Izgatottan ébredek fel a nap sugaraira és hogy Starcat a lábamon fekszik és kiment már belőlük az élet, nem érzem. Előrehajolok, hogy az ölembe emeljem a kis sózsákot, aki egy nyűgös nyávogással adja tudtomra, hogy ez neki nem annyira tetszik, de nem zavartatja magát tovább. Kicsit mozgatom a lábam és leteszem a földre, várok egy kicsit és mikor már érzem el is indulok a konyhába, ahol leteszem a cicát és adok neki enni. Utána felteszem a kávém és elmegyek a mosdóba rendbe szedni magam. Mára jönnek a megmaradt jelöltek, akikből választanom kell majd, hogy kikkel zenélek majd. Én, aki sose volt az a nagy barátkozós és aki nem bízik senkiben sem általában. Azt hittem, hogy majd a Managerem intéz mindent, de szerinte fontos, hogy a megérzéseimre hallgassak, mert ez már banda lesz, itt nekem kell éreznem, kik közelében érzem majd jól magam. A konyhába sétálok és csinálok egy gyors müzlit reggelire, majd leülök a dolgozós asztalomhoz és bekapcsolom a laptopomat, hogy kiválasszam, miket adjunk elő majd együtt. Fontos a közös munka, bár nem most lesznek súrlódások az is biztos, mindenki a legjobb oldalát szokta mutatni, csak lássak át rajtuk. Miközben eszek, a kávét is kortyolgatom, észre sem veszem, hogy elrohan az idő, így sietősebbre veszem, majd megyek is öltözni. Nem vacakolok sokat, ami a kezembe akad felveszem és az ajtóhoz megyek, hogy cipőt húzzak és közben egy gyors csekkolás a tükörben is. Nem sminkeltem túl magam, de nem is úgy festek, mint aki elhanyagolja magát. Nyitom az ajtót, hogy távozzak, amikor Starcat is jönne velem, a lábammal próbálom megállítani és már hajolok is le hozzá. - Te nem jöhetsz, maradj itt. Visszasétálok vele egy kényelmes fotelhoz, amire leteszem, ő meg már a kárpitot kikarmolva helyezkedik. Még, hogy nem bosszúálló kis dög, na de mindegy, ráhagyom. Állandóan elkések mindenhonnan és még akkor is, amikor csak egy szinttel kell lentebb mennem, sikerül öt percet csúsznom. Már rezeg a telefonom is, a Manager hív, de kinyomom, mert megérkezek és az első fura fazonnal félre is vonulok, hogy beszélgessünk. Nagyon ijesztő, tele van tetoválva az arca és a füleiben, a szájában és orrában is van valami ékszer. Valahogy nem érzem őt az igazinak, így mikor végzünk, akkor megköszönöm, hogy eljött és nem is megyek vele énekelni. Csak magáról beszélt, hogy ő mennyire jó lenne nekem és hálásnak kell lennem érte, hogy eljött. Hát valahol itt ásta el magát, mert hálás vagyok, ha nem mondják, hogy legyek az, akkor is. Ide hívtam a lakásomhoz, persze ők ezt nem tudják, csak azt hiszik egy studióba jönnek. Lent távozik is szitkozódva, hogy milyen beképzelt liba vagyok és hogy hülye, aki elvállalja a munkát. Ezt hallva érkezik meg a következő továbbjutott Axel. A neve fel van írva és amint igazolja magát lent a testőrnek, akkor kap egy kártyát, hogy menjen az utolsó előtti emeletre. Ha akarna se működne a kártya más szintre, szóval csak oda tud vele menni. Amint kinyílik a lift ajtó, akkor a Managerem üdvözli és fog vele kezet, majd odakíséri hozzám egy szobába, ahol egy nagy kanapé van és két fotel vele szembe, köztük egy asztallal, amin van kávé, tea, meg energia ital is, meg persze víz. Én is ott állok és közelebb lépek hozzá. - Szia, szólíts csak Caitnek. Odanyújtom a kezem, hogy kezet rázzunk, én határozott szoktam lenni, de most félek és az ujjaim is hidegek emiatt. Egy testőr van itt is, aki hátrébb áll, nem szeretnék kockáztatni, nem hiányzik még egy őrült rajongó, de szerencsére ez hamar ki szokott derülni. - Foglalj helyet kérlek, előbb egy kicsit beszélgetni szeretnék veled. Mutatok az ülőalkalmatosságok felé, aztán majd ő eldönti hova ül le, én vele szembe foglalok helyet. - Mesélnél magadról dióhéjban, honnan jöttél, mióta szeretsz gitározni és pár fontosabb mérföldkő ha van az életeben, akkor csak megemlítés szintjén meghallgatnám azt is. Nem kérhetem, hogy mindent mondjon el magáról, remélem ezek a kérdések megfelelőek lesznek és így is elég sokat megtudok róla.
Az utóbbi hónapokhoz, de talán azt is mondhatnám, hogy az elmúlt évekhez képest is jócskán felpezsdült körülöttem az amúgy rendkívül unalmas élet. Mielőtt bővebb részletezésbe kezdenék érdemes kettéválasztani a történetek fő csapásirányait. Egyfelől volt egy sikeresnek mondható meghallgatásom, amely nem hogy betervezve nem volt, de teljesen meglepetés szerűen ért. Ezt egy újabb meghallgatás követett, végül pedig a kezembe kaptam egy címet, ami életem egyik, de az is lehet, hogy a legnagyobb szakmai dobbantóját jelentheti, ha nem szúrom el és úgy gondolják, hogy megfelelek majd a munkára. Másfelől viszont Dave, a Flaming Dragon rendkívül csalódott dobosa úgy állította be a meghallgatás utáni sikeremet, hogy a csapat tudta nélkül, sunyi módon jelentkeztem a szólógitáros meghallgatásra, amivel azon nyomban közellenséggé váltam. Hiába próbáltam magyarázni mi is történt, hiába állítottam az igazságot, kegyvesztett lettem, de nem csak a bandából, hanem a pub-ból is, ahová hosszú ideje zenélni jártunk. Úgy látszik ennyit jelentettem a tagoknak és a vezetőnek is, ennyit számított a szavam és a motivációm, de sebaj, gondoltam élek a lehetőséggel, és ha ők így, akkor már csak dacból is megmutatom, hogy megy nélkülük is, lesz, ahogy lesz. A következő meghallgatásra még csak-csak el tudtam szakadni a munkából, de a munkavállalókat rabszolgákkal összekeverő főnökeim válaszút elé állítottak, mondván hárman állnak sorban a helyemre, döntsek mi a fontosabb: a munka, vagy, ahogy ők fogalmaztak akkor, a húrnyúzás. Utóbbit választottam és rájuk vágva az ajtót szögre akasztottam a sisakot és a mellényt, hogy utolsó megtakarított pénzemen minőségi öltözéket, vállalható bőrszerkót, gatyát, csizmát és kiegészítőket vásároljak, megadva a módját a nagy lehetőségnek, mely most itt áll előttem, csak be kell lépnem azon az ajtón és a legjobbat kell nyújtanom, hogy végül engem válasszanak.
