- De gondolom olyan helyekre nem szerveznek túrát a magam fajtáknak, ahol tényleg profinak kell lenni. - Így tűnt volna logikusnak, elvégre senki nem azért indul el túrázni, hogy a végén ne érjen haza. Most hogy így jobban belegondolok, igazából abban sem vagyok biztos, hogy azt a fajta hegymászást, amit mondjuk a Himaláján csinálnak lehet-e még sima túrázásnak nevezni. Szerintem inkább már extrémsport kategória. Én személy szerint annak a felelősségét sem vállaltam volna magamtól, hogy több ember épségéért feleljek - és nem csak egy napon át, hanem mondjuk egy egész hétvégén kirándulás alkalmával. De persze ez csak én vagyok. - Akkor pont olyan ez, mint amikor én túlzásba viszem az edzéseket. - Van egy csomó olyan személyi edző a neten, akik szerint akkor működik valami igazán, ha másnap az ágyból is alig bírunk felkelni az izomláztól. Szerintem viszont tökre demotiváló erővel bír, ha ezzel a kellemetlen érzéssel kell léteznünk akár napokig. Az embernek utána nincs kedve akár csak a lábát is betenni az edzőterembe, pedig a mozgás és a sport nagyon hasznos és egészséges szokás. - Brr.. Nem hangzik valami hívogatóan. - Lehet mondani, hogy mi a 21. század gyermekei már csak túlságosan hozzá vagyunk szokva a jó életkörülményekhez, ahhoz hogy van a lakásban fűtés és mindig van mit az asztalra tenni, de ha már ezek a dolgok adottak, nem szívesen mondanék le róla. Akármekkora buli a Déli-sarkon sátorozni. - Viszont nálatok otthon elég különleges a tél, nem? Hallottam, hogy ott télen van amikor fel sem jön a nap..? - Hiába voltam viszonylag határozott a szavaimmal az elején, a végére mégis volt némi kérdő éle az egésznek. Lehet, hogy olvastam már ebben a témában de skandináv embert nem kérdeztem még róla, így Karin biztosan pontosabb információkkal tudott szolgálni nekem. - Á, én nem szeretném elrontani mások szórakozását, amiért béna vagyok. Olyan kellemetlen lenne. - Bizonyos szintig persze mindenki lehet önző, de hogy egy egész csapat profi túrázó haragudjon rám, amiért én nem vagyok olyan kondícióban, mint ők? Na, azt már nem. - Nos igen, biztosan van, aki másképp kezd gondolkodni emiatt. - Finoman megvontam a vállaimat. Talán azért nem tudtam igazán átérezni ezt, mert én még távol álltam a családalapítástól. Nem arról volt szó, hogy ne szeretnék majd mondjuk később gyereket, de egyelőre túl fiatalnak éreztem magamat hozzá. Sok olyan eldöntetlen kérdés volt még az életemben, amit előbb rendeznem kell, hogy azután tudjak gondolni a távoli jövőben. Ráadásul azt sem éreztem, hogy jelenleg képes lennék gondoskodni egy gyerekről. Az ikertesóm miatt meg amúgy is nagyobb eséllyel lennének ikreim, mint másoknak, ami még egy tényező volt, ami miatt óvatos akartam lenni. Van olyan kollégám, akinek már van gyereke és egyáltalán nem tűnik könnyű feladatnak. Ezt megszorozva kettővel pedig egyelőre kész rémálom. Egyelőre a kutyáim voltak az én kis kedvenceim, akik néha annyira el voltak kényeztetve, hogy akár gyerekek is lehettek volna. - Igen, tényleg az. - Mosolyogva bólogattam. Szerettem a munkámat, mert emberek között lehettem, akár folyamatosan is. Lehet, hogy láttam olyan dolgokat, amikkel más soha nem akarna találkozni egy mozi folyosóján, vagy mondjuk a mozi teremben, de legalább nem mondhattam, hogy unatkozom. Mindent csak egy kicsit optimistább szemmel kell figyelni és máris kevésbé lesz kiakasztó. - Viszont aki azt mondja, hogy amíg nem próbálod ki, addig nem tudod igazán, hogy jó-e vagy sem, annak meg igaza van. Mert tényleg nem tudom, csak szimplán félek mondjuk pont a bungee jumpingtól - nevetve vontam meg a vállaimat. Nem tudom mennyi a bungee jumping balesetek száma országszerte, de jobb félni, mint megijedni... Vagy valami ilyesmi. Jobban szeretem az életemet annál, hogy belemenjek olyan dolgokba, amiktől szó szerint félek. Nem kell, hogy mindig másnak legyen