Én ajak harapdálva nézem a kisasszony hűlt helyét, míg az apja és a nagybátyja szóhoz sem jut, inkább csak morognak. -Öhm, ne aggódjanak, Uraim, nem fog tudni levakarni magáról a hölgy, az életem árán is megvédem,- jelentem ki határozottan, majd sarkon fordulok. Terveim között szerepel, hogy Elyse után menjek, de előbb volt pár dolog amit el kellett intéznem. Többek között a húgomhoz is be akartam nézni, ő ugyan is majd holnap kezdi el a munkát az idősebbik O’Donnel-nél. A telefon pityeg állandóan, mire szem forgatva kapom elő. Egy újabb sms jött. Annától. Már lezártam vele a dolgot, történetesen ma reggel. Közöltem vele, hogy ez nem fog működni. Vele amúgy sem terveztem hosszútávra, ő nem az a fajta nő akivel az ember hossztávra tervezz. Nem mintha én az a fajta pasi lennék, akivel szinté lehetne hosszú távra tervezni. Rá sem pillantok az sms szövegére már pötyögöm is neki a választ. Le egyszerűsítem, azt amit eddig is tudott, hogy vége. Könyörtelen vagyok talán, de nekem mindig is a család volt az első. És most a családom már nem áll másból csak a húgomból, mindketten sértettek vagyunk. Nem mellesleg hajt minket a gyász és a bosszúvágy. Azzal a különbséggel, hogy míg én hideg fejjel tudok gondolkodni és cselekedni is, addig Kath-ról ez egyáltalán nem mondható el. Fél évvel ezelőtt féltem, hogy tényleg kénytelen leszek lezárni és megkötözni a pincébe. De végül is hiába buzgott benne a tettvágy, sikerült vissza fognia magát. Valahogy megértette, hogy nem ronthatunk rá a klánra csak úgy hirtelen felindulásból. Bár az is lehet, hogy szerepet játszott a döntésében, hogy nem akart lekötözve tölteni hónapokat. Mert nem csak üres fenyegetés volt, ha úgy ítéltem volna, akkor megteszem minden lelkiismeretfurdalás nélkül. Nekem a húgom élete többet ér, mint hogy hagyjam esztelenül viselkedni. Míg apa élt akkor is így olt, csak akkor ketten voltunk azok akik féken tudták őt tartani, ez most annyiban változott, hogy egyedül maradtam. Ráadásul Russel elvesztését sem tudja hogyan kezelni. Kopogtatok a bejárati ajtaján, nem lakunk messze egymástól, de kell a külön tér neki is, és nekem is. -Te neked nem testőrködnöd kéne,- jegyzi meg köszönés helyett ahogy ajtót nyit, én meg forgatom a szemeim ahogy belépek a lakásba. Első utam a hűtőhöz vezet és ki veszek egy üveg sört, majd letelepszem a konyhapulthoz. Ő rajta csak egy póló és egy rövid nadrág van, ahogy így végig pillantok rajta, annyira kislánynak tűnik. De tudom, hogy már felnőtt nő, hiába, akkor is az én szépséges húgom marad. -Nem sokára, a lány elrohant, majd megyek utána, de előbb megakartalak nézni. Felkészültél...?- nézek húgomra kérdő pillantással, ahogy kortyolok egyet az üvegből. Ő felül a pultra, majd szigorú pillantással néz le rám, mielőtt felkapna egy lédús almát. -Komolyan Alec! Ugye nem azért jöttél, hogy lelki segély szolgálatot tarts nekem? Ha nem tudnád én profi vagyok! Nem valami kezdő!- szisszen fel mérgesen, majd újból harapni akar, de ki veszem a kezéből az almát, hogy csak rám koncentráljon. -Ide figyelj húgocskám! Nem nem olyan sima ügy, mint a többi. És nem mellesleg személyesen is érintettek vagyunk a témában. Világos? Apa, és Russel gyilkosával szembe nézni nem könnyű, főleg, úgy, hogy még nem ölheted meg. Nagy akaraterőre lesz szükséged, Kath. És mindketten tudjuk, hogy abban nem bővelkedsz.- mondom neki nyugodtan, mire ő lecsusszan a pultról és ki veszi az almát a kezemből, hogy folytassa az evést. -Ez alatt a félév alatt, tudod hányszor mehettem volna neki? Hányszor kapott el a vágy? De nem tettem, ne aggódj, terveim szerint nem teszek semmi meggondolatlant, és olyan elbűvölő leszek vele, hogy szóhoz sem jut,- enged meg egy laza mosolyt, sőt még rám is kacsint. Felhúzott szemöldökkel mérem végig, és végül is eddig az elmúlt hónapokban nem volt rá panasz. Magamba döntöm a söröm maradékát és elindulok az O’Donnell lány lakására. Egy óra múlva már az ajtón kopogtatok, várom, hogy ki nyissák. Egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy lent várom meg az után. De hát valaki biztos beenged, több embere van gondolom. Ahogy sejtettem nyílik is az ajtó perceken belül. Belépek az ajtón, majd közlöm, hogy ki vagyok, amikor a bejárónő kétkedve bámul rám megjegyzem azt is, hogy Elyse apját is felhívhatja, de úgy látszik az elég hogy el higgye a szavaim. Én kényelembe helyezem magam a nappaliban lévő kanapén. Gondolván, hogy nem sokára majd megjelenik, hisz csak szomjas lesz vagy valami. De... már sötétedik és lassan kilenc óra lesz mikor kegyeskedni elő jönni. Felvont szemöldökkel mérem végig a ruházatát. Biztos, hogy készül valahová, csak, hogy nem fog menni. -Hello, a délelőtt nem tudtunk kellőképpen bemutatkozni kisasszony, mert elrohant. - jegyzem meg finoman, ahogy nefelejcskék íriszeim fel-le vándorolnak tökéletes idomain, érzem a lábam között a lüktetést. Ez a csaj tudja hogyan kell kikészíteni egy pasit. Újból rá nézek majd nyelek egy nagyot. Hát nem fog ma este menni sehová sem, főleg nem ilyen szerelésben, mert tuti, hogy akkor már az első este meg kell védenem. De talán csak tőlem kellene, és a mocskos fantáziámtól...
I’m tough, ambitious and I know exactly what I want.If that makes me a bitch, Okay.