Épp, hogy belépek az ajtón mikor egy feldúlt fickó mindenféle válogatott szitkokat szórva majdnem fellök és sietősen távozik. Utána pillantok és megjegyzem magamban, hogy itt bizony lesznek vesztesek jócskán, de hogy ki lesz a győztes... na az majd kiderül. Odalent derűsen köszöntenek, igazolom magamat, kétszer elmondják mit és hogyan kell csinálni, a lift honnan, hová visz és mit hol találok. Sok szerencsét kívánnak és már mehetek is, hogy tartsam a számomra fenntartott időkeretet. Néhány szinttel feljebb szélesre tárul a liftajtó és máris újabb üdvözlés, majd szinte azonnal az oroszlánketrecbe terelnek, ahol nem más vár rám elbeszélgetésre, mint Caitlin Star személyesen. - ...szia, Alex Hellström vagyok... de szólíts csak Vikingnek. - azt hiszem, mondanom sem kell, hogy megvagyok egy kissé illetődve, főleg mikor pillantásom a köszöntés végén kissé oldalra, a kétajtós szekrény szélességű szigorú tekintetű testőrfélére fut. - Nagyon örvendek Cait! - mosolyodok el, mert bőrszerkó ide, felvarrók oda, tisztában vagyok vele, hogy ez is, mint oly sok minden, előadó művészet, most pedig azon felül, hogy ki vagyok a színpadon, szeretnék megismerni a hétköznapi Alex-et is. - Igazán szép... szoba. - futtatom gyorsan körbe szemeimet a rendkívül impozáns helyen, de meg sem fordul a fejemben, hogy netán ez az egész az övé lenne. Bár tudtam, hogy kihez jövök és azt is sejtettem, hogy van mit a tejbe aprítania, de valamiért nem is sejtettem, hogy az egész az övé lenne. A hideg, ámbár rendkívül határozott kézfogással bíró kacsóból egyértelműen átjött, hogy magabiztosságból nincs hiány, viszont a fenébe kívánhatja az ilyen találkozókat. Nincs ezzel egyedül, de muszáj az efféle cseverészést megejteni, hogy tudjuk kivel is állunk szemben. - Köszönöm. - pillantok a közeli fotel irányába és már helyet is foglalok - Nos, hát, Jersey-i srác vagyok, bár Malmö-ben születtem, de világ életemben Jersey-ben éltem, ott nőttem fel, ott jártam a suli mellé és ott érintett meg a rockzene. - merülök bele a mesélésbe - Tizenöt körül voltam, mikor az ütött kopott gitáron lefogtam néhány meghatározó akkordot. Talán ez volt az első mérföldkő, a szárnypróbálgatás ideje, az útkeresés időszaka. Ekkor kezdődött minden és gyakorlatilag azóta ezt csinálom. - túlzás nélkül állíthatom, mert tanulás helyett is ezt műveltem. - Később dalszövegeket kezdtem írni, amit egy helyi bandával, a Flaming Dragon-nal játszottunk a környező kocsmákban, bárokban, volt, mikor én magam énekeltem fel a dalokat, de többnyire, mikor az énekesünk józan volt, azért ő volt a szólista. - vigyorodok el, bár nem biztos, hogy megfelelő referencia egy félrészeg bandában nyomni a hétvégéket, de az a vád nem érhet, hogy kamuznék bármiben is. - Végül, egész véletlenül jutottam el egy meghallgatásra, hogy aztán az utam ide vezessen. - zárom soraimat egy valóban dióhéjnyi ismertetővel, de igazándiból ez volt egész életemben csak pepitában.
Elmosolyodom, amikor azt mondja, hogy szólítsam Vikingnek. Nem tudom eldönteni, hogy ez most komoly vagy sem, de szerencsére amúgy is a testőr a háttérben eltereli a figyelmét. Ha tehetném nem lenne itt, de sajnos a zaklatós eset óta muszáj a jelenléte ilyen eseményeknél. Remélem nem kell sokáig keresgélnem és megtalálom akiket keresek. Kicsit hasonlít M-re, valami hasonló lehetett fiatalabb kiadásban, de ettől most megpróbálok elvonatkoztatni. - Örülök, hogy tetszik, ez a várakozó a studió felé. El is mutatok tovább, ahol bizony ott várja a studio azokat, akikkel eljutok addig egyáltalán. Fura lesz, hogy most másokkal is használom majd, de ez tűnt a legjobb megoldásnak és itt kell gyakorolni is, ha összejön a banda. Helyet foglalok előtte és hallgatom a mesélését. Megpróbálok részleteket megragadni, hogy megtudjam, milyen családból származhat. Az ütött kopott gitár alapján nem lehetett könnyű élete, de a zene megérintette. A dalszövegeknél elismerően bólintok, nekem egyedül már nehéz egy egész albumot megírni, ezért is mentem segítségért a lemezemhez, amit még a saját szerzeményemként adhatok ki. Persze tőlem át lehet komponálni a dalaim más zenére is, amit együtt nyomunk, már ha bármelyiket alkalmasnak tartja a csapat erre. A Flaming Dragon bandáról viszont az jön le, hogy nem veszik annyira komolyan a dolgot, nem csoda, ha csak a kocsmákig jutottak el. Amikor befejezni, akkor szólalok csak meg. - Nahát, hogy keveredtél véletlen a meghallgatásra? Lehet ez lesz a jel, hogy valami idesodorta hozzám, hogy próbálkozzon és eljutott ide. Elég ígéretesnek tűnik és nem úgy fest, hogy bármit is szépítene vagy nagyzolna. A válasza után jön is a következő kérdésem. - Mondtad, hogy írtál dalszövegeket, tudsz egyből idézni? Mondjuk énekelhetsz is, ha már szoktál gondolom jobb vagy, mint egy félrészeg szólista. Annyira az, hogy hamis-e vagy sem nem érdekel, amúgy sem tudom, hogy a szerzett dalnak mi a dallama, de ha megvan a hangja, nem tart sokáig jó tanárt keríteni mellé, aki kihozza belőle, amit kell. - Neked van valami kérdésed a bandával kapcsolatban vagy mehetünk a studióba, ahol egy AC/DC - Back in Black zenét választottam ki. Ha kell van kottám hozzá, de általában mindenki ismerni szokta. Az asztalról elveszek egy energiaitalt, kell a szénsavas a torkomnak egy kicsit, mert nem szoktam hozzá még a zúzós énekléshez, de rajta vagyok és úgy gondoltam majd élőben énekelek vele. Ha megvagyunk, akkor el is indulok a studio felé, ahol be van készítve egy gitár már. Az enyém, de mivel nem játszok rajta, csak itthon, így nem lehet felismerni, csak egy gitár semmi több.
