek, és volt már, aki érzékeny volt a mogyoróra. Az volt aztán egy gyorsfutam az ügyeletre!
-Ez nagyon jól hangzik. Nagyon szeretem a zongorát.-Mosolyodom el. Most abba nem megyek bele, hogy tudok is rajta játszani és néha szívesen leülnék elé. Még az sem biztos, hogy engem fog választani. Majd talán ha úgy alakul egyszer rákérdezek. De tény nem vagyok profi benne. Jól megy ez igaz,de biztos van hová fejlődnöm még. -Ez egy igen jó kérdés. Leginkább a főnök hozzáállásán javítanék. Elég mufurc egy alak és nem bánik túl kedvesen az alkalmazottakkal. Ráférne a helyre egy felújítás is, de az ételek szerintem elég jók. Ügyes a szakács.-Kedvelem is Mike-ot. Rendes ember, csodálom is, hogy hogy bírja ott épp ésszel. Ő hiányozni fog, ha elmegyek onnan. Egyre szimpatikusabb nekem ez a fickó. Nem csak, hogy a hely kialakítására fordított sok időt, de még az alkalmazottaira is odafigyel. Persze a kávézó hírneve kerül veszélybe az ügyetlen munkavállalók miatt, így érthető, hogy nagyon is fontos neki, hogy jó munkaerők legyünk. Ennek kéne a normálisnak lenni és nem annak, hogy megállás nélkül gyötri az alkalmazottjait. -Ebben igaza van. Az órarendemet el tudom majd küldeni Önnek, amennyiben engem szeretne felvenni. Természetesen az ügyeimet majd megpróbálnám a szabadidőmben intézni.Nem akarom egyik esetleges leendő munkatársamat sem megszívatni. Persze sokszor jön közbe olyan dolog, amire nem számít az ember, de ha tehetem nem munkaidőre tervezem be a dolgokat.-Ha már csak részmunkaidős leszek itt illő lenne, ha nem nehezíteném meg mg jobban a beosztás kialakítását. -A mostani helyemen van egy kávéfőző gép, de annál vannak már sokkal korszerűbb modellek. Azt tudom kezelni, az alapvető kávék nem okoznak gondot nekem, de tudom, hogy ezernyi féle-fajta van, így felkészültem arra, hogy sokat kell majd tanulnom. Én magam képben vagyok a trendekkel, ha mondhatom így. Laktóz, glutén, cukormentes, vegán termékek és a társaik. A büfében ilyeneket nem árulnak, így nem is foglalkoztunk velük. Édességek meg... szintén csak a legismertebbekkel foglalkoztam Palacsinta, brownie, muffin és hasonlók. Tudom, hogy nem én vagyok a legtapasztaltabb egy ilyen helyre, de nem tartom magam egy ügyetlen embernek. Szeretek tanulni és könnyen is megy, főleg ha olyan valamit kell megtanulnom, ami érdekel is. Ezek meg mindig is érdekeltek. Szeretek sütni-főzni, szeretem a kávét. -Vallom be őszintén neki. -Tudtommal nincs allergiám.-Ez a kérdés kissé meglep, amit nem is rejtek el előle.
- Ennek örülök. Ha van kedve, szabad idejében nyugodtan klimpírozhat rajta. Volt már, hogy vendég ült elé, mert ihletet érzett rá - itt sok mindent szabad, a kultúra és kellemes környezet az elsődleges, és miért ne ülhetne bárki a zongora elé? Jó, azért tudjon rajta játszani, elvégre nem a vendég elüldözése a cél. - Ééértem - gondolkodom el. Nem a legjobb, panaszkodni az előző vagy éppen aktuális munkahellyel kapcsolatban, azonban, ha valaki ténylegesen jól látja, mi is van ott, tudja, mi az, amit nem akar a következőn. Mivel annyira nárcisztikus nem vagyok, hogy a világ legkiválóbb főnökének nyilvánítsam magam, csak arra tudok alapozni, amit az alkalmazottak tanusítanak felém. - Itt feltétel a kedvesség és odafigyelés. Ez rám is vonatkozik. Pedig állítólag furcsa vagyok. Tehetek arról, hogy imádok pörögni? - Ez így teljesen megfelel. Az élet hoz meglepetéseket, s ha olyan dolog csúszik be, ami nélkülözhetetlenül elintézendő, azonnal, arra is találunk megoldást. A mi egy nagy család vagyunk, nem él. Elvégre nem vagyunk vér szerint összekötve egymással. Ez itt csapatmunka, ahol egészen más szabályok működnek, mint egy családban. Ott.. nagyjából minden más. Tény, hogy sokaknak ez jelenti a családot is, kiszakadva a családi környezetből. De szerintem rettenet pótapa vagyok, így maradok a főni jelzőnél, az elég semleges. - Hmm... rendben. A próbaidő három hónap. Ez idő alatt is tanul, s ha letelik a próbaidő és úgy véljük, megmaradunk egymás mellett a munkahelyen, úgy barista képzésre is elmegy, szeretem, ha pultnál lévők és a felszolgálók is ismerik az üzlet minden csínját-bínját. Próbálok úgy elmosolyodni, hogy ne a vidra oldala kerüljön előtérbe. - Senki sem úgy kezdi, hogy Michelin-csillagos szakácsként jön be hozzám. Nem is elvárás. S azt is megértem, ha talál jobbat, akkor elmegy. Ez így van rendjén. Addig is, ha nálam dolgozik, vannak elvárásaim, cserébe támogatok is. És nincs kivételezés. Ez az, amit legelőször megtapasztaltak. Lehet puncsolni nálam, de nem érdemes, lepereg. - Se macska, se kutya, se liszt, akármilyen? - a szálló lisztfelhőt akaratlanul lenyeli az ember, nem csak belélegzi, ha hátul van. Az pedig éppen elég kellemetlen egy fokozottan glutén érzékeny ember számára. - Nos, Miss Brown, köszönöm, hogy jelentkezett az állásra. Mikor tud kezdeni és hány órát tud jönni aznap? - Nyújtom felé a kezem, mosollyal.
