Natalie & Holly

Holly & Natalie

Talán túlságosan is aggódtam a röplabdahálós incidens óta, amit mindenki elfelejtett. Nagyobb hír volt mindaz, ami a tanulmányi kiránduláson történt... Én azon nem vettem részt, mert nem volt hozzá kedvem, meg készülnöm kellett a francia különórámra is. Szerettem volna minél hamarabb kézhez kapni egy nyelvvizsgát, Ye Bin pedig hiába utálta a franciát, mégis jobb volt nálam benne. Éppen ezért – is – választottam a közös tanulás lehetőségét inkább a tanulmányi út helyett.
És rögtön miután suliba mentem, nem értettem, hogy Hollyra miért tapadtak olyan furcsa pillantások, de végül az éppen aktuális padtársam elmondta nekem. Én a magam részéről csak nyugtáztam egy „á, tehát ez történt” féle megnyilvánulással, és egyáltalán nem foglaltam állást, ami a pletykát illette. Gonosz dolog csak az izgalom kedvéért másokról terjeszteni dolgokat.
Engem őszintén nem igazán érdekelt az, hogy ki mit csinál a magánéletében. Az osztálytársaim csendes és jó tanuló lányként ismertek meg, sokan pedig kifejezetten ridegnek gondoltak az öltözködésem, meg alapvetően az arcberendezésem miatt. Mégsem bélyegeztek meg, valami holdkóros goth csajként, mert mindent összevetve így is pontosan tudtam, hogy leginkább én vagyok az, aki úgy néz ki, mint aki másokat zaklat... Pedig ettől azt hiszem én félhettem a legjobban.
Az, hogy tesiznem kellett, egyáltalán nem villanyozott fel, viszont felesleges beszélgetésekbe bonyolódni meg nem akartam azzal kapcsolatban, hogy miért kellene megbundázni nekem egy teljes felmentést. A magam részéről annak még kevésbé örültem, hogy kosárlabdáznunk kell, ráadásul olyan lehetetlen egyen öltözékünk van a tesiórákon, amitől egészen rosszul voltam. Hiába forradtak be a sebhelyek a testemen, én tudtam, hogy ott vannak... Ez pedig egyenlő volt azzal, hogy más is láthatja őket. Mindenesetre úgy éreztem, hogy idétlenül nézek ki a piros felsőben, és hiába tornyoztam magasra a lófarkam – ami alapvetően nem állt rosszul – ennek ellenére is kellemetlen volt így megjelenni a többiek előtt. Hamar rájöttem arra, hogy minden bizonnyal a sors akarata lehet az, hogy nem lettem idol. Bár az is igaz, hogy ezekben a ruhákban táncolni és kosárlabdázni megint mást jelent. Mindenesetre nem mertem rákérdezni a bátyámnál arra, hogy mit gondol a testnevelés felszerelésemről, mert szerintem instant kivett volna az iskolából, ha ezt meglátja... Hála az égnek, hogy nem sokszor szokott foglalkozni a mosatlan ruhákkal és rendszerint inkább tornyozza a szennyesét az arra kijelölt kosárban, amit vagy Aida, vagy én tisztítunk ki.
Mindenesetre kedvetlenül szedtem a lábaimat a terem egyik sarka felé, ahol végezni kívántam a bemelegítő gyakorlatokat. Egyáltalán nem volt kérdéses az, hogy mennyire nem fűlt a fogam a sporthoz, és én magam is tartottam attól, hogy a mindenki által véletlennek titulált baleset, talán mégsem volt az. Féltem attól, hogy talán a múltam kitudódhat ebben az iskolában, és minden úgy fog menni a továbbiakban, hogy lassan már az északi sarkra kellene menekülnöm azért, hogy két perc nyugtom lehessen.