Néhány röpke pillanat erejéig magával ragad kisfiús zavarom és sikerül az anyakönyvezett nevem mellett Viking-nek hívatni magam, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Végülis nem máshol, hanem a Flaming Dragon-ban játszottam egykoron, ami meg egyértelműen megengedi a művésznevek használatát. Viccet félretéve, azt hiszem láthatóan is zavarban vagyok, de jó hír, hogy múlandó dologról van szó, általában két sör és a kezembe kapott gitár elmulasztja zavaromat és minden a legnagyobb rendbe kerül. - Igen, nagyon ízléses. - újból körbepillantok, sőt még néhány elégedett biccentést is láttatok, hogy egyértelműsítsem szavaim valódiságát. Nem kertelek, tényleg jól fest ez az egész így egyben, igazság szerint még csak hasonlóban sem voltam, de nem akarom teljes egészében éreztetni a vidéki srác effektust, aki most került fel a nagyváros forgatagába és minden új számára. - Hogy itt egy stúdió is van? - pillantásomat visszavezetem Cait-re, majd a mutatott irányba fordítom a fejemet és még testből rá is fordulok, hogy szemügyre vehessem. - Azt ne mondd, hogy egy zenekar várakozik ott bent rám? - kérdezem vigyorogva a stúdió felé mutatva, mert innentől igazából már semmi sem lenne meglepő. - A Dragon dobosa, Dave visszahívást kapott a beküldött anyaga után, én pedig elvittem a meghallgatásra, mert éppen arrafelé volt dolgom. Éppen távozó félben voltunk, mikor valaki nem érkezett meg és gitáros anyagból is nagyon kevés ment át a rostán, aztán ott hirtelen behívtak és nagyjából így indult. - mesélem a világ legtermészetesebb módján, mintha csak egy haverommal dumálgatnánk a kocsmában. - Persze, van egy kedvencem szövegem, egy szerelmi csalódás ihlette sok-sok évvel ezelőtt. - pezsdülök fel, ahogy a dalszöveg kerül terítékre és már ficergek is a fotelben, hogy kiemeljem a legjobb részt belőle, de aztán engedélyt kapok énekelni is, ami tovább élénkít. - Rendben, akkor inkább énekelve, úgy könnyebben adom át, mint szavalva. - megköszörülöm a torkomat, majd néhány másodpercig átszellemülten pillantok magam elé, végül néhány ritmusos csettintés után nekikezdek a lassú lírai dalnak. Az ének, ha profi szemmel nézzük bőven hagy kívánni valót maga után, de fejleszthető, csak sok időt igényel már ebben az életkorban, a dalszöveg kiválóan közvetíti az érzelmeket, akár még sláger is lehet belőle, ha jól fogja meg egy zenekar. Az átélés maximális. - Egyelőre nincsen kérdésem. - a hallottakat elfogadom, az AC/DC hallatán elmosolyodok, mert jobbat nem is kaphattam volna vizsgafeladatként. - Kiváló lesz, megoldom kotta nélkül, köszönöm. - és elérkezni látszik a lehetőség, melyet itt és most kell megragadni, mert minden adott hozzá, hogy jól sikerüljön és megmutathassam mit is tudok. Követem Caitlin-t a stúdió felé, nem kérdezek, nem beszélek, próbálok csak és kizárólag a feladatra koncentrálni és felkészülni életem legjobb gitározására. Már csak pár lépés...
A szoba az elegáns kevés bútor, ám annál nagyobb kihasználtság fényében lett berendezve, leginkább a fekete és vörös színek dominálnak, ami ismerve Caitlin kicsit goth stílusát nem meglepő, de egy metál vagy rock banda is simán otthonosnak vélheti, nem nyomasztó a hely, jól egyensúlyozza a fény, ami az ablakokon keresztül jön ide be. Az egész külső fal egy nagy üvegablak, szóval a kilátás is pazar, ha valaki odasétálna, de ettől ők távolabb vannak és csak az eget lehet látni és messzebb pár ház tetejét. - Köszi és igen, ott a legjobb gyakorolni is, nincs zavaró tényező és a legjobb a hangzás is. Ja és nincs zenekar, nem értek rá, a család leköti őket. Sose játszottam még garázsban, szóval fogalmam sincs, hogy az jobb-e ettől, de remélem nem mondtam nagy hülyeséget. A legtöbb kis zenekarnak még ennyire sem telik, hogy rendes lemezt adhassanak ki. Hiába a tehetség, sajnos pénz is kell, hogy valaki befusson, ezért is kerestem olyan helyekről zenészeket, akiknek ez nem adatik csak úgy meg. Simán fizethettem volna bárkinek, hogy zenéljenek velem, de én nem ilyen vagyok. - Hiszel a sorban, karmában vagy csak valami nagyobb erőbe? Kérdezek vissza, hiszen a véletlenek nem feltétlen sülnek el ennyire jól. Annyira természetesen mesél, hogy kicsit csodálom érte, én tuti zavarba lennék még mindig, mert valahogy az ismerkedés a legnagyobb félelmem. Persze mostanában elég jól megy, de akkor is nehéz megbíznom bárkiben is. - Igen, a szerelem és a csalódás sokakat megihlet. Bólintok, bár nekem még nem volt egyik sem, másról szoktam énekelni. Írtam most egy szerelmes számot mondjuk, de kétlem, hogy valaha is elő fogom adni, kicsit félek tőle, de ha már van csalódásos szöveg is, akkor egy albumba már mehet mind a kettő. Senki se fogja tudni, hogy az rólam szól, most már egy bandám lesz, nem csak én. - Csak nyugodtan készülj fel, nem sietünk sehová. Az előző jelentkezőt hamarabb elküldtem és ő mivel hamarabb ideért, egyből sorra is került, szóval van időnk bőven. Mikor átszellemül neki is lát énekelni és a hangja meg van hozzá, van hova fejlődnie, de egy ütős zenénél a refrént nem lesz nehéz megtanulnia, a szóló-duón meg még majd dolgozunk. - Ha úgy adódik énekelnél is gitározás közben? Refréneket eleinte mondjuk? Kérdezem, miközben felbontom az energiaitalt, ami szisszen is egyet. - Remek, akkor ha kell valami üdítő akkor szolgáld ki magad nyugodtan és mehetünk is. Fontos, hogy ne kiszáradt torokkal kezdjek el énekelni, mert az nem túl jó, de én ebbe már beleszoktam. mondjuk ő gitározni fog, de akkor is megszomjazhatott az izgalomtól. El is indulok, majd kinyitok egy ajtót, ami egy másik szobába vezet. Itt vannak a hangszerek és innen nyílik még két szoba. Az egyik, ahol én fogok énekelni, a másik meg a keverőpult, ahol egy szemüveges kocka ül és a laptopján ügyködik. - Akkor ismerkedj a gitárral, itt a füles, amiben hallani fogsz engem és őt is. Ő Dave és kever még be nekünk dobot meg basszusgitárt is. Ha kész vagy, akkor csak mutass egy hüvelykujjat és kezdhetünk is. Nem baj, ha elsőre nem sikerül, ha valami elcsúszik Dave megállít majd minket. Ezzel fel is veszem a saját fülesem és átmegyek a zárt studióba, ahol csak a mikrofonom van. amint jelez hogy kész, én is jelzek, hogy én is és mehet is a zúzás. Ő kezdi a gitárszólóval, én felveszem hamar a dallamot és időbe kezdek bele az éneklésbe. Egyszer én rontok, direkt, hogy Dave megállítson és újrakezdjük, érdekel hogy reagál egy ilyesmire, mert amíg összeszokunk, addig mások is hibázhatnak majd. Utána már nem csinálok ilyet, szóval ha nem megy félre egy hang sem, akkor lesz egy jó felvételünk, mert Dave fel is veszi, amit utána le is játszik majd nekünk. Fogalmam sincs, mi alapján válasszak ki bárkit is, talán aki hamarabb ráért, ő lesz a szerencsésebb. Ha találok valakit, aki úgy érzem jó lesz, miért is keressek másokat? Nem akarok nagyon ismerkedni feleslegesen senkivel.
