Sarah & Pixie

But at least i've got my friend, like a lifeboat in the dark...

Furcsa, hogy az élet miféle fordulatokra képes. Amikor pár hónap után elkerültem az árvaházból, nem gondoltam volna, hogy valaha, bárkit is viszont látok majd azok közül, akikkel ott éltem együtt egy ideig. Egy bizonyos értelemben akkor, ők voltak a családom. Vagyis a családunk, hiszen a húgom is velem volt. Aztán engem örökbe fogadtak, ő és a többiek pedig ott maradtak vagy épp ki ide, ki amoda került. Fájdalmas volt. Jobban fájt, mint amikor a szüleinktől elvettek minket, hiszen akkorra már fásult voltam, elvesztettem a a család szellemébe, a szeretetbe és a szüleinkbe vetett hitemet. Szülő az ilyen egyáltalán?
Évekkel később aztán újra az utamba sodort az élet egy személyt, akit akkor régen igaz barátomnak mondhattam. Már-már össze voltunk nőve, ami furcsán hangozhat tekintve, hogy a húgom is ugyanott volt, mint én, hiszen joggal tehetné fel bárki a kérdést, hogy miért nem a húgommal voltam sülve-főve együtt? Azért, mert utált. Engem, mindent és mindenkit. De legfőképp engem, amiért nem segítettem neki már jóval előbb, hiszen egészen addig, míg nálam be nem próbálkozott az a perverz állat, nem hittem el, amit mond.
Szóval, Sarah volt az egyetlen, akivel igazán meg volt az összhang. Fél szavakból is értettük egymást és teljesen jól elvoltunk együtt a kis világunkba. Furcsa mód, most évekkel később még mindig meg van ez az összhang. Legalábbis, amióta újra találkoztunk és olykor-olykor elmentünk együtt valahová, olyan volt, mintha el se telt volna az a rengeteg hosszú év, most pedig ott tartunk, hogy folyamatosan késztetést érzek arra, hogy segítsek valahogy neki. Hiszen drogproblémái vannak és ugyanúgy a sötét utakra tévedt, mint a húgom; prostituált lett belőle. Olykor belegondolok, hogy vajon, ha én is az árvaházban maradtam volna, most köztük lennék???
-Szia! Ne haragudj, hogy késtem. Őrület ma ez a forgalom.- huppanok le hozzá, miközben a táskámat leteszem magam mellé egy üres székre, végül rámosolygok Sarahra. Mindig örülök, ha láthatom.
-Hogy vagy? Mesélj!- kulcsolom össze kezeim az asztallapra pakolva, majd végig mérem barátnőmet, aki napszemüvegben ücsörög velem szemben, mint valami titkos ügynök. Nem mondanám, hogy sértő számomra, hogy még most se veszi le, hogy megérkeztem, de azért furcsállom. Nem az illem miatt, hanem úgy általában. Ha valaki ragaszkodik a napszemüveghez, az általában arra utal, hogy nem akar vagy nem tud a másik szemébe nézni, szóval már most rosszat sejtek. Valahogy az az érzésem, hogy nem véletlenül hívott ma el ide.
-Rendeltél már valamit?- bukik ki belőlem végül ez a hülye kérdés, mivel nem akarok már most a közepébe vágni, hiszen igazából azt se tudom, mit szeretne. Egy biztos: azt mondta, hogy fontos, hogy ma tudjunk találkozni. Azaz igyekeztem a programomat úgy alakítani, hogy legyen időm rá is. Fogalmam sincs, mi lehet az a fontos dolog vagy, hogy nem-e csak így akarta elérni, hogy tutira biztosan ne mondjam le a találkozót. Képes rá, akkor viszont röhögnék egy jót és megdicsérném a húzása miatt.

Sarah & Pixie

But at least i've got my friend, like a lifeboat in the dark...

