Jay&Bry

I am not afraid anymore
Standing in the eye of the storm

Gyűlöltem a fényt, ami beáradt az ablakon. Mégsem húztam le a redőnyt, mintha azt vártam volna, hogy Sean egyszer csak betoppan. Mindig különösen figyelmes volt, ha arról volt szó, hogy nem érzem magam komfortosan munka közben. Így gyakran éreztem, amikor oldalról fixírozta az arcomat, egy árulkodó jelet keresve. A ráncba gyűrődött homlokom, pedig igen csak arról árulkodott, hogy ez már több mint amit el tud viselni a szemem. Bárcsak csak ennyi lett volna, ami miatt zsörtölődhetek az orrom alatt. De nem csak erről volt szó. Nem csak ettől éreztem azt, hogy ahogy az asztal fölé görnyedek, mintha az izmaim már nem tudnák úgy tartani magukat. De továbbra is ellenálltam és megannyiszor kihúztam magamat. Már fájdalmas volt minden mozzanat, amit megtettem. De nem érdekelt, hogy a testem és a szervezetem is azért könyörög, hogy hagyjam abba. Ha most a csatatéren lennék, akkor sem vehetném, figyelembe, az akaratát. Mert ez egy sokkal veszélyesebb háború volt, ami a lelkemben dúlt, és tudtam, hogy ez is rányithatatlanná kezd válni egy idő után. Ahhoz viszont már tényleg nem volt erőm, hogy megállítsam. Így addig fogom vissza, amíg csak lehetséges. Nem fáradhatok el, ha megteszem, akkor akár azzal Sean életét teszem kockára. Akaratlanul a gondolataim közt volt, hogy mi van ha elkések..mi lesz ha bekövetkezik, az amitől a legjobban féltem. Én terveztem előbb meghalni, kurvára nem csinálhatja ezt velem! Idegesen túrok bele a hajamba, ahogy a gondolataim megint szeret-széjjel ágaznak, és csökkenti a koncentrációmat.  Összeszedetten próbáltam egész éjszaka rájönni, legalább arra, hogy a picsába működhet a drog elosztó rendszerük, amivel talán egy lépéssel közelebb jutok. De minden alkalommal falakba ütköztem, ahogy Sean telefonjával sem jutottam sokra, amit persze itt hagyott, egyfajta jelzésként, hogy ne keressem. Nem értettem, hogy csúszhatott minden ennyire szét, az utóbbi hónapokban, és az hogy ez is az én hibámból történt, csak még egy súllyal nehezítette a vállaimat.  Tenyereimet erőteljesen végig vezetem az arcomon, hátha így némi életet tudok lehelni, az egyre fáradtabb szövetek közé. Csak elképzelni tudtam, mennyire borzalmasan nézek ki, mert  talán ha egy percre voltam hajlandó felállni innen. De kezdek arra a következtetésre jutni, hogy ez nem fog működni.  Ebben az egy napban, sikerült az összes határomat majdnem átugrani. Segítséget is kértem, ami nem volt rám jellemző. De az sem, hogy a visszautasítástól ennyire padlót fogjak. Igazából magam sem tudtam, hogy mi bántott jobban, hogy a férjem legjobb barátját, ennyire nem érdekli, hogy mi van vele..vagy az, hogy így már nekem sem maradt senkim, akihez fordulhatnék. Előfordul az ilyesmi…visszhangoznak újra a fülemben Jay szavai, amitől megint egyre idegesebb leszek, és az ökleim görcsbe rándulva vájják körmeimet a bőrömbe, egészen addig, amíg már nem érzem, hogy a vérem kifakadt. Nem kéne, hogy ennyire felzaklasson, tudtam hogy ez így nem normális, egyszerűen csak tovább kéne állnom, és még csak a gondolatát is messzire taszítanom magamtól. De nem ment, minden fél órában visszatáncolt, az italtól mámoros hangja, amitől csak még több lazaság áradt belőle. Míg én a vonal másik végén, igyekeztem nem leordítani a fejét. Próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy ő már csak ilyen. De nem ! Ő nem ilyen! Az a Jay akit én ismertem, aki a legjobb barátunk volt…muszáj felhívnom a figyelmemet rá, hogy csak volt. Esélyesen ő is az évek alatt változott, és van egy olyan élete, amit úgy rendezett be, amiben már mi nem létezünk számára. Gyűlölnöm  kellett volna, mégsem tudtam. Csak még erősebb fájdalommal lüktetett tovább a szívem, hisz ha jól belegondoltam, ez is nekem volt köszönhető. Tudtam, hogy ezzel jár, ha valaki eredendően rossz ember, mint én. De soha nem gondoltam bele, hogy az elé sodort akadályokkal, majd egyszerre kell megküzdenem.
Újra máshol járok gondolatban, és egy valami ránt csak ki ebből a vége láthatatlan állapotból. Az hogy valaki kopog. Az ajtó irányába pillantok, majd az asztalra, amin az összes létező elrejtett fegyverem hevert egymáson. Az éjszaka folyamán többször elterveztem, hogy elébe megyek a dolgoknak..és ami azt illetti, lehet ezt is kéne tennem. Az viszont bizonyos volt, hogy így nem engedhetek senki a házba, akárki is volt odakint.  Megigazítom magamon a fehér garbómat, hogy valamennyire emberi kinézetem legyen, ha már a kócosan félre tűzött hajammal nem is nagyon tudtam mit kezdeni. Megindulok az ajtó felé, és hezitálva fogok rá a kilincs fogantyújára.
Mikor viszont mégis résnyire kitárom az ajtót, azonnal elönt a harag, és a meglepettség egyvelege.
- Jay..-lehelem ki a nevét, mintha nem lennék abban biztos hogy őt látom, teljes életnagyságban. Habár látszik rajta, hogy az éjszaka igencsak fogott rajta, még így is érzékelhető volt az az energia amivel csak ő rendelkezett.
- Mit keresel itt?- hangom élessebben csattan már mint az előbb, és erőt is add, hogy előmerészkedjek az ajtó mögül, hogy hátamat kihúzva megállja előtte.
- Tudod mit, ne is válaszolj. Mert előre mondom, hogy NEM!- emelem már most jóval feljebb a hangomat.
- Nem jöhetsz csak úgy ide. Amikor már tudomásul vettem, hogy nem tudsz a segítségemre lenni, mert elvileg a világ másik felén vagy…és mert téged nm érdekel ez az egész! – a mélyről jövő tombolás most kezd inkább erejére kapni. Eddig azért nem akartam beengedni senkit, mert fegyverek vannak az asztalomon..most már azért, mert Jay volt az.

Bry&Jay

What the hell is going on?

Mikor Bry tegnap felhívott, nem álltam a helyzet magaslatán. Jó pár sör legurult már, a kezdődő részegség tompán ott bizsergett minden pórusomban és a reakcióimat is beárnyékolta.
Magamnak sem vallottam be szívesen, de tényleg megviselt ez a projekt. Tudtam, hogy ha visszatérek New Yorkba, az egyet jelent azzal, hogy az itt hagyott múlttal is szembe kell néznem, de ez a francia tengerparton valahogy sokkal jobb ötletnek tűnt. Itt viszont minden Clarára és a támadás körüli időszakra emlékeztetett. Talán azért is, mert eddig igyekeztem a lehető legtávolabb maradni tőle. A szó szoros értelmében. Franciaország. Afganisztán. Szudán. India… A fotóim bejárták a világot. Mások tragédiáit megtanultam a lencse mögül szemlélni, de a sajátom már egész más téma. Vajon a sors fintora, hogy épp a tornyokat sózták a nyakamba? Vagy csak Bentley érez rá ilyen véresen profin, kinek hol lapul a gyenge pontja? Az is felmerült bennem, hogy esetleg June-tól tudta meg, de őszintén szólva kétlem, hogy ez egy ingatag összeesküvés-elméletnél életképesebb verzió volna. Újra beúszott elém a kép, ahogy a délután folyamán rájuk nyitottam, és inkább ingerülten beleittam a frissen kihozott korsóba.
Pár órára ki akartam szakadni a világból, és csendesen elmerülni a lustán felhabzó önsajnálatban, majd ha ezt meguntam, rögtönzött, hedonista örömökkel begyógyítani az egómon ejtett karcvonásokat. Ez volt a tervem. És egészen kiváló tervnek tűnt, míg Bry neve fel nem villant a kijelzőn. Mikor megláttam, furcsa, nehézkesen hömpölygő balsejtelem áradt szét a mellkasomban. Egy darabig csak ültem és vártam, hátha meggondolja magát. Semmi kedvem nem volt múltból felbukkanó, problémás kapcsolatok rendezéséhez, és azt hiszem, ezt a beszélgetés végére ő is leszűrhette.
Egy pöcs voltam, kár is szépíteni. De ha valaki ismerte már ezt az oldalamat, az ő volt. Tizenöt év barátság után, már nem érhet sok meglepetés, nem igaz? Vagy ezt a házasságra mondják? Tökmindegy. Én is éreztem, hogy csak a saját lelkiismeretemet akarom megnyugtatni vele, hiszen épp én voltam rá a tökéletes ellenpélda. Egyszer már cserbenhagytam őket, az utóbbi három évben pedig egyikünk sem törte meg a csendet. Most pedig Sean eltűnt. Az alig pár perces beszélgetés súlya csak reggel ütött meg igazán. Már amit fel tudtam idézni belőle. Amint magamhoz tértem, fogtam is egy taxit, és reméltem, hogy még jól emlékszem a címre.
Bry azt akarta, hogy ne telefonon beszéljünk, így inkább nem is hívom fel. A tegnapi alakításom után, amúgy is sanszos, hogy gondolkodás nélkül kinyomna. Út közben beszerzek két kávét, és mire odaérek, a sajátom felét be is burkoltam. A másnaposságot még nem hevertem ki teljesen, de most már legalább kijózanodtam.
Számítok rá, hogy rázós lesz a fogadtatás. Jobban mondva, inkább fogalmam sincs, hogy mire számítsak. Évek óta nem találkoztunk. Ami főleg az én saram. Ráadásul most már nem csak ezért haragszik, hanem a tegnapi húzásom is bekerült a kalapba. Bizonyára Sean miatt is eléggé ki lehet borulva. Azon kapom magam, hogy a szívverésem egy kissé felgyorsul. Izgulok? Én? Az ki van zárva, inkább kíváncsi vagyok rá. Bryce Howard-Brooks. Az istenit, férjhez mentél, mióta utoljára láttalak.
Ahogy nyílik az ajtó, az első döbbenet néhány pillanatra jól láthatóan átszínezi a vonásait. Ó, igen. Ezt el is felejtettem. Azt hiszem, a telefonban valami olyasmiről hadováltam, hogy épp a világ másik felén melózom.
- Szia – erősítem meg, hogy valóban én vagyok; nem kerülöm a pillantását, a szemébe nézek. Próbálok minél több mindent kiolvasni belőle, a vonásai erős kimerültségről árulkodtak, de alapvetően nem változott olyan sokat. – Úgy emlékszem, te hívtál. – Tisztában vagyok vele, hogy már megbánta, de ez attól még nem tántorít el. Meglep, hogy ilyen hamar megemeli a hangját. Úgy tűnik, rosszabb a helyzet, mint gondoltam.
- Lehetne, hogy inkább odabent üvöltözzünk tovább? – jegyzem meg egy apróbb sóhaj kíséretében. Az udvariasság jegyében többesszámban fogalmazok, de ezúttal nem áll szándékomban beszállni a vitába. – Nem mondtam, hogy nem érdekel - ellenkezek rögtön, amikor kimondja. – Csak… - Egy pillanatra elfordítom a fejem, mintha körbe akarnék nézni, hogy hányan hallanak és bámulnak minket, de a tekintetem szinte azonnal visszatalál rá. – Rosszkor hívtál, Bry – sűrítek bele mindent ebbe a három nyomatékos szóba. – De itt vagyok. És kávét is hoztam – emeltem meg csábítóan a tenyeremben szorongatott papírpoharat. Méghozzá nem is akármilyen kávét, emlékeztem rá, hogy előszeretettel bojkottálja a nagyobb kávéláncokat, szóval nem holmi Starbucks vagy Dunkin’ lötyörészett a kezemben, hanem a sarki könyvesboltnak álcázott kávézóból hoztam.

