Hogy mindenki tisztában legyen vele: az élet ott vág át, ott tesz keresztbe neked, ahol tud, de nincs ez másképp az emberekkel sem, azok is ezt teszik veled, ha hagyod.
Azonban én ezt sosem engedtem meg egyiknek sem. Az élet keményen megpróbált bepalizni már a születésem napján és életem első hónapjai során is. Ott voltak a kemény, rideg, közönyös, szeretet nélküli, magányos árvaházi évek, az elidegenedés, a kiszolgáltatottság érzése, tudni, hogy senki nem segít, csak én magamon, de én nem hagytam, hogy maga alá gyűrjön, én ezt is megpróbáltam a javamra fordítani. Harcoltam és győztem.  Harcoltam és nyertem az ottani társaimmal szemben, a nevelőkkel szemben és végül úgy adódott, hogy képes voltam felülkerekedni az életen vagy sorson is. Kikerültem arról a nyomorult helyről, saját vállalkozásom lett, mára pedig már én vágom át úgy az életet és az embereket, ahol csak akarom.
Az életben vagy elnyomnak, ha más vagy, mint a többiek, vagy te tiprod el a többieket. Én ez utóbbit választottam, és egyáltalán nem bántam meg.
Mára már nem igazán vannak meglepetések az életemben, nem igazán történnek olyan dolgok körülöttem, amit ne én irányítanék. Gordonnak, azonban, mint sok más esetben, most is sikerült meglepnie, és egy igen kényelmetlen helyzetbe hoznia engem.
Mondhatnám, hogy az élet most mégis visszavág és mégis csak ott basz át, ahol, és amikor a legkevésbé várnám.
Az életemet tökéletesnek mondhatnám eddig a pontig, nem sok olyan dolgot tudnék felsorolni, amire szükségem van, vagy ami hiányzik az életemből. Igazán élvezem a hatalmat, a pénzt, a luxust, amit magamnak értem el és, ami az életvitelemmel jár. Élvezem, hogy az emberek az irányításom alatt állnak, hogy bármelyik nőt megkaphatom. Igen, élvezem a nők társaságát minden mennyiségben, erre aztán Gordon a képembe tolja az alkuját, amit az O’Donellekkel kötött, miszerint nekem el kell vennem az ő elkényeztetet kislányukat.
Nem állt szándékomban megnősülni, családot alaptani, és ehhez hasonló baromságokat tenni, amiket a normálember visz véghez. Én csak élvezni akartam, amim van, meghódítani a várost, és talán a világot egy kicsit, erre ezt a gondosan, jó mélyen lealapozott kártyavárat – amiről én nem is sejtettem, hogy papírból van -, a mentor és maffiózók egy erős rúgással ledöntötték.
Szóval, most már lehet sejteni, hogy egyáltalán nem vagyok boldog attól a ténytől, hogy a terveim ellenére feleségül kell vennem egy fruskát, még akkor sem, ha a fénykép alapján, amit Gordon mutatott igen szemrevaló. Viszont száz másik ilyet találnék.
Azonban Gordonnak egy valamiben igaza van: hogy mindig és mindörökké az üzlet áll az első helyen, ráadásul ebből e fegyverbizniszből jómagam is nagyot kaszálok, de ettől függetlenül, gyűlöltem, hogy nem én iránytok.
Ha nem arról az emberről lenne szó, aki annak idején, felkarolt, segített talpra állni, elindított e fényes jövő irányába – hogy aztán belelökjön a legmélyebb gödörbe – képen röhögtem volna az illetőt, de az a valószínűbb, hogy valami rosszabb történt volna az ürgével, de neki nem tudok nekem mondani.
Jelenleg a hatalmas, Manhattan miliőjére rátekintő irodámban üldögélek. Fejem nekitámasztva a valódi bőr, sötétbarna irodai szék támlájának, a lábaim pedig a masszív tölgyfa asztal lapján pihennek.
Kezemben méregdrága szivar és egy általam bekevert scotch – ahogy csak én tudom -, igaz, hogy még csak délelőtt tíz óra van, de azt hiszem, az olyanoknál, mint én, nem számít, mikor tart egy kis pihenőt.
Estére „tiszteletemet fogom tenni” a Kendall-kúriában, ahogy az előre meg van beszélve.
