Valahogy mindig sikerül olyan ügyekbe tenyerelnem, amelyek nem, hogy nem egyszerűek, hanem komolyabb munkával járnak, mintha nyomozó lennék. Rablásról van szó, csak épp a felbérelt tolvajok váltig állítják, hogy egy cég milliárdos vezetője volt a felbujtó, viszont az ilyesmit nem könnyű bebizonyítani. Az tény, hogy a kirabolt cég konkurencia számukra, tehát nekik csak jó, ha megkárosítják, de ez nem elegendő bizonyíték ahhoz, hogy elítéljék a férfit. Ilyenkor pedig nincs más megoldás, mint olyan eszközökhöz folyamodni, melyek nem biztos, hogy teljesen törvényesek. A jó cél érdekében viszont, bármire képes vagyok. A segítőm ismét Alex volt, aki ajánlott nekem egy hackert, egy fiatal nőt, akinek már meggyűlt párszor a baja a rendőrséggel. Azt hiszem, nem lesz könnyű feladatom meggyőzni őt arról, hogy nem csapdába akarom csalni, csak szükségem van a segítségére. Alexnek köszönhetően sikerült kapcsolatba lépnem a nővel, legalábbis tudtam küldeni neki egy e-mailt, hogy a Rex kávézóban várom délelőtt 11 órakor egy fontos üggyel kapcsolatban. Csak remélni tudom, hogy meg is jelenik, hiszen egyrészt busás pénzösszeget kínáltam fel neki, másrészt pedig megírtam, hogy egy egyszerű ügyvéd vagyok, nem kell tartania tőlem. Ha tényleg olyan jó hacker, akár utána is tud járni az interneten, ki is vagyok én. Magassarkúm hangja teljesen eltompul, ahogy belépek a kávézó ajtaján, akkora nagy tömeg van délelőtt 11-kor. Még szerencse, hogy foglaltam magamnak asztalt, másképp kétlem, hogy sikerülne helyhez jutnom egy órán belül. Viszont ez nem jelent mást, mint azt, hogy remek lehet a kávé. Egyébként is, gondolom a leányzó jobban örül, ha sok ember veszi körbe, amíg beszél velem. Valamiért úgy sejtem, hogy van benne némi félsz emiatt a találkozó miatt, hiszen a rendőrség kerül-fordul felkeresi valami miatt. Vékony dzsekimet leveszem, ahogy helyet foglalok és leteszem magam mellé, majd a kávélapra pillantok. Sosem szoktam extravagáns dolgokat választani se az éttermekben, se kávézókban. Valahogy a jól bevált ételeket és italokat jobban szeretem, mint kockáztatni, hiszen ami ismeretlen, az lehet, hogy pocsék. Viszont az is lehet, hogy sikerül valami őrülten finom kávét kiválasztanom, szóval most alaposan végig nézem mindegyik variációt, de még nem rendelek. Az órámra pillantok. Még van öt perc tizenegy óráig, azaz még van remény, hogy befut a hölgy, aki talán segíthet nekem megnyerni a pert. A kirabolt cég vezetője igen busás pénzt kínált fel a lánynak, ha segít és persze nekem is, ha minden úgy alakul, ahogy szeretné. Aggódva pislogok újra és újra az ajtó felé, azt remélve, hogy a lány, aki a segítségemre lehet, megjelenik... /Hát remélem, tudsz vele mit kezdeni. XD /
Életem során elég sok olyan üzelmem is volt, ami távolról sem legális. Viszont büszkén mondhatom, az erkölcsi bizonyítványom tiszta. Hogy miért? Mert túl jó vagyok, ennyire egyszerű. Még sosem buktam le, sem a közvetítéssel, sem a dílerkedéssel, sem a hackerkedéssel, sem semmi egyébbel. Sokat tanultam és alapos, óvatos vagyok. Épp ezért vontam fel kicsit a szemöldökömet, mikor tegnap elolvastam azt az emailt, ami egy bizonyos Pixie Brinkley-től érkezett, aki ügyvédnek vallotta magát és a segítségemet kérte egy fontos ügyben. Utánanéztem, valóban létezik ilyen nevű, bejegyzett ügyvéd, aki elsősorban büntetőügyekben vállal védelmet, még fényképeket is kerestem róla, tudom, hogy néz ki. De mit akarhat ő éppen tőlem? Hogy elmegyek a találkozóra, az persze nem kérdés. Még ha valaki csőbe is akar húzni, tudnom kell, mi okból és kivel állok szemben. Ezért is tartok a találkapontként megjelölt kávézó felé. Két perccel a megbeszélt találkozó előtt lépek be az ajtón, de már egyből meg is látom az "emberemet". A fellelhető hivatalos igazolványképek, sőt a facebook profilja alapján is, nem kamu, tényleg Pixie Brinkley vár rám, nem valaki, aki a neve alatt próbál behálózni. Ami persze még önmagában nem jelenti azt, hogy nem valami átverés, vagy csapda, de kiindulásnak ennyi bizonyos. Határozott léptekkel indulok meg az asztala felé. Talán már ő is észrevett, ahogy az ajtó felé nézeget, talán épp az itallapba mélyed, mindenesetre barátságos mosolyt varázsolok az arcomra, mintha semmi gyanakvás sem lenne bennem és könnyeden szólítom meg, mintha csak baráti csevejre érkeztem volna. - Szia! Ha nem tévedek, rám vársz. Pixie Brinkley, igaz? Alexandra Drake vagyok, de szólíts csak Alexnek. Ugye nem bánod, ha tegeződünk? - ideje sem lehet megszólalni, ahogy kezet nyújtok felé, arcomon széles, barátságos mosollyal. Megeshet, hogy nem efféle nyitásra számított és pont ez a lényeg. Ha csapda, az a legjobb, ha kiszámíthatatlan vagyok, nem olyan, mint amilyenre készült. Az gyakran összezavarja az embereket és kieshet a szerepéből. Nekem pedig tudnom kell, mit várhatok tőle valójában. És ki is fogom deríteni. Hisz ezért vagyok itt.
Kezdőlap