Jó ízűen felnevetek a parkolós történetén és az az igazság, hogy ezt el is tudom róla képzelni. Őrület, hogy még mindig nem érzett rá a vezetés tudományára, de az is lehet, hogy tényleg vannak olyan emberek, akiknek nincs a vérében a vezetés.
-Biztos túlságosan csinos voltál a vizsgán és nem bírtak neked ellenállni.- kuncogok továbbra is, közben megigazítom a hajam, fészkelődök kicsit a székemen végül, mikor sikerül kényelmesen elhelyezkednem, sóhajtok egyet és hátra dőlök.
A tekintetem újra Sarah napszemüvegére téved és elkomorodok. Főleg, mikor látványosan elhárítja a "hogy vagy?" kérdésemre a választ és inkább rátér arra, hogy még nem rendelt. Máskor azért valamicskét lazább szokott lenni, azaz vigyorogva ecseteli az aznapi vagy a heti eseményeket. Nem mondom, hogy majd ki szokott csattani a jókedvtől, de azért valamivel másabb szokott lenni.
-Hátha jobban megy majd a kukák döntögetése, mi?- nevetek újfent, miközben magam elé húzom az itallapot és nézelődni kezdek. Töményet, oké, de én inkább valami lazábbra szavaznék. Mondjuk, az se nagy gond, ha kicsit fejbe csap az ital, maximum haza megyünk majd taxival. Nagy dolog.
-Én viszont martinis hangulatban vagyok.- csapom össze a menüt, mikor elhatározom magam és leteszem az asztalra. Most már, csak a pincért kell megvárnunk, hogy kaphassunk némi italt és esetleg erőszakosabban megpróbáljam megkérdezni, hogy...
-Mégis mi a fene történt veled? Te jó ég, Sarah!- hajolok előrébb a székemen, mikor észre veszem a hatalmas monoklikat a szeme alatt. Nem egyszer volt már hasonló, de most már kezd nálam betelni a pohár. Nálam! Az pedig nagy szó, mert nem vagyok egy "beleavatkozok mindenkinek az életébe" típus, de ezt már én se nézhetem szó nélkül.
-Sarah, ez így nem mehet tovább! Valamit tennünk kell, különben előbb-utóbb megöl téged. Csak egy kicsit kell túlmennie ezen a szinten és vége, azt pedig nem fogom hagyni, hogy egy ilyen féreg kinyírjon!- azt hiszem ilyenkor szoktak szikrát szórni a szemeim, mert jelen pillanatban olyan dühös vagyok, hogy fel tudnék robbanni. Azt értem és el is hiszem, hogy Sarah nem tud mit tenni, mert bunyózni mégse állhat neki, de én tehetek ez ellen valamit. Mégis csak a jogot képviselem!
-Meséljek? Oké. Képzeld édesem, ügyvéd vagyok, ergo, ha jogi úton szeretnéd megpróbálni elintézni azt a rohadékot, akkor esetleg szólhatnál nekem! Most pedig mondd el szépen, hogy mi történt!- pirítok rá Sarahra, de nem tehetek róla. Ilyenkor úgy érzem magam, mintha a nővére lennék és kötelességem lenne megvédeni. Ami anno is kötelességem lett volna az igazi húgom esetében, csak épp akkor elcsesztem. Most nem fogom. Mindent el fogok követni azért, hogy Sarahnak végre rendes élete lehessen. Aztán jöhet a húgi is.
-Üdv! Egy whiskyt kérnék tisztán, jéggel.- vágom oda azonnal, mikor megérkezik a pincér, mert ugye szeretném, ha minél gyorsabban el is tűnne, hogy végre Sarah elkezdhesse a történetet, amire annyira kíváncsi vagyok és ami miatt elszállt a martinis hangulatom. Ide tényleg valami tömény kell most.

Sarah & Pixie

But at least i've got my friend, like a lifeboat in the dark...