-Tényleg? Oh nagyon szépen köszönöm! Sajnos nincs túl sok lehetőségem zongorázni. A szomszédunk szokta néha megengedni. Egyedül lakik, idős asszony. Örül mikor átmegyek hozzá és játszom neki. -Nah meg persze a bevásárlásban is segítek neki, de azt már nem teszem hozzá. Nem akarom magam túl fényesíteni. Nem is azért csinálom, hogy ezzel dicsekedjek. Igazából a fickó már most megvett magának. Sokkal normálisabb, mint a jelenlegi főnököm, pedig nem beszéltem vele olyan sokat. Mégis úgy érzem, ha kölcsönös a tetszés akkor itt nagyon is jól fogom magam érezni. -Ez teljesen megfelelő. Három hónap alatt az ember már bőven ki tudja találni, hogy tetszik neki a hely, a munka és persze fordítva is, hogy elég ügyes alkalmazott, kijön e a többiekkel, vendégekkel. A barista képzés is rendben van. Vagyis úgy vélem ezzel nem csak a hely jár jól, hanem maga az alkalmazott is, mert fejlődik, újat tanul. Szeretem a kávét és mindig csodálattal néztem, hogy milyen műveket tudnak alkotni.-Biztos sok izgalmasat tanulnék egy ilyen képzésen. És bár tény lehet, hogy nem azzal akarok foglalkozni, mégis jól jön egy plusz tudás, egy B terv, ha az A valamiért nem valósulna meg. Mondjuk ebbe bele se merek gondolni, de sajnos muszáj erre is felkészülni. Sokan szeretnének híres színészek, színésznők lenni, de keveseknek sikerül. -Ez így normális. Természetesen mindent megteszek majd, hogy megfeleljek az elvárásainak. Nem célom a kávézó hírnevét tönkre tenni. Azon leszek én is, hogy pozitív élménnyel távozzanak a vendégek.-Mosolyodom el. Örülök neki, hogy ilyen jól sikerült ez az interjú. Volt egy pillanat, mikor azt hittem semmi esélyem, de a jelek szerint azért végül csak sikerült meggyőzni őt, hogy érdemes engem felvennie. -Nincsen.-Rázom meg határozottan a fejem. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem vagyok allergiás. Nem lehet könnyű élni ilyen betegséggel sem. Igaz már szinte mindenre van gyógyszer, de az sem normális, ha valakinek állandóan gyógyszert kell szednie, vagy le kell mondania arról, hogy például macskát tartson. -Holnapután tudnék is jönni és egész nap szabad vagyok!-Elfogadom a felém nyújtott kezet, amit határozottan, szorosan, de nem túl erősen szorítok és rázom meg. -Én köszönöm, hogy adott egy esélyt. Azon leszek, hogy egy másodpercre se bánja meg a döntését.-Amennyiben lefixáltuk a kezdésemet és elenged elköszönök tőle, majd már nem is zargatom tovább. Biztosan van ezer más dolga.
- Gyakorlással jobban fog menni. Egy társaság, ha mellé még kedves is, egy idős léleknek nagy ajándék - szirupmentesen mondom. Magamon érzem, hogy lélekben jóval fiatalabbnak gondolom magam. A nagyszüleim is folyton ezt mondogatják, s kezdek hinni nekik. - Ez így van. És megszokja azt a változást, ami a volt munkahelyéhez képest van nálunk - vagyis megnyugszik és ebben a csapat is fogja segíteni. Jó, nem a nagyszájú Jonathan, de valójában neki is helyén van, nem csak az esze, hanem a szíve is. - Ebben is egy véleményen vagyunk akkor - villantok egy rövid mosolyt. Egy plusz jó, nem allergiás. Erre odafigyelek, mert kellemetlen tud lenni, ha valakire rájön az allergiás reakció. És elég látványos. - Rendben. Üzenetben megkapja a kezdési időpontot, itt pedig készen várja minden, munkára. Még meg kell beszélnem, ki lesz a mentora aznap, rajtam kívül. Szeretek személyesen is betanítani, mert így ismerem meg, valóban megfelel-e annak, hogy itt dolgozhasson. Kikísérem a bejáratig, ott még kap tőlem egy mosolyt, mint ahogy a betérő, kedves vendég, s amint becsukom az ajtót, máris a pulthoz indulok, mert tudom, ki tért be, s miután jeleztem, az asztalához visszük a megszokott kávéját és süteményét, személyesen fogom kivinni neki.
Kezdőlap