Formaság az egész, a házasság elrendeltetett, - hurrá! - , de felsőbb körökben mégis csak valamilyen indok mögé kell rejteni a valódi célt, azaz az üzlet és az alku pontosítását, a feltételek megszabását, kihangsúlyozását. Az esteleges kiskapukat valamint a kisbetűs részeket, ha van olyan, márpedig mindig van olyan.
Aztán ott majd „végre” megismerhetem a gyönyörű arámat.
Kicsit előrébb hajolok és pár kotró mozdulat után előhúzom a fiókból azt a képet, amit Gordon adott a lányról, vagyis Elyse Kendall-ról, hogy mégis tudjam, hogy néz ki a nő, akit el kell vennem. Habár 21 évesen, azt hiszem, még túlzás lenne őt nőnek neveznek.
Remélem, senki nem fogja tőlem elvárni, hogy bébiszitterkedjek a kiscsaj fölött, hogy babusgassam, iskolába hordjam, és főként elviseljem a hisztijét. Most komolyan, kell ez nekem? Határozottan állítom, hogy nem.
Jobban belegondolva még egy normális kapcsolatom sem volt, hát nem is most szeretném elkezdeni. Csak remélni tudom, hogy a hölgyike befogja a száját, mintha nem is létezne, és csak akkor nyitná ki, ha én azt mondom.
Még mindig a képet bámulom, valóban csinos a lányka, habár a vörösek nem az eseteim, de ilyen fiatalon még csak az ágyba se nyújthat túl nagy élvezetet. Már a gondolattól is elmegy a kedvem, hogy majd óvva a lelkét és elveszített szüzességét kell magamévá tennem.
Sok korombeli pasas odáig van az ártatlan szüzikékért, valamiért ez hozza lázba őket, de engem valamiért egyáltalán nem vonz. Nem szívlelem az ügyetlen, hozzá nem értő nőket az ágyékom közelében.
Minden esetre nem mehetek üres kézzel az esti vacsorának és ismerkedésnek álcázott üzletkötésre. Az ugyebár illetlen dolog lenne, s habár én magam két méterről leszarom az illemet, de tudom, hogy az ilyen tradicionális vonalon mozgó családoknak ez mennyire fontos. Nem, még csak nem is bevágódni akarok a leendő apósnál és annak sógoránál, ez csupán egy gesztus, mellyel jobb irányba terelhetem az üzletemet.
Hamarosan már az egyik menő manhattani plázában sétálgatok valamiféle ékszerészt megcélozva – tudom, ez nem az én dolgom lenne, de jelenleg szükségem van arra, hogy kiszellőztessen a fejem az irodától távol -, amikor a Victoria’s Secret Intimo Shop üvegkirakatán keresztül megpillantok egy formás popót, amint lezseren és szexin parádézik a tükör előtt.
Nőfaló lévén nem meglepő, hogy ilyesmin meg akad a szemem, s abban is biztos vagyok, hogy a nagylány nem számít közösségre. Mondjuk, nem vagyok az a nyomulós típus, azaz ahhoz vagyok hozzászokva, hogy inkább engem környékeznek meg a nők, vagy csak simán magamhoz kéretem őket, de most egy láthatatlan szál bevonz engem egészen az üzletbe.
Végül is miért ne vehetne egy férfi női fehérneműt? Bár körbenézve rajtam kívül nem látok másik férfi egyedet. Igazából nem is érdekel, helyette most közelebbről is jól megbámulom a kerek kis fokhagyma feneket, majd már a tükörből a nem túl méretes, mégis tökéletes lökhárítókat, főleg ebben a melltartóban.
- Ma lesz a nagy este? – szólok végül is oda, miközben egy alig észlelhető szemtelen vigyor terül el arcom egyik eldugott szegletében – arra célzok itt, hogy a lány talán ma akarja valakivel elveszíteni a szüzességét. Azt már háttal állva is látom, hogy még egészen fiatal lehet, habár a mai lányok már tizenévesen túl vannak az ilyesmin. -
Ekkor azonban a lány arcát hirtelen felém fordítja, belém meg szinte azonnal belém csap a felismerés, miszerint éppen az én jövendőbelimmel állok szemben. Így teljes életnagyságban most még dögösebbnek tűnik, mint ami a fotóról sugárzott róla, azt hiszem, ilyen formában mégsem lesz problémán a lány ágyba vitelével, mint azt eddig hittem.