Nem arról vagyok híres, hogy hagynék, akár egy aprócska rést is a páncélomon. Mindig is vigyáznom kellett, hiszen olyan családba születtem, ami ezt megkövetelte. Az egyetemi éveim alatt is figyeltem erre, bármennyit is tomboltam, és buliztam. Igen, annak idején voltak testőrök is, akik figyeltek rám, és nem is zavart, de ez megváltozott. Már nem az a lány voltam, aki azt találgatta, hogy éppen melyik sportolót csábítsa el. Aztán megváltoztam, teljesítenem kellett a kötelességem, és Kieran mellé szegődni, a családnak dolgozni. Megtettem. Teljesítettem a kötelességem, holott teljes egészemben gyűlöltem azt, amit a családom csinál. Szeretem Kierant, de néha elgondolkodom azon, vajon ő hogyan képes erre. Lehet nem vette észre, de rajta is néha láttam azt, hogy nem biztos ebben, csak egy másodperc volt, de a tekintete elárulta. Emlékszem éppen kihallgattunk valakit, meg kellett volna ölnie, egy áruló volt, de az utolsó pillanatban letette a fegyvert, és ott volt az a bizonyos tekintet. Nálam is van ilyen, ebben biztos vagyok, és sokkal több, mint nála. Fárasztó, és néha bizony jól esik kitombolni magam, havonta egyszer már csak, hogy a régi Elyse legyek. Ez most sem volt másképp, csupán egy éjszakára vágytam, és a vége az lett, hogy egy csaj megtámadt, és szépen helyben is hagyott. Símaszk volt rajta, nem láttam az arcát, szerencséjére. Máskülönben már régen megtaláltam volna, és elérem, hogy a poklot élje át azért, mert kezet mert emelni rám. Igen, csaj, azt is tudom, én is visszaütöttem, és védekeztem, elvégre nem akárki vagyok, kaptam kiképzést. Szóval nyomozok utána, és ha megtalálom, megtudja milyen az, mikor egy O ´Donnell visszavág. Egy kis rés, és máris mi történik? A családom kiakad. Nincs szükségem védelemre, többé már nem, éppen ezért sem voltam hajlandó elfogadni édesapám, és a nagybátyám döntését. Nekem testőr? Ugyan, ez valami rossz vicc? Én is elláttam a csaj baját, és megvédtem magam, akkor minek nekem valami bárgyú képű izomagy? Nem testőrnek, inkább egyéb elfoglaltságra szeretem az ilyen férfiakat. A nagybátyám magához hívatott, és vártak rám a nappaliban, jobbján az édesapámmal, és elmondták, nincs választásom, testőröm lesz. Tudom aggódtak értem, de nekem akkor abban a pillanatban ez nem tetszett, sértette a büszkeségem. -Végre Elyse! – a nagybátyám hanga még most is visszhangzik a fülemben, mikor belépek a nappaliba. - Mivel sajnos támadás ért téged a minap, meg kellett tennünk a lépéseket. – ez az a pillanat, amikor rádöbbenek arra, hogy ez nem egy megbeszélés, hanem az én átverésem. Éppen kijelölnek nekem egy bébi csőszt. Szétnézek, és egy új arcot vélek felfedezni a testőrök között. A tekintetem kissé tovább legeltetem a magas szépfiún, kétséget kizáróan az esetem, és nagyon be is jön. Azonban tudom, ő lesz az, aki a fejfájást okozza nekem. -A mostani testőrökben nem bízunk, ezért Mr. Morningstar csak téged fog védeni, oda megy, ahova te is, egy percre sem hagyhat magadra, világos? – feleli apám és a magas, sötét hajú férfi felé mutat. Na mit mondtam? Működik az a női megérzés. Komolyan ez az égimeszelő lesz a testőröm? Ugyan! Ez valami rossz vicc ugye? Biztos gyilkos a jobb horogja, de ugyan kérem, én Elyse O ´Donnell vagyok, nem kell nekem testőr, és ha kéne is, nem ilyen szépfiú. -Hölgyem,- mosolyodik rám egy igencsak szexi vigyorral,- örülök, hogy megismerhetem. – feleli. Meghiszem én azt! Majd meglátjuk meddig bírja. Eszem ágában sincs elviselni, hogy egy kisebb verés miatt úgy kezeljenek engem, mint valami bajba jutott hercegnőt. -Bácsikám, minden tisztelettel, de visszautasítom a testőrt. – felelem, és igyekszem kontrolálni az indulatjaim, elvégre a nagybátyámról van szó, az ír maffia fejéről. - Apám, tudod jól, hogy képes vagyok megvédeni magam. – nézek édesapámra, aztán ismét a testőrre nézek. Hozzá sem szólok a Ken baba utánzathoz, csak elviharzom onnan. Nem éppen érett viselkedés, de nem érdekel. Ennél tisztelettudóbb nem tudok lenni. Hazamegyek a lakásomra, egyértelműen elegem van a mai napból, de van olyan érzésem, hogy ezzel még koránt sincs vége, és a testőrömhöz ragaszkodni fog a család. Letusolok, majd egy szűk fekete ruhát veszek fel, és egy szintén fekete pántos magassarkút. A melleim kishíján kibuggyannak Egy óra múlva ahogyan sejtettem, a testőr meg is jelenik, és illedelmes, többé, kevésbé. -Kisasszony? – nézek rá kérdően. – Melyik évszázadban él maga? – nevetek fel. -Okkal nem mutatkoztam be, mert nincs szükségem testőrre. Egy hisztis picsa behúz nekem párat, aztán az egész családom pánikol. – nézek rá komolyan. – Nevetséges az egész helyzet, de mivel a tegnapi estém elrontotta az az elmebeteg nő, ezért ma tombolok. – jelentem ki komolyan. - De lássa kivel van dolga, kap két lehetőséget. – nézek fel mélyen azokba a gyönyörű szemeibe. Igen, gyönyörűek, azért vak nem vagyok. -Egy. – emelem fel a mutató ujjam. – Itthon marad és megvárja, míg hazajövök a mai kalandommal, és hagyja, hogy kitomboljam magam. Vagy kettő. – emelem fel a következő ujjam is. – Velem jön bulizni, és nézi, ahogy táncolok, és maga lesz az új kalandom. – mosolyodom el és végigsimítok a mellkasán. Igen, határozottan örülnék, ha ő lenne a következő kalandom. – Maga dönt. -vonok vállat, majd megpaskolom az arcát, és kisétálok a lakásom ajtaján, irány Purple Light klub. Kíváncsi vagyok melyik lehetőséggel él a Ken baba.
A klubban három barátnőm vár rám, bár barátnak erős túlzás nevezni őket. Gazdag befolyásos családok gyermekei, akik az én családommal üzletelnek, egy körben mozgunk, de kifejezetten nem kedvelem őket. Bulizni viszont tudnak. A VIP szektorban ülünk és iszogatunk, amint Jennifer megszólal. -Azt nézzétek, de jó pasi! Micsoda izomzat, és az a fekete haj! Nagyon szexi, ahogy idegesen hátra simítja. – oda sem kellett néznem, már tudtam kitől olvadt el Jennifer. -Hozzám jött. – mosolyodom el elégedetten, majd felkelek, és elindulok a tömegben Mr. Morningstar után. Észrevesz, én pedig alig várom, hogy megtudjam mit rejt az a fekete ing. Arra is felkészülök, hogy, mint a testőröm jött, és nem a velem töltött vad éjszakát választotta. Sajnálnám igen, de ez esetben is tudok neki okozni bőven meglepetést, amit viszont, a másik eshetőséggel ellentétben, nem hiszem, hogy meg fog köszönni. Kíváncsi vagyok meddig fogja bírni, bármelyik esetről is legyen szó.
