Hogy amolyan közhelyesen éljek, te lennél az én karmám, fátumom, végzetem vagy legalább is valami olyasmi.
Miután bemutatnak minket egymásnak – amiről persze még én is csak utólag értesülök, hogy cseppet sem a sors vagy a véletlen műve volt -, szinte azonnal megmozdul mindkettőnkben valami. Te szinte azonnal belém szeretsz, talán én is beléd, de ezt a világért sem ismerném be magamnak.
Nem, egyáltalán nem vagy buta lány, sőt fizikával foglakozol, tudós, mérnök vagy, vagy elismert egyetemi tanár, és nem, még véletlenül sem vagy könnyen kapható, csak éppen nehezen tudsz nekem ellenállni. Szerencsétlenségedre, te nem tudod, ki vagyok.
Határozott vagy, makacs, vannak elveid, de ezek mellett jólelkű, kedves, gyönyörű és olyan nő, akit mindenkitől meg akarok védeni. Csak magamtól nem tudlak majd.
Melletted/miattad talán még azt is el tudom képzelni, hogy leszokok bűnös szokásaimról és csak veled foglalkozok, ekkor azonban megtudom a nagy igazságot, hogy az egész találkozásunkat az én „jóakaró” Mentorom szervezte, ugyanis apádat akarja megtalálni, aki egy híres fegyvermérnök volt. Jelenleg tanúvédelmi programban vesz részt, és senki sem tudja, hol van ő, kivéve TÉGED. (További részletek majd, ha megjöttél.)
Ehhez azonban, hogy Gordon megtalálja mérnök aput, a kislányának szüksége vagy egy vőlegényre vagy egy férjre, akit a bizalmába fogad és, aki persze én lennék. Mert miért is ne?
Mondanom sem kell, hogy mennyire dühös vagyok, amikor tudomást szerzek az összeesküvésről, én, akinek a házasság sosem szerepelt a tervei közt, Neki azonban nem mondhatok nemet.
Azt már meg sem említem, hogy te is kezdesz fontos lenni a számomra, és nem szeretnélek átverni, mégis a te és saját érdekemben kénytelen vagyok. Ráadásul egyik napról a másikra nem tagadhatom meg önmagamat sem.
Hogy aztán végül kitartunk-e egymás mellett vagy a sötét részem szétválaszt  bennünket, az csak tőlünk függ.  Habár nagyon örülnék neki, ha megmaradna a kapcsolat, hiszen minden rosszfiúnak kell egy gyenge pont. Nekem ez esetben Te lennél az.
/Ide mindenképpen szerelmi szálat képzelek el (nem csöpögőst), de, ugyebár az csak a játéktéren dől el, hogy megvan-e a kémia a karakterek között.
Hosszú távú, lassan kibontakozó és lassú kimenetelű, bonyolult, összetett, érzelemkifejtős játékot szeretnék. Az ET-et elolvasva talán felszínesnek, bunkónak, közönségesnek tűnhet a karakter (aminek természetesen megvan a miértje is), de a kapcsolat végére igazán érdekes jellemfejlődést tervezek Knox-nak.
Szóval mély, néha fájdalmas és kegyetlen plotokat is el tudok képzelni, de ezt majd a későbbiekben.
Csak olyan vállalja a karaktert, aki szintén szereti a hasonló lassabban kibontakozó szálakat, kapcsolatokat.
Előre szólok, hogy a magánéletem nem engedi, hogy naponta reagoljak, néha még azt sem, hogy hetente, viszont, amit megígérhetek, hogy nem tűnök el szó nélkül és pm-ben mindig elérhető vagyok/leszek. Korrekt játékosnak tartom magam.
Ha kedvet kaptál egy ilyen szálhoz, ha nem tartasz attól, hogy a játéktéren kapsz egy-két sértő szót vagy megbántanak (itt értem azt, hogy nem várod azonnal a szerelmes hős lovagot), akkor te vagy az én emberem. Nagyon várom, hogy valaki megalkossa a számomra tökéletes nőt, de akár már meglévő karakter is szóba jöhet, ha belefér a sztoriba. Szóval csak bátran, nem harapok.     /