Szó se róla, azonnal elfogadnék itt egy lakást, de azt hiszem még egy szobával is feltétel nélkül kiegyeznék, főleg azután, hogy most jelenleg milyen körülmények között élek. Össze sem hasonlítható a kettő, kezdve ott, hogy itt egy szoba is majdnem nagyobb, mint a bérelt lakásom minden részével. Nem csoda, hogy ámulok és bámulok, ez egy másik szint, de hát ez a látvány is csak arra ösztönöz, hogy csináljam még a mostaninál is jobban és tegyem oda magamat még keményebben a feladatokhoz, hogy egyszer nekem is legyen valami hasonló. - Másabb, mint egy garázs az egyszer biztos. - nézek Cait szemeibe egy halovány mosoly kíséretében. Arról már van fogalmam, hogy milyen garázsban, vagy késdobálókban játszani, viszont arról, hogy milyen lehet stúdióban… ha jól emlékszem egyszer-kétszer megfordultam valami hasonlóban, amit annak nevezett a tulaja, de professzionális keretek és hozzáértő technikusok gyűrűjében még soha. - Ha nem hinnék, azt hiszem most nem is lehetnék itt... - a mondat befejezését nyitva hagyom és beszélgetőpartneremre bízom, hogy milyen lezárást gondol a végére. - Már önmagában az, hogy egyáltalán eljuthattam ide onnan, ahonnan jövök, felér egy álom beteljesülésével, függetlenül attól, hogy miként fog záródni a meghallgatás. - és valóban így is gondolom, ahogy mondom. Talán még hiányérzetem sem lenne, ha nem hívnának vissza soha többet, eltekintve attól, hogy halvány gőzöm sem lenne mit kezdenék magammal munka és zenekar nélkül. Viszont elégedett lennék, hogy itt is járhattam, itt is megmutathatta magamat. - Nem gond, megy az ének zenélés közben is, legalábbis eddig még nem volt probléma ebből. - elég, ha csak a korábbi mondatomra gondolok, mikor a részeg szólista helyett kellett többször is beugranom, gyakorlatilag két pozíciót képviselve a színpadon. - Köszönöm, de nem szoktam üdítőt inni. - tisztelettudóan utasítom el a kínálatot, persze azt nem teszem hozzá, hogy egy sört szívesen elfogadnék, vagy, hogy üdítő helyett alkoholtartalmú itókákat fogyasztok. Követem az ifjú énekesnőt egyik szobából a másikba, majd az út végén belépünk a szentélybe, ahol pontosan azzal a kifinomult profizmussal találom szemben magamat, amilyen még sosem jött velem szemben. - Az ott egy egyedi gyártású Gibson Les Paul? - teszem fel a költői kérdést, mert máris átjárja a testemet a hely magával ragadó szellemisége, az érzés, amit a Black Fish-ben is éreztem az első meghallgatás helyszínén. A gitár mellé lépek, de egyelőre megérinteni sem merem, csak némán nézegetem, méregetem, mint aki csodát lát. Hibátlan vonalvezetés, kiváló arányok és súlyelosztás, ez a hangszer maga a hátborzongató tökéletesség. - Rendben. - bólogatok és szinte azonnal a nyakamba akasztom a headset-tet, majd odaintek Dave-nek is, aki kedélyesen üdvözöl, mint aki tiszteleg a metál hajóra érkezett jövevénynek. - Egy pillanat és mehet. - óvatosan leemelem a gitártartóról, de még mindig olyan áhítattal csodálom, mintha még sosem láttam volna ilyet. Elvégre, ilyet még nem is, annál is inkább mert egy ilyen egyedi gyártású eszköz elkészítési összege sok-sok lakbérrel egyenértékű. - Pompás darab. - elégedetten és letörölhetetlen mosollyal bólogatok, ahogy végigsiklik kezem az egyedi berakású fogólapon. - Kezdhetjük. - miután a füles a fejemre került és mindent rendben találtam a nagyszerűen előhangolt gitáron, felemelem a hüvelykujjamat, ami jelzés Cait-nek és Dave-nek is a kezdéshez. A kezdeti izgalomnak már nyoma sincs és még csak alkohol sem kellett az elűzéséhez. Érzéssel csapok a lovak közé, figyelek arra, hogy ne hibázzak, hogy mindent tökéletesen fogjak és úgy játsszam, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A hangeszköz mesteri, mintha minden mozdulatomat lesné és magától segítene rá, hogy a lehető legtökéletesebb hangok szólaljanak meg belőle. Aztán hirtelen megállunk, kissé meglepődök, a másodperc tört része alatt elemzem ki magamat, vajon mit és hol rontottam el, de a vége szerencsémre az, hogy nem én voltam a hiba forrása. Gyorsan visszarendeződök és már kezdhetjük is, viszont az újrakezdéskor úgy döntök, hogy beleviszek valami egyedit, valami olyat, ami nem az unalomig ismételt szólamok szerint szólal meg, hanem van benne valami belőlem is. Kicsit több érzés, kevesebb eredeti másolás, mindamellett, hogy tartom a jól ismert frazírokat és most sokkal jobban figyelek az énekesre is. Élvezem a játékot és már-már sajnálom, hogy ilyen gyorsan telnek a másodpercek, pedig hajh, de sokat játszanék ezzel a mesterművel a kezeim között.