Őszintén szólva nem minden kétség nélkül hagytam el húgom lakását. Katherine azt állítja, hogy inden rendben lesz. És ő nem az a fajta csaj aki szeret lelkizni, vagy leül egy sarokban bőgni. Inkább kimegy a lőtérre lőni, vagy a terembe boxolni egyet. Igazából egyszer láttam életem során össze omlani ami fél évvel ezelőtt történt. Még azt nem sikerült kideríteni, hogy apánk konkrétan mit is tervezett az O’Donnellek-el. Csak az biztos, hogy valahol félre sikerült az ügy. Eleve minket miért hagyott ki, míg Russelt és az apját bevette a buliba. Itt nem a féltékenység beszél belőlem, mert Russel, mintha az öcsém lett volna, bár amikor össze jött a húgommal először jól megvertem. De hamar sikerült ezen túl lendülnöm, és most amikor végre Kath boldogsága beteljesedhetett volna, lemészárolták őket. Napokig nem is hallottunk róluk, de tudtuk, hogy gáz van. Volt egy etikettünk, ha x napon belül nem jelen meg az aki benne volt valamiben, történt valami. Katherine azonnal rohant volna megkeresni őket. De tudtam, hogy egyedül nem engedhetem el. Pár óra múlva Bronx egyik elhagyatott sikátorában találtunk rájuk, a testük már kihűlve.. Akkor láttam először térdre rogyni a kemény húgomat, ahogy apánk és vőlegénye holteste fölött görnyedt. Először nem tudtam mit tegyek, tanácstalanul álltam, de hamar észbe kaptam. Intézkedtem, hogy a testeket tüntessék el, és mivel a húgom teljesen kikészült, én intéztem a temetéssel kapcsolatban mindent. Illetve mozgósítottam az összes emberünket, hogy tudják meg mi a büdös franc is történt tulajdonképpen. A temetés utánra már kész információkkal rendelkeztünk. A húgom, egy teljes napig gyászolt, legalábbis egy napig a lakásában sírt, aztán úgy gyászt ahogy vártam tőle. Minden ügyet elvállalt, és ennél jobban nem élvezte a munkáját sohasem. Minden dühét bele adta. A temetés után volt végrendeletfelolvasás. Hihetetlen! Mármint apa és Russel apja hozta létre a céget, és a papírok nélkül is tudtuk, hogy mi lesz. Apa rám hagyta a céget és vele együtt a húgomat is. Katherine sem vitatkozott ezzel, hiszen őt nem érdekli, ő a gyilkolást élvezi, az adrenalint. Az ügyvéd, aki apánk egyik barátja volt azt is kiderítette, hogy kik állnak a mészárlás hátterében. Ezt ne akartam, hogy a húgom hallja. Mert mint sejtettem ő azonnal ment volna bosszút állni. Hosszú időbe telt, de csak sikerült féken tartanom a húgomat amíg megszerveztem a dolgokat. Bár ahogyan egyre több dolgot tudtam meg a családról, és a célpontjainkról, bevallom kezdett nem tetszeni ez a Kieran. Már azon felül is, hogy tudom lehetséges a családom egyik hóhérja, de az, hogy egy nagy nőcsábász hírében állt, egyre inkább unszimpatikussá tette előttem. Ahogy érkezett az idő, hogy hozzá lássunk a tervünkhöz, aggódtam a húgom miatt, na nem amiatt, hogy nem tudja megvédeni magát. Sokkal inkább amiatt, hogy ez a barom rá mászik. Nem vagyok vak, a húgom gyönyörű nővé érett, de ha meglátom, hogy flörtöl vele vagy bármi... megölöm! Na tessék én papolok itt a türelemről Katherine-nek, de aztán meg ilyeneket gondolok. Na meg megbízom a húgomnak, ő vérprofi, arról nem is beszélve, hogy neki sosem jöttek be ezek a selyemfiúk, mint ez a típus. Az is megfordult a fejemben, hogy cserélni kellett volna, Kath ment volna Elyse-hez, én meg ahhoz a majomhoz. De így könnyebben elaltatjuk a gyanújukat, mivel egyik se veti meg az élvezeteket, ahogy hallottam. Nem mellesleg kath mindenkit lefőzz, én meg egy rántottát is oda égetnék. Ami pedig nem elhanyagolható tényező, ha az ember szakácsnak jelentkezik valahova, még akkor is hacsak ez álca. Arról nem beszélve, hogy én nem tudok olyan huncutul mosolyogni, pláne nem pasikra. És felrémlett bennem, hogy talán bele kéne piszkálni a többi jelentkező kajájába. De hát az érzékeny húgomnak ez sértette az önérzetét, és nem is volt gond. Majd amikor az volt a kérdés, hogy hogyan férkőzzek én a lány közelébe, az én briliáns húgomnak túl hamar jött az ötlet. Elkapja, megveri, és így új testőrt akarnak alkalmazni. Kikötöttem neki, hogy ne okozzon olyan sérülést ami nyolc napon belül nem gyógyul, és amikor megjelent este Katherine láttam rajta, hogy ő is kapott egy- két monoklit. De a lényeg, hogy elérte a célját. Most már legalább öt percenként bámulom a karórámat, és azzal az elhatározással pattanok fel a kényelmes kanapéról, hogy ha törik, ha szakad megyek és bemutatkozom a csajnak, nem leszek olyan udvarias, mint eddig voltam. Világos számomra, hogy egy elkényeztetett kislány, aki mindent megkapott az élettől. De megjelenik egy akkora ruhában, amit a húgomra még hálóing gyanánt sem adnék rá, nem hogy az utcára. -Mondjuk abban, ahol tisztelik a nőket,- köszörülöm meg a torkom, és minden erőmet be kell vetnem, hogy ne dekoltázsát csodáljam, amiből szó szerint majdnem kibuggyan a formás melle, és nem mellesleg nem sok mindent bíz a képzeletre. Szavaira kérdőn vonom fel a szemöldököm, és egy ér is megrándul a halántékomon. De sikerül türtőztetnem magam, hogy büszke vigyor kússzon az arcomra. Ja, ha tudná, hogy az nem véletlen volt, és a húgom habár kicsit eleresztette magát, de ez a nő sem hagyta magát. -Még szerencse, hogy semmi szükség a bemutatkozásra, ugyan a nevét már tudom, és e mellett minden fontos információval el látott az édesapja és nagybátyja. Valamint nem Ön alkalmazott, hanem a nagybátyja, így ő dönti el, hogy meddig van szükség a szolgálataimra,- vágom oda neki szigorúan. Komolyan, ez a nő sokkal jobban hasonlít egy kislányra akit fegyelmezni kell, mintsem egy veszélyes klán egyik örökösére. Őt sokkal inkább az élvhajhász viselkedés vezérli, pont mint az unokatestvérét. Most próbálok nem arra gondolni, hogy bizony Kieran is így kikezdene a húgommal, vagy olyan szemekkel méregetné, mint ahogyan én teszem Elyse esetében. A húgomra tett megjegyzéseit elengedem a fülem mellett, egy új testőr is így tenne. Majd kíváncsian mérem végig amikor lehetőségeket ajánl nekem, szegény fogalma sincs még róla, hogy itt én diktálom az ütemet és nem pedig ő. De a kicsike hamar rá fog ébredni erre... A meglepetéstől magasra szalad fel a szemöldököm ismét, ez a nő nem tudja mit jelent egy testőrnek lenni?! Megáll az eszem, komolyan. De ha Katherine-t kordában tudtam tartani, akkor ezt a hölgyet itt előttem, ezt is sikerülni fog. Egy pillanatra élesen szívom be a levegőt amikor végig simít a mellkasomon, majd de az arcom nem árul el semmiféle érzelmet, majd amikor az arcom is megpaskolja, mielőtt el libbenhetne előttem elkapom a kezét és vissza rántom. Meg kell kapaszkodnia a mellkasomba, hogy ne essen el a lendülettől, érzem a hol emelkedő, hol süllyedő mellkasát, a szíve izgatott dobbanását. -Tévedésben van, hölgyem, nem azért alkalmaztak, hogy a testét kényeztessem, hanem megvédjem, a sérülésektől, úgy, hogy legyen szíves ehhez tartani magát,- sziszegem az arcába keményen, majd hagyom, hogy kicsússzon az ujjaim közül, és mérges arckifejezéssel az arcomon nézem a hűlt helyét. Pár percig magamban dohogok, nem tudom, hogy Katherine-nek mennyire nehéz dolga van, de reménykedem benne, hogy mégis csak könnyebb.... Egy elkeseredett sóhaj kíséretében vágtatok utána, de téved ha azt hiszi, hogy azért megyek utána, hogy kielégítsem, csupán a testőrét játszom.... bár az én testem is mást mond, de én mindig higgadt vagyok, most is! A bejáratnál meg sem próbálnak megakadályozni, hogy belépjek a gazdag ficsúroktól mentes klubba. Na csak próbálták volna meg.... cöhh! Rápillantok Elyse-re, majd a bárpult felé megyek. -Egy ásványvizet,- dobok a pultra némi pénzt, ahogy morgok a pultos felé, szegény megszeppenve tolja elém a hideg üveget. Mire kortyolok egyet belőle, a vörös hajú szépség máris előttem terem. -Nos, Miss O’Donnell, ha kellőképpen kibulizta, meg élvezkedte magát, akkor ideje haza indulni,- pillantok rá szigorúan, miközben hangom keményen és ellentmondást nem tűrően cseng. Atya világ, mi lesz velem...?
I’m tough, ambitious and I know exactly what I want.If that makes me a bitch, Okay.