Jay&Bry

I am not afraid anymore
Standing in the eye of the storm

Nem az a fajta nő voltam, aki segítséget kér a másiktól. Ez volt talán a legnagyobb gyengeségem, ami a büszkeségből, haragból, és még sok minden másból fakadt. Mintha ezzel akarnám bizonyítani, hogy vagyok valaki, és hogy elég erős vagyok akár ahhoz is, hogy egy egész életnyi terhet elcipeljek. Őszintén, meg is tettem volna, ha ezzel visszafordíthatnék sok mindent, ami Seant idáig vezette. Nekem kellett volna észre vennem a jeleket rajta, és még időben észhez téríteni. Hisz már ismertem ezt az énjét is. Észlelnem kellett volna még időben, hogy az étterem csődbe menése kiváltó ok lehet nála a mélyzuhanásra. Mégsem tudtam időben megfogi a kezét, és most itt ücsörgök, bízva abban, hogy ezt is megoldom. Nem azért gondoltam így, mert olyan rohadtul optimista lennék, hanem azért, mert muszáj volt, hogy így történjen. Még akkor is, ha mindenhol falakba ütköztem. Még Jay-nél is. Valamiért arra számítottam, hogy osztozni fog az aggodalmamban, vagy egy kicsit jobban megrendíti annak ténye, hogy a legjobb barátja eltűnt. Ez lehet tényleg, csak úgy előfordul, és ennyi? Kételkedni kezdek magamba, minél többször játszom vissza magamba a beszélgetést, amit lefolytattam vele. Még csak arról sem biztosított, hogy pár nap múlva meghallgat. Ebből pedig arra következtettem, hogy ki akar maradni belőle. Amin persze nem is húzhatnám fel magamat, hisz már három éve nem beszéltünk. Mégsem tudom elengedni, ezt az egészet. Az mellett, hogy teljességgel felzaklatott, a naiv énem, aki abban hitt, hogy van akire számíthat, most jó alaposan pofára esett. Ennek nem így kéne lennie, nagy kislány voltam már ahhoz, hogy  ennyire elferdített képet lássak az emberekről. Ennél okosabbnak hittem magamat. Ha tudnom nem is, de sejtenem kellett volna, hogy ezzel sem leszek előrébb. Ahogy most sem előrébb haladok, csak körbe-körbe ugyanazokat a gondolatokat rágom körbe. Aludnom kéne, de túlságosan féltem lehunyni a szemeimet, másrészről pedig nem is tudtam volna aludni, ebben a helyzetben. Tartottam attól, hogy az elmém újra játszadozni kezd velem, és elém vetíti újra azokat a képeket, amik nagyon is valóságosak voltak.  Gyötrődve nyögök fel, mert még egy tévképzetben is képes vagyok, olyanokat bele látni ami nem volt a valóság. A plafont vizslatom egy ideig, ami ugyanolyan fehér, kár a papír amire írok, és már azon kapom magam, hogy betűk formálódnak a tejfehér falon. Lehet kezdem elveszteni az eszemet, amin annyira  nem csodálkoznék. Lehunyom a szemeimet egy pillanatra, éppen egy mély levegőt veszek magamhoz, ami benn is akad, ahogy meghallom a kopogást.
Habár az ajtó felé tartva elgondolkodtam, hogy ki sem nyitom, de amint megpillantom az ajtónkban ácsorogva Jay-t egyre biztosabb vagyok benne, hogy hagynom kellett volna, hátha egyszerűen csak elmegy.  Eddig igyekeztem elfogadtatni magammal, hogy nem fog segíteni. Most pedig itt volt, itt állt teljes pompájában. Jay Cameron, akinek még a másnaposság is jól állt, hogy kapná be. Összeszűkítem a szemeimet, ahogy megszólal, és átható kék tekintetébe meredek, amit már jó párszor láttam megbánásban fürdőzni. Én pedig annyira, de annyira gyűlöltem, amikor így nézett rám, mert tudtam, hogy  őszintén megbánta. Akármennyire is kőkeménynek hittem magamat, voltak akik képesek voltak mégis az ellenkezőjét bizonyítani.
- Nahát, erre még emlékszel? Azt hittem már teljesen el is felejtettél..ami igazából nem is lepne meg annyira.  Bár, ahányszor visszakérdeztél tegnap, elég erős volt a gyanúm, hogy azt sem tudtad kivel beszélsz.-  a szavak erélyesen hagyják el az ajkaimat, míg a karjaimat összefonom magamat előtt, és úgy meredek dühösen az előttem ácsorgó férfira.- Igen hívtalak, de ha jól emlékszem, márpedig én kurvára jól emlékszem, azt mondtad, hogy ilyenkor előfordul az ilyesmi! – a hangom erőteljesen dübörög fel a torkomból, Jay-el ellentétben engem már nem érdekelt, hogy ki hallja, és ki nem. Az hogy most itt van, és úgy állítja be, mintha én nem emlékeznék arra, hogy hívtam, csak még jobban dühít.
-Nem, nem lehetne.- vágom rá a választ, és még zavarosabb tekintettel nézek rá, amikor előáll a magyarázattal, amiből tudok egy-két dologra következtetni, és csillapít is valamennyit a haragomon, de akkor sem értettem, miért így intézte ezt el.
- Tudom, általában mindig rosszkor időzítek. De nem mondtad ezt egy szóval sem, inkább azt hazudtad helyette, hogy a világ másik felén vagy, hogy még véletlen se kelljen velem szemtől szembe beszélned. Nem azt kértem tőled, hogy azonnal gyere ide, hanem csak hogy beszélni szeretnék veled személyesen..- rázom meg a fejemet, ahogy visszaidézem az egészet.
- Lehet hogy szó szerint nem mondtad ki, de minden egyes szavadból ez sütött. – emlékeztem minden egyes szóra, mert az én ajkaimat olyan szavak hagyták el, amit normál esetben senkinek sem mondanék. Mélyet sóhajtok, mert tudom, hogy az időmet vesztegetem ezzel, és egyre jobban feszíteni kezd, minél többször ismétlődik bennem a tegnap éjjel.
- Egy kávétól még nem leszünk puszipajtások..- jegyzem meg ahogy kiveszem a kezéből, és félre állok az ajtóból, hogy be tudjon jönni.

Bry&Jay

What the hell is going on?

Állatira dühös rám, és nem is rejti véka alá. Gyanítom, most jön ki rajta a fáradtság, aminek a nyomait nem nehéz felfedezni rajta, és az elmúlt napok feszültsége is, de nem bánom, öntse csak rám, attól talán megkönnyebbül majd egy kicsit. Sosem volt az a fajta, aki csak úgy kiereszti a dühét, régen is inkább magába zárt mindent, amire a katonaság csak rátett egy lapáttal, de szerencsére vagy épp balszerencséjére, megvolt az a csodás képességem, hogy egész hamar komoly repedéseket fakasszak az edzett önuralmán.
- Még az is lehet, hogy így volt. Nem nagyon volt mivel felfrissítenem a memóriám – utalok rá, hogy három év baromi hosszú tud ám lenni, a pillantásom azt üzeni, nem is értem, min csodálkozik ennyire, hogy nehezemre esett beazonosítani. Három éve se kép, se hang, egy sort sem beszéltünk. Most meg csak így felhív a semmiből, hogy találkozni akar, és ahogy ez lenni szokott, nyilván a legrosszabb pillanatban.
Reméltem, hogy nem hozza fel ezt a mondatot, ami sajnos valóban elhagyta a szám, de akkor és ott engem is felbosszantott a helyzet. Hirtelen baromi mérges lettem Seanra, amiért ekkora ökör volt, és képes volt elszúrni mindent. Mert gondolom, erről van szó. Ha valaki visszacsúszik a drogok világába, és egyszer csak nyoma vész, nagyjából három lehetőség jöhet szóba, amiből az egyik és a legoptimistább valóban az, hogy pár nap múlva hazajön; de egyelőre nem ismertem a részleteket. – Mert tényleg előfordul, Bry. Már az is baj, ha abban bízom, hogy előkerül?
Ha nem lenne a kezemben két kávés pohár, valószínűleg ebben a pillanatban túrnék bele a hajamba, hogy a beszélgetés feszültségét levezessem valamivel, de így csak a saját, félig üres dobozommal lavírozok a levegőben. Ezt legalább nem öntöm közben magamra.
Bár sanszos, hogy megnyugtatni sem fogom vele, hiszen a szavaim már-már azt sugallják, hogy túlreagálja a helyzetet. Amiben akár lehet is valami, mindenesetre, nem ezt akartam mondani vele, csak próbálom tisztázni magam, mielőtt rámsüti, hogy magasról tojok az egészre. Mostanra az én vérnyomásom is kezd felfelé araszolni, ami felteszem egészen gyakori, ha az ember képébe üvöltenek, de hogy úgy mondjam, ez már megszokott köztünk. Nem az üvöltözés, inkább a vita, és ha egyszer már kipiszkáltam belőle a sárkányt, általában én is hamar felzárkózom hozzá. Most is érzem, hogy rakódnak egymásra a dolgok, és a másnaposság sincs annyira a segítségemre, de egyelőre még kitartok.
- Igen, azt mondtam. Mert általában úgy is van. – A munkám nagy része eddig valóban utazásból állt, szóval egészen hihető hazugságnak számított. Ha már itt járunk, fogalmam sincs, mi ütött belém, hogy csak úgy lemondtam róla. – És itt is vagyok. Ahogy kérted – igyekszem erre a részére irányítani a figyelmét, hisz’ voltaképp nem is jöhettem volna ennél hamarabb. Talán még ki se józanodtam teljesen. – Mert részeg voltam, Bry, az istenért! Hány nyelven mondjam még el, hogy sajnálom? – csapom rá az utolsó megjegyzésére, de nem annyira indulatból, hanem hogy értse már meg végre: nem vagyok egy háborús bűnös, csak elég pocsék estém volt. Ismét a kékjeibe furakszom, és ahogy összeér a tekintetünk, a vonásaim mögött lappangó feszültség el is oszlik. Azért piszok hosszú volt ez a három év. Ahogy félreáll, és egy visszafogott grimasszal betessékel a házba, érzem, hogy ennek a szele is megérint. Nem így kellett volna találkoznunk. Az is nagyon idegen volt, hogy ennyi kimondatlanság, ennyi rétegzett fal húzódott köztünk. Mióta New Yorkban voltam, most éreztem először, hogy egy kicsit azért hiányzott is a múlt.
- Nem, de cserébe te is megkínálhatnál eggyel – jegyzem meg pofátlanul, hogy egy kávétól várhatóan nem fogok helyrejönni. Beljebb sétálok, és célzatosan a konyha felé veszem az irányt. Lassan lépkedek, mintha nem akarnám elsietni a viszontlátást, és csak apránként ismerkednék a hellyel, ami számomra is sok emléket őrzött. A tekintetem a hűtőre ragasztott fotón állapodik meg, és Sean nyomasztó hiánya egy csapásra minden porcikámat elárasztja. Tudni akartam, mi történt, de kezdtem megérteni, hogy Bry miért is nem akarta két mondatban elmagyarázni a telefonban. Három év hosszú idő. Túl sok mindent nem tudtam már róluk. Ahhoz, hogy megérthessem őt, és ne csak meghallgassam, mint egy pár mondatos jegyzőkönyvet, előbb vissza kellett csöppennem az életükbe, és ez, tekintve, hogy jelenleg mennyi titkolózás és rejtett konfliktus feszült köztünk Bryce-szal, nem tűnt olyan egyszerűnek. De ha Sean valóban bajba került, nem volt más választásunk. – Hol készült ez a kép? - sétálok egész közel hozzá, és kihúzom a mágnes alól, hogy jobban megvizsgáljam. Valahol el kell kezdeni.

