675 szó X outfit O nagy a segged, fiacskám X (g)-idle - hwaa O R

Szerettem volna eleget segíteni a mamának, mivel pontosan tudtam, hogy már idős és nem igazán olyan a testi állapota, hogy egyedül cipekedjen. Joshuát kötötte a munkaideje – mégis voltak bizonyos időpontok amikor megérte neki streamelni – emiatt a legtöbbször én voltam az, aki ráért, a mamáért pedig talán még a kútba is képes lettem volna leugrani. Szóval lényegében arról volt szó, hogy megmondtuk neki azt, hogy pontosan mikor mehet el vásárolni, mert én akkor érek rá és ha megtudjuk, hogy egyedül cipekedik, akkor elhozzuk tőle a papát és a macskát is, ő pedig egy hétig egyedül megkukulhat, mert büntetésbe helyeztük. Mondanom sem kell, hogy ez a csodálatos ötlet az én agyam szellemi terméke volt. Kinek másnak jutna ilyen ragyogó dolog az eszébe? Csak én vagyok akkora „állat” – legalábbis az ismerőseim szerint – hogy képes legyek megfenyegetni a mamát. Alapvetően meg úgy vagyok vele, hogy ha mindez nem ütközik törvénybe, és használ, akkor miért ne ragadnánk meg a lehetőséget? A vasárnapi misék szövegét már kívülről fújom akaratom ellenére is. Isten szeret, Isten megbocsájt, ezért, ha lényegében a végítélet elé kerülök és elfogadom, hogy Jézus átvállalja a bűneimet még kerülhetek a Mennybe. Tehát gyakorlatilag én most semmi mást nem csinálok, csak botladozom az életemben, amiket majd annak a végén jól megbánok és a rendszeres gyónással feloldozom a bűnös lelkemet.
Mindenesetre mikor zuhanyzás és átöltözés után felszálltam a buszra, gyakorlatilag teljesen üres kézzel indultam útnak. Tudtam, hogy a mama fog fizetni és valószínűleg enni is elmegyünk, emiatt pedig csak a gyomromat voltam hajlandó előkészíteni az étkezésre. Jelen helyzetben kicsit voltam éhes, mire letelik a másfél órás buszút, valószínűleg annyira éhes leszek, hogy a mama két perc hiszti után először vesz nekem egy hot-dogot… Bár valójában az a helyzet, hogy már most meg tudnék enni kettőt, szóval a végén még három is lehet belőle. Gondolatban gyakorlatilag már összeállítottam az álom szendvicsemet – már ha egyáltalán a hot-dog ténylegesen szendvics – ami nem szimplán virsliből állt, hanem volt benne még bőven sajtszósz, pirított hagyma, még több olvasztott sajt, nem beszélve az elmaradhatatlan ketchup mustár és majonéz kombinációról… Talán, ha elég szépen nézek az árusra, akkor hajlandó pirított baconbe is beletekerni a virslimet… Mármint nem azt a virslimet, hanem amit megenni készülök. Valójában határozottan megsértődtem volna, ha valaki képes holmi virslinek nevezni azt, amivel a lábam között rendelkezem, meg alapvetően nem szerettem beszélni róla. Sok faszfej fiúval ellentétben engem nem vonzott a ma, mivel csak azok méregetik a becses testrészüket, akiknek valójában egy félbe vágott savanyú ugorkára emlékeztető, görbe pöcsük van.
Általában állni szoktam a buszon. Az előbbi gondolatmenetet nem terveztem ezzel követni, szóval gyakorlatilag arról van szó, hogy mindig mindenről a mama vagy anyukám jut eszembe. Rosszul érezném magam, ha miattam esne el egy terhes édesanya, vagy egy kedves néni, esetleg bácsi. Ha valaki sérüléssel rendelkezett, azonnal átadtam a helyem, én pedig a sajgó izmaim ellenére csak akkor voltam zajlandó ténylegesen leülni, ha valaki engem kínált hellyel, mert látható sérülésekkel rendelkeztem a sport miatt, amit annyira szerettem csinálni. Most viszont volt annyi szabad hely, hogy egy lány mellettit meg merjek célozni. Ha időközben megtelne a busz, akkor hajlandó lettem volna ténylegesen felkelni és odaültetni valakit a helyemre, de addig szerettem volna pihentetni a seggem egy kicsit… Mert ugye az iskolában nem ültem egész nap.