Így is sikerült elkapnom a tanár beszélgetését az érintett lánnyal, akit furcsa dolgokkal vádoltak meg az osztálytársaink. Én magam mondjuk ránézésre meg tudtam volna mondani azt, hogy nem történt közöttük semmi, mert mindig úgy hittem, hogy Holly nem kedveli Jaydent. Amúgy meg ha volt is közöttük bármi, az annyira nagy dolog lenne? Az iskolánkban hetente ennél sokkal nagyobb dolgok történnek, amikről rendszerint csak azért tudok, mert mindig jókor vagyok jó helyen.
Érdeklődve fordultam a tanárunk és a lány felé, amikor szóba került az, hogy pontosan mit kellene csinálnia és választhat valakit közülünk. Én egészen meglepődtem, amikor végül engem nézett ki magának, mert határozottan én voltam az egyike azoknak a lányoknak, akiket alig ismert. Biztos voltak barátnői, mert kedvesnek bizonyult, miért pont én? Mindenesetre nem akartam túl sokáig fejtegetni ezt, egyszerűen csak elindultam a szertár felé, bár nem igazán leltáraztam még soha, meg ennek a szükségességét sem értettem feltétlenül.
- Nem, nem baj – igyekeztem kedves hangsúlyt megütni a lány felé – Nekem sem volt sok kedvem hozzá.
Ő azt a napot pont kihagyta, amikor történt a röplabdás eset velem, így egyszerűen nem emlegettem fel a dolgot. Amúgy is inkább tűnt úgy, hogy azt mindenki el akarja tussolni.
- Hol kezdjük és mivel? Írjak, vagy számoljak? Nekem lényegében mindegy, hogy melyiket csinálom – amikor szemügyre vettem azt, hogy mennyire hosszú a lista, szinte biztos voltam benne, hogy nem fogunk vele most végezni az egésszel.
- Egyébként jól vagy? Hallottam, hogy beleestél a bányatóba – úgy éreztem, hogy nagyon udvariatlan dolog lenne, ha nem kérdeznék rá, de a tekintetét igyekeztem kerülni. Minden bizonnyal érzékeny számára ez a téma.

Natalie & Holly

Holly & Natalie

Magam sem tudom, hogy pontosan miként sikerült Oppát meggyőzni arról, hogy mennyire nem szükséges nekem arra a bizonyos tanulmányi kirándulásra elmenni. Mivel nem volt hülye, nyilvánvalóan gyanús volt neki a dolog, de azt hiszem menthettem egy nagyot azzal, hogy áthívtam Ye Bint tanulni a hétvégén. Talán elhiheti azt, hogy tetszik nekem, ami nem is feltétlenül volt messze a valóságtól, mert igazából, ha belegondolunk… Ő pont olyan arccal rendelkezik, amiben otthon nagyon népszerű lenne. Szerintem, aki ilyen kinézettel képes a világra jönni, az teljesen mindegy, hogy pontosan mit csinál, egyszerűen népszerűnek számít. Az itteni normák talán ellent mondanak ennek, de otthon a helyzet teljesen más. És mindezt valószínűleg Yang is észrevette, és ezért kért meg minket arra, hogy maradjunk a nappaliban, illetve talált magának különböző elfoglaltságokat a konyhában, vagy éppenséggel érezte úgy, hogy ez a legjobb időpont arra, hogy a könyvespolcon fél milliméterrel igazítsa arrébb a tárgyakat. Engem eléggé idegesített, de ha beszóltam volna neki, akkor biztosan rákérdez a dologra, én pedig meg vagyok lőve. Így se nagyon tudom, hogy miként kellene kitalálnom végre egy olyan elfoglaltságot, amit mi ketten tudunk űzni a szülők nélkül. Bátornak tűntem, amikor a balesetem napján bekérdeztem azt tőle, hogy van-e barátnője, de azóta meg vagyok lőve azzal kapcsolatban, hogy mitévő legyek. Ha én hívom el valahova, az sincs rendben, de ő magától biztos nem fog engem… Ez pedig elszomorított. Talán nem talál elég szépnek, vagy kövérnek gondol. Felszaladt pár kiló, amióta Amerikában vagyok.