Jay&Bry

I am not afraid anymore
Standing in the eye of the storm

Tudtam, hogy jogtalanul vádolom meg. Azt hittem, hogy már ennyi is elég ahhoz, hogy lenyugodjak, de valamiért az ereimben száguldozó feszültség, csak még nagyobb sebességre kapcsolt. Jay jelenléte olyan volt számomra, akár egy indikátor, és most hogy ennyi év kihagyás után újra látom, fogalmam sincs hogy reagáljak rá. Dühös legyek? Ami csak ugyan nem lenne jogos, hisz ez a mi döntésünk is volt Seannel, hogy nem kerestük. Habár tudtam jól, hogy Seannek mennyire hiányzik, és ha még magamnak sem voltam hajlandó bevallani, de nekem is. De valami mindig megállított benne, hogy felkeressem. Nem magam miatt, Sean miatt. Annyi pillanat volt az életében, amikor szüksége lett volna a legjobb barátjára. Mégsem volt ott mellette, de ezt nem lehetett, csakis Jay számlájára írni, hisz én tudtam miért nem jött el az esküvőre, és miért kerülte még a véletlen találkozásokat is. Legalábbis tudnom kellett volna, de jelenleg még azzal sem voltam tisztában, hogyan nyugodhatnék le. Hogyan találhatnék vissza ahhoz a megszokott higgadtsághoz, ami általában jellemző volt rám.
- Jó, majd akkor ügyelek rá legközelebb, hogy fél évente küldjek egy hangfájlt, hogy könnyebben tud frissíteni a memóriádat.- vetem oda gúnyosan, míg metsző tekintettel mérem végig újra, és újra. Mintha az én memóriám sem lenne az igazi vele kapcsolatban. Ez volt az a helyzet, amit én magam sem tudtam megoldani, megannyi kimondatlan szó feszült az ajkaimra, amiket nem mondhattam ki, egyrészt azért, mert féltem, hogy azzal, csak még jobban elfajulna a helyzet, másrészt, nem ennek volt itt az ideje. Talán jobb, ha a háttérben húzódó múlt, egyszerűen betölti a szerepét az életünkben, és csak egy megélt pillanat foszlány marad. Én igyekeztem rá így tekinteni, de Jay annyira valóságossá tette, hogy úgy éreztem, mintha arcon csapott volna. Átütő erejű tekintette alatt, pedig még inkább, zsigerből érkező reakciók igyekeztek belőlem kitörni. De egyetlen állhatatos fejmozdulattal megállítottam, míg a vonásaim mögött apró szikrák csiklandozták minden sejtemet. Ismertem már ez azt érzést, az adrenalin, még csak épphogy megcirógat, mielőtt csontig hatolva végig söpörne az egész testeden. Ennek már nem szabadna így lennie.
Lélegzetvételnyi időt hagyok magamnak mielőtt megszólalnék. Mert nem értheti. Próbáltam ezt szem előtt tartani, és nem azonnal reagálni, még akkor is, ha úgy éreztem, hogy ha még egyszer kimondja, az előfordul szót, akkor a torkának ugrok. Vonásaimat mereven tartom, ugyanakkor azt is tudom, hogy a tekintetemben ott ült az összes érzelem, amit nem engedtem felszínre. Nem engedhettem meg magamnak, azt a privilégiumot hogy itt helyben elgyengüljek. Annak ellenére sem, hogy egy olyan ember állt előttem, aki már láttot a legelhagyatottabb állapotban.
- Nem, nem baj.- ejtem ki szárazon a szavakat.- De ha nem keresem meg, nem fog előkerülni Jay. Hidd el, én is jobban elfogadnám ennek a helyzetnek bármelyik lehetséges verzióját. Még azt is, hogy egy nővel van valahol…őszintén bárminek jobban örülnék. – nézzek mélyen a szemeibe.Nem csak azért volt itt, hogy segítsen a nyomára lelni, hanem az miatt, mert volt amihez én már nem voltam elég. Seannek, most többre volt szüksége nálam. Idővel tudomásul vettem, hogy talán ezzel a házassággal Seantől vettem el a lehetőséget, hogy boldog legyen. Azért nem tudott kiteljesedni, mert folyamatosan arra koncentrált, hogy felérjen egy olyan képhez, amit ő kreált magának, és amiről azt hitte, hogy ezzel bármit megadhat. Pedig, már így is jóval többet adott, mint amennyit megérdemeltem..
-Mióta vagy New Yorkban? . szegezem neki a kérdést. Nem tudom, miért éreztem azt, hogy erről tudnom kell. Talán csak megint dühöt akartam érezni, ahogy a kezdeti kilátástalanság, kezdett úrrá lenni rajtam, kellett valami erősebb amivel tudom helyettesíteni, vagy legalább elnyomni.
- Neeem Jay, te nem azért vagy itt, mert én ezt kértem..te azért vagy itt, mert te is tudod, hogy muszáj itt lenned. De legszívesebben a lehető legmesszebb lennél tőlem..és megértem.- bólintok egyet határozottan, megerősítve ezzel a meggyőződésemet. Nem kellett erre semmiféle magyarázat, tudtam hogy így van, azt pedig sejtettem, hogy fel sem akarta venni a valószínűleg a telefont.
- Elég sok helyen jártál már, gondolom elég sok nyelven el tudod mondani.- vonom fel a szemöldökömet, mint aki tényleg azt várná tőle, hogy itt a nagy esélye rá, hogy megcsillogtassa a nyelvtudását. De erre most végképp nem volt időnk, és minél inkább húzom halasztom, hogy beengedjem, én is annál feszültebb leszek. Így egy kicsit sem engedékeny tekintettél viszonzom, ahogy a szemeit az enyémbe függeszti, majd félre állok. Becsukva utána az ajtót, lemaradok tőle, és úgy követem, és figyelem, ahogy felfedezi a lakást. Karjaimat még mindig összefonom magam előtt szorosan, amikor mellé lépek, hogy egy pillantást vessek a képre. Az a kép, csak még jobban alátámasztotta, mennyire is tünékeny a boldogság.
- Utah-ba..csak azért elvitt oda, mert létezik egy olyan nevezetű hely, hogy Bryce Canyon..- jelenik meg egy apró mosoly ránc a szám sarkában, ahogy az emlék élénken lejátszódik előttem. Ott még mindin rendben volt azt hiszem…a kávéfőzőhöz lépek, elindítom, míg egy hatalmas pohár vízzel, és egy fájdalomcsillapítóval lépek vissza Jay mellé.
- Először ezt idd meg, aztán meg ezt vedd be..van egy olyan érzésem, hogy lassan úgy is időszerű lesz, ahogy elnézlek.- mérem végig újra, és csak rosszallóan megrázom a fejemet.
- Azt hittem már legalább az önpusztításról leszoktál.- nézek rá elgondolkodva méregetve az az arcát. Ez az elmúlt három év, láthatóan neki sem telt túl fényesen.

Bry&Jay

What the hell is going on?

