✦ piros: a szenvedély, vitalitás, lelkesedés és biztonság színe. A piros a leghosszabb hullámhosszú fény.
✧ Az anyukája arra nevelte, hogy amit egyszer megígér valakinek, azt tartsa is be. Arra saját fejjel még nem jött rá, hogy mikor érdemes belátni, hogy nem képes valamit teljesíteni, jellemzően ha törik, ha szakad, de megvalósítja, amit megígért.
✧ Örökmozgó, mindig kint van mind a harminckét foga, lételeme a nevetés.
✧ Képes irtóra akaratos lenni és maximalista, amit sokszor a környezetétől is elvár. Ilyen esetekben képes annyira dühbe gurulni, hogy egészen vörös lesz a feje is. Viszont nem jellemző rá, hogy káromkodna.

✦ narancs: dinamikus szín, amely a kreativitást, a praktikumot, a játékosságot, valamint az egyensúlyt vagy az irányítást képviseli. A citromsárga és a piros kombinációja.
✧ Kisebb korában hegedülni tanult, a szolfézzsal együtt járó plusz órák miatt viszont idővel abbahagyta, hogy jobban tudjon koncentrálni a tanulásra és a jó jegyek szerzésére.
✧ Nagyon szeretne olyan irányba tovább tanulni, ahol használhatja a kreativitását, de az édesanyja szerint valami olyat kellene választania, amivel többre viheti.
✧ Nem igazán tűnik fel neki, hogy az anyukája pontosan milyen mértékben is befolyásolja őt. Túlságosan szereti ahhoz, hogy ellent mondjon neki, mivel a nő egyedül nevelte fel és így is igyekezett neki megadni mindent.

✦ citrom: a világos gondolkodást, bölcsességet, a rendezettséget és az energiát képviseli. Ez maga a napsütés színe.
✧ Ha valakit kedvel, akkor mindig gondol az illetőre és apró ajándékokkal lepi meg a másikat. Ha viszont valakivel nem szimpatizál, igyekszik elkerülni.
✧ Meglepően jól teljesít reál tárgyakból, a kedvence a fizika.
✧ Nem tud hazudni. Legalább három árulkodó jele - szemlesütés, hajbirizgálás és ajakrágcsálás - van annak, amikor elhallgat valamit, de csak idő kérdése, hogy mikor mondja ki az igazat.

✦ zöld: termékenységet, növekedést, egyensúlyt, egészséget és gazdagságot jelöl. A szivárvány középső színe.
✧ Sosem volt még barátja.
✧ Magának mindig is olyan családot képzelt el, ahol mindenki boldog - és legfőképp nem hagyja el őt a férje. Mondhatni romantikus alkat.
✧ Mivel viszonylagos jólétben nőtt fel - ő maga sosem érzékelte, hogy bármiben hiányt szenvedne -, nem feltétlenül van tisztában a pénz értékével. Sokszor meg sem nézi mennyibe kerül valami, egyszerűen csak megveszi.

✦ kék: jelentése a spiritualitással, az isteni tartalmakkal kapcsolódott össze. Az ég és a végeláthatatlan óceánok színe.
✧ Az anyukájától kicsi korától kezdve csak rosszakat hallott az apjáról, ennek hatására pedig már évekkel ezelőtt eldöntötte, hogy sosem akarja megkeresni a férfit.
✧ Egyszer nagyon szeretne elutazni Thaiföldre.
✧ Nagyon közeli a kapcsolata az édesanyjával, mondhatni mindent megoszt vele. Az estéket viszont szereti a saját ütemében, saját kis rituáléival tölteni lefekvés előtt, társaság nélkül.