Mikor rám mosolyog elhúzom én is egy halvány mosolyra a számat. Ő biztos tudja, hogy mi a különbség a garázs meg az itteni studió között amivel találkozik majd. Szerencsére valahogy a szoba jobban elvarázsolja őt, mint én, aminek kicsit örülök, mert a rajongókkal csak a gond lenne. Direkt kicsit kihívóbban is öltöztem fel, hogy ezzel is kiszűrjem a túl perverz alakokat, akik nem tudják tartani a szemkontaktust velem, mert a testem jobban érdekli őket. Én nekem a banda a családom fogja helyettesíteni, ezért is fontos kiket választok majd. - Örülök, hogy ilyen hatással van rád ez a kis versengés más zenészekkel. Remélem ez akkor sem változik majd, ha őt választom ki dobosnak és hogy mindent meg fog tenni, hogy fellépéseken a legjobb teljesítményt hozza majd. Már volt bandában, szóval pár száz ember előtt léphetett már fel, de nem olyan sok előtt, ami egy stadiont is megtölt. - Az jó, nekem valahogy nem megy éneklés közben a zenélés is, csak ha komponálok. Irigylem őt emiatt, de jó értelemben, nem leszek féltékeny és gonosz vele, csak mert valamiben ő a tehetségesebb. Pont ez a lényeg, hogy egy csapat legyünk és erősítsük egymást és valami nagyot és jót alkossunk majd. - Pedig a folyadékbevitel fontos. Jegyzem meg, biztos oda fogok figyelni erre és ha mást nem, de vizet fogok a srácokkal itatni, mert a kiszáradástól nincs rosszabb, ráadásul az egészség is fontos, nem szeretném betegség miatt lemondani egyik turnémat sem. A gitár kérdésére csak bólintok, nekem csak egy hangszer, amit kaptam, mert megtetszett, amúgy nem értek sokat hozzá, csak játszani szoktam rajta és ennyi. Kicsit szokatlan érzés, hogy ennyire ámulatba esik bárki is valamitől, ami az enyém, nem sokat járok ki az emberek közé. - Igen, én is szeretem. Kicsit zavar, hogy a hitár jobban elbűvöli, mint én, de valahol azért meg is nyugtat, mert legalább biztos lehet benne, hogy nem fog kikezdeni velem, ami egy bandában alap feltétel ugye. Nem akarok kavarásokat és belső viszályt hülyeségek miatt. Az első próbálkozásnál, ahogy nekiáll játszani, már nem is látom az izgatottságát és ügyesen eltalálja a hangokat. Mikor megállítanak kicsit megszeppen, de nem lesz ideges tőle, szóval nem egy elmebeteg, aki nem tud alkalmazkodni, ha valami balul sülne el. Mikor másodszor elkezdjük, akkor viszont már nem rontok én sem és ő is belevisz valami egyedit, amivel engem meggyőzött. - Ügyesek voltatok srácok! Szólal meg Dave mind a kettőnk fülébe, mikor végzünk és én ki is sétálok a szobából, mert ki tudja mennyit kell még ma énekelnem és vigyáznom kell a hangomra. Még időben nagyon jók vagyunk, szóval beleférhet másik szám is akár. - Jó voltál és tetszett, hogy belevittél valami egyediséget is. Szólalok meg és közben Axel felé nézek, nem tudom hogyan szólítsam meg, talán majd, ahogy a többiek is hívni fogják, úgy fogom én is. - Játszanál még egy saját választott számot is? Érdeklődök és közben a keverő terem felé megyek, mert oda fogok behúzódni, hogy szóljak a Manageremnek, hogy megvan a gitáros, szóval aki annak jönne, őket lemondhatja. Persze nem közlöm még vele a jó hírt, mert lehet nem úgy működik ez, ahogy én elképzeltem. Ha megvan a választott szám bemegyek telefonálni a keverőhöz, miközben Dave ügyködik és foglalkozik a bandám első tagjával. Amint vége a számnak akkor megyek ki és a bejárati ajtónak támaszkodva állok meg. - Nos, nem húznám tovább az időt, ha nem gondoltad meg magad, akkor mától te vagy a gitáros a leendő bandában. Hagyok egy kis hatásszünetet, remélem nem fog örömében semmi butaságot csinálni, főleg nem a gitárommal a kezében. Persze ez sok felelősséggel is jár a sok kiváltság mellett, aminek remélem örülni fog. - Szóval most, amíg nem jön valaki más meghallgatásra, addig átbeszélhetjük a részleteket és a Managerem előkészíti a szerződést is majd azok alapján. Ez egy elég érdekes helyzet, nem én szoktam felvenni senkit, most mégis nekem kell megbeszélnem a részleteket is Axellal. Kinyitom az ajtót és elindulok kifelé vissza a tárgyalóba, ahol leülök a kanapéra. Nem is tudom hol kezdjem. - Most már van valami kérdésed, kérésed bármi? Nyernem kell egy kis időt, amíg összeszedem magam, bár itt lenne Starcat, akit agyonsimogathatnék most stresszoldásként.
A néhány mondattal korábbi válaszomban egyértelműen utaltam arra, hogy ezt az óriási, talán soha vissza nem térő lehetőséget a sors mosolyának tudom be, viszont mindamellett tisztában vagyok azzal is, hogy nem elég csupán a szerencse kegyeltjének lenni ahhoz, hogy sikerüljön elérni az álmainkat. Ahhoz bizony tenni is kell. És mindehhez a legjobbamat kell nyújtanom a soron következő meghallgatáson. Talán ennek a feszült, várakozással teli időnek tudható be, hogy most a zenén kívül semmi más nem fér be a látóterembe. Természetesen nem vagyok fából és megnézem a szépet, főleg, ha ott kerekednek azok az idomok, ahol nekem a legjobban tetszenek, de a mostani percekben a nyálcsorgatásnak egyértelműen nincs helye a környezetemben. Próbálok profin hozzáállni a kialakulófélben lévő helyzethez, ám ez nem olyan egyszerű egy totálisan amatőr körből érkezőnek. - A versengés, mindig pezsdítően hat rám. - jegyzem meg, mert talán furcsa lehet ez másoknak, de számomra ez egy merőben új érzés, hisz az életem eddig nem arról szólt, hogy túl sok mindenkivel kellett volna versenyezzek. Sem osztálytársakkal, sem barátokkal, sem senki mással, ezért ez az új dolog rettenetesen motivál. Meg akarom mutatni, hogy én vagyok a legjobb, hogy volt értelme beáldozni eddig gyakorlatilag mindent azért, hogy profi zenész legyek. - Segítek majd elsajátítani a zene közbeni éneklést... - jelentem ki lazán egy mosoly kíséretében, majd észbe kapok és kissé kizökkenve a mondat kezdetekor láttatott magabiztosságból kissé félszegebben folytatom. - úgy értem, elárulom, hogy nekem hogy ment, hátha tudok majd segíteni. - igen, így helyesebb, mert mégis mi a fenét gondolok én, csak nem hiszem, hogy Caitlin Star pont az én segítségemre szorul ebben. Bizonyára nem egy tanár foglalkozott már, vagy foglalkozik vele jelenleg is, akinek módszerei sokkal praktikusabbak, mint a saját, gyakorlatban szerzett meglátásaim. - Ebben egyetértünk. - bólintok nagyot a folyadékbevitel fontosságára, mert egyre inkább úgy érzem, hogy szisszenteni kellene egy sört, csak hát ez most nem a legmegfelelőbb pillanat erre.