- Jó ötlet – dobom rá hangsúlytalanul, kezdődő bosszúsággal, amiről a szemöldököm pillanatnyi emelkedése és egy apró grimasz árulkodik. Elvitatkozhatunk itt rajta, hogy ki és meddig nem kereste a másikat, a lényeg akkor is az marad, hogy valamit kezdenünk kell ezzel a helyzettel. Lecsaphatnám a labdát a memóriám felfrissítéséről, de nem akarom szóba hozni, ami történt, még csak távoli utalgatás szintjén sem. Ő tudta, hogy miért nem mentem el az esküvőre. Legalábbis bizonyára sejtette, hogy mi volt az igazi ok, a megnevezett helyett. Féltem, hogy nem tudok majd Sean képébe hazudni, hogy túl nagy nyomással szakad majd rám a bűntudat, és a végén még arra ragadtatom magam, hogy mindent elmondok neki. Pláne részegen. Nem akartam tönkretenni a nagy napját. Annyira szerette Bryt. Annyira megérdemelte, hogy boldog legyen. Persze így a barátságunk sínylette meg a dolgokat, de milyen barát az, aki hónapokig keféli a legjobb barátja menyasszonyát? Ha tehetném, nyomtalanul kitörölném azt az időszakot, kitépném tövestől, mint egy kártékony gyomot, de erre már nincs lehetőség. Ami történt megtörtént, és ha valakit hibáztathatok érte, az csakis én vagyok. Bry mással nem tette volna meg. Nem tudhatom biztosra, de érzem, hogy így van.
Nyilván ez is bennem volt, mikor tegnap felhívott, ott kavargott a mélyben, és részegen egyszerűbb volt meggyőzni magam, hogy ez már nem az én problémám, és hogy Sean egészen biztosan nem akarná, hogy Bry szeszélye miatt beleavatkozzak, akárhol is van. Nem úgy ismertem, mint aki nem gondolná végig, hogy mit csinál, az inkább csak olyankor volt jellemző rá, ha valami nagyobb pofont kapott az élettől, de őszintén, a tűzoltóként lehúzott évek után nehéz volt elképzelni, hogy a rántottasütögetés szélsőséges izgalmaival ne tudott volna megbirkózni. Nyilván, amint egy szikrányi józanság költözött belém, a helyzet többi részét is képes voltam dekódolni, például, hogy Bry nem hívott volna fel ok nélkül.
Ahogy a szemembe néz, a tekintete mélysége könnyedén átmossa a határaimat. Egy pillanatra megláttam rajta, hogy fél. Aggodalom és zűrzavar fodrozódott a finomra hangolt vonások mögött, és persze a gyülekező düh, amit személy szerint én csiholtam elő. El kellett ismernem, rosszabb állapotban volt, mint gondoltam. A kérdés pedig akaratlanul is előtolakodott a fejemben: vajon ez a mostani történés viselte meg ennyire, vagy már egy ideje voltak gondjaik? Elvégre úgysem tudtam volna róla. Valamiért olyan felhőtlennek képzeltem el az életüket, szerelem, esküvő, turbékolás… Sean megnyitotta az éttermet, amire mindig is vágyott, Bry pedig a háború után vonzó alternatívát talált az FBI-nál. Úgy tűnt, minden sínen van. Magamat meg valami elbaszott őrangyalnak képzeltem, aki a távolból biztosítja a boldogságukat. Ám ez a kép tegnap óta egyre csak repedezni látszott. – Meg fogjuk találni – biztosítom róla, és ez nem csak holmi üres nyugtatgatás, hanem tényleg biztosra veszem. – De ahhoz előbb be kell engedned. – Nem idekint kellene ezt megbeszélni. Másra így inkább egyelőre nem is reagálok, bár van, ami felkelti a figyelmem.
Az újabb kérdés hallatán hitetlenkedve nézek rá, pedig igazán számíthattam volna erre a gyomrosra. – Néhány hete – próbálok szépíteni a lassan másfél hónapon, bár az érkezésem óta annyi minden történt, hogy néha sokkal többnek érzem. A megjegyzésére a tekintetem újra az övébe talál. – Ne kezdd ezt – állítom le még a legelején, a hangom szunnyadó feszültséggel fenyeget. A vonásaimon ülő szigor pedig egy pillanatra megkeményedik az arcomon. Elhiszem, hogy dühös rám, és nem is bánom, ha ki akarja tölteni rajtam, tegye meg, de erről a témáról nem vagyok hajlandó beszélni. Se akkor, se azóta nem került szóba sohasem, és ezen nem is akarok változtatni. Ami ott történt, számomra nem tartozik ehhez a valósághoz, és nem is akarom belekeverni. Ha folytatja, esküszöm, most azonnal hátat fordítok, és itt hagyom, ezt pedig könnyen ki is olvashatja a tekintetemből. – És az sem lenne rossz, ha nem a küszöbön akarnád megfejteni az életemet. Akár meg is kérdezhetnéd, hogy mi van velem, a végén még kiderül, hogy talán magamtól is elmondom – teszem hozzá, már inkább csak levezetésképpen, amilyen hamar fellobbant bennem a szikra, olyan hamar át is alakult.
A válaszra megforgatom a szemem, de inkább nem szólok semmit, csak kortyolok a kávémból, és élve a fegyverszünet lehetőségével, némán belépek. Szóval, Bryce Canyon. Beszarás. – Micsoda egy romantikus pöcs lett belőle – hümmentek csodálkozón, és egy félmosollyal összehúzom a szemöldököm, ahogy méregetem a képet. Sean tényleg megváltozott mellette, és általában véve cseppet sem hátrányára, de azért egy-két dolgot hiányoltam a régi évekből. Mikor Bryce visszalép hozzám, a piruláért cserébe átnyújtom neki a fotót, mintsem megpróbáljam egy kézzel visszaszuszakolni a helyére. A víz után pedig a maradék kávéval is leöblítem. – Kösz. – Pontosan emlékszem, melyik fogantyúra kell ráfogni, hogy a poharat beledobhassam a rejtett szemetesvödörbe. – Le is szoktam. Nem látszik? – vonom fel a szemöldököm, ezúttal játékosabb szándékkal. – De ha már itt tartunk, te sem festesz túl jól. Mit műveltél az éjjel? Remélem, nem rituális rontások után kutakodtál, amiket majd kipróbálhatsz rajtam. – A köntös ellenére a hangom komoly marad, jelezve, hogy nem akarom elviccelni a témát, a tekintetem pedig nyitottságot és valódi érdeklődést sugároz. Nem szívesen ismertem be, de kezdtem aggódni érte egy kicsit.

Jay&Bry

I am not afraid anymore
Standing in the eye of the storm

Bizonyára egyikünk sem volt felkészülve erre a találkozása. Az pedig még biztosabb, hogy még évekig ehhez a ki nem mondott megállapodáshoz tartottuk volna magunkat. Nekem is könnyebb volt így, és Jaynek is. Néha napján, amikor úgy éreztem, hogy Sean-t nem tudom boldoggá tenni, sokat gondolkodtam azon, hogy talán el kellett volna akkor őt engednem, hogy talán azért történt meg ez az egész köztünk Jay-jel. De nem az a fajta ember voltam, aki hisz a sorsszerűségben. Így elutasította magamtól, még csak a gondolatát is, annak a két hónapnak, ami minden egyes alkalommal szíven döf, ha bele gondolok, milyen fájdalmat okozhatok ezzel Sean-nek. Most pedig itt volt előttem, olyannyira valóságosan, hogy nem tudtam vele mit kezdeni. Jay egyszerre volt megfoghatatlan, és maga a valóság. Soha nem tudtam eldönteni, hogy mi volt az ami miatt, akkor egyikünk sem gondolt arra, hogy ennek mi lesz a következménye. De volt egy olyan érzésem, hogy Jay is így van ezzel.
Enyhén kihúztam magamat, amikor elé álltam, próbáltam a testtartásomból erőt sugározni. Szükségem volt arra, hogy ezt lássa rajtam, mert tudtam mennyire is szarul festhetek jelen pillanatban. Ez persze nem hiúság kérdés volt nálam, hanem , hogy gyűlöltem ha gyengének látnak, olyan embernek, akit eltiporhatnak. Pedig tudtam, hogy Jay soha nem tenné meg, azt is tudtam, hogy volt már része ennél rosszabb pillanatomban is, habár most is éppen majd nemhogy ott tartok, hogy leugrok egy híd széléről. Egyetlen ember miatt csinálom ezt, és vagyok hajlandó nem megfutamodni, az pedig a férjem. Érte lángol bennem az erő, és miatta érzem azt, hogy lehet még belőlem jó ember is, olyan mint ő. A lehetetlent próbáltam magamhoz csalogatni, olyan csata volt ez, ahonnan az ember már előre tudja, hogy vesztesen kerül majd ki. Hisz hogy lehetne olyasvalakiből jó ember, aki lefekszik a férje legjobb barátjával, vagy aki parancsra embert öl.. vagy aki egyszerűen csak nem elég. Tudtam, hogy a fáradtság, már lényegesebben kezdett kiülni az arcomra, mert folyamatosan ezeken a gondolatokon járt az eszem. Oda vissza, keresztül kasul. Mindig más formában törtek rám, majd formálódtak eleven, húsba maró érzésekké. De minden alkalommal csak nyeltem egyet. Miközben csak arra vágytam a legjobban, hogy engedjek a térdeim gyengeségének, és egyszerűen összetörjek. Legalább egy kis pillanatra.
Szavaira csak még dühösebben tekintek vissza rá, a szemeim már sötéten csillogtak, egyenesen az övébe kapaszkodva, hogy egy pillanatra se forduljon el.
- Nem csak meg kell találnunk Jay , sőt talán ez lesz a kisebbik gondunk. Fel kell másra is készülnünk..- azt persze már magam sem merem kimondani, hogy talán a legrosszabbra is. Mert féltem már attól is, ha kimondom, az álmomban megelevenedett Sean..már nem létezett. Az izmaim megrándulnak az arcomon, minél inkább igyekezek visszatartani a dühvel keveredett reménytelen érzést. Meg kellett próbálnom magam visszafogni, még akkor is, ha iszonyú mérget érzek, akárhányszor csak megszólal.
Embert próbálóak voltak a szavai, minél inkább realizáltam, hogy itt van. Bassza meg itt van..
- Igen tudom.- válaszolok rezzenéstelen hanggal, de továbbra sem állok félre az ajtóból. Úgy állok az ajtó előtt, mint aki talán nem is szándékozik beengedni. Pedig muszáj lesz. Már csak azt nem tudtam, hogy az hogy átlépi a küszöböt, vajon azzal is jár, hogy beengedem az életembe is újra? Nem sok mindentől féltem, de Jay Camerontól nagyon is tartottam. De talán nem is ez a jó kifejezés rá. Magunktól tartottam.
- Néhány hete..- ismétlem meg, míg lehunyom egy pillanatra a szemeimet, és az orrnyergemet kezdem el masszírozni. A feszültséget igyekeztem kiűzni a bőröm alól, kevesebb sikerrel. De meg kellett állnom. Tudtam, hogy a néhány hete sokkal többet jelent, mint amennyit ki mer mondani. El kellett volna ezt az egészet engedem. De nem tudtam, nem rá voltam dühös, hanem magamra. Azért, amit magam körül okoztam. Még nagyobb erővel hánykolódott bennem az öngyűlölet, hisz annyi mindent tönkretettem már.
- Ne aggódj, eszemben sincs folytatni.- jelentem ki határozottan. Ez érdekelt most a legkevésbbé..mégis úgy törtek fel belőlem a szavak, amik a saját elhatározásaimat is meghazudtolták. Önámítás lenne azt állítani, hogy ez soha nem fog a felszínre kerülni, és ezt Jay is nagyon jól tudta. De egy ideig hajlandó voltam belemenni a játékba, és csak felszegett állal, jelezni felé, hogy nem említem többet. Jelenleg az energiáim, maradékát éltem fel, és az hogy ebbe belemenjek, csak még több erőt vett volna ki belőlem..
- Pedig tegnap még egészen ragaszkodtál ahhoz, hogy mindent telefonon mondjak el. Gondoltam a küszöb, már nem okoz problémát. – igyekszem nem úgy nézni rá, mint aki teljesen elégedett a válaszával, mert tudtam én is jól, hogy nem kéne felhánytorgatnom.
- Ez az egy, amit nem hiszek el rólad, hogy csak úgy válaszolsz. Legalábbis, biztosan nem őszintén. Te vagy a sablonválaszok királya, sőt, egészen addig is el tudsz menni, hogy úgy érezze az ember, most valami fontosat is kihúzott belőled. Pedig még csak a közelében sem jár a dolognak. Szóval, ezt egy olyan embernek add elő..aki nem ugyanezt a technikát alkalmazza.- nézek rá jelentőségteljesen, ahogy belép az ajtón. Nem kellett volna megnyugodnom, hisz még csak bele sem kezdtünk a lényegbe. De valamiért mégis, egy egészen kicsit a biztonságérzetem helyre billent. Míg vizet engedek a pohárba, és a kávét is lefőzöm neki, próbálom az elmémet elcsendesíteni. De olyan volt, mintha egy háborgó lovat próbálnék megülni.
- Naaa..- vetek rá egy szigorú pillantást, ahogy visszatesszem a képet a helyére. A az egyik kezem reflexszerűen végig simítanak Sean arcán, de még mielőtt túlságosan is elmélyednék, elfordítom a képről a tekintetemet. És inkább kétkedőn kezdem el méregetni Jayt. Többször teljes hosszabban végig vezetem rajta a szemeimet.
- De látszik..- sóhajtom beleeggyezőn, és csak megrázom a fejemet, amikor vissza pattan hozzám ugyanaz a labda.
- Nos, elég szarul festesz ahhoz, hogy megsajnáljalak, és úgy döntsek ide már rontás sem kell.- jelenik meg az ajkaimon, egy apró mosoly, majd egy nagyobb levegőt veszek magamhoz.
- Csak nem aludtam.- legyintek egyet, miközben a pultnak dőlök a csípőmmel.
- Úgy érzem, hogy egyre távolabb kerülök a megoldástól, ha alvással töltöm az időmet. Elég jól kibírom nélküle.. a férjem nélkül viszont végesek a tartalékaim.- ismerem be, bár ez tőlem a legkevésbé megszokott
- Nem vagy éhes?

Bry&Jay

What the hell is going on?