Hogy ő tudja-e, hogy én ki vagyok, hogy miként vélekedik az előre eltervezett házasságról, arról fogalmam sincs, de ha, nem ismer fel, akkor hagyom, csak had tapogatózzon a szürke ködben, és nem árulom el, hogy ki vagyok.



× MEGJEGYZÉS × SZAVAK SZÁMA

A barátnőimmel, Wendyvel és Sarahval, akik szintén szurkoló lányok voltak, elmentünk vásárolni szombat délelőtt. Ma este újabb családi vacsorán kellett részt vennem, így akartam egy kicsit szórakozni előtte. Nem beszélve arról, hogy ha már megjelenek a “bulin” akkor az a legkevesebb, hogy új ruhát veszek magamnak. Édesanyám általában nem volt boldog attól, hogy kihívó, rövid ruhákban járok, de most kifejezetten kérte, hogy kihívó legyek. Azért még hozzátette, hogy a jó ízlés keretein belül maradjak. Szóval nagyon furcsa volt az egész. Bizonyára egy fontos ügyfelet kellett lenyűgözni. Nem volt nagyon más ötletem, elvégre az unokatestvérem, és a nagybátyám is jelen lesz. Ez már eleve arra adott okot, hogy izguljak. A csajok pedig látták rajtam, szóval elterelték a figyelmem ezzel az egész vásárlással. Sikerült is egy ideig. Megvettem egy sárga rövid koktélruhát, majd hozzá illő fekete pántos magassarkút. Akárkit is várt a család, a kirakati bábu készen állt, de tény, tetszett a ruha, majd felveszem buliba is.  
-Csodás vagy. - vigyorog rám Wendy, miközben ő egy zöld pánt nélküli ruhát próbál, ami a kelleténél rövidebb, még az én ízlésemnek is.
-Holnap este elmehetnénk abba az új klubba. Rám fér egy új kaland. -vigyorodik el Wendy, miközben a melleit igazgatja a ruhában. Majdnem, hogy kibuggyannak belőle.  
-Rossz vagy. -nézek rá pimasz vigyorral.  
-Ó barátnőm, mondanám, hogy te még azt nem is sejted, de ismersz. -nevet fel, majd tovább nézi magát a tükörben.  
-Igen, ismerlek. - nevetek fel.  
-Ahogyan az egyetem fele is. - szólal meg szarkasztikusan Sarah.  
-Bagoly, mondja verébnek. - vág vissza Wendy.  
Magukra hagyom őket, és visszamegyek a fülkébe, leveszem a ruhát, majd megyek kifizetem. A lányok is lassan végeznek, és utána a Victoria’s Secret Intimo Shop felé vesszük az irányt Wendy kívánsága miatt. Egy szép fehérnemű sosem árt, főleg, ha tényleg ki akarom élvezni az egyetem utolsó évét, magyarán sok botrányt akarok okozni, mielőtt teljesítenem kéne a kötelességem a családbál. A gondolattól is rosszul vagyok.  Ha csak arra a sok szörnyűségre gondolok, amit a családom tett... kiráz a hideg. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy leszek képes mindarra, amit elvárnak tőlem. Talán ha Kieran segít? Meggyőzhetném valahogyan, hogy mellőzön. Nem lennék én olyan hasznos neki, habár a kiképzést megkaptam tavaly a családomtól.  Testileg, és lelkileg is. A sok edzés mellett ott volt a legrosszabb, az akció, ahol tényleg részt vettem a bűncselekményben. A vér látványa kísért álmaimban a mai napig, és nem éppen kellemes álmok azok. Mindegy is, most szórakozni jöttem, vásárolni, még ha ez is a családom miatt van, mert valami alvilági seggfejjel kell vacsoráznunk. Nem akarok most erre gondolni, túl sok ez így is.  
-Jól vagy? - kérdezi Sarah aggódva és összenéznek Wendyvel.  
-Igen, persze. - mosolyodom el zavartan, és tudom nem hisznek nekem, de nem is firtatják.  