Az AC/DC kiválóan szól, a felszerelés a lehető legprofesszionálisabb, Dave pedig egyértelműen nem egy vidéki, „jóvanazúgy” technikus, aki a legtöbb kocsmában önjelölt módon felel a műsor hátteréért. Élmény volt együtt zenélni Caitlin-nel is, és az a hang, jó ég, hihetetlen, hogy mi rejlik a torkában és talán még maga sincs teljesen tisztában azzal, hogy mire lehet képes. - Köszönöm. - felelek mosolyogva, mert most kivételesen én is úgy éreztem, hogy minden klappolt - Óriásit énekeltél. - biccentek elismerően, mert úgy gondolom, becsületére válna bárkinek így végigtolni ezt a számot. Hihetetlen energiák áramoltak az utóbbi néhány percben a stúdióban. - Persze, szívesen. Egy érzelmes dalra gondoltam, a Whitesnake-től az Is this love címűre. - úgy vélem nem árt, ha egy pörgős, kemény dal mellett bemutatom a tudásomat egy lassabb mestermű előadásával is. Amint Dave megadja a kezdéshez a jelzést, már kezdem is az első lefogásokkal. Igazi partner ez a gitár és még csak néhány perce van nálam, de máris barátságot kötöttünk egymással. Javarészt lehunyt szemekkel szólaltatom meg a hangszert, próbálom a lehető legtöbb érzelmet előcsalni a Gibson-ból, ami sikerül is. Szerencsére nem hátráltat az izgalom, mert ha maradt is valami a kezdeti megilletődöttségből, az mostanra maradéktalanul eltűnt. A korszakos gyöngyszem előadása után a technikus magasra emelt hüvelykujja jelzi, hogy elégedett a végeredménnyel. - Ez hihetetlen. - sőt, inkább mesébe vagy filmbe illő a forgatókönyv, mit az élet produkált. Reggel gyakorlatilag munka és banda nélkül érkeztem ide, most viszont egyértelműen megkaptam az esélyt a bizonyításra, a jobb, hőn áhított életre. - Nagyon örülök Caitlin, köszönöm, ez, felfoghatatlan és, és minden erőmmel azon leszek, hogy rászolgáljak a bizalomra. - mosolyom mögött egy új ember született meg az imént. A hallottakra csak bólogatok, szerződés, részletek átbeszélése, kondíciók, ezek számomra totálisan ismeretlen fogalmak, emésztenem kell, hogy egy új időszámítás kezdődik hamarosan. - ...egy üdítőt kérhetnék? - a kérdésre nem illik kérdéssel felelni, de egyelőre fogalmam sincs, hogy mit is kérdezhetnék, mindenesetre a folyadékpótlásról ideje gondoskodni. - Azt tudhatom esetleg, hogy vannak-e már zenésztársak, vagy, hogy mikor és milyen időpontokban lesznek a próbák, új számokat mikorra kell megtanulnom? - ahhoz képest, hogy néhány másodperce még egy épkézláb kérdésem sem volt, most hirtelen több is lett, de hát nem egyszerű felocsúdni ebből és talán nem is akarok, jó most nekem, nagyon is.
- A legnagyobb ellenfeled mindig saját magad leszel. Már csak azért is mondom, mert saját magunkban meglátni a hibákat és dolgozni rajta sokkalta jobb, na meg nem marad ellenfél nélkül, így nem fog ez a vérpezsdítő érzés megszűnni. A fejlődéshez mindig tanulni kell, még nekem is van mit tanulnom, pedig bennem nem sok hibát talál az átlag hallgatóság. - Ez kedves tőled, de nekem a színpadi mozgást és a táncot kell énekléssel összehangolnom, szóval a zenélés a banda többi tagjára marad. Kedvesen mosolygok, nem akarok én zenélni, mozogni és énekelni is, az már három dolog lenne, ami nekem nem megy, a nők amúgy is csak egy dologra tudnak nagyon odafigyelni, a férfiak ezzel ellentétben meg többfelé is tudnak figyelni általában. A folyadék bevitelben egyet ért, aminek örülök, meg gondolkodóba is ejt, hogy mi nincs itt, amit inna. Mit isznak a férfiak, akik nem talpig úriemberek? Sört... Na az itt nincs, mert én sose ittam sört, nem szeretem.
Az AC/DC éneklés után eléggé feldoboltam, a studióban csak én vagyok, meg a zene a fejemben. Én jól alkalmazkodok, ezt megtanultam a régi csapattagoknak hála, mert ők nem tudtak hozzám igazodni, így nekem kellett mindig rájuk odafigyelni. A dicséretet hallva elmosolyodom, jól esik az ilyen visszajelzés, főleg, hogy ezt legutóbb csak egy rossz minőségű youtube videón láttam csak, ami nem vett le a lábamról. Most azonban felvettük és nyoma is maradt, szóval később majd visszahallgatva biztos szuper lesz. - Köszönöm. Még nem sokan hallottak így énekelni, Dave is meglepődött, de hát ki nézi őt minden közben és hát nem is azért fizetem, hogy folyton dicsérjen. Mikor bemegyek mellé, akkor persze mutat egy "jó voltál csajszi" jelet, legalábbis mindig ezt mondja mellé, csak most másra figyel és már keresi is az adott számot. - Rendben, kezdhetünk! Szólal meg Dave és én meg mögötte énekelem is a dalt a vége felé, miután letudtam a telefonálást. Látom, hogy mennyire tetszik neki ez az egész, hát ki vagyok, hogy megfosszam tőle. Az öröm hírre teljesen normálisan reagál és nem ugrál meg zúz szét semmit szerencsére. Mondjuk, a Caitlinnél azért kicsit megfeszülök, mert ez annyira hivatalos és mindenki Caitnek hív csak. Na de nem ezen fogok kiakadni, majd ha legközelebb is így hív kijavítom. - Nos, ami az asztalon van azok vannak, nem tudom mit szeretnél inni, de rendelünk majd belőle. Mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, ami nekem amúgy az is, mert csak belépek az Online webáruházba és megrendelem ami kell. amúgy meg a hotelból is tudok kérni gyors segélyt most, csak jó lenne tudni, mit akar inni. - Te vagy az első, a többiek meg remélem még ma meglesznek és utána összeismerkedhetünk és megbeszéljük kinek mikor jó a próba és az alapján majd meglátjuk, nincs még meg a fix turnéterv. Nem kell mindent egyből leszervezni, elvégre most alakulunk és idő kell, amíg eljutunk a stadionokig. Én mondjuk nagyon féltem első fellépéseknél és izgultam is, főleg az első stadionos előtt, ott majdnem kidobtam a taccsot koncert előtt. Nem akarok ennyire előrerohanni, de nem is hagyom, hogy sokáig nélkülözzék a feltűnést. Amint megvan egy-két szám, mehetünk tv adásba majd fellépni, hogy megalakultunk, kicsit beszélgetnek a tagokkal és velem, majd bemutatunk pár számot és ennyi. A hírnév és a dalokról fontosak a visszajelzések, amire az ilyenek