✦ indigó: a misztikus dolgokhoz kapcsolható szín, az ilyen színű drágaköveket gyakran lelki elérésre, pszichés képességekre, tudatosságra és az intuíció javítására használják. Áthidalja a hézagot véges és végtelen között.
✧ Hisz a szellemekben.
✧ Csupán csak százhatvan centi és negyvenhárom kiló, ami mindig gondot okoz neki, ha magas polcról kell valamit levennie.
✧ Nyafog, ha sokat kell sétálnia. Egyrészt mert a magassága miatt neki duplán szednie kell a lábait, másrészt mert hamar elfárad. Nem a sportokra termett.

✦ ibolya: a fantázia, inspiráció és művészet színe, sötétebb árnyalataihoz a szomorúságot, bántatot kapcsolják. A szivárvány utolsó színe, a piros és kék keveredése.
✧ Nagy guilty pleasure számára mindenféle videójáték, amikkel órákat is képes eltölteni. Jellemzően hétvégente, vagy amikor az anyukája nincs otthon.
✧ Kiskorában voltak halai, az elvesztésüket pedig nagyon rosszul viselte. Azóta nem is akar saját háziállatot, habár egy westie kutyusért megőrülne.
✧ Nem tud hason aludni.
- Biztos jó irányba megyünk? - Legalább harmadik alkalommal hangzott már el a számból a kérdés. A különbséget pusztán csak az jelentette, hogy az előző két alkalommal még sokkal világosabb volt a környék és nem éreztem olyan mértékben fenyegetőnek a minket körülvevő erdő sötét árnyait, mint most. Ezt viszont sosem lettem volna hajlandó bevallani a velem együtt sétáló fiúnak. Akkor biztosan úgy érezte volna, hogy meg kell mentenie, mert védtelen és segítségre szoruló nő vagyok. Holott pontosan az ellenkezőjére van szükségem Jayden Heotól, aki miatt konkrétan itt vagyunk és aki hibáztatható az egész problémáért.
- Nem tudom. Mondj jobbat, ha annyira akarod. - Vállrándítással intézte el a válaszadást és még csak felém sem nézett. Nem mintha szükségem lett volna a figyelmére, az ilyen fiúk miatt egyébként is csak bajba szokás kerülni. Vagyis tény, hogy már abban is vagyunk, ezért pedig az elejétől kezdve csak és kizárólag őt voltam hajlandó hibáztatni.
Más esetben és teljesen más körülmények között talán képes lettem volna adni neki egy sokadik esélyt, viszont Jayden tipikusan az az eset volt, mint az apám. Legalábbis azok alapján a történetek alapján, amelyeket anyukám mesélt róla. Lehet, hogy megvan a magához való esze, de az energiáit valószínűleg akkor sem fektetné a tanulásba, ha fizetnének neki érte, ami rögtön egy fekete pontot ért nála. Biztosan büszkék rá a szülei, amiért olyan jó sporteredményeket ér el, ha viszont néha hallanák a stílusát, amivel egy-egy tanár idegeit borzolja, talán el is párologna az a büszkeség. Azzal pedig talán nincsenek is tisztában, hogy milyen gyakran keveredik bajba, csak mert meg akar ütni bárkit, aki bántja az ikertestvérét.
- Lehetnél kedvesebb is! Aú! - Olyannyira Jayden hátának a fixírozásával voltam elfoglalva, hogy sikerült teljesen figyelmen kívül hagyni a talajt a lábam alatt, aminek hála majdnem elestem egy kiálló gyökérben. Fel kell lendítenem a karjaimat magam mellé, hogy legalább az egyensúlyomat meg tudjam tartani.
- Te is. - Mondja a fiú, akire felpillantva csak azt látom, ahogyan zsebre dugja a kezeit, majd újra hátat fordít nekem.