Nincs annál rosszabb azt hiszem, mint amikor az ember kénytelen végig nézni, ahogy egy számára fontos személy tönkre teszi az életét. Ezt sajnos, már nem egyszer átéltem, mert mindig kerülöm a konfliktusokat, soha nem akarom kinyitni a pofámat, hogy én legyek a rossz és inkább csendben bámulok, mint borjú az új kapura. Ha anno a húgomnak hittem volna és kinyitom a szám, talán most nem ott tartana, ahol. Ha Saraht még időben helyre tettem volna, talán ő sem ott tartana ahol és, ha Alexnek még az esküvője előtt elmondtam volna, hogy az a nő, akit feleségül vett nem az a nő, aki igazán passzol hozzá, akkor... szóval, azt a nagy lepcses számat valahogy soha nem akkor nyitom ki, amikot kellene. Most viszont nem fogok meghátrálni. Nem én. Véghez viszem, amit a fejembe vettem.
-Ki tudja...- sóhajtom, közben az agyam egyfolytában azon zakatol, hogy is kellene ennek az ügynek neki esni. Hány éves is volt Sarah, amikor aláírta a szerződést? Meddig érvényes? Vagy épp, örök életre szól? Mégis ki a franccal szerződött ő? Magával az ördöggel? Igen. Ahogy a történeteiből ismerem ezt a Remington nevű férget, olyan, mintha maga az ördög lenne, Sarah pedig eladta neki a lelkét. Fogalmam sincs, hogy fogom ezt az ügyet elsimítani, de az biztos, hogy nem fogom hagyni, hogy Sarah így éljen tovább. Ha kell, szólok Alexnek, hogy mozgasson meg már fűszálat és adjon Sarahnak új személyazonosságot vagy franc tudja, de akkor sem fogom ölbe tett kézzel végig nézni, ahogy a gyerekkori barátnőmet agyon veri nap, mint nap egy ilyen undorító szar alak.
-Tudod, hány ilyen rohadékkal kellett már szembe néznem? És élek, nézz rám. Lehet, hogy hat biztonsági zár van a lakásom ajtaján és egy acél baseball ütő az ágyam alatt, nem beszélve a sokkolóról a táskámban, de akkor is élek és ismersz. Tudod jól, hogy ezt nem fogom annyiban hagyni. Nem azért lettem ügyvéd, hogy egy ilyen helyzetet külső szemlélőként nézzek végig úgy, hogy nem teszek semmit. Frászt.- túrok a hajamba dühösen, miközben fújtatok is egyet, majd a pincérre pillantok, aki idő közben megjelenik az italainkkal. Észre veszem én is és Sarah is, hogy alaposan megbámulja, de inkább nem is emelek emiatt szót. Nem megszokott dolog, hogy lila monoklikkal futkos egy csinos nő az utcán.
Mikor aztán Sarah elkezdi a hülye védekező dumáját, előre hajolok az asztalon és szikrázó szemekkel pislogok rá. Nem hiszem el, hogy még megpróbálja mentegetni a helyzetet egy ilyen gyenge szöveggel.
-Sarah! Ezt te sem hiszed el, ugye? Nem csak munkahelyi erőszakról van szó, hanem rabszolga tartásról és bántalmazásról. Vagy inkább súlyos testi sértésről. Az első lépés az lesz, hogy elmegyünk szépen egy orvoshoz és megmutatod, mit tett veled az a rohadék. A többi téged ne érdekeljen és legfőképp, ne mentegesd nekem azt a szemétládát. Belevágunk ebbe, ha akarod, ha nem. Ha kell, akkor tanúként idéztetlek be, de ez akkor se mehet így tovább és lefogadom, ha megkérdezném Alexet, ő is tudna pár szép mesét mondani a te Remingtonodról.- suttogom ingerülten, majd a poharamért nyúlok és lehúzom egy az egyben. Néha elgondolkodom rajta, hogy Sarah talán még élvezi is ezt a helyzetet vagy nem tudom, de az tény, hogy ennyi idő alatt nem próbált meg ellene tenni úgy igazán. Én minimum megpróbáltam már megölni azt a szemetet vagy valami, de ugye különbözőek vagyunk meg hát én se tudhatok semmit arról, hogyan viselkednék igazán egy ilyen helyzetben.
-Nem, nem ezt kaptad. Ebbe belesodródtál és akaratodon kívül iszod most is a levét annak, hogy tiniként buta voltál és naiv.- csóválom a fejem dühösen, mert eszembe jut, hány ilyen lány vagy még a nagy világban, akik a könnyű pénzszerzés céljából bele mennek ilyesmi, aztán pedig nem találnak kiutat. Megőrjít a tudat, hogy Sarah ebben a helyzetben van, de a mai nappal ennek véget vetünk. Betelt a pohár.
-Miféle szerződés az? Remélem, van nálad is egy példány és nem csak annál a szemétnél, mert akkor szarban vagyunk.- helyezkedek kicsit a székemen, majd intek újra a pincérnek és, ha megérkezik, közlöm is vele, hogy hagyja csak ott a whiskys üveget az asztalon. Kemény percek vagy épp órák elé nézünk, kell a segítség.

Sarah & Pixie

But at least i've got my friend, like a lifeboat in the dark...