Az iskolai tesi óra talán jó lehetőség lett volna arra, hogy elkezdhessem ledolgozni a rám tapadt kilókat, de a múltkor történtek eléggé megijesztettek. Egyszerűen képtelen voltam nem arra gondolni, hogy mi van akkor, ha megint bántani fognak – itt a szándék lényegtelen volt – és volt is görcs a gyomromban, az óra miatt. Éppen ezért is voltam hálás Hollynak, aki végül velem akarta leltározni a szertárt. Ő pedig olyan vékony, majd megkérdezem a titkát… Bár elég egyértelmű volt. Nem kellett volna annyit enni, és mozoghattam volna többet. Mondjuk talán megint el kellene kezdeni táncolni, amit annyira nagyon szerettem régen… Még nem álltam készen rá.
- Én csak szimplán nem szeretem a csapatjátékokat – emiatt pedig nem is voltam hajlandó hasonló lépéseket megjegyezni, mint amit a lány említett. Ahogy elnéztem, ő is népszerű lett volna otthon. A fiúk szerették az ilyen aranyos, törékeny, kislányos külsejű csajokat. A másik végletet is kedvelték, amit én képviseltem, de az olyanokat, mint amilyen Holly is, megmerték közelíteni.
- Balettet tanultam korábban – jelentettem ki – Hat éves voltam, amikor kezdtem, de később felhagytam vele. Utána hip-hopot kezdtem el tanulni.
Éles váltás volt, ami valamennyire megfigyelhető volt a mozdulataimban is. Ettől függetlenül a cégnél, ahol gyakornok voltam, az erősebb gyakornokok közé tartoztam. Talán lett volna esélyem debütálni, és ha elég keményen dolgozom, akkor biztosan híressé is válhattam volna… Bár sokszor nem ennyin múlik valakinek a karrierje. Kicsit bántott, hogy elveszítettem az egyetlen álmomat is, mert újat találni már nem volt annyira egyszerű, mint ahogyan azt én magam elképzeltem volna.
- És te melyik sportot szereted? – talán ez volt a második helyzet, hogy esélyem volt beszélgetni valakivel, így igyekeztem megragadni az alkalmat. Ha arra kerülne a sor, az biztos, hogy Tae Yangnak lenne mit mesélnem, ez pedig tök jó… Nem kell attól tartanom, hogy megsejt valamit a hirtelen jött zárkózottságom miatt. Holly pedig a szó szoros értelmében teljesen ártalmatlannak tűnt.
- Nekem rendben van a lapokon levő sorrend. Remélem marad a következő órára is majd – nem feltétlenül vagyok a tesi rajongója… Többet akkor sem fogok segíteni leszedni a röplabdahálót, ha megkérnek rá! Vagy szerezni fogok magamnak felmentést. Bár ennyi erővel az összes csapatjátékot ellóghatnám, szóval teljes felmentésre van szükség ahhoz, hogy érjen valamit a dolog. Ennek hatására pedig csak még kövérebb leszek, és tényleg nem fogok tetszeni Yebinek.
- Jó, ha cserélünk, de ha annyira nem monoton, és szeretnéd tartani a saját feladatodat, nekem az is teljesen rendben van – igyekeztem megejteni felé egy barátságos mosolyt. Mivel éreztem, hogy már egyáltalán nem lesz szükségem a hajgumimra, inkább meg is szabadultam tőle, és kicsit átfésülgettem az ujjaimmal a fekete tincseimet, amik most már keretezték az arcomat.
- Örülök, hogy nem esett semmi komoly bajod – ezt sokkal inkább mondtam már a papírnak, aminek a tartalmát szemléltem. Voltak dolgok, amik a szertárban található galérián voltak elhelyezve, így lényegében mászhatunk majd fel-le folyamatosan, ha tényleg sorban akarunk haladni. Mondjuk engem igazából ez sem zavart, csak ne kelljen órán lenni.
