Egy hosszú, munkával töltött nap után nem vágyott másra, csak hogy lemoshassa magáról a mocskos és az izzadtságot. Mióta egyre több kapcsolatra tettek szert, mint alvilági mint befektetői szinten, egyre jobban pörgött a szerviz is, így egyes napokon még neki is be kellett szállnia a szerelési munkálatokba, hogy időben végezzenek a behozott kocsikkal. Van abban igazság, hogy a műhely csak afféle fedősztori volt, de sosem vették félvállról, pláne hogy a motorjaik is mind abban a műhelyben voltak bütykölve.
Hazaesve első dolga volt, hogy beálljon a zuhany alá, s egy fél óráig csak ácsorogva várja, ahogy leszökik róla a kosz. Mikor aztán újra frissnek és hidratáltnak érezte magát, eszébe jutott, hogy programot is beszéltek meg Reignnel az estére, az egyik közeli motoros kocsmában, ami amúgy is az ”Ördögök”, mert amúgy így becézték a Devil’s Hand tagokat, törzshelyének számított. Clayt nagy tisztelet övezte ezekben a körökben, és mindenki tudta, hogy Reignnel nem kezdhetnek, mivel amúgy is a nő a luxus szférában mozgott, másfelől pedig a legnagyobb és legsötétebb motoros banda elnökével birkózott a szabadidejében. Afféle nyílt titok volt ez, így Reign nyugodtan beülhetett abba a kocsmába, sőt még meg is védték a motorosok ha valami problémája adódik.
Miután realizálta tehát, hogy neki nemsokára a kocsmánál kell lennie, kicsit átmozgatta elzsibbadt nyakát, és a karjait. Megtörölközött és felöltözött. Kissé fáradtan, de jókedvűen kapta fel a pulcsiját, majd arra a color-ját, és felülve a motorjába, hatalmas dübörgéssel indult meg az éjszakába, s körübelül 20 perc múlva megérkezett a már említett helyre.
Köszöntötte az ajtó mellett álló motorosokat, különböző bandából valók voltak de csak elvétve akadtak a klubbok közt viszályok általában Manhattan ebből a szempontból csendes volt és az üzletek is simán folytak. Aminek személy szerint ő örült a legjobban, folyt a pénz, nem keltették fel egyetlen hatóság figyelmét sem, és békés időszak volt.
Még mikor kezdték a klubbot jó pár évvel korábban, szinte hetente kötöttek beléjük, vagy támadta le őket egy másik banda fenyegetőleg. De ahogy intézték ezeket az eseteket, vagy ahogy üzleteltek szépen lassan kivívta a tiszteletet és az elismerést, aztán pár év múlva vezető pozícióba is kerültek a motorosok között.
Visszatérve a jelenhez, belépve megpillantotta a szokásos pultot a szokásos emberekkel. Aztán, miközben köszönt mindenkinek aki ismerős volt, szépen lassan végig pásztázta a szemével a terepet, s megakadt a legdögösebb nőn a teremben.
Reign mint mindig ragyogott és minden férfi fantáziáját felpiszkálta, természetesen ezzel ő sem volt másképp, de türtőztette magát, így rendelve két italt, odasétált az asztalhoz, és letelepedett vele szemben.
- Ki ez a dögös nőszemély, ebben a szem mágnes ruhában? -
Tette fel a kérdést miközben végigsimított a nő kezén, majd hátradőlt ülő helyében.

Nem gondoltam volna, hogy az én életstílusommal bárki képes lenne megbirkózni. Ahogy azt sem sejtettem, engedhetek e a csábításnak és átadhatom magam az őszinte érzéseknek. Fiatal vagyok még, épp csak betöltöttem huszonnyolcadik évemet, mégis úgy tekintek magamra, mint egy vén satrafára. Annyi mindent megéltem már, a velem egy korú lányok jó része még csak most bontogatja szárnyait. Ezzel szemben én egy nálam kétszer annyi idős férfival élem mindennapjaim, szerződések és titoktartási kérelmek közepette. Én választottam, nincs okom keseregni. Különösen azóta nem, mióta Clayton betoppant az életembe. Szélviharként jött, felforgatva az addig gondosan felépített életem. Nagy port kavart, de szerencséjére esze ágában sincs elmenni mellőlem.
A szobámban vagyok, fésülködő asztalom kifinomult székén ücsörögve. A tükörben elmélázva elégedettség tölt el. Természetes szőke loknik keretezik bájos arcom, melyhez metszően kék szemeim egyfajta merészséget sugároznak. Alabástrom bőrömön jól mutat a burgundi vörös blúz és a hozzá passzoló, koromfekete ceruzaszoknya. Hiába is tudom, hogy éhes szemel kísérik majd utam, nem tudom levetkőzni azt az elegáns, olykor kényelmesen elegáns stílust, amit az évek során úgy megszoktam. Egy motoros klubba az ember bőrszerkóba megy és csizmába, ennek ellenére én mégis merek kockáztatni. Királynőként bármit megtehetek, már pedig Clay és kis családja ekként bánik velem.