- Mi lenne, ha inkább visszafordulnánk? Vagy legalább csak egy kicsit megpróbálnánk azt az irányt, ahonnan jöttünk? Hátha megtaláljuk a többieket is. - Addig magyarázok hátrafelé mutogatva, hogy amikor újra Jaydenre akarok nézni, már nem látom magam előtt. Fel sem tűnhetett neki, hogy lehagyott, én pedig sok mindent szeretnék, csak azt nem, hogy egyedül kelljen bolyonganom. Akkor már inkább Jayden.
Sietős léptekkel, szinte futva igyekszem behozni a lemaradásom. Fel sem tűnik, hogy a cipőm megint beakad valamibe és olyan hirtelen történik minden, hogy sikítani is alig van időm, mielőtt a hideg vízbe zuhannék. Félelem önt el és csak arra tudok gondolni, hogy nincs elég levegőm, mert nem voltam felkészülve a merülésre. Kétségbeesetten kapálózom, olyan tágra nyitom a szemeimet, mint talán még soha és próbálom megfejteni merre is van a felfelé, melyik irányba kellene irányítanom a testem, hogy levegőhöz jussak.
(...)
- Hé! Holly, hallasz?
Nyomást érzek a nyakamon, aztán a mellkasomon és kényelmetlen, égető érzést, ami miatt köhögve kapkodok levegőért. Vizet köpködve próbálok előbb felülni, majd oldalra fordulni, hogy normálisan megszabadulhassak tőle. A kezeket, amelyek megtámasztják a vállamat már csak akkor érzékelem, amikor dideregve próbálom kivenni, hogy hol is vagyok pontosan. Bizonytalan tekintetem megállapodik a mellettem térdelő fiún és magamat is meglepem, amikor megérzem az arcomon végig gördülő meleg könnycseppeket a felismerést követően.
- Megvagy? - Csak kis szünetet követően érkezik a kérdés a fiútól, én pedig hüppögve, akadozva nyöszörgök csak neki vissza valami "a-ha" szerűt.
- Köszi.
(...)
Ezt követően szinte az egész éjszaka összefolyt. A sötétre emlékszem, arra, hogy mennyire fáztam, az arcomhoz tapadó nedves tincsekre és arra, hogy az egészért Jaydent hibáztattam, mert nem akart visszafordulni. Azt követően, hogy a partiőrség ránk talált, már hozzá sem szóltam. Csak arra tudtam gondolni, amit ők mondtak, hogy már jó ideje minket kerestek és hogy szóltak a szüleinknek. Nem voltam felkészülve arra, hogy anyával találkozzam, főleg mert tudtam, hogy mit fog gondolni. Olyan társaságában kerültem bajba, akiről tudnom kellett volna, hogy jóra nem számíthatok. A korábban kinyögött apró köszönetnyilvánítás már tulajdonképpen a múlté volt, csak arra tudtam gondolni, hogy a legjobb lenne már elfelejtenem Jayden Heo-t, mert csak a bajt hozza rám.
- Holly! Kislányom! - Anya hangját ezer közül is felismerném, az éjszaka történtek és a várható szidás miatt pedig egyszerűen nem tudom türtőztetni magam, kitör belőlem a sírás. Vállon ragad, aztán közelebb von magához, a néhány helyen még nedves hajamat simogatja, és a könnyáztatta arcomat nézni. - A szívrohamot hoztad rám! - Finoman megráz a vállaimnál fogva, én pedig csak tűröm. - Most pedig hazamegyünk, irány a kocsi!
Nincs már annyi lélekjelenlétem, hogy megszabaduljak Jayden ingétől, csak hagyom, hogy anya a kocsihoz rángasson a csuklómnál fogva és kinyissa előttem a hátsóajtót, amin tulajdonképpen már hálásan szállok be. Nem akarok mást, csak bebújni az ágyamba és aludni, hogy elfelejtsem ezt az egészet. Előtte viszont kénytelen vagyok még végig ülni egy legalább másfél órás autóutat anyával, aki alig csapja be maga után a vezetőülés felőli ajtót, máris hevesen szidja a férfiakat, apát, az olyan típusú fiúkat, mint Jayden és engem, amiért annak ellenére, hogy mindig mondja, nem szabad bennük bíznom, most mégis bajba keveredtem.