Elégedetten elmosolyodom, miközben felé tartok, mert akaratlanul is eszembe jut, milyen volt a karjaiban. Nagyon is hatással volt a testemre, mikor közel vont magához, és elmagyarázta, hogy ő a testőröm nem, több. Ahogy elmondta, az igen érdekes volt: „..nem azért alkalmaztak, hogy a testét kényeztessem, hanem megvédjem, a sérülésektől…” Ó életem, lehet nem ezért alkalmaztak téged, de én erre foglak használni! Minden buja vágyam kiélem veled! Odaérek hozzá, a bárpultnál ál és vizet iszik. Uram atyám! Vizet! Egy bárban! Persze ő magassága azt hiszi, hogy éppen dolgozik, gondolom, ezért iszik vizet. Hát, téved, mert nem akarom őt testőrömnek, nincs szükségem testőrre. Szeretőre annál inkább. Valakire, aki diszkrét és megbízható. Mondjuk, ha jobban belegondolok, egy testőrnél ez alapkövetelmény. Végül is, lehet mindkettő nem? -Nehogy a végén a fejébe szálljon. – mutatok az ásványvizes palackra. A szemeim forgatom akaratlanul is mikor Mr. Buligyilkos már hazavinne. -Ó Mr. Morningstar… a buli még csak most kezdődik. – kacsintok rá. – Bár ha van egy jobb program ajánlata, mint a tánc, kíváncsian várom. – nézek rá még mindig vigyorral az arcomon. Még így ülve is látni mennyire magas. Főleg nálam magasabb, bár azt nem nehéz elérni, amilyen kis törpe vagyok. Ezt azonban gyakran ki is használom. Mikor meglátnak, egy alacsony, törékeny vörös lányt látnak, nem egy O ´Donnell végrehajtót. Elbízzák magukat, én pedig ezt kihasználva, cselekszem, és legyőzőm őket. Persze ez nem mindig van így, de a férfi ellenfélnél, többnyire igen. Hihetetlen mennyire el tudják maguk bízni a férfiak, és a huszonegyedik század ellenére is azt, hiszik, hogy erősebbek. Mi nők pedig hagyjuk, hogy ezt higgyék. Kivéve engem, én szeretem megmutatni, hogy több vagyok, mint a látszat. Az egyetemi éveimben, tudták melyik családból vagyok, mégis csak egy elkényeztetett gazdag fruskának láttak, aki nagy kanállal habzsolja az életet, semmi több. Pedig igen is több voltam, már akkor. Azonban mostanra, az elmúlt négy évben a kiképzésem során lettem igazán hű a véremhez. Nem akartam ezt az életet, de ebbe a családba születtem, így nincs számomra másik út. Erre most nem akarok gondolni, éppen ezért jöttem el szórakozni, hogy kikapcsoljam az agyam, elfelejtem azt a sok szörnyűséget, amit tettem, és ne gondoljak belé abba, hogy életem végig ezt kell tennem. Lehet egy pillanatra tükröződik is az arcomon, mennyire sötét gondolataim támadtak, mert észreveszem másképp néz. Nem engedhetem meg magamnak, hogy mások gyengének lássanak, tehát ismét felveszem azt az álarcot, amit születésem óta viselek. -Egy whisky lesz duplán. – paskolom meg a pultot, miután intek a csaposnak. Amint leteszi meg le is húzom. Éget, de ír lennék, a véremben is whisky van ezzel születtem. Legalábbis Kieran ezzel szokott cukkolni. Ha az enyémben whisky folyik, az övében nem tudom mi. Mondjuk egy egész gyárnyi adag? Lássuk felérek e hozzá! -Még egyet. – mondom, és szerintem tudja, ki vagyok MI vagyok, a pultos, mert zokszó nélkül tölt még vagy három pohárral. A negyedik után már nem számolom. -Jöjjön szépfiú, táncoljon velem. – nézek… mi is a keresztneve? Még azt sem tudom. Hát akkor marad Mr. Morningstar. Megfogom a kezét, hm, kellemes érzés, és közben nekiállok ott riszálni mellette. Az alkohol szinte száguldozik a véremben, úgy érzem, bármire képes lehetek, és egy pillanatra ugyan, de elfelejtem, azt a sok fájdalmat, a vér látványának maró emlékét, ami széttép belülről. Megjelenik a három barátnőm is, és persze addigra már ők is részegek. Vigyorogva méregetik az én drága testőröm, de aztán mégsem tapadnak rá, mint a piócák, ahogyan szokásuk, hanem a táncparkettre rángatnak. Nem tudom, már mi történik körülöttem, de arra leszek figyelmes, hogy egy kemény mellkasnak ütközőm, és ismerős illatot érzek. Felnézek, és lám a testőröm fog erősen, és bár nem táncolunk, de a táncparketten vagyunk. -Mondták már milyen szép a szeme? – nézek fel rá vigyorogva. –Mondjuk sok másik része is nagyon tetszetős. – kuncogok, és tudom ez már az alkohol, és bizony holnap nagyon másnapos leszek. Az este maradék része homályos. Nem tudom ezek után mi történt, csak halványan rémlik egy taxi, és a lakásom ajtaja. Másnap, ahogyan várható volt, iszonyatos migrénnel ébredek. Zavartan kelek fel az ágyamból, és mintha hallanám a kávéfőzőm. Vajon Molly a bejárónő az? De ő csak hetente egyszer jön! Már az elején kikötöttem, hogy magam élek és nem kell személyzet, se szakács se bejárónő, se… testőr. De a bejárónő heti egyszer nagy segítségnek bizonyult mégis. Bezzeg Kieran egy egyész palotára való személyzettel veszi körbe magát, az aranyifjú, de hát imádom a tökfilkót, úgy, ahogy van. A fejem fogva mászok ki az ágyból, mert ezt sétának se nagyon nevezném. Végig nézek, magamon az egyik szatén köntösöm van rajtam, meg az a pikáns fehérnemű, amit a szintén pikáns ruhám alá vettem. Hűha! Mégis mikor vetkőztem le? Nem emlékszem semmire. Kisétálok a konyha irányába, és ami ott fogad, arra nem éppen számítok. Mr. Morningstar az én drága testőröm kávét főz. Hm, be kell ismernem nagyon jól mutat a konyhámban. -Maga mit keres itt? – oké nem éppen okos kérdés, elvégre a testőröm. Halványan beugrik, ahogyan felnézek rá a táncparketten, aztán, hogy kuncogok, mint egy dilis, és a lakásom. Itt pedig, hogy a karjaiban hoz be. Óh, és alig emlékszem rá, pedig micsoda karok azok! Ennyi, ami megvan, de aztán sötétség. Lehet jobb is, ha nem emlékszem többre, mert magam ismerve, csak a fejem fognám, hogy mekkora egy idióta vagyok. Biztos tettem és mondtam pár kínos dolgot a testőrnek is, főleg amennyire rá voltam indulva. Aztán ittam és ittam… Mindez miért? Hogy elűzzem a sötét gondolataim. Lassan leülök a konyhasziget előtti bárszékre, és minden erőmre szükség van, hogy ne essek le onnan. -Sajnálom, udvariatlan voltam. Köszönöm, hogy épségben haza hozott. –nézek mosolyogva a testőrömre. Tény, nagy bajom eshetett volna, és olyan részegen nem tudtam volna megvédeni magam. Lehet tényleg hasznos lesz nekem egy testőr? Csak ne lenne ennyire jóképű! Félő, el fogok gyengülni mellette.