Az utolsó simításokat végzem, mikor Grace lép a szobámba. Az édesanyám lehetne, legalábbis kora szerint és jobban is illik Abel-hez, mint én, mégsem hallottam sosem a szájából, hogy magasztalná a ház urát. Végigsimít az egyik rakoncátlan loknimon, mosolyra húzza vékony ajkait.
-Vigyázz magadra Reign. – Hosszúra nyúlt percek után szólal meg, hangja vészjóslóan nyugodt. – Túl rég óta ismerem Abel-t ahhoz, hogy tudjam, hátsó szándékai vannak az üzlettel kapcsolatban. – Nem lepődöm meg azon, hogy tisztában van Mr West kétes ügyeivel kapcsolatban. Évekkel ezelőtt, mikor még csak kapcsolatunk hajnalát éltük Clay-el, Abel csatlakozott a mocskos bizniszhez és áldását adta viszonyunkra. Cserébe én információkat csepegtetek számára, azt remélve, hogy ezzel megelőzheti, hogy átverjék és kizsákmányolják. Ezek az évek már rég elmúltak, színésznőként remekelek, egyszer, talán még Oscar-t is nyerek alakításomért. Abel bizalma felém egy percre sem törött meg. Vagy talán mégis és erre figyelmeztet Grace?!
-Ne aggódj miattam, tudok vigyázni magamra. – Paskolom meg vállamon nyugvó kézfejét. Tudom, ha arra kerülne a sor, Clay az élete árán is megvédene. A kapcsolatunk túl mély és szenvedélyes ahhoz, hogy veszni hagyja.
-Vedd le ezt a ruhát. Nem mehetsz így egy kocsmába. – Forgatja meg szemeit. Utálom, mikor ezt csinálja. Mire felállok a székemből, már az ágyamon van egy feszes farmer és egy lyukas póló, ami szabadon hagyja egyik vállam. Égnek emelem tekintetem és most az egyszer, engedve a gyötrésnek, átöltözöm.
És mennyire jól tettem, hogy engedtem Grace akaratának. A kocsma tele van, ahogy begördülök a hátsó ajtó melletti egyetlen parkolóba. Belenézek a visszapillantóba és összepréselem ajkaim. Ha már a burgundit nem vehettem fel, legalább ajkaimra kentem.
Ismerős arcok vesznek körbe, ahogy belépek az alkohol és cigaretta keverékébe. Izgatott pillantások kísérnek utam során, még megtalálom szokásos helyemet. Nincs a középpontban, mégis az egész helyet be lehet látni. Újonc fiú keveredik asztalomhoz, enyhén ittas állapotban csapja nekem a szelet, de észreveszik és egy perc alatt eltessékelik tőlem. Elnevetem magam és engedem, hogy a lábam önálló életre kelve, a zene ütemére doboljon a padlón.
Nem kell sok idő, hogy rájöjjek, megérkezett az, akire várok. Nem kell látnom, egyszerűen tudom, hogy a helyiségben van. Különös atmoszféra lengi körbe, valahányszor megjelenik valahol. Lehet az egy üzleti tárgyalás, egy kocsma vagy éppenséggel lakásának hálószobája.
Ajkamba harapok, ahogy felém indul, combom találkozása fájdalmasan belesajdul. Mit tudnék tenni vele, ebben a szent percben… Elveszem tőle az italt, belekortyolok és csak most tűnik fel, mennyire száraz volt torkom.
-Igazság szerint nem ebben akartam jönni, de jobbnak láttam, ha kicsit elvegyülök és nem épp feltűnést keltek. – Nem kell magyarázkodnom, ismeri a ruhatáram minden egyes darabját. – Sok az ismeretlen… - Jegyzem meg, miközben ujjaival babrálok.

Szokásához híven felkönyökölt a támlára, s figyelte, hogy milyen események zajlanak le a kocsmában, míg ők beszélgetnek. Egy másik banda tagján akadt meg a szeme, ahogy épp veszekedett a barátnőjével valami kis csipcsup ügyön, aztán átvándorolt egy vietnámi háborús veteránra, aki minden alkalommal itt ivott, mikor alkalma adódott. Soha nem motorozott, de állandóan az ő társaságukat élvezte, és állandóan részeg volt. Régen még feltűnt az embereknek, ha külsősök vetődtek a motorosok közé, de mivel ilyen ritkán fordult elő, ha elég sokszor találkoztak az új emberekkel, és nem okoztak balhét, általában megtűrték őket, sőt még haverkodtak is velük.
Pár pillanat elteltével felocsúdott az elmélkedésből, és újra felvette a szemkontaktust a lánnyal.