tökéletesek. - Na de először is, egy titoktartási nyilatkozatot kell aláírnod. Ebben az van, hogy se rólam, de a többi bandatagról nem adhatsz ki semmi személyes információt a sajtónak semmilyen formában, csak ha az adott személy beleegyezik. Át is nyújtok neki papírokat meg egy fekete tollat. - Tudod a sajtó veszélyes és ha nyilatkozol, akkor jól át kell gondolni, mit mondasz. Őket azért fizetik, hogy elferdítsék az igazságot. Viszont van egy jó szerződéses papírunk erre, ha szeretnél nyilatkozni szóban vagy írásban, hogy megvédjük magunkat ezek ellen. Ha ilyen van, a Menedzsernek kell szólni, ő intézi, de általában ő szól az ilyen lehetőségekről is és fel is készít mire kell számítani. Nem feltétlen kell mindig mindenkinek nyilatkoznod, de ebbe én nem szólok bele, én nem szeretem annyira a hírverést magam körül, de másoktól nem sajnálom. Remélem nem unja magát halálra és komolyan veszi, amiket elmondok, mert tapasztalatból beszélek és nem akarom kioktatni. Nem annyira jó népszerűnek lenni, ha nem vagy arra vevő. amint aláírta a titoktartást, akkor folytatom csak. - Ez itt a próbatermünk lesz, én itt lakom egy szinttel fentebb és ez az alkalmazottaknak van feltartva, de nem mindenki lakik itt, vannak üres szobák, ha szeretnél kaphatsz egyet és persze a studiót is használhatod bármikor. Öntök magamnak egy sima szénsavmentes vizet egy pohárba miközben beszélek, majd mikor végzek, akkor bele is kortyolok és várok, hogy visszajelezzen, ha szeretne szobát vagy van kérdése. - A szerződés ugye egy turnéra szól, de utána természetesen határozatlan időre is meghosszabbíthatod majd, mire vége a turnénak, már ismerni fogod milyen ez az élet, lesznek lehetőségeid, szóval rád bízom, hogyan döntesz majd, nem mindenki tudja, hogy mire vállalkozik. Nem akarom elvenni a kedvét, de a lehetőség ugye azt is jelentheti, hogy egy komolyabb banda akarja majd őt megszerezni és bár én adok neki egy szép lépcsősort a hírnévhez felfelé, de ott, hogy fellép a tetejére, már neki kell döntenie hogyan tovább. - A szerződést majd a Menedzser mondja el, mert ez az ő szakterülete. Nem tudom mit is mondjak még neki, lehet nem kellene sokat beszélnem, mert a végén elveszem a kedvét az egésztől, pedig valójában csak félek, hogy megint magamra fogok maradni, ha a bandának vége lenne, mert rögtön ráharapnak a jobb ajánlatokra.
Egyetértőn biccentek Cait-nek, mert osztom a véleményét abban, hogy a legnagyobb ellenfelem maga Axel Hellström most is és a jövőben is. Pontosan az a fickó, aki éppen most kap szerződést és egyben belépőt a legnagyobbá válás felé vezető útra. Hogy él-e majd ezzel a talán soha vissza nem térő lehetőséggel az rajta múlik és rövid úton el is válik. - Rendben. - mosolyodok el végül és egy kicsit örülök is annak, hogy nem taszított jobban a kellemetlenség posványába, épp elég, hogy az előbb egy kissé túllőttem a célon és be akartam mutatni Caitlin-nek hogyan is kell csinálni, jobban mondva, hogy mi miként is férceltük össze az éneket és a zenét a kocsmai fellépéseinken. Nem vagyok az a túláradó érzelmekkel teli pasas, ami lehet előnyöm és hátrányom is egyben, de egy biztos: csak azt hoztam, csak azt tudtam hozni, ami eddigi életem során is mindvégig körülvett. A közönyösség. A játékon kívüli időben ez volt a jellemző, de talán mától mindez megváltozik majd. - A sör az, mi előre hajt. - a cukros, édesítőszeres mosogatólevek nem igazán hoznak lázba és valahogy a zenei teljesítményemet sem fokozzák, de, ha valaki megkérdezi, akkor egyértelműen oldalt választok és kiállok a kedvenc szomjoltó, ihletadó és ellazító itóka mellett. - De persze, csak akkor, ha ez mind belefér. - lehet kár volt ezzel jönnöm és jobb lett volna ásványvizet mondanom, mielőtt még rosszalló tekintete kapnék a főnökasszonytól. De, úgy vagyok vele, ha már egy csapat vagyunk és szeretnénk bandává formálódni, akkor talán az elején sem kellene mellébeszélni és holmi vizekkel ködösíteni. - Hú, máris turné? - nézek a lányra kissé hitetlen ábrázattal, mert valahogy nem számítottam azonnali turnéra, de hát előbb vagy utóbb ki kell szakadnom a kiskocsmák okozta kényelemből és az amatőrök világából és el kell kezdenem nagyban gondolkodni. - De, persze tőlem mehet, benne vagyok. - bólogatok, mert egyébként teljes mértékben vállalom, ami ezzel jár, csak furcsa egyelőre, hogy teljes állásban zenélhetek majd, amiért még fizetnek is. És nem csak korlátlan ital fogyasztással, vagy kedvezményes hamburger vásárlási lehetőséggel. Átveszem a tollat és figyelmesen hallgatom a szóban, zanzásítva előadott részleteit az ékes szóval leírt, ügyvédi minőségben íródott szerződésnek, ami már csak arra vár, hogy elolvassam és ha tudomásul vettem kézjegyemmel lássam el. - A nyilatkozatokat gyakorolnom kell még. - nem is kicsit, de azt sem bánnám, ha soha meg se kellene szólalnom kamerák vagy újságírók előtt. Nem vagyok valami nagy szószóló, inkább csak némán teszem a dolgomat a háttérben, de a beszéd nem az erősségem. - Nem lesz gond Caitlin. - elkövetem a hibát, amikor újból Caitlin-nek szólítom, de meg sem fordul a fejemben, hogy ez ne lenne helyénvaló. Kérek egy percet és átfutom az előttem lévő papírokat, a leírtak felét nem igazán értem, de üsse kavics, kisemmizni nem tudnak, hisz gyakorlatilag semmim nincs, a vesémet meg már már felajánlottam néhány éve, szóval a szervkereskedők egy része is ki van zárva. Aláírom az összes példányt és egy mosoly kíséretében nyújtom át a csinos énekesnőnek. - Azt hiszem, szívesen laknék itt. - az egyszer biztos, hogy semmi kedvem visszatérni a csótányjárta albérletembe, de nem akarok komplett idiótának tűnni a sok értelmetlen kérdésemmel, így inkább úgy döntök, hogy majd később, szépen sorjában teszem fel őket. - Rendben, egyet mondj még meg: Lehetne még a mai nap egy kicsit zenélni? - le sem tudom tagadni, hogy igazi mágnesként vonz a profi stúdió, ami álombéli hangszerekkel van felszerelve.