A pultos kis csaj eléggé megszeppenve bámul rám, de őszintén szólva nem igazán izgat a dolog. Semmi kedvem egy ilyen puccos clubban tengetni az időm ahol mindenkiről ordít, hogy még a bőrük alatt is pénz van. És nem félnek használni a mocskos pénzüket, hogy bármit elérjenek. Nem panaszkodom, nekünk is van azért, ez a biznisz elég jól megy, és mi sem apáca zárdát üzemeltetünk. Ez tény. De akkor is borsódzik a hátam ezektől a fennkölt, beképzelt majmoktól. A pasik azt hiszik, hogy minden nőt megvehetnek a zöld hasú barátjukkal. És a nők... egyik sem kivétel, ide jönnek ilyen cici, meg popó villantós szerkóban, és a pasik eldobják az agyukat. Mint Elyse, akit meg kéne védenem. De úgy néz ki, hogy igazából csak egy valakitől kéne: még pedig tőlem, mert eléggé rám van indulva. Az az igazság, hogy én sem bírom levenni a szemem formás idomairól. De bassz’ki vérbeli férfi vagyok. Tegyük fel, ha véletlenül nem kéne átvernem a fejét és csak úgy random itt futnánk össze, őszintén szólva nem sok kéne, hogy berángassam a mosdóba, vagy valami csöndes helyre... -Szeretek tiszta fejjel gondolkodni,- válaszolom kimérten ahogyan újabb adag hideg korty vizet küldök le a torkomon. Pedig legszívesebben valami sokkal erősebbet kérnék, ami lenyugtat, mert a víz csak a szomjam oltja. Vagyis oltaná, de ahogy újból végig siklik mogyoró színű íriszeim a lány testén, rá kell ébrednem, hogy bizony nem vízre vagyok szomjas. Hanem valami egészen másra. Pontosabban valaki egészen másra. -Van. Haza viszem és ágyba dugom,- nézek felvont szemöldökkel és egy pillanatra hagyom, hogy hamis illúziókba ringathassa magát, a hangomból is kiérződik a flört. De hamar vissza fordulok a palack vizemhez igazából. Ahogy hirtelen elcsöndesül rápillantok, nézem pár pillanatig az arcát. Mintha egy árnyékot vélnék átsuhanni az arcán. Ismerős érzés igazából, nocsak.... egy O’Donnel és vannak érzései meg bűntudata?! De aztán nem egészen vagyok biztos abban, hogy jól láttam amit láttam, mert rögtön vissza tér a kemény arcvonásaihoz. Viszont amikor elkezdi rendelgetni a whiskey-ket, hamar rádöbbennek, hogy tulajdonképpen mégis csak jól láttam. Csak az az ember alkoholizál így aki el akar valamit felejteni, aki nem bír szembe nézni a saját tükörképével, és éjszakánként rémálmok gyötrik. Már majdnem megsajnálom őt, de aztán nem. Ő is O’Donnel, mint az unokatestvére, és a többi családja, egytől egyik fizetni fognak. Ez a minimum amit érdemelnek azok után ahogyan elbántak a családommal. -Ha nem lassít, nem fog tudni lábra állni,- jegyzem meg azért szarkasztikusan, némi gonoszkás mosoly kíséretében. Szem forgatva bámulom ahogyan feláll, és elkezdi riszálni magát. Az ágyékom fájdalmasan rándul egyet, ahogyan elképzelem, hogy mi lenne ha a formás fenekét hozzám dörgölné, és dorombolna, mint egy kiscica. Jajj! Ez nehezebb lesz, mint gondoltam, főleg, hogy minden egyes idegszálam azt kiáltja, hogy rángassam magammal és tegyem magamévá. Majd ahogyan a barátnői elrángatják tőlem a parkettre, nem tévesztem szem elől. Nem azért, mert olyan kötelességtudó lennék, hanem sokkal inkább azért, mert nem bírom elkapni róla a pillantásom. És tudom, hogy mire megy ki a játék, hogy engem húzzon. A francba is igazából baromi jól csinálja, mert nem tudom meddig fogom még bírni mielőtt rá másznék. És még én papolok a húgomnak. Cöhh! Én sem vagyok sokkal jobb, mint ő. Egy pillanatra elsötétül a tekintetem ahogyan eszembe jut, hogy Kath Kierannal alszik egy fedél alatt, és a húgomnak nem sokan tudnak ellenállni. De ha megtudom, hogy hozzá nyúl vagy csapja a szelet.... gondoskodom róla az fix! Majd amikor megunom ezt a közjátékot ott termek előtt, és keményen pillantok le rá. -Hát csak minden nő aki az utamba kerül,- vigyorgok rá,- de azért köszönöm. Most pedig búcsúzzon el a barátnőitől,- de mielőtt reagálhatna elkezdem magam után húzni finoman. Fél óra múlva már a lakásában vagyunk, ő persze félig alszik. Nem tudom, hogyan volt akkora lélekjelenlétem, hogy levetkőztettem és ágyba raktam anélkül, hogy hozzá nyúltam volna. Mondjuk egy alvó nőhöz sosem nyúlnék, én a vadmacskákat imádom, és nem az olyanokat akik fekszenek alattam és kész... Reggel előbb ébredek, így gondolom kihasználom az alkalmat és főzök kávét magamnak, de a kávé finom illatára bezzeg felébred... Tegnap még horkolt is. -Óh.... bébi,- vágok csalódott arcot mikor eszembe jut valami,- azért ez sértő. Tudod, eddig egyik alkalmi partnerem sem felejtette el, hogy szexeltünk. Ez fájt! Azért ennyire béna még tizenhat éves koromban sem voltam,- majd mert olyan piszok kedves vagyok ahogyan lefő a kávé egy bögrével elé tolok. -Hát az éjszaka sikerült megköszönöd,- nézek végig rajta sokat sejtetően és fogalmam sincs hogyan nem röhögöm el magam, majd nemes egyszerűséggel a saját bögrémmel leülök egy székre. -De most komolyan nem emlékszel rá?- tágra nyílt szemekkel bámulok rá.
I’m tough, ambitious and I know exactly what I want.If that makes me a bitch, Okay.
Akárhányszor iszom, megfogadom, hogy soha többé. Én képes vagyok túlzásba esni mindenben, és ez sajnos most az éjszaka is sikerült. Tiszteletlenül bántam apám és bácsikám előtt az új testőrrel, és a klubban sem a nevemhez méltóan viselkedtem. Ez van, ha utolér engem a fájdalom, az a sötétség, amivel küzdök évek óta. Nem tudok szabadulni tőle, csak húz lefelé, és hiába kapálózom, vagy kiálltok, hasztalan, mert úgy sem jutok fel a felszínre, nem szabadulok ettől az életviteltől. Ebből a családból, csak egyféleképpen lehet, koporsóban. Bele kéne törődni a sorsomba, és élvezni azt a hatalmat, amim van, de nem tudok. Nem vagyok olyan, mint a többi családtag, sosem akartam ezt az életet, nem hiába jártam egyetemre, más céljaim voltak. Azonban a vér kötelez. Minden tettem ahhoz vezetett, amiket elkövettem. Ha lehunyom a szemem látom az áldozataim arcát, azt a sok vért, és érzem, ismét elnyel a sötétség. Ezért járok bulizni, iszom, pasizom, mert arra a kis időre újra olyan lehetek, mint régen, és csak élvezem az életet, nem törődve semmivel. Erre tessék, itt van egy újabb homályos reggel. A kávé segít, de ami az után következik, arra nem vagyok felkészülve. Még álmodom, vagy jól hallok? Lefeküdtem az új testőrömmel? Kinézni belőlem, igen, de akkor is, percekig nem tudok megszólalni. - Tessék? - kérdezem elcsukló hangon. Nem is tudom mi bánt jobban, a modora, vagy, hogy nem emlékszem rá. Tényleg semmire sem emlékszem azóta, hogy a klubban voltunk, majd halványan rémlik még, hogy a karjában behoz az ajtón. Lehettem ennyire részeg? Lefekszem egy ilyen szépfiúval és semmi? Pedig én emlékezni akarok arra, milyen, mikor felettem vagy épp alattam, és.. na még párféleképp izzad. A pimasz stílusa nem tetszik. Erre vissza kell vágnom. Azért sem hagyom, hogy zavarba hozzon. Bébi a tudod ki te önimádó majom! Mégis kinek képzeli magát, hogy így beszél velem? Ha azt mondom neki, hogy akkor nem volt emlékezetes, és valószínűleg pont olyan béna, mint tizenhat évesen, sosem tudom meg miért nem emlékszem, és azt sem, hogy milyen vele. Tudni akarom! -De emlékszem, csak nem mindenre. Az a sok whisky megtette a hatását. - játszom meg a zavartat. Belekortyolok a kávéba, és utána ismét a testőrre mosolygom. -Ha tudom, hogy ennyire nyitott vagy, nem lázadok az ellen, hogy a testőröm legyél. - lódítok tovább bár lehet nem is akkora hazugság. Aztán leteszem a kávét a pultra, majd odasétálok Alechez, és végigsimítok a mellkasán. Hm, nagyon kemény. Huncut vigyorral felnézek rá. Lássuk mégis mire nem emlékszem! -Tudod. - harapok az ajkaimba, miközben végigsimítok az övén, és meglazítom. - Szeretném folytatni a tegnap estét, úgy érzem, nem volt elég. Még nagyon sok módon meg akarlak ízlelni. - buja mosolyt ejtek felé. Aztán feltűröm a pólóját, és a hasfalán is végigsimítok. Nagyon fincsinek tűnik. Mindenképp le kell vele feküdnöm még többször. Vajon ennyire részeg voltam? Tényleg? El tudom képzelni, hogy elfelejtsek egy ilyen pasit. - Mit szólnál, ha vennénk egy közös reggeli zuhanyt? - kérdezem tőle, majd leveszem a köntösöm, hogy csak a fehérnemű legyen rajtam. - Vagy maradhatunk itt a konyhában is, tesztelni a konyhapultot. - lépek ismét közel hozzá, majd ismét végigsimítok a mellkasán, és az arcán is. Tényleg nagyon jóképű. Miért bolondulok meg ha egy szép barna szempárt látok? Ehhez még ez a feszülős fekete póló is rajta, és kész is számomra kevert koktél.