-Ezt próbáld fel. - nyújtja át a kezében lévő fehérneműt Wendy. Piros csipkés pushup melltartó és szintén csipkés tanga. Nagyon szép, ezt meg kell hagyni, de hát ez a Victoria Secret, mi más lehetne?  
-Rendben. - mosolyodom el, majd belépek a fülkébe és felpróbálom. Igen, ez határozottan nekem való. Tökéletes! Már csak találni kell valakit, aki letépheti rólam.  
A próbafülkéből is kilépek, hogy kikérjem a csajok véleményét, és közben továbbra is nézem magam a tükörben.
-Mit gondoltok lányok? - kérdezem, de sehol senki. Ezek meg hová tűntek? Mindegy is, legalább kicsit csend van. Aztán nem sokáig. Meghallok egy igencsak kellemes hangot magam mögött, bár a kérdése eléggé pimasz, és pofátlan. Még, hogy nagy este? Ennyire szűziesnek látszom vagy mi? Bár, bizonyára a fiatal korom miatt kérdezi. Inkább nem avatom be abba, hogy az a hajó már elúszott, sőt többszörösen megkerülte a Földet. Pimasz seggfej! Helyette inkább leordítom a fejét, és még be is húzok egyet neki. Mégis kinek képzeli magát?  
-Ahhoz semmi... - fordulok meg a hang irányába, és egy pillanatra megszeppenek, ahogyan meglátom micsoda férfi példány áll előttem. - … köze. - nyögöm még ki a mondat végét, miközben végig mérem az öltönyös szépfiút. Ó, igen! Erre van most igazán szükségem!  Elnézem neki a pimasz megjegyzését, és inkább kivetem rá a hálóm. Micsoda férfi! Komolyan mondom, az agyam eldobom! Idősebb jóval nálam, a harmincas éveiben járhat, de annyira dögös, hogy arra szavak sincsenek. Egy ideig el is nézem őt, sőt talán túl hosszú ideig. Halló Elyse térj vissza a Földre, mert baj lesz!  
-Nincs semmilyen este. -válaszolom. - Csupán szeretem a szép fehérneműket. - teszem hozzá a torkom köszörülve, és inkább nem élek a hajós hasonlattal előtte. Nem túl, elegáns.  
-Ha szeretné, felpróbálhatok párat az Ön kedvéért. - harapok pajkosan az ajkaimba, miközben felnézek a magas idegenre. Kár, hogy ma este jelenésem van a családnál, mert szívesen elvonulnék a Waldorf Astoria hotel falai közé ezzel a szépfiúval. Még egyszer végig mérem. Hm, talán holnap estére meg is oldható, ha ma már nem. Elérkezett a lázadás ideje! Az O´Donnellék és a szüleim jobb, ha felkészülnek! Eszem ágában sincs férjhez menni és a családnak dolgozni. Nem tudom ki az a bizonyos férfi, akihez hozzá adnának, de felejtsen el. A saját magam ura leszek, nem pedig egy soviniszta seggfejé! Ezért kemény, és néha már botrányos eszközökhöz kell folyamodnom. Én sem vagyok elragadtatva ettől a tervtől, de már tényleg nem tudok mibe kapaszkodni. Úgy érzem fulladok, és senki sem dob nekem mentőövet, én pedig belefáradtam. Ideje a saját kezeim közé venni az életem.  

~ The first moment... ~ ★ ~

Magam sem tudom, miért mentem bele Gordon ama nevetséges kérésébe, hogy nősülés által jussunk előrébb, de most már itt vagyok, belementem, és nem vonhatom vissza az ígéretem. Vele szemben biztosan nem.
Az csak a sors érdekes és talán egy kicsit tréfás fintora, hogy pont a leendő menyasszonyomat pillantom meg a bevásárlóközpont egyik fehérnemű üzletében pár szál fehérneműben flangálni. És az is, hogy előbb látom a hátsóját élőben leheletnyi Victoria” Secret-ben, mint az arcát, ami egyébként nem túl rossz dolog, hiszen ez az egyetlen dolog, amire én a nőket használom.