A bennem túláradó energia miatt általában nagy lendülettel közlekedtem és talán pont ez vezetett oda is, hogy a határozott pördüléssel nem a busz ülésén tudtam helyet foglalni, hanem egy székkel bentebb, a lány ölében. Nyilvánvalóan nem kalkuláltam be, hogy a sofőr úgy közlekedik, mint egy állat – mármint ez teljesen egyértelmű volt, a számításaimat máshol rontottam el – a fékezést pedig gyakorlatilag úgy hajtja végre, mintha teljesen megtébolyodott volna az elmúlt időszakban. Nyilván szar lehet fel-alá furikázni néhány kis hozzám hasonló köcsögöt a városban, de… Azért a lófasznak is van ám vége! Három hot-dogot akartam enni és nem, egyáltalán nem állt szándékomban egy ötödiknek helyet csinálni. Csak akkor jöttem rá arra, hogy még mindig a lány ölében ülök, ráadásul úgy, ahogy a hercegnők teszik mindezt, amikor megéreztem a karjait a derekamon. Hatalmasra tágult szemekkel, zavartan pislogtam rá. Hétvégén majd meg kell kérdeznem az Atyámat, hogy ez megcsalás volt-e, mert én egyáltalán nem szándékoztam azt tenni. Amint elengedett, olyan gyorsan sprinteltem a mellette levő helyre, hogy csak akkor realizáltam, hogy az arcom teljesen felforrósodott, amikor már letettem a seggem. Ha most felállok és elmenekülök az még cikibb lesz. Főleg, hogy gyakorlatilag kifejelte a szívemet a fejéről. Ha az ő szemszögét vesszük figyelembe, akkor agyrázkódást kapott a kőszikla mellkasom miatt.
- P-persze. Azt hiszem jól vagyok – az arcom még mindig túl piros volt ahhoz, hogy rá merjek nézni a lányra. Sejtettem, hogy idősebb lehet nálam, én pedig esküszöm, hogy nem szoktam baszakodni a nagyobbakkal – de – szóval magam sem tudom miért tettem hozzá a következőt – És kiskorú!
A tapizással kapcsolatos dologra nem mondtam semmit. Ha azt állítanám, hogy nem ő az első, aki a habtestemhez ér, azzal összetörném azt a képet, amit gondosan formálgattam magamról. Én, mint az ártatlanság és tisztaság mintaképe! Pont emiatt nem volt végül jelentősége annak, amit megjegyeztem neki azzal kapcsolatban, hogy kiskorú vagyok. Semmilyen körülmények között nem terveztem elmondani senkinek, hogy az előbb épp molesztált egy lány!
- Nem, nem az – a pillantásom most már valamennyire rendeződött, az a bizonyos idegesítő érzelemmentesség volt benne, amivel kikészítettem az embereket – Ugyanolyan ciki. Ian vagyok.
Finoman fogtam rá az ujjaira, ezek után pedig egyáltalán nem terveztem megkérdezni tőle, hogy mizu van. Mégis bűntudatom támadt amiatt, hogy a mellembe verte a fejét, szóval úgy fordultam felé, mint egy őrült. Nem voltak nagy kezeim, de az ő feje olyan pici volt, hogy teljesen kényelmesen elfért az ujjaim között az.
- Te megsérültél? Hadd nézzem – az időközben, orromon lecsúszó, a füleimről elmozduló szemüveget egy szakszerű mozdulattal igazítottam a helyére, majd a lány arcába hajoltam. A tenyerem finoman simult a bőrére és óvatosan kezdtem el forgatni a fejét, hogy több szögből is szemügyre tudjam venni. Szimplán a homlokán maradt ott a pólóm anyagának a nyoma, amitől kicsit vöröslött. Képtelen voltam visszafogni a kitörni készülő nevetésem, és az akkor csendült fel igazán, mikor valahol a mellbimbóm felett megpillantottam, hogy a fekete pólóm alapozós lett – Ide fejeltél, nézd.

potato ϟ megmolesztáltad a cicimet    ϟ 1 012 szó

767 szó X outfit O kell neked útban lenni X (g)-idle - hwaa O R