- Járok külön franciára, és az ottani padtársammal készültünk együtt a dolgozatra. Tudod, ez ilyen külön magániskola szerű dolog. – otthon is jártam hasonlóba, ami miatt általában reggel nyolctól, egészen éjfélig órákon ültem, kivéve bizonyos napokon. Tartottunk cégen belül éjszakai gyakorlást, akár a hétvégéken is.
- Nem is mondtam, hogy bármit feltételeznék – jegyeztem meg, talán egy kicsit szárazon. Ha valaki, akkor én pontosan tudtam, hogy sok esetben az ilyen pletykáknak semmi valóságalapja nincs. Én szándékosan oda sem figyeltem ezekre, és eszembe sem jutott volna terjeszteni őket. Velem is toltak ki hasonló helyzetben már.
- A kedvenc kosárlabdáink, amik fent vannak, ha jól emlékszem – a fejemmel intettem az irányba – És szerintem érdemes lenne akkor végig menni gyorsan az összes labdán, és akkor kevesebbet kell rohangálnunk. Mit szólsz hozzá?

Natalie & Holly

Holly & Natalie

Nyilvánvaló tény volt, hogy az a bizonyos kirándulás egy lehetőség lett volna számomra azzal kapcsolatban, hogy egy kicsit jobban megpróbáljak beilleszkedni az évfolyamtársaim közé. Nem jelenthettem ki egyértelműen azt, hogy egyáltalán nem akartam menni erre a bizonyos kirándulásra. Az elhatározásom abban a pillanatban változhatott meg, amikor megtörtént a baleset a röplabdahálóval. Nyilvánvalóan nem volt kellemes érzés az, ahogyan nyakon vert a vasból készült kampó, ugyanakkor sokkal jobban fájt az, hogy eszembe juttatta azokat a dolgokat, amiket át kellett élnem az előző iskolámban. Egyszerűen csak meg kell tanulnom, hogy hol a helyem és nem átlépni bizonyos határokat. Ha eddig kényelmesen éreztem magam az új tanulók között, akkor ez minden bizonnyal teljesen elmúlt ebben a pillanatban.
Akkor döntöttem úgy, hogy nem bánom azt, hogy a hétvégét tanulással töltöttem, amikor meghallottam a pletykákat. Pontosan tudtam, hogy ezzel kapcsolatban talán el kell osztani az igazságot kettővel, hiszen Jayden első ránézésre nem tűnt alapvetően olyan fiúnak se, aki szívesen lógna lányokkal. Hollyról pedig elég egyértelműen lejött az, hogy nem kedveli azt a srácot. Vicces volt Joel mellől nézni egy-egy órán azt a párharcot, amit képesek voltak lefolytatni. Viszont amióta jött egy új diák, én inkább igyekszem hamar elfoglalni a lány melletti széket. Mivel mind a ketten próbálunk nagyon jól tanulni, legalább nem zavarjuk egymást az órákon, így ki tudunk egyezni egymás társaságával.
- Ez minden bizonnyal egy globális probléma lehet – halkan sóhajtottam fel – Otthon általában fociztunk a tesi órákon. Ennek pedig rendszerint az volt a vége, hogy én menekültem a labda elől. Mármint nem az amerikai verziót űztük.
Pontosan tudtam, hogy nekik erre egy másik szavuk volt, és minden esetben vitatott volt az, hogy a labdarúgás angol neve pontosan micsoda, én pedig egyáltalán nem tudtam ezzel kapcsolatban állást foglalni. Valamilyen szinten logikus volt az európaiak által használt megnevezés, mivel mégiscsak az ember a lábát és egy labdát használ a klasszikus értelemben vett futballhoz, de ebbe én nem igazán akartam belefolyni. Nálunk ez népszerűbb volt, de túlzottan nem érdekeltek az ilyen sportok.