- Attól még, hogy nem ebben akartál, jól festesz. Amúgy vendégek. Új Chapter-t (Egy leányklubbja az eredetinek egy másik városban.) indítok Queens-ben, és épp azt a csapatot próbálom összeszervezni. Ők mind tagjelöltek… majd útközben kiderül, hogy alkalmasak-e. -
Természetesen ha az új Chapter megalapul akkor is egy ismerőse lesz az irányítója és nem egy teljesen új ember. Nem bízhatatta egy teljesen ismeretlenre a klub irányítását, emellett pár régi tagnak is mennie kell vele, az újoncok pedig még nem kaphatnak rangot, amíg nem bizonyítják az elkötelezettségüket, és a rátermettségüket. Ezt tökéletesen tudta minden egyes új ember, s addig az asztalnál sem kaphattak szavazati jogot, míg nem kapták meg a rangot és a fix helyet a szervezetben.
Clay mint az egész vezetője, jó alaposan felkészült mielőtt kialakította a rendszert és a szabályokat, ami az egész működésének az alapját képezte, de eddig úgy látszott jól működnek a dolgok és nem vétett hibát.
- De ne beszéljünk üzletről, mesélj arról hogy veled mi van… hogy érzed magad? -
Kérdezte miközben folyamatosan kíváncsian figyelte őt, és követte a gesztusait.
- Remélem minden rendben volt a mai nappal, és azzal kapcsolatban amiről beszéltünk amúgy folynak a munkálatok. Ha megfelelő lányt tudsz meggyőzni, hogy dolgozzanak neked, akkor mi biztosítjuk a helyet és a védelmet, így száz százalékig biztos lehetsz benne, hogy nem kell tovább túráznod, és a bevétel 60%-a a tiéd a többi pedig a klubbé. -

Szétnézek a kocsmában. Igaz, hogy nem vagyok itt minden nap, de az évek során sikerült megjegyeznem arcokat, neveket, törzsvendégeket. És az előbbi suhanc, aki az ágyába csábított röpke pár perc szemkontaktus után, biztos, hogy új erre felé.
Mindig tud mosolyt csalni ajkaimra, ez most sincs másként. – Csakhogy tudd, azt a szoknyát akartam felvenni, amit annyira szeretsz. – Számhoz emelem a poharam, de megvárom reakcióját. Csak az után kortyolok bele az italba és játszom ujjaimmal a pohár szélén. Azt a hollófekete szoknyát akkor kaptam, amikor nem volt mit felvennem egy heves szeretkezés után. Ez van, nem szégyellem, sosem tudtam kontrollálni szenvedélyem.
Figyelmesen hallgatom mondanivalóját, olykor megemelkedik szemöldököm. Valóban szeretnék egy olyan helyet, ahol a lányok biztonságban vannak, csakhogy ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Legtöbbjük menekül valaki elől, gyakran váltogatják nevüket és lakcíműket, kétlem, hogy szívesen leragadnának egy városban. De, majd meglátjuk, Clay-nek mivel sikerül maradásra bírnia őket.
-Grace ma nagyon furcsán viselkedett. – Hozom fel Abel házvezetőnőjét és egyben társalkodónőmet. Minden apró titkom ismeri, megbízom benne és tudom, azzal, hogy ma elmondta véleményét, csak jót akar nekem. - Óvatosságra intett. – Hiába is játszom a nem törődöm fruskát, akkor is ott motoszkál bennem a tudat… valami rossz közeleg. - Azt mondta, Abel-nek hátsó szándékai vannak. – Észre sem veszem, már csak a fájdalmat érzem ajkaimban. Addig rágcsáltam, míg kiserkent vérem, de nyelvem azonnal eltűnteti az árulkodó jeleket. - Egyébként jól vagyok, most, hogy elhagyta az országot hosszabb időre, kicsit fellélegezhetek. – Sosem tudhatom, mikor vet véget a Clayton-al való kapcsolatomnak. Kénye kedve szerint bármit megtehet, a város elismert embere, megbecsült polgára. Mi csak egy férgek vagyunk a szemében, noha sosem mutatta felém szánalmát.
Az asztal lapjára támasztom könyökeim, végigsimítok arcán, eljátszadozom szakállával. Meghúzkodom, csavarom, közben pedig jókat mosolygok. É nem az a fajta lány vagyok, aki nyilvános enyelgésbe kezd a pasijával, csak hogy a kocsma többi női vendége tudtára adja, a szőke félisten hozzá tartozik. Nem, egyszerűen vágyom a közelségére és ha ezt csak úgy érhetem el, hogy a szakállát nyüstölöm, meg is teszem. Meg én…
-Figyelj Clay, ez nem megy csak úgy, csettintésre. – Akármilyen lehangoló leszek, akkor is el kell mondanom. - A lányok többsége menekül, állandó mozgásban van. Ha nem tud szabadulni, akkor az azért van, mert fél vagy szimplán beletörődött a sorsába. – Nem egy olyan lánnyal találkoztam életem során, akit bedrogozva dobtak az utcára vagy rettegésben tartva tették ki a téli hidegben, épp hogy valamit is takaró ruhában. - Nehéz lesz, de ha tényleg megkapják a biztonságot, a tisztes fizetést és nem tárgyként akarjátok őket kezelni, szívesen segítek. – Túl sok érzelem szorult belém, talán jobb is lenne, ha néha ki tudnám kapcsolni. Akkor talán nem gyötrődnék annyit.