igaza, inkább nem próbálok ki olyat, ami nem lenne kedves emlék számomra. - Kár. Ezt is lehetne valahogy tanítani a suliban. Kicsit jobban odafigyelni mindenki lelkivilágára. - Persze az is lehet, hogy ez utóbbi valójában a szülők feladata. Az iskola megadja az elméleti és gyakorlati tudást, a szülők pedig odafigyelnek a gyerekeik lelki világára. Egy ideális világban biztosan. - Sajnálom azokat, akik nem tudnak bánni a pénzükkel Frusztráló lehet mindig elszórni azt. - Persze amíg olyan dolgokat veszünk rajta, amit szeretünk, vagy amire vágyunk, mind szép és jó. Egy idő után viszont kellemetlen lehet azon kapni magunkat, hogy a nagy dolgokra, amelyek előre visznek az életben, nem maradt egy centünk sem. Csak ismételni tudom magam, de erre is taníthatnának a suliban. Hogyan menedzseljük a pénzüket, ha már saját magunk keresünk. - Mindig azt mondják, hogy jobb későn, mint soha - nevetem el magamat. Amikor ilyenek jönnek elő egy beszélgetésben, mindig kicsit felnőttebbnek érzem magam, mint általában, pedig huszonnégy évesen már tényleg az vagyok. Nem hosszú ideje, de azért mégis. - Szuper! Akkor majd írjunk egymásnak és megbeszéljük a konkrét időpontot. - Mosolyogva néztem a lányra. Nem gondoltam, hogy Spuri "támadása" után ilyen jót beszélgetünk, vagy konkrét programot is tervezünk majd, de mindig jobb ha kellemes meglepetés ér, mint ha kellemetlen baleset. Legalább a kutyus nem rohant le annyira, hogy most lehorzsolt könyökkel és sáros nadrággal kelljen hazaállítanom. Az öcsém tuti halálra röhögné magát rajtam. - Később találkozunk. - Előbb a kutyushoz guggoltam le, hogy meg tudjam simogatni a fejét, aztán Karin felé integettem fél kézzel, mielőtt ténylegesen elköszöntem volna tőle. Ha minden jól megy, hamarosan üzenetben úgyis utolérjük egymást.
- E miatt nem kell aggódnod, mert lehet az oldalon érdeklődni az egyes programok után, és segítenek, hogy az érdeklődő eligazodjon, hogy ez neki való vagy sem - mondom mosolyogva. De az nem kizárt, hogy egy kezdő a saját felelőtlensége miatt pont egy olyan túrára megy el, amit nem bír, de ez ellen képtelenség védekezni. Valamiért viszont úgy érzem, hogy Priya egy konkrét dologtól tart, csak nem jövök rá, hogy mitől. Egy túra általában sétálás, ahol legfeljebb egy sétabot a szükséges segédeszköz a haladáshoz, már, ha valaki igényli. Azt nem mondom, hogy sík terepen, mert hegyvidékes területen jelentős emelkedők lehetnek, de ez közel sem a falmászás kategória. Az más kérdés, hogy ilyen lehetőségre felhívják a figyelmet, ha olyan hely közelében vagyunk, ahol adott ennek a lehetődége, de hogy azt bevállalja valaki vagy sem, az egyéni öntés. Voltam már ilyen helyen, de ott, aki nem mászott, az pihent. Ahogy normál esetben az úszás, kajakozás sem tartozik a túrák szerves részéhez, mert az egy szintén másik sport. - Pontosan. Az edzésen is Te döntöd el, hogy mennyire hajtasz keményen - mosolyodok el kedvesen. Persze a fájdalom elvileg endorfint termel, és az edzés eredménye akkor lesz gyorsan látványos, ha érzed, hogy dolgoznak az izmok, de azért ésszel kell csinálni, saját magunk ismeretében, mert könnyen elveheti a kedvet, ha utána napokig mozdulni sem bír az ember, még akkor is, ha egyébként tudjuk, hogy az izomláz ellenszere a mozgás. - Oda leginkább megszállottak mennek kutatási célból, és kicsi az esély, hogy Te ilyen helyzetbe kerülj - nyugtatom meg. Én már kicsit másabb kérdés vagyok, mert, ha végzek a tanulmányaimmal, akár mehetnék is éghajlatkutatónak bármelyik sarkvidékre. Legalább is elvileg. A Norvég telekre vonatkozó kérdésén elmosolyodok. - Minél északabbra vagy, annál rövidebbek a téli nappalok, és a nyári éjszakák. Svalbardon, vagy ahogy még ismerik, Spitzbergákon télen sosem kel fel a nap, nyáron pedig sosem nyugszik le. De Osloban ez ennyire nem vészes - nézek rá kedvesen. - E miatt tényleg nem kell aggódnod. Ha