- Nincs, csak olyan, amit kevésbé szívesen tanulok – finoman megvontam a vállam – A szüleimnek fontos az, hogy jó eredményeim legyenek, szóval jól tanulok. Neked van?
Ezért cserébe mehettem el idol gyakornoknak annak idején. Mindenesetre Hollynak nem igazán akartam erről beszélni, mivel már esélyem sincs arra sem, hogy valaha debütáljak. Ha meg is történne, valószínűleg hamar kiderülne ez az egész és igazából újra le lennék nullázva, meg alapvetően már rég elment a kedvem attól, hogy otthon próbáljak meg kezdeni valamit az életemmel. Kicsit féltem tőle, hogy azért, amiért apa egy bank igazgatója, soha nem lennék képes lemosni magamról azt, ami történt. Az pedig senkit nem fog érdekelni, hogy valóban bántottam-e másokat.
- Hát nem volt jó neki – halkan felnevettem – De a hip-hop sem kíméletesebb. Az a térdet teszi tönkre.
Nem beszélve azokról a gyakorlatokról, amik kifejezetten a térdet terhelték. Ilyen szempontból kifejezetten fájdalmas volt az utóbbi pár év, mivel folyamatosan gyakoroltuk az alap rutint is az állóképességünk javítása miatt. Emellett túl sok ételt nem kaptunk, mert oda kellett figyelni az alakunkra, én pedig már most érzem, hogy elkezdtem puhulni és felszaladt pár kéretlen kiló.
- Egyelőre jó így – az utóbbi időben annyira belejöttem a hazudozásba, hogy szinte szemrebbenés nélkül mondtam ki a szavakat – Elég sokáig foglalkoztam tánccal, ami tényleg leterhelte a testem. Most jó egy kicsit pihentetni.
Abba nem akartam belemenni, hogy a röplabdaháló kampójával történt baleset óta egyáltalán nem akartam szocializálódni az iskolán belül. Ezen a ponton már túl nagy volt abban a para faktor, hogy mi van, ha mondjuk egyetlen iskolatársam is sejtette azt, hogy pontosan miért váltottam intézményt. Mindenesetre nekem már az is elég volt, hogy Holly nem nézett ki bűnösnek, és attól tényleg nem kellett rettegnem, hogy mondjuk ő gyűlölne.
- Majd ránézek – ha teljesen őszinte lettem volna vele, akkor azt is megmondom neki, hogy kifejezetten örültem annak, amit említett most – Az a helyzet, hogy túlságosan elkényelmesedtem. Ha ennyire jó az a youtuber, akkor szerintem nekem is tetszeni fog.
Nem beszélve arról, hogy talán túlságosan belém égett az, amit az ügynökségeknél vertek belénk. A bátyám pedig hiába állította azt, hogy nem vagyok kövér, én mégsem láttam megfelelően vékonynak magam. Tény és való, hogy soha életemben nem rendelkeztem olyan alkattal, mint mondjuk ez a lány, de ettől függetlenül volt egy időszak, amikor jobban éreztem magam a bőrömben. Talán ez a koreai társadalom hülyesége lehet, amit ki kellene vernem a fejemből.
- Az jó lenne – éreztem, ahogyan elterül egy mosoly az arcomon – Mert úgy hallottam, hogy még legalább három alkalom lesz, amikor kosárlabdázunk tesin. Utána fogunk gerendázni.
Ami számomra már sokkal szimpatikusabb volt. Mivel nem vagyunk tornászok, elég az alapfeladatokat megcsinálnunk, én pedig szerencsére elég hajlékony vagyok, a tánc miatt meg jó az egyensúlyérzékem. Jobban szerettem az olyan feladatokat, amik nem feltétlenül a nyers erőn alapultak, hanem ügyesség is kellett hozzá. Éppen ezért voltam jó mondjuk a szekrény vagy magasugrásban is, már amennyire ezekben egy lány fel tud mutatni normális eredményt. Ugyanakkor mondjuk a kislabda hajítás a világ legnagyobb hülyesége volt, én pedig veszettül rosszul is teljesítettem benne.
