Külső:
Elegáns/szeret elegánsan öltözni/
Ápolt/vigyáz magára, mindig rendben van a haja és különös figyelmet fektet a fogaira/
Sportos/szeret szaladni és néha lejár a terembe/
Magas/az átlaghoz képest sokkal magasabb/
Világos kék szem/a nők odáig vannak érte/

Belső:
Lelkes/tud örülni az apró dolgoknak is, bár nem mindig mutatja ki/
Őszinte/ami a szívén az a száján, ami sokszor elég nyers tud lenni/
Figyelmes/mindig segít ott ahol tud/
Nem tud megnyílni/ezért kevés ember van, aki mellette áll/
Romantikus/régimódi, mindig visz virágot, ha randizni megy/

Szereti:
Sör, cigi/ezek nyugtassák meg/
Csend/ritkán jár bárokba, diszkókba/
Egyedül lenni/szeret otthon lenni, ilyenkor van ideje gondolkodni/
Családdal lenni/amióta elköltözött otthonról ritkán jár haza, de amikor otthon van, maximálisan kihasználja az időt/
A mély beszélgetéseket/persze, csak akkor ha valakinek megtud nyílni/

Nem szereti:
Hazugság/ha valaki nem tud vele őszinte lenni, azzal ő sem tud/
Ha késnek/szereti ha valaki pontosan érkezik/
Az egy éjszakás kalandokat/érzelmek nélkül nem tud lenni senkivel/
A rendetlenséget/férfi létére mindig rend van nála/
A felesleges beszélgetéseket/legyen a beszélgetésnek lényege/.

-Hé Connor! - szól utánam az egyik szomszédom, úgy teszek mintha nem hallottam volna. Most nincs kedvem azt hallgatni, hogy a felesége hány férfival csalta már meg és a nő ezt mind tagadja, és ahhoz sincs kedvem, hogy sörözni hívjon, mert nincs türelmem végig hallgatni a nyomorult életét. Beszállok a liftbe és gyorsan megnyomom a hetes gombot, mire az ajtóhoz ér, a lift már zakatol is felfelé. Nem szeretek másokkal megosztani túl sok infót magamról, mert könnyen szarba keverhetnek. Erre sajnos otthon jöttem rá, belekeveredtem egy rossz társaságba, ahol a legjobb barátomnak nevezett ember, beköpött. Szó szerint az életemre hajtottak, ezért úgy döntöttem eljövök otthonról. Nem akartam a családomat is bajba sodorni, jobbnak láttam ezt az opciót, és ennek már 5 éve. Azóta helyre álltak otthon a dolgok, de én mégsem mentem haza, megszoktam az itteni életet. Jelenleg egy autószerelő műhelyben dolgozok, ami nem a legjobb fizetésszempontjából, de annyira pont elég, hogy ne haljak éhen, és legyen egy tető a fejem felett. Egy egyszobás lakást bérlek, a város félre eső részén. Van egy kis konyha, egy kisebb mellékhelyiség, és egy nagyobb szoba, ahol egy kanapé és egy ruhás szekrény fér el. Egy magányos férfinek nem is kell ennél több, a szomszédok nem panaszkodnak miattam, hogy állandóan nők mászkálnának ki tőlem, ugyan is, amióta itt élek, egyetlen nő járt nálam, az anyámat leszámítva. A szerelem messziről kerül engem, akiket az élet az utamba sodor, egyik sem felel meg az elvárásaimnak. Pedig nem is nagyok az igényeim, csak annyi, hogy viselkedjen úgy mint egy nő. Nem kérek sokat szerintem. Bár ha jobban belegondolok, de.. legalábbis a jelek alapján erre következtetek. Manapság a hűség és a bizalom, csak szavak, mér semmi jelentőségük nincs. Ők azok akik félre lépnek, és saját magukból kiindulva, azt gondolják, hogy én is azt teszem amit ők, ezért nem bíznak bennem. Számomra a bizalom, egy fontos szempont, ezért van az, hogy sose jutok el addig, hogy  érzéseket tápláljak valaki iránt. Kivéve azt az egy nőt, akit még most sem tudok kiverni a fejemből. Amikor ide költöztem a szomszédomban lakott, ő volt az aki kereste a társaságomat, aki próbált szóra bírni és sikerült neki, benne megbíztam, egy évig tartott ez a kapcsolat. Minden szuper volt, de tényleg, amíg egyik reggel nem kaptam egy levelet tőle, hogy sürgősen elkel utazzon. Azt nem írta meddig, hova kell menjen, az okot sem írta le, és azóta nem hallottam felőle.
Eset 11 óra

A telefonom megállás nélkül csörög, épp most másztam ki a zuhany alól. Felkapom a hangosan csipogó készüléket: -Igen?- szólok bele. De a választ nem hallom, akkora a háttérzaj. -Haló!- szólok ismét, ekkor mintha egy csapásra elhallgatott volna minden csend lett, hallom ahogy az egyetlen amerikai barátom vissza köszön. - Barátom! Tudom tudom, hogy nem akarsz jönni, meg hogy most nincs kedved, mert fáradt vagy. - neveti el magát, mindig van valami kifogásom, hogy miért nem tartok vele, egy kis sörözésre. - De attól, még megkérdem, nincs kedved legurítani pár sört? - Hangja kíváncsi, elhallgatott és várja a válaszom. - Mond a címet!- Pár perc néma csend után válaszol, lesokkolt. Ennyire megdöbbentő ha én itthonról kimozdulok. Megadta a címet, és leraktuk a telefont. A készülődés annyiból áll nálam, hogy belövöm a hajam, fogat mosok, felkapok magamra egy fekete nadrágot, és egy fehér inget. Egy kényelmes mégis elegáns cipőt húzok fel, és egy szürke ballon kabátot akasztok le a fogasról. Nem tudom, milyen idő lehet kint, ezért csak a kezembe fogom. Elveszem a tárcám, a telefonom, a cigarettámat és már zárom is magam után az ajtót. A bár ahová éppen tartok, pár saroknyira van tőlem, ezért sétálok, kellemes őszies levegő van. A szél néha néha meglibbenti a kabátomat, amit magamra vettem,nem azért mert fázok, hanem mert idiótán érzem magam, hogy mindenki máson van kabát, én meg egy szálingben nem fázom. Rágyújtok egy cigire, és azon gondolkodom, hogy mi lehet az oka, hogy ennyi ember mászkál ebben az órában. Nem is tudom, mikor láttam ennyi embert kint az utcán éjfél körül, bár amilyen gyakran én járkálok, nem tudom levonni az okát. Mire elszívom a cigit, pont oda érek a bárhoz, ahol egy nagydarab pasi áll az ajtóban és a személyiket ellenőrzi, engem gond nélkül beenged. A bárpult felé veszem az irányt ahol Jack vár már rám. Úgy pattan fel a székről, mintha ágyúból lőtték volna ki. Üdvözöljük egymást, majd mind ketten kényelembe helyezzük magunkat, és kikérünk egy egy sört. Elkezdünk beszélgetni az élet nagy bajairól. Majd néhány feles és sör után úgy döntünk, hogy haza indulunk, mikor kilépek az ajtón megpillantok egy gyönyörű nőt, és mint a villám úgy hasít belém a tudat, hogy az a nő nem más mint, a régi szerelmem. Egy pillanatra találkozik a tekintetünk, mert gyorsan belép az ajtón, én meg ott állok kint, döbbent arccal, és várom, hátha vissza jön. De nem jön. Ő is felismert. Tudja ki vagyok. Mind ketten tudjuk.