Azt hittem, ez lesz a varázsszó, és hogy pontosan ezt akarja hallani tőlem, de ahelyett, hogy megnyugodott volna, a tekintete csak még élesebben villant rám. Ez lesz a kisebbik gondunk? Megint felpislákolt bennem az érzés, hogy semmiről sem tudok. És az a semmi egyre mélyebb szakadékként bontakozott ki a lábaim előtt gomolygó ködben. Másra is fel kell készülnünk?
- Mire kell felkészülnünk? – Kékjeim ezúttal már konkrétabb válaszokat kérnek. Megértettem, hogy a telefonban nem akarta elmondani, ami történt, de most már itt volt az ideje. Félmondatokból nem tudok tájékozódni, engem is csak egyre feszültebbé tesznek ezek a borongósan sejtelmes megjegyzések. Nem tudok másra gondolni, csak hogy Sean valami nagyon nagy hülyeséget csinált, és bár igyekszem az érzelmeket a tények mögé szorítani, a gyomrom már most összébb húzódik, mint mikor minden percben valami lappangó balsejtelem beigazolódására vársz.
Már majdnem feltámad bennem a türelmetlenségből fakadó düh, ám az aprót ránduló vonások hirtelen eszembe juttatják, hogy milyen nehéz lehet most neki ez a helyzet, húzódjon bármi is a háttérben. Nem csak Sean oldalát ismertem, az az átkozott viszony ide vagy oda, azt sosem kérdőjeleztem meg, hogy milyen szálak fűzik a férjéhez. Az ilyesmi nem szokott megváltozni; átalakulni és háttérbe szorulni képes, de Bry nem úgy nézett ki, mint akit csupán a bűntudat vezérel. –Engedd, hogy segítsek – puhítom tovább, mikor látom, hogy vacilálni kezd. A szavak olyan halkan siklanak le az ajkaimról, hogy már-már suttogásnak számít. Tudom, hogy nehezére esik kérni, ahogy elfogadni is, pláne tőlem, így igyekszem valamennyire megkönnyíteni. A tekintetem azt árasztja felé, hogy bízhat bennem, még ha ez ugyanolyan rizikós pont is volt, mint az előző. A fenébe is, nem vagyunk idegenek!
A hangsúlyból és a gesztusaiból rögtön tudom, hogy a néhány hetes válaszom nem aratott nagy sikert, de végül is mit várt… Azt sem tudom, én mit vártam ettől a helyzettől; mikor a New Yorkba költözést fontolgattam, nyilván ők is eszembe jutottak, és megkísértett a gondolat, hogy talán helyre lehet még hozni ezt az egészet, de minél közelebb ért a repülő, annál biztosabb voltam benne, hogy ez csak egy szép illúzió marad. Talán csak gyáva voltam, de Sean most aztán megoldotta nekünk.
Ahogy Bry kijelenti, hogy nem akar belemenni a témába, azért megkönnyebbülök, még ha annyira nem is látszik rajtam. Volt egy illékony pillanat, amíg nem voltam benne biztos, hogy így dönt, és már a gondolat is kikészített. Nem lenne értelme; és nem is oldana meg semmit, csak még mélyebb gödröt ásnánk annak, amin már úgysem lehet változtatni. Nem ezért voltam itt, és ezt fontos, hogy le is tisztáztuk, még mielőtt átléptem volna a küszöböt.
- Mert tegnap még Seanról volt szó, és arról, hogy vészhelyzet van! – vágom rá lendületesen, de arra azért figyelek, hogy lefaragjak a hangerőből. Ismertem ezt a környéket, a házak olyan közel voltak egymáshoz, hogy ha a szomszéd kilépne az ajtón, hogy a lépcsőre dobott újságot bekebelezze, alighanem elcsípne néhány szót a beszélgetésünkből. Mondjuk a vészhelyzetre biztos iszonyúan begerjedne, az emberek már csak így voltak programozva. Holnapra a fél utca azt találgatná, mi történt Seanéknál. Tűzoltóként biztos jól ismerik a környéken, és ahogy én ismerem, bizonyára a szívességekre sem mondott nemet.
Mintha csak a hatodik érzékem szólalt volna meg, nyílik az ajtó, és az egyik szomszéd valóban kilép rajta, de nem köntösben és kávét kevergetve, úgy tűnt, munkába igyekezett. – Jó reggelt, Bryce! – köszön oda hozzánk, épp csak néhány árnyalatnyit emelve a hangján, és szemmel láthatóan latolgatva pár tizedmásodperc erejéig, hogy hozzátegyen még valamit, de végül csak beszállt az autójába és eltűnt a szemünk elől. – A kis szarházi. Én meg levegőből vagyok? – állok ott a lépcső tetején, a két kávét még mindig a kezemben tartva.
- Ó, értem, szóval egy szavamat sem hiszed. Szépen indítunk – zsörtölődöm tovább, de azért nem vitatkozom. Belépve rögtön magába szippant a hely aurája, és az a néhány emlék, amit az évek alatt megőriztem. Bry dorgálására csak félig-meddig bocsánatkérően megvonom a vállam, nem úgy értettem. – Oké. Ez gonosz volt – világosítom fel, de a halvány mosolyt azért örömmel üdvözlöm. Figyelem, miközben beszél, a vonásai valahogy mindig többet elárultak róla, mint a szavai, ám ezúttal az elhangzottaktól is majdhogynem ellágyult a tekintetem. Régebben gondolkodás nélkül odaléptem volna hozzá, és így, hogy már nem voltunk kint a placcon, a bal karom átfontam volna a háta mögött, hogy enyhén magamhoz húzva átöleljem. Az ajkaim pedig a halántékára súgták volna a kérdést, amit most csupán az u-alakú pult szemközti oldalágához ülve teszek fel, de nem kevésbé jelentőségteljesen. – Elmondod most már, hogy mi a történt?
A kaja témára csak a fejemmel biccentek, hogy nem, pedig nem igaz, de nem akarom ezzel húzni az időt. Aggasztott, hogy mit fogok hallani, nem akartam tovább várni vele.

Jay&Bry

I am not afraid anymore
Standing in the eye of the storm

-Arra hogy valószínűleg a legrosszabb állapotban találunk rá.- nézek mélyen a szemeibe.Nem voltam biztos abban, hogy Jay tudja ez mit jelent, vagy hogy milyen felelősséggel jár ez az egész. Jól ismerte Sean-t, de azt én magam sem tudtam, hogy ebből az oldalából mennyit tapasztalhatott, és milyen mértékig.
- Esélyesen már semmi nem lesz elég ahhoz, hogy meggyőzzük hogy velünk jöjjön. Az emberi kapcsolatai teljesen eltörpülnek az mellett, hogy a szervezetének folyamatosan égető szüksége van a drogra.- amiről fogalmam sem volt hogy mi az. Átkoztam magam azért, hogy még csak ennyire sem voltam képes, hogy ezt kiderítsem. Arra sem, hogy bármi módon közelebb jussak hozzá. Mintha Sean pontosan tudta volna, milyen útvonalon fogok végig haladni, annak érdekében, hogy megtaláljam. Ami azt jelentette, hogy jóval előttem jár már napokkal.
- Nem azért hívtalak, mert nem volt más választásom.- nézek egy pillanatra félre, mint aki fél maga is a felismeréstől. De úgy éreztem kell, hogy tudja, miért van itt. – Hanem mert kell, valaki aki nálam is erősebb.- vezetem végül vissza rá a tekintetem, hangom keményen csengett, ahogy kiejtettem a szavakat. Nem akartam megfutamodni a szavak jelentőségétől, amik mindig is az ajkaimon táncoltak, azokban a pillanatokban is, amikor azt hittük, csak mi ketten létezünk. Néha annyira szerettem volna tudni ő mit gondol erről az egészről, miként tekint vissza rá. Nem a folytatás reményében, inkább valamiféle magyarázatot, amit magamnak nem tudtam megadni. Csak azt az egyet tudtam, hogy akkoribban Sean émelyítő hiánya, könnyebben sodort a karjaiba. De akartam tudni, az ő miértjeit is. Akkoribban még azt hittem, hogy talán ezzel helyrehozhatok mindent. De rá kellett jönnöm, hogy csak rombolni tudok magam körül, így hamar elvetetettem magamtól az ötletet.
Éreztem a belőle áradó feszültséget, ami egybe fonódott az enyémmel, és egyre élénkebben kezdett el rezonálni köztünk. A véremben áramló harag, csak még inkább előrébb lökött abba az állapotba, ahonnan minden alkalommal próbáltam visszafordulni. Hidegvér..csak hidegvér Bryce. Mi a francért dühít ennyire hogy itt van? Miért nem tudom csak úgy elfogadni? Mintha már Jay puszta létezésében is kételkedni kezdenék, és az az átható tekintetű férfi aki itt áll előttem, nem is létezik. Szavai újra arra kényszerítenek, hogy a szürke betont fixírozzam hosszan. Mérlegeltem. Pontosabban azt, hogy mi rosszabb történhet még. Mert jelenleg, megtörtént a számomra legrosszabb fordulat. Amitől azzá a farkassá váltam, aki minden ellen hadakozott, és közben észre sem vettem, hogy lassan felfalom önmagamat. Pontosan tudtam, hogy az nő, aki most vagyok, annak nem számít semmi. Csak a célja, és annak elérése. Ennek árával, pedig aligha számolt.
- Rendben, de nem feszítheted túl a húrt.- nézek rá fenyegetőn, mert ismertem, tudtam, hogy mennyire nehezére esik leállni. Azt is, hogy mennyire nem hatnak ilyenkor rá a saját józan érvei. Nem akartam még érte is aggódni, mert éreztem, hogy ez lenne a vége. Azt sem akartam, hogy annyira belekeveredjen, ami már veszélyt jelent az életére. Akármennyire is távolinak éreztem őt jelen pillanatban, még mindig tűzbe tettem volna érte a kezemet.
- Látom kezd frissülni a memóriád.- nagyon le kellett volna állnom, hogy a múlt estét folyamatosan felhánytorgatom. De még mindig nem voltam képes feldolgozni, az akkor elhangzotakat. Vagy legalábbis azzal próbáltam, hogy majd megoldom egyedül, és most még nehezebb volt elfogadni, hogy van más lehetőségem. A háború alatt berögzült mintáim, nem oldótak fel bennem olyan könnyen. Minden egyes kibaszott pillanatban magamra voltam utalva. Ez egy evidens alapkövetelmény volt ott.. Ez viszont már nem a háború. Tudatosítani a tényt, viszont egyre nehezebb volt, főleg egy ennyire feszített pillanatban. Nem sok ember volt képes arra, hogy elfogadja azt hogy nem lesz segítsége, a nehézségeivel szemben, én viszont igen. Ám ez néha a visszájára fordult. A gondolataim annyira magával ragadnak, hogy nem tudok belőlük kijönni. Tudtam, mire képesek…
- Hello.- vetem oda nem túl kedvesen. Kettőnk közül Sean volt, az aki igyekezett kapcsolatot ápolni mindenkivel, én pedig annál inkább tepertem, hogy ezt elkerülhessem. Nem voltam sem bájos, sem pedig kedves..nem vittem át gőzölgő pitét az új szomszédnak, hogy aztán így nézhessek körül a házában, amit majd alaposan kibeszélnék a szemközti szomszéddal.
- Ez egy köcsög..ne foglalkozz vele.- nem foglalkoztam azzal, hogy finomkodjak, mert ez az ember valóban az volt. Habár névről nem ismertem, de elég volt ránéznem. Fogalmam sincs Sean, miért akart ennyire beilleszkedni. Bár lehetséges, hogy Ő nem utálta annyira az embereket, mint amennyire én.
- Hát, elvileg a világ másik felén vagy..szóval, jobb ha kétszer átgondolom amit mondasz.- teszem hozzá már egy fokkal játékosabb éllel a hangomban.
Ahogy visszaléptem a házba, mintha minden súly újra teljes erővel nyomasztott volna. Minden kis elhagyott cetli, amire felírtam valamit, ami aztán feleslegesnek bizonyult, így otthagytam ahogy volt. Egy ilyen kis papír darabot gyűrtem össze útközben, majd léptem oda Jay mellé egy pillanatra.
- Mert gonosz vagyok..- közlöm vele pilláim sátra alól felnézve rá, mintha ennek egyértelműnek kéne lennie számára. Mert végülis, így kéne hogy legyen, de mint kiderült az emlékezet jóval megkopottabb, mint amire én fel voltam készülve.
Ujjaim a pultra feszülnek, és szorítják, ahogy újra megszólal. Éreztem, ahogy a térdeim megremegnek, és egy pillanatra az arcom belsejére harapok, hogy elnyomjam minden érzést, ami a torkomat feszíti.
- Minden azzal kezdődött, amikor az étterem csődbe ment..- kezdek bele, és egy lélegzettvételnyi időt hagyok magamnak. Még mindig nem merek ránézni, mert olyan mintha azt ismerném éppen be, hogy nem voltam képes vigyázni Seanre, és hogy a legnagyobb hibát én vétettem ebben az egészben.
- Tudod, hogy amikor úgy érzi, valami nem sikerült, akkor könnyebben megy mélyebbre…- nézek fel végül rá, tartva attól, hogy itt mit fogok látni.