Nem akarom, hogy Sarah azért éljen tovább ilyen életet, hogy az én kényelmes kis komfortzónám megmaradjon. Ha kell, leckéket veszek lövészetből és beszerzek magamnak egy engedélyeztetett fegyvert vagy bánom is én, de nem fogom ezt annyiban hagyni.
-Sarah! Épp elég ideje nézem, hogy szenvedsz. Ideje, hogy segítsek rajtad. Végtére is, elvileg én képviselem a törvényt és a törvény igenis, azért lett megírva, hogy a polgárokat védje. Nem érdekel, hogy mennyire fasza gyerek ez a Remington. Ki fogom csinálni, erre mérget vehetsz.- bólogatok elszántan és szerintem, ha Sarah kicsit is visszagondol a múltunkra, tudja jól, hogy ez így is lesz. Ha valami a fejembe veszek, véghez fogom vinni. Nem érdekel, mi lesz az ára. Nem félek én senkitől, annyira meg végképp nem, hogy emiatt hagyjam a barátnőmet meghalni, ha egyszer elpattan az agya annak az idegbeteg állatnak.
-Az, hogy Alex mit szól hozzá, teljesen mindegy. Felesége van, azzal van elfoglalva.- vonok vállat és persze, ez most nem azt jelenti, hogy utálnám, amiért házas vagy ilyesmi, csak egyszerűen nem akarom, hogy beleavatkozzon a dolgomba. Tudom jól, hogy ő lenne a másik ember, aki megpróbálna lebeszélni erről, de nem érdekelne az se. Segítenem kell Sarahnak. Alexnek meg egyébként se kell tudnia arról, hogy mikor milyen ügyön dolgozok.
-Eddig se jött rá, ezután se fog. Főleg, mert rózsaszín köd lebeg a szeme előtt már két éve. És egyébként is. Mért zavarjam épp most össze? Ha valamikor léphettem volna, az még akkor volt, mikor bemutatta nekem azt a hárpiát. Akkor viszont nem tettem semmit, hiszen fene se gondolta, hogy feleségül is veszi. Utána meg az esküvő... ott se akartam bekavarni. Így jártam Sarah.- tárom szét karjaimat tanácstalanul, hiszen mégis mi a fenét is tehetnék? Alex boldog és ez a lényeg. Még akkor is, ha én szenvedek, legalább Ő boldog. És azt szeretném, hogy Sarahval is ilyen legyen a helyzetünk. Inkább szenvedjek én egy kicsit most, mint hogy ő éljen továbbra is így. Nekem elég sok jutott ki a jóból. Jó családhoz kerültem, tovább tanultam és sikeres is vagyok a munkámban. Ideje, hogy legyen egy kis veszély az életemben, ha pedig el tesznek láb alól, hát így jártam. Nem teljesen mindegy? A pasi, akit szeretek boldog házasságban él, a húgom utál, a barátnőm meg nem tud megszabadulni egy undorító görénytől.
-Különben meg ne tereld a szót Alex felé. Most rólad beszélünk.- vigyorodok el, mert bár tudom, hogy amúgy is szokta érdekelni Saraht, hogy mi van már velünk, ettől függetlenül ez most nem az a pillanat, mikor róla kell beszélnünk. Tudom jól, hogy ez most elterelő hadművelet volt -mellesleg elég ügyes- és szívesen áradoznék is Alexről, csak épp Sarah helyzete most a legaggasztóbb.
-Hagy nézzem!- veszem is el tőle a papírt és még mielőtt elolvasnám, lefényképezem minden egyes sorát, hogy később is tudjam majd mazsolázgatni, mi is áll benne.
Ezek után alaposan szemügyre veszem, mi is áll benne és bár végig úgy tűnik, hogy csak sima felszolgálásról van szó, áll benne egy -"...valamint minden más olyan feladatot köteles ellátni, melyre a főnöke utasítja", olvasom fel hangosan ezt a részt, hogy Sarah is hallja.
-Gondolom ez az a rész, amire ő annyira hivatkozhat, de egy normális munkaszerződésben ezt nem úgy veszik, hogy akkor kurvaként is dobálhatja ide-oda az ember lányát.- morgom dühösen, mert meglehetősen gusztustalan húzás ez, főleg, mert nagyon jól tudja ez a Remington, hogy sem Sarah, sem a többi lány nem menne el ezzel munkaügyi bíróságra. Azaz, azt tehet, amit csak akar.
-Oké, ezt csak a drága főnököd értelmezi úgy, hogy eladtad neki a lelked.- sóhajtok egyet, miközben visszaadom a papírt, majd megdörzsölöm az orrnyergemet és sóhajtok egyet. Nem lesz egy egyszerű menet ez az egész, ebben biztos vagyok, de támadható Remington és szerintem, ha a rendőrséget megkérdezném, ismerik-e, még ők is őrülnének, ha egy ilyen üggyel megfogom. Végtére is, Al Capone-t is egy sima adócsalással ültették le végül.