Persze, ez most egy kicsit más tészta, a sikeres együttműködés, az üzlet, a családja miatt nyilván nem viselkedhetek annyira faszfej módon majd vele, mint általában a riherongy nőkkel szoktam, de azért azt ne várja tőlem senki, hogy én majd megtérek és örök hűséget fogadva sétálok el kézen fogva a naplementébe a kis vörössel miután „örökre” összekötöttük az életünket.
Nem hinném, hogy képes lennék megváltozni és lemondani a szebbnél-szebb nők adta örömökről, a vadászatról és természetesen a szabad választás jogáról. Nem tervezek az az otthonülő, feleségére hallgató, hűséges férj lenni, ahogy lehetséges módon a kislány majd várja tőlem.
Neki nyilván nincsenek olyan tapasztalatai, mint nekem, habár, ahogy most elnézem őt, a formás idomait, a kerek fenekét, szívesen megtapasztaltatom én őt különféle módokon és formákban azzal, hogy milyen is az igazi felnőtté válás. A legjobbtól fog tanulni, abban biztos lehet.
Az első pillanatban a pofátlan megjegyzésemre és tekintetem láttán, némi felháborodást vélek felfedezni csinos arcocskáján, de azt is azonnal észreveszem, hogy zavarba jön tőlem.
Igazából teljesen hozzá vagyok szokva, hogy zavarba jönnek jelenlétemben a nők, de ez a helyzet most még számomra is mulattató, hiszen a lány szemmel láthatóan nem tudja,
ki vagyok. Talán ebből a helyzetből még előnyt is kovácsolhatok magamra a jövőt tekintve. Bemutatkozni pedig eszem ágában sincs, nem akarok, hogy az este előtt megtudja, ki vagyok.
- Az lehet, de azért csak válaszoltál – jegyzem meg halkan, de határozottan, komoly arccal, tartva vele a szemkontaktust – ami valljuk be, nagy teljesítmény tőlem, tekintve, hogy előttem áll egy dögös félpucér pipike.
- Értem – húzom el a számat egy alig látható mosoly mellett – mondjuk lesz majd „valamilyen” este, csak éppen velem, de ezt nem áll szándékomban megosztani vele. – És milyen jól teszed, mert igazán figyelemre méltó, ahogy rajtad állnak – teszem méghozzá, amikor megosztja velem, hogy szereti a szép fehérneműket. Ezt jó tudni, hiszen én sem vetem meg az ilyesmit, tehát önmagam szórakoztatására is vásárolhatnék neki ilyesmit. Más esetben leszarnám, hogy mit mond egy nő, és már rég valamelyik fülkében élvezném ki őt, de mint mondtam, ez egy teljesen más és még számomra is ismeretlen terep.
Az ezt követő megjegyzése azonban még engem is váratlanul ér. Na, nem azért, mert nem lennék, hozzászokva, hogy nők hevernek a lábaim előtt – igen, sablonos szöveg, de igaz – vagy, hogy felajánlkoznak nekem a nőneműek, de ettől a kiscsajtól egy kicsit mást vártam.
Természetesen hülye lennék visszautasítani ezt a felvetést, hiszen én vagyok maga az alfahím, de azért kicsit elgondolkodtató, hogy ezek szerint nem is olyan szerény és szűzies lányt fogok nőül venni. Igen, amíg ezt csak velem kapcsolatban teszi, nem is bánom, de mivel a feleségem lesz hamarosan, úgymond a tulajdonom, ilyet nem engedhet meg magának, hiszen nem ronthat azzal az imidzsemen, hogy félrekefél, azaz felszarvazza Bard Keane-t! Muszáj leszek megnevelni őt, ha így folytatja.
- Igazán? Van olyan férfi, aki egy ilyen ajánlatot visszautasít? Nem hiszem – felek kérdezve a dologra ez által meg is adva neki a válaszomat miközben egy picit meglazítom szorosra kötött nyakkendőmet, hiszen azért nehezemre esik nem nekiesni vagy megismertetni vele a férfiasságomat, majd az egyik pultnak dőlve mérem őt végig szemrebbenés nélkül tetőtől talpig, arra várva, hogy most vajon mit fog tenni.




× MEGJEGYZÉS × SZAVAK SZÁMA

Bard&Elyse

Igen, eltaláltam tényleg pimasz egy seggfej, de ha ilyen külsővel jár, hát legyen, megéri vállalni a modorát.  
