Attól függ hol van.

Konyhán kívül: nehezen nyílik meg az emberek előtt. Ha a problémáiról kérdezik inkább csak hallgat, viszont, ha valami olyan téma jön fel, ami őt nagyon érdekli akkor be sem áll a szája. Rossz szokása, hogy utál pakolni, de amúgy a takarítással nincsen baja (igen a két dolog teljesen más). Ezt úgy kell elképzelni, hogy egyetlen egy porcszem sincsen a szekrényén, gyönyörűen csillog-villog minden, viszont benne óriási nagy kupiban állnak a pólói. Borzalmasan mesél megírt vicceket, pedig amúgy elég vicces srác, ha saját egysorosokról van szó. Inkább kutyás, mint macskás. Utálja a kólát, meg igazából az összes szénsavas dolgot. Mai napig nem tudja, hogy igazából, hogy is kell flörtölni, szóval ő sem érti, hogy a fenében sikerülnek jól a randevúk. Hisz a szerelemben. A minden elsöprő igaz szerelemben, de úgy gondolja, hogy az nem egyik pillanatról a másikra alakul ki, hanem komoly munka árán. Ja és az embernek nem csak egy igaz szerelme lehet.  Utálja, ha valaki úgy írja le a nevét, hogy Caesar. Nem azért már bármi baja lenne a címmel vagy magával a császárral egyszerűen csak idegesíti, hogy még akkor sem képesek rendesen leírni, ha betűzi lassan.
Konyhán: fegyelmezett, prezíc és maximalista.


Mind két szülőm a művészet közelében találta meg élete célját. Anyám művészettörténész, apám pedig restaurátor. Nem hiába mondom, hogy „közelében”. Azért kellő távolságra figyelik a művészéletet. Viszont, ha bárki is azt meri mondani rájuk, hogy művészek, akkor egy minimum 10 perces kiselőadást kezdenek el arról, hogy milyen keveset is tudsz az életről. Úgy ánblokk az egész életről. Uhum.
Másik dolog, amit nem szabad megemlíteni az a Louvre és a d'Orsay. Mai napig nem jöttem rá, hogy ez valójában is így van vagy sem, de az ő fejükben Párizs két leghíresebb múzeuma örült ellenségek. Nagyjából, mint a Adidas és a Nike, a Samsung és az Apple vagy a Star Wars és a... Star Wars rajongók. Persze mind a ketten valamelyikben dolgoznak most már jó pár éve, így minden egyes vacsoránál egymás alá dörgölik, hogy éppen most milyen sikert ért el a saját munkahelyük.
Amúgy tönkre szeretik egymást több mint 30 éve szóval nopara, csak bolondok.

Ladurée
Avagy ha beírod a google-ba hogy best macaron in Paris.
Jó? Tényleg az. Turista csapda? Abszolút! Összes Ladurée üzlet az, de attól függ nem kell lehúzni. Egyszerűen csak a helyén kell kezelni.
Ha valami jobbra vágytok és engem kérdeztek menjetek el a Pierre Hermébe. Én ott szerettem bele a cukrászatba még gyerekként. Azok az ízek miatt döntöttem el, hogy ezt én is meg akarom tanulni csinálni. Persze annál is van jobb, de akkor is egy nagyon fontos helyet foglal el a szívembe.

Aztán persze megtanultam macaront csinálni. Olasz és a francia (eredeti!) módszer szerint is, na meg még ezer egy fajta süteményt. Időközben több curkász iskolát/kurzust is elvégeztem, több cukrászdában és étterembe is megfordultam ideig-óráig még Franciaországban, míg egy versenyen (ahol amúgy nem is nyertem) egy amerikai tv-s producer megkeresett. Egy új műsorba kerestek fiatal cukrászt. Állítólag bejött nekik, hogy van egy picike francia akcentusom (szerintük ettől a nézők autentikusabbnak fognak hinni) és a kinézetem. Igen, ez a második már csak évek után jutott el hozzám. Nem szeretek belegondolni, hogy talán csak azért szerződtettek le, mert jól nézek ki a képernyőn.
A forgatás miatt pedig átköltöztem szüleim fiatal éveinek helyszínére, a nagy almába 5 évvel ezelőtt.

Nem volt még rendes kapcsolatom. Tényleg. Olyan vagyok, mint Phoebe a Jóbarátokból. Voltak pár hónaposak és természetesen minden, ami 21 év alatt történik nem számolok, de semmi komoly. Pedig én próbálkozok. Randizok, tinderezek és keresem a nagy őt. Egyáltalán nem mondtam le róla. Még ha papíron nem is vagyok francia, annyi franciavért csak belém neveltek, hogy higgyek a szerelemben még ebben a bolond világban is.
Viszont azt hiszem, hogy van egy gyerekem. Vagyis nem tudom. Csak egy exem posztolgat mostanában és ha a matek jó, akkor én vagyok a gyerek apja. Vagy megcsalt. Kínos lenne emiatt megírni egy DM-t. Nem is döntöttem még el, hogy melyik válasznak szurkolok jobban.

Lehet, hogy váltanom kéne. Kezdem az érezni, hogy a tévében elvesztettem a hitelességemet. Hogy talán nem ez a nekem megfelelő út. Csak még nemhogy azt nem döntöttem el, hogy tovább álljak vagy sem, hanem még azt sem, hogy merre is menjek tovább. Étterembe vagy cukrászdába (nagyon más feladatok)? Egy saját hely vagy valahová beállni dolgozni?