+18 Még mindig nem vagyok biztos abban, hogy ez az egész jó dolog. De még így is jobb, mintha fél évvel ezelőtt rohantuk volna le az O’Donnell klánt. Még ma is tisztán látom a húgom arcát, abban a pillanatban amikor meglátta apáék arcát. Kath elég kemény csaj, én már csak tudom, hiszen én képeztem ki. De attól függetlenül az ami akkor látott, biztos voltam benne, hogy fejjel fog a falnak rohanni. Így is először be kellett zárnom a lakásban, hogy biztos legyek abban, hogy nem gyújtsa rájuk a házukat. Ami azt illeti most is attól félek, hogy valami hasonló őrültséget tervez. Ezért is gondoltam úgy, hogy kettős fronton támadunk rájuk. Igazából miután Elyse rekord idő alatt issza le magát a sárga földig, haza cipelem és ágyba dugom. Majd reggel úgy gondolom, hogy annyit igazán megengedhetek magamnak, hogy főzök magamnak egy kávét. Akkor még nem jutott eszembe, hogy megvicceljem a kis Vöröst. De amikor megjelent az ajtóban, annyira édes és szexi volt egyszerre, hogy ezt nem bírtam kihagyni. Biztos vagyok benne, hogy fájna neki a tudat, hogy nem emlékszik a szexre velem. Egész este csak úgy csorgatta a nyálát, így teljesen nyeregben éreztem magam vele kapcsolatban. Igaz, hogy nyeregben éreztem, de le is becsültem őt, erre nem sokára rá kellett ébrednem. -Jól hallottad Cicuskám,- még egy kacsintást is megengedek magamnak,- tudod voltam már részeg csajokkal. De az összes emlékezet rám, szóval neked nem az alkohollal lehetnek problémáid, sokkal inkább a korod miatt. Én a helyedben orvoshoz fordulnék,- döntöm le a maradék kávémat egy húzásra. Talán túl lőttem a célon. De őszintén szólva ezek azt hiszik, hogy mindent megkaphatnak mert a bőrük alatt is pénz meg, na meg mert jól néznek ki. De ez egyáltalán nincs így, jobb lesz, ha valaki fejbe kólintja őket. Elyse megérdemli, hogy az önérzetébe tapossak, még ha vágom is magam alatt a fát. Ennyit engedélyezek magamnak. -Aham persze,- önelégült vigyort villantok rá, mert teljesen tisztában vagyok azzal, hogy egyáltalán nem emlékszik. Csak kettőnk közül éppenséggel én tudom, hogy miért nem emlékszik, de ha beledöglöm sem árulom el ezt a dolgot neki. Főjön csak a levében. -Ja... a whiskey, meg a sok kísérő, tudod, aki nem bírja az ne igyon, vagy felnőttesen vállalja a felelősséget a tetteiért,- kacsintok rá még egyszer. -Nem mindenre vagyok nyitott,- jegyzem meg végül hűvösen. Majd össze vont szemöldökkel figyelem ahogy elindul felém. Frissen vágott rózsa szárának zöldjére emlékeztet a tekintett amivel farkasszemet nézek. Egy pillanatra megmozdul valami bennem, de nem foglalkozom vele. Nyelek egyet amikor keze végig siklik a hasfalamon, az ágyékom válaszul rándul egyet a huncut pillantására reagálva. A fenébe! Nagy gondban vagyok! Ha eddig nehezen bírtam magam vissza fogni akkor enyhén fogalmazok. Legszívesebben most, rögtön felcsapnám a konyhapultra. Folyamatosan azt mantrázom magamban, hogy ő is csak egy O’Donell, illetve azt is, hogy ezt nem szabad nekem. Mert amúgy is a beosztottja vagyok, még ha ál munka, de akkor is... Akkor durran el az agyam amikor kezével az övemhez érve meglazítja azt, reflexből kapok a keze után. Egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy magamhoz rántva megcsókolom. Vagy valami egészen mást teszek, de egyelőre nem mozdulok kíváncsi vagyok mire is akar kilyukadni a kisasszony. -A jóból keveset osztanak,- veszem el a kezét az övemtől, de még mindig nem tudom, hogy mi lenne a helyes. Vagyis, de, tudom, hogy mi lenne a helyes, de a testem ellenkezik az agyammal. Ha nem fejezi be azonnal tényleg hasra fektettem, nagyon kevés múlik azon, hogy ne tegyem ezt meg azonnal. De ahogyan az ujjai végig szántanak a bőrömön remegés fut végig rajtam. Gondolkodás nélkül kapom el a kezét, és pördülök vele egyet, hátát a hűvös falnak támasztom. Vékony csuklóit a feje fölé helyezem és finoman rájuk szorítok, nem engedve, hogy kihúzza őket ujjaim fogságából. Sötét íriszeimből süt a vágy ahogy végig siklik karcsú idomain a tekintetem. Másik kezemmel rámarok a csípőjére, majd kezem bekúszik a köntöse alá, miközben közel hajolok a füléhez. -Gondolom az apja örülne ha a testőrével zuhanyozna, mi?,- hajolok rá a fülére, ajkam szinte súrolja a bőrét,- azért nem emlékszik, mert nem történt semmi, ez egy teszt volt. Nem szeretem a könnyen megszerezhető húst, és szeretem a fejemet is a nyakamon hordani,- közben kezem lesiklik a combjára, finoman bele marok majd elengedem,- legyen szíves tartózkodni a jelenlétemben az ilyen viselkedéstől,- pillantok rá keményen, majd elindulok a nappali felé.
Szavai nyomán mindjárt úgy éreztem, hogy fordult velem egyet a világ. Hogy én?! Vele?! Ez még hagyján, mert hát szerettem a szexet, és vele is igencsak szerettem volna kipróbálni, na de... de komolyan lehetséges lenne, hogy nem emlékszem belőle semmire?! Basszus, ekkora pechem is csak nekem lehet...! Hogy egy ilyen jó pasival elfelejtsem, pedig, ahogy elnéztem őt, tutira vettem, hogy baromira jó lehet az ágyban! Sőt, fergeteges! Erre nálam meg filmszakadás van, hát csodás... Bár, igaz, kissé késleltetve esik le, miként is nevezett már megint... Amin kicsit el is tátottam a szám, és arcomra is kiült a felháborodás. Még hogy "Cicuskám"?! Szó szerint rá kellett harapnom a nyelvemre, hogy ne vágjam rá erre neki, hogy egész pontosan melyik családtagja is a "Cicuskája"...! - Hogy a... korommal?! Már megbocsáss... de ahogy elnézlek, legalább tíz évvel fiatalabb lehetek nálad... szóval... Mr. Aggastyán... te nekem ne papolj a koromról...! - duzzogva néztem végig rajta, bár tény, hogy fiatalos arca végett valójában fogalmam se volt, mennyi idős lehet, ennyi erővel korombeli is lehet, tudom is én... bár nem is számít. Még hogy a korommal lehet a baj... chh... még jó, hogy nem kezd nekem mindjárt csókolomot köszönni... Egész egyszerűen arról szólt a dolog, hogy sokat ittam az este. Meg talán kicsit a lelkiállapotom is hozzáadott a szituhoz, hogy most ennyire nem volt hajlandó az agyam elraktározni az infókat... elvégre, másra sem vágytam az este, csak arra, hogy felejthessek... lehetőleg mindent... hát... nesze nekem, teljesült a kívánságom. Olyan jól sikerült, hogy azt is elfelejtettem, amit nem is akartam. - De tényleg! - bizonygattam kitartóan. Az is igaz volt, hogy az égvilágon semmire nem emlékeztem, de az is legalább ilyen igaz volt, hogy esküdni mertem volna rá, erről a pia tehet. Csak nehogy Kieran fülébe jusson, mennyire "jól" hatott rám az este a whisky, mert akkor előbb kinevet majd, aztán meg leszid... és a végén még kapok plusz egy testőrt, hogy az meg a poharat vegye majd ki a kezemből, míg a másik lefog... - Bírom én, csak te megzavartál - vágtam rá magabiztosan, mintha csak hihető lenne, hogy az egészről ő tehet. Mintha akkor nem ütött volna ki az alkohol, ha ő itthon marad... Persze, kiütött volna, csak akkor feltehetőleg egy idegen ágyban ébredtem volna, miután felszedtem volna valakit részegen, és aztán áthemperegtem volna vele az éjszakát... amíg ki