csapatosan mész nélkülem, akkor a szervezőtől tudsz érdeklődni, hogy az adott túra neked, mint kezdőnek javasolt, vagy sem. Ha velem együtt jössz csoportos túrára, akkor együtt választunk, ahol megkérdezzük a vezetőt, és, ha történik valami, ami miatt mégis nehezebb neked, mint az kényelmes lenne, én mindenféle negatív érzés nélkül visszafordulok veled, és hazajövünk. Emiatt nem kell aggódnod. Ha én szervezem, akkor is fennáll a lehetőség, hogy visszafordulunk, ha viszont nem visszafordulnál vissza, akkor pihenünk és/vagy könnyebb irányba folytatjuk az utat - nyugtatom meg, hogy ezek az aggodalmai indokolatlanok. - Egyébként a tapasztalt túravezetők mindenre fel vannak készülve, mert váratlan dolog bármikor történhet, ami miatt, úgymond, mentés szükséges. És itt most nem kell életveszélyes dologra gondolni, mert lehet, csak annyi történik, ami bárkivel megeshet, hogy rosszul lép, és utána a fájdalomtól nem tudja folytatni, és ki kell vinni az erdőből egy ambuláns orvosi kezelésre. - Bármikor bárkivel történhet olyan dolog, ami miatt legalább egy-két embernek vissza kell fordulnia, vagy mentőcsapat kell, hogy kivigyék. Nekem is volt már olyan túrám, ahol egy résztvevőért mentők jöttek, hogy kórházba vigyék. Nem volt súlyos, és az ellátást követően haza is engedték, csak a sárülés mechanikája miatt nem tudta folytatni az utat. De egy lappangó betegség is kijöhet túrán bárkin, ami miatt vissza kell fordulni. Egy túrázó tudja, hogy az emberi élet a legfontosabb, és már az is életveszélyes, ha valaki nem bírja a tempót, ami miatt kimerül. - Én azt mondom, hogy ezeket mindenki fel tudja magától mérni, hogy az adott dolog mennyire veszélyes, vagy neki mennyire van a dologhoz gusztusa - térek vissza ezzel az éltek témakörére -, mert van eszünk, amit tudunk használni. A döntés pedig rajtunk múlik, és senkinek nincs igazán joga, hogy ezt bírálja, mert a következmény a miénk. Az pedig, hogy ez csak egy émelygés egy rosszul eső ételtől, vagy az életünk egy extrém sporttól, az pedig az adott dologtól függ - foglalom össze a dolgot a magam részéről. Bulik után sokszor hallom a másnapos hallgatótársaktól, hogy „leitattak”. Én ezt sosem értettem, hiszen tudtommal senkit sem kényszerítenek ivásra, és bármikor mondhat nemet. Az, hogy nem mond, az már nem a többiek hibája. - Nagyon sok mindent lehetne tanítani az iskolában a lexikális dolgokon kívül, vagy pont helyette - húzom el a számat. - Ezt is tanulni kell, és lehet, ezt is tanítani kellene, mert nem feltétlen mindenkinek adatik meg, hogy a szüleitől, a családjától tanuljon. Bár nehéz, mert mindenkinek más a fontos, de azért az alapok esetében lehet, megoldható lenne. De itt mindenképpen egy szülő-tanár összefogás is kellene - gondolok bele. A szülő sem feltétlen tudja, hogyan kell beosztani a pénzt, de a tanár meg nem feltétlen tudja, hogy az adott család hogyan él, így kellene az összefogás, hogy egyetlen emberi élet se csússzon ki e miatt. A következő megjegyzésén csak elmosolyodok, de már nem fűzök hozzá semmit. Majd hamarosan el is búcsúzunk. - Mindenképpen beszélünk még, és egyeztetünk - ígérem én is. - Addig is, szia! - intek én is köszönés képpen. Ezt követően pedig mindenki megy a dolgára.
Kezdőlap
- De gondolom olyan helyekre nem szerveznek túrát a magam fajtáknak, ahol tényleg profinak kell lenni. - Így tűnt volna logikusnak, elvégre senki nem azért indul el túrázni, hogy a végén ne érjen haza. Most hogy így jobban belegondolok, igazából abban sem vagyok biztos, hogy azt a fajta hegymászást, amit mondjuk a Himaláján csinálnak lehet-e még sima túrázásnak nevezni. Szerintem inkább már extrémsport kategória. Én személy szerint annak a felelősségét sem vállaltam volna magamtól, hogy több ember épségéért feleljek - és nem csak egy napon át, hanem mondjuk egy egész hétvégén kirándulás alkalmával. De persze ez csak én vagyok.