- Ha valami a polcok tetején van, akkor nyugodtan szólj – nem voltunk kisegítve az én magasságommal sem, de hülyén éreztem volna magam, ha végig nézem azt, ahogyan szegény kitöri a derekát is úgy nyújtózkodik. Én pedig mindezt úgy nézem végig, hogy valamivel hosszabbak a karjaim és nagyobbra nőttem nála, még ha nem is túl sokkal.
- Szerencse, hogy jól úszik – finoman megrántottam a vállam – Talán a barátnőjétől hallottam, hogy most beteg. Pedig a sportolók immunrendszere elég jó.
Nem akartam túlzottan belemenni abba, hogy valószínűleg Holly kórházba is kerülhetett volna, ha nem húzzák ki időben. Egyáltalán nem arra akarok ezzel utalni, hogy rossz lenne a kondíciója, de könnyen kaphatott volna tüdőgyulladást, meg a bányatavak elég mélyek ahhoz, hogy ne legyen könnyű kiúszni belőlük, ha az ember ténylegesen nem jó úszó. Ezek szerint ő nem volt az. Viszont jó dolognak tartottam, hogy a fiú legalább azt tudta, hogy mit csináljon vele. Nekem valószínűleg nem lett volna ennyi lélekjelenlétem.
- Igen. Ráadásul ő már végzős is. Hamarosan egyetemre megy – halkan felsóhajtottam. Magam sem tudom, hogy ennek a gondolata miért szomorított el annyira, hiszen nem ismertük egymást túl régóta. Mégis Ye Bin volt az egyetlen olyan ember a környezetemben, aki nem volt a családtagom, de minden alkalommal, amikor a szemébe néztem, éreztem valamit. Nem kell itt első nagy szerelemre gondolni, nyilvánvalóan tetszett a fiú, de nekem sokkal többet jelentett az a megérzés, hogy egyszerűen számíthatok rá. Az sugárzott a szemeiből, hogy megbízhatok benne.
- Tudom – úgy vontam meg a vállam, mintha holmi semmiségről lenne szó – Általában mindig ez van. Az eredeti verzióról csámcsogni sosem elég érdekes.
Ha valaki, akkor én teljesen meg tudtam érteni azt, hogy pontosan mi történt. Mivel az én telefonomról lett kiposztolva az a videó, amit az osztálytársunkkal tettek az egykori barátaim, mindenki ujjal mutogatott rám.
- Igen, onnan jöttem – a szememmel igyekeztem átfogóan végig nézni a listát, és megkeresni a tekintetemmel azt is, hogy mit merre tarthatunk – Te is koreai vagy, nem? Élnek ott rokonaid?
Sosem volt egyértelmű a dolog, mivel volt egy nagy elvándorlási hullám. Simán lehet, hogy generációk óta itt van a családja és mondjuk még a nyelvet sem úgy beszéli, mint mi. Amit észrevettem magammal a bátyámmal és Aidával kapcsolatban az a nyelv határozott kopása volt. Ellenben legalább az angolom sokat fejlődött.
- Figyelj… - magam sem tudtam, hogy miként kellene belekezdeni ebbe az egészbe – Kérdezhetek tőled valamit, ami kettőnk között marad?
Határozottan nem bíztam benne. Egyrészt azért sem, mert lány volt, másrészt, ha tényleg kiderülne valami arról, hogy pontosan miért váltottam iskolát, talán ő is elítélne. Jelenleg rettegtem tőle, hogy nem tudom helyre rakni azt, amiben még ha közvetve is, de részt vettem.

Natalie & Holly