nem dőltünk volna mindketten, majd reggel angolosan távoztam volna, mielőtt még be akart volna nekem mutatkozni az illető. És voálá, akkor most nem kéne "magyarázkodnom" a filmszakadás miatt... szóval innen nézve ez az egész valóban Alec hibája volt. Ezek után úgy éreztem, minden kétséget kizáróan kijár nekem egy kis emlékezetfrissítés, egy kis ismétlés, a tegnap éjszaka epizódjából... szóval, nem voltam rest kicsit rányomulni és hát... jó, végül is, igen, kerek-perec felkínálkozni a szépfiúnak. Miért is ne? Hisz már megvolt... és én is neki. Mi oka is lenne ellenkezni?! De alig nyúlhattam az övéhez, rögtön közbelépett. Mikor elkapta a kezem, kihívón vigyorogtam fel rá. - Ez az, szépfiú... keményen szereted? Csinálj valami olyat, amire biztosan emlékszem majd holnap! - hajoltam feléje, és csak centikre voltam attól, hogy ajkam hozzáérjen. Vágyódtam a csókja után, és vágyódtam az érzés után, vajon milyen lehet, mikor azok az ajkak végig bejárják az egész testem, a kezével együtt, mely fogva tartotta az enyémet... El tudtam képzelni, hogy mennyei lehet...! - Neked talán elég is volt belőlem egy menet...? Pedig józanul sokkal jobb is lehetek még... - hajoltam hozzá közel, amennyire csak engedte. Szerettem volna a fülébe suttogni, szerettem volna olyan közel lenni hozzá, hogy érezze a leheletem a bőrén... Bár még sosem volt panasz rám részegen sem... de azért abban is biztos voltam, hogy józanul még sokkal jobb is tudnék lenni, mint amilyen az este lehettem vele. Tuti, hogy össze tudnám neki hozni, élete legjobb menetét! Kétségem sem volt efelől! Éreztem, ahogy megremegett az érintésemre, és tudtam, hogy ez igenis jó jel, arról árulkodott, hogy hiába tartja még magát, igenis felforrt tőlem a vére. Igenis kíván! Akar engem! Hiába áll ellent! Gyerünk már! Add meg magad! - gondoltam magamban, és elégedetten felnevettem, amikor hirtelen kapott el, s már csapódott is a hátam a falnak. Jólesőn sóhajtottam fel, miként a kezeimet a fejem fölé szorította. Igen, szorította, éreztem, miként erővel akar ott tartani, pedig nem is volt szükség különösebben az erejére, készséggel hagytam magam lefogni. Pillantásom a mennyezetre villant, ahogy élveztem közelségét. Felnyögtem a vágytól, miként megéreztem kutakodó kezét, mely köntösöm alá indult felfedezőútra, és magamban azt kívántam, bárcsak egyáltalán ne lenne már rajtunk ruha... - Ugyan, érdekli is őt, míg nem a Times Square közepén csinálom - nyögtem, és vágytól csillogó szemeim végül ismét reá villantak. Jólesett az érintése, jólesett a közelsége, és az orromba felkúszó illatáról már nem is beszélve... Persze, kissé túloztam, apám attól lett volna boldog, ha szüzen adhat férjhez, dehát... lássuk be, erről már nagyon rég lecsúszott. Az ő szabályai szerint férjhez se akartam menni, de szüzen meg aztán főleg nem, s utóbbiban közben is jártam, amilyen hamar csak tudtam. Legalább az ártatlanságomat annak adhattam, akinek én akartam, nem annak, akinek ők akarták! De a varázs hamar elillant, és a buborék kipukkadt, a köd felszállt, ahogy folytatta, és szavai elértek a tudatomig. Erre tekintetem rögtön számonkérőn mustrálta őt, szemem összeszűkült. Hallgattam a szavait, szám kissé elnyílt, de már meg sem nyikkantam, mikor a keze a combomhoz ért. Megvártam, míg elengedett, és mikor ellépett tőlem, csak akkor szólaltam meg, közben karjaim összefonva a mellem alatt, ahogy utána fordultam, és követtem. - Ohh, azt hiszed, most olyan okos és ravasz voltál, mi?! Hah, ne nevettess! Csak akkor szerezhetsz meg könnyen, ha én akarom, hogy megszerezz. Különben esélyed sem volna! Ostoba fiú... - S miközben ezt mondtam, direkt figyeltem rá, hogy érezze hangomban a lekezelést, kicsit talán az undort is. Mit is mondhatnék, nem szeretem ha játszanak velem... és annyira azt sem, ha lekurváznak. Attól, hogy próbálom élvezni az életet, még nem kaphat meg akárki. ÉN választok! - Azt hiszed én nem vágyom ennél többre? Hát képzeld, vágynék, de egyesekkel ellentétben, én nem szeretem a felesleges áldozatokat. Meg úgy egyáltalán, az áldozatokat sem! Nem kergetem halálba, aki szemet vet rám. Egyszerűbb hamar rövidre zárni. Sem imádkozó sáska, sem fekete özvegy nem vagyok. Valahogy nem kezd remegni a lábam az élvezettől, ha arra gondolok, hogy kérethetném magam, ismerkedhetnék előbb, hogy ezáltal érzelmeket teremtsek valakiben, és azokat tápláljak iránta, majd azzal a tudattal hajtsam álomra a fejem, hogy akiben érzelmeket keltettem, és aki iránt érzek bármit is, belehal az élménybe, csak mert a családom szemében alkalmatlan hímet választottam! Tulajdonképpen, nem érdekli őket, kivel fekszem le, míg nem verem nagydobra, és nem leszek terhes. Szóval, nyugi, míg nem szeretsz belém, és nem csinálsz fel, a fejed a helyén marad. Ők is fűvel-fával csinálják, a szex nem érdekli őket, míg úgy tudnak tenni, mintha nem tudnák, hogy csinálom. Úgyhogy, tessék csak, élvezd ezt a darab húst! - szinte már kiáltottam a végén, ahogy köntösöm odébb hajítva, úgy, ahogy voltam, az én kis szexis fehérneműmben dobtam le magam a nappaliba érve a kanapéra, kezeim és lábaim is szétvetve, és kihívóan nézve fel őrá, mintha csak azt mondanám, "Tessék, tégy, amit csak akarsz, úgyis csak ennyi vagyok, amit itt látsz! Ennél többet sosem kaphatnál belőlem, ahogy más sem!"... Mit is mondhatnék, talán túldrámáztam a szitut, de most épp meg voltam sértve... Hangom keserű volt, néhol már-már szinte megtört. Mondjuk, fogalmam sincs, miért érintett meg, hogy ilyen véleménnyel van rólam... de mindegy is... biztos csak a pia miatt van, most ilyen hülyén jött ki rajtam a másnaposság... De ha nem is, hát majd ezzel magyarázom. Mindegy. Nem tehetek róla. Vágytam-e volna többre? Szerelemre? Gyengédségre? Arra, hogy valakit ne csak a testem érdekeljen? Persze! Szerettem volna szerelmesnek lenni, és szerettem volna, hogy valaki szeressen... engem, és nem a testem... vagy a családom, a pénzem, a befolyásunkat... De arra esélyem sem volt. Ha beleszeretnék valakibe, és valaki belém szeretne... nagy eséllyel meghalna... megölnék, lefizetnék, elüldöznék... amint rájönnének, mi van köztünk. Hacsak előbb teherbe nem esnék, bár... persze, az sem volna garancia a túlélésre, és a világért sem kockáztatnám a gyerekem életét... kitelne a családomtól, hogy a becsületünk érdekében elpusztítsák a fattyat, kit a szívem alatt hordanék... elvégre, nem lehet mindenki olyan mázlista, mint egykor a szüleim... Mikor éreztem, mint kezdik szúrni szemeim az el nem sírt könnyek, elfordítottam a fejem oldalra, és a kanapé anyagának mintázatát kezdtem el bámulni. Szinte nem is pislogtam, nehogy az egyik kis átkozott könnycsepp megszökjön a szememből. Nem akartam sírni. De már visszakozni sem visszakoztam volna, amit mondtam, kimondtam, és... Alec meg... nem érdekelt, csinálja csak, szerezzen meg, ha akar, ha jólesik neki, nem fog érdekelni... Élő ember ennél többet nem lát, nem is akar és nem is akarhat látni belőlem. Csak egy darab hús vagyok, ahogy ő is megmondta.