Nem célom senkit sem megbántani, nem is az én stílusom. Persze a legtöbb híresség biztos kikérte volna magának és elküldte volna más éghajlatokra, de én nem azok közé tartozom. Persze vannak dolgok, amik sértik az én egómat is és akkor én is elküldök másokat minél távolabb magamtól, mint a legelső jelentkező, aki úgy érezte nekem a megtiszteltetés, hogy ő eljött. - Oh, sajnálom, de én nem szoktam sört inni, csak azért nincs itt, de abból is sokféle van, szóval mik a kedvenceid? Én fontosnak tartom, hogy mindenkinek a kedvence fellelhető legyen itt, mert az feldobja a napját bárkinek. Én mondjuk vizet és energiaitalt szoktam csak inni, meg kávét reggelente és ennyi. Lehet áttérhetnék valami egészségesebbre, de lusta vagyok nem kész üdítőket inni, meg poharat elővenni is néha, pedig nem én mosogatok, hanem a takarítónőm. - Miért ne férne bele? Amíg nem leszel csont részeg és alkoholista, addig tőlem nyugodtan ihatsz, amit jól esik. Meg is vonom a vállam, nekem aztán mindegy, de tényleg. Nem akarok anyáskodni senki felett, mégis úgy érzem, hogy nem ő akar a bandavezér lenni, nem akar vezető lenni, ami kicsit szomorú, de csak nem lesz gond, mert hát idősebb tőlem és fogalmam sincs, hogy utasítgassam, ha kell úgy, hogy ne bántsam meg. Egek, miért olyan nehéz ez? Kicsit lehúzom a felsőm ujját a kézfejemre és gyűrögetni kezdem az ölemben. Kicsit kényelmetlenül érzem magam. - Nem stadionok előtt, de muszáj elkezdeni, elsőnek egy youtube videóval mondjuk vagy a tévével, ott ugye kis stáb van és nem látod a közönséget, de kapunk számadatokat meg visszajelzéseket az alapján majd. Szóval fontos és hát ehhez már a menedzser ért a legjobban, de nem árt, ha tudja mit miért is kell csinálni. - Segíteni fognak benne, ha kérsz kész szöveget, akkor adnak és segítenek átírni a saját nyelvedre is, vagyis ahogy neked jobban a szádra esik, érted... Fura, hogy nekem kell erről is beszélni, utálom a menedzsert, hogy nincs itt, mikor kisegíthetne, ez nem az én asztalom, én csak énekelni tudok, de jobb lenne egy csapatban, mint külön zenészekkel. - Csak Cait kérlek. Szólalok meg halkan, mert zavar, ha a teljes nevemen hívnak, az annyira hivatalos és hát remélem nem akar úgy tekinteni rám, mint valami bálványra, én is csak egy ember vagyok, mint ő, csak a körülmények mások, ahol felnőttem. - Akkor ezt jelezd a Menedzsernek és intéz neked szobát ezen a szinten, meg saját belépőkártyát, amivel fel tudsz jönni ide, ha azt elhagyod, akkor őt kell keresned majd, mert csak ő pótoltathatja. A papírokat csak leteszem magam mellé, majd a telefonomra pillantok és hát mindjárt eljön a következő felvételiző ideje. Ekkor lép be a Menedzser, hogy megvagyunk-e és el is veszi az aláírt papírokat és beleteszi a mappájába. - Az attól függ, hogyan végzek, de addig is beköltözhetsz és estére tuti szabad lesz a studió, ha nem zavar, hogy nem lesz itt Dave. Válaszolok még neki, majd felállok, mert ideje szétválni és fogalmam sincs mit mondjak vagy tegyek. - Akkor majd találkozunk még biztosan, a Menedzser mindent elmond, nekem ideje fogadni a következő jelentkezőt. Intek a kezemmel félénken és vissza lehuppanok amint távoznak a kanapéra. Ezt még hányszor kell végigcsinálnom? Kész kínzás.
Örülök, hogy a lehető leglazábban kezelte eddig az összes nem feltétlenül profi megnyilvánulásomat, amiből azért volt egy pár a megismerkedésünk óta. - A Bud jöhet minden mennyiségben. - vigyorodok el, bár nem mondom, hogy olyan hű de sok Budweiser-t gurítottam volna le a torkomon, sokszor inkább maradtam az olcsóbb, ám ütősebb söröknél, már, ha van olyan kifejezés, hogy ütősebb sör. - Azt hiszem nem sok vezetőnek van ilyen felfogása, mint neked. Vagy csak én találkoztam még kevés jó főnökkel. - igen, még le is főnököztem a Caitlin-ezés mellet, könnyen lehet, hogy ezt sem volt a legbölcsebb a döntés. Tényleg azt hittem, hogy baj lesz abból, hogy sört emlegetek a komoly művészi munka melletti időben történő felfrissüléshez, de ahogy kiveszem a szavaiból ez a lehető legtermészetesebbnek tűnik számára. - Izgalmasnak hangzik. - jegyzem meg, mert más egyebet nem akarok hozzáfűzni, sem kérdésként, sem kijelentésként, még a végén valami hülyeséget kérdeznék. Épp elég az számomra, hogy tudom mi az a youtube, a klipforgatás hátterét meg majd meglátom, ha itt lesz az ideje. - Értem, rendben, csak simán Cait. - bólogatok, mert az ilyesmit illik azonnal elraktározni és megjegyezni a későbbiekre, hogy ne legyen belőle tévesztés. - Abszolút nem zavar, hogy egyedül leszek. - eddig is magam zenéltem, nem lesz baj és még csak felfordulást sem rendezek. Szeretnék minél hamarabb megismerkedni a közeggel, ahol dolgozni fogok és már most bízok abban, hogy könnyen fog menni a beilleszkedés. A manager érkezésére felállok a kényelmes fotelből, de érezve a sürgető időt máris kilépek az asztal mögül, hogy mielőbb a távozás mezejére léphessek. - Nagyon örültem Cait és köszönök mindent! - búcsúzok egy mosoly kíséretében, és már indulok is a fickó után, hogy elvégezzük az ilyenkor szokásos papírmunkát, majd lefoglaljam a szobámat.
Kezdőlap