-Igen, válaszoltam. -felelem kimérten, mert bizony igaza van, és ezt élvezi is. Elárulja a huncut vigyora.  
-Mindenkinek jár egy második esély, nem igaz? - nézek rá vigyorogva, miközben a kezemben fogom a következő csipkés fehérneműt. A családomban ilyen viszont nincs, második esély sohasem jár. Ha valaki egyszer elárulja a családot, az életével fizet. Ezt az egy szabályt támogatom, még ha kegyetlen is. A család az első. Ettől eszembe jut, hogy én sem tartom be ezt a szabályt, mert dacolok velük. Egy pillanatra el is komorodom, de sajnos nem tudok másképp tenni, mert amit elvárnak az nem éppen reális. Nem dönthetnek helyettem a jövőmről, hiába ez a családi üzlet, és hagyomány... ott van Kieran, ő majd tovább viszi az egészet, de én minek kellek? Jobb kéznek? Ugyan... arra akadna más jelentkező a családban, van pár unokatestvérünk. A család mégis hozzám ragaszkodik. Anyámat erről egyszer kikérdeztem, és azt mondta, azért mert bennem olyan tűz van, ami egy O ´Donnellben sincs meg. Fogalmam sincs mire célzott, mert kizárt, hogy gyilkos hajlamaim lennének.  Ez csupán a hagyomány, amit be kell tartanom, egy maradi családban, nem több. Bár néha bevallom élvezem a hatalmat, ami a családdal jár, a legtöbbször nyűg. Senki sem akar komoly kapcsolatot velem, mert félnek, és jogosan. Másfelől... mi értelme is lenne, ha már úgy is eldőlt a sorsom. Hozzá kell mennem egy potenciális szövetségeshez, hogy a családunk még nagyobb nevet szerezzen. Az senkit sem érdekel, hogy én mit akarok... önálló életet, karriert, ahol nem kell senki fejébe golyót repítenem. Ez azonban senkit sem érdekel, O´Donell vér folyik az emreimben, az a sorsom, hogy Kieran mellett legyek.  
Igyekszem visszarázódni a jelenbe és adni magamnak egy kis szórakozást, még mielőtt a komor, és fancsali képem elüldözné ezt a joképű férfit.  
- Köszönöm. - felelem mosolyogva, mikor az öltönyös szépfiúm megdicsér. Nyilván hátsó szándékkal, de ez most nem érdekel. Következő kérdésére pimaszan rá mosolyodom, majd finoman beharapom az ajkaim.  
-Okos férfi biztosan nem utasítja vissza. - felelem eképpen, majd felnézek azokba az édes barna szemekbe. Uram atyám! Még maga Michelangelo sem lenne képes ilyen tökéletes szobrot faragni, mint ez a férfit. Nem tudok rajta külsőleg egy hibát sem mondani, bár az öltöny alá nem látok, de kétlem,hogy lenne. Kár, hogy itt csak női fehérneműt árulnak, megnéztem volna őt is egy szál semmiben, de sebaj, bepótoljuk.  
-Mi szél hozta a Victoria Secretbe? Csak úgy hobbiból leskelődik? - kérdezem pimaszan felnézve rá, miközben a sorok között sétálok, igen, fehérneműben, nem érdekelve mások véleménye. Most csak egy a holnapi kis kalandom érdekel. - Ha van egy kis ideje, utána meghívhat ebédre és mesélhet erről az érdekes hobbiról. - felelem, de azt hiszem ennyi pimaszság elég lesz. Visszasétálok a próbafülkéhez a sok fehérneművel, és nekiállok próbálni, közben remélem, hogy Mr. Szépfiú még nem sétált el, és megvárja, hogy megmutassam neki, mi vár rá holnap este. Csak a ma estét vészeljem át valahogy, viszont a tudat, hogy holnap ő vár rám enyhíteni fog ezen. Két perccel később ki is lépek elé, és most egy fekete csipkés melltartóban mutatkozom, ami nem sokat takar. Fekete csipke, és push up melltartó. Középpen pedig egy apró masni van.  Az alsó része pedig egy alig takaró tanga, szintén csipkéből.  
-Mit gondol? - fordulok körbe, hogy alaposan megnézhessen.