+18 Oké, lehet, hogy egy picit túl lőttem a célon ezzel a dumával, meg ezzel a teszttel a csajnál. De őszintén szólva akkora egoista, hogy még nőt nem láttam ennyire beképzeltnek. Igen, nekem is van egy kicsi egoista beütésem. Sőt a húgomnak is, bár ő neki van is mire. De ezek az O’Donnell-ek azt hiszik, hogy attól, hogy pénz van a bőrük alatt is, nos attól bárkit megvehetnek és megkaphatnak. Tudtam, hogy kemény voltam vele. Máskor nem is annyira zavart volna a dolog. De most valami történt. Ha ilyen hatással van a húgomra is az a ficsúr akkor Katherine nagy bajban lesz. De aztán eszembe jut, hogy az fix, hogy neki aztán nincs ilyen problémája. Az egyetlen probléma ami felléphet az ügyünkkel kapcsolatban, hogy bizony ne azonnal akarja őt megölni. A húgom nagyon kemény nő, és egyetlen férfit szeretett életében, a legjobb barátomat, hozzá még feleségül is ment volna. Nincs még egy férfi a földön aki bármit is megmozgathatna benne. Nézzen ki úgy, mint Kieran O’Donnell, innentől kezdve nem hinném, hogy aggódnom kéne. Maximum csak azért, hogy megfojtja egy kanál vízben őt idő előtt.... Felvont szemöldökkel hallgatom, hogy nem tetszik neki, hogy kritizálom a korát. Hát igen, tudom, hogy mikor kell jót beszólni neki az fix. Az alsó ajkamba kell harapjak, hogy ne nevessek fel hangosan, megmondom őszintén: baromi nehezen tudok csak komoly arckifejezést varázsolni az arcomra. De ha meggebedek is megteszem, vagy ne legyen a nevem Alec Montgomery.... -Igen? Talán látta a személyi irataimat, hogy pontosan tudja mennyi idős vagyok? Úgy egészen halkan jegyzem meg, hogy bizony akár fiatalabb is lehetek Öntől.- vágom oda neki enyhe pimasz éllel a hangomban. De.... természetesen jól lőtte be a koromat, viszont ezt egyáltalán nem fogom az orra alá dörgölni, hogy igaza van. Így is magasan hordja azt a pisze orrát, hátha még egyszer igazat is adnának neki. -Persze, hogyne, az alkoholra sok mindent rá lehet fogni,- forgatom meg a szemeim, ahogyan próbálom nem elnevetni magam. Ebben tényleg igaza van. Valóban sokat ivott, de éppen emiatt úgy horkolt, mint egy mormota. Én pedig nem tartom magam olyan állatnak, hogy így kezdeményezzek szexet bárkinél is. Ha egyszer az életben meg fog közöttünk történni ez a dolog, akkor az biztos, hogy arra emlékezni fog. És nem csak, hogy emlékezni, de azt is garantálni tudom, hogy majd élete legjobb élményében lesz része. Sőt másra nem is fog vágyni csak rám. Megrázom a fejem keményen! Már megint elkalandoztam, azt hiszem Elyse sokkal nagyobb kihívás lesz a számomra, mint ahogyan azt gondoltam. Főleg, ha direkt kéreti magát. Ez a csaj akárkit megkaphat és kezdem érteni, hogy miért is. Az angyali külső mögött egy igazi démon lakozik. Erre a pasik döglenek, az egyszer biztos. Aztán eddig bírtam, mert amikor azzal jön, hogy bírja, csak éppen megzavartam ez már mindennek a teteje. Azt hittem ennél viccesebb nem hagyhatja el azokat a csókolni való ajkait, de aztán hamar rádöbbennek, hogy de bizony mindig mondhat. A következő mondatával pedig mindig felülmúlja az előzőt. Egyszerre szeretném egy vad csókkal elhallgattatni őt, és kiadni magamból a jókedveset. De egyiket sem tehetem meg. Nyilván. Megbántani sem szeretném, és a fejemet is szeretem a nyakamon hordani. Na meg a cél a végén az lenne, hogy ők veszítsék el a fejüket, nem pedig én! -Az alkoholnak nincsenek ilyen hatásai, vagy hat vagy nem, de általában hatni szokott. Főleg, főleg ha mondjuk véletlenül keveri is őket. Aki tömény alkoholfogyasztó az nem árt ha tisztában van ilyen apró dolgokkal,- vonom fel az egyik szemöldököm, miközben kioktató stílusban magyarázok neki. És igen! Szándékosan fogalmazok így neki, azt akarom, hogy robbanjon fel a méregtől, kíváncsi vagyok, hogy akkor hogyan viselkedne. De abban is biztos vagyok, hogy simán képes lenne kikaparni a szemeimet, ha annyira feldühítem. Ami valami beteg módon még izgat is, hogy ilyen kis vadmacska a Vöröske. Mindig is a gyengéim voltak az ilyen csajok, nem tehetek róla. Ilyen vagyok egyszerűen. Ezután hamar beveti magát, akkor jövök rá, hogy igazából ezzel a baromsággal talán lőttem magamnak egy öngólt. Mert hát gondolhattam volna, hogy ráharap a csalira. Miért ne tette volna, hiszen tisztában voltam vele, hogy egész este csorgatta a nyálát utánam. Naná, hogy egy ilyen kínálkozó lehetőséget semmiféleképpen sem lett volna hajlandó kihagyni. -Ahogy nézem te sem a gyengéd, romantikus együttlétért vagy oda,- nyögöm, és veszek egy mély levegőt, mert legszívesebben tényleg itt a falnál tenném magamévá. Azért érti a dolgát, azt meg kell hagyni. Tudja hogyan kell elbűvölni egy férfit. -Nem szabad túlzásba esni,- válaszolom neki rekedt hangon, miközben a vágy viaskodott bennem az ésszel. De nem tehetek semmit sem, valami láthatatlan erő csak úgy vonz hozzá. Nem tudom hova tenni a dolgot..... egyszerűen képtelen vagyok. De vissza kell fogom magam, én nem egy ösztönlény vagyok. Főleg, hogy akik bosszút akarnak állni azok hideg fejjel teszik. Én nem vagyok a húgom, ezt be is bizonyítom most magamnak. -Valahogy ezzel nem értek egyet, Hölgyem,- nevetek fel. Még, hogy nem zavarná, azt hiszem dehogynem zavarná. Sőt! Mielőtt megölnének, szerintem meg is kínoznának..... És ekkor ugrott be a remek ötlet, hogy erre én eddig nem is gondoltam. Basszus! Meg van a tökéletes bosszú. A csajt hozzá akarják adni valakihez, aki benne van a maffiában és sok pénze van. Akivel hasznot húzhatnak az O’Donnellek. Ekkor felvilágosultam: Az lesz az igazi csapás, ha a Cicuska teherbe esik egy sima testőrtől. Ráadásul az ellenségüktől, óh basszus ez jó ötlet..... Míg kavarognak a gondolataim Elyse teljesen megsértődik azon, hogy csak egy húsnak titulálom, és jelzem neki a véleményem róla. Nagy szemekkel nézek rá ahogyan le dobja magát a kanapéra. Nyelek egy nagyot, hogy rögtön ne ugorjak rá. De ma az enyém lesz, ma terhes lesz tőlem. Viszont először magamhoz kell édesgetnem. Felveszem a földről a köntöst és gazella testére terítem majd leülök mellé. Az egyik kezemmel finoman megfogom vékony kézfejét és segítek felülni neki. -Nézd.... öhm....- ebben a lelkizésben nem vagyok túl penge,- sajnálom. Nem akartam gúnyt űzni belőled. Nem gondolom azt, hogy bárki megkaphat. Vagy olyan makacs, hogy csak az kapjon meg téged, akit te akarsz,- nyelek egyet, finoman bele túrok a hajába,- gyönyörű és makacs lány vagy, ami nagy szó, főleg egy ilyen családban. Nem hagyod, hogy a családod dirigáljon, ami nagyon dögös tulajdonság szerintem.- jegyzem meg,- nézd tényleg nem akartalak megbántani,- lehelem, majd ujjammal finoman végig simítom vörös ajkait. Gondolkodok, hogy mit tegyek, egy percre eljátszom a gondolattal, hogy magára hagyom, de aztán bele fűzöm ujjaim a vörös tincsek közé és határozottan rántom a számra, mielőtt észbe kaphatna már csókolom is őt...
Kezdőlap
~ 
~ 