Bry&Jay

What the hell is going on?

Az első mondat hallatán, ahogy aztán nyomatékosan a szemembe néz, és egy mély lélegzetvételnyi szünetet tart, kérdések tömkelege áraszt el. Mi a fenéről beszél?
Mi az, hogy a legrosszabb állapotban? Mostanra baromira elegem volt a találós kérdésekből. Az élete is veszélyben van? Valaki ki akarja nyírni és ezért menekül? Eddig ilyesmibe bele sem gondoltam, de már csak a gyanú szele is elsápasztja az arcom. Mi az isten haragja folyik itt? Ha nem az utcán álldogálnánk még mindig, ezeket bizonyára nem csak fejben zongoráznám le, de ilyesmiről mégsem tárgyalhatunk idekint. Nem akarom Seant még ennél is nagyobb bajba keverni, így inkább megpróbálom visszanyelni a hirtelen fellobbanó dühömet, amit nyilván a fokozódó aggodalom és ez az átkozott tehetetlenség indukál. Sean mindig is olyan volt, mintha az öcsém lenne. Nem veszíthetem el őt is.
A tekintetem éle és komorsága szavak helyett is a veséjéig hatol, mígnem a vonásaim végül döbbenetté formálódnak át. – Mi? – fut ráncba a szemöldököm, mint aki nem akarja elhinni, amit hall. Újra körbenézek, és lehalkítom a hangom. – Mióta?
Egyáltalán nem áll össze a kép. Seannak volt már dolga könnyebb drogokkal, de az már régen volt, és éppen Bryce miatt tette le. Mi történhetett köztük, hogy ez így megváltozott? Ráadásul, a szavai alapján ez már nem ugyanaz a pálya. Ismét meglep, amit mond, a pillantásom az övébe siklik. Nem is tudom, hányszor hallottam nyíltan ilyen mély vallomást tőle. – Bryce – fogom össze a két kávét az egyik kezemben a mellkasomnak döntve, hogy a másikat felszabadítva finoman, de határozottan megfoghassam a karját. – Sean érdekében, ne idekint tárgyaljuk ezt meg.
Látom, hogy a tartása mögött meg van zuhanva és össze van zavarodva, talán azt sem tudja biztosan, milyen napszak van éppen. Nem tudom, min dolgozhat, de így aligha juthat közelebb a célhoz. Valóban szüksége volt segítségre, akár kimondta, akár nem, az pedig, hogy végül megtette, csak még mélyebb kétségbeesésről tanúskodott. Szívesen magamhoz öleltem volna, de nem voltam biztos benne, hogy jól fogadná, éreztem, hogy a háttérben még ott fortyogott benne a harag, az előbbi halvány célzás pedig arról árulkodott, hogy a jelenlétem az afganisztáni időszakot is felszakította. Nem tagadom, egy kicsit bennem is, hiszen olyan sokáig nem találkozunk; az arca, a hangja, az illata önkéntelen is megbolygatta az elzárt emlékeket, de mindössze néhány röpke másodpercre, aztán újra visszagyömöszöltem mindent abba az apró gyufásdobozba.
- Szoktam én olyat? – kérdezek vissza egy árnyékos, tűnő félmosollyal. Épp csak a lételemem volt túlzásba vinni a dolgokat, átlépni mások határait, és persze főleg a sajátjaimat. A legutóbbi könyvem is ezt a témát járja körbe, ami azokból a vázlatokból született, amikor az Everestre tartó expedíciócsoportot kísértem. Ki az, aki túléli? Aki nem, miért nem? Mi minden függvénye az, hogy valaki a halállal dacolva, extrém körülmények között is képes helytállni? Nem hinném, hogy ő vagy Sean hallott volna róla, az Államokban nem volt nagy visszhangja, aminek valószínűleg ahhoz is köze volt, hogy a személyes promotálást kategorikusan nem vállaltam.
- Figyeld meg, holnap arról fognak pletykálni, hogy szeretőt tartasz – jegyzem meg, még mindig a fickó után nézve, majd a pillantásom visszatalál rá. De hát így jár az, aki az ajtóban intézi a szerelmi ügyeit, nem igaz? A szemtelen kérdés kimondatlanul is ott lapul a szememben, talán nekem sem kellett volna szítanom a tüzet, de ahogy ő nem tudta megállni a célozgatást, úgy nekem sem volt erősségem.
Talán jobb lett volna, ha én is kétszer átgondolnom, amit mondok, nem csak ő, de hajtott a kíváncsiság, hogy minél előbb megtudjam a válaszokat, az aggodalom Sean miatt, és még úgy ezernyi kérdés kavargott a fejemben. A ház falai között járva, egyre jobban rám nehezedett minden. Vajon Seant mi sodorta vissza a droghoz? Próbálok bármi kapaszkodót találni, de semmi gyanússal nem találkozom, a montázsok és a bekeretezett képek most is azt hirdetik, hogy a hát lakóival minden a legnagyobb rendben van, egyedül talán a megszokott rend hiánya árulkodik róla, hogy hiányzik a harmónia.
- Ó, én tudom. De szeretek újra és újra rádöbbenni – fordulok Bry felé, egyik felem igyekszik oldani a feszültségét, talán kissé a sajátomat is, a másik viszont minden múló másodperccel egyre csak siettetné. A tekintetemben bizonyára mindkét érzelem benne ül. Figyelem a vonásait, a testbeszéde arra utal, hogy most már rászánta magát. Érzem, ahogy a tagjaimat finoman átszövi a várakozás feszültsége. Az első mondatra fel is kapom a fejem.
- Mi? – szakítom félbe, és épp, hogy leültem, fel is pattanok újra. Ne. Ez nem lehet. A történések súlya hidegzuhanykét zúdul rám. – Basszameg. Erről én miért nem tudtam?! – A hangom számonkérőn csendül a falak között. Mintha ez képes lett volna megakadályozni bármit is... Megdörzsölöm a homlokom és az ablakhoz lépek, ha ideges vagyok sosem bírok egy helyben maradni.
Hogyne tudtam volna. És ez még egy nagyon szofisztikált megfogalmazás volt. Az étterem csődje el sem tudtam képzelni, mekkora kudarcot jelenthetett Seannak. Az álma. A szülei öröksége, ami elől egész életében csak menekült, végre belevágott, erre újra elveszíti. Ismertem azt a mazochizmust, amibe az égető önvád taszítani tudta. Az ujjbegyeim bizseregtek a véremben gyülekező adrenalintól. – És aztán mi történt? Milyen cucchoz nyúlt? – Sok kérdés kavargott bennem, de egyelőre muszáj voltam priorizálni.

Jay&Bry

I am not afraid anymore
Standing in the eye of the storm

Jay zavart vonásain időzök a tekintetemmel. Keresem azt az embert, akiben minden kétely nélkül megbízhatok. Sokkal többet kéne mondanom neki, és nem egy ajtóban állva. El kellett volna engednem a tegnap estét, és egyszerűen csak beengedni. De a kezem úgy szorította az ajtó szegélyét , abban a pillanatban, ahogy megláttam Jayt, hogy képtelen voltam elhinni, hogy itt van. Nem csak miatta volt ez nehéz, hanem magam miatt is. Egyetlen ember volt, aki soha nem hagyott magamra, az pedig Sean. A torkomban lüktető csomó, érzem, hogy egyre nagyobbra nő, arra késztet, hogy engedjem el az érzéseimet. De nem tehettem meg. Így mereven tartom magamon azt az állarcot, ami alatt a kétségebesés szorult meg. Tisztában voltam erőmmel, és azzal is, hogy képes vagyok rá. Még akkor is, ha a lelkem mélyen féltem jelenlegen mindentől.
- Hat hónapja.- nem bírom a szemébe mondani a szavakat, egyszerűen csak félre kapom a tekintetemet. Hisz én is tudtam, két hónap alatt, tudnom kellett volna rajta segíteni, meg kellett volna oldanom. De az volt a helyzet, hogy Sean nálam sokkal jobbat érdemelt. Ezt akkor is tudtam, amikor hozzámentem, azt hiszem mindig is tudtam, csak nem tudtam vele szembenézni. Fájdalommal töltött el abba belegondolni, hogy az az ember, akit a világon a legjobban szeretek, azzal tettem tönkre, hogy megengedtem ezt a kiváltságot magamnak. Kilátástalanul meredek előre, és lassan fordítom vissza tekintetemet Jay felé. Fogalmam sincs mit gondolhatott most, és az ahogy megérint még jobban összezavarja a bennem kialakított képet. Azt akartam, hogy dühös legyen, hogy igazolja a bennem éledő önhibáztatást ebben az egész helyzetben. – Nekem kellett volna vigyáznom rá..- ejtem ki halkan a szavakat, ahogy a kezére nézek, majd vissza rá. Az egész belsőm remegni kezd, attól a nyugalomtól, amit ez az egyetlen mozdulat hordozott magában. Nem szabadott volna így éreznem, nem azért hívtam ide, hogy engem nyugtasson meg. Még csak azt sem vártam, hogy a barátom legyen újra, mégis ahogy rám nézz, és ahogy a vonásai ellágyulnak egy kis pillanatra, tudom, hogy arról akar biztosítani, hogy itt van..és itt is marad. Megannyiszor lejátszódott köztünk ez a jelenet, amikor mindenhol csak úgy éreztem, hogy rám omlik minden. A múltam egy része, ami miatt képes voltam háborúba vonulni, mintha Jay mindig is tudta volna, hogy miért vagyok ott, vagy megértette volna az okot, amit soha egyszer sem mondtam ki senkinek.
- Te midig határokat feszegetsz, téged ez tart életben.- sóhajtom lemondóan csóválva a fejemet, míg a kékjeimben egy kis játékosság csillog. Félre állok az ajtóból, hogy beljebb tudjon jönni, nehéz volt még saját magam számára is beismerni, de ez a feszengés kettőnk közt, csak még gyengébbé tett. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha így fogunk egymással szemben állni valaha. Jay jelenléte, annyi elnyomott emléket szított fel bennem, amitől mostanra már a saját nyakamat is hajlandó lettem volna kitekerni. Egy valaki tartott vissza, az pedig Sean volt. Tudtam, hogy semmivel sem teszek jót, azzal sem, ha az élete része maradok, de azzal sem, ha kilépek..ez az egész, annyira zavaros volt.
- Ez az, ami most a legkevésbé érdekel, pletykáltak már ennél rosszabbat is.- nézek az említett szomszéd után, aki már elhajtott, és tudtam, hogy Jaynek igaza van. Igazából, minden adott volt, hogy egy újabb csámcsogni valót adjak a szájukba.
Ahogy beljebb érünk a házba, megint elkap az a nyomasztó érzés, ami az asztal fölött görnyedve folyamatos súlyként nyomta a vállaimat. Utáltam, hogy nem haladok. Nem volt meg az a fajta folyamatosság bennem, ami minden nyomozás során jellemző volt rám. Most csak egy valaminek éreztem, az állandóságát, Sean hiányának, ami lassan felemésztett belülről. Bár ha jobban bele gondoltam, már ebben a fél évben sem volt jelen Sean. És tudtam, hogy a fájdalmát meg kell hogy élje, el kell hogy gyászolja magában a történteket. Akkor még azt hittem, hogy együtt sikerül, majd ezen túllendülnie, hogy tudok neki segíteni. De valójában ezzel, csak egyre távolabb löktem tőle az esélyt arra, hogy tényleg újra önmaga legyen. És ahogy Jay, újra felfedezi magának a házat, kapaszkodót keresve, csak még nagyobbra nő bennem a bűntudat..mert még csak tisztában sincs azzal, hogy miért van itt.
- Nos, egészen sok rossz tulajdonságom van, szóval lesz mire rádöbbened még.- kontrázok rá, de az a laza hangnem amit eddig felvettünk egymással, már kevésbé ment. Itt volt az ideje, hogy beszéljek is, és ne csak homályos szavakkal próbáljam a tudtára hozni mi történt, mint valami kirakó, aminek a fele elveszett. A bent tartott levegő égette a tüdőmet, figyeltem, ahogy Jay-t lassan elérik a szavaim, és ahogy a mozzanatai a feszültségtől vezérelt nyughatatlanságba sodorják. A hideg nyugodtság kimerevedik az arcomra, nem hagyhattam, hogy az érzelmeim belekapcsolódjanak az övébe, mert most nem erre volt szüksége.
- Amikor megtörtént fel akartalak hívni, de tudtam, hogy úgy érezte volna, mintha kijátszanám, és úgy érezte volna, hogy nem érzem elég erősnek. Féltem, ha felhívlak, csak rontok a helyzeten, de közben attól is féltem, hogy ez a legrosszabb amit most tehetek. – abban az időben nem is tudom valójában, mit gondoltam, hogy ennek majd jó vége lesz? Hogy majd elég leszek ahhoz, hogy el tudjam benn simítani ezt az egészet.
- Aztán túl sokra értékeltem magamat, azt hittem tudok neki segíteni, hogy együtt végig tudunk menni ezen az úton, ha fogom a kezét a bajban. Én csak …- nem tudtam mit mondani neki, itt álltam előtte, ha ismert talán már ő is sejtette, hogy mindig is kevés volt amit adhattam Seannek. Az emlékek, ebben a fél évben elevenen égettek fel mindent maguk után, én pedig nem voltam elég erős, hogy megállítsam.
- Egyre inkább bezárkózott, és hiába próbáltam a falakat áttörni nem sikerült. Aztán egyre mélyebbre ment, miután a bárban kezdett el dolgozni. Gondolom úgy érezte, hogy ez az egyetlen kiút ebből az egészből.- Jay szemeibe nézek, miközben a kezeimet magam előtt keresztbe fonom, mintha arra várnék, hogy mikor fog támadni. Fel voltam rá készülve, hisz minden joga meg volt hozzá.
- Nyugatóval kezdte, ecstasy-val folytatta. De mostanában kirívóan más volt, folytonosan hangulatingadozásai voltak, és kifordította teljesen magából. Ismerem már milyen, amikor ecstasy hatása alatt áll, és ez most nem az volt. Kevert drog, ami a hely specialitása lehet. – fordulok végül az asztal felé, mert érzem, hogy a könnyeim égetik a szemeit. Indulatosan törlöm ki onnan őket, és úgy csinálok, mint aki rendezgetni próbálja az asztalon heverő képeket.
- Ezek azok a helyek, ahol általában dolgozott.. de lehet van olyan is, amit már nekem nem mondott el.- ahogy ezt kimondom a hangom is beleremeg, de újra csak nyelek egyet.

Bry&Jay

What the hell is going on?

Hat hónapja. A szavak hipnotikusan végiggyűrűznek bennem.
Fél év az rengeteg idő, de ha valami elől menekülsz, van, hogy úgy röppen el, hogy észre sem veszed. De Bry mégis mi a faszt csinált hat teljes hónapon keresztül, csak nézte, ahogy egyre lejjebb csúszik a lejtőn? A szemrehányásom tudom, hogy nem jogos – szerencsére nem is mondom ki –, csak mérges vagyok, talán féltékeny is, mert ő itt volt, én meg nem voltam. Nyilván ez az egész sokkal bonyolultabb ennél, és ha már Bry sem tudott hatni rá, az nagyon kemény dió lehet.
Sean, baszd meg!
De az semmiképp nem jó, hogy Bry ennyire emészti magát, bármi is történt, az első feladat, úgy látszik, az lesz, hogy őt helyrepofozzam. Ennyire maga alatt eddig még csak egyszer láttam, és ezúttal határozottan más megoldást kell kitalálnunk. Megérintem a karját, mintha intravénásan akarnám beleadagolni, hogy itt vagyok és számíthat rám, mert az aurájában keringő köd és zűrzavar egyszerűen nem engedi, hogy eljusson hozzá. Pedig nem én vagyok az ellenség, még ha tegnap rossz pillanatomban is talált meg. Nekem is megvannak a saját démonjaim. Mindig is megvoltak, de azért jöttem, hogy segítsek, és ebben ő sem fog megakadályozni. A tekintetemből kiolvashatja, hogy nem fog eltántorítani. Seanért és érte bármire hajlandó lennék.
Arra a pár kimerevedett másodpercre, míg az ujjaim gyengéden, de kijózanító határozottsággal a karja köré kulcsolódnak, furcsa érzés kerít hatalmába. Ha őszinte akarok lenni, egy kicsit tartottam az első találkozástól. Olyan sok éve volt már. Nem tudtam, hogy egyáltalán képes leszek-e megérinteni, vagy az eltemetett bűntudat olyan erős taszítómágnes lesz köztünk, amit képtelenek leszünk áthidalni. Nem tudtam, hogy undorodni fogok-e magunktól, pontosabban inkább attól, amit tettünk. Amiről még csak beszélni sem bírok, és több ezer kilométerre űzött innen. A lelkiismereted elől, azt mondják, úgysem szökhetsz el. Nekem azért mintha mégis sikerült volna.
Most viszont, ahogy a vékony ruha ujja alatt ténylegesen érzem őt, a megfeszített izmokat és idegeket, a remegő, hús-vér valóját annak a nőnek, akinek az emlékéből démont faragtam magamnak, nem érzek mást, csak melegséget.
Mielőtt bármi más is megérkezhetne, el is engedem. Egyelőre nem akarok belebonyolódni ebbe a történetbe. Nem akarok emlékezni és analizálni. És azon sem akarok agyalni, hogy ő hogy állhat mindezzel. Félre kellett tennünk most ezt az egészet.
Az egy dolog, hogy engem a határok feszegetése tartott életben…
- Téged meg a szexi férjecskéd. Úgyhogy ideje megkeresnünk, mielőtt valami jó nagy hülyeség fészkelné be magát abba a szép, de használhatatlanul leharcoltnak és kialvatlannak látszó fejedbe. – Az őszinteség mindig is az erősségem volt, bár az utóbbi időben, lehet, elszokott már tőle. A folyosón elhaladva, a pillantásom futólag végigsiklik a szomszéd szoba asztalán felhalmozott fegyvereken. Nos, igen, erről beszéltem. Valószínűleg az FBI sem fogadja tárt karokkal az önbíráskodó ötleteket. Katonai kiképzés ide vagy oda, nem fogom hagyni, hogy elvesse a sulykot. Hajlamos volt rá. – Már azon túl, hogy engem idehívtál – illesztem még hozzá, egy kicsit heccelve, ki akarom tapogatni, hol húzódnak jelenleg a határai, és azt sem fogom bánni, ha a mai nap során sikerül „véletlenül” átcsusszannom rajta. Ráférne egy jó alapos kifakadás. Ajtócsapkodós hisztivel, féktelen dührohammal és plafonszaggató ordibálással. Szinte érzem az illatát a házba beszorult, áporodott levegőben. Annyi elfojtott feszültség bujkál a bőre alatt, hogy szinte sistereg a puskaporos hordó. Ismerem ezt az oldalát, nem egyszer kaptunk már össze úgy, hogy azt hitték, meg akarjuk ölni egymást. Előtte viszont tudnom kell, hogy mi történt.
- De Sean most nincs itt, és senkinek sem érdeke, hogy ezt kiszagolják. Minél később kell magyarázkodnod róla, annál jobb. – Nem kellett az extra figyelem, volt itt így is elég probléma. A szomszédok mindig mindent csak megnehezítettek. Ezzel Sean ugyan vitatkozott volna, de ő könnyen beszélt, bizonyára nem kötött ki az ágyában két hét alatt a frissen beköltözők többsége. Vagy ha igen, akkor valamit sokkal jobban csinált nálam.
- Alig várom – fordulok felé, ahogy abbahagyom a ház mustrálását, és hagyom, hogy a tekintetemre ráüljön a mohóság. Megjátszott volt, de csak a túlzás, valójában tényleg kíváncsi voltam rá, tetőtől talpig, a hibáira épp úgy, mint a sikerekre, amiket átéltek. Sőt, a hibákra talán egy kicsit jobban is, hiszen alighanem azok vezettek el ehhez a mostani állapothoz. Valami elromlott köztük, mert ez anélkül nem történt volna meg. Ismertem, mind a kettőt, de el sem tudtam képzelni, hogy mi vezethetett idáig.
Látom, hogy már neki is ezen járnak a gondolatai, a tekintete elréved, majd hirtelen irányt vált. Figyelek, minden apró mozdulatára, de a tompa, várakozó feszültség bennem is szétterjed, mikor pedig kimondja, hogy az étterem odalett, egyszerre ér baromira váratlanul – hiszen jól ment, minden kurván rendben volt, a kibaszott fine dining flancolás a szülei hagyatéka, amiért még a tűzoltóságot is képes volt otthagyni; ejt kétségbe – hiszen pontosan átérzem a jelentőségét és Seant ismerve a borítékolható következményeit is; és lobbantja fel bennem a tehetetlenségből fakadó haragot – mivel már úgysem tehettem semmit, az egész a jelek szerint több mint fél évvel ezelőtt lezajlott. Vagy ki tudja, lehet, még annál is több. Ahogy az ablakhoz lépek, a gondolatok nagy erővel zakatolnak a fejemben. Erre tényleg nem gondoltam…
- Kurvára fel kellett volna hívnod! – fordulok meg, és mutatok felé mérgemben, mintha a véleményem bele akarnám bökni a mellkasába. Akkor is, ha még így is legalább két méter tátongott köztünk. Persze, Seannak nem tetszett volna, de bármi jobb lett volna annál, mint ami most van. A düh fátyla alatt valahol meg tudtam érteni őt, hogy miért akart hű maradni a férje akaratához, de jelenleg képtelen voltam erre a belső hangra hallgatni. Tudtam, hogy valójában a saját bűntatom zavart ennyire, hogy nem voltam itt, amikor szükség lett volna rám, de nem tudtam nem Bryra önteni az ebből származó feszültséget.
A mondandója többi részét már csak szó nélkül hallgatom tovább, aprókat ingatva a fejemen idegességemben. Nem akarok többet közbeszólni, hiszen tudnom kellett, hogy mi történt, és minél hamarabb túlesünk a nehezén, annál jobb. Mikor a drogos részhez ér, a felindultságom apránként minden szóval inkább valami mélyről fakadó szomorúságba csap át. Nehéz volt ezt hallani. És megbirkózni a kilátásokkal, ezek után. Seanban annyi tűz, annyi akarat és fáradhatatlan kitartás lakozott, olyan erős bástya volt a laktanyában is, bárki bármivel fordulhatott hozzá, mindig tudta, mit mondjon, hogy egy kicsivel jobban érezd magad, vagy előrébb láss a saját egódnál. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy képes volt így elbaszni mindent maga körül.
Mikor Bry elhallgat, a csend fullasztóan rátelepedik a szobára. A hátára pillantok. Arra gondolok, ő vajon mit érezhet most. Ahogy újra megszólal, közelebb lépek, a tenyerem már majdnem a felkarjára simít, de mielőtt hozzáérnék, az utolsó pillanatban mégis meggondolom magam, és visszahúzom a mozdulatot. Nem vagyok biztos benne, hogy akarná, hogy most hozzáérjek. A derekam az asztal szélének döntöm, mellette állva, de háttal a rendezgetett képeknek. – Újságíró vagyok. Majd én utánajárok.
Jelenleg nem is volt semmi lényegesebb annál, hogy úgy érezzem, teszek valamit.
- Te pedig pihenj le egy kicsit. Majd szólok, ha találtam valamit – lököm el magam az asztaltól, és a fényképeket felmarkolva a kijárat felé készülök. Nem nagyon tudom, hogy mit mondhatnék most neki, lelkizésben nem én voltam jó, hanem inkább Sean, és most még bennem is túlságosan frissen dolgozott minden. Általában kellett egy kis idő, míg leszállt a köd és tisztábban láttam mindent, addig inkább kerültem a témát. Úgy láttam, jelenleg neki is ez volt a kényelmesebb.

Jay&Bry

I am not afraid anymore
Standing in the eye of the storm

Érzem mennyi feszültség árad belőle, ahogy kimondom a számomra is hosszúnak vélt időintervallumot. Az energiái megtöltik a ház minden egyes pontját. Még csak beszélnie sem kellett hozzá, hogy tudjam mit gondol, vagy mi az ami az ajkain táncolva mély erőszakkal akarja bevinni az utolsó döfést. A tüdőm hirtelen telik meg a dühvel teli forrongó levegővel, szinte érzem ahogy marja a mellkasomat, és szépen lassan ez az érzés feljebb furakszik a torokomba. Egy egészen kis pillanatig azt kívánom, bárcsak megfulladnék, és nem kéne szembe néznem azzal, hogy mennyire rossz döntéseket hoztam. De Jay jelenléte, csak folyamatosan erre emlékeztet, most pedig még erősebben tör rám minden, mint az megszokott lenne. Egy pillanatra elfordítom a tekintetemet, ahol egy kép állt megint csak, én pedig erősen lehunyom a szemeimet. Hallom, ahogy a légzésem egyre inkább gyorsulni kezd, akármennyire is koncentrálok, hogy kizárjam Jay ellenérzéseit irántam, egyszerűen nem megy. Lehetetlenül fáradt voltam ahhoz, hogy ez sikerüljön, ennek a hatásával pedig számolnom is kellett. Amikor kinyitom újra a szemeimet, és az előttem álló férfira nézek, tudom, hogy mennyire morózus pillantással nézek rá. De talán így távol tudtam magamtól tartani.
Annyira sok hibát vétettem az elmúlt időszakban, és talán a legnagyobb hiba az volt, hogy elhittem azt hogy egy olyan mint én, megérdemel, egy olyan embert, mint Sean. Mostanra már kezdek rájönni, hogy lehet én vagyok élete legrosszabb döntése. Én pedig hajlandó lettem volna erre feltenni erre az egész életemet, ha ezt az egészet visszacsinálhatom. De nem tehettem, csak ülök a romok tetején, és úgy ácsorgok Jay elnyomott dühvel teli tekintette alatt, mintha egy támadásra készülnék. Tudtam, hogy ez be fog következni, csak idő kérdése volt, mikor robban ki belőle. Az összes létező vádja előtt, fejet kellett hajtanom, mert igaza volt. Az pedig, hogy még mindig nem mondja ki, még jobban kezd frusztrálni. Nem így kéne itt állnia előttem. Ahogy nem kéne hozzám érnie sem, abban a pár másodpercben, ahogy megérzem az enyhe szorítást a karomon, megmerevedek, a levegő amit magamhoz veszek meg akad félúton. Nem kéne ránéznem, mégis ráemelem érzelmektől zavaros ködös tekintetemet. Minden idegszálam, ismerősként üdvözli az érintését, mintha az emlékek már a bőrömbe itták volna magukat. Olyan volt, az egész, mintha egy kis pillanatra visszaugrottam volna a múltba. Nem gondoltam rá, és most sem kéne, de az agyam máskét dönt. Kivette a kezemből az irányítást. Meg akartam minden áron szakítani, mégsem mozdultam. Csak néztem a szemeibe, majd a kezére ami a karomat fogta. Az ajkaimon ott volt egy kérdés, amit mindig is szerettem volna neki feltenni, de azt hiszem soha nem fogom megtenni. Ahhoz képest, hogy mennyire bátornak mutattam magam, ha másról volt szó, akkor igazán gyáva tudtam lenni.
- Bárcsak én is életben tudnám tartani őt.- csúszik ki belőlem a nyers vallomás, majd azzal a kezemmel amit az előbb fogott, az egyik tincset igazítom el az arcomból, mintha ezzel akarnám eltűntetni, az érintését.
- Igazából már egészen sok minden fészkelte be magát a leharcolt fejembe, szóval ezzel már elkéstél.-  vonom fel  a szemöldökömet játékosan, bár nem mondom azt, hogy a szavaim mögött nem volt igazságtartalom. Minden esetre meg volt a „megoldásnak” álcázott cselekedettem.  Amiben most éppen csak Jay Cameron jelenléte állít meg. Vágyódva pillantok a fegyvereim felé, mert minden szót időpazarlásnak érzek. De szavak nélkül, meg hogyan tudna segíteni?  Homlokomra kiül a gondterheltség újra, ujjaim bizseregnek az inger után hogy a halántékomhoz kapjak, kiűzve vele az összes zsongó képet, amiben Sean néhol önmaga..néhol pedig nem.
- Muszáj volt idehívnom..nálad jobban senki nem ismeri..- ahogy beszélek a szavaim megremegnek.- Nem tudom kiszámítani a lépéseit, sokáig egészen jól ment, aztán ..- nem tudom befejezni a mondatot, mert a gombóc ami a torkomban ékelődik még nagyobbra duzzad .
- Nem szokásom magyarázkodni, főleg nem idegeneknek.- húzom ki magam. Persze igaza volt, de amikor eltűnik az ember férje, az érdekli a legkevésbé, hogy mások a környezetében mit gondolnak róla. Ezek az emberek pedig abszolút nem érdekeltek, és azt sem hogy a saját életük nem volt elég izgalmas ahhoz, hogy inkább azzal foglalkozzanak.
- Valóban? – kérdezem tőle meglepetten, mert ebben nem voltam biztos, hogy bármit várna ami velem kapcsolatos.  Az arcom inkább arról árulkodik, mint aki kételkedik ebben az egészben, míg egy apró fél mosoly jelenik meg az arcomon. De csak egy egészen halovány, és tünékeny pillanatra, amíg a zavar, és a féktelen düh megint közénk nem áll. Ha próbálnám sem tudnám elmagyarázni, hogy történt ez az egész. Legalábbis most nem. Kiváltó okkal tudtam szolgálni, de azzal hogy én miért voltam képtelen biztonságot nyújtani annak az embernek, akit szeretek..azzal a válasszal azt hiszem soha nem is tudok majd előállni. Régebben sikerült Seannal megugranom a droggal kapcsolatos problémáit, elfeledtetni vele. Legalábbis azt hittem. Most kellett szembesülnöm azzal, hogy ez nem így működik. Inkább az asztal felé mozdulok, akármit mást, csak ne kelljen rá néznem, ne kelljen a hirtelen felismerésektől meghátrálnom. Mégis ahogy felém mutat, ez megtörténik. Nem ért hozzám, mégis a szavainak ereje van, ahogy a gesztikulálásának is. Az indulat volt az, amire érzékeny voltam. Amit meg tudtam érezni. Annyiszor váltottam ki a hozzám közel álló emberekből, hogy nem volt nehéz felismerni. Ezért sem volt nehéz úgy tenni, mint akit nem rendítenek meg a szavak. Fel kellett húznom a falat ami mindig is megvédett, nem engedhettem be. Mert túlságosan is gyengített volna a hozzá csatolt emlékek hada.
- Tisztában vagyok vele, hogy mit kellett volna tennem!- a hangom hidegen cseng, ahogy próbáltam magam tartani. Nem szerettem beszélni, legalábbis úgy általánosságban. Most viszont próbáltam valamennyit átadni neki, amennyit tudtam, amennyire kell hogy belelásson ebbe az egészbe. Nem volt rajta mit szépíteni, elbasztam. Néha elgondolkodtam, hogy vajon ha Sean más nő mellett kötött ki volna, akkor is megtörtént volna ez az egész? Akaratlanul is kerestem valamit, amivel önmagamat hibáztathatom. Szükségem volt rá, mert nem ez így volt és kész.
- De csak utána jársz..nem mászol bele!- emelem ki az utolsó szót figyelmeztetésként, míg a tekintetemmel az övébe meredek jelentőségteljesen. – A többi az én dolgom lesz.- fejezem be végül, majd ironikusan felnevetek, mint aki éppen a megbolondulás szélén áll. Igazából lehet közel voltam hozzá, már nem igazán tudtam felmérni a dolgokat.
- Jó persze…- rázom meg a fejemet a pihenés szó nem szerepelt jelenleg a szótáramban.
- Te pedig vigyázz magadra!- jelentem ki, majd a tekintetem